Népszabadság, 1977. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Boldog új esztendőt! Az óév búcsúztatásának, az új esztendő köszöntésének is meg­vannak a maga hagyományai. Számvetést készítünk a múlttá vált tizenkét hónapról és elképzel­jük az eljövendőket. Mindig azzal a bizakodással, hogy jobb, szebb napok jönnek, még ha a lezárult esztendőre nincs is okunk panasz­kodni. Az egyéni sors alakulását sok­féle tényező befolyásolta, siker és kudarc érhetett bárkit többször is az elmúlt évben. De hát a szil­veszteri koccintáskor mindenek­előtt közös dolgainkról szoktunk megemlékezni. Egy esztendővel ezelőtt az ötödik ötéves terv első esztendejét köszöntve, tudtuk, hogy nem egyszerű feladatok vár­nak ránk. Nem lesz könnyű a számunkra kedvezőtlenül alakult külgazdasági hatások közepette előbbre lépnünk, javítanunk a gazdasági egyensúlyt, megfelelő mértékben növelnünk a nemzeti jövedelmet, az ipari és a mező­­gazdasági termelést. Tudtuk, hogy tartalék erőinket is mozgósíta­nunk kell. Nem sikerült mindent valóra váltanunk a tervekből. Nem sikerült, mert például rend­kívül előnytelen volt az időjárás a mezőgazdaság számára. A ká­rokat csökkenteni tudtuk ugyan szorgalommal, jól szervezett mun­­kával, de teljesen nem ellensú­lyozhattuk a természeti csapáso­kat. Persze nemcsak tőlünk füg­getlen okok, hanem a magunk fo­gyatékosságai is éreztették a ha­tásukat. És mégis: az 1976-os esztendő eredményes volt, jó irányban ha­ladtunk előre, a következő évek gazdasági fejlődése elé bizakodás­sal nézhetünk. „Bármerre járunk az országban, a nyugalom, a ki­egyensúlyozottság, a szorgos mun­ka, a javuló életkörülmények je­leit látjuk; fejlődő városokat, új vagy megújuló falvakat, növekvő, korszerűsödő ipartelepeket, mező­­gazdasági üzemeket, a gyorsan alakuló élet ezernyi felét. És ami a legfontosabb: tettrekész, biza­kodó embereket" — mondotta Ká­dár János elvtárs a mezőgazdasá­gi szövetkezetek III. kongresszu­sán. A folytatás, az 1977-es próbaté­tel sem lesz könnyebb, sőt épp ellenkezőleg. Minden esztendőnek megvannak a maga sajátos fel­adatai, jellegzetességei. A most kezdődőt okkal tekintjük az ötö­dik ötéves terv sikeres végrehaj­tását meghatározó időszaknak. Az éves népgazdasági tervet elfogadó országgyűlésen úgy fogalmaztak, hogy az idei terv feszítettebb lesz, mint az előző, megvalósítása na­gyobb erőfeszítéseket kíván. Egyetlen összehasonlítással érzé­keltetve: a nemzeti jövedelem 1976-ban négy százalékkal nőtt, az idén 6—6,5 százalékos növekedést ír elő a népgazdasági terv. A rész­adatokat sorra véve, a gyorsítás mértékét végiggondolva, óhatatla­nul a megvalósítás feltételeire kí­váncsi az ember. Magyarán, hogy mi a realitása a gyorsabb ütemű fejlődésnek. Szeretnénk többet és jobbat produkálni, de hát a pusz­ta kívánság, a vágy kevés. Meg­vannak-e hozzá a feltételek? Bizton mondhatjuk: megvan­nak. Vegyük csak sorra a legfon­tosabbakat. Idei tervünk valóra váltásához szilárd alapot adnak a szocialista országokhoz, minde­nekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataink. Nyers­anyagszükségletünk döntő hánya­dát emez országok szállításai elé­gítik ki, ahogy szilárd bázisa kül­gazdaságunknak a nekik teljesí­tendő export. Ami pedig saját erő­forrásainkat illeti, a párt Közpon­ti Bizottsága joggal állapította meg, hogy jövőre nemcsak többet kell tennünk, hanem többre is va­gyunk képesek, így van ez már csak azért is, mert a terv mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban az ötödik ötéves tervben 1977-re előirányzott termelési színt elérését célozza, ehhez pedig az anyagi előfeltételek — az ipari kapacitások csakúgy, mint a me­zőgazdaságban a gépek, a műtrá­gya és a többi — a tervnek meg­felelő mértékben rendelkezésre állnak. Amire szükség van, az a céltudatos irányítás, a jól szerve­zett, fegyelmezett munka, az anyagi és szellemi erők hatékony felasználása. Gyorsítani kívánjuk a növeke­dés ütemét, pótolni az idei elma­radást. Vonatkozik ez nemcsak a termelésre, hanem — erre alapoz­va — az életszínvonalra is. Szeré­nyen bár, 1976-ban is javultak az életviszonyok. Az új esztendőben e tekintetben is valamelyest gyor­sul a tempó: az egy főre jutó reál­jövedelem tavalyi másfél százalé­kos növekedésével szemben a mos­tani évre 3 és fél—4 százalékos nö­vekedés a cél. Nemzeti programunknak, az ötödik ötéves tervnek a valóra vál­tásához a társadalom minden al­kotó erejének közreműködésére szükség van. A terv feladatait jog­gal vallhatja magáénak a mun­kás, a paraszt, az értelmiségi, ha­zánk minden polgára. Dolgozzunk hát az új esztendőben legjobb tu­dásunk szerint, a terv valóra vál­tásán. S hadd szóljunk külön a kommunistákhoz: legyenek ők — mint eddig is — személyes példa­­mutatásukkal, szervező tevékeny­ségükkel, meggyőző szavukkal mozgósítói, lelkesítői az össznépi ügy, a népgazdasági terv sikeré­nek. Alkotni, teremteni csak békében lehet. Európa — Helsinki után — a korábbinál szilárdabb béke és biztonság korát éli. Az idén Belg­­rádban újra találkoznak a 35 alá­író ország képviselői, hogy átte­kintsék mindazt, ami Helsinki óta történt és tovább haladjanak kon­tinensünk és a világ népei közele­désének útján. Az idei esztendőben jelentős elő­rehaladást várnak Európa és a vi­lág népei a fegyverkezési hajsza korlátozásában. A Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testületé­nek javaslatai jó tárgyalási ala­pot jelentenek ehhez is. „Helyte­len — mondotta a minap Leonyid Brezsnyev — a fegyverkezési haj­sza folytatódását azzal indokolni, hogy a korlátozás állítólag kocká­zatot jelent a nemzetbiztonságra nézve. Manapság az általános biz­tonság szempontjából sokkal koc­kázatosabb a tétlenség, vagyis az, hogy engedjük a féktelen fegyver­kezési hajsza folytatódását." Nem alaptalanul reméljük, hogy a szocialista országok összehan­golt, egységes fellépése a békés egymás mellett élés, a fegyverke­zési hajsza csökkentése végett, a nemzetközi antiimperialista egy­ség és szolidaritás ereje újabb si­kereket hozhat 1977-ben. Boldog új esztendőt kívántunk egymásnak éjfélkor. Hallgattuk a Himnusz szavait, „hozz reá víg esztendőt!". E kívánsággal köte­lességeink, feladataink sorára is figyelmeztettük egymást. Legyen hozzá erőnk, képességünk az esz­tendő valamennyi napján. Szocia­lista hazánk felvirágoztatása, sa­ját boldogulásunk és az egyetemes haladás ügye egyaránt ezt igény­li. A legutóbbi évtizedek történel­mi változásai, a hosszan tartó, tö­retlen és kiegyensúlyozott fejlő­dés, népünk mindinkább kibonta­kozó alkotó ereje abban a meg­győződésben erősítenek meg ben­nünket, hogy elérjük, amit ma­gunk elé tűztünk. J­H *1­­ f­i / I­L­J / VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT NÉP­SZABAD­SÁG 1977. január 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXV. évfolyam 1. szám MA DÉLTŐL UTAZHATUNK Lázár György nyitotta meg a második metróvonalat Szilveszterkor délelőtt 10 órakor a párt és a kormány, a főváros vezetői és más közéleti személyi­ségek jelenlétében adták át ünne­pélyesen Budapest második met­róvonalát, az észak-déli vonal első szakaszát. Szépvölgyi Zoltán, a fő­városi tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket: Lázár Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Minisztertanács el­nökét, Borbély Sándort, a KB tit­kárát, Borbándi Jánost, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét, Katona Imrét, a budapesti pártbizottság első titkárát, Pullai Árpád, Bon­­dor József, Keserű Jánosné és Po­­linszky Károly minisztert, vala­mint a Központi Bizottság, a Köz­ponti Ellen?-"o­ttság, az El­nöki Tané zággyűlés je­lenlevő ta. Szépvölgy­­.um ünnepi be­szédében szólott arról, hogy mit jelent a metróépítés a főváros éle­tében, hogyan változtatja meg­ a tömegközlekedést, s egyben a vá­ros arculatát is. Ismertette a kö­vetkező évtizedek terveit, s végül megköszönte az építőknek eddigi eredményes munkájukat, hangoz­tatva, hogy az ötéves terv hátra­levő esztendeiben még hatalmas feladatokat kell megoldani. 1980-ig megépítik a metró Nagyvárad tér—Kispest—Kőbánya vasútállo­más és a Deák tér—Élmunkás tér közötti, összesen 7,3 kilométeres szakaszait, a hozzájuk kapcsolódó jelentős beruházásokkal együtt. Majd így folytatta: „Most, ami­kor a fővárosi tanács nevében örömmel és büszkeséggel átve­szem az építőktől és átadom hasz­nálóinak, igazi tulajdonosainak, a budapestieknek a metró új szaka­szát, kérem, fogadják örömmel és szeretettel. Tekintsék magukénak, óvják és becsüljék ezt a kényel­mes, gyors, biztonságos, kulturált közlekedést nyújtó közös tulajdo­nunkat.” Ezután Lázár György átvágta azt a nemzetiszínű szalagot, amellyel jelképesen megindította a Nagyvárad tér és a Deák tér közötti szakaszon a metró forgal­mát. A vendégek ezután megtekintet­ték az új szakasz állomásait, ki­szálltak a Kálvin téren és a Deák téren. A második, kék metróvona­lat ma déltől használhatják az utasok és ma ingyenesít­­.jX Lázár György megnyitja az új metróvonalat. (Bánhalmi János felvétele.) SANTIAGO CARRILLO: Szabadulásom a testvérpártok, a demokratikus erők és a spanyol nép fellépésének eredménye Újabb hat kommunista vezetőt bocsátottak szabadon Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt csütörtök dél­után szabadon bocsátott főtitkára a luxemburgi rádiónak adott nyi­latkozatában politikai meglepetés­nek nevezte gyors kiszabadulását. „Szabadon bocsátásom nem jelenti a kommunista párt legalizálását, de fontos lépés afelé” — mondot­ta, majd kijelentette, hogy sza­badulása a testvérpártok, a de­mokratikus erők és a spanyol nép fellépésének eredménye-Carrillo közölte, hogy pártja mindenképpen indul az általános választásokon, s reméli, hogy ad­digra engedélyezik valamennyi demokratikus párt részvételét. A madridi közrendvédelmi bí­róság pénteken, egy nappal San­tiago Carrillónak és társainak sza­badon bocsátása után, szabadon bocsátott további hét kommunista aktivistát, miután semmilyen vá­dat nem tudtak ellenük felhozni. Francisco García Salve, az SKP Végrehajtó Bizottságának tagja és a munkásbizottságok egyik veze­tője, hat társával együtt, szerda óta volt börtönben, egy tünteté­sen tartóztatták le őket. García Salve és társai szabadon bocsátá­sa óvadék lefizetése nélkül tör­tént. Carrillo kiszabadulása alkalmá­ból Dolores Ibarruri, a Spanyol KP száműzetésben élő elnöke táviratban üdvözölte a főtitkárt és a VB hét tagját, hangsúlyozva, hogy szabadlábra helyezésük a párt, a nép és a demokratikus ellenzék nagyarányú mozgósítá­sának, a nemzetközi szolidaritás­nak köszönhető. Kommunista ve­zetők csütörtökön Madridban an­nak a véleményüknek adtak han­got, hogy a spanyol kormány ha­marosan hozzájárul Ibarruri asz­­szony, a polgárháború hőse haza­téréséhez. Az SKP elnöke 1939 óta kénytelen hazájától távol élni. A Spanyol Kommunista Párt bejelentette, hogy a választásokon indítandó jelöltek között lesz San­tiago Carrillo és Dolores Ibarruri is. A kommunista vezetők letar­tóztatása elodázta az ellenzéki pártok és a kormány megbeszélé­seinek kezdetét. Ezek során a két­kamarás nemzetgyűlésről és a de­mokratikus alkotmányról döntő népszavazás kérdéseiről lesz szó. Az ellenzéki pártok csütörtök es­te bejelentették, hogy Carrillo ki­­szabadulása után a megbeszélése­ket a jövő héten megkezdhetik, bár nyilván nehézségeket okoz Carrillónak a választásokra való jelölése, mivel azt Suarez kor­mányfő ellenzi. Giancarlo Paretta, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagja csütörtökön Rómában fogad­ta a Spanyol Kommunista Párt küldöttségét. A találkozóról ki­adott közlemény hangoztatja a Spanyol KP és a többi demokra­tikus párt legalizálásának szüksé­gességét. (MTI) Carter örömmel fogadta Brezsnyev december 29-i nyilatkozatát James Carter, az Egyesült Álla­mok megválasztott elnöke csü­törtökön reagált Leonyid Brezs­nyev válaszaira, amelyeket Joseph Kingsbury-Smith amerikai politi­kai kommentátor kérdéseire adott. Carter kijelentette: örömmel fo­gadta Brezsnyev nyilatkozatát, amelyben jelezte, hogy 1977-ben kész találkozni az Egyesült Álla­mok elnökével. Ez megegyezik az én óhajommal — mondotta Car­ter és hozzátette, hogy a találko­zó időpontját és helyét még nem határozták meg. A január 20-án hivatalba lépő elnök csütörtökön rövid újévi üze­netet intézett az amerikai néphez. „Az előttünk levő év nem lesz könnyű. Nehéz problémákkal kell szembenéznünk itthon és külföl­dön egyaránt” — hangoztatta és a „régi megosztottság” felszámolá­sában való elszántságra szólította fel. (Reuter)

Next