Népszabadság, 1977. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
4 KÖZEL-KELET Nehéz út Genfbe Már jó ideje ismeretes, hogy Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár február elején közel-keleti körútra indul. Meglepetésként hatott viszont, hogy Cyrus Vance, az új amerikai külügyminiszter ugyancsak februárra tervezi első közelkeleti körútját. Waldheim célja és feladata világos. Március 1-ig jelentést kell tennie a Biztonsági Tanácsnak: milyen erőfeszítéseket tett a genfi békeértekezlet felújítására, amelynek határidejét március végére tűzte ki a világszervezet közgyűlése. Minthogy a közgyűlési határozat egyszersmind a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvétele mellett is állást foglalt, a főtitkár közölte, hogy körútján Jasszer Arafattal, a PFSZ elnökével is találkozik. Az amerikai külügyminiszter szándékai egyelőre homályosak. Nem is szólva arról a lényeges különbségről, hogy ő Arafat helyett inkább a szaúd-arábiai uralkodóval folytat eszmecserét. Kedvező feltételek Ami a közel-keleti rendezés lehetőségét illeti, sohasem hallottunk annyi bizakodó nyilatkozatot, mint manapság. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tulai beszédében okkal mutatott rá, hogy valamennyi érdekelt fél hajlik a genfi értekezlet munkájának felújítására. — Éppen ezért — fűzite hozzá — még nagyobb jelentőségre tesz szert a konferencia két társelnökének, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az együttműködése. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó következtetésre jutott a Roz el-Jasszef című kairói hetilap: „Mélységesen téved, aki azt gondolja, hogy a Közel-Keleten meg lehet valósítani a békét és a stabilitást a Szovjetunió részvétele nélkül.” Emlékezetes, hogy a Szovjetunió a kissingeri „kis lépések” zsákutcába jutását követően több ízben is szorgalmazta a közel-keleti konfliktus átfogó rendezését s az erre hivatott genfi értekezlet felújítását. A múlt év őszén tett szovjet kezdeményezés világszerte kedvező visszhangra talált. Olyannyira, hogy az ENSZ-közgyűlés határozatilag is sürgette a béketárgyalások újrakezdését. Az elkülönített egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás óta egyértelműen bebizonyosodott, hogy az átfogó rendezés nem helyettesíthető szemfényvesztő részmegoldásokkal. Bebizonyosodott továbbá, hogy az úgynevezett kis lépések politikája mindenekelőtt az időnyerést, a lényegi kérdések megkerülését, az arab egységfront megosztását, az izraeli tárgyalási pozíciók erősítését segítette elő. Közvetve ugyanezt a célt szolgálta a libanoni polgárháború is, miközben arra is alkalmas volt, hogy elterelje a figyelmet a rendezési kísérletek befagyasztásáról. Az amerikai őrségváltás hosszadalmas folyamata ugyancsak bénítólag hatott. Esedékes átértékelés Bár az izraeli vezető körök még nem mondtak le végleg arról, hogy a sínai egyezmény mintájára újabb csapatszétválasztási tárgyalásokba bocsátkozzanak Szíriával, ma már senki sem hisz komolyan egy effajta kozmetikai művelet lehetőségében. Az izraeli számítás amúgy is átlátszó: olyan fokozatos, végeláthatatlan rendezést szeretnének nyélbe ütni arab szomszédaikkal, amely egyfelől lehetővé tenné a bitorolt területek jelentős részének megtartását, másfelől — s most ez a lényeg — kiiktatná, semmivé foszlatná az egész Palesztinai problémát. A palesztin kérdés — ez ma a rendezés alfája és ómegája, bármiféle továbblépés kiindulópontja és legfőbb akadálya. Mert igaz ugyan, hogy az ENSZ-közgyűlés több határozatban is szavatolta a Palesztinai arab nép nemzeti önrendelkezési jogát, Izrael és az Egyesült Államok azonban mindmáig szembehelyezkedik a világszervezet és a nemzetközi közvélemény akaratával. Izrael mindaddig elutasíthatja a vele határos palesztin állam tervét, és elzárkózhat a Palesztinai Felszabadítás Szervezettel folytatandó tárgyalások gondolatától, amíg az Egyesült Államok is hasonló álláspontra helyezkedik. S ha van is hajlandóság Washingtonban a genfi értekezlet felújítására, ebben az alapvető kérdésben még hátravan a „gyötrelmes átértékelés”. Az Egyesült Államoknak sem erkölcsi, sem jogi alapja nincs ahhoz, hogy a szuverén Izrael önrendelkezési jogát védelmezve, ugyanezt a jogot megtagadja a Palesztinai araboktól. Régóta köztudomású, hogy az Egyesült Államok az Izraelnek nyújtott gazdasági és katonai támogatás adagolása révén képes volna kedvező irányban befolyásolni a közel-keleti agresszor magatartását. Ezt azonban mindmáig megakadályozta, hogy az egymást követő kormányok az amerikai imperializmus nagyhatalmi érdekeinek rendelték alá a közelkeleti konfliktus rendezését. Nyitott kérdés, hogy az új elnök mer-e, akar-e ujjat húzni a cionista lobbyval. A jelenlegi közel-keleti helyzet figyelemre méltó vonása az arab egységfront látványos újjászerveződése, Egyiptom, Szíria és Jordánia kibékülése, a majdani palesztin államot is magába foglaló nagy arab föderáció terve. Szíria és Egyiptom összebékítésében éppúgy Szaúd-Arábia játszotta a kezdeményező szerepet, mint a libanoni kiegyezés előkészítésében. Egyiptom után Szíria is rendezte viszonyát a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel, s hasonlóan ebbe az irányba mutat a jordániai királynak és a Palesztinai Nemzeti Tanács elnökének meglepetésszerű találkozója. Az arabközi tárgyalásokról kiadott közlemények újra és újra hangoztatják, hogy az izraeli agresszió áldozatai egységes stratégiát dolgoznak ki a genfi értekezlet felújítása előtt. Rabat revíziója ? Az arab egységfront helyreállítása éppúgy üdvözlendő és kívánatos, mint a genfi stratégia egyeztetése, ha az valóban az igazi békéhez visz közelebb. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül az sem, hogy az arab frontállamok pénzügyileg mindinkább kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a gazdag olajmonarchiákkal szemben, és a libanoni polgárháborút követően észrevehetően fokozódott a PFSZ-re nehezedő nyomás. Úgy tetszik, a legutóbbi időben egynémely arab állam hajlik a palesztin szuverenitás újszerű értelmezésére. Ennek a jeleként értékelhető az az elgondolás, hogy a leendő palesztin államnak intézményes kapcsolatban kell állnia Jordániával, s ennek megfelelően olyan ciszjordániai személyiségekkel kellene kibővíteni a Palesztinai Nemzeti Tanácsot, akik egyaránt élvezik a hasemita királyság és az izraeli megszálló hatóságok bizalmát. Végül elhangzott olyan javaslat is, hogy a PFSZ ne önállóan, hanem közös arab küldöttség tagjaként képviseltesse magát Genfben. Lehetetlen nem észrevenni, hogy itt több tekintetben az izraeli követeléseknek tett engedményekről van szó. Az izraeli kormányzat semmilyen formában sem hajlandó tárgyalni a PFSZ-szel; nem egyezik bele, hogy harmadik (palesztin) államot hozzanak létre Izrael és Jordánia között; a palesztin kérdésben Jordániát tekinti tárgyaló partnerének. Az arab államok 1974-es rabati csúcsértekezlete a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet ismerte el a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének. A Palesztinai Nemzeti Tanács kimondta, hogy az izraeli csapatok kivonása után kész megteremteni a palesztin fennhatóságot a megszállt palesztin területeken, nevezetesen Ciszjordániában és a gázai övezetben. Jordánia aktivizálása arról tanúskodik, hogy a befolyásos arab reakciónak éppúgy nincs ínyére egy haladó, antiimperialista irányzatú palesztin állam, mint az izraeli vezető köröknek. Waldheim bizonnyal megkísérli eltávolítani az akadályokat a Genfbe vezető útról. Nem lesz könnyű dolga. Becz Sándor NÉPSZABADSÁG 1977. február 1., kedd A KÖZÉLET II IKEI Pártküldöttségek utazásai Vasárnap elutazott a Tanzániai Egyesült Köztársaságba a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Sándor Józsefnek, a KB tagjának, a Központi Bizottság osztályvezetőjének vezetésével részt vesz az Afro-Shirazi Párt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. Ugyancsak vasárnap utazott el Maputóba az MSZMP küldöttsége, amely Rév Lajosnak, a KB tagjának vezetésével a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) III. kongresszusán vesz részt. A delegációkat a Ferihegyi repülőtéren Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. Damaszkusz főpolgármestere hazánkban Farouk al Hamwinak, Damaszkusz főpolgármesterének vezetésével — a fővárosi tanács meghívására — vasárnap küldöttség érkezett Budapestre. A Szíriai vendégeket Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke és a főváros több más vezetője, valamint Saddik Saddikni, a Szíriai Arab Köztársaság budapesti nagykövete fogadta a Ferihegyi repülőtéren. A vendégek megismerkednek a magyar főváros fejlesztési terveivel, a közlekedés, a közművesítés, a köztisztaság helyzetével, Budapest nevezetességeivel. !'!«**á tíiHott a S.WI elnökisége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen megtárgyalta a szocialista munkaverseny értékelési és elismerési rendszerének tapasztalatait, valamint a továbbfejlesztés tennivalóit. ■ Második napirendi pontként a testület megvitatta és jóváhagyta a SZOT 1977. évi költségvetését. Fővárosi oktatási tanácskozás Katona Imrének, az MSZMP KB tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának elnökletével hétfőn megbeszélést folytattak az Oktatási Minisztérium, a fővárosi tanács és a budapesti pártbizottság vezetői a pártbizottság székházában. A tanácskozáson részt vett dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke és dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője. A tanácskozáson megvitatták a főváros ötödik ötéves oktatási terve végrehajtásának helyzetét. Áttekintették a budapesti közoktatás fejlesztésének kérdéseit, valamint a főváros pedagógusellátottságának helyzetét és az igényekkel összefüggő fejlesztés közös tennivalóit. A tanácskozáson meghatározták a diákparlamentek ajánlásaival kapcsolatos feladatokat is. ^a^Tar-olasz tárgyaló.Mik a gazdasági együttemít kedettről Budapestre érkezett az olasz gazdasági szakembereknek az a 23 tagú küldöttsége, amelyet az állami vállalatok minisztériumának főigazgatója, dr. Mario Schiavone vezet. A delegációban az állami tulajdonban levő, vagy állami tulajdon részesedésű legjelentősebb ágazatok, mint a kőolajipar, a vegyipar, a gépipar, a kohászat stb. képviselői vesznek részt. Képviselteti magát az IRI, az állami ipar csúcsszerve, és az ENI, a kőolaj- és gázipari tömörülés is. A küldöttséget hétfőn a Magyar Kereskedelmi Kamarában dr. Újházi László álésnak fogadta. Megkezdték tárgyalásaikat a magyar partner vállalatok képviselőivel. A tárgyalásokcélja, hogy új lehetőségeket tárjanak fel a két ország ipari és külkereskedelmi vállalatai közötti együttműködési kapcsolatok elmélyítésére. (MTI) A legfőbb feladat a szolgáltatások minőségének javítása Nagyaktíva a KPM-ben A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium pártbizottsága, a tárca gazdasági, műszaki és társadalmi vezetőinek részvételével hétfőn nagyaktívaülést tartott. Az ülésen részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese. Gábor Zoltánnak, a minisztérium pártbizottsága titkárának bevezetője után dr. Ábrahám Kálmán államtitkár értékelte a közlekedés és a hírközlés múlt évi eredményeit, ismertette a tárca jelenlegi helyzetét és részletesen szólt az 1977. évi feladatokról. Megállapította, hogy a közlekedés és a hírközlés különböző szakágazatai összességében végrehajtották feladataikat. Az idei tennivalókról szólva az államtitkár jelezte, hogy a tárca iránt megnövekedtek a követelmények. Kiemelte a közlekedés és a hírközlés szolgáltató jellegét, és hangsúlyozta, hogy ma már a tervek számszerű teljesítésén kívül legfőbb feladat a szolgáltatások minőségének javítása. A beszámolót követő vitában Pallai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter foglalkozott a szállításszervezés és az ipari háttér biztosításának jelentőségével, külön hangsúllyal szólt a munkaerőhelyzettel kapcsolatos tennivalókról, a szociális ellátottságról és a dolgozók megbecsülésének kérdéseiről. (MTI) ISMERŐSÖM, ISMERŐSÖD Társaságban ülünk, csevegünk, ---------------------------- s a legújabbkori társasági szokások szerint közben megy a tévé. (Engem zavar és sért ez a dupla élvezet: mondják azt, hogy unalmas vagyok, különben is inkább a műsort szeretném nézni, vagy egyáltalán ne hívjanak meg.) Mindegy, a tévé megy, a társalgás valahol a témák felszíne fölött lebeg, tehát ez az este is újabb áldozat a látszatkapcsolatok oltárán. Fogalmam sincs, miről folyt éppen a szó — az semmit sem jelent, hogy komoly képpel ültünk, s feszült figyelemre rendeztük arcvonásainkat —, amikor felsikoltott a ház asszonya: „Jaj, a Bandi!” A szerelmi krimire éhes olvasó kedélyét le kell csillapítanom, „a Bandi” ugyanis csak a képernyőin jelent meg. Verset mondott, szépen, értelmesen, ahogyan már megszoktuk jeles színművészünktől. Csakhogy mi becsületes, teljes nevén ismertük, így is beszéltünk róla, ha szába került, minthogy nem játszottunk együtt a párban, meg különben is ... Nem így a fiatalasszony, akii ettől kezdve meghatározta a társalgás további menetét. Illetve teljesen egyoldalúvá tette, mert részletes, apró sikkantgatásokkal megissza kitótt élménybeszámoló következett arról, hogy mitől Bandi a Bandi. Szöveghíven igen nehezen tudnám visszaadni, a lényeg körülbelül ennyi: egyszer egy balatoni nyaralóhelyen, amikor ... és akkor... ott..., egyszóval egy presszó teraszán a közvetlen mellettük levő asztalnál ült a művész. Még szólt is hozzájuk valami fene fontosat a kiszolgálásról, a kávéról vagy mit tudom én, miről. Megint csalódott, aki izgalmat várt, mert mindössze ennyi az egész. Legfeljebb ennél is kevesebb, de ez már meim is érdekes. Inkább az, hogy ezt a teljesen köznapi találkozást az asszony olybá vette, hogy a színész ezek után ismerőse neki, per Bandi aktról olyan bizsergető intimitásokat is tud, hogy egy cukorral issza a kávét. Dicsekszik vele, ragyog, hogy lám, ő sem akárki, hiszen ilyen ismerősei vannak. Nem ő az egyetlen, aki oknél------------------—--------- kal, vagy több-kevesebb okkal népszerű, elismert emberekkel való ismeretségét fitogtatja. Miért? Azt hiszik talán, hogy ezzel megkülönböztetik magukat, tőlünk földhözragadtaktól; netán azt, hogy az illető népszerűségéből, az őt övező tiszteletből, elismerésből így nekik is jut egy morzsányi, átsugárzik rájuk valami? Pedig ami sugárzik, az egészen más, s belőlük indul. Kár is ennyi mérgeit pazarolni rájuk, a külsőségekben tetszelgőkre, az emberi értékeket ranggal mérőkre, a más tollával ékeskedőkre, mert Szánni valóan mulatságos figurák ugyan, de amúgy teljesen ártalmatlanok. (Tán, ha a viselkedésmáz alá hatolhatna az ember, meglelné a mozgatórugókat is: úgy érzem, többnyire munkahelyi vagy kapcsolatbeli sikertelenség rejtezik mögötte.) Ők tényleg ártalmatlanok, de a „fontos” ismerősöket előszeretettel számon tartóknak van egy másik típusa is, akikről ezt korántsem lehet elmondani. Akik általában nem a társaságot traktálják közelebbi-távolabbi ismerőseikkel, dehogy. Más, jobb alkalmakra tartogatják, s olyankor veszik elő, amikor úgy érzik, hogy a „tárulj, szezám!” varázsige erejével hat a gyakorlott hangsúllyal, kellő időben „bedobott” név. Mondanom sem kell, hogy az ilyenek nem a színészeket, művészeket „gyűjtik” s számukra az sem okvetlenül fontos, hogy országosan ismert személyiség legyen az illető. Lényeg az, hogy ott hívják „valakinek”, ahol valamit el kell intézni. Közülük a rendszerezőbbak — tudom, más jelző illenék ide — gondos kimutatást is készítenek arról, hogy milyen ügyben kinek a nevét jó megemlíteni. És ha még így is fehér foltok maradnának bizonyos területeken, segít a láncreakció, vagyis köznyelven: az ismerősöm ismerőse. (Tetszés szerint tovább ragozható.) Az ilyen emberei, egy másik, --------------------------- veszedelmesebb típusa keresztül gázol azokon, akik csak a jog, a törvényesség és a rend ismeretségével bírnak, rejtekutakat, protektorokat keres, mindennél többre tartva a maga hasznát. Csakhogy kettőn áll a vásár, s ha az ismerősökbe kapaszkodók feljebb jutnak, elérnek valamit, hozzájutnak valamihez, akkor megvan valahol a párjuk is, az ismerős — most már idézőjel nélkül —, aki semmivel sem különb, sőt. Idáig minden bizonnyal egyetértenek velem, hiszen mindenkit sért, ha valaki jogtalanul áll a sorban, illetve jogtalanul jut abban másoknál előbbre. Nem merem hinni, hogy az ezután következőkre is ugyanilyen mély meggyőződéssel bólintanak. Ugyanis úgy látom, hogy azok az ismerősök, akikkel többnyire szoros munkakapcsolatban áll az ember, egyáltalán nem veszik szívesen, ha valaki egyszercsak lebandizza, magánismerősként jelentkezik, s a kialakult kapcsolatra hivatkozva valami olyat kér, ami nem illeti meg, s enélkül nem is jutna hozzá. Munkám révén meglehetősen széles körű — közvetett-közvetlen — ismeretségi körömből nem egy olyan példát tudnék említeni, amikor éppen