Népszabadság, 1977. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
1977. március 1., kedd NÉPSZABADSÁG Új lehetőségek a magyar—vietnami gazdasági együttműködés bővítésére Befejeződött az együttműködési bizottság VI. ülésszaka A magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság VI. ülésszakát 1977. február 22. és 28. között tartotta meg Hanoiban. A magyar küldöttséget Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, a vietnami delegációt Do Muoi, a vietnami kormány elnökhelyettese vezette. A bizottság megállapította, hogy az előző, 1975 októberében tartott V. ülészak óta több fontos államközi megállapodást írtak alá, amelyek jó alapot biztosítanak a két ország gazdasági kapcsolatai fejlődéséhez az 1976— 1980-as időszakban. E megállapodások közül kiemelkedik a két ország 1976—1980-ra szóló népgazdasági tervei egyeztetéséről készült zárójegyzőkönyv és az ugyanezen időszakra vonatkozó hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás. A bizottság jelenlegi ülésszakán e megállapodások realizálására fordította a fő figyelmet. Megállapodtak abban, hogy meggyorsítják azon létesítményekre (fonoda, fényforrásgyár, háztartási hűtőszekrénygyár) vonatkozó szerződések előkészítését, majd kivitelezését, amelyek megvalósításában Magyarország közreműködést vállalt. Megállapodtak abban is, hogy a magyar fél segítséget nyújt a magyar közreműködéssel korábban megvalósult üzemek műszaki állapotának felmérésében, a háborús károk során tökrement berendezések pótlásában. Vietnam újraegyesítése után számos lehetőség kínálkozik ipari együttműködésre, elsősorban a textil-, bőr-, valamint a gépipar területén. Ezen együttműködés egyik formája, hogy a magyar fél által rendelkezésre bocsátott anyagból textil ruházati termékeket, bőrárukat és más termékeket állítanak elő számunkra. A bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország közötti áruforgalom 1977-ben 33 százalékkal növekszik és meghaladja az 1,2 milliárd forint áruforgalmat. 1977-ben az egyeztetett szállítások megközelítően kiegyenlítik egymást. A bizottság elhatározta, hogy szélesíti a két ország közötti tudományos együttműködést. Ennek szervezésére albizottságot hozott létre, s jóváhagyta a műszaki-tudományos együttműködés megvalósítására vonatkozó feltételeket. E munka eredményeképpen a két ország közötti műszaki-tudományos kapcsolatok újabb területekre terjednek ki. Ezek közül kiemelhető a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a geológiai kutatások területe. A bizottság súlyt helyezett arra, hogy a két ország központi szervei már most kezdjék el az 1980 utáni együttműködés előkészítését, s e munkával párhuzamosan tárjanak fel olyan lehetőségeket is, amelyek gazdasági kapcsolataink bővítését eredményezhetik még az 1976—1980-as időszakban. A bizottság tárgyalásainak befejeztével a küldöttségek vezetői jegyzőkönyvet írtak alá. A magyar delegáció az ülésszak alkalmával Hanoi és Ho Si Minhváros környékén látogatást tett több gépipari és textilipari üzemben, s megtekintett egy 24 ezer hektáros kaucsukültetvényt is. A tárgyalások mindvégig a barátság és a kölcsönös megértés jegyében folytak. (MTI) NAPIRENDEN. A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról, panaszokról szóló törvénytervezet Országgyűlési tisztségviselők értekezlete (Tudósítónktól.) Az országgyűlés bizottságainak elnökei, a képviselőcsoportok vezetői és a parlament tisztségviselői hétfőn Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével értekezletet tartottak az Országházban. Elsőként az országgyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket az országgyűlés következő ülésszakának előkészületeiről. Ezt a tájékoztatót egészítette ki dr. Korom Mihály igazságügyminiszter beszámolója a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvénytervezet megalkotásának körülményeiről és legfontosabb jellemzőiről. A miniszter utalt arra, hogy első alkalommal 1954-ben került országgyűlés elé ez a téma, akkor hozták a lakosság bejelentéseiről szóló törvényt. A második lépcső az volt, amikor 1957-ben az országgyűlés szabályozta a közérdekű bejelentésekre, javaslatokra és panaszokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényi rendelkezés keretében. (E törvény rendelkezései azonban elsősorban a hatósági ügyekkel foglalkozó szervek eljárását foglalták keretbe.) A társadalmi és gazdasági viszonyok fejlődése, az állampolgárok fokozódó közéleti tevékenysége, az állami és gazdasági szervek munkájának magasabb fokra emelése, valamint a szolgáltatások iránti igények megnövekedése tette szükségessé, hogy új törvény megalkotásával korszerűsítsük a közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok intézésére vonatkozó, két évtizeddel ezelőtti jogi szabályozást. A most majd benyújtásra kerülő törvényjavaslatot — még tervezetként — széles körű társadalmi vitára bocsátották. A Hazafias Népfront aktív közreműködésével 130 helyen, több mint négyezer állampolgár részvételével vitatták meg a törvénytervezetet, közülük mintegy 2500-an szóltak hozzá, tettek javaslatokat. A téma iránti érdeklődést jól jelezte egyébként, hogy a hétfői értekezleten is sok képviselő tett észrevételt annak érdekében, hogy a megalkotandó törvény minél jobb alapot, jogi keretet biztosítson a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok érdembeli intézéséhez, megválaszolásához. Heves tömegtüntetések Salvadorban a választási csalások miatt Salvadorban folytatódnak a tömegtüntetések az elnökválasztásokon történt csalások elleni tiltakozásul. A rendőrség több városban brutálisan rátámadt a tüntetőkre; a véres rendőrattakok következtében három ember meghalt, a letartóztatottak száma mintegy háromszáz. A főváros főterén ezalatt már ötödik napja folytatják tiltakozó éhségsztrájkjukat a Nemzeti Ellenzéki Szövetség hívei, élükön jelöltjükkel, Ernesto Claramount ezredessel. Más tüntető csoportok elbarikádozták a főváros főútvonalait. Az ország sok gyárában a munkások sztrájkba léptek. Az ellenzék nyolcpontos követelést juttatott el a központi választási bizottsághoz, amelyben részletesen leírja a választási szabálytalanságokat, és a szavazás érvénytelenítését követeli. (MTI) Hű képet a pártinformációs munka tapasztalataiból Az utóbbi években mind sűrűbben esett szó országszerte — hivatalos és magánbeszélgetésekben, tanácsüléseken, párttaggyűléseken, utcán, orvosi rendelőkben, főképp orvosok és betegek között — arról, hogy milyen sok időt vesz el a gyógyítómunkától a receptírás. Ezek a hangok, vélemények belekerültek a pártszervezetek információs jelentéseibe is. Az eredményt ismerjük: nemrég jelent meg a gyógyszerforgalmazást szabályozó új rendelet. Igaz, a párt vezető szervei és az intézkedő kormányzati szervek nemcsak ebből, hanem sok egyéb forrásból — statisztikai, szakmai jelentésekből — is tudtak a helyzetről. Az is igaz, hogy egészségügyi, közgazdasági, ipari tényezők gondos mérlegelésének és a feltételek megteremtésének is meg kellett előznie az említett intézkedést. Vitathatatlan azonban, hogy ösztönzést adott hozzá a párt belső információs rendszere is. Egy másik példa: a budapesti VIII. kerület piacain tavaly nyáron az amúgy sem rózsás zöldség- és gyümölcsellátás gondjait néhány kiskereskedő méltánytalanul nagy burgonyaárakkal, szabálytalan manipulációkkal tetézte, s engedély nélküli zugárusok is feltűntek. Sok háziasszony panaszkodott emiatt. Ezek a panaszok is helyet kaptak — ezer és ezer egyéb észrevétel mellett — az információs jelentésekben. A kerületi pártbizottság jelzésére a hatóság fellépett a burgonyahiány vámszedői ellen, büntetéseket szabtak ki, árut koboztak el. A tanács kezdeményezésére pedig — Bács-Kiskun megyei mezőgazdasági nagyüzemekkel együttműködve — érezhetően javult az ellátás. Kétirányú jelzőrendszer *l Talán e két kiragadott példa is érzékelteti: akár az egész társadalmat érintő kérdésről van szó, akár valamely helyi gondról, ezek jelzésében és megoldásának kezdeményezésében fontos szerepük van a pártszervezeteknek. Akkor is így van ez, ha sokan nem gondolnak rá, hogy egy-egy intézkedés mögött — a pártszervezetek közvetítésével — az ő személyes hangjuk, véleményük, javaslatuk is ott van; az övék, és tíz- és százezreké. Pártunk nagy fontosságot tulajdonít az információs munkának. Ez a tevékenység a párt és a tömegek, a pártvezetés és a párttagság közötti kapcsolat érzékeny jelzőrendszere, a kölcsönös véleménycsere nélkülözhetetlen eszköze, a pártmunka szerves része. E kétirányú információáramlás egyik ága a tömegektől, a párttagságtól áramlik a vezetéshez, a másik onnan vissza. Ez a kettő elválaszthatatlan! Ahogy a párttagság és a tömegek tudatos cselekvésének, a szocialista társadalom demokratizmusának elen- s gedhetetlen feltétele a politikai tájékozottság, ugyanúgy a vezetésnek is nélkülözhetetlen szüksége van arra, hogy állandóan pontos és megbízható áttekintése le gyen a valóságról, a tényekről és a jelenségekről, a tömegek véleményéről, gondolkodásáról, hangulatáról. A bevezetőül említett két példában országos, illetve középszintű irányító szervek intézkedése követte a jelzést. Az esetek többségében azonban erre már a pártalapszervezet működési területén lehetőség és szükség van. Ha egy műhelyben a dolgozók szóvá teszik az anyagellátás akadozását, a munkaszervezés valamely fogyatékosságát, a fegyelem lazulását vagy netán egy gazdasági vezető kifogásolható módszereit, nyilván ott és akkor van szükség intézkedésre, figyelmeztető vagy érvelő-meggyőző szóra. Informálni a felettes pártszervezetet azonban a már orvosolt problémáról is hasznos, sőt elengedhetetlen. Hű képet a valóságról! — ez az alapvető követelmény a pártszervezetek információival szemben. A párthatározatok szellemében emelkedett is e munka színvonala az utóbbi években, javult szervezeti rendszere, mechanizmusa. A megyei, a városi, a kerületi, az üzemi pártbizottságok meghatározott időközönként megvizsgálják e tevékenységet, s ennek alapján a fő feladatot többnyire abban látják, hogy az elért eredményekre építve, tovább kell javítani az információk valósághűségét, realitásértékét. Mit jelent ez? Pontosan, frissen A pártalapszervezetek, az üzemi és az intézményi pártbizottságok, pártvezetőségek meghatározott ütemterv, „havi menetrend" szerint juttatják el írásbeli vagy telefonjelentéseiket a kerületi és a városi pártbizottságokhoz, ezek pedig — összegezve, rendszerezve a jelzett problémákat — továbbítják e jelentéseket a felsőbb pártszervekhez. A pártszervezetek információs jelentései általában nagy felelősségtudattal, minden fontos mozzanatra kiterjedő figyelemmel készülnek. Helyenként azonban előfordul, hogy némely pártszervezet jelentései nem elég pontosak, nem elég élesek, ezért kissé elmosódó az összkép. És olykor bizony kissé rózsaszínűbb is a tényleges helyzetnél. Amíg egyegy kedvezőtlen jelenség, az adott területre „rossz fényt” vető hiba jelzése átjut az egymást követő lépcsőfokokon, nemritkán apránként megszépül. És már az a több alapszervezetnél előforduló felületesség is befolyásolja az összkép kialakítását, hogy nem jelölik meg: egy-egy észrevétel az üzemen-intézményen belül honnan származik, az ott dolgozók nagyobb vagy csak kisebb csoportjától, mennyire széles körétől, mely társadalmi rétegek képviselőitől, vezetőktől vagy beosztottaktól. Az adott területnek nem mindig a legfontosabb problémái kapják a legnagyobb hangsúlyt az információkban. Előfordul, hogy általános véleményként jut tovább az, amit csak egy vagy néhány személy hangoztatott Kis létszámú értelmiségi munkahelyi közösségek hangulata olykor sokkal nagyobb hangerővel fogalmazódik meg, mint az esetleg sokkal lényegesebb gondokra rátapintó munkásoké. Másutt bizonyos tényeket, jelenségeket és a helyi közvélemény reagálását csak késve veszik észre és jelzik; ez időbelileg teszi pontatlanná a helyzetképet, s késlelteti a megfelelő választ, az esetleg szükséges Intézkedést Mindebből kézenfekvő a következtetés: az információs tevékenységet elsősorban a kiindulópontnál kell és lehet tovább javítani. Információfelelősnek lenni akár az alapszervezet, akár az üzemi pártbizottság vagy pártvezetőség megbízásából rendkívül fontos és megtisztelő, nem könnyű pártmegbízatás. Vannak üzemek, ahol e célra szervezett csoportok, kollektívák gyűjtik és értékelik a tapasztalatokat. A lényeg: valóban folyamatos és tudatos gyűjtő-rendszerező munka legyen ez; az információfelelősök ne hagyatkozzanak arra, amit véletlenül, a maguk szűkebb környezetében meghallanak, hanem alaposan tájékozódjanak egész munkaterületükön. Választ a kérdésekre A párttagok és a pártonkívüliek, a munka- és a lakóhelyi közösségek joggal várják el, hogy véleményüket ne csak elmondhassák, s azt a pártszervezetek ne csak jelezzék, ne csak továbbítsák a felsőbb pártszervekhez, hanem azt is, hogy kérdéseikre választ kapjanak, ésszerű javaslataikat intézkedés is kövesse. Ez az információs munkának a másik oldala: a tájékoztatás, amely persze sokkal tágabb fogalom, mint a kérdésekre-javaslatokra történő válaszadás, de ezt is magában foglalja. A kérdések, az észrevételek ugyanis csak a legritkább esetben érkeznek elszigetelten, egyetlen helyről. A valóságban sok ponton egyszerre, együtt jelentkeznek, ezért csakis egy megfelelően gazdag és árnyalt „több csatornás” tájékoztatási rendszer képes választ adni rájuk. Részt vesz ebben a sajtó, a rádió és a televízió; különösen fontos szerepük van benne a pártszervek tájékoztató kiadványainak, valamint az üzemi újságoknak. Nem egy üzemi lap külön rovatban, példamutató módon, rendszeresen foglalkozik az információs jelentésekben jelzett problémákkal, válaszol a kérdésekre, közli az intézkedéseket Pártunk és államunk vezetői a megyékben, a városokban, a kerületekben, a nagyüzemekben tett látogatásaik alkalmával rendszerint aktívaértekezleten adnak átfogó tájékoztatást és egyúttal válaszolnak az összegyűjtött kérdésekre is. De a pártoktatás sok százezres hallgatósága, több tízezer propagandistája, a politikai vitakörök tagsága is rendszeresen kap tájékoztatást a napi aktualitású helyi kérdésekről is, az ideológiai és a politikai ismereteken kívül. Tapasztalná időnként, hogy a szüntelenül áramló és hozzáférhető tájékoztatás mégsem jut el, vagy nem elég jó hatásfokkal jut el minden pártszervezethez, minden munkahelyre. A pártbizottságokhoz érkező információs jelentések nem ritkán olyan gondokra hívják fel a figyelmet, amelyeket a közelmúltban már megoldottak az erre illetékes szervek. Olyan kérdéseket is megfogalmaznak, amelyekre már többször elhangzott az elfogadható válasz, csak az újrakérdezők nem tudnak róla. Önmagában nem elég tehát, ha gazdag, sokrétű, hozzáférhető a tájékoztatás, arról is gondoskodni kell, hogy valóban eljusson oda, ahova kell. Nem elegendő, ha az „adóállomás” nagy energiával működik, az is elengedhetetlen, hogy a „vevőkészülékeket” bekapcsolják, hogy „fogják” is a tájékoztatást. Mi több: öntevékenyen éljenek is e lehetőségekkel a párttagok. Annál is inkább, mert a folyamatos és önálló politikai tájékozódás, a politikai képzés minden párttag elemi, a szervezeti szabályzatban foglalt kötelessége. Helyben intézkedni Az információs jelentésekben szereplő panaszok között szép számban vannak indokolatlanok, a javaslatok között pedig megvalósíthatatlanok vagy olyanok, amelyek csak hosszú távon oldhatók meg. Ilyen esetben világos érvekre van szükség: az információs munka tehát a legszorosabban összefügg a helyi agitációval is. Az észrevételek más része azonban valóban intézkedést igényel Az információk hasznosításának sajnos, még mindig egyik gyenge pontja, hogy az ilyen észrevételeket sem követi minden esetben a tett. Sok helyütt megelégszenek a „felfelé” történő jelzéssel, országos intézkedést várnak olyan ügyekben is, amelyekben pedig leghatásosabban és leggyorsabban ott helyben, az adott munkahelyen, az alapszervezet működési területén önmaguk tudnának cselekedni, jóllehet, mindinkább az öntevékenység a kezdeményezőkészség a jellemző ebben a tekintetben is. Összefoglalva a tapasztalatokat, megállapíthatjuk, hogy a pártszervezetek információs és tájékoztató tevékenysége szerves része a pártmunka egészének, annak szinte valamennyi területére hat Színvonala híven jelzi a helyi pártirányítás, az alapszervezet vagy munkahelyi pártbizottság gazdaságszervező-ellenőrző munkájának színvonalát is. Az információs tevékenység azonban nem öncél, hanem eszköz; a pártmunka végső soron a tudatos és öszszehangolt politikai cselekvés segítője. Ez azt is jelenti, ha információs munkánk még hívebben és pontosabban fejed ki a valóságot ezzel egész politikai munkánk válik még eredményesebbé. Koncz István 3