Népszabadság, 1976. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

1996. december 1., szerda NÉPSZABADSÁG A Laoszi Forradalmi Néppárt felhívása a népi hatalom első évfordulójára A Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottsága Vientiane­­ban felhívást tett közzé a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának december 2-i, első évfordulója alkalmából. A Laoszi Forradalmi Néppárt felhívással fordul az ország min­den dolgozójához, a népi felsza­badító hadsereg harcosaihoz, a nemzeti felszabadító harc vete­ránjaihoz, a termelő kollektívák­hoz, a parasztokhoz, a miniszté­riumi és hivatali dolgozókhoz, a fiatalokhoz, hogy erősítsék a nép egységét, járuljanak hozzá a népi forradalmi hatalom megszilárdu­lásához. A felhívás hangsúlyozza, hogy a széles néptömegekben erő­síteni kell a párt és a nép dicső forradalmi hagyományait, mindig készen kell állni az ellenség pró­bálkozásainak meghiúsítására, a haza megvédésére. A felhívás különös hangsúllyal szól annak fontosságáról, hogy erősítsék a testvéri szolidaritást a szocialista országok népeivel, tá­mogassák a proletariátus, min­den dolgozó nép harcát a békéért, függetlenségért, demokráciáért és a társadalmi haladásért. (TASZSZ) Megkezdődött a politikai kampány a portugál helyhatósági választásokra Portugáliában kedden elkezdő­dött a december 12-i helyhatósági választásokat megelőző politikai kampány. Az ország lakossága az idén harmadszor járul az urnák­hoz; áprilisban nemzetgyűlési, júniusban köztársasági elnököt választott. A községtanácsi választás jelölt­jei pártoktól függetlenül indul­hattak, többségük azonban párt­listákon, vagy választási szövet­ségek listáin szerepel. A kommu­nista párt, a demokratikus moz­galom és a kispolgári radikális szocialista népfront (FSP) „egy­séges választási front” keretében indítja jelöltjeit. A szocialista párt a községtanácsi választáso­kon sem fogott össze a KP-val, önálló listán indít jelölteket. Indul a szociáldemokrata párt (volt demokratikus néppárt) és a nagytőkés demokrata szociális centrum is. Néhány ultrabalolda­li és maoista formáció népi egy­ségmozgalom néven politikai és választási frontba tömörült. A portugál községtanácsi vá­lasztások fontossága — a helyi ha­talmi tisztségek betöltésén túl — abban rejlik, hogy felmérhetik, milyen változás ment végbe a vá­lasztói erőviszonyokban Soares kormányának négyhónapi műkö­dése alatt. (MTI) Több mint százezren léptek be az idén a Francia Kommunista Pártba • PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Paul Laurent, az FKP Politi­kai Bizottságának tagja és titká­ra kedden sajtóértekezleten je­lentette be: január elsejétől no­vember 30-ig több mint százezren csatlakoztak a Francia Kommu­nista Párthoz. A párt ott növeli leggyorsab­ban erőit, ahol a tőkés kizsákmá­nyolás a legérzékenyebb: az üze­mekben, a vállalatoknál. Itt 1961- től 1975-ig a pártsejtek száma 3819-ről 8072-re nőtt. A sajtóértekezleten elnöklő Georges Marchais a párt két fő feladatáról beszélt: a dolgozók követeléseinek támogatásáról és a baloldal közös kormányprogram­jának megvalósításáért vívott harcról. Kijelentette, hogy a párt erélyes harcot vezet a Barre-terv ellen, amely a dolgozókra akarja hárítani a tőkés válság terheit. — Azt ígérték nekünk, hogy az inf­láció ütemét „egyszámjegyűre” csökkentik. Valójában az idén az infláció kétszámjegyű lesz: az év végére eléri a 13 vagy több szá­zalékot. Azt ígérték nekünk, hogy biztosítják a foglalkoztatottságot. Valójában a munkanélküliek szá­ma elérte az 1,4 milliót. Mi sem természetesebb, mint hogy harco­lunk ez ellen — mondotta az FKP főtitkára. Ami a közös programért vívott harcot illeti, Marchais rámutatott arra, hogy a baloldal erői lassan, de biztosan növekednek, a balol­­l­dali unió győzelméért azonban­­ még sokat kell tenni. Pénteken ül össze a BT az ENSZ-főtitkárjelölt személyének kiválasztására Luis Echeverria mexikói elnök, akinek hivatali ideje szerdán jár le, hétfőn levélben közölte a Biz­tonsági Tanács soros elnökével, hogy jelölteti magát az ENSZ fő­titkári tisztségére. A jelenlegi főtitkár, Kurt Wald­­heim ötéves megbízatása decem­ber 31-ig szól. Waldheim már kö­zölte, hogy ismét jelölteti magát. A Biztonsági Tanács pénteken ül össze, hogy a közgyűlésnek meg­választásra ajánljon egy főtitkár­jelöltet. A Biztonsági Tanács novembe­ri elnökének, a panamai Jorge En­­rique Illuecának küldött levélben Echeverria azt írta, hogy jelölésé­hez „különböző regionális csopor­tok szervezeteihez tartozó tagál­lamok támogatását kapta meg”. Hamilton Shirley Ameraszinghé a közgyűlés Sri Lanka-i elnöke s múlt héten kijelentette: kész el­vállalni a főtitkári posztot, ameny­­nyiben a Biztonsági Tanács nem tud dönteni más jelölt mellett (MTI) Hétmillió ipari dolgozó félnapos sztrájkja Olaszországban Félnapos országos sztrájkot tar­tottak kedden Olaszországban. A valamennyi ipari ágazatra kiter­jedő munkabeszüntetésben mint­egy hétmillió dolgozó — munká­sok, műszakiak, tisztviselők — vett részt. Országszerte gyűlése­ket tartottak. E megmozduláso­kat a CGIL—CISL—UIL szak­­szervezeti csúcsszövetség hirdette meg, hogy nyomatékot adjon kö­veteléseinek, amelyeket a kor­mánnyal és a munkáltatók szer­vezetével szemben támaszt a gaz­dasági válság megoldásáért. Min­denekelőtt a termelés fellendíté­sét de a foglalkoztatottságot biz­tosító intézkedésekről, az új be­ruházások követeléséről van szó. Az Andreotti-kormány inflá­cióellenes intézkedései és stabili­zációs programja kapcsán a szak­­szervezetek rendeztek félna­pos sztrájkokat tartományonként. Most az iparban az egész ország­ra kiterjedő akcióra került sor. A dolgozók szervezetei biztosítéko­kat követelnek arra, hogy a kor­mány és a munkáltatók a gazda­sági egyensúly helyreállítását cél­zó intézkedéseiken és javaslatai­kon kívül gondoskodni fognak a termelés fellendítéséről is. E kö­veteléseikre válaszul eddig csak bizonytalan ígéreteket kaptak. (MTI) Munkaerő-gazdálkodásunk tartalékai Nemigen lehet gazdasági szak­emberekkel beszélgetni anélkül, hogy szóba ne kerüljön a terme­lés fejlesztésének lassan legna­gyobb akadálya, a munkaerő­­hiány, s ezzel összefüggésben a sok helyen tapasztalható belső munkanélküliség, az a több millió óra, ami a munkaidő nem kellő kihasználása miatt megy évente veszendőbe. A munkaerőhiány létezését aligha kell különösképpen bi­zonygatni. Gondoljunk csak pél­dául az egészségügyi dolgozók, óvodai, bölcsődei alkalmazottak hiányára; a vasúti kalauzok, pá­lyamunkások, kocsirendezők, ra­kodómunkások számának gyors csökkenésére, a vendéglátóipar és a kereskedelem állandó lét­számgondjaira, vagy a lakatoso­kat, esztergályosokat, szövőnőket, gépkocsivezetőket, segéd- és be­tanított munkásokat kereső hir­detésekre. Ezek csak példák, de ezeken túl is közismerten nagy, s állan­dóan növekszik a munkaerő-ke­reslet, a legtöbb vállalat növelni szeretné létszámát. A közelmúlt­ban elkészült vállalati ötéves ter­vek is arról tanúskodnak, hogy a vállalatok többsége a reálisan várhatónál kedvezőbben ítéli meg a munkaerőhelyzetet. Amíg a népgazdasági tervszámítások szerint 1980-ban az iparban fog­lalkoztatottak száma legfeljebb egy százalékkal lesz több, mint 1975-ben, a vállalatok 2—2,5 szá­zalékos növekedést terveznek. Sok a munka­hely , tegyük ehhez hozzá, hogy több nagy beruházás valósul meg a következő években, amelyek ugyancsak nagy létszámot igé­nyelnek — s ezeket az igénye­ket ki is kell elégíteni, hiszen a népgazdaság számára elsőrendű fontosságú létesítményekről van szó. Több tehát a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő — pontosabban a meglevő és a jö­vőben létrejövő új munkahelyek betöltéséhez szükséges vállalati létszámigény meghaladja a fog­lalkoztatottak számát. Ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy sok még a vállala­toknál a munkaerő-tartalék. En­nek egy része — és ma még je­lentékeny része — a munka- és üzemszervezés hiányosságaiból, sokszor anyagra vagy alkatrész­re való várakozásból fakad. A tartalékok másik, legalább eny­­nyire­­fontos hányada azonban abban rejlik, hogy sok a vállala­toknál az olyan technológia, amely a szükségesnél, lehetséges­nél több munkaerőt köt le. Ez pedig nem más, mint ugyanan­nak a problémának másfajta megfogalmazása. Sok tehát a munkahely, a kel­leténél több embert foglalkoztató technológia, a vállalatok jó része munkaerőhiányra panaszkodik. Mégis, a szükségesnél kevesebb olyan vállalati törekvéssel talál­kozhatunk, amely a létszámigény csökkentését célozza. Ismét a vállalatok középtávú terveire hivatkoznék, amelyekben a kelle­ténél kevesebb helyet kap a munkaerővel való takarékosság, s bár munkaerő-felszabadító be­ruházásokat sok helyen tervez­nek, jelentős létszámot megtaka­rító, nagyobb mérvű fejlesztése­ket csak néhány vállalatnál kí­vánnak megvalósítani. Általában is elmondhatjuk, hogy a munkaerő-egyensúly szempont­ja a­­tervezésben sokszor aláren­delt szerepet játszik. Egy-egy fej­lesztési elképzelés megvalósításá­ban többnyire a szükséges pénz­ügyi eszközök megteremtése ál­l előtérben, munkaerő — gondolják — majd csak akad valahogy. A vállalatok nemegyszer csak becs­léssel állapítják meg a szükséges létszámot, nem precíz számítások, hanem az általános gyakorlat alap­ján. Az sem ritkaság például, hogy a külföldről megvásárolt berende­zéseket végül is sokkal több munkás szolgálja ki, mint ott, ahonnan beszereztük, mert a lét­számot nem az új, korszerűbb technikához és a magasabb szer­vezettséghez igazodva tervezték meg, hanem a már ismert, itthon már régóta alkalmazott techno­lógiák igényei alapján. De nemcsak az új létesítmé­nyekhez szükséges létszám meg­állapításával vannak problémák. A vállalatok közötti együttműkö­déssel, a kooperációs kapcsola­tokkal összefüggő, ismert nehéz­ségek miatt a létszámtervek nemegyszer nem az ütemes ter­melés, hanem a termelési csúcs­időszakok igényei alapján készül­nek, máskor ugyan kisebb lét­szám is elegendő lenne, a válla­latok azonban csak így látják terveiket teljesíthetőnek. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a vállalati munkaerőtervek korántsem tükröznek mindig va­lós létszámigényt. Igaz, a válla­latok zöme túlóráztatással kény­szerül ellensúlyozni a létszám­­hiányt. Ez sem értékelhető azon­ban egyértelműen — különösen akkor nem, ha bár egy-egy hosz­­szabb-rövidebb időszakban külö­nösen magas a túlórák száma, máskor azonban, például anyag­ra vagy alkatrészre, szerszámra várakozva, nem használják ki megfelelően a munkaidőt. Gyakori akadályok A tervteljesítés, a munkaerő­­hiány és a tartalékok egy sajá­tos összefüggésére érdemes külön is utalni. Szinte minden vállalatnál elő­fordul anyag- vagy alkatrész­­hiány, s a vállalatok többsége munkaerőhiánnyal küzd. Mégis, szinte valamennyien végül is tel­jesítik termelési tervüket, sőt sok esetben túl is teljesítik, még ak­kor is, ha a dolgozók száma nem nőtt a tervezett mértékben, sőt esetleg számottevően csökkent is az adott időszakban. Ebből per­sze sok mindenre lehet következ­tetni. Arra azonban mindenkép­pen, hogy — a túlórákon túl is — léteznek olyan vállalati tarta­lékok, amelyek ellensúlyozni tud­ják a létszámcsökkenést, csak éppen gyakorta nem a gazdálko­dás hatékonyságának növelésére, hanem csupán a tervek teljesíté­sére mozgósítják ezeket. Mindebből az is következik, hogy a jelenlegi munkaerőhely­zet sokszor nem ösztönzi, hanem hátráltatja a tartalékok haszno­sítását, hiszen sok esetben a vál­lalatok, félve attól, hogy a na­gyobb szervezettség, a munkafe­gyelem szigorítása elriasztja az embereket, vagy legalábbis egy részüket, nem mindig nyúlnak ezekhez az eszközökhez, pedig a legfontosabb tartalékok éppen a szervezettség javításában vannak. Ha azonban a szervezettség ro­vására akarjuk a munkaerőt meg­tartani, az könnyen oda vezethet, hogy a vezetés engedményekre kényszerül a munkafegyelem te­kintetében, s ezzel valójában kon­zerválja azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják a" munka­erő-tartalékok feltárásának amúgy is lassú, s csak viszonylag hosszú idő alatt realizálódó fo­lyamatát. A munkaerő-tartalékok feltá­rásának lassúsága igencsak meg­nehezíti a munkahelyek száma és a munkaerő közötti egyensúly javítását, ami pedig mindinkább a termelés fejlesztésének, a vál­lalati nyereség növelésének, a népgazdaság hatékonyabb fejlő­désének egyik legnagyobb gátjá­vá válik. A gond ugyanis az, hogy a munkaerő kereslete és kínálata közötti ellentmondás, korántsem mindig a népgazdaság igényeinek megfelelően oldódik fel. A mun­kát keresők például nem feltét­lenül a népgazdaság számára leg­fontosabb területeken helyezked­nek el, s a jelenleg foglalkozta­tottak sem feltétlenül ott dolgoz­nak, ahol munkájuk a népgaz­daság számára a leghatékonyabb lenne. Igaz, az új munkaerő-közvetí­tési rendelet — amely szerint a vállalatok munkaerőigényeit a népgazdasági céloknak megfelelő fontossági sorrendben elégítik ki a munkaközvetítő irodák — eny­hít ezen a problémán, a kívána­tos munkaerő-struktúra kialakí­tásához azonban még sokrétű in­tézkedések szükségesek. Ösztönzés és a szervezettség A közeljövő egyik legfontosabb feladata tehát a munkaerő­egyensúly javítása. Bizonyos, hogy ennek egyik legfontosabb eszkö­ze a szervezettség javítása, a bel­ső munkaerő-tartalékok feltárá­sa. Az egyes ágazatokban mutat­kozó munkaerőhiányt elsősorban ezekkel a módszerekkel lehet és kell mérsékelni. Az egyes válla­latok és gazdasági ágak közötti kooperáció javítása, a termelés ütemességének fokozása, s eze­ken túl a munkaerő-felszabadí­tást jobban ösztönző hitelpolitika, a gazdasági célokhoz szorosan il­lő bér- és jövedelemszabályozás kialakítása, ösztönzőbb bérfor­mák bevezetése, a teljesítmény­bérben dolgozók arányának nö­velése ugyancsak hozzájárulhat a tartalékok feltárásához, s így a munkaerő kívánatos átcsoporto­sításához a népgazdaság számára legfontosabb ágazatokba. A tartalékok feltárása azonban sohasem öncélú , csakis vala­milyen konkrét cél érdekében történik. Volt már szó arról, hogy ilyen cél lehet a termelési tervek teljesítése, túlteljesítése, de ko­rántsem csak erről van szó. Köz­ismert, hogy a vállalatok többsé­ge a termelés állandó növelésé­re törekszik, a vállalati nyereség emelésének ugyanis ez a legké­zenfekvőbb módja. Az ehhez szükséges többletlétszám azon­ban külső forrásokból már általá­ban nem teremthető elő, a terme­lés csakis a belső tartalékok feltá­rásával növelhető. A termelés jö­vőbeni növekedésére történő tar­talékolás sok esetben érthető le­het — hiszen a kapacitás bővíté­sével, illetve jobb kihasználásá­val csökkenteni lehet az önkölt­séget, vagy növelni a gazdaságos exportot, javítva így a gazdálko­dás hatékonyságát, s szolgálva a népgazdaság érdekeit is. A problémát az okozza, hogy a legnagyobb munkaerő-tartalékok nem feltétlenül azoknál a vállala­toknál vannak, amelyeknek fejlő­dése a népgazdaság számára a legfontosabb volna. Ez pedig szá­mottevően beszűkítheti a szelek­tív iparfejlesztés lehetőségeit. Kiemelt fejlesztés A szervezettség javításában, a munkaidő jobb kihasználásában rejlő tartalékok feltárása tehát önmagában nem oldja meg a problémát. Figyelembe kell ven­ni még egy fontos összefüggést. Az is tény ugyanis, hogy ha egyes­ területeken a termelést növelni, egyes ágazatokat fejleszteni akar­juk, s biztosítani az ehhez szük­séges munkaerőt, akkor nem nö­velhetjük másutt a munkahe­lyek számát, hiszen a foglalkoz­tatottak száma csak igen korláto­zott mértékben emelkedik. Szük­ség van tehát arra is, hogy egyes munkahelyeket megszüntessünk, a vállalatok az egyes ágazatok s a népgazdaság szintjén egyaránt. A munkahelyek megszüntetése, a szelektivitás fokozottabb érvé­nyesítése egyébként korántsem csak a munkaerő-egyensúly javí­tásának kérdése. Nemcsak lét­szám, de pénz, fejlesztési lehető­ség sincs annyi, hogy valameny­­nyi ágazatot, valamennyi válla­latot azonos mértékben fejlesz­­szünk. A munkaerő-egyensúly ja­vítása tehát korántsem elszige­telt, a gazdálkodás egyéb folya­mataitól független feladat , s éppen ezért csak így felfogva hozhat jelentős eredményeket a népgazdaságban. Kozma Judit 3

Next