Népszabadság, 1977. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
22 János és az Allende brigád Meglehetősen elesett fiatalember érkezett egy napon a Taurus Gumiipari Vállalat Abroncsgyárának szelepjavító és csőszerelő műhelyébe. Korábbi munkahelyein félénk, visszahúzódó embernek ismerték meg társai V. Jánost, a gyenge kötésű, vézna, alacsony termetű, álmos reflexű géplakatost. Az Épületlakatos Vállalatnál szerzett szakmunkáslevelet 1970- ben, három év múltán került a Taurus-gépgyárba, végül onnét az abroncsba a csőszerelőkhöz. Beilleszkedését nem éppen szerencsés alkata igen megnehezítette volna, ha ... Nem értettek egyet De vegyük sorra az eseményeket. V. Jánost szerkezeti és épületlakatosi munkára irányították élete harmadik munkahelyén. A hengerüzem emeleti oszlopait kellett burkolattal ellátnia. Munkatársaival nem tudta tartani az iramot, folyton elmaradozott, hamar elfáradt, mindig megvárakoztatta a többieket, unos-untalan noszogatni kellett. Hajdú Sándor, az abroncsgyári felújítóüzem vegyesipari részlegének vezetője ekképp nyilatkozott: — János mennyiségben és minőségben nem tudott eleget tenni a követelményeknek. Munkáját figyelve, arra az elhatározásra jutottam, hogy visszaadom őt a munkaügynek, helyezzék el máshová. Megkérdeztem Szántó Csabát, a szerepjavító csoport vezetőjét és Maráczi Sándort, az Allende szocialista ifjúsági brigád vezetőjét, mi a véleményük Jancsiról, s egyetértenek-e velem. Elgondolkoztak, és nem értettek egyet. Ezen első pillanatban meglepődtem, de most már örülök neki. Az történt ugyanis, hogy összehívták a brigádot, beszélgettek, és elhatározták, hogy pártfogásukba veszik Jancsit. Szántó Csaba jól emlékszik erre a beszélgetésre. — Jani fizikailag csakugyan nem bírta az épületlakatosi munkát. Állandóan biztatnunk kellett, predig csak egy hétig dolgozott velünk, háromheti ittlétéből kettőt betegszabadságon gyengélkedett. Gyakran háromszor is szólni kellett, hogy hozzáfogjon a dologhoz. Segítség nélkül pedig sosem boldogult. Amikor a főnök előállt javaslatával, hogy váljunk meg Janitól, elszorult a szívünk, mert tudtuk, hogy benne mindig megvolt a jóakarat, őiparkodott jól elvégezni a rábízott feladatokat, de hát ha egyszer nem ment neki... Szóval megesett rajta a szívünk, és brigádunk vezetője, Maráczi Sanyi ötletére úgy döntöttünk, hogy mellé állunk, segíteni fogjuk. Maráczi Sándor: — Vitatkoztunk egy kicsit, vállaljuk-e, hogy a munkát lassító, hátráltató fiút itt tartjuk és megpróbáljuk kihozni belőle, ami kihozható. Nem sokat tanakodtunk, kötelességünknek éreztük társunk megsegítését, mert attól féltünk, hogy ha elmegy tőlünk, megint hasonlóképpen jár az új területen, nem találja meg önmagát, s helyét a világban. „Lódított eleget” Amikor idáig jutottam, úgy gondoltam, azért nem ártana a másik felet, korábbi munkatársait is megkérdezni, mielőtt hamis következtetésekre jutok. Felkerestem előző munkahelyét, a gépgyár lakat II. üzemét. Miután előadtam Molnár László üzemvezetőnek addigi benyomásaimat, legyintett, s a következőket mondta: — Nézze, én nem akarok ellene beszélni, de semmi jót nem mondhatok. Szakmailag gyenge volt és erkölcsiekben sem a legerősebb. — Mit ért ez alatt? Kezét dörzsölgette, elmosolyodott. — Hadd válaszolok két rövid történettel. János gyakran volt betegállományban, különféle apró-cseprő betegségekkel. Egyszer salakot vert le az öntvényekről, mellette elhaladva láttam, nincs fenn a védőszemüvege. Figyelmeztettem, mire ő kelletlenül előhúzta a zsebéből, és dünnyögve feltette. Röviddel ezután újra mellette vitt el az utam, ismét láttam, hogy megint nem viseli a szemüveget. Újabb figyelmeztetés. Félóra múltán kopogtatott az irodámban, engedjem orvoshoz, mert megsérült a szeme. Megnéztem, de nem látszott semmi különös, mindössze az, hogy előzetesen alaposan megdörzsölhette... Nem tudom, "ki hogy van vele, de eddig, ha a szemembe ment valami (porszem, bogár, pernye), én is alaposan megdörzsöltem. Az üzemvezető bizonyító szándékkal mesélt még mást is, történetesen azt, hogy miután Jancsi táppénzre ment, néhány nap múlva öszszefutottak a kocsmában . .. János mindkét esetre rábólintott, amikor visszakérdeztem tőle: így igaz. Nem volt fekvőbeteg, legalább olyan nyugodt lelkiismerettel beugorhatott a csapszékbe egy fröccsre, mint a főnöke. Ifj. Fegyveres Istvánt és Batár Lászlót a teherabroncs-felépítő gép motorjának szerelése közben találtam. — Jánosról szeretnél hallani? — kérdeztek vissza. — Igyekeztünk mindenben segíteni. Egyszerű feladatokat kapott, de még azokat sem végezte rendesen. Nem érdekelte a munka. — Én is így érzem — csatlakozott ifj. Fegyveres István. — Nem szerette a szakmáját, kevesebbet tudott a gyakorlatban, mint egy inas. Mindig a dolog könnyebbik végét kereste. Emellett sokat lódított. Azzal hencegett, hogy szabad idejében barlangászni jár, ám amikor tornázni hívták, mindenféle ürüggyel menekült a lelepleződés elől. — Lódított bizony eleget! — replikázott Batár László. — Valamelyik termelési tanácskozás hosszabbra nyúlt a tervezettnél. Odasúgja nekünk: „Fiúk, W. C.re kell mennem, de nem merek kimenni”. Nevettünk és biztattuk, menjen csak, ez természetes. Aztán másnap láttuk csak. — A legnagyobb hazugsága után többé nem állhatott meg előttünk — mondta ifj. Fegyveres István. — Egyszer a családról, a gyermekekről esett szó, azzal dicsekedett, hogy van egy tizenkét hónapos k kisfia. Egy beteglátogatás alkalmával derült ki az igazság. Kollégámmal a szakszervezet képviseletében kimentünk a lakásra, a kisfiúnak csokoládét vittünk. János nem volt otthon. Felesége igen meglepődött, amikor a kisfiú felől érdeklődtünk. — Egyszóval link volt — állta útjai a szóáradatnak Batár Lászloírtam erővel. Egyszer a körmöm is lejött, aztán meg mindig csak újra megfájdult, ha cipekedni kellett — A többiek mit szóltak, amiért ennyire kifárasztott ez az erőkifejtés? — Lógósnak nem tituláltak, de annál rosszabbul esett, hogy gúnyolódtak velem — felelte. Úgy tűnt, mintha könnybe lábadt volna a szeme. — Kinevettek, tréfálkoztak a gyengeségemen. Pedig én úgy szerettem volna megmutatni nekik, hogy én is vagyok olyan legény, mint ők! Egészen nekibátorodott. — Az építőiparban is így volt? — Egy idő után igen. Lassan elfogytak mellőlem az iskolatársak, nyers, vagány srácok jöttek. — KISZ-tag vagy? — Igen. Most intéztem az átigazolásomat. — Volt valamilyen beosztásod az ifjúsági szervezetben? — Nem, de amit rám bíztak, azt tőlem telhetően elvégeztem. Ezekkel a srácokkal szívesen lennék egy alapszervezetben. Mondtam Jánosnak néhány biztató szót, és elbúcsúztam tőle. A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Liszt: Wartburgi dalok. 8.35: Lányok, asszonyok. luxi: Operahármasok. 9.18: Korunk hőse. Rádiójáték. 10.05: Sopronyi Mária zongorázik. 10.49: Istenek, megváltók, próféták. 13.30: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva . . . 12.45: Melódiakoktél. 14.05: Kórusmű. 14.13: Tartini: g-moll szonáta. 14.35: Falurádió. 14.55: Új Zenei Újság. 15.30: A Syrius c. felvételeiből. 16.00: 168 óra. 18.00: Áriák. 18.45: Embermesék. 30.00: Két Haydn-szimit. 20.57: Nóták. 22.25: A beat kedvelőinek. 23.10: Világhírű énekesek. 0.10—2.00: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A Harmónia éneke, műsora. 8.33: Népzenei magazin. 9.13: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.33: Hetilapszemle. 9.38: Operettkettősök. 110.00—12.00: Szombat délelőtt... 12.00: Fúvószene. * 12.33: Szimfonikus zene. 13.05: Iskolabútor. Riport. 13.33: Berlin!: Norma. Részi. 14.00: Napraforgó. 14.50: Éneklő Ifjúság 15.01: Versek világa. 11.18: Orvosi tanácsok. 15.26: A Tatabánya—Vasas és a Videoton— Bp. Honvéd mérk. II. fi. 16.33: Ötórai tea. 17.30: Közkívánatra! 19.30: Népi zene. 20.00: A-tól Z-ig a popzene. 20.38: Utazás. Németh László drámája. 22.26: Sámson és Delila. 23.10: Slágermúzeum. 3. MŰSOR 8.00: Dvorzsák operáiból. Szt. 8.49: A. Brendel zongorázik. Szt. 10.05: Slágerlista. Szt. 10.40: Két szimfónia. Szt. 12.20: Mi újság az operaszínpadokon. 13.20: Telemanni műveiből. Szt. 14.05: Holst: A bolygók. Szt. 14.57: Dzsesszfelvételek. Szt. 15.15: Délutáni hangverseny. Szt. 16.48: Zenekari muzsika. Szt. 18.03: Aragon: A bázeli harangok. R.változat. 18.48: Népi muzsika. Szt. 19.03: Erkel: Brankovics György. Négyfelv. opera. Szt. 20.54: Bach-motetták, II. Szt. 21.19: Babits Mihály versei. 21.24:Stokowski vezényel. Szt. TELEVÍZIÓ 8.59: Tévéstorna (sz.). 9.05: A nagy főnök. Mb. ír.—olasz film (ism.). 10.35: Mindenki közlekedik . . . (ism.). 11.50: Játék a betűkkel (ism.). 15.07: A hódok világa (ism., 67..). 16.00: síppal, dobbal . . . (sz., ism.). 16.40: Hírek. 16.50: összefoglaló a Kanada Kupa nemzetközi jégkorongtornáról (sz.). 17.30: História. Történelmi magazin. 18.15: Emlékeink Kiliánról. Kilián György a KIMSZ egyik vezetője volt. Megjárta Horthy börtöneit, majd kijutott a Szovjetunióba. 1943-ban partizánként, tűzharcban esett el. 18.50: Egymillió fontos hangjegy (sz.). 19.10: Cicavízió. 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Robog az úthenger. 20.40: Rossini: A sevillai borbély. Vígopera (sz.). 22.30, TV Híradó 3. M-P SZABADSÁG 1977. március 12., szombat ló —, visszaélt a bizalmunkkal, segítőkészségünkkel. Ezután megváltunk tőle. Önmagával birkózva Ezután már csak Jánost szerettem volna meghallgatni: miért lett olyan, amilyen? Mert úgy éreztem, nem egyedül benne van, vagy volt a hiba. Amikor rátaláltam az egyik műhelyrészben, bátortalanul nyújtotta bemutatkozásra a jobbját. Még mindig zavartnak, bizalmatlannak tűnt. Először közömbösebb dolgokról érdeklődtem. — Hol szereztél szakmát? — A MOM 32-es tanintézetben, 1970-ben — volt a tömör válasz. — Melyik cégnél szabadultál? — kérdeztem, mintha még semmit sem tudnék felőle. — Az Épületlakatos Vállalatnál. — Milyen volt ott a munka? Jancsi rám nézett, babrálta a haját, úgy tett, mintha sokat kellett volna gondolkodnia a válaszon. — Elég nehéz. — Akkor miért maradtál ott három éven át? Láttam, hogy önmagával birkózva keresi a szavakat, de már kezd oldódni. — Mert eleinte még nem volt olyan nehéz, gépekkel is dolgoztam. Később aztán segédmunkára osztottak. Rosszul esett, hogy nem a szakmámba vágó munkákat végeztetnek velem. Megelégeltem egy idő után, és továbbálltam ... — Mikor is jöttél a gépgyárba? — 1976 januárjában. — Mit kellett csinálnod? — Lakatosmunkákat. — Az szakmába vágó, miért nem elégített ki akkor? Sokáig csendben állt, ujjaival valamilyen fém alkatrészt morzsolgatott. — Nagyon nehéz súlyokat kellett mozgatnom. Legalábbis nekem meglehetősen nehéznek tűntek azok a gépalkatrészek. Nem főleg segédmunkások. Folytonfolyvást élcelődtek velem: huszonhat éves korom ellenére nemegyszer durva tréfákkal keserítettek el. Megették az uzsonnámat, megitták a tejemet, és vizet töltöttek az üres zacskóba. A rossz emlékek hatására némaságba bókolódzott. — És itt mi a helyzet? — próbáltam megtörni a feszengő csendet. — Ezek a fiúk mások. Jószándékúak, segítőkészek, megértőek. Tudják, hogy nem azért nem dolgozom úgy, mint ők, mert sumákolós vagyok, hanem azért, mert ennyire telik erőmből, képességeimből. Kinek van igaza? A műhelyt elhagyva, nyugtalan gondolatok foglalkoztattak. Hová tegyem Jánost? Kinek van igaza? Hiszen a kép nagyon összetett, ellentmondásos. Mostani munkahelyén más róla a vélemény. És még csak elhamarkodottnak sem mondható, hiszen öt hónapja van ott, és nincs rá panasz, sőt igen jól, igyekvően dolgozik. Töprengtem, de találtam néhány biztos pontot: János az új, megértőbb környezetben nem kényszerült füllentésekre. Az Allende Ifjúsági brigád pedig többet tűrt és vállalt, mint az előző kollektívák. A fiúkat nem kötötték előítéletek, sőt legyőzték azt a bizonyos „kisördögöt”, amely mindannyiunkban ott lakik, s csak a kedvező pillanatra vár, hogy a gyengébb láttán hatalmaskodásra, gúnyolódásra, lekicsinylésre ösztökéljen. S nyilván János sem érzi szükségét, hogy kitalált történetekkel, a maga erejét meghaladó feladatok elől a betegszabadságba menekülve vívja ki egyenjogúságát. Ezért alakult itt jól János és a brigád viszonya. Megtalálták a közös hullámhosszat. Vajon hány hasonló fiatal járkel közöttünk útját nem lelve, még mindig megalázottan, lekicsinyeltem, önbizalmában megtépázottan, a hazugság és önáltatás kibúvóit keresve? Elkelne még jó néhány Allende szocialista brigád, mert a „Jánosok” is sokan vannak. Lomathy Tamás Hasznos kalandvágy A kalandvágy kifejezés egyértelműen azt jelenti: az ember kalandokra vágyik. S ha azok nem jönnek maguktól, megkeresi őket. Ha érdeklődése egyébként a rádiótechnikához vonzza, a rádióhullámok hátán. A Honvédelmi Szövetség rádióklubjainak ifjú tagjai azon túl, hogy részegítő örömet éreznek egy-egy hulladék alkatrészekből összebütykölt készülék hangolása közben, kalandra is vágynak. A legutóbbi idők egyik legizgalmasabb kalandja Peres Ernőnek, az MNSZ MALÉV rádióklub amatőrének jutott. Készülékével az éterben kószálva felfigyelt arra, hogy az FCRAS hívójelű francia amatőr adó szüntelenül hívja Moszkvát, de az nem jelentkezik. Megkérdezte, nem segíthetne-e, így tudta meg, hogy a rolex-i klinikán dr. Dupuis keres valamilyen életmentő gyógyszert egy nő betegének. Az orvos a diagnózist és a pillanatnyi tüneteket is közölte. Peres Ernő azonnal felhívta az Egészségügyi Minisztériumot, a Vöröskeresztet, s az így kerített „konzultánsok” a rádión kapott adatok alapján megállapították, hogy milyen gyógyszerrel lehetne esetleg segíteni a betegen. A minisztérium ügyeletese által felhívott miniszterhelyettes a lakásáról hagyta jóvá a „hadműveletet”. Közben a MALÉV kiderítette, hogy a gyógyszert leghamarabb Zürichen keresztül tudják célhoz juttatni. A francia rádióamatőrök közbenjárására a Swissair svájci légitársaság párizsi gépe nem indult el Zürichből, míg a MALÉV -gép a gyógyszerrel meg nem érkezett oda. Rolex-ból eközben a párizsi repülőtérre indult két gépkocsi, hogy ha az egyik útközben elromlana, a másik átvehesse és a klinikára szállíthassa a magyar gyógyszert. Európa sok ezer rádióamatőre mindaddig le sem feküdt, míg meg nem érkezett a hír, hogy az életmentő ampullák megérkeztek. Aztán meg Peres Ernő azért nem jutott pihenőre térni, mert özönével érkeztek hozzá a rádiósok üzenetei: „Bravó, magyarok! Köszönjük!” Mónus Miklós 2. MŰSOR: 20.00: Rahmanyinov szülőföldjén 20.30: A Yukara világa (sz.). I 20.50: TV Híradó 2. (sz.). 21.10: Fedettpályás atlétikai EB (felv. sz.). Nyugaton kevesebb napsütés középpontjával Izland felett hatalmas területű mérsékelt övi ciklon található. A ciklon keleti oldalán, amely legnagyobbrészt kontinensünk területére esik, enyhe levegő vonul délnyugatról északkelet felé. Ennek a levegőnek a hatására Közép-Európában továbbra is kellemes, tavaszi az idő; ez a levegő a Szovjetunióban bekövetkezett enyhülés oka is. A ciklon nyugati oldalán — az Atlantióceán felett egészen kontinensünk partvidékéig — kissé hűvösebb levegő áramlik. Első hulláma péntek délután már Franciaországban okozott többfelé esőt. Szombat estig a hűvös levegő hatása legfeljebb csak hazánk nyugati vidékein lesz érezhető. Hazánkban pénteken napos, száraz, kellemesen meleg volt az idő. A délkeleti, déli szél sokfelé megélénkült, néhány helyen erős széllökések is voltak. A hőmérséklet csúcsértéke 13—17 fok között alakult. A Duna vízállása Budapestnél 490 centiméter volt, mára 470 centiméter várható. Várható időjárás ma estig: Nyugat felől lassan megnövekvő felhőzet, a Dunántúlon néhány helyen kisebb esővel. . Keleten még derült, száraz idő. Mérsékelt, napközben megélénkülő, időnként megerősödő délkeleti, déli szél. Várható legmaga-sabb hőmérséklet 13—18 fok között. kidet kjrtis —rr.ekf .varnítt c=£» / ■n n • Mt.! *s m melef lei«‡» ·abs.téf«Hli (fmty $ ni, A k*, • k*d. y K