Népszabadság, 1976. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
1996. december 1., szerda NÉPSZABADSÁG A Laoszi Forradalmi Néppárt felhívása a népi hatalom első évfordulójára A Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottsága Vientianeban felhívást tett közzé a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának december 2-i, első évfordulója alkalmából. A Laoszi Forradalmi Néppárt felhívással fordul az ország minden dolgozójához, a népi felszabadító hadsereg harcosaihoz, a nemzeti felszabadító harc veteránjaihoz, a termelő kollektívákhoz, a parasztokhoz, a minisztériumi és hivatali dolgozókhoz, a fiatalokhoz, hogy erősítsék a nép egységét, járuljanak hozzá a népi forradalmi hatalom megszilárdulásához. A felhívás hangsúlyozza, hogy a széles néptömegekben erősíteni kell a párt és a nép dicső forradalmi hagyományait, mindig készen kell állni az ellenség próbálkozásainak meghiúsítására, a haza megvédésére. A felhívás különös hangsúllyal szól annak fontosságáról, hogy erősítsék a testvéri szolidaritást a szocialista országok népeivel, támogassák a proletariátus, minden dolgozó nép harcát a békéért, függetlenségért, demokráciáért és a társadalmi haladásért. (TASZSZ) Megkezdődött a politikai kampány a portugál helyhatósági választásokra Portugáliában kedden elkezdődött a december 12-i helyhatósági választásokat megelőző politikai kampány. Az ország lakossága az idén harmadszor járul az urnákhoz; áprilisban nemzetgyűlési, júniusban köztársasági elnököt választott. A községtanácsi választás jelöltjei pártoktól függetlenül indulhattak, többségük azonban pártlistákon, vagy választási szövetségek listáin szerepel. A kommunista párt, a demokratikus mozgalom és a kispolgári radikális szocialista népfront (FSP) „egységes választási front” keretében indítja jelöltjeit. A szocialista párt a községtanácsi választásokon sem fogott össze a KP-val, önálló listán indít jelölteket. Indul a szociáldemokrata párt (volt demokratikus néppárt) és a nagytőkés demokrata szociális centrum is. Néhány ultrabaloldali és maoista formáció népi egységmozgalom néven politikai és választási frontba tömörült. A portugál községtanácsi választások fontossága — a helyi hatalmi tisztségek betöltésén túl — abban rejlik, hogy felmérhetik, milyen változás ment végbe a választói erőviszonyokban Soares kormányának négyhónapi működése alatt. (MTI) Több mint százezren léptek be az idén a Francia Kommunista Pártba • PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Paul Laurent, az FKP Politikai Bizottságának tagja és titkára kedden sajtóértekezleten jelentette be: január elsejétől november 30-ig több mint százezren csatlakoztak a Francia Kommunista Párthoz. A párt ott növeli leggyorsabban erőit, ahol a tőkés kizsákmányolás a legérzékenyebb: az üzemekben, a vállalatoknál. Itt 1961- től 1975-ig a pártsejtek száma 3819-ről 8072-re nőtt. A sajtóértekezleten elnöklő Georges Marchais a párt két fő feladatáról beszélt: a dolgozók követeléseinek támogatásáról és a baloldal közös kormányprogramjának megvalósításáért vívott harcról. Kijelentette, hogy a párt erélyes harcot vezet a Barre-terv ellen, amely a dolgozókra akarja hárítani a tőkés válság terheit. — Azt ígérték nekünk, hogy az infláció ütemét „egyszámjegyűre” csökkentik. Valójában az idén az infláció kétszámjegyű lesz: az év végére eléri a 13 vagy több százalékot. Azt ígérték nekünk, hogy biztosítják a foglalkoztatottságot. Valójában a munkanélküliek száma elérte az 1,4 milliót. Mi sem természetesebb, mint hogy harcolunk ez ellen — mondotta az FKP főtitkára. Ami a közös programért vívott harcot illeti, Marchais rámutatott arra, hogy a baloldal erői lassan, de biztosan növekednek, a balolldali unió győzelméért azonban még sokat kell tenni. Pénteken ül össze a BT az ENSZ-főtitkárjelölt személyének kiválasztására Luis Echeverria mexikói elnök, akinek hivatali ideje szerdán jár le, hétfőn levélben közölte a Biztonsági Tanács soros elnökével, hogy jelölteti magát az ENSZ főtitkári tisztségére. A jelenlegi főtitkár, Kurt Waldheim ötéves megbízatása december 31-ig szól. Waldheim már közölte, hogy ismét jelölteti magát. A Biztonsági Tanács pénteken ül össze, hogy a közgyűlésnek megválasztásra ajánljon egy főtitkárjelöltet. A Biztonsági Tanács novemberi elnökének, a panamai Jorge Enrique Illuecának küldött levélben Echeverria azt írta, hogy jelöléséhez „különböző regionális csoportok szervezeteihez tartozó tagállamok támogatását kapta meg”. Hamilton Shirley Ameraszinghé a közgyűlés Sri Lanka-i elnöke s múlt héten kijelentette: kész elvállalni a főtitkári posztot, amenynyiben a Biztonsági Tanács nem tud dönteni más jelölt mellett (MTI) Hétmillió ipari dolgozó félnapos sztrájkja Olaszországban Félnapos országos sztrájkot tartottak kedden Olaszországban. A valamennyi ipari ágazatra kiterjedő munkabeszüntetésben mintegy hétmillió dolgozó — munkások, műszakiak, tisztviselők — vett részt. Országszerte gyűléseket tartottak. E megmozdulásokat a CGIL—CISL—UIL szakszervezeti csúcsszövetség hirdette meg, hogy nyomatékot adjon követeléseinek, amelyeket a kormánnyal és a munkáltatók szervezetével szemben támaszt a gazdasági válság megoldásáért. Mindenekelőtt a termelés fellendítését de a foglalkoztatottságot biztosító intézkedésekről, az új beruházások követeléséről van szó. Az Andreotti-kormány inflációellenes intézkedései és stabilizációs programja kapcsán a szakszervezetek rendeztek félnapos sztrájkokat tartományonként. Most az iparban az egész országra kiterjedő akcióra került sor. A dolgozók szervezetei biztosítékokat követelnek arra, hogy a kormány és a munkáltatók a gazdasági egyensúly helyreállítását célzó intézkedéseiken és javaslataikon kívül gondoskodni fognak a termelés fellendítéséről is. E követeléseikre válaszul eddig csak bizonytalan ígéreteket kaptak. (MTI) Munkaerő-gazdálkodásunk tartalékai Nemigen lehet gazdasági szakemberekkel beszélgetni anélkül, hogy szóba ne kerüljön a termelés fejlesztésének lassan legnagyobb akadálya, a munkaerőhiány, s ezzel összefüggésben a sok helyen tapasztalható belső munkanélküliség, az a több millió óra, ami a munkaidő nem kellő kihasználása miatt megy évente veszendőbe. A munkaerőhiány létezését aligha kell különösképpen bizonygatni. Gondoljunk csak például az egészségügyi dolgozók, óvodai, bölcsődei alkalmazottak hiányára; a vasúti kalauzok, pályamunkások, kocsirendezők, rakodómunkások számának gyors csökkenésére, a vendéglátóipar és a kereskedelem állandó létszámgondjaira, vagy a lakatosokat, esztergályosokat, szövőnőket, gépkocsivezetőket, segéd- és betanított munkásokat kereső hirdetésekre. Ezek csak példák, de ezeken túl is közismerten nagy, s állandóan növekszik a munkaerő-kereslet, a legtöbb vállalat növelni szeretné létszámát. A közelmúltban elkészült vállalati ötéves tervek is arról tanúskodnak, hogy a vállalatok többsége a reálisan várhatónál kedvezőbben ítéli meg a munkaerőhelyzetet. Amíg a népgazdasági tervszámítások szerint 1980-ban az iparban foglalkoztatottak száma legfeljebb egy százalékkal lesz több, mint 1975-ben, a vállalatok 2—2,5 százalékos növekedést terveznek. Sok a munkahely , tegyük ehhez hozzá, hogy több nagy beruházás valósul meg a következő években, amelyek ugyancsak nagy létszámot igényelnek — s ezeket az igényeket ki is kell elégíteni, hiszen a népgazdaság számára elsőrendű fontosságú létesítményekről van szó. Több tehát a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő — pontosabban a meglevő és a jövőben létrejövő új munkahelyek betöltéséhez szükséges vállalati létszámigény meghaladja a foglalkoztatottak számát. Ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy sok még a vállalatoknál a munkaerő-tartalék. Ennek egy része — és ma még jelentékeny része — a munka- és üzemszervezés hiányosságaiból, sokszor anyagra vagy alkatrészre való várakozásból fakad. A tartalékok másik, legalább enynyirefontos hányada azonban abban rejlik, hogy sok a vállalatoknál az olyan technológia, amely a szükségesnél, lehetségesnél több munkaerőt köt le. Ez pedig nem más, mint ugyanannak a problémának másfajta megfogalmazása. Sok tehát a munkahely, a kelleténél több embert foglalkoztató technológia, a vállalatok jó része munkaerőhiányra panaszkodik. Mégis, a szükségesnél kevesebb olyan vállalati törekvéssel találkozhatunk, amely a létszámigény csökkentését célozza. Ismét a vállalatok középtávú terveire hivatkoznék, amelyekben a kelleténél kevesebb helyet kap a munkaerővel való takarékosság, s bár munkaerő-felszabadító beruházásokat sok helyen terveznek, jelentős létszámot megtakarító, nagyobb mérvű fejlesztéseket csak néhány vállalatnál kívánnak megvalósítani. Általában is elmondhatjuk, hogy a munkaerő-egyensúly szempontja atervezésben sokszor alárendelt szerepet játszik. Egy-egy fejlesztési elképzelés megvalósításában többnyire a szükséges pénzügyi eszközök megteremtése áll előtérben, munkaerő — gondolják — majd csak akad valahogy. A vállalatok nemegyszer csak becsléssel állapítják meg a szükséges létszámot, nem precíz számítások, hanem az általános gyakorlat alapján. Az sem ritkaság például, hogy a külföldről megvásárolt berendezéseket végül is sokkal több munkás szolgálja ki, mint ott, ahonnan beszereztük, mert a létszámot nem az új, korszerűbb technikához és a magasabb szervezettséghez igazodva tervezték meg, hanem a már ismert, itthon már régóta alkalmazott technológiák igényei alapján. De nemcsak az új létesítményekhez szükséges létszám megállapításával vannak problémák. A vállalatok közötti együttműködéssel, a kooperációs kapcsolatokkal összefüggő, ismert nehézségek miatt a létszámtervek nemegyszer nem az ütemes termelés, hanem a termelési csúcsidőszakok igényei alapján készülnek, máskor ugyan kisebb létszám is elegendő lenne, a vállalatok azonban csak így látják terveiket teljesíthetőnek. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a vállalati munkaerőtervek korántsem tükröznek mindig valós létszámigényt. Igaz, a vállalatok zöme túlóráztatással kényszerül ellensúlyozni a létszámhiányt. Ez sem értékelhető azonban egyértelműen — különösen akkor nem, ha bár egy-egy hoszszabb-rövidebb időszakban különösen magas a túlórák száma, máskor azonban, például anyagra vagy alkatrészre, szerszámra várakozva, nem használják ki megfelelően a munkaidőt. Gyakori akadályok A tervteljesítés, a munkaerőhiány és a tartalékok egy sajátos összefüggésére érdemes külön is utalni. Szinte minden vállalatnál előfordul anyag- vagy alkatrészhiány, s a vállalatok többsége munkaerőhiánnyal küzd. Mégis, szinte valamennyien végül is teljesítik termelési tervüket, sőt sok esetben túl is teljesítik, még akkor is, ha a dolgozók száma nem nőtt a tervezett mértékben, sőt esetleg számottevően csökkent is az adott időszakban. Ebből persze sok mindenre lehet következtetni. Arra azonban mindenképpen, hogy — a túlórákon túl is — léteznek olyan vállalati tartalékok, amelyek ellensúlyozni tudják a létszámcsökkenést, csak éppen gyakorta nem a gazdálkodás hatékonyságának növelésére, hanem csupán a tervek teljesítésére mozgósítják ezeket. Mindebből az is következik, hogy a jelenlegi munkaerőhelyzet sokszor nem ösztönzi, hanem hátráltatja a tartalékok hasznosítását, hiszen sok esetben a vállalatok, félve attól, hogy a nagyobb szervezettség, a munkafegyelem szigorítása elriasztja az embereket, vagy legalábbis egy részüket, nem mindig nyúlnak ezekhez az eszközökhez, pedig a legfontosabb tartalékok éppen a szervezettség javításában vannak. Ha azonban a szervezettség rovására akarjuk a munkaerőt megtartani, az könnyen oda vezethet, hogy a vezetés engedményekre kényszerül a munkafegyelem tekintetében, s ezzel valójában konzerválja azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják a" munkaerő-tartalékok feltárásának amúgy is lassú, s csak viszonylag hosszú idő alatt realizálódó folyamatát. A munkaerő-tartalékok feltárásának lassúsága igencsak megnehezíti a munkahelyek száma és a munkaerő közötti egyensúly javítását, ami pedig mindinkább a termelés fejlesztésének, a vállalati nyereség növelésének, a népgazdaság hatékonyabb fejlődésének egyik legnagyobb gátjává válik. A gond ugyanis az, hogy a munkaerő kereslete és kínálata közötti ellentmondás, korántsem mindig a népgazdaság igényeinek megfelelően oldódik fel. A munkát keresők például nem feltétlenül a népgazdaság számára legfontosabb területeken helyezkednek el, s a jelenleg foglalkoztatottak sem feltétlenül ott dolgoznak, ahol munkájuk a népgazdaság számára a leghatékonyabb lenne. Igaz, az új munkaerő-közvetítési rendelet — amely szerint a vállalatok munkaerőigényeit a népgazdasági céloknak megfelelő fontossági sorrendben elégítik ki a munkaközvetítő irodák — enyhít ezen a problémán, a kívánatos munkaerő-struktúra kialakításához azonban még sokrétű intézkedések szükségesek. Ösztönzés és a szervezettség A közeljövő egyik legfontosabb feladata tehát a munkaerőegyensúly javítása. Bizonyos, hogy ennek egyik legfontosabb eszköze a szervezettség javítása, a belső munkaerő-tartalékok feltárása. Az egyes ágazatokban mutatkozó munkaerőhiányt elsősorban ezekkel a módszerekkel lehet és kell mérsékelni. Az egyes vállalatok és gazdasági ágak közötti kooperáció javítása, a termelés ütemességének fokozása, s ezeken túl a munkaerő-felszabadítást jobban ösztönző hitelpolitika, a gazdasági célokhoz szorosan illő bér- és jövedelemszabályozás kialakítása, ösztönzőbb bérformák bevezetése, a teljesítménybérben dolgozók arányának növelése ugyancsak hozzájárulhat a tartalékok feltárásához, s így a munkaerő kívánatos átcsoportosításához a népgazdaság számára legfontosabb ágazatokba. A tartalékok feltárása azonban sohasem öncélú , csakis valamilyen konkrét cél érdekében történik. Volt már szó arról, hogy ilyen cél lehet a termelési tervek teljesítése, túlteljesítése, de korántsem csak erről van szó. Közismert, hogy a vállalatok többsége a termelés állandó növelésére törekszik, a vállalati nyereség emelésének ugyanis ez a legkézenfekvőbb módja. Az ehhez szükséges többletlétszám azonban külső forrásokból már általában nem teremthető elő, a termelés csakis a belső tartalékok feltárásával növelhető. A termelés jövőbeni növekedésére történő tartalékolás sok esetben érthető lehet — hiszen a kapacitás bővítésével, illetve jobb kihasználásával csökkenteni lehet az önköltséget, vagy növelni a gazdaságos exportot, javítva így a gazdálkodás hatékonyságát, s szolgálva a népgazdaság érdekeit is. A problémát az okozza, hogy a legnagyobb munkaerő-tartalékok nem feltétlenül azoknál a vállalatoknál vannak, amelyeknek fejlődése a népgazdaság számára a legfontosabb volna. Ez pedig számottevően beszűkítheti a szelektív iparfejlesztés lehetőségeit. Kiemelt fejlesztés A szervezettség javításában, a munkaidő jobb kihasználásában rejlő tartalékok feltárása tehát önmagában nem oldja meg a problémát. Figyelembe kell venni még egy fontos összefüggést. Az is tény ugyanis, hogy ha egyes területeken a termelést növelni, egyes ágazatokat fejleszteni akarjuk, s biztosítani az ehhez szükséges munkaerőt, akkor nem növelhetjük másutt a munkahelyek számát, hiszen a foglalkoztatottak száma csak igen korlátozott mértékben emelkedik. Szükség van tehát arra is, hogy egyes munkahelyeket megszüntessünk, a vállalatok az egyes ágazatok s a népgazdaság szintjén egyaránt. A munkahelyek megszüntetése, a szelektivitás fokozottabb érvényesítése egyébként korántsem csak a munkaerő-egyensúly javításának kérdése. Nemcsak létszám, de pénz, fejlesztési lehetőség sincs annyi, hogy valamenynyi ágazatot, valamennyi vállalatot azonos mértékben fejleszszünk. A munkaerő-egyensúly javítása tehát korántsem elszigetelt, a gazdálkodás egyéb folyamataitól független feladat , s éppen ezért csak így felfogva hozhat jelentős eredményeket a népgazdaságban. Kozma Judit 3