Népszabadság, 1976. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-22 / 172. szám

1976. július 22., csütörtök NÉPSZABADSÁG Fogadás a belga nemzeti ünnep alkalmából Constant Clerckx, a Belga Ki­rályság budapesti nagykövete a belga nemzeti ünnep alkalmából szerdán fogadást adott a nagy­­követségen. A fogadáson részt vett dr. Po­­linszky Károly oktatási miniszter, Szarka Károly külügyminiszter­helyettes, Vidvardi Sándor külke­reskedelmi miniszterhelyettes, valamint a gazdasági, a kulturá­lis és a társadalmi élet sok más vezető személyisége; jelen volt a fogadáson a budapesti diplomá­ciai képviseletek sok vezetője és tagja is. Magyar-ju­goszláv egészségügyi együttműködési tervet írtak alá A magyar—jugoszláv egészség­­ügyi kapcsolatok fejlesztésében jelentős, 1978-ig terjedő együtt­működési tervet írtak alá szerdán Budapesten, a Gellért Szállóban. A gyógyító eljárások kölcsönös megismertetését, a tudományos kutatások eredményeinek kicse­rélését, az orvosképzés és -to­vábbképzés színvonalának továb­bi javítását szolgáló fontos doku­mentumot dr. Zsöpöri Éva egész­ségügyi államtitkár, valamint dr. Anton Fazarin, a Szlovén Szocia­lista Köztársaság egészségügyi és népjóléti bizottságának elnöke ír­ta alá. A terv rögzíti, hogy a felek köl­csönösen­ tájékoztatják egymást az orvosi módszerekről és eljárá­sokról, különös tekintettel a gyó­gyító-megelőző és járvány elleni tevékenységre; fontosnak tartják a hasonló témában dolgozó egész­ségügyi tudományos intézetek közvetlen együttműködését is. ASZFALTKEVERŐ TELEP GYŐRÚJFALUN A Győri Közútépítő Vállalat Győrújfalun aszfaltkeverő telepet épített. Az NDK-berendezések óránként 70—80 tonna jó minő­ségű aszfaltot készítenek. Az automata vezérlésű, elektronikus berendezések adagolják a különféle adalékanyagokat. Képünkön: az aszfaltkeverő telep. (Hadas János felvétele / MTI Fotó.) kát, vagy a zsebébe töltsem a gázolajat? — Uramisten, valaki teszel­everte a táblákat, csak most ez egyszer kerüljön minden a helyére! Verejtékezve, zúgó fejjel ébre­dek. Első pillantásom a telefon­készülékre esik. — Tégy próbát — noszogatom magam. Tárcsá­zom a saját számomat, mással beszél. Fellélegzem. Ez stimmel. Az ajtón a névtáblám is a régi — alig mertem ránézni. A villamos­megállóban tábla tudatja velem, hogy ez a járat négy percenként közlekedik. Tíz perce álldogálok, végire cs­a­kugyan megérkezik. A postán az ablak előtt hosszú sor. A kiakasztott tábla szerint nyolc órától 16-ig van nyitva. Többen idegesen nézegetik az órájukat, hat perccel múlt nyolc, de sehol senki. Egy öblös hang: — Leg­alább ne bosszantaná az embert azzal a táblával. — Valaki meg­toldja. Egyebet sem hall 32 ember a --------------------- munkahe­lyén, mint hogy csak fegyelme­zetten, pontosan, lelkiismerete­sen. Amikor meg bemegy ide vagy oda, úgy látszik, mintha ez másokra nem vonatkozna. — Aztán egy összegező elme. — Így van ez mindenütt. — És hozzáfűz va­lami kacskaringósat. Rohanok a patyolatba. Kint a tábla. „Kilós ruhát három hét alatt tisztítunk”. Egy hónapja adtam be, aggódom hát, nehogy átadják ágyneműi­met a bizományinak. — ... Mit izgul? Még a három héttel ez­előttre ígért tételek sem futottak be. Jöjjön holnapután — közli a pult másik oldaláról egy szigorú női hang. A következő tíz nap alatt még háromszor próbálko­zom sikertelenül, mire beavat a titokba: eltörött a mosodai mosó­gép nem tudom, mije, ezért to­vábbra is bizonytalan ágyneműm jövője. Én kérek elnézést a sűrű zaklatásért. Nem vagyok ellensége a táb­láknak, sőt nélkülük el sem tud­nám képzelni az életemet. De va­lamit azért, úgy érzem, tisztázni kell. A komoly, az eligazító, a nélkülözhetetlen táblák hitelét semmi sem rontja annyira, mint a felesleges vagy a komolytalan, a netán hazudós táblák. Mert aki az újonnan elkészült, hetek óta átadott műút mentén ottfelejtett, 10 kilométeres sebességre intő táblát — tövig nyomva a pedált — figyelembe sem veszi, esetleg ott is ezt teszi majd, ahol ez a mulatság halállal végződhet. Ám hogy ezt is, azt is komolyan ve­gyük, ahhoz mindkettőnek a ma­ga helyén kell lennie. A tábláknak ugyanis csak ak­------------------ kor van értel­mük, ha megtartják, amit ráír­tak — mégpedig azok, akik ráír­ták a közlendőjüket és a tájékoz­tatásunkra kitűzték, elénk rakták. A komolytalan táblák, amelyek apró-cseprő ügyeinkben bosz­­szankodásra késztetnek, nem kis mértékben rontják a közérzetün­ket. Nemcsak állampolgárként bosszankodunk, hiszen termelők és fogyasztók is vagyunk egysze­­mélyben. Egyaránt bosszant a vál­lalati kárt okozó hibás jelzés, mint a lakosságot, a fogyasztót közvet­lenül érintő félrevezető minőségi tanúsítvány. Azon a jól megalapo­zott úton akarunk tovább halad­ni lépésről lépésre előre, amelyet a szocialista társadalom építésé­nek össznépi érdekeket kifejező, tájékoztató és cselekvésre készte­tő táblái szegélyeznek. Amelyek­ről valamennyien tudjuk, hogy igazak és helyesek, hiszen ma­gunk fogalmaztuk, állítottuk fel őket. Ám hogy mekkora léptek­kel haladunk ezen az úton, köz­érzetünktől, állampolgári fegyel­münk minőségétől is függ. Ezért fontos, hogy a naponként sze­münkbe öm­lő apróbb táblák ne rontsák a jövőnkbe mutatók hi­telét, hatását, tettekre mozgósító erejét Kovács György Attila 5 FELVÁSÁRLÁSI KÖRÚTON HÁROM MEGYÉBEN Jó ütemben halad a gabona átvétele, raktározása Aratnak. Teljes erővel dolgoz­nak a kombájnok, a bálázógépek, a szalmalehúzó traktorok. A tarló­kon megjelentek a nagy teljesít­ményű erőgépek is, szántanak. Gyorsul a betakarítás üteme. Nem szükséges szárítani a termést, tisz­títás után­­nyomban raktározható. Lénárt Lajossal, a Gabona Tröszt vezérigazgatójával körútra indul­tunk a Duna mentén, hogy képet kapjunk Bácsban, Tolnában és Fe­jérben a betakarítás helyzetéről, a gabona felvásárlásáról és tárolásá­ról. Szikrázik a nap, forróság üli meg a solti felvásárlótelepet. Egy­más után érkeznek a teherautók, a vontatók, hozzák a termést. — Az árpával végeztünk, a múlt péntek óta már a búzát szállítják a gazdaságok — jegyzi meg Mol­nár János, a Bács megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Válla­lat körzeti üzemvezetője. Teherautó fordul be a telep híd­mérlegére. Baráth Gyula, a tsz­­szövetség képviselője, a felvásár­lókkal együtt mérlegeli, minősíti a búzát. Eddig még nem volt vi­tája a felvásárlókkal. — Ismerjük a minőségi követel­ményeket, megnyugtató, hogy nem kell vitatkozni, veszekedni. Tisz­tességesen mérnek, minősítenek — mondja. Pontos menetrend A szalkszentmártoni Petőfi Tsz Olasz Istvánnét bízta meg a ga­bonaátadással. Egy hete már, hogy hajnali 4-kor kel és indul az első szállítmány gabonával az átvevő­telepre. — Este 8—9 körül térek haza — mondja. — Nehéz egy kicsit, mert még a családot is el kell látni. Sok a munka, ezt is el kell végezni va­lakinek. Bizony vasárnap a férjem a családdal a Balatonon víkende­­zett, én meg itt a felvásárlótele­pen dolgoztam. Nagy­­ érték van rám bízva, 550 vagon gabonát adunk át, az értéke megközelíti a 17 millió forintot. Most az a fontos, hogy pontos menetrend szerint haladjon a ter­més átvétele, összesen 1700 vagon búzát vásárolnak fel a körzetben, s eddig 500 vagonnyi került a mag­tárakba.­­ Arra számítunk, hogy a hét végére már ezervagonnyi termés érkezik be a gazdaságokból — jegyzi meg Molnár János. — Most több tucat tsz még csak a kom­bájnszerűre viszi a gabonát, s tiz aratás után lát majd hozzá a ter­més ideszállításához. Így van ez a dunavecsei Béke Tsz-ben is. — Az 1454 hektár kalászos ga­bonából már 1042 hektárt learat­tunk — fogad bennünket Csőke István tsz-elnök. — A termés jó­nak mondható. Eredetileg 480 va­gon búza értékesítésére kötöttünk szerződést, a termés ismeretében látjuk, hogy 50 vagonnal többet adhatunk el a tervezettnél. A ga­bona egy részét, 200 vagonnal mi tároljuk, erre bértárolási szerző­dést is kötöttünk, a többit, 330 vagonnal pedig a solti felvásárló­telepre szállítjuk. Még várunk azonban, mert minden gépet a kombájnok kiszolgálására kellett állítanunk. A tíz kombájntól 11 teherautó és vontató hordja a szé­rűre a gabonát. Arra ugyanis nincs erőnk, hogy 22 kilométerre most szállítsuk el a gabonát. Amint végeztünk, vihetik a fel­vásárlótelepre a termést. Addig azonban a tsz kombájnszerűjén gondosan megtisztítják a búzát. Dél van, mire a Bajai Állami Gazdaságba érünk, önti a nap a meleget, szellő sem rezdül.­­ A 3241 hektárnyi kalászos­területről naponként 140 vagon termés érkezik a magtárakba — mondja Somogyi Gyula igazgató­­helyettes. — Egyik része takar­mánygabona, a másik pedig vető­mag lesz. Eddig nincs panasz, ki­tűnő minőségű vetőmagot tudunk majd szállítani a mezőgazdasági n­agy­üzemeknek. ■ Dívni minden szemet A Duna partján, a bajai kikötő közelében emelkedik a hatalmas új vasbeton siló, gabonatároló. — Az idén próbáljuk ki teljes terheléssel — mondja Vízin László körzeti üzemvezető. — Már ben­ne van 210 vagon búza. Eddig még jól állta a próbát. Óránként 60— 70 tonna gabonát tudunk elrak­tározni benne, s ehhez mindössze három ember szükséges. Nincs fennakadás, egyszerre öt vontató képes itt rakodni. E tárolóban a minőség különö­sen fontos. Ezért gondosan tisztít­va raktározzák el benne a gabo­nát. A siló távhőmérőkkel van fel­szerelve, s ellenőrizhetik, hogy mi­lyen a gabona hőfoka, összesen kilenc tsz szállít a telepre, három tsz, a bajai Augusztus 20., a bács- borsodi Rákóczi és a madarasi Béke éjjel is hozza a gabonát. A silókba kétezer vagon gabona fér. De a bajai körzetben a vár­ható felvásárlás eléri majd a 7600 vagont. Hol tárolják a többi ga­bonát? — A tsz-ek eddig 1780 vagon búza bértárolására szerződtek — mondja Vizin László. — Uszályok­ban elszállítunk innen több mint ezer vagon gabonát. Csak dicsérni lehet azt a sok öt­letet, leleményességet, amellyel a bajai felvásárlók elérik, hogy a termést megfelelően tárolják, ösz­­szesen kétezer vagon búzát he­lyeznek el ilyen úgynevezett szük­ségtárolókban. Milyen is a szükségtároló? Ne gondoljon itt senki ponyvákra meg zsákokra. Ezeknek a tárolók­nak ugyanis beton az aljuk, hul­lámpala a tetejük. Kerítésük pe­dig deszka. Megfelelőképpen tud­ják tehát óvni benne a gabonát, nem károsítja a madár, nem veri elő, hó. — Tavaly is így tároltuk a búza jelentékeny hányadát, s a minősé­ge ugyanolyan maradt, mint a si­lókban — mondja a körzeti üzem vezetője. — Igaz, nagyon óvatosak vagyunk, különös gonddal ügye­lünk rá, nehogy bármi kárt okoz­zon a gabonában. Bácsban az árpaaratással már végeztek, a­­ rozs egynegyedét, a búzának pedig a harmadát arat­ták le eddig. — Összesen 19 ezer vagon búza felvásárlására kötöttünk szerző­dést — mondja Perczel János, a megyei gabonafelvásárló és -fel­dolgozó vállalat igazgatója. — Ed­dig nyolcezer vagonnal vásárol­tunk fel. Jó az együttműködés a tsz-ekkel, az aratás üteméhez iga­zítjuk a felvásárlást, és ha szük­séges, vasárnap és éjszaka is át­vesszük a termést. Milyen a minőség? A Duna túlsó partján, Tolna megyében is learatták eddig a búza 30 százalékát. — Valamivel jobb a termés, mint amilyenre a nagy aszály kö­zepette­­számíthattunk — mondja Szabó István, a megyei gabona­felvásárló vállalat igazgatója. — Ez azt jelenti, hogy sikerül a fel­­vásárlási tervünket teljesíteni, te­hát 20 ezer vagon gabona átvéte­lére számíthatunk. Eddig 4500 va­gonnal vásároltunk fel, ugyanis egészen július 14-ig szárítani kel­lett a búzát, a héten azonban már szárítás nélkül is tárolható, most már naponként 1500 vagon gabo­nát tudunk felvásárolni. Ebben a megyében a felvásárolt gabonának a felét — mintegy tíz­ezer vagonnal — a tsz-ek és az ál­lami gazdaságok fogják tárolni. A felvásárlóvállalat a tsz-ekkel koo­perációban ugyanis a legutóbbi években kilencezer vagon raktár­teret épített; kitűnő raktárak, biz­tonságosan elhelyezhető bennük a termés. Indulunk Nagydorogra. A köz­ségbe érve, az áfész takarmány­boltja előtt teherautó fékez. Meg­érkezett a takarmány. — Nagyon jól megoldották a községben a takarmányellátást — mondja Halmi Jánosné boltvezető. — Naponként 50 zsák takarmány­­keveréket és szemes takarmányt vásárolnak meg tőlünk a háztáji és a kisegítő gazdaságok. Nagy szerencse, hogy igény szerint szál­lít a gabonafeldolgozó vállalat, így érzik a gazdák, hogy nyugod­tan tarthatják az állatállományu­kat. — Ez a helyzet országosan is — teszi hozzá Lénárt Lajos. — Na­gyon fontosnak tartjuk, hogy a ta­karmányboltok kielégítő kínálatot nyújtsanak, hiszen mindenkinek érdeke a termelési biztonság fenn­tartása. A nagydorogi felvásárlótelepen nyugalom van. — Simán, zavartalanul halad az aratás — mondja Diósi József körzeti üzemvezető-helyettes. — Dolgozik minden kombájn, s mi ezeknek a munkájához igazodunk. Már Fejérben járunk. Sárbogár­­don a felvásárlótelepen búzahe­gyek tornyosulnak. A hatalmas színekben táblák jelzik, melyik tíz hány vagon búzát szállít az átvételi helyre. — Tíz éve dolgozom ezen a te­lepen — mondja Berki Ferenc ga­bonaátvevő. — Két esztendeje an­nak, hogy egy júliusi napon 56 vagon búzát vettem át. Azt hittem akkor, hogy ez olyan rekord, ame­lyet már nem lehet túlszárnyalni. Szombaton azonban minden eddi­ginél nagyobb volt itt a forgalom. Egyetlen napon 83 vagon búzát vettem át. Piroslik a búza. — Kitűnő a minőség, örülhet­nek az idén a pékek — jegyzi meg Szőcs János, a körzeti üzem ve­zetője. Belemarkol a búzába. Teltek a szemek, a hektolitersúlya jóval fe­lette van a 82-nek. — Nem szükséges az idén tarta­lékolni az ógabonából — jegyzi meg Krisztián István, a megyei vállalat igazgatója. " A laborató­riumi vizsgálatokat elvégezzük minden tételnél, s megállapítható, hogy az idei búza a legkényesebb igényeknek is megfelel, olyan jó a sikértartalma, a terülékenysége, a hektolitersúlya. A megyében 25 ezer vagon bú­zát vásárolnak fel az idén. Jó ütemben halad az aratás, most mindenki kettőzött erővel dolgo­zik. Örülnek a kombájnosok, jól haladnak a gabonával, most nem gazos a búza, nem dőlt meg a ve­tés. Nincs szemveszteség. Gondosan tárolják Ez nagyon jó dolog. Most min­den szem termésre szüksége van az országnak. Hozzák a gabonát a pusztaegresi Hunyadi Tsz-től Győri István már a tizedik fordu­lót teszi meg. Reggel 5-kor kelt, egy ilyen pótkocsin 85 mázsa búza van. Jó a termés, sokat szeretne még fordulni tele pótkocsi búzá­val a felvásárlótelepre az idén. A mezőszilasi tsz-ben az 1100 hektár búzának felét már learat­ták. 480 vagon búza értékesítésére szerződtek, most úgy látszik, hogy a tervezettnél 60 vagonnal többet tudnak értékesíteni. Jól együtt­dolgoznak az átvevőkkel, eddig már 182 vagonnal értékesítettek búzából. Megnyugtató volt látni, hogy milyen gondosan dolgoznak a Duna két partján a mezőgazda­­sági üzemek és a felvásárlók. — Szinte ugyanez mondható el az ország minden vidékéről — mondja a tröszt vezérigazgatója, Lénárt Lajos. — Eddig a felvá­­sárlandó mennyiségnek valamivel több mint egyharmada, összesen 1,2 millió tonna gabona került be a magtárainkba. Mindenki megér­tette, hogy a legfontosabb a ter­més megóvása, a gondos raktáro­zás. Itt-ott talán akadt vita vagy fennakadás az átvételnél, ám még­is, mindenütt a szervezettség, a gondos munka a jellemző. Sokat segítenek nekünk a ter­ek és az állami gazdaságok a gabona elhe­lyezésében, hiszen csaknem 1 mil­lió tonna gabonát a gazdaságok fognak tárolni, s azzal is, hogy pontosan megtartják azokat az időpontokat az átadásnál, ame­lyekben megegyeznek a vállala­tokkal. A felvásárlótelepek ezt a segítőkészséget azzal igyekeznek viszonozni, hogy zavartalanul, zökkenők nélkül átveszik a ter­mést, pontosan minősítenek. A munka nagyobb része tehát még hátra van. Biztató azonban, hogy pontosan, jól halad a beta­karítás, mindenütt gondosan óv­ják, tárolják az ország kenyerét Cserkúti Ferenc

Next