Népszabadság, 1977. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-09 / 57. szám
10 Munkaerőhiány vagy teljesítményhiány? A munkanélküliség megszüntetését, a teljes foglalkoztatottságot okkal tekintjük szocialista rendszerünk egyik nagy vívmányának. A dolgozók ezzel a legnyomasztóbb létbizonytalanságtól szabadultak meg, és ez a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb élet egyik alapfeltételét teremtette meg. A teljes foglalkoztatottság fenntartásához az elmúlt évtizedekben sok új munkahelyet hoztunk létre, ám a vállalatok és az intézmények gyakran ott is alkalmaztak munkára jelentkezőket, ahol a létszámnövelés jobb szervezéssel és ésszerűbb gazdálkodással elkerülhető lett volna. A foglalkoztatási gondok így tehát már jó ideje megszűntek nálunk, s az utóbbi években ellenkező előjelű problémával találkozunk. Mind több vállalat, szogáltató intézmény munkaerőhiányra panaszkodik, és úgy tetszik, hogy a gazdaság további növekedésének, a lakosság jobb ellátásának ez a tényező vált egyik fő korlátjává. Sokak szerint a népgazdaság mai helyzetére a munkaerőhiány jellemző. Nos, a munkaerőbőség, a felesleg, a „szabad munkaerő” valóban eltűnt. Kérdés azonban, hogy beszélhetünk-e népgazdasági munkaerőhiányról, és ha igen, mit kell értenünk rajta. A munka társadalmi szerepe A társadalom életének alapja a munka. Hogy hogyan él egy ország lakossága, népessége, ez — a korábban felhalmozott vagyon mellett — elsősorban attól függ, hogy hogyan dolgozik, mennyi időt fordít munkára, hogyan osztja el a munkaerőt a különböző tevékenységek között, és milyen hatékony, milyen termelékeny ez a munka. A társadalmilag szervezett munkában a népesség egy része természetesen nem vesz részt: a gyermekek, a tanuló fiatalok, a nyugdíjasok, a kisgyermekes anyák és így tovább, őket a munkában részt vevő népesség termeléséből tartják el. A nemzedékek váltják egymást: az a javakorabeli dolgozó, akinek felnövekedését korábban az előző generáció munkája alapozta meg, most maga járul hozzá az új nemzedék és az idősek eltartásához. Általában a társadalom mindenkor olyan életszínvonalra és életkörülményekre rendezkedik be, hogy az úgynevezett „aktív keresők” és az „eltartottak” együttesen az egész népesség számára megfelelő létfeltételeket tudjanak fenntartani. (Ebben az „eltartottak” háztartási és más munkája szintén fontos szerepet játszik.) Abszolút népgazdasági munkaerőhiányról abban az egészen kivételes esetben beszélhetünk, ha az ésszerű kereső—eltartott arány kialakulását a népesség koröszszetétele nem teszi lehetővé. Erre nemigen lehet példát találni, és hazánkban biztosan nem ez a helyzet. Viszonylagos népgazdasági munkaerőhiányról beszélhetünk, ha egy országban nagy területéhez, természeti kincseihez vagy a felhalmozódott értékhez (tőkéhez) képest kevés a munkaerő. Hazánkra ez sem jellemző. Ha tehát úgy érezzük, hogy még nem vagyunk elég jól ellátva, ha keveselljük az elfogyasztható termékek és szolgáltatások mennyiségét, kifogásoljuk választékát, minőségét, ennek magyarázatát nem kereshetjük abban, hogy kevés a munkaerő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a teljesítmény kevés, a munka termelékenységének színvonala alacsony. Az elmaradás okai Munkánknak ez a más országokénál kisebb termelékenysége részben gazdasági örökség, amely több évszázadra nyúlik vissza. Ez türelemre inthet, de nem változtat a viszonylagos elmaradás tényén, azon, hogy társadalmunk hosszabb távon csak azt oszthatja el, amit megtermel. Ha többet szeretnénk — akár termék, akár szolgáltatás formájában —, ehhez a jelenleginél nagyobb teljesítményre van szükség. Pótlólagos munkaerőre — kívülről — nem számíthatunk, de időleges kivételektől eltekintve, erre más ország sem támaszkodhat. Általában azokban az országokban jobb az ellátottság, ahol szervezettebb, eredményesebb a munka. Amit népgazdaságunk egészében a felszínen munkaerőhiánynak észlelünk, az valójában teljesítményhiány. A kisebb teljesítmény, vagy ahogyan a közgazdász kifejezi, a munka termelékenységének elmaradása a fejlettebb országok mögött nem új jelenség. Ezt a legutóbbi évekig új munkahelyek teremtésével és több munkaerő foglalkoztatásával bizonyos fokig ellensúlyozni tudtuk. A korábbi — főleg a mezőgazdaság fejlődésével feltárult — munkaerőforrások azonban ma már jórészt kiapadtak, a felnövő generációkon kívül ma már igen csekély a pótlólagosan bevonható munkaerő. A mai helyzetben minden vállalatnak, intézménynek munkaerőhiányát elsősorban teljesítményhiányként kell kezelnie, és a hiány megszüntetésére saját erőből kell törekednie. A teljesítményhiány elsősorban elvesztegetett munkaidőben — le nem dolgozott, felesleges vagy minőségileg nem kielégítő munkára fordított időben, ki nem használt képességekben, szellemi és anyagi kapacitásokban, elpazarolt anyagban, energiában — nyilvánul meg. Ha a vállalatok harcba szállnak ez ellen, bizton számíthatnak dolgozóik túlnyomó többségének támogatására. A dolgozók jól tudják, hogy a jobb teljesítmény alapjában és általában nem nagyobb munkaintenzitást, hanem szervezettebb, fegyelmezettebb munkát kíván, a munkaidő, saját képességeik, a gépek, a berendezések jobb kihasználását, az anyaggal, az energiával való takarékos gazdálkodást, a termelés, a munka jobb irányítását, megszervezését követeli. Szerkezeti aránytalanságok A teljesítmények növelésére, a munka termelékenységének fokozására mindenütt vannak lehetőségek, de nem azonos mértékben. Nem azonos intenzitású az ezek kihasználására irányuló törekvés sem. Eltérő mértékű az a munkaerőhiány is, amit a különböző vállalatok, intézmények tapasztalnak, részben növekvő feladataik vagy a munkaerő más területre való eláramlása és pótlásának nehézségei miatt. Ily módon egyes vállalatoknál, intézményeknél rejtett munkaerő-tartalék, másutt valós munkaerőhiány; egyes szakmákban, körzetekben valójában felesleg, másokban tényleges igény és hiány van. Az ilyen szerkezeti aránytalanságok az iparág, a népgazdaság számára nélkülözhető munkahelyek megszüntetésével mérsékelhetők, de alapjában csak a termelékenység növelésével oldhatók meg. A feleslegesen foglalkoztatott létszám ugyanis megbúvik, nem jön nyíltan felszínre, az ilyen tartalékokat csak a termelékenység növelésére irányuló határozott törekvés tárhatja fel. Az ágazati és központi irányításnak ezt már az 1977. évi gazdasági feladatok megoldásában, a korábbinál sokkal céltudatosabban kell elősegítenie. A szerkezeti aránytalanságok megszüntetése azzal a következménnyel is jár, hogy a munkaerő egy részének munkahelyet, esetleg szakmát is kell változtatnia. A munkaerőbőség és a termelékenység lassú növekedése tekintetében tapasztalható igénytelenség közepette eddig mindenki többé-kevésbé abban a szakmában, abban a szervezetben és abban a körzetben keresett és talált munkahelyet magának, amely elképzeléseinek leginkább megfelelt. Tudomásulkell azonban venni, hogy a társadalom tényleges munkaerőigénye nem az egyéni elképzelések összessége, a munkaerő mindenkori szakmai összetétele szerint alakul, és objektív törvényeknek alávetve, ahhoz csak korlátozottan igazítható. Vannak kedvelt és kevésbé kedvelt szakmák, könnyebb és nehezebb munkák, a munkaerő-kereslet és -kínálat nem esik teljesen egybe területileg sem. Ez szükségképpen feszültséget okoz. A nagyobb képzettség megszerzésére irányuló igény például jobban növekszik, mint a nagyobb képzettséget kívánó munkahelyek száma. A szakképzés nem mindig igazodik időben a tényleges igényekhez, de a műszaki haladás vagy a termelési szerkezet módosulása is a szakmai követelmények változását hozhatja magával. A területi fejlesztésnél arra törekszünk, hogy a munkahelyet közelebb vigyük a népesség lakóhelyéhez, de ennek is korlátai vannak. Munkaerőben szűkösebb helyzetben a munkaerő földrajzi mozgása — áttelepülése vagy ingázása — is gyakrabban válhat szükségessé. Csak amennyi régit megszüntetünk Valóban teljes foglalkoztatottság mellett — és ma ez a helyzet — csak annyi új munkahelyet szabad létrehoznunk, amennyi régit — kevésbé termelékenyet, jobb szervezéssel, korszerűbb technikával felválthatót vagy egyszerűen csak jobban nélkülözhetőt — megszüntetünk. Tudjuk, hogy az új munkahelyen való betanulás és megszokás a dolgozóktól átmenetileg — még kedvezmények esetén is — többlet-erőfeszítést követel. Minden bizonnyal ezt is vállalják azonban, ha a feltételeket igyekszünk javítani, ha megértetik, hogy az ésszerű munkaerő-gazdálkodáshoz — és saját jól felfogott érdekükben — ez elkerülhetetlen. A címben feltett kérdésre tehát ezt válaszolhatjuk: a munkaerőbőség megszűnt, de népgazdasági munkaerőhiányról összességében nem beszélhetünk. Munkaerőhiányként elsősorban a teljesítményhiány, másodsorban a gazdaság szerkezeti, területi aránytalanságai jelennek meg. Ez két módon szüntethető meg: elsősorban a termelékenység növelésével, amely munkaerőt szabadít fel, másodsorban a munkaerő áramlásával azokra a területekre, ahol erre nagyobb szükség van, ahol ezzel nagyobb érték hozható létre. Az első lépés mindenképpen az átadható munkaerő „szabaddá” tétele — s erre egyes ágazatokban már konkrét terveket dolgoztak ki, s több intézkedés is történt. Gondoskodnunk kell egyidejűleg arról is — s ez szintén bonyolult feladat —, hogy a munkaerő áramlását a társadalmi igényeknek megfelelően befolyásoljuk, szabályozzuk. Vállalatainknak, intézményeinknek figyelmüket főleg a teljesítmények, a termelékenység növelésére kell fordítaniuk. Ez nemcsak saját munkaerőhelyzetüket javítja, hanem ez a népgazdasági munkaerőgondok megoldásának is feltétele. Román Zoltán A RABIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.26: Szoc. brigádok akadémiája. 8.57: Zenevár. 9.12: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.27: Grieg a-moll szonáta. 10.05: Nyitni kék. 10.40: Három versenymű. Közben: 11.10: Don Segundo Sombra. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Brigádnapló. 13.40: Nóták. 13.59: Ezeregy délután. 15.10—15.50: Iskolarádió. 15.50: Kovács Péter énekel. 16.10: A mosoly országa. Részi. 17.07: Amikor elmennek a pedagógusok. 17.32: Smetana: Két szimfonikus költemény. 17.55: Bemutatjuk új felvételeinket. 18.15: Könyvszemle. 19.15: Akarom, tisztán lássatok. 20.30: Népdalkórusok. 20.42: Kis magyar néprajz. 20.52: Donizetti: A kegyencnő. Négyfelv. opera. 23.48: Népi zene. 0.10: Kórusművek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Szovjet dalok. 8.20: Az élő népdal. 9.33: a 04, 05, 07 jelenti. 11.33: A Szabó család. 12.00: Könnyűzene. 12.33: Madrigálok. 12.53: A Metropolitan történetéből. II. 13.33: vedd át a dalt! Kettőtől ötig ... Zenés délután. 14.00: Orfeusz az alvilágban. Részi. 14.15: Ljadov: Nyolc orosz népdal. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Slágermúzeum. 15.36: Verdi: Rigoletto. Részi. 15.50: Nemzetiségeink zenéjéből. 16.15: Agay Karola énekel. 16.33: Táncdalok. 16.50: indulók fúvószenekarra. 17.00: ötödik sebesség. 18.00: Társtalan traktorok. 18.10: Lalo, Namorna, balettszvit. 18.33: Harminc perc rock. 19.03: Alföldi népdalok. 19.33: örökzöld dallamok. 20.33: Nógrádi kaleidoszkóp. 21.43: Nótacsokor. 22.33: Radnai György sanzonestje. 23.23: Szimfonikus könnyűzene. 3. MŰSOR 14.05: A rózsalovag. Részi. 14.58: Zenekari muzsika. Szt. 16.40: Mindenki iskolája. 17.10: Kamarazene. Szt. 18.05: Erkel operáiból. 18.32: Vivaldi-művek. Szt. 19.15: Angol újságnyelvlecke. 19.33: Mozart-kánonok. Szt. 19.40: Brahms-est. Közv. az MTA terméből. Szt. Közben: kb. 20.15: Külföldi tudósoké a szó. Közben: kb. 20.30: Versek. Kb. 21.15: Dzsesszfelvételek. 21.40: 2000 felé. 22.20: Beethoven: VI. szimf. Szt. TELEVÍZIÓ 7.59: Tévétorna (sz.). . 8.05: Magyar. 6. o. (ism. 13.05). 8.40: Delta (sz.). 9.10: Columbo (ism., sz.). 10.25: Lehet egy kérdéssel több? (ism.). 10.55: A tenger titkai. 2. (sz.). 14.30. és 15.05: Mindenki iskolája. 15.40: És így tovább... 16.38: Hírek. 16.45: Egészségünkért! 16.50: Zenés film grúz népdalokból (sz.). 17.10: Halászat és vadászat. 5. 17.35: A romeni madonna. Szovjet dok.film. 18.00: Ipari kaleidoszkóp. 18.45: Szépen, jól magyarul... 19.05: Esti mese. 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00 Kék fény .. . 21.00: A magyar fotográfia története. Tízezrek szenvedélye, időtöltése a fényképezés. Hogyan honosodott meg nálunk, fejlődött művészetté? Erre válaszol a sorozat (1. rész). 21.20: Operabarátok (sz.). 22.10: TV Híradó 3. 22.20: íratlan költészet, 5. 2. MŰSOR 18.30: A tv szabadegyeteme (ism., sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Illyés Gyula: Dániel az övéi között ... A gyulai Várszínházbn. (felv.). Közben: 21.15: TV Híradó 2. / NÉPSZABADSÁG 1977. március 9., szerda A VILÁGGAZDASÁG HÍREI IMF-jelentés a világkereskedelemről A múlt év első 9 hónapjában újra lendületesen fejlődött a világkereskedelem — állapítja meg a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) havonta megjelenő statisztikai kiadványa. Főként az emelkedő exportárak miatt a világexport — éves szinten — 869 milliárd dollárra emelkedett, az előző év 794 milliárdos, az 1974. év 773 milliárdos és az 1973. év 524 milliárdos exportteljesítményével szemben. A fejlett ipari országok 1976 harmadik negyedévi exportjának 48,7%-a származott az Egyesült Államokból, az NSZK-ból és Japánból — a második negyedévben részarányuk 47,4% volt. (Világgazdaság) Az NDK és a Szovjetunió szabványügyi együttműködése Négy éve folyik az NDK-beli és a szovjet szabványok (a TGL és a GOSZT) egységesítése. A tavalyi esztendő végéig a két ország több mint 800 egyforma állami szabványt állapított meg. Ezeknek körülbelül 25%a egyúttal KGST-szabvány is lett. Az egységesített szabványok túlnyomó része az elektrotechnika és az elektronika, a műszergyártás, a kohászat és a feldolgozóipar, valamint a vegyipar termékeire és eljárásaira vonatkozik. Az azonos szabványok bevezetése meggyorsította a részegységspecializációt a mezőgazdaságigép-gyártásban. Tavaly már mindkét országban egységes szabvány szerint állítottak elő dízelmotorokat és -mozdonyokat. Az árucserében szereplő kohászati termékek, különösen a varrat nélküli acélcsövek, durvalemezek, épületacél, színes- és nemesfémek 40%-a az egységes szabvány alapján készült. A poliuretán, valamint , nyersanyagai, közbülső és végtermékei számára kidolgozott egységes szabványok fokozták a közös kutatómunka hatékonyságát. A szabványoknak az NDK és a Szovjetunió közötti kétoldalú egységesítése hozzájárul a KGST-országok közötti sokoldalú szabványegységesítés előmozdításához, és ezáltal az integrációs feladatok gyorsabb megvalósításához. (Világgazdaság). Új bőr- és cipőgyár Nigériában Nigéria északkeleti részén a közeljövőben nagy kapacitású bőrgyár és korszerű cipőgyár kezdi meg a termelést. A Meital Nigéria Ltd-ben a három északkeleti tartomány 70%-ban, az olasz EFFE-csoport pedig 30%-ban részesedik. Felállítását a nigériai iparfejlesztési bank szorgalmazta, hogy az ország nyersanyagait feldolgozott állapotban exportálják. A gyárak berendezéseit Olaszországból, az NSZK-ból és Nagy- Britanniából importálják. (Világgazdaság) Továbbra is enyhe idő A Kárpátok és az Alpok vidékét elkerülik az időjárás-változást hozó légmozgások, így helyi tényezők határozzák meg e térség időjárását. Közép-Európa területén mindenhol kissé felhős, száraz, napos az idő. A legmagasabb nappali hőmérséklet újra a sokévi átlag fölé került. Éjszaka viszont az erős kisugárzás hatására sok helyen fagypont alá száll a hőmérséklet és hajnali párásság képződik. Csupán Észak- és Kelet-Európában van élénkebb légmozgás, ott szeles, csapadékos az idő. Hazánkban, kedden napos, száraz idő alakult ki. A Kisalföld területén erős széllökésekkel kísért déli szél fújt a nap nagy részében. A több órás napsütés ellenére a koradélutáni órákra csak 10—14 fokra melegedett fel a levegő. A déli órákra nyugat felől csaknem az egész országot beborító fátyolfelhő húzódott fel, s meggátolta a levegő hőmérsékletének nagyobb felmelegedését. A következő napokban is tavaszi időre számíthatunk. Napközben ismét napos időre számíthatunk. A változó irányú szél egész nap mérsékelt marad. Enyhe idő. Várható legmagasabb hőmérséklet 12—17 fok között. Várható időjárás ma estig: