Népszabadság, 1977. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-09 / 57. szám

10 Munkaerőhiány vagy teljesítményhiány? A munkanélküliség megszünte­tését, a teljes foglalkoztatottságot okkal tekintjük szocialista rend­szerünk egyik nagy vívmányának. A dolgozók ezzel a legnyomasz­tóbb létbizonytalanságtól szaba­dultak meg, és ez a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb élet egyik alapfeltételét teremtette meg. A teljes foglalkoztatottság fenn­tartásához az elmúlt évtizedek­ben sok új munkahelyet hoztunk létre, ám a vállalatok és az in­tézmények gyakran ott is alkal­maztak munkára jelentkezőket, ahol a létszámnövelés jobb szer­vezéssel és ésszerűbb gazdálko­dással elkerülhető lett volna. A foglalkoztatási gondok így tehát már jó ideje megszűntek nálunk, s az utóbbi években ellenkező előjelű problémával találkozunk. Mind több vállalat, szogáltató in­tézmény munkaerőhiányra pa­naszkodik, és úgy tetszik, hogy a gazdaság további növekedésének, a lakosság jobb ellátásának ez a tényező vált egyik fő korlátjává. Sokak szerint a népgazdaság mai helyzetére a munkaerőhiány jel­lemző. Nos, a munkaerőbőség, a felesleg, a „szabad munkaerő” va­lóban eltűnt. Kérdés azonban, hogy beszélhetünk-e népgazdasá­gi munkaerőhiányról, és ha igen, mit kell értenünk rajta. A munka társadalmi szerepe A társadalom életének alapja a munka. Hogy hogyan él egy or­szág lakossága, népessége, ez — a korábban felhalmozott vagyon mellett — elsősorban attól függ, hogy hogyan dolgozik, mennyi időt fordít munkára, hogyan oszt­ja el a munkaerőt a különböző te­vékenységek között, és milyen hatékony, milyen termelékeny ez a munka. A társadalmilag szerve­zett munkában a népesség egy ré­sze természetesen nem vesz részt: a gyermekek, a tanuló fiatalok, a nyugdíjasok, a kisgyermekes anyák és így tovább, őket a mun­kában részt vevő népesség ter­meléséből tartják el. A nemzedé­kek váltják egymást: az a java­korabeli dolgozó, akinek felnöve­kedését korábban az előző gene­ráció munkája alapozta meg, most maga járul hozzá az új nemzedék és az idősek eltartásához. Általá­ban a társadalom mindenkor olyan életszínvonalra és életkö­rülményekre rendezkedik be, hogy az úgynevezett „aktív keresők” és az „eltartottak” együttesen az egész népesség számára megfele­lő létfeltételeket tudjanak fenn­tartani. (Ebben az „eltartottak” háztartási és más munkája szin­tén fontos szerepet játszik.) Abszolút népgazdasági munka­erőhiányról abban az egészen ki­vételes esetben­ beszélhetünk, ha az ésszerű kereső—eltartott arány kialakulását a népesség korösz­­szetétele nem teszi lehetővé. Er­re nemigen lehet példát találni, és hazánkban biztosan nem ez a helyzet. Viszonylagos népgazdasá­gi munkaerőhiányról beszélhe­tünk, ha egy országban nagy te­rületéhez, természeti kincseihez vagy a felhalmozódott értékhez (tőkéhez) képest kevés a munka­erő. Hazánkra ez sem jellemző. Ha tehát úgy érezzük, hogy még nem vagyunk elég jól ellátva, ha keveselljük az elfogyasztható ter­mékek és szolgáltatások mennyi­ségét, kifogásoljuk választékát, minőségét, ennek magyarázatát nem kereshetjük abban, hogy ke­vés a munkaerő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a teljesítmény kevés, a munka termelékenységé­nek színvonala alacsony. Az elmaradás okai Munkánknak ez a más országo­kénál kisebb termelékenysége részben gazdasági örökség, amely több évszázadra nyúlik vissza. Ez türelemre inthet, de nem változ­tat a viszonylagos elmaradás té­nyén, azon, hogy társadalmunk hosszabb távon csak azt oszthatja el, amit megtermel. Ha többet szeretnénk — akár termék, akár szolgáltatás formájában —, ehhez a jelenleginél nagyobb teljesít­ményre van szükség. Pótlólagos munkaerőre — kívülről — nem számíthatunk, de időleges kivéte­lektől eltekintve, erre más ország sem támaszkodhat. Általában azokban az országokban jobb az ellátottság, ahol szervezettebb, eredményesebb a munka. Amit népgazdaságunk egészében a fel­színen munkaerőhiánynak észle­lünk, az valójában teljesítmény­hiány. A kisebb teljesítmény, vagy ahogyan a közgazdász kifejezi, a munka termelékenységének elma­radása a fejlettebb országok mö­gött nem új jelenség. Ezt a leg­utóbbi évekig új munkahelyek te­remtésével és több munkaerő fog­lalkoztatásával bizonyos fokig el­lensúlyozni tudtuk. A korábbi — főleg a mezőgazdaság fejlődésé­vel feltárult — munkaerőforrások azonban ma már jórészt kiapad­tak, a felnövő generációkon kívül ma már igen csekély a pótlólago­san bevonható munkaerő. A mai helyzetben minden vál­lalatnak, intézménynek munka­erőhiányát elsősorban teljesít­ményhiányként kell kezelnie, és a hiány megszüntetésére saját erőből kell törekednie. A telje­sítményhiány elsősorban elveszte­getett munkaidőben — le nem dolgozott, felesleges vagy minősé­gileg nem kielégítő munkára for­dított időben, ki nem használt ké­pességekben, szellemi és anyagi kapacitásokban, elpazarolt anyag­ban, energiában — nyilvánul meg. Ha a vállalatok harcba szállnak ez ellen, bizton számíthatnak dol­gozóik túlnyomó többségének tá­mogatására. A dolgozók jól tud­ják, hogy a jobb teljesítmény alapjában és általában nem na­gyobb munkaintenzitást, hanem szervezettebb, fegyelmezettebb munkát kíván, a munkaidő, saját képességeik, a gépek, a berende­zések jobb kihasználását, az anyaggal, az energiával való ta­karékos gazdálkodást, a termelés, a munka jobb irányítását, meg­szervezését követeli. Szerkezeti aránytalanságok A teljesítmények növelésére, a munka termelékenységének foko­zására mindenütt vannak lehető­ségek, de nem azonos mértékben. Nem azonos intenzitású az ezek kihasználására irányuló törekvés sem. Eltérő mértékű az a munka­erőhiány is, amit a különböző vállalatok, intézmények tapasz­talnak, részben növekvő felada­taik vagy a munkaerő más te­rületre való eláramlása és pótlá­sának nehézségei miatt. Ily mó­don egyes vállalatoknál, intézmé­nyeknél rejtett munkaerő-tarta­lék, másutt valós munkaerőhiány; egyes szakmákban, körzetekben valójában felesleg, másokban tényleges igény és hiány van. Az ilyen szerkezeti aránytalan­ságok az iparág, a népgazdaság számára nélkülözhető munkahe­lyek megszüntetésével mérsékel­hetők, de alapjában csak a ter­melékenység növelésével oldhatók meg. A feleslegesen foglalkozta­tott létszám ugyanis megbúvik, nem jön nyíltan felszínre, az ilyen tartalékokat csak a terme­lékenység növelésére irányuló ha­tározott törekvés tárhatja fel. Az ágazati és központi irányításnak ezt már az 1977. évi gazdasági fel­adatok megoldásában, a korábbi­nál sokkal céltudatosabban kell elősegítenie. A szerkezeti aránytalanságok megszüntetése azzal a következ­ménnyel is jár, hogy a munka­erő egy részének munkahelyet, esetleg szakmát is kell változtat­nia. A munkaerőbőség és a ter­melékenység lassú növekedése te­kintetében tapasztalható igényte­lenség közepette eddig mindenki többé-kevésbé abban a szakmá­ban, abban a szervezetben és ab­ban a körzetben keresett és talált munkahelyet magának, amely el­képzeléseinek leginkább megfe­lelt. Tudomásul­­kell azonban ven­ni, hogy a társadalom tényleges munkaerőigénye nem az egyéni elképzelések összessége, a munka­erő mindenkori szakmai összeté­tele szerint alakul, és objektív törvényeknek alávetve, ahhoz csak korlátozottan igazítható. Vannak kedvelt és kevésbé kedvelt szak­mák, könnyebb és nehezebb mun­kák, a munkaerő-kereslet és -kí­nálat nem esik teljesen egybe te­rületileg sem. Ez szükségképpen feszültséget okoz. A nagyobb képzettség megszer­zésére irányuló igény például jobban növekszik, mint a na­gyobb képzettséget kívánó mun­kahelyek száma. A szakképzés nem mindig igazodik időben a tényleges igényekhez, de a mű­szaki haladás vagy a termelési szerkezet módosulása is a szak­mai követelmények változását hozhatja magával. A területi fej­lesztésnél arra törekszünk, hogy a munkahelyet közelebb vigyük a népesség lakóhelyéhez, de ennek is korlátai vannak. Munkaerőben szűkösebb helyzetben a munka­erő földrajzi mozgása — áttele­­pülése vagy ingázása — is gyak­rabban válhat szükségessé. Csak amennyi régit megszüntetünk Valóban teljes foglalkoztatott­ság mellett — és ma ez a hely­zet — csak annyi új munkahelyet szabad létrehoznunk, amennyi ré­git — kevésbé termelékenyet, jobb szervezéssel, korszerűbb techniká­val felválthatót vagy egyszerűen csak jobban nélkülözhetőt — megszüntetünk. Tudjuk, hogy az új munkahelyen való betanulás és megszokás a dolgozóktól átmene­tileg — még kedvezmények ese­tén is — többlet-erőfeszítést kö­vetel. Minden bizonnyal ezt is vállalják azonban, ha a feltétele­ket igyekszünk javítani, ha meg­értetik, hogy az ésszerű munka­erő-gazdálkodáshoz — és saját jól felfogott érdekükben — ez elke­rülhetetlen. A címben feltett kérdésre tehát ezt válaszolhatjuk: a munkaerő­bőség megszűnt, de népgazdasági munkaerőhiányról összességében nem beszélhetünk. Munkaerő­­hiányként elsősorban a teljesít­ményhiány, másodsorban a gaz­daság szerkezeti, területi arányta­lanságai jelennek meg. Ez két módon szüntethető meg: elsősor­ban a termelékenység növelésé­vel, amely munkaerőt szabadít fel, másodsorban a munkaerő áramlásával azokra a területekre, ahol erre nagyobb szükség van, ahol ezzel nagyobb érték hozható létre. Az első lépés mindenképpen az átadható munkaerő „szabaddá” tétele — s erre egyes ágazatokban már konkrét terveket dolgoztak ki, s több intézkedés is történt. Gon­doskodnunk kell egyidejűleg ar­ról is — s ez szintén bonyolult feladat —, hogy a munkaerő áramlását a társadalmi igények­nek megfelelően befolyásoljuk, szabályozzuk. Vállalatainknak, in­tézményeinknek figyelmüket fő­leg a teljesítmények, a termelé­kenység növelésére kell fordíta­niuk. Ez nemcsak saját munka­erőhelyzetüket javítja, hanem ez a népgazdasági munkaerőgondok megoldásának is feltétele. Román Zoltán A RABIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.26: Szoc. brigádok akadémiája. 8.57: Zenevár. 9.12: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.27: Grieg­ a-moll szonáta. 10.05: Nyitni kék. 10.40: Három versenymű. Közben: 11.10: Don Segundo Sombra. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Brigádnapló. 13.40: Nóták. 13.59: Ezeregy délután. 15.10—15.50: Iskolarádió. 15.50: Kovács Péter énekel. 16.10: A mosoly országa. Részi. 17.07: Amikor elmennek a pedagógu­sok. 17.32: Smetana: Két szimfonikus köl­temény. 17.55: Bemutatjuk új felvételeinket. 18.15: Könyvszemle. 19.15: Akarom, tisztán lássatok. 20.30: Népdalkórusok. 20.42: Kis magyar néprajz. 20.52: Donizetti: A kegyencnő. Négy­­felv. opera. 23.48: Népi zene. 0.10: Kórusművek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Szovjet dalok. 8.20: Az élő népdal. 9.33: a 04, 05, 07 jelenti. 11.33: A Szabó család. 12.00: Könnyűzene. 12.33: Madrigálok. 12.53: A Metropolitan történetéből. II. 13.33: vedd át a dalt! Kettőtől ötig ... Zenés délután. 14.00: Orfeusz az alvilágban. Részi. 14.15: Ljadov: Nyolc orosz népdal. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Slágermúzeum. 15.36: Verdi: Rigoletto. Részi. 15.50: Nemzetiségeink zenéjéből. 16.15: Agay Karola énekel. 16.33: Táncdalok. 16.50: indulók fúvószenekarra. 17.00: ötödik sebesség. 18.00: Társtalan traktorok. 18.10: Lalo, Namorna, balettszvit. 18.33: Harminc perc rock. 19.03: Alföldi népdalok. 19.33: örökzöld dallamok. 20.33: Nógrádi kaleidoszkóp. 21.43: Nótacsokor. 22.33: Radnai György sanzonestje. 23.23: Szimfonikus könnyűzene. 3. MŰSOR 14.05: A rózsalovag. Részi. 14.58: Zenekari muzsika. Szt. 16.40: Mindenki iskolája. 17.10: Kamarazene. Szt. 18.05: Erkel operáiból. 18.32: Vivaldi-művek. Szt. 19.15: Angol újságnyelvlecke. 19.33: Mozart-kánonok. Szt. 19.40: Brahms-est. Közv. az MTA ter­méből. Szt. Közben: kb. 20.15: Külföldi tudósoké a szó. Közben: kb. 20.30: Versek. Kb. 21.15: Dzsesszfelvételek. 21.40: 2000 felé. 22.20: Beethoven: VI. szimf. Szt. TELEVÍZIÓ 7.59: Tévétorna (sz.). . 8.05: Magyar­­. 6. o. (ism. 13.05). 8.40: Delta (sz.). 9.10: Columbo (ism., sz.). 10.25: Lehet egy kérdéssel több? (ism.). 10.55: A tenger titkai. 2. (sz.). 14.30. és 15.05: Mindenki iskolája. 15.40: És így tovább... 16.38: Hírek. 16.45: Egészségünkért! 16.50: Zenés film grúz népdalokból (sz.). 17.10: Halászat és vadászat. 5. 17.35: A romeni madonna. Szovjet dok.­film. 18.00: Ipari kaleidoszkóp. 18.45: Szépen, jól magyarul... 19.05: Esti mese. 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00 Kék fény .. . 21.00: A magyar fotográfia története. Tízezrek szenvedélye, időtöltése a fényképezés. Hogyan honoso­dott meg nálunk, fejlődött mű­vészetté? Erre válaszol a soro­zat (1. rész). 21.20: Operabarátok (sz.). 22.10: TV Híradó 3. 22.20: íratlan költészet, 5. 2. MŰSOR 18.30: A tv szabadegyeteme (ism., sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Illyés Gyula: Dániel az övéi kö­zött ... A gyulai Várszínház­bn. (felv.). Közben: 21.15: TV Híradó 2. / NÉPSZABADSÁG 1977. március 9., szerda A VILÁGGAZDASÁG HÍREI IMF-jelentés a világkereskedelemről A múlt év első 9 hónapjában újra lendületesen fejlődött a vi­lágkereskedelem — állapítja meg a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) havonta megjelenő statisztikai ki­adványa. Főként az emelkedő ex­portárak miatt a világexport — éves szinten — 869 milliárd dol­lárra emelkedett, az előző év 794 milliárdos, az 1974. év 773 mil­liárdos és az 1973. év 524 milliár­dos exportteljesítményével szem­ben. A fejlett ipari országok 1976 harmadik negyedévi exportjának 48,7%-a származott az Egyesült Államokból, az NSZK-ból és Ja­pánból — a második negyedévben részarányuk 47,4% volt. (Világgaz­daság) Az NDK és a Szovjetunió szabványügyi együttműködése Négy éve folyik az NDK-beli és a szovjet szabványok (a TGL és a GOSZT) egységesítése. A tava­lyi esztendő végéig a két ország több mint 800 egyforma állami szabványt állapított meg. Ezek­nek körülbelül 25­%a egyúttal KGST-szabvány is lett. Az egységesített szabványok túlnyomó része az elektrotechni­ka és az elektronika, a műszer­­gyártás, a kohászat és a feldolgo­zóipar, valamint a vegyipar ter­mékeire és eljárásaira vonatko­zik. Az azonos szabványok beveze­tése meggyorsította a részegység­­specializációt a mezőgazdasági­gép-gyártásban. Tavaly már mindkét országban egységes szab­vány szerint állítottak elő dízel­motorokat és -mozdonyokat. Az árucserében szereplő kohászati termékek, különösen a varrat nél­küli acélcsövek, durvalemezek, épületacél, színes- és nemesfémek 40%-a az egységes szabvány alap­ján készült. A poliuretán, vala­mint , nyersanyagai, közbülső és végtermékei számára kidolgozott egységes szabványok fokozták a közös kutatómunka hatékonysá­gát. A szabványoknak az NDK és a Szovjetunió közötti kétoldalú egy­ségesítése hozzájárul a KGST-or­­szágok közötti sokoldalú szab­ványegységesítés előmozdításához, és ezáltal az integrációs feladatok gyorsabb megvalósításához. (Vi­lággazdaság). Új bőr- és cipőgyár Nigériában Nigéria északkeleti részén a kö­zeljövőben nagy kapacitású bőr­gyár és korszerű cipőgyár kezdi meg a termelést. A Meital Nigé­ria Ltd-ben a három északkeleti tartomány 70%-ban, az olasz EF­­FE-csoport pedig 30%-ban része­­sedik. Felállítását a nigériai ipar­­fejlesztési bank szorgalmazta, hogy az ország nyersanyagait fel­dolgozott állapotban exportálják. A gyárak berendezéseit Olaszor­­­­szágból, az NSZK-ból és Nagy- Britanniából importálják. (Világ­­gazdaság) Továbbra is enyhe idő A Kárpátok és az Alpok vidékét elkerülik az időjárás-változást hozó légmozgások, így helyi tényezők ha­tározzák meg e térség időjárását. Közép-Európa területén mindenhol kissé felhős, száraz, napos az idő. A legmagasabb nappali hőmérséklet új­ra a sokévi átlag fölé került. Éjsza­ka viszont az erős kisugárzás hatá­sára sok helyen fagypont alá száll a hőmérséklet és hajnali párásság kép­ződik. Csupán Észak- és Kelet-Euró­pában van élénkebb légmozgás, ott szeles, csapadékos az idő. Hazánkban, kedden napos, száraz idő alakult ki. A Kisalföld területén erős széllökésekkel kísért déli szél fújt a nap nagy részében. A több órás napsütés ellenére a kora­­dél­utáni órákra csak 10—14 fokra me­legedett fel a levegő. A déli órákra nyugat felől csaknem az egész or­szágot beborító fátyolfelhő húzódott fel, s meggátolta a levegő hőmér­sékletének nagyobb felmelegedését. A következő napokban is tavaszi időre számíthatunk. Napközben ismét napos időre szá­míthatunk. A változó irányú szél egész nap mérsékelt marad. Enyhe idő. Várható legmagasabb hőmérsék­let 12—17 fok között. Várható időjárás ma estig:

Next