Népszabadság, 1976. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT 1976. augusztus 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIV. évfolyam 181. szám Helsinki évfordulóján " Hogyan is élünk Európában 1976 nyarán? Ha ezt a kérdést egyidejűleg tennék fel önmagunknak és megannyi szomszédunknak, közelieknek és távolabbiaknak ma, az európai biztonsági értekezlet befejezésének első évfordulóján, s egyetlen közös televíziós képernyő előtt hallgatnék a válaszokat, remek és izgalmas műsor kerekedne a kérdezősködéssel. Mellesleg technikailag bizonyára nem is oly távoli lehetőség e körinterjú, melyben egészen biztosan elhangzana egy angol vagy egy olasz panasza arról, hogy hónapok óta képtelen munkát találni. Bizonnyal akadna benne olyan skandináv, aki sokallná az adókat, vagy nyugatnémet, aki kételkedne kormánya erőfeszítéseiben az infláció ellen vívott küzdelemben. Bárki magyar okkal tenné szóvá, hogy idén általában több pénzt hagy a piacon, mint tavaly ilyenkor. S néhány olyan sarka is van még e kontinensnek, ahol népek, társadalmak belső békéjükért küzdenek, mint például Spanyolországban, vagy nagyon szenvednek a belső béke teljes és tartós hiányától, mint mondjuk Északírországiban. Tarka tehát e képzeletbeli riport, ám mégis van alap tónusa: senki, sehonnan sem kényszerülne ama aggodalmának adni hangot, hogy hazája határain nagy háború csóvái lángolnak, vagy azt üzenni: vigyázat, Európa békéje veszélyben van. Nem, nincs ilyen jelzés; Európában, napjainkban olyan béke honol, amely végre több a fegyverek egyszerű nyugvásánál. Éppen egy esztendeje, Helsinkiben megtettük az első nagy lépést a biztosított és intézményekkel körülbástyázott tartós béke, pontosabban a békés egymás mellett élés felé. S az utóbbi azért több az előbbinél, mert konkrét és megfogható, ellenőrizhető, szükség esetén számon kérhető tartalma van. Európának sok évezredes történelmében először, egy esztendeje biztonsági chartája van, azoknak a normáknak mindenki által elfogadott gyűjteménye, amelyek nemcsak arról szólnak, hogy mit nem szabad tenni a béke veszélyeztetésére, hanem sokkal inkább arról, hogy milyen lehetőségek vannak kölcsönös bizalomépítő intézkedésekre, együttműködésre és ésszerű versengésre abban a küzdelemben is, amely a két különböző társadalmi rendszer között objektíve folyik, s ami korunk legnagyobb hajtóereje. Helsinki éppen azért döntő fordulat — s hatása éppen azért nem korlátozódik a mi kontinensünkre —, mert hosszú évek hallatlanul szívós erőfeszítései nyomán a kezdeményező szocialista országoknak sikerült elfogadtatni azt, hogy a rendszerbeli, a világnézeti szembenállás, az egymással ellentétes ideálok, s az egymásnak ellentmondó társadalmi törekvések nem szükségszerűen torkollnak fegyveres konfliktusba. Ellenkezőleg: az agresszív imperializmus által az emberiségre erőltetett hidegháború, a háború szélén való táncolás, a kommunizmus visszaszorítása s más hasonló teóriák és politikai doktrínák helyébe sikerült odaállítani és a másik oldal, felelős képviselőivel is elfogadtatni az egyetlen reális változatot: a mérkőzést békés eszközökkel. Történelmi távlatokba helyezve, Helsinki lezárása volt annak e korszaknak, amelyben Európa szocialista fele erőben és befolyásban a túloldal értékelése szerint is egyenrangúvá vált. S nyitánya annak a korszaknak, amelyben a vita alapjában véve már nem arról folyik, hogy kell-e békésen egymás mellett élnie a két különböző rendszernek, hanem arról, miként lehet ezt a leghatékonyabban tenni Európa minden népének javára. Nem a legutóbbi egy esztendőben következtek be tehát drámai fordulatok, hanem már évek óta egyenletesen és jól érzékelhetően javulnak a viszonyok Európában. A Kelet és a Nyugat közötti gazdasági érintkezés és az együttműködés sehol másutt sem tett szert olyan jelentőségre a népek életében, mint Európában, és sehol másutt nem kerülhetett még napirendre olyan aktualitással s akkora távlatokkal a kooperáció, mint éppen itt. Helsinki évfordulóján emlékeztetünk rá, hogy a KGST szerződéstervezete már nagyon régen a Közös Piac asztalán van, s ha az előrelépést halogatni lehet is, levenni a napirendről az élet, a gazdasági szükségszerűség nem engedi. Az emberek érintkezése, a tudományos és művészeti értékek cseréje, az egymásnak nem is ritkán ellentmondó nézetek konstruktív egybevetése ugyancsak nem ért el sehol másutt olyan szintet, mint Európában. Viszont e békés fejlődésből logikusan következik, hogy éppen ezen a kontinensen kell döntő lépést tenni a szembenálló hadseregek és fegyverzetük lényeges csökkentése felé. Ismét csak azt mondhatjuk — s nem ünneprontásként, hanem a napirenden levő teendőkre emlékeztetve: vég- re Bécsben is dűlőre kell jutni, hogy Közép-Európában elkezdődjön a folyamat, mely azután kibontakoztatható lesz kontinentális méretekben is. Egy esztendő alatt e kontinensen nagyon sok minden történt. Nem is egy ország lendült ki évtizedes, megmerevedett állapotából. Portugália antifasiszta úton maradt, Spanyolország visszavonhatatlanul elindult a fasizmusból a demokrácia felé vezető úton, s Olaszországban a kommunisták nélkül akkor sem lehet kormányozni, ha egynémely nyugati államférfi olykor azt hiszi, hogy fenyegetéssel és zsarolási kísérletekkel feltartóztathatja a történelmi fejlődést. De — és éppen ez a lényeg — tény, hogy manapság az európai diplomáciában még arról is, ami elválasztja, vagy ami éppenséggel szembeállítja a feleket, más hangon folyik a vita, mint régebben. S nem utolsósorban azért, mert a népek számon kérik Helsinki betűjét is, szellemét is. Az elért eredmények leghatékonyabb védelme az, ha újabb vívmányokkal egészítjük ki őket, így lehet elhárítani, visszaverni azokat a meg-megismétlődő támadási kísérleteket, amelyeknek eddig is tanúi voltunk, s amelyeket a különböző jobboldali erők önként nem hagynak abba. Az éppen egy esztendeje elfogadott helsinki dokumentumban az a nagyszerű, hogy jóformán minden tétele kihívás olyan intézmények létrehozására, olyan együttműködési erőfeszítésekre az életnek nagyon sok területén, ami a nemzetközi kapcsolatok új minőségét eredményezheti. A kontinens legkövetkezetesebb haladó erői, a kommunista és munkáspártok éppen ezért szentelték fő figyelmüket a minap véget ért berlini tanácskozásukon a teendőknek. Egyhangúan elfogadott dokumentumuk az egyik fő biztosítéka annak, hogy Helsinki szelleme meghonosodik Európa minden zugában, s hogy a biztonsági charta kínálta nagy lehetőségekből bizonyosság lesz. Hajdú János Európa a jövőben is a béke és a biztonság, a népek közötti együttműködés színtere legyen A magyar együttműködési bizottság nyilatkozata Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága szombaton a következő nyilatkozatot tette közzé: " Egy éve annak, hogy 35 állam legfelsőbb szintű vezetői, kormányaik nevében Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. E történelmi jelentőségű dokumentumban Európa államai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbement változások megmásíthatatlanok. A záróokmányban foglaltak következetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy az európai béke és biztonság valóban tartós alapokra, a népek közötti barátságra, együttműködésre épüljön. E nemes célok elérése minden tisztességes, a földrész sorsáért felelősséget érző ember akcióprogramjává vált. Közvéleményünk üdvözli a záróokmány aláírása óta Európában végbement nagy fontosságú változásokat. A szocialista országok és a nyugat-európai országok józan gondolkozású vezetőinek, haladó erőinek erőfeszítése eredményeként kontinensünkön mindinkább tért hódít az enyhülés: sokoldalúan fejlődnek a különböző társadalmi berendezkedésű országok és népeik kapcsolatai, mind több európai kormány száll síkra a helsinki értekezleten megfogalmazott elvek és ajánlások egységes és kölcsönös végrehajtásáért s törekszik a békés egymás mellett élés elvein alapuló, kölcsönösen előnyös együttműködésre. A hidegháborús, reakciós erők azonban nem nézik jó szemmel és tétlenül a pozitív változásokat. Fellépnek az enyhülés, a társadalmi haladás erőivel szemben, támadják a szocialista országokat, önkényesen egyoldalúan értelmezik a megállapodást. Aknamunkájuk a záróokmány jelentőségét, kedvező hatását, egészében véve a helsinki konferencia eredményeit vette célba, mert bizonyos imperialista körök kezdettől fogva ellenezték az európai béke megszilárdítását, a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kibontakozását. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy az enyhülési folyamat megszilárdításáért, visszafordíthatatlanná tételéért folytatott harc az elért nagy fontosságú eredmények ellenére sem lankadhat. A béke, a biztonság és az együttműködés ügyét támogató társadalmi erőknek továbbra is őrizniük kell Helsinki szellemét, kitartó türelemmel azon kell fáradozniuk, hogy a konferencia záróokmányában foglalt megállapodások mielőbb valóra váljanak. E küzdelemhez fontos támogatást és útmutatást nyújtott az európai kommunista és munkáspártok nemrég befejeződött berlini tanácskozása is. A magyar közvélemény kész cselekvően hozzájárulni ahhoz, hogy Európa a jövőben is a béke és biztonság, a népek közötti barátság és együttműködés színtere legyen — hangzik a nyilatkozat. A Spanyol Kommunista Párt irodát nyit Madridban és az ország több más nagyvárosában Háromszázezerre akarják növelni a taglétszámot — Dolores Ibarruri nyilatkozata egy spanyol lapban — Ellenzéki vélemények a felemás amnesztiarendeletről Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, a párt központi bizottsága Rómában megtartott plenáris ülésének befejeztével sajtóértekezleten öszszegezte a tanácskozás eredményeit. Közölte: a párt úgy határozott, hogy kibővíti szervezetét, s nemcsak Madridban, hanem más spanyol városokban is irodát nyit. A párt legálissá nyilvánításáig 300 000 tagra tervezik bővíteni a taglétszámot. Carrillo tájékoztatott arról is, hogy mostantól kezdve a párt végrehajtó bizottsága 36 tagot számlál majd, s a 142 tagú központi bizottságban többek között 57 ipari és hat mezőgazdasági munkás is helyet foglal. Marcelino Camacho, a spanyol munkásbizottságok országos titkárságának vezetője is tagja a kommunista párt végrehajtó bizottságának. Carrillo a spanyol ügyekbe való tűrhetetlen beavatkozásnak minősítette, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter ellenezte a Spanyol KP legálissá nyilvánítását. A főtitkár a Spanyolországban pénteken meghirdetett amnesztiát határozott lépésnek nevezte a nemzeti megbékéléselé vezető úton, egyúttal felhívta a figyelmet a rendelet diszkriminációs jellegére is. Mint ismeretes, az amnesztia nem érinti azokat a politikai foglyokat, akiket politikai okokból elkövetett merényletek miatt tartanak börtönökben. Ez elsősorban a baszk nemzetiségi bebörtönzöttekre vonatkozik. Carrilllo ismét síkra szállt az általános amnesztia mellett, majd kifejezte azt a reményét, hogy a részleges amnesztia rendelkezései értelmében mind ő, mind Dolores Ibarruzi, a párt elnöke hamarosan visszatérhet Spanyolországba. A pénteken bejelentett amnesztiát egyébként a spanyol legális ellenzék köreiben is üdvözölték. Újra hangsúlyozva azonban a teljes amnesztia szükségességét. Enrique Tiemo Galvan, a Szocialista Néppárt elnöke az intézkedést az első olyan pozitív lépésnek nevezte, amely megváltoztathatja az ellenzéknek a kormányprogrammal kapcsolatos eddigi álláspontját. Antonio Garcia Lopez, a szociáldemokraták vezetője szerint a most meghirdetett amnesztia az első nagyobb lépés a diktatúra épületének lebontása felé, bár az intézkedés eléggé megkésve született. Antonio Garcia Trevisano, a királyi házhoz közel álló liberális politikus politikai hibának minősítette, hogy az amnesztiából kimaradtak a baszk politikai foglyok. Rámutatott: a nemzeti megbékélés ügye megköveteli, hogy ne tegyenek kivételeket. Szombaton, 1939 óta először közölt spanyol lapnyilatkozatot Dolores Ibarruritól. Az El Pais című liberális lap szombati száma két oldalon hozta a fényképekkel illusztrált nyilatkozatot. A 81 esztendős Dolores Ibarruzi, a Spanyol EP elnöke Rómában adott nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy még az idén visszatérhet Spanyolországba. (MTI) Ezüstérmesek Csapó Géza és Balla József Jól kezdődött a magyarok szombati napja Montrealban. Alig néhány órával a pénteken késő éjszakába nyúló cselgáncsverseny után — amelyen Tuncsik József bronzérmes lett — szombat délelőtt a szabadfogású birkózásban a nehézsúlyban a 21 éves ferencvárosi sportoló, Bálla József ezüstérmet nyert. A lapzártakor érkezett híradás szerint a délutáni döntők közül az első számban az 1000 méteres kajak egyesben Csaipó Géza, a SZEOL többszörös világbajnoka második, ezüstérmes. Bálla József, Csapó Géza.