Népszabadság, 1976. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-22 / 172. szám
1976. július 22., csütörtök NÉPSZABADSÁG Fogadás a belga nemzeti ünnep alkalmából Constant Clerckx, a Belga Királyság budapesti nagykövete a belga nemzeti ünnep alkalmából szerdán fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Vidvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet sok más vezető személyisége; jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. Magyar-jugoszláv egészségügyi együttműködési tervet írtak alá A magyar—jugoszláv egészségügyi kapcsolatok fejlesztésében jelentős, 1978-ig terjedő együttműködési tervet írtak alá szerdán Budapesten, a Gellért Szállóban. A gyógyító eljárások kölcsönös megismertetését, a tudományos kutatások eredményeinek kicserélését, az orvosképzés és -továbbképzés színvonalának további javítását szolgáló fontos dokumentumot dr. Zsöpöri Éva egészségügyi államtitkár, valamint dr. Anton Fazarin, a Szlovén Szocialista Köztársaság egészségügyi és népjóléti bizottságának elnöke írta alá. A terv rögzíti, hogy a felek kölcsönösen tájékoztatják egymást az orvosi módszerekről és eljárásokról, különös tekintettel a gyógyító-megelőző és járvány elleni tevékenységre; fontosnak tartják a hasonló témában dolgozó egészségügyi tudományos intézetek közvetlen együttműködését is. ASZFALTKEVERŐ TELEP GYŐRÚJFALUN A Győri Közútépítő Vállalat Győrújfalun aszfaltkeverő telepet épített. Az NDK-berendezések óránként 70—80 tonna jó minőségű aszfaltot készítenek. Az automata vezérlésű, elektronikus berendezések adagolják a különféle adalékanyagokat. Képünkön: az aszfaltkeverő telep. (Hadas János felvétele / MTI Fotó.) kát, vagy a zsebébe töltsem a gázolajat? — Uramisten, valaki teszeleverte a táblákat, csak most ez egyszer kerüljön minden a helyére! Verejtékezve, zúgó fejjel ébredek. Első pillantásom a telefonkészülékre esik. — Tégy próbát — noszogatom magam. Tárcsázom a saját számomat, mással beszél. Fellélegzem. Ez stimmel. Az ajtón a névtáblám is a régi — alig mertem ránézni. A villamosmegállóban tábla tudatja velem, hogy ez a járat négy percenként közlekedik. Tíz perce álldogálok, végire csakugyan megérkezik. A postán az ablak előtt hosszú sor. A kiakasztott tábla szerint nyolc órától 16-ig van nyitva. Többen idegesen nézegetik az órájukat, hat perccel múlt nyolc, de sehol senki. Egy öblös hang: — Legalább ne bosszantaná az embert azzal a táblával. — Valaki megtoldja. Egyebet sem hall 32 ember a --------------------- munkahelyén, mint hogy csak fegyelmezetten, pontosan, lelkiismeretesen. Amikor meg bemegy ide vagy oda, úgy látszik, mintha ez másokra nem vonatkozna. — Aztán egy összegező elme. — Így van ez mindenütt. — És hozzáfűz valami kacskaringósat. Rohanok a patyolatba. Kint a tábla. „Kilós ruhát három hét alatt tisztítunk”. Egy hónapja adtam be, aggódom hát, nehogy átadják ágyneműimet a bizományinak. — ... Mit izgul? Még a három héttel ezelőttre ígért tételek sem futottak be. Jöjjön holnapután — közli a pult másik oldaláról egy szigorú női hang. A következő tíz nap alatt még háromszor próbálkozom sikertelenül, mire beavat a titokba: eltörött a mosodai mosógép nem tudom, mije, ezért továbbra is bizonytalan ágyneműm jövője. Én kérek elnézést a sűrű zaklatásért. Nem vagyok ellensége a tábláknak, sőt nélkülük el sem tudnám képzelni az életemet. De valamit azért, úgy érzem, tisztázni kell. A komoly, az eligazító, a nélkülözhetetlen táblák hitelét semmi sem rontja annyira, mint a felesleges vagy a komolytalan, a netán hazudós táblák. Mert aki az újonnan elkészült, hetek óta átadott műút mentén ottfelejtett, 10 kilométeres sebességre intő táblát — tövig nyomva a pedált — figyelembe sem veszi, esetleg ott is ezt teszi majd, ahol ez a mulatság halállal végződhet. Ám hogy ezt is, azt is komolyan vegyük, ahhoz mindkettőnek a maga helyén kell lennie. A tábláknak ugyanis csak ak------------------ kor van értelmük, ha megtartják, amit ráírtak — mégpedig azok, akik ráírták a közlendőjüket és a tájékoztatásunkra kitűzték, elénk rakták. A komolytalan táblák, amelyek apró-cseprő ügyeinkben boszszankodásra késztetnek, nem kis mértékben rontják a közérzetünket. Nemcsak állampolgárként bosszankodunk, hiszen termelők és fogyasztók is vagyunk egyszemélyben. Egyaránt bosszant a vállalati kárt okozó hibás jelzés, mint a lakosságot, a fogyasztót közvetlenül érintő félrevezető minőségi tanúsítvány. Azon a jól megalapozott úton akarunk tovább haladni lépésről lépésre előre, amelyet a szocialista társadalom építésének össznépi érdekeket kifejező, tájékoztató és cselekvésre késztető táblái szegélyeznek. Amelyekről valamennyien tudjuk, hogy igazak és helyesek, hiszen magunk fogalmaztuk, állítottuk fel őket. Ám hogy mekkora léptekkel haladunk ezen az úton, közérzetünktől, állampolgári fegyelmünk minőségétől is függ. Ezért fontos, hogy a naponként szemünkbe ömlő apróbb táblák ne rontsák a jövőnkbe mutatók hitelét, hatását, tettekre mozgósító erejét Kovács György Attila 5 FELVÁSÁRLÁSI KÖRÚTON HÁROM MEGYÉBEN Jó ütemben halad a gabona átvétele, raktározása Aratnak. Teljes erővel dolgoznak a kombájnok, a bálázógépek, a szalmalehúzó traktorok. A tarlókon megjelentek a nagy teljesítményű erőgépek is, szántanak. Gyorsul a betakarítás üteme. Nem szükséges szárítani a termést, tisztítás utánnyomban raktározható. Lénárt Lajossal, a Gabona Tröszt vezérigazgatójával körútra indultunk a Duna mentén, hogy képet kapjunk Bácsban, Tolnában és Fejérben a betakarítás helyzetéről, a gabona felvásárlásáról és tárolásáról. Szikrázik a nap, forróság üli meg a solti felvásárlótelepet. Egymás után érkeznek a teherautók, a vontatók, hozzák a termést. — Az árpával végeztünk, a múlt péntek óta már a búzát szállítják a gazdaságok — jegyzi meg Molnár János, a Bács megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat körzeti üzemvezetője. Teherautó fordul be a telep hídmérlegére. Baráth Gyula, a tszszövetség képviselője, a felvásárlókkal együtt mérlegeli, minősíti a búzát. Eddig még nem volt vitája a felvásárlókkal. — Ismerjük a minőségi követelményeket, megnyugtató, hogy nem kell vitatkozni, veszekedni. Tisztességesen mérnek, minősítenek — mondja. Pontos menetrend A szalkszentmártoni Petőfi Tsz Olasz Istvánnét bízta meg a gabonaátadással. Egy hete már, hogy hajnali 4-kor kel és indul az első szállítmány gabonával az átvevőtelepre. — Este 8—9 körül térek haza — mondja. — Nehéz egy kicsit, mert még a családot is el kell látni. Sok a munka, ezt is el kell végezni valakinek. Bizony vasárnap a férjem a családdal a Balatonon víkendezett, én meg itt a felvásárlótelepen dolgoztam. Nagy érték van rám bízva, 550 vagon gabonát adunk át, az értéke megközelíti a 17 millió forintot. Most az a fontos, hogy pontos menetrend szerint haladjon a termés átvétele, összesen 1700 vagon búzát vásárolnak fel a körzetben, s eddig 500 vagonnyi került a magtárakba. Arra számítunk, hogy a hét végére már ezervagonnyi termés érkezik be a gazdaságokból — jegyzi meg Molnár János. — Most több tucat tsz még csak a kombájnszerűre viszi a gabonát, s tiz aratás után lát majd hozzá a termés ideszállításához. Így van ez a dunavecsei Béke Tsz-ben is. — Az 1454 hektár kalászos gabonából már 1042 hektárt learattunk — fogad bennünket Csőke István tsz-elnök. — A termés jónak mondható. Eredetileg 480 vagon búza értékesítésére kötöttünk szerződést, a termés ismeretében látjuk, hogy 50 vagonnal többet adhatunk el a tervezettnél. A gabona egy részét, 200 vagonnal mi tároljuk, erre bértárolási szerződést is kötöttünk, a többit, 330 vagonnal pedig a solti felvásárlótelepre szállítjuk. Még várunk azonban, mert minden gépet a kombájnok kiszolgálására kellett állítanunk. A tíz kombájntól 11 teherautó és vontató hordja a szérűre a gabonát. Arra ugyanis nincs erőnk, hogy 22 kilométerre most szállítsuk el a gabonát. Amint végeztünk, vihetik a felvásárlótelepre a termést. Addig azonban a tsz kombájnszerűjén gondosan megtisztítják a búzát. Dél van, mire a Bajai Állami Gazdaságba érünk, önti a nap a meleget, szellő sem rezdül. A 3241 hektárnyi kalászosterületről naponként 140 vagon termés érkezik a magtárakba — mondja Somogyi Gyula igazgatóhelyettes. — Egyik része takarmánygabona, a másik pedig vetőmag lesz. Eddig nincs panasz, kitűnő minőségű vetőmagot tudunk majd szállítani a mezőgazdasági nagyüzemeknek. ■ Dívni minden szemet A Duna partján, a bajai kikötő közelében emelkedik a hatalmas új vasbeton siló, gabonatároló. — Az idén próbáljuk ki teljes terheléssel — mondja Vízin László körzeti üzemvezető. — Már benne van 210 vagon búza. Eddig még jól állta a próbát. Óránként 60— 70 tonna gabonát tudunk elraktározni benne, s ehhez mindössze három ember szükséges. Nincs fennakadás, egyszerre öt vontató képes itt rakodni. E tárolóban a minőség különösen fontos. Ezért gondosan tisztítva raktározzák el benne a gabonát. A siló távhőmérőkkel van felszerelve, s ellenőrizhetik, hogy milyen a gabona hőfoka, összesen kilenc tsz szállít a telepre, három tsz, a bajai Augusztus 20., a bács- borsodi Rákóczi és a madarasi Béke éjjel is hozza a gabonát. A silókba kétezer vagon gabona fér. De a bajai körzetben a várható felvásárlás eléri majd a 7600 vagont. Hol tárolják a többi gabonát? — A tsz-ek eddig 1780 vagon búza bértárolására szerződtek — mondja Vizin László. — Uszályokban elszállítunk innen több mint ezer vagon gabonát. Csak dicsérni lehet azt a sok ötletet, leleményességet, amellyel a bajai felvásárlók elérik, hogy a termést megfelelően tárolják, öszszesen kétezer vagon búzát helyeznek el ilyen úgynevezett szükségtárolókban. Milyen is a szükségtároló? Ne gondoljon itt senki ponyvákra meg zsákokra. Ezeknek a tárolóknak ugyanis beton az aljuk, hullámpala a tetejük. Kerítésük pedig deszka. Megfelelőképpen tudják tehát óvni benne a gabonát, nem károsítja a madár, nem veri elő, hó. — Tavaly is így tároltuk a búza jelentékeny hányadát, s a minősége ugyanolyan maradt, mint a silókban — mondja a körzeti üzem vezetője. — Igaz, nagyon óvatosak vagyunk, különös gonddal ügyelünk rá, nehogy bármi kárt okozzon a gabonában. Bácsban az árpaaratással már végeztek, a rozs egynegyedét, a búzának pedig a harmadát aratták le eddig. — Összesen 19 ezer vagon búza felvásárlására kötöttünk szerződést — mondja Perczel János, a megyei gabonafelvásárló és -feldolgozó vállalat igazgatója. — Eddig nyolcezer vagonnal vásároltunk fel. Jó az együttműködés a tsz-ekkel, az aratás üteméhez igazítjuk a felvásárlást, és ha szükséges, vasárnap és éjszaka is átvesszük a termést. Milyen a minőség? A Duna túlsó partján, Tolna megyében is learatták eddig a búza 30 százalékát. — Valamivel jobb a termés, mint amilyenre a nagy aszály közepetteszámíthattunk — mondja Szabó István, a megyei gabonafelvásárló vállalat igazgatója. — Ez azt jelenti, hogy sikerül a felvásárlási tervünket teljesíteni, tehát 20 ezer vagon gabona átvételére számíthatunk. Eddig 4500 vagonnal vásároltunk fel, ugyanis egészen július 14-ig szárítani kellett a búzát, a héten azonban már szárítás nélkül is tárolható, most már naponként 1500 vagon gabonát tudunk felvásárolni. Ebben a megyében a felvásárolt gabonának a felét — mintegy tízezer vagonnal — a tsz-ek és az állami gazdaságok fogják tárolni. A felvásárlóvállalat a tsz-ekkel kooperációban ugyanis a legutóbbi években kilencezer vagon raktárteret épített; kitűnő raktárak, biztonságosan elhelyezhető bennük a termés. Indulunk Nagydorogra. A községbe érve, az áfész takarmányboltja előtt teherautó fékez. Megérkezett a takarmány. — Nagyon jól megoldották a községben a takarmányellátást — mondja Halmi Jánosné boltvezető. — Naponként 50 zsák takarmánykeveréket és szemes takarmányt vásárolnak meg tőlünk a háztáji és a kisegítő gazdaságok. Nagy szerencse, hogy igény szerint szállít a gabonafeldolgozó vállalat, így érzik a gazdák, hogy nyugodtan tarthatják az állatállományukat. — Ez a helyzet országosan is — teszi hozzá Lénárt Lajos. — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a takarmányboltok kielégítő kínálatot nyújtsanak, hiszen mindenkinek érdeke a termelési biztonság fenntartása. A nagydorogi felvásárlótelepen nyugalom van. — Simán, zavartalanul halad az aratás — mondja Diósi József körzeti üzemvezető-helyettes. — Dolgozik minden kombájn, s mi ezeknek a munkájához igazodunk. Már Fejérben járunk. Sárbogárdon a felvásárlótelepen búzahegyek tornyosulnak. A hatalmas színekben táblák jelzik, melyik tíz hány vagon búzát szállít az átvételi helyre. — Tíz éve dolgozom ezen a telepen — mondja Berki Ferenc gabonaátvevő. — Két esztendeje annak, hogy egy júliusi napon 56 vagon búzát vettem át. Azt hittem akkor, hogy ez olyan rekord, amelyet már nem lehet túlszárnyalni. Szombaton azonban minden eddiginél nagyobb volt itt a forgalom. Egyetlen napon 83 vagon búzát vettem át. Piroslik a búza. — Kitűnő a minőség, örülhetnek az idén a pékek — jegyzi meg Szőcs János, a körzeti üzem vezetője. Belemarkol a búzába. Teltek a szemek, a hektolitersúlya jóval felette van a 82-nek. — Nem szükséges az idén tartalékolni az ógabonából — jegyzi meg Krisztián István, a megyei vállalat igazgatója. " A laboratóriumi vizsgálatokat elvégezzük minden tételnél, s megállapítható, hogy az idei búza a legkényesebb igényeknek is megfelel, olyan jó a sikértartalma, a terülékenysége, a hektolitersúlya. A megyében 25 ezer vagon búzát vásárolnak fel az idén. Jó ütemben halad az aratás, most mindenki kettőzött erővel dolgozik. Örülnek a kombájnosok, jól haladnak a gabonával, most nem gazos a búza, nem dőlt meg a vetés. Nincs szemveszteség. Gondosan tárolják Ez nagyon jó dolog. Most minden szem termésre szüksége van az országnak. Hozzák a gabonát a pusztaegresi Hunyadi Tsz-től Győri István már a tizedik fordulót teszi meg. Reggel 5-kor kelt, egy ilyen pótkocsin 85 mázsa búza van. Jó a termés, sokat szeretne még fordulni tele pótkocsi búzával a felvásárlótelepre az idén. A mezőszilasi tsz-ben az 1100 hektár búzának felét már learatták. 480 vagon búza értékesítésére szerződtek, most úgy látszik, hogy a tervezettnél 60 vagonnal többet tudnak értékesíteni. Jól együttdolgoznak az átvevőkkel, eddig már 182 vagonnal értékesítettek búzából. Megnyugtató volt látni, hogy milyen gondosan dolgoznak a Duna két partján a mezőgazdasági üzemek és a felvásárlók. — Szinte ugyanez mondható el az ország minden vidékéről — mondja a tröszt vezérigazgatója, Lénárt Lajos. — Eddig a felvásárlandó mennyiségnek valamivel több mint egyharmada, összesen 1,2 millió tonna gabona került be a magtárainkba. Mindenki megértette, hogy a legfontosabb a termés megóvása, a gondos raktározás. Itt-ott talán akadt vita vagy fennakadás az átvételnél, ám mégis, mindenütt a szervezettség, a gondos munka a jellemző. Sokat segítenek nekünk a terek és az állami gazdaságok a gabona elhelyezésében, hiszen csaknem 1 millió tonna gabonát a gazdaságok fognak tárolni, s azzal is, hogy pontosan megtartják azokat az időpontokat az átadásnál, amelyekben megegyeznek a vállalatokkal. A felvásárlótelepek ezt a segítőkészséget azzal igyekeznek viszonozni, hogy zavartalanul, zökkenők nélkül átveszik a termést, pontosan minősítenek. A munka nagyobb része tehát még hátra van. Biztató azonban, hogy pontosan, jól halad a betakarítás, mindenütt gondosan óvják, tárolják az ország kenyerét Cserkúti Ferenc