Népszabadság, 1977. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

1977. március 1., kedd NÉPSZABADSÁG Új lehetőségek a magyar—vietnami gazdasági együttműködés bővítésére Befejeződött az együttműködési bizottság VI. ülésszaka A magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság VI. ülésszakát 1977. február 22. és 28. között tar­totta meg Hanoiban. A magyar küldöttséget Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, a vietnami delegációt Do Muoi, a vietnami kormány elnökhelyette­se vezette. A bizottság megállapította, hogy az előző, 1975 októberében tar­tott V. ülészak óta több fontos államközi megállapodást írtak alá, amelyek jó alapot biztosíta­nak a két ország gazdasági kap­csolatai fejlődéséhez az 1976— 1980-as időszakban. E megállapo­dások közül kiemelkedik a két or­szág 1976—1980-ra szóló nép­­gazdasági tervei egyeztetéséről ké­­szült zárójegyzőkönyv és az ugyanezen időszakra vonatkozó hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás. A bizottság jelenlegi ülésszakán e megállapodások realizálására fordította a fő figyelmet. Megál­lapodtak abban, hogy meggyor­sítják azon létesítményekre (fono­da, fényforrásgyár, háztartási hű­tőszekrénygyár) vonatkozó szer­ződések előkészítését, majd kivite­lezését, amelyek megvalósításában Magyarország közreműködést vál­lalt. Megállapodtak abban is, hogy a magyar fél segítséget nyújt a magyar közreműködéssel koráb­ban megvalósult üzemek műszaki állapotának felmérésében, a há­borús károk során tökrement be­rendezések pótlásában. Vietnam újraegyesítése után számos lehetőség kínálkozik ipari együttműködésre, elsősorban a textil-, bőr-, valamint a gépipar területén. Ezen együttműködés egyik formája, hogy a magyar fél által rendelkezésre bocsátott anyagból textil­ ruházati terméke­ket, bőrárukat és más termékeket állítanak elő számunkra. A bizottság megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a két ország közötti áruforgalom 1977-ben 33 százalékkal növekszik és megha­ladja az 1,2 milliárd forint áru­forgalmat. 1977-ben az egyezte­tett szállítások megközelítően ki­egyenlítik egymást. A bizottság elhatározta, hogy szélesíti a két ország közötti tu­dományos együttműködést. En­nek szervezésére albizottságot ho­zott létre, s jóváhagyta a műsza­ki-tudományos együttműködés megvalósítására vonatkozó felté­teleket. E munka eredményekép­pen a két ország közötti műsza­ki-tudományos kapcsolatok újabb területekre terjednek ki. Ezek kö­zül kiemelhető a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a geológiai kutatások területe. A bizottság súlyt helyezett ar­ra, hogy a két ország központi szervei már most kezdjék el az 1980 utáni együttműködés előké­szítését, s e munkával párhuza­mosan tárjanak fel olyan lehető­ségeket is, amelyek gazdasági kapcsolataink bővítését eredmé­nyezhetik még az 1976—1980-as időszakban. A bizottság tárgyalá­sainak befejeztével a küldöttsé­gek vezetői jegyzőkönyvet írtak alá. A magyar delegáció az ülésszak alkalmával Hanoi és Ho Si Minh­­város környékén látogatást tett több gépipari és textilipari üzem­ben, s megtekintett egy 24 ezer hektáros kaucsukültetvényt is. A tárgyalások mindvégig a barátság­­ és a kölcsönös megértés jegyében­­ folytak. (MTI) NAPIRENDEN. A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról, panaszokról szóló törvénytervezet Országgyűlési tisztségviselők értekezlete (Tudósítónktól.) Az országgyűlés bizottságainak elnökei, a képviselőcsoportok ve­zetői és a parlament tisztségvise­lői hétfőn Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, az országgyűlés elnökének vezetésével értekezletet tartottak az Országházban. Elsőként az or­szággyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket az országgyűlés kö­vetkező ülésszakának előkészüle­teiről. Ezt a tájékoztatót egészí­tette ki dr. Korom Mihály igaz­ságügyminiszter beszámolója a közérdekű bejelentésekről, javas­latokról és panaszokról szóló tör­vénytervezet megalkotásának kö­rülményeiről és legfontosabb jel­lemzőiről. A miniszter utalt arra, hogy el­ső alkalommal 1954-ben került országgyűlés elé ez a téma, akkor hozták a lakosság bejelentéseiről szóló törvényt. A második lépcső az volt, amikor 1957-ben az or­szággyűlés szabályozta a közérde­kű bejelentésekre, javaslatokra és panaszokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket, az államigazgatá­si eljárás általános szabályairól szóló törvényi rendelkezés kereté­ben. (E törvény rendelkezései azonban elsősorban a hatósági ügyekkel foglalkozó szervek eljá­rását foglalták keretbe.) A társadalmi és gazdasági vi­szonyok fejlődése, az állampolgá­rok fokozódó közéleti tevékenysé­ge, az állami és gazdasági szervek munkájának magasabb fokra emelése, valamint a szolgáltatások iránti igények megnövekedése tet­te szükségessé, hogy új törvény megalkotásával korszerűsítsük a közérdekű bejelentések, javasla­tok, panaszok intézésére vonatko­zó, két évtizeddel ezelőtti jogi sza­bályozást. A most majd benyújtásra kerü­lő törvényjavaslatot — még terve­zetként — széles körű társadalmi vitára bocsátották. A Hazafias Népfront aktív közreműködésével 130 helyen, több mint négyezer állampolgár részvételével vitatták meg a törvénytervezetet, közülük mintegy 2500-an szóltak hozzá, tet­tek javaslatokat. A téma iránti érdeklődést jól jelezte egyébként, hogy a hétfői értekezleten is sok képviselő tett észrevételt annak érdekében, hogy a megalkotandó törvény minél jobb alapot, jogi keretet biztosít­son a közérdekű bejelentések, ja­vaslatok és panaszok érdembeli intézéséhez, megválaszolásához. Heves tömegtüntetések Salvadorban a választási csalások miatt Salvadorban folytatódnak a tö­megtüntetések az elnökválasztá­sokon történt csalások elleni til­takozásul. A rendőrség több vá­rosban brutálisan rátámadt a tüntetőkre; a véres rendőrattakok következtében három ember meghalt, a letartóztatottak száma mintegy háromszáz. A főváros fő­terén ezalatt már ötödik napja folytatják tiltakozó éhségsztrájk­jukat a Nemzeti Ellenzéki Szövet­ség hívei, élükön jelöltjükkel, Ernesto Claramount ezredessel. Más tüntető csoportok elbariká­­dozták a főváros főútvonalait. Az ország sok gyárában a munkások sztrájkba léptek. Az ellenzék nyolcpontos köve­telést juttatott el a központi vá­lasztási bizottsághoz, amelyben részletesen leírja a választási szabálytalanságokat, és a szava­zás érvénytelenítését követeli. (MTI) Hű képet a­ ­ pártinformációs munka tapasztalataiból Az utóbbi években mind sűrűb­ben esett szó országszerte — hi­vatalos és magánbeszélgetések­ben, tanácsüléseken, párttaggyű­léseken, utcán, orvosi rendelők­ben, főképp orvosok és betegek között — arról, hogy milyen sok időt vesz el a gyógyítómunkától a receptírás. Ezek a hangok, véle­mények belekerültek a pártszer­vezetek információs jelentéseibe is. Az eredményt ismerjük: nem­rég jelent meg a gyógyszerforgal­mazást szabályozó új rendelet. Igaz, a párt vezető szervei és az intézkedő kormányzati szervek nemcsak ebből, hanem sok egyéb forrásból — statisztikai, szakmai jelentésekből — is tudtak a hely­zetről. Az is igaz, hogy egészség­­ügyi, közgazdasági, ipari tényezők gondos mérlegelésének és a fel­tételek megteremtésének is meg kellett előznie az említett intéz­kedést. Vitathatatlan azonban, hogy ösztönzést adott hozzá a párt belső információs rendszere is. Egy másik példa: a budapesti VIII. kerület piacain tavaly nyá­ron az amúgy sem rózsás zöldség- és gyümölcsellátás gondjait né­hány kiskereskedő méltánytalanul nagy burgonyaárakkal, szabály­talan manipulációkkal tetézte, s engedély nélküli zugárusok is fel­tűntek. Sok háziasszony panasz­kodott emiatt. Ezek a panaszok is helyet kaptak — ezer és ezer egyéb észrevétel mellett — az in­formációs jelentésekben. A kerü­leti pártbizottság jelzésére a ha­tóság fellépett a burgonyahiány vámszedői ellen, büntetéseket szabtak ki, árut koboztak el. A tanács kezdeményezésére pedig — Bács-Kiskun megyei mezőgazda­­sági nagyüzemekkel együttmű­ködve — érezhetően javult az el­látás. Kétirányú jelzőrendszer *­l Talán e két kiragadott példa is érzékelteti: akár az egész társa­dalmat érintő kérdésről van szó, akár valamely helyi gondról, ezek jelzésében és megoldásának kez­deményezésében fontos szerepük van a pártszervezeteknek. Akkor is így van ez, ha sokan nem gon­dolnak rá, hogy egy-egy intézke­dés mögött — a pártszervezetek közvetítésével — az ő személyes hangjuk, véleményük, javaslatuk is ott van; az övék, és tíz- és százezreké. Pártunk nagy fontosságot tu­lajdonít az információs munká­nak. Ez a tevékenység a párt és a tömegek, a pártvezetés és a párttagság közötti kapcsolat ér­zékeny jelzőrendszere, a kölcsö­nös véleménycsere nélkülözhetet­len eszköze, a párt­munka szerves része. E kétirányú információ­áramlás egyik ága a tömegektől, a párttagságtól áramlik a veze­téshez, a másik onnan vissza. Ez a kettő elválaszthatatlan! Ahogy a párttagság és a tömegek tudatos cselekvésének, a szocialista társa­dalom demokratizmusának elen- s gedhetetlen feltétele a politikai tájékozottság, ugyanúgy a veze­tésnek is nélkülözhetetlen szüksé­ge van arra, hogy állandóan pon­tos és megbízható áttekintése le­­ gyen a valóságról, a tényekről és a jelenségekről, a tömegek véle­ményéről, gondolkodásáról, han­gulatáról. A bevezetőül említett két pél­dában országos, illetve közép­szin­tű irányító szervek intézkedése követte a jelzést. Az esetek több­ségében azonban erre már a párt­­alapszervezet működési területén lehetőség és szükség van. Ha egy műhelyben a dolgozók szóvá te­szik az anyagellátás akadozását, a munkaszervezés valamely fo­gyatékosságát, a fegyelem lazulá­sát vagy netán egy gazdasági ve­zető kifogásolható módszereit, nyilván ott és akkor van szükség intézkedésre, figyelmeztető vagy érvelő-meggyőző szóra. Informál­ni a felettes pártszervezetet azon­ban a már orvosolt problémáról is hasznos, sőt elengedhetetlen. Hű képet a valóságról! — ez az alapvető követelmény a pártszer­vezetek információival szemben. A párthatározatok szellemében emelkedett is e munka színvonala az utóbbi években, javult szerve­zeti rendszere, mechanizmusa. A megyei, a városi, a kerületi, az üzemi pártbizottságok meghatá­rozott időközönként megvizsgál­ják e tevékenységet, s ennek alap­ján a fő feladatot többnyire abban látják, hogy az elért eredmények­re építve, tovább kell javítani az információk valósághűségét, rea­litásértékét. Mit jelent ez? Pontosan, frissen A pártalapszervezetek, az üze­mi és az intézményi pártbizottsá­gok, pártvezetőségek meghatáro­zott ütemterv, „havi menetrend" szerint juttatják el írásbeli vagy telefonjelentéseiket a kerületi és a városi pártbizottságokhoz, ezek pedig — összegezve, rendszerezve a jelzett problémákat — továb­bítják e jelentéseket a felsőbb pártszervekhez. A pártszervezetek információs jelentései általában nagy fele­lősségtudattal, minden fontos mozzanatra kiterjedő figyelem­mel készülnek. Helyenként azon­ban előfordul, hogy némely párt­­szervezet jelentései nem elég pon­tosak, nem elég élesek, ezért kis­sé elmosódó az összkép. És olykor bizony kissé rózsaszínűbb is a tényleges helyzetnél. Amíg egy­­egy kedvezőtlen jelenség, az adott területre „rossz fényt” vető hiba jelzése átjut az egymást követő lépcsőfokokon, nemritkán aprán­ként megszépül. És már az a több alapszervezetnél előforduló felü­letesség is befolyásolja az összkép kialakítását, hogy nem jelölik meg: egy-egy észrevétel az üze­­men-intézményen belül honnan származik, az ott dolgozók na­gyobb vagy csak kisebb csoport­jától, mennyire széles körétől, mely társadalmi rétegek képvise­lőitől, vezetőktől vagy beosztot­taktól. Az adott területnek nem min­dig a legfontosabb problémái kapják a legnagyobb hangsúlyt az információkban. Előfordul, hogy általános véleményként jut to­vább az, amit csak egy vagy né­hány személy hangoztatott Kis létszámú értelmiségi munkahelyi közösségek hangulata olykor sok­kal nagyobb hangerővel fogal­mazódik meg, mint az esetleg sokkal lényegesebb gondokra rá­tapintó munkásoké. Másutt bizo­nyos tényeket, jelenségeket és a helyi közvélemény reagálását csak késve veszik észre és jelzik; ez időbelileg teszi pontatlanná a helyzetképet, s késlelteti a meg­felelő választ, az esetleg szüksé­ges Intézkedést Mindebből kézenfekvő a követ­keztetés: az információs tevé­kenységet elsősorban a kiinduló­pontnál kell és lehet tovább javí­tani. Információfelelősnek lenni akár az alapszervezet, akár az üzemi pártbizottság vagy pártve­zetőség megbízásából rendkí­vül fontos és megtisztelő, nem könnyű pártmegbízatás. Vannak üzemek, ahol e célra szervezett csoportok, kollektívák gyűjtik és értékelik a tapasztalatokat. A lé­nyeg: valóban folyamatos és tu­datos gyűjtő-rendszerező munka legyen ez; az információfelelősök ne hagyatkozzanak arra, amit vé­letlenül, a maguk szűkebb kör­nyezetében meghallanak, hanem alaposan tájékozódjanak egész munkaterületükön. Választ a kérdésekre A párttagok és a pártonkívü­­liek, a munka- és a lakóhelyi kö­zösségek joggal várják el, hogy véleményüket ne csak elmond­hassák, s azt a pártszervezetek ne csak jelezzék, ne csak továbbít­sák a felsőbb pártszervekhez, ha­nem azt is, hogy kérdéseikre vá­laszt kapjanak, ésszerű javasla­taikat intézkedés is kövesse. Ez az információs munkának a má­sik oldala: a tájékoztatás, amely persze sokkal tágabb fogalom, mint a kérdésekre-javaslatokra történő válaszadás, de ezt is ma­gában foglalja. A kérdések, az észrevételek ugyanis csak a legritkább eset­ben érkeznek elszigetelten, egyet­len helyről. A valóságban sok ponton egyszerre, együtt jelent­keznek, ezért csakis egy megfele­lően gazdag és árnyalt „több csa­tornás” tájékoztatási rendszer ké­pes választ adni rájuk. Részt vesz ebben a sajtó, a rádió és a tele­vízió; különösen fontos szerepük van benne a pártszervek tájékoz­tató kiadványainak, valamint az üzemi újságoknak. Nem egy üze­mi lap külön rovatban, példamu­tató módon, rendszeresen foglal­kozik az információs jelentések­ben jelzett problémákkal, vála­szol a kérdésekre, közli az intéz­kedéseket Pártunk és államunk vezetői a megyékben, a városok­ban, a kerületekben, a nagyüze­mekben tett látogatásaik alkal­mával rendszerint aktívaértekez­leten adnak átfogó tájékoztatást és egyúttal válaszolnak az össze­gyűjtött kérdésekre is. De a párt­oktatás sok százezres hallgatósá­ga, több tízezer propagandistája, a politikai vitakörök tagsága is rendszeresen kap tájékoztatást a napi aktualitású helyi kérdések­ről is, az ideológiai és a politi­kai ismereteken kívül. Tapasztalná időnként, hogy a szüntelenül áramló és hozzáfér­hető tájékoztatás mégsem jut el, vagy nem elég jó hatásfokkal jut el minden pártszervezethez, min­den munkahelyre. A pártbizottsá­gokhoz érkező információs jelen­tések nem­ ritkán olyan gondok­ra hívják fel a figyelmet, ame­lyeket a közelmúltban már meg­oldottak az erre illetékes szervek. Olyan kérdéseket is megfogalmaz­nak, amelyekre már többször el­hangzott az elfogadható válasz,­ csak az újrakérdezők nem tudnak róla. Önmagában nem elég tehát, ha gazdag, sokrétű, hozzáférhető a tájékoztatás, arról is gondoskod­ni kell, hogy valóban eljusson oda, ahova kell. Nem elegendő, ha az „adóállomás” nagy energiával mű­ködik, az is elengedhetetlen, hogy a „vevőkészülékeket” bekapcsol­ják, hogy „fogják” is a tájékozta­tást. Mi több: öntevékenyen élje­nek is e lehetőségekkel a pártta­gok. Annál is inkább, mert a fo­lyamatos és önálló politikai tájé­kozódás, a politikai képzés­­ min­den párttag elemi, a szervezeti szabályzatban foglalt kötelessége. Helyben intézkedni Az információs jelentésekben szereplő panaszok között szép számban vannak indokolatlanok, a javaslatok között pedig megva­lósíthatatlanok vagy olyanok, amelyek csak hosszú távon oldha­tók meg. Ilyen esetben világos ér­vekre van szükség: az információs munka tehát a legszorosabban összefügg a helyi agitációval is. Az észrevételek más része azon­ban valóban intézkedést igényel Az információk hasznosításának sajnos, még mindig egyik gyenge pontja, hogy az ilyen észrevétele­ket sem követi minden esetben a tett. Sok helyütt megelégszenek a „felfelé” történő jelzéssel, orszá­gos intézkedést várnak olyan ügyekben is, amelyekben pedig leghatásosabban és leggyorsabban ott helyben, az adott munkahe­lyen, az alapszervezet működési területén önmaguk tudnának cse­lekedni, jóllehet, mindinkább az öntevékenység a kezdeményező­készség a jellemző ebben a tekin­tetben is. Összefoglalva a tapasztalatokat, megállapíthatjuk, hogy a pártszer­vezetek információs és tájékozta­tó tevékenysége szerves része a pártmunka egészének, annak szin­te valamennyi területére hat Színvonala híven jelzi a helyi pártirányítás, az alapszervezet vagy munkahelyi pártbizottság gazdaságszervező-ellenőrző mun­kájának színvonalát is. Az infor­mációs tevékenység azonban nem öncél, hanem eszköz; a pártmun­ka végső soron a tudatos és ösz­­szehangolt politikai cselekvés se­gítője. Ez azt is jelenti, ha infor­mációs munkánk még hívebben és pontosabban fejed ki a való­ságot ezzel egész politikai mun­kánk válik még eredményesebbé. Koncz István 3

Next