Népszabadság, 1976. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT 1976. augusztus 1., vasárnap A MAG­­YAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIV. évfolyam 181. szám Helsinki évfordulóján " Hogyan is élünk Európában 1976 nyarán? Ha ezt a kérdést egyidejűleg tennék fel önma­gunknak és megannyi szomszé­dunknak, közelieknek és távo­­labbiaknak ma, az európai biz­tonsági értekezlet befejezésének első évfordulóján, s egyetlen kö­zös televíziós képernyő előtt hall­gatnék a válaszokat, remek és izgalmas műsor kerekedne a kér­­dezősködéss­el. Mellesleg techni­kailag bizonyára nem is oly tá­voli lehetőség e körinterjú, mely­ben egészen biztosan elhangzana egy angol vagy egy olasz pana­sza arról, hogy hónapok óta kép­telen munkát találni. Bizonnyal akadna benne olyan skandináv, aki sokallná az adókat, vagy nyugatnémet, aki kételkedne kor­mánya erőfeszítéseiben az inflá­ció ellen vívott küzdelemben. Bárki magyar okkal tenné szóvá, hogy idén általában több pénzt hagy a piacon, mint tavaly ilyen­kor. S néhány olyan sarka is van még e kontinensnek, ahol népek, társadalmak belső békéjükért küzdenek, mint például Spanyol­­országban, vagy nagyon szenved­nek a belső béke teljes és tartós hiányától, mint mondjuk Észak­­írországiban. Tarka tehát e képzeletbeli ri­port, ám mégis van alap tónusa: senki, sehonnan sem kényszerül­ne ama aggodalmának adni han­got, hogy hazája határain nagy háború csóvái lángolnak, vagy azt üzenni: vigyázat, Európa béké­je veszélyben van. Nem, nincs ilyen jelzés; Európában, nap­jainkban olyan béke honol, amely végre több a fegyverek egyszerű nyugvásánál. Éppen egy eszten­deje, Helsinkiben megtettük az első nagy lépést a biztosított és intézményekkel körülbástyázott tartós béke, pontosabban a békés egymás mellett élés felé. S az utóbbi azért több az előbbinél, mert konkrét és megfogható, el­lenőrizhető, szükség esetén szá­mon kérhető tartalma van. Euró­pának sok évezredes történelmé­ben először, egy esztendeje biz­tonsági chartája van, azoknak a normáknak mindenki által elfo­gadott gyűjteménye, amelyek nemcsak arról szólnak, hogy mit nem szabad tenni a béke veszé­lyeztetésére, hanem sokkal in­kább arról, hogy milyen lehető­ségek vannak kölcsönös bizalom­építő intézkedésekre, együttmű­ködésre és ésszerű versengésre abban a küzdelemben is, amely a két különböző társadalmi rend­szer között objektíve folyik, s ami korunk legnagyobb hajtóereje. Helsinki éppen azért döntő for­dulat — s hatása éppen azért nem korlátozódik a mi kontinen­sünkre —, mert hosszú évek hal­latlanul szívós erőfeszítései nyo­mán a kezdeményező szocialista országoknak sikerült elfogadtatni azt, hogy a rendszerbeli, a világ­nézeti szembenállás, az egymás­sal ellentétes ideálok, s az egy­másnak ellentmondó társadalmi törekvések nem szükségszerűen torkollnak fegyveres konfliktus­ba. Ellenkezőleg: az agresszív imperializmus által az emberi­ségre erőltetett hidegháború, a háború szélén való táncolás, a kommunizmus visszaszorítása s más hasonló teóriák és politikai doktrínák helyébe sikerült oda­állítani és a másik oldal, felelős képviselőivel is elfogadtatni az egyetlen reális változatot: a mér­kőzést békés eszközökkel. Történelmi távlatokba helyez­ve, Helsinki lezárása volt annak e korszaknak, amelyben Európa szocialista fele erőben és befo­lyásban a túloldal értékelése sze­rint is egyenrangúvá vált. S nyi­tánya annak a korszaknak, amelyben a vita alapjában véve már nem arról folyik, hogy kell-e békésen egymás mellett élnie a két különböző rendszernek, ha­nem arról, miként lehet ezt a leghatékonyabban tenni Európa minden népének javára. Nem a legutóbbi egy esztendőben követ­keztek be tehát drámai fordula­tok, hanem már évek óta egyen­letesen és jól érzékelhetően ja­vulnak a viszonyok Európában. A Kelet és a Nyugat közötti gazdasági érintkezés és az együtt­működés sehol másutt sem tett szert olyan jelentőségre a népek életében, mint Európában, és se­hol másutt nem kerülhetett még napirendre olyan aktualitással s akkora távlatokkal a kooperáció, mint éppen itt. Helsinki évfor­dulóján emlékeztetünk rá, hogy a KGST szerződéstervezete már nagyon régen a Közös Piac asz­talán van, s ha az előrelépést halogatni lehet is, levenni a na­pirendről az élet, a gazdasági szükségszerűség nem engedi. Az emberek érintkezése, a tu­dományos és művészeti értékek cseréje, az egymásnak nem is ritkán ellentmondó nézetek konstruktív egybevetése ugyan­csak nem ért el sehol másutt olyan szintet, mint Európában. Viszont e békés fejlődésből logi­kusan következik, hogy éppen ez­en a kontinensen kell döntő lépést tenni a szembenálló had­seregek és fegyverzetük lényeges csökkentése felé. Ismét csak azt mondhatjuk — s nem ünnepron­tásként, hanem a napirenden le­vő teendőkre emlékeztetve: v­ég-­ re Bécsben is dűlőre kell jutni, hogy Közép-Európában elkezdőd­jön a folyamat, mely azután ki­bontakoztatható lesz kontinentá­lis méretekben is. Egy esztendő alatt e kontinen­sen nagyon sok minden történt. Nem is egy ország lendült ki év­tizedes, megmerevedett állapotá­ból. Portugália antifasiszta úton maradt, Spanyolország vissza­vonhatatlanul elindult a fasiz­musból a demokrácia felé veze­tő úton, s Olaszországban a kom­munisták nélkül akkor sem le­het kormányozni, ha egynémely nyugati államférfi olykor azt hi­szi, hogy fenyegetéssel és zsaro­lási kísérletekkel feltartóztathat­ja a történelmi fejlődést. De — és éppen ez a lényeg — tény, hogy manapság az európai diplomáciában még arról is, ami elválasztja, vagy ami éppenséggel szembeállítja a feleket, más han­gon folyik a vita, mint régebben. S nem utolsósorban azért, mert a népek számon kérik Helsinki betűjét is, szellemét is. Az elért eredmények leghaté­konyabb védelme az, ha újabb vívmányokkal egészítjük ki őket, így lehet elhárítani, visszaverni azokat a meg-megismétlődő tá­madási kísérleteket, amelyeknek eddig is tanúi voltunk, s amelye­ket a különböző jobboldali erők önként nem hagynak abba. Az éppen egy esztendeje elfogadott helsinki dokumentumban az a nagyszerű, hogy jóformán min­den tétele kihívás olyan intéz­mények létrehozására, olyan együttműködési erőfeszítésekre az életnek nagyon sok területén, ami a nemzetközi kapcsolatok új mi­nőségét eredményezheti. A kontinens legkövetkezete­sebb haladó erői, a kommunista és munkáspártok éppen ezért szen­telték fő figyelmüket a minap véget ért berlini tanácskozásu­kon a teendőknek. Egyhangúan elfogadott dokumentumuk az egyik fő biztosítéka annak, hogy Helsinki szelleme meghonosodik Európa minden zugában, s hogy a biztonsági charta kínálta nagy lehetőségekből bizonyosság lesz. Hajdú János Európa a jövőben is a béke és a biztonság, a népek közötti együttműködés színtere legyen A magyar együttműködési bizottság nyilatkozata Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottsága szombaton a kö­vetkező nyilatkozatot tette köz­zé: " Egy éve annak, hogy 35 ál­lam legfelsőbb szintű vezetői, kormányaik nevében Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záró­okmányát. E történelmi jelentő­ségű dokumentumban Európa ál­lamai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbement változások megmásíthatatlanok. A záróokmányban foglaltak kö­vetkezetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy az európai béke és biztonság valóban tartós alapok­ra, a népek közötti barátságra, együttműködésre épüljön. E ne­mes célok elérése minden tisz­tességes, a földrész sorsáért fele­lősséget érző ember akcióprog­ramjává vált. Közvéleményünk üdvözli a zá­róokmány aláírása óta Európá­ban végbement nagy fontosságú változásokat. A szocialista orszá­gok és a nyugat-európai orszá­gok józan gondolkozású vezetői­nek, haladó erőinek erőfeszítése eredm­ények­én­t kont­inensünkön mindinkább tért hódít az enyhü­lés: sokoldalúan fejlődnek a kü­lönböző társadalmi berendezke­désű országok és népeik kapcso­latai, mind több európai kor­mány száll síkra a helsinki érte­kezleten megfogalmazott elvek és ajánlások egységes és kölcsönös végrehajtásáért s törekszik a bé­kés egymás mellett élés elvein alapuló, kölcsönösen előnyös egy­ü­tt­műk­ödésr­e. A hidegháborús, reakciós erők azonban nem nézik jó szemmel és tétlenül a pozitív változásokat. Fellépnek az enyhülés, a társa­dalmi haladás erőivel szemben, támadják a szocialista országo­kat, önkényesen egyoldalúan ér­telmezik a megállapodást. Akna­munkájuk a záróokmány jelentő­ségét, kedvező hatását, egészében véve a helsinki konferencia ered­ményeit vette célba, mert bizo­nyos imperialista körök kezdet­től fogva ellenezték az európai béke­­ megszilárdítását, a fegyver­kezési hajsza beszüntetését és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kibontakozását. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy az enyhülési folyamat meg­szilárdításáért, visszafordíthatat­lanná tételéért folytatott harc az elért nagy fontosságú eredmé­nyek ellenére sem lankadhat. A béke, a biztonság és az együtt­működés ügyét támogató társa­dalmi erőknek továbbra is őriz­niük kell Helsinki szellemét, ki­tartó türelemmel azon kell fára­dozniuk, hogy a konferencia zá­róokmányában foglalt megálla­podások mielőbb valóra váljanak. E küzdelemhez fontos támogatást és útmutatást nyújtott az európai kommunista és munkáspártok nemrég befejeződött berlini ta­nácskozása is. A magyar közvélemény kész cselekvően hozzájárulni ahhoz, hogy Európa a jövőben is a béke és biztonság, a népek közötti ba­rátság és együttműködés színtere legyen — hangzik a nyilatkozat. A Spanyol Kommunista Párt irodát nyit Madridban és az ország több más nagyvárosában Háromszázezerre akarják növelni a taglétszámot — Dolores Ibarruri nyilatkozata egy spanyol lapban — Ellenzéki vélemények a felemás amnesztiarendeletről Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, a párt központi bizottsága Rómá­ban megtartott plenáris ülésének befejeztével sajtóértekezleten ösz­­szegezte a tanácskozás eredmé­nyeit. Közölte: a párt úgy hatá­rozott, hogy kibővíti szervezetét, s nemcsak Madridban, hanem más spanyol városokban is irodát nyit. A párt legálissá nyilvánítá­sáig 300 000 tagra tervezik bővíte­ni a taglétszámot. Carrillo tájé­koztatott arról is, hogy mostantól kezdve a párt végrehajtó bizott­sága 36 tagot számlál majd, s a 142 tagú központi bizottságban többek között 57 ipari és hat me­zőgazdasági munkás is helyet fog­lal. Marcelino Camacho, a spa­nyol munkásbizottságok országos titkárságának vezetője is tagja a kommunista párt végrehajtó bi­zottságának. Carrillo a spanyol ügyekbe való tűrhetetlen beavatkozásnak minősítette, hogy Kissinger ame­rikai külügyminiszter ellenezte a Spanyol KP legálissá nyilvánítá­sát. A főtitkár a Spanyolországban pénteken meghirdetett amnesztiát határozott lépésnek nevezte a nemzeti megbékélés­­elé vezető úton, egyúttal felhívta a figyelmet a rendelet diszkriminációs jelle­gére is. Mint ismeretes, az am­nesztia nem érinti azokat a poli­tikai foglyokat, akiket politikai okokból elkövetett merényletek miatt tartanak börtönökben. Ez elsősorban a baszk nemzetiségi bebörtönzöttekre vonatkozik. Car­­rilllo ismét síkra szállt az általá­nos amnesztia mellett, majd kife­jezte azt a reményét, hogy a rész­leges amnesztia rendelkezései ér­telmében mind ő, mind Dolores Ibarruzi, a párt elnöke hamarosan visszatérhet Spanyolországba. A pénteken bejelentett amnesz­tiát egyébként a spanyol legális ellenzék köreiben is üdvözölték. Újra hangsúlyozva azonban a tel­jes amnesztia szükségességét. En­­rique Tiemo Galvan, a Szocialista Néppárt elnöke az intézkedést az első olyan pozitív lépésnek nevez­te, amely megváltoztathatja az el­lenzéknek a kormányprogrammal kapcsolatos eddigi álláspontját. Antonio Garcia Lopez, a szociál­demokraták vezetője szerint a most meghirdetett amnesztia az első nagyobb lépés a diktatúra épületének lebontása felé, bár az intézkedés eléggé megkésve szü­letett. Antonio Garcia Trevisano, a királyi házhoz közel álló liberá­lis politikus politikai hibának mi­nősítette, hogy az amnesztiából kimaradtak a baszk politikai fog­lyok. Rámutatott: a nemzeti meg­békélés ügye megköveteli, hogy ne tegyenek kivételeket. Szombaton, 1939 óta először közölt spanyol lap­nyilatkozatot Dolores Ibarruritól. Az El Pais című liberális lap szombati száma két oldalon hozta a fényképekkel illusztrált nyilatkozatot. A 81 esz­tendős Dolores Ibarruzi, a Spa­nyol EP elnöke Rómában adott nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy még az idén visszatérhet Spanyolországba. (MTI) Ezüstérmesek Csapó Géza és Balla József Jól kezdődött a magyarok szombati napja Montrealban. Alig néhány órával a pénteken késő éjszakába nyúló cselgáncs­verseny után — amelyen Tuncsik József bronzérmes lett — szom­bat délelőtt a szabadfogású bir­kózásban a nehézsúlyban a 21 éves ferencvárosi sportoló, Bálla József ezüstérmet nyert. A lapzártakor érkezett híradás szerint a délutáni döntők közül az első számban az 1000 méteres kajak egyesben Csaipó Géza, a SZEOL többszörös világbajnoka második, ezüstérmes. Bálla József, Csapó Géza.

Next