Népszabadság, 1976. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
1976. november 1., kedd NÉPSZABADSÁG Befejeződött az MSZBT VI. országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Ilona, az EMG esztergomi gyárának műszerésze, Koncz Gábor Jászai-díjas színművész, dr. Pelle Béla, az Egri Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettese, Drucker Tibor, a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének főtitkára, Orosz Adél, Kossuth-díjas kiváló művész, az Operaház szólótáncosa, Szász András, a Veszprém megyei tanács elnökhelyettese és Zágoni László, a Dunai Vasmű tervezőiroda vezetője. Dr. Szekér Gyula: Gazdasági egy társnatközlésünknek meghatározó szerepe vost A Minisztertanács elnökhelyettese felszólalásában a kormány üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta az országos értekezletnek, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság társadalmi munkásainak. Kiemelte: a Magyar—Szovjet Baráti Társaság működésének kezdetétől tevékenyen hozzájárult a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítéséhez, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak széles körű fejlesztéséhez. A proletár internacionalizmus elválaszthatatlan a gazdag történelmi tapasztalatokkal, a legnagyobb politikai erővel és tekintéllyel rendelkező, a társadalmi haladásért és a békéért legtöbb áldozatot hozó Szovjetunió őszinte tiszteletétől és igaz megbecsülésétől. A továbbiakban arról szólt, hogy már az 1948 februárjában aláírt első magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés hűen kifejezte országaink közös érdekeit, az új típusú államközi kapcsolatokat. A Szovjetunióval kialakított gazdasági együttműködésnek meghatározó szerepe volt és van népgazdaságunk fejlődésében. Gazdasági kapcsolatataink döntő mértékben segítették elő országunk szocialista iparosítását, majd azóta iparunk korszerűsítését, szerkezeti átalakítását. Az együttműködés révén alakultak ki és fejlődtek iparunknak azok az ágazatai, amelyek belföldi ellátásunk és kivitelünk jelentős részét szolgáltatják. Gazdasági kapcsolataink nagy jelentőségű szerkezetátalakító hatását mutatja, hogy a mostani ötéves tervidőszakban a Szovjetunióba irányuló kivitelünk mintegy felét hét termékcsoport teszi ki. A szakosítási és kooperációs együttműködés, a hosszú távra szóló nagyarányú megrendelések biztos alapot jelentenek fejlesztési eszközeink hatékony, koncentrált felhasználásához. Ily módon alakulhatott ki hazánkban egy sor korszerű termelési ágazat, amely ma már világviszonylatban is számottevő. Egyebek között: az elmúlt tíz évben vált korszerűvé a járműipar, Európa élvonalába került a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár; a másfél évtizedes timföld-alumínium egyezmény eredményeként világviszonylatban is elismertté vált alumíniumiparunk, megerősödött a kábelipar, megvalósult a könnyűszerkezetes építkezési program. Jelentős eredményekkel járt az együttműködés a gyógyszeriparban, a mezőgazdaságban, a petrolkémiai ipar megteremtésében. Szekér Gyula hangoztatta, hogy a Szovjetunióba irányuló export gerincét adó ágazatok a gazdaság legdinamikusabban fejlődő, leggazdaságosabban termelő ágazatai közé tartoznak. A ssplitbali és a vasárnapi vitából A kétnapos vitában a küldöttek hangsúlyozták, hogy a magyar —szovjet barátságot nem szavakban, hanem sokkal inkább tettekben mérhetjük. Egyebek között olyan tettekben, mint például az Uszty-Ilimszkben KGST-beruházásban megvalósuló fa- és cellulózipari kombinát építése, az orenburgi gázvezeték és így tovább. A felszólalók gyakorlati példákkal bizonyították a Szovjetunióról szóló vetélkedők népszerűségét, amelyek új ismereteket adnak a baráti ország kommunista építőmunkájáról, és sokakat buzdítanak játékos versengésre. A vetélkedők egyébként a közművelődés ügyét is szolgálják. A legutóbbi években tovább bővült, új színekkel gazdagodott a felsőoktatási intézmények kapcsolata. Ennek egyik legszebb példája a szegedi Bolyai Intézet és a moszkvai Tudományos Akadémia mellett működő matematikai intézet együttműködése. Koszti Lajos arról szólt, hogy a szakmai tapasztalatcserék iránti igény, a személyes találkozók népszerűsége is bizonyítja, hogy megtaláljuk a munkában is a barátság, az együttműködés gyümölcsöző formáit. A vita részvevői elismeréssel állapították meg, hogy az MSZBT új szervezeti formája kedvező lehetőségeket nyújt a munka tartalmi továbbfejlesztéséhez. A különböző testvérintézmények, a városok, a megyék között kialakult kapcsolatok a tagcsoportos szervezeti forma bevezetésével még élénkebbé, elevenebbé váltak. A szovjet szakszervezetekkel kialakult gyümölcsöző kapcsolatokról szólt Duschek Lajosné. Kiemelte, hogy a magyar szakszervezetek a szocialista építőmunka során sokat kamatoztatnak azokból a gazdag tapasztalatokból, amelyeket a szovjet szakszervezetek szereztek a munkáshatalom építésének több mint fél évszázada alatt. — Hasznos ismeretekre tettünk szert szovjet testvéreinknek a szocialista munkaversenyben elért nagyszerű sikereiből — mondotta. Az ifjúsági szövetség és az úttörőszövetség nevében köszöntötte az országos értekezletet Barabás János. Megállapította, hogy az MSZBT feladatai egyúttal a KISZ és az úttörőszövetség tennivalói is. Az ifjúkommunisták mozgalmi munkájának minden területére kiterjed a népeink történelmi múltban gyökerező barátságának erősítése. Több felszólaló foglalkozott a szovjet kulturális és művészeti értékek megismerésének jelentőségével. Elismeréssel állapították meg a vita részvevői, hogy a tagcsoportok tevékenysége manapság már nem szorítkozik az üzemekre, intézményekre. A tapasztalatok szerint a legsikeresebb rendezvények a több kollektíva összefogásával szervezett barátsági estek, a városok, községek lakosságát megmozgató politikai, kulturális rendezvények. A vitában elhangzottakra válaszolva Nagy Mária hangoztatta: a hozzászólások egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy a magyar— szovjet kapcsolatok bővítése, a két nép barátságának elmélyítése napjainkban már társadalmi méretű igény hazánkban. Zárszavában Apró Antal az újonnan megválasztott elnökség nevében mondott köszönetet a bizalomért, amely még eredményesebb munkára ösztönöz a magyar és a szovjet nép kapcsolatainak, együttműködésének fejlesztésében. A a MJSZBT tisztságviselői A VI. országos értekezlet 177 tagú új országos elnökséget választott. Az országos elnökség első ülésén megválasztotta 15 tagú ügyvezető elnökségét. Az MSZBT elnöke Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Alelnöke: Duschek Lajosné, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, dr. Ligeti Lajos akadémikus, Rapai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, dr. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, dr. Tétényi Pál akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézetének igazgatója, Veres József nyugalmazott miniszter. Az MSZBT főtitkára Nagy Mária, titkára Regős Gábor. 3 Többet kell tennünk az export növeléséért Beszélgetés Kallós Ödönnel, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével Az ötödik ötéves népgazdasági terv egyik központi feladata az export fokozása, s ennek nyomán a külkereskedelmi egyensúly javítása. E cél elérésében sajátos teendők hárulnak a Magyar Kereskedelmi Kamarára. Melyek ezek a feladatok, ezekről beszélgettünk Kallós Ödönnel, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével. Termékszerkezet és minőség — Az év eddig eltelt időszakában külkereskedelmi forgalmunk — tendenciáját tekintve —s a tervnek megfelelően alakult. A forgalom volumene azonban — például a nem rubel elszámolású piacokon — elmaradt a tervezettől. A kamara különböző fórumain nyilván ezekről a kérdésekről is gyakran tárgyalnak. Hogyan ítéli meg ön a helyzetet? — Exportterveink teljesítésében mutatkozó nehézségek oka voltaképpen két kérdés köré csoportosítható. Az egyik: változatlanul lassan halad vállalatainknál a termékszerkezet, átalakítása. A vezetők többsége elvben egyetért azzal, hogy mindinkább olyan termékcsoportokat kell kialakítani az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt, amelyek minden piacon egyformán keresettek. E felismerést azonban csak vontatottan követi a gyakorlat. Különösképp szembeötlő ez azért, mert a legutóbbi időben alaposan megnőttek a követelmények nemcsak a tőkés, hanem a szocialista piacokon is. Az előrejelzések szerint pedig a következő időszakban tovább erősödik az a tendencia, hogy egy-egy terméket nem lehet csak a tőkés, vagy csak a szocialista piacra termelni. Már manapság is az áruk mind növekvő hányadával kapcsolatban az a legfőbb kérdés, hogy eladhatók-e vagy sem. Nem véletlen, hogy újabban a közgazdasági szóhasználat is a minden piacon értékesíthető termékekről beszél. Az ilyen áruk gyártása érdekében azonban a vállalatoknak az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük termékszerkezetük átalakításáért. Szorosan kapcsolódik a struktúrához másik gondunk, a minőség is. Ezúttal nem arról a minőségről beszélek, amelyet a gyártást folyamat közben vagy a végén ellenőriznek. Nem arról van szó tehát, amire a vállalatoknál a meósok keresik a választ, vagyis hogy bizonyos terméket úgy készítettek-e el, ahogyan a technológia előírja. Persze ez a minőség is fontos, s itt is van még mit javítanunk, ám a minőségen általánosabb értelemben azt is értem, hogy azt gyártják-e a vállalatok, amire szükség van, amire igényt tart a piac. S mostanában még kétségkívül sok a korszerűtlen, elavult termék, ami egyúttal azt is jelent, ha a vállalatok teljesíteni akarják exportterveiket, a termékszerkezet minél gyorsabb átalakításán felül fokozottabb figyelmet kell szentelniük a jobb minőségre is. A tájékozottság növelése , a szerkezetátalakítás, a minőség javítása kétségkívül bonyolult, s nem az egyik napról a másikra végrehajtható feladat. Van-e a kamarának lehetősége arra, hogy támogassa a vállalatokat e munkájukban? ■— Nyilvánvalóan van ilyen lehetőségünk. A kamara például növeli a vállalatok piaci informáltságát, s emellett támogatja őket abban, hogy széles körű kapcsolatokat építsenek ki külföldi cégekkel, üzletemberekkel. Sokatmondó a szám: a legutóbbi négy esztendőben több mint négyezer külföldi tárgyalt a kamarában, segítséget kérve magyar üzleti partnerek, kooperációs és piaci lehetőségek felkutatásához. Hatékonynak bizonyultak az eddig 28 ország 46 városában megrendezett magyar gazdasági napok is. Az idén például ilyen rendezvényünk volt Norvégiában, a Szovjetunió két városában, s hasonlókra kerül sor Egyiptomban, jövőre pedig az Egyesült Államokban, Irakban és az NDK-ban is. A kamara által szervezett szakember-találkozók, rendezvények, úgy vélem, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalati vezetők jobban megismerjék külföldi partnereiket, tisztában legyenek igényeikkel, s például egy-egy fejlesztés elhatározásakor e kapott információkat minél eredményesebben figyelembe vegyék. — Ezek az információk persze nemcsak a hagyományos piacok megtartásához, hanem újak megszerzéséhez is hasznos támaszpontul szolgálhatnak. — Jó példa erre egyebek között az utóbbi időben megalakult Magyar—Japán Gazdasági Klub, amelynek a múlt hónapban megtartott budapesti közös elnökségi ülésén harmincöt vezető japán üzletember vett részt, és tárgyalt a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. S ugyancsak e sorba tartozik a magyar—amerikai gazdasági tanács, amelynek közös elnökségi ülésén Washingtonban húsz jelentős magyar vállalat és intézmény vezetője tárgyalt az Egyesült Államok huszonkét jelentős üzletemberével, gazdasági vezetőjével az üzleti, valamint kooperációs lehetőségek, külgazdasági kapcsolatok bővítéséről. Mindkét ülés egyébként magyar állami vezetők útjához kapcsolódott. A japán szakemberek magyarországi tárgyalásai Huszár István miniszterelnök-helyettes japánbeli látogatását előzte meg, a washingtoni ülésre pedig Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes egyesült államokbeli útjának eredményeképpen került sor. A kamarának ugyancsak megvan a lehetősége olyan új piacok feltárására, olyan új országok feltérképezésére, amelyekkel rendezettek ugyan állami kapcsolataink, ám kereskedelmünk számára még nem eléggé feltárt területek. Gondolok itt például arra a delegációra, amely legutóbb az Arab-öbölben és Pakisztánban járt. Ennek ellenére úgy látom, külkereskedelmi egyensúlyunk megszilárdítása érdekében végzett munkánkban, noha az új piacokra is feltétlenül szükség van, leginkább mégis arra kell törekednünk, hogy azokban az országokban szilárdítsuk meg helyzetünket, ahol a legutóbbi években már megvetettük lábunkat. Bővülő nemzetközi kapcsolatok — A kamara munkájáról mind sűrűbben megjelenő tudósítások, hírek azt jelzik, hogy magának a szervezetnek is bővülnek a nemzetközi kapcsolatai. — Hagyományosan jó az együttműködés a szocialista országok kereskedelmi és iparkamaráival, s a közös munka is mind tartalmasabbá, hatékonyabbá válik. Elegendő hivatkoznom a most októberben Bulgáriában megtartott elnöki értekezletre, ahol egyebek között arról esett szó, hogyan segíthetnék a KGST-országok kamarái még hatékonyabban a helsinki záróokmányban meghatározott feladatok végrehajtását. Emellett erősödnek kétoldalú kapcsolataink is, amit jelez egyebek között a Szovjetunió kereskedelmi és iparkamarája magyarországi képviseletének megnyitása, vagy egy-egy új munkacsoport létrehozása, amint ezt legutóbb az NDK kamarájával tettük. A nemrégiben megalakított járműalkatrész-munkacsoport sokat tehet az alkatrészutánpótlás javításáért, a gépjárműipari együttműködés bővítéséért. Kamaránk emellett sok területen állandó kapcsolatot tart fenn azENSZ gazdasági szervezeteivel és más nemzetközi szervekkel. Legutóbb Budapesten írtuk alá együttműködési megállapodásunk meghosszabbítását az UNIDO- val, amelynek értelmében az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete a következő években is felhasználja a magyar ipar tapasztalatait a fejlődő országok híradástechnikai, műszer- és elektronikai iparának fejlesztésében. S voltaképpen még ehhez a sorhoz tartozik, hogy a szocialista országok megbízásából a magyar kamara elnöke tölti be a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kelet-nyugati összekötő bizottságában a társelnöki tisztséget. Mindent összevetve, a Magyar Kereskedelmi Kamara nemzetközi partnerei révén a világ százhúsz országával tart fenn kapcsolatot. Viták, beszélgetések — Sokak szerint a vállalatok külföldi kapcsolatainak kiépítéséhez nyújtott segítségnél nem kisebb jelentőségű az az aktív kezdeményezés, hogy a kamara, a hazai vállalatok, intézmények képviselőit egy asztalhoz ülteti. Egyetért ezzel a véleménnyel? — Valóban az a helyzet, hogy egy-egy, a kamarában tartott megbeszélésen azok a vállalati szakemberek, állami irányító szervek képviselői vesznek részt, akik egyébként napi munkájuk során aligha találkoznak egymással. A miniszterek, vállalati igazgatók, gazdasági szakemberek beszélgetésein, vitáin nagyjábanegészében tisztázódik, mit kell, mit kellene tennünk iparunknak, mezőgazdaságunknak ezen vagy azon a területen ahhoz, hogy a munka s a külkereskedelmi tevékenység ésszerűbbé, hatékonyabbá váljon. Hogy konkrétan mire gondolok, jó példa erre a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi felkérése. A pénzügyi szakemberek azzal fordultak hozzánk, hogy szervezzünk a vállalati és a banki szakemberek számára olyan beszélgetéseket, vitákat, amelyeknek témája a 45 milliárd forintos exportfejlesztési hitelalap. Pontosabban az, hogy miért nem pályáznak kellő számban e hitelre a kis- és középüzemek, s miért kevés a mezőgazdasági jelentkező. A beszélgetésben felvetődött gondokat, kritikákat összesítjük, s a pénzügyi szakemberek elemzik majd következtetéseinket. Ezt az akciónkat ezért is tartom fontosnak, mert a 45 milliárd forint sorsa szorosan összefügg a népgazdaság exportterveinek teljesítésével, a struktúraátalakítás meggyorsításával, a minőség javításával, tehát mindazzal, amiről itt most szó esett: a külkereskedelmi egyensúly javításával. S a kamara jelenleg ezt tekinti egyik legfontosabb feladatának — akár külföldi partnerekkel hozza össze a hazaiakat, akár egymás közötti vitákat szervez. — Köszönjük a beszélgetést. K. Nyirő József Az osztrák szakssvrwsefi kuldwiisefi muffya torssági látottítása Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) elnöke, Anton Benya vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség hétfőn látogatást tett a SZOT központi iskoláján Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának társaságában. Benya elnök előadást tartott az osztrák szakszervezeti mozgalom helyzetéről, törekvéseiről és találkozott a szaktanács elnökségének tagjaival. A délutáni órákban az osztrák szakszervezeti küldöttséget a parlamentben fogadta Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke; a látogatásra elkísérte a vendégeket Gáspár Sándor is. Ezután a vasasszakszervezet Költői Anna utcai székházát keresték föl, ahol Méhes Lajos főtitkár fogadta az osztrák szakszervezeti vezetőket. A SZOT és az ÖGB küldöttségeinek megbeszélésein tájékoztatták egymást munkájukról, foglalkoztak az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeivel, s a nemzetközi, különösképp az európai szakszervezeti mozgalom időszerű kérdésével.