Népszabadság, 1976. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

1976. november 1., kedd NÉPSZABADSÁG Befejeződött az MSZBT VI. országos­ értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Ilona, az EMG esztergomi gyárá­nak műszerésze, Koncz Gábor Já­­szai-díjas színművész, dr. Pelle Béla, az Egri Tanárképző Főisko­la igazgatóhelyettese, Drucker Ti­bor, a Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének főtitkára, Orosz Adél, Kossuth-díjas kiváló művész, az Operaház szólótáncosa, Szász András, a Veszprém megyei tanács elnökhelyettese és Zágoni László, a Dunai Vasmű tervező­­iroda vezetője. Dr. Szekér Gyula: Gazdasági egy társnatközlésü­n­kn­ek meghatározó szerepe vost A Miniszter­tanács elnökhelyet­tese felszólalásában a kormány üdvözletét és jókívánságait tol­mácsolta az országos értekezlet­nek, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság társadalmi munkásai­nak. Kiemelte: a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság működésé­nek kezdetétől tevékenyen hozzá­járult a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítéséhez, po­litikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak széles körű fejlesz­téséhez. A proletár internaciona­lizmus elválaszthatatlan a gazdag történelmi tapasztalatokkal, a leg­nagyobb politikai erővel és te­kintéllyel rendelkező, a társadal­mi haladásért és a békéért leg­több áldozatot hozó Szovjetunió őszinte tiszteletétől és igaz meg­becsülésétől. A továbbiakban arról szólt, hogy már az 1948 februárjában aláírt első magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés hűen kifejezte országaink közös érdekeit, az új típusú államközi kapcsolatokat. A Szovjetunióval kialakított gazdasági együttmű­ködésnek meghatározó szerepe volt és van népgazdaságunk fej­lődésében. Gazdasági kapcsolata­­taink döntő mértékben segítették elő országunk szocialista iparosí­tását, majd azóta iparunk korsze­rűsítését,­ szerkezeti átalakítását. Az együttműködés révén alakul­tak ki és fejlődtek iparunknak azok az ágazatai, amelyek belföl­di ellátásunk és kivitelünk jelen­tős részét szolgáltatják. Gazdasá­gi kapcsolataink nagy jelentőségű szerkezetátalakító hatását mutat­ja, hogy a mostani ötéves tervidő­szakban a Szovjetunióba irányuló kivitelünk mintegy felét hét ter­mékcsoport teszi ki. A szakosítási és kooperációs együttműködés, a hosszú távra szóló nagyarányú megrendelések biztos alapot je­lentenek fejlesztési eszközeink ha­tékony, koncentrált felhasználá­sához. Ily módon alakulhatott ki hazánkban egy sor korszerű ter­melési ágazat, amely ma már vi­lágviszonylatban is számottevő. Egyebek között: az elmúlt tíz év­ben vált korszerűvé a járműipar, Európa élvonalába került a Be­loiannisz Híradástechnikai Gyár; a másfél évtizedes timföld-alu­mínium egyezmény eredménye­ként világviszonylatban is elis­mertté vált alumíniumiparunk, megerősödött a kábelipar, megva­lósult a könnyűszerkezetes épít­kezési program. Jelentős eredmé­nyekkel járt az együttműködés a gyógyszeriparban, a mezőgazda­ságban, a petrolkémiai ipar meg­teremtésében. Szekér Gyula hangoztatta, hogy a Szovjetunióba irányuló export gerincét adó ágazatok a gazdaság legdinamikusabban fejlődő, leg­gazdaságosabban termelő ágaza­tai közé tartoznak. A ssplitbali és a vasárn­api vitából A kétnapos vitában a küldöt­tek hangsúlyozták, hogy a magyar —szovjet barátságot nem szavak­ban, hanem sokkal inkább tettek­ben mérhetjük. Egyebek között olyan tettekben, mint például az U­szty-Ilimszkben KGST-beru­­házásban megvalósuló fa- és cel­lulózipari kombinát építése, az orenburgi gázvezeték és így to­vább. A felszólalók gyakorlati pél­dákkal bizonyították a Szovjet­unióról szóló vetélkedők népsze­rűségét, amelyek új ismereteket adnak a baráti ország kommu­nista építőmunkájáról, és sokakat buzdítanak játékos versengésre. A vetélkedők egyébként a közműve­lődés ügyét is szolgálják. A legutóbbi években tovább bő­vült, új színekkel gazdagodott a felsőoktatási intézmények kapcso­lata. Ennek egyik legszebb példá­ja a szegedi Bolyai Intézet és a moszkvai Tudományos Akadémia mellett működő matematikai in­tézet együttműködése. Koszti La­jos arról szólt, hogy a szakmai ta­pasztalatcserék iránti igény, a személyes találkozók népszerűsége is bizonyítja, hogy megtaláljuk a munkában is a barátság, az együttműködés gyümölcsöző for­máit. A vita részvevői elismeréssel ál­lapították meg, hogy az MSZBT új szervezeti formája kedvező le­hetőségeket nyújt a munka tartal­mi továbbfejlesztéséhez. A külön­böző testvérintézmények, a váro­sok, a megyék között kialakult kapcsolatok a tagcsoportos szer­vezeti forma bevezetésével még élénkebbé, elevenebbé váltak. A szovjet szakszervezetekkel kiala­kult gyümölcsöző kapcsolatokról szólt Duschek Lajosné. Kiemelte, hogy a magyar szakszervezetek a szocialista építőmunka során so­kat kamatoztatnak azokból a gaz­dag tapasztalatokból, amelyeket a szovjet szakszervezetek szereztek a munkáshatalom építésének több mint fél évszázada alatt. — Hasz­nos ismeretekre tettünk szert szovjet testvéreinknek a szocialis­ta munkaversenyben elért nagy­szerű sikereiből — mondotta. Az ifjúsági szövetség és az út­törőszövetség nevében köszöntöt­te az országos értekezletet Bara­bás János. Megállapította, hogy az MSZBT feladatai egyúttal a KISZ és az úttörőszövetség tennivalói is. Az ifjúkommunisták mozgalmi munkájának minden területére kiterjed a népeink történelmi múltban gyökerező barátságának erősítése. Több felszólaló foglalkozott a szovjet kulturális és művészeti ér­tékek megismerésének jelentősé­gével. Elismeréssel állapították meg a vita részvevői, hogy a tag­csoportok tevékenysége manap­ság már nem szorítkozik az üze­mekre, intézményekre. A tapasz­talatok szerint a legsikeresebb rendezvények a több kollektíva összefogásával szervezett barátsá­gi estek, a városok, községek la­kosságát megmozgató politikai, kulturális rendezvények. A vitában elhangzottakra vála­szolva Nagy Mária hangoztatta: a hozzászólások egyik legfőbb ta­nulsága az volt, hogy a magyar— szovjet kapcsolatok bővítése, a két nép barátságának elmélyítése napjainkban már társadalmi mé­retű igény hazánkban. Zárszavában Apró Antal az újonnan megválasztott elnökség nevében mondott köszönetet a bi­zalomért, amely még eredménye­sebb munkára ösztönöz a magyar és a szovjet nép kapcsolatainak, együttműködésének fejlesztésében. A a MJSZBT tisztság­viselői A VI. országos értekezlet 177 tagú új országos elnökséget vá­lasztott. Az országos elnökség el­ső ülésén megválasztotta 15 tagú ügyvezető elnökségét. Az MSZBT elnöke Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Al­­elnöke: Duschek Lajosné, a Szak­­szervezetek Országos Tanácsának titkára, dr. Ligeti Lajos akadémi­kus, Rapai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, dr. Tas­­nádi Emil, az Országos Találmá­nyi Hivatal elnöke, dr. Tétényi Pál akadémikus, a Magyar Tu­dományos Akadémia Izotóp In­tézetének igazgatója, Veres Jó­zsef nyugalmazott miniszter. Az MSZBT főtitkára Nagy Mária, tit­kára Regős Gábor. 3 Többet kell tennünk az export növeléséért Beszélgetés Kallós Ödönnel, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével Az ötödik ötéves népgazdasági terv egyik központi feladata az export fokozása, s ennek nyomán a külkereskedelmi egyensúly ja­vítása. E cél elérésében sajátos teendők hárulnak a Magyar Ke­reskedelmi Kamarára. Melyek ezek a feladatok, ezekről beszél­gettünk Kallós Ödönnel, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnö­k­ével. Termékszerkezet és minőség — Az év eddig eltelt időszakában külkereskedelmi forgalmunk — ten­denciáját tekintve —s a tervnek megfelelően alakult. A forgalom vo­lumene azonban — például a nem rubel elszámolású piacokon — el­maradt a tervezettől. A kamara kü­lönböző fórumain nyilván ezekről a kérdésekről is gyakran tárgyalnak. Hogyan ítéli meg ön a helyzetet? — Exportterveink teljesítésé­ben mutatkozó nehézségek oka voltaképpen két kérdés köré cso­portosítható. Az egyik: változat­lanul lassan halad vállalatainknál a termékszerkezet, átalakítása. A vezetők többsége elvben egyetért azzal, hogy mindinkább olyan termékcsoportokat kell kialakíta­ni az iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt, amelyek minden piacon egyformán keresettek. E felismerést azonban csak vonta­tottan követi a gyakorlat. Külö­nösképp szembeötlő ez azért, mert a legutóbbi időben alaposan megnőttek a követelmények nem­csak a tőkés, hanem a szocialis­ta piacokon is. Az előrejelzések szerint pedig a következő időszak­ban tovább erősödik az a tenden­cia, hogy egy-egy terméket nem lehet csak a tőkés, vagy csak a szocialista piacra termelni. Már manapság is az áruk mind nö­vekvő hányadával kapcsolatban az a legfőbb kérdés, hogy elad­­hatók-e vagy sem. Nem véletlen, hogy újabban a közgazdasági szó­­használat is a minden piacon ér­tékesíthető termékekről beszél. Az ilyen áruk gyártása érdekében azonban a vállalatoknak az eddi­gieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük termékszerkezetük átalakításáért. Szorosan kapcsolódik a struk­túrához másik gondunk, a minő­ség is. Ezúttal nem arról a minő­ségről beszélek, amelyet a gyár­tást folyamat közben vagy a vé­gén ellenőriznek. Nem arról van szó tehát, amire a vállalatoknál a meósok keresik a választ, vagyis hogy bizonyos terméket úgy ké­szítettek-e el, ahogyan a technoló­gia előírja. Persze ez a minőség is fontos, s itt is van még mit javí­tanunk, ám a minőségen általá­nosabb értelemben azt is értem, hogy azt gyártják-e a vállalatok, amire szükség van, amire igényt tart a piac. S mostanában még kétségkívül sok a korszerűtlen, elavult termék, ami egyúttal azt is jelent, ha a vállalatok teljesí­teni akarják exportterveiket, a termékszerkezet minél gyorsabb átalakításán felül fokozottabb fi­gyelmet kell szentelniük a jobb minőségre is. A tájékozottság növelése , a szerkezetátalakítás, a minő­ség javítása kétségkívül bonyolult, s nem az egyik napról a másikra végrehajtható feladat. Van-e a ka­marának lehetősége arra, hogy támogassa a vállalatokat e munká­jukban? ■— Nyilvánvalóan van ilyen le­hetőségünk. A kamara például növeli a vállalatok piaci infor­máltságát, s emellett támogatja őket abban, hogy széles körű kap­csolatokat építsenek ki külföldi cégekkel, üzletemberekkel. Sokat­mondó a szám: a legutóbbi négy esztendőben több mint négyezer külföldi tárgyalt a kamarában, segítséget kérve magyar üzleti partnerek, kooperációs és piaci lehetőségek felkutatásához. Haté­konynak bizonyultak az eddig 28 ország 46 városában megrendezett magyar gazdasági napok is. Az idén például ilyen rendezvényünk volt Norvégiában, a Szovjetunió két városában, s hasonlókra ke­rül sor Egyiptomban, jövőre pe­dig az Egyesült Államokban, Irak­ban és az NDK-ban is. A kamara által szervezett szakember-talál­kozók, rendezvények, úgy vélem, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalati vezetők jobban megismerjék külföldi partnerei­ket, tisztában legyenek igényeik­kel, s például egy-egy fejlesztés elhatározásakor e kapott infor­mációkat minél eredményesebben figyelembe vegyék. — Ezek az információk persze nemcsak a hagyományos piacok megtartásához, hanem újak meg­szerzéséhez is hasznos támaszpontul szolgálhatnak. — Jó példa erre egyebek kö­zött az utóbbi időben megalakult Magyar—Japán Gazdasági Klub, amelynek a múlt hónapban meg­tartott budapesti közös elnökségi ülésén harmincöt vezető japán üzletember vett részt, és tárgyalt a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. S ugyancsak e sor­ba tartozik a magyar—amerikai gazdasági tanács, amelynek közös elnökségi ülésén Washingtonban húsz jelentős magyar vállalat és intézmény vezetője tárgyalt az Egyesült Államok huszonkét je­lentős üzletemberével, gazdasági vezetőjével az üzleti, valamint kooperációs lehetőségek, külgaz­dasági kapcsolatok bővítéséről. Mindkét ülés egyébként magyar állami vezetők útjához kapcsoló­dott. A japán szakemberek ma­gyarországi tárgyalásai Huszár István miniszterelnök-helyettes japánbeli látogatását előzte meg, a washingtoni ülésre pedig Sze­kér Gyula miniszterelnök-helyet­tes egyesült államokbeli útjá­nak eredményeképpen került sor. A kamarának ugyancsak meg­van a lehetősége olyan új piacok feltárására, olyan új országok fel­­térképezésére, amelyekkel rende­zettek ugyan állami kapcsola­taink, ám kereskedelmünk szá­mára még nem eléggé feltárt te­rületek. Gondolok itt például ar­ra a delegációra, amely legutóbb az Arab-öbölben és Pakisztánban járt. Ennek ellenére úgy látom, külkereskedelmi egyensúlyunk megszilárdítása érdekében vég­zett munkánkban, noha az új piacokra is feltétlenül szükség van, leginkább mégis arra kell törekednünk, hogy azokban az országokban szilárdítsuk meg helyzetünket, ahol a legutóbbi években már megvetettük lábun­kat. Bővülő nemzetközi kapcsolatok — A kamara munkájáról mind sűrűbben megjelenő tudósítások, hírek azt jelzik, hogy magának a szervezetnek is bővülnek a nem­zetközi kapcsolatai. — Hagyományosan jó az együtt­működés a szocialista országok kereskedelmi és iparkamaráival, s a közös munka is mind tartal­masabbá, hatékonyabbá válik. Elegendő hivatkoznom a most októberben Bulgáriában megtar­tott elnöki értekezletre, ahol egyebek között arról esett szó, hogyan segíthetnék a KGST-or­­szágok kamarái még hatékony­ab­­ban a helsinki záróokmányban meghatározott feladatok végre­hajtását. Emellett erősödnek két­oldalú kapcsolataink is, amit je­lez egyebek között a Szovjetunió kereskedelmi és iparkamarája magyarországi képviseletének megnyitása, vagy egy-egy új munkacsoport létrehozása, amint ezt legutóbb az NDK kamarájá­val tettük. A nemrégiben meg­alakított járműalkatrész-munka­csoport sokat tehet az alkatrész­utánpótlás javításáért, a gépjár­műipari együttműködés bővíté­séért. Kamaránk emellett sok terüle­ten állandó kapcsolatot tart fenn az­­ENSZ gazdasági szervezeteivel és más nemzetközi szervekkel. Legutóbb Budapesten írtuk alá együttműködési megállapodásunk meghosszabbítását az UNIDO- val, amelynek értelmében az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete a következő években is felhasznál­ja a magyar ipar tapasztalatait a fejlődő országok híradástechnikai, műszer- és elektronikai iparának fejlesztésében. S voltaképpen még ehhez a sorhoz tartozik, hogy a szocialista országok megbízásából a magyar kamara elnöke tölti be a Nemzetközi Kereskedelmi Ka­mara kelet-nyuga­ti összekötő bi­zottságában a társelnöki tisztsé­get. Mindent összevetve, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara nem­zetközi partnerei révén a világ százhúsz országával tart fenn kap­csolatot. Viták, beszélgetések — Sokak szerint a vállalatok kül­földi kapcsolatainak kiépítéséhez nyújtott segítségnél nem kisebb je­lentőségű az az aktív kezdeménye­zés, hogy a kamara, a hazai válla­latok, intézmények képviselőit egy asztalhoz ülteti. Egyetért ezzel a véleménnyel? — Valóban az a helyzet, hogy egy-egy, a kamarában tartott megbeszélésen azok a vállalati szakemberek, állami irányító szervek képviselői vesznek részt, akik egyébként napi munkájuk során aligha találkoznak egymás­sal. A miniszterek, vállalati igaz­gatók, gazdasági szakemberek be­szélgetésein, vitáin nagyjában­­egészében tisztázódik, mit kell, mit kellene tennünk iparunknak, mezőgazdaságunknak ezen vagy azon a területen ahhoz, hogy a munka s a külkereskedelmi tevé­kenység ésszerűbbé, hatékonyab­bá váljon. Hogy konkrétan mire gondo­lok, jó példa erre a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi felkéré­se. A pénzügyi szakemberek az­zal fordultak hozzánk, hogy szer­vezzünk a vállalati és a banki szakemberek számára olyan be­szélgetéseket, vitákat, amelyek­nek témája a 45 milliárd forin­tos exportfejlesztési hitelalap. Pontosabban az, hogy miért nem pályáznak kellő számban e hitel­re a kis- és középüzemek, s miért kevés a mezőgazdasági jelentkező. A beszélgetésben felvetődött gon­dokat, kritikákat összesítjük, s a pénzügyi szakemberek elem­zik majd következtetéseinket. Ez­t az akciónkat ezért is tartom fon­tosnak, mert a 45 milliárd forint sorsa szorosan összefügg a nép­gazdaság exportterveinek teljesí­tésével, a struktúraátalakítás meggyorsításával, a minőség javí­tásával, tehát mindazzal, amiről itt most szó esett: a külkereske­delmi egyensúly javításával. S a kamara jelenleg ezt tekinti egyik legfontosabb feladatának — akár külföldi partnerekkel hozza össze a hazaiakat, akár egymás közötti vitákat szervez. — Köszönjük a beszélgetést. K. Nyirő József Az osztrák szakssvrwsefi k­u­ldwiisefi muffya t­orssági látottí­tása Az Osztrák Szakszervezeti Szö­vetség (ÖGB) elnöke, Anton Be­­nya vezetésével hazánkban tar­tózkodó küldöttség hétfőn látoga­tást tett a SZOT központi iskolá­ján Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának társaságában. Benya elnök előadást tartott az osztrák szakszervezeti mozgalom helyzetéről, törekvéseiről és talál­kozott a szaktanács elnökségének tagjaival. A délutáni órákban az osztrák szakszervezeti küldöttséget a par­lamentben fogadta Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke; a látogatásra elkísérte a vendégeket Gáspár Sándor is. Ezután a va­sasszakszervezet Költői Anna ut­cai székházát keresték föl, ahol Méhes Lajos főtitkár fogadta az osztrák szakszervezeti vezetőket. A SZOT és az ÖGB küldöttségei­nek megbeszélésein tájékoztatták egymást munkájukról, foglalkoz­tak az együttműködés továbbfej­lesztésének lehetőségeivel, s a nemzetközi, különösképp az euró­pai szakszervezeti mozgalom időszerű kérdésével.

Next