Népszabadság, 1976. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-01 / 154. szám
BEFEJEZŐDÖTT AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK TANÁCSKOZÁSA (Folytatás a 2. oldalról.) mozgalma közvetlen ellenállást tanúsít az imperialista politikával szemben. Tito különösen jelentősnek minősítette az ilyen országok államfőinek és miniszterelnökeinek hamarosan sorra kerülő colombói értekezletét. A nemzeti kisebbség jogainak figyelmen kívül hagyása, azok jogainak elhanyagolása ellentétes a legelemibb emberi jogokkal, s különösen ellentétes a nemzeti kérdés marxista—leninista megközelítésével — mutatott rá. A kommunista mozgalom problémáiról szólva, Tito hangoztatta, hogy minden forradalmi mozgalom közvetlenül saját munkásosztályának és saját népének felelős, s pozitívan hat a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, ha figyelembe veszik, hogy a szocializmusért vívott harcának különböző útjai lehetségesek. Lars Werner, a (svéd) Baloldali Párt — Kommunisták elnöke Lars Werner, a (svéd) Baloldali Párt— Kommunisták elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a legutóbbi években a világon pozitív változások történtek. Erre példa az amerikai imperialisták indokínai veresége. — Mindez azonban nem jelenti — tette hozzá —, hogy az amerikai imperializmus és a NATO elvesztette volna fenyegető jellegét. Továbbra is igyekeznek beavatkozni más országok belügyeibe. Ebben a harcban mind nagyobb szerepet játszik az internacionalista szolidaritás. A szónok kifejtette, hogy a svéd kommunisták a proletár internacionalizmus hívei. Ez nyilvánvalóan megerősíti a pártoknak azt a jogát, hogy stratégiájukat és taktikájukat önmaguk dolgozzák ki. Lars Werner ezután arról beszélt, hogy pártja nagyra értékeli azokat a vívmányokat, amelyeket a szocialista országok a szocialista demokrácia kialakításában azáltal értek el, hogy a tervgazdálkodással a dolgozók közvetlenül részt vesznek a termelés és a társadalmi élet irányításában. A szónok kifejtette, hogy a nemzetközi szolidaritás keretében tágítani, bővíteni kell azoknak a körét, akikkel a kommunisták együttműködnek a nemzetközi konszernek elleni harcban. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára — A Német Szocialista Egységpárt azt a szilárd akaratát fejezi ki, hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy az európai békéért, biztonságért és együttműködésért vívott harcban új sikerek szülessenek — kezdte beszédét Erich Honecker. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európa békés jövőjéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommunisták szavának. " A mi pártjaink természetesen saját munkásosztályukhoz, saját népükhöz szólnak, de minél erősebb a nemzetközi szolidaritás, minél jobban megértjük egymást a közös harci célokat illetően, és minél inkább ennek megfelelően cselekszünk, annál nagyobb lesz sikerünk, amelyre mindnyájan törekszünk — mondotta. A továbbiakban a szónok kifejtette, hogy az értekezlet dokumertuma a kérdéseknek csupán egy bizonyos, korlátozott körét fogja át, de ezek olyan kérdések, amelyek az egész emberiségre nézve nagy jelentőségűek, a szó legigazibb értelmében életfontosságúak a népek számára. " A legutóbbi években sok mindent sikerült elérni, hogy elhárítsuk a békét fenyegető veszedelmeket. Bebizonyosodott, hogy a békés együttélésnek egyszerűen nincs más alternatívája. Az enyhülés a világpolitika fő iránya lett. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a békét előmozdító sikerek csakis antiimperialista harcban érhetők el. Ezek a sikerek elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetőek. Az NSZEP főtitkára a továbbiakban azt hangoztatta, a helsinki konferencia óta eltelt időben is beigazolódott, hogy a béke ingatag mindaddig, amíg az imperializmus olyan mérhetetlen, módon tovább fegyverkezik. A politikai enyhülést katonainak kell követnie, viszont a leszerelés beleütközik a fegyverkezési monopóliumok törekvéseibe, így a leszerelési és a fegyverzetcsökkentési intézkedések is csak antiimperialista harcban vívhatók ki. Az imperializmus egyik legnagyobb csalása — folytatta —, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy az enyhülés egyúttal területi státus quót is jelent a kapitalista kizsákmányolás és a szocializmus között. Olyan elméleteket hirdetnek, mintha a világot befolyási szférákra osztották volna fel. Ezért aztán igyekeznek beavatkozni más népek belügyeibe. Ilyesmi elsősorban az Egyesült Államok és az NSZK uralkodó köreiben jelentkezik. Ez egyértelműleg a népek nemzeti önrendelkezési jogának megtagadása. Ez a konferencia is visszatükrözte: a szocialista és a kapitalista országok munkásosztályának közösek az érdekei. Senki sem felejti el, hogy a harci feltételek természetesen különbözőek, hiszen ezek a teljesen különböző társadalmi-gazdasági rendszerekből fakadnak. De elválaszthatatlanul összekapcsol bennünket a cél közössége, hogy tudniillik olyan világot akarunk teremteni, amely a munkásosztály és a dolgozó nép számára szocialista igazságosságot, szabadságot és emberi méltóságot jelent. Közös ellenségünk az imperializmus, amely nemcsak a békét, hanem az emberiség haladását is veszélyezteti — mondotta végül Erich Honecker. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Enrico Berlinguer beszéde bevezetőjében felhívta a figyelmet arra a rendkívüli érdeklődésre, amelyet a nemzetközi közvélemény és a világsajtó tanúsít az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezlete iránt. — Nyilvánvaló, kritikusokban sincs hiány — fűzte hozzá —, akiket már az a tény felizgatott, hogy az európai testvérpártok találkozót határoztak el. Pártunk örül annak, hogy e konferencia kezdeményezői közé tartozik — mondotta. Az olasz pártküldöttség vezetője utalt arra, hogy a berlini értekezletet hosszas és fáradságos előkészítő munka előzte meg a tanácskozás dokumentumainak kidolgozására. A munka demokratikus alapon folyt és kikristályosodott az ilyen okmányok összeállításának három főbb ismérve, nevezetesen hogy az okmánynak meghatározott témákra kell korlátozódnia, hogy nélkülözhetetlen a konszenzus, végül hogy az okmány nem érintheti egyetlen párt függetlenségét sem. Az Olasz EP főtitkára ezután a nemzetközi enyhülésről beszélt. Hangsúlyozta a harc szükségességét a reakciós erők ellen, amelyek nem mondanak le arról, hogy ilyen vagy olyan módon hátráltassák vagy visszafordítsák az enyhülési folyamatot, illetve azt hangoztatják, hogy az enyhülésnek minden országban együtt kell járnia a társadalmi és a politikai egyensúly fenntartásával. — Minden kommunista párt lényeges vonása az internacionalizmus — mondotta. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazájában és nemzetközi méretekben kibontakozik, részt vesz a dolgozók, a népek közös mozgalmában, akik, illetve amelyek saját társadalmi és politikai felszabadulásukért, a nemzeti függetlenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásáért küzdenek. Berlinguer annak a véleményének adott hangot, hogy ez a mozgalom már túlnő a kommunista pártokon, s a legkülönbözőbb szellemi irányzatú politikai és társadalmi erőket ragadja magával. Ebben a széles és differenciált mozgalomban uralkodó tendencia a mai társadalom problémáinak megoldását olyan úton keresni, amely a szocializmushoz vezet. A szónok ezután a szocializmus irányába tartó fejlődés sokféleségéről szólt, és rámutatott, hogy a fejlett tőkésországokban ma már nemcsak a munkásosztály törekszik szocializmusra, hanem a dolgozók más rétegei is, fiatalok, nők, értelmiségiek nagy tömegei. Olaszországban, ahol a demokrácia kivívásáért, megvédelmezéséért és fejlesztéséért folytatott harc fő erői mindig is a munkásosztály és pártunk volt és maradt, mi olyan szocialista társadalomért küzdünk, amely az egyéni és kollektív szabadságjogok értékének és biztosítékainak megerősítésén épül fel — jelentette ki. Beszéde további részében elemezte a nyugat-európai testvérpártok közötti együttműködés egyes területeit, majd általában a kommunista és munkáspártok közötti szolidaritásról szólt. Hangoztatta: a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy szabad megítélni más pártok elméleti és politikai állásfoglalásait, valamint a nemzetközi élet és a munkásmozgalom bizonyos fejleményeit. — Más kommunista és munkáspártokhoz tartozó elvtársak is kifejtettek beszédeikben és cikkeikben — egyenesen vagy közvetve — bíráló megjegyzéseket orientációnkról vagy meggyőződésünkről... Óhajunk is, hogy a nagy témákban tovább folytatódjék a vita a munkásmozgalomban, a barátság és a megértés szellemében, mind szabadabban és nyíltabban. Enrico Berlinguez beszéde befejező részét a parlamenti változások utáni olaszországi helyzet elemzésének szentelte. Portugália — két évig tartott, rendkívül bizonytalan, ideiglenes jellegű demokratikus helyzet után — most új alkotmány életbelépésével egy új demokratikus rend kezdetét éli át. Vannak olyan emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy a forradalmi erők, különösen a PKP, olyan ritmust erőltettek a forradalomra, amely nem felel meg a reális erőviszonyoknak. Az igazság az — szögezte le a PKP főtitkára —, hogy Portugáliában már régen restaurálták volna a fasizmust, ha a forradalmi erőknek nem lett volna bátorságuk felvenni a harcot a monopolkapitalizmus és a nagybirtok ellen, ha a munkásosztály nem ragadta volna magához az élet hatékony ellenőrzését a gazdaság számos fontos területén. Ennek az értekezletnek a megrendezése — hangoztatta a PKP főtitkára — rendkívüli jelentőségű a pártjaink közötti baráti kapcsolatok, együttműködés és szolidaritás megszilárdítása szempontjából. Noha egyik vagy másik problémát illetően nézetkülönbözőségek vannak közöttünk, noha a különböző országokban kialakult helyzet sajátosságai sajátosságokat követelnek meg a koncepciókban, a taktikában és a társadalmi haladás felé vezető utat tekintve is, alapvető célunk közös. Az osztályérdekek azonossága képezi objektív alapját egységünknek, a kommunista és munkáspártok közötti kölcsönös szolidaritásnak, a proletár internacionalizmus fennkölt eszméinek. — Szolidárisak vagyunk a szocialista országok kommunista pártjaival és a tőkésországok kommunista pártjaival. Szolidárisak vagyunk a szocialista Kubával és Indokína népeivel. Szolidárisak vagyunk az algériai FLN-nel, amely a szocializmus útján vezeti az emiatt imperialista támadások célpontjává vált országot. Szolidárisak vagyunk a Szudánban, Iránban és Indonéziában, Chilében, Uruguayban és Brazíliában üldözött kommunistákkal, szakszervezeti aktivistákkal és demokratákkal. Szolidárisak vagyunk Djibouti függetlenségért harcoló népével, a felszabadulásért küzdő nyugat-szaharai néppel. E napokban külön szolidaritásunkról biztosítjuk a kommunista pártot, az összes demokratikus erőket, amelyeket kíméletlen megtorlás sújt Spanyolországban. Szolidárisak vagyunk Libanon kommunistáival és más haladó erőivel, a Palesztinai ellenállással. Domínique Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke Dominique Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke, a berlini konferencia ülésén elhangzott felszólalásában hangsúlyozta, hogy a nemzetközi erőviszonyok alapvetően a haladás erőinek javára változtak meg. — Ma már teljesen világos — mondotta Urbany —, hogy az imperializmus többé nem képes viszszafordítani a történelem kerekét. Nem fér kétség ahhoz, hogy ennek a fejlődésnek a rendkívüli dinamikája, az európai népek életére gyakorolt pozitív hatásai napról napra erősödnek. Ez mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok tevékenységének köszönhető, amelyeknek harca és egész politikája a marxizmus- leninizmus tudományos és valóban forradalmi ismeretein alapszik. A Luxemburgi Kommunista Párt elnöke felszólalásában kiemelte, hogy a hidegháború korszakából az enyhüléshez vezető történelmi fordulat a béke és a haladás erői előtt nyílt újabb lehetőségek a szocialista országok sikereinek és töretlen felemelkedésének köszönhetők. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt KB főtitkára A berliniértekezlet szerda délelőtti ülésén szólalt fel Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az enyhülés, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés kedvező feltételeket teremt a népelmek a demokráciáért, a haladásért és a valódi nemzeti függetlenségért vívott harcához. — A portugál forradalom — mondotta, a továbbiakban — megteremtette az előfeltételeket a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, valamint a harmadik világ országaival és az egykori portugál gyarmatokkal. Kivétel a Kínai Népköztársaság, amely mind a mai napig elutasította a kapcsolatok felvételét az új, demokratikus Portugáliával, ugyanakkor azonban kifejezte készségét kapcsolatok létesítésére abban az esetben, ha Portugáliában a kommunisták részvétele nélküli jobboldali kormány alakul. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára Georges Marchais, a Francia KP főtitkára bevezetőül jelezte, pártja egész tevékenységében a franciaországi válság konkrét elemzéséből és minősítéséből indul ki, majd a továbbiakban kijelentette: a Franciaországban mélyreható demokratikus reformok szükségességének kérdése van napirenden. Lehetővé kell tenni a nemzetnek, hogy saját gazdasági és szociális fejlődésének ura legyen, mégpedig a nagymonopóliumok államosítása útján. Biztosítani kell a dolgozók részvételét az ország ügyeinek intézésében minden szinten, beleértve a kormányt is. Az osztályharc napirendjén szerepel, hogy népünk újabb szabadságjogokat és egyéb jogokat vívjon ki, amelyekre támaszkodva a dolgozók kiszélesíthetik harcukat, saját javukra változtathatják meg a politikai erőviszonyokat, meghátrálásra kényszeríthetik a nagyburzsoáziát és vereséget mérhetnek rá. Az FKP főtitkára foglalkozott a fejlett tőkés országokban tevékenykedő kommunista pártok harcának néhány közös vonásával, majd az imperializmus jelenlegi helyzetével. Idézte az FKP XXII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy „a nemzetközi küzdőtéren új erőviszonyok vannak kialakulóban, amelyek már nem teszik lehetővé az imperializmusnak, hogy saját belátása szerint cselekedjék”. A nemzetközi enyhülésről szólva Marchais megállapította: „ Európa népei még soha nem rendelkeztek ilyen lehetőségekkel ahhoz, hogy tartós békében éljenek, a leszerelés útján haladjanak, biztonságban munkálkodhassanak, mint napjainkban. Ez a békés egymás mellett élés azonban semmiképpen sem jelent országunkban társadalmi és politikai status quót — mondotta. A francia pártküldöttség vezetője élesen bírálta a francia katonapolitikát, annak kalandor elemeit, az amerikai stratégia elfogadását, a magas katonai kiadásokat. Célul jelölte meg az enyhülés elmélyítését és a fegyverzet csökkentését — egyenlő biztonság mellett —, továbbá az „antagonisztikus tömbök” visszafejlesztését, majd feloszlatását. Beszélt Marchais a szocialistákkal és a keresztényekkel való együttműködés lehetőségeiről, majd a berlini konferencia munkáját tekintette át. Az FKP főtitkára befejezésül kijelentette: 3 Martin Gunnar Knutsen, a Norvég Kommunista Párt elnöke Martin Gunnar Knutsen, a Norvég Kommunista Párt elnöke egyebek között hangoztatta: lehetetlen és helytelen egyetlen nyílegyenes közös utat kijelölni, és azt mondani, hogy a kommunisták ezen, és csakis ezen az úton haladhatnak. Ilyesmit senki nem is akart és senki sem javasolt. A konferencia húszhónapos előkészületeit az egyes pártok függetlenségének és egyenjogúságának legnagyobb tiszteletben tartása jellemezte. A továbbiakban rámutatott, hogy Norvégia manapság, mint a Szovjetunió NATO-szomszédja, stratégiailag igen fontos és katonailag együttműködik az Egyesült Államokkal. Az Északi-tengerben felfedezett gazdag olajlelőhelyek miatt az ország jobban a gyújtópontba került, mint bármikor a múltban. Erősödik a vezető NATO- országok nyomása, amelyek azt akarják, hogy az országban atomfegyvereket tárolhassanak és külföldi erőket állomásoztathassanak. Egyidejűleg erősödik a Helsinki szellemével szöges ellentétben álló antikommunista és szovjetellenes propaganda is, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy félelmet és bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunió iránt. A norvég kommunistáknak elsőrendű feladata lesz, hogy az összes haladó erőkkel együtt, közösen fokozza harcát a támaszpont-politika, valamint az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen — mondotta Knutsen. Ermenegildo Gasperoni, a San Marinó-i Kommunista Párt elnöke Ermenegildo Gasperoni beszédében örömmel nyugtázta, hogy a több hónapos véleménycsere eredményeként összehívták az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját egy olyan dokumentum alapján, amellyel valamennyi részvevő egyetért. A kommunisták, a munkásosztály és a különböző politikai beállítottságú dolgozók nagy érdeklődéssel figyelik a találkozót, amelyet nyílt véleménycsere jellemez, s amely a részt vevő kommunista és munkáspártok egyike számára sem állapít meg előírásokat vagy kötelezettségeket. A reakciós és konzervatív erők ugyanakkor arra törekednek, hogy a konferenciával kapcsolatban egyrészt valamiféle világszervezet létezésének látszatát keltsék, ami pedig egyáltalában nem felel meg a valóságnak, másrészt pedig, hogy ócsárolják e találkozó politikai horderejét — mutatott rá a szónok. A San Marinó-i KP elnöke befejezésül hangoztatta, hogy a San Marinó-i Kommunista Párt erősödésének alapját a szocializmushoz vezető demokratikus és pluralista út, a népi és az antifasiszta erőkkel való egységprogram, a párt autonómiája és függetlensége, valamint a munkásmozgalom és a nép internacionalista szolidaritása jelenti. A tanácskozáson végezetül az MSZMP képviseletében Kádár János szólalt fel. A konferenciát délután 3 órakor a tanácskozás soros elnöke, Michael O'Riordan zárta be.