Népszabadság, 1977. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
1377. április 1., péntek NÉPSZABADSÁG Szovjet-mozambiki barátsági és együttműködési szerződést kötnek Befejeződtek Podgornij maputói megbeszélései Csütörtökön Maputóban befejeződtek Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságánaktagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Samora Machel, a FRELIMO KB elnöke, mozambiki államfő tárgyalásai. A szívélyes, baráti légkörben megtartott tanácskozás során a felek a kétoldalú kapcsolatok szempontjából fontos kérdéseket vitattak meg és kijelölték e kapcsolatok további bővítésének és elmélyítésének irányait. Elemezték és részletesen megvitatták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdéseket is, különös tekintettel az afrikai problémákra, mindenekelőtt Zimbabwe, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek felszabadító harcára. A felek megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió és a Mozambiki Népi Köztársaság barátsági és együttműködési szerződést köt egymással. Podgornij látogatásának eredményeként más fontos dokumentumok aláírásában is megállapodtak. (TASZSZ) Florakisz a Görög KP megerősítéséről Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára Athénban a párt és a kommunista ifjúsági szövetség aktivistáinak gyűlésén elhangzott beszédében értékelte a görög kormány külpolitikáját. Mint megállapította, a görög kormány nyíltan az Egyesült Államok és a NATO stratégiáját követi. Ez az irányvonal — hangsúlyozta Florakisz — elkerülhetetlenül oda vezet, hogy Görögország nemzeti érdekeit alávetik az Egyesült Államok és a NATO érdekeinek, fenntartják, sőt kiszélesítik az idegen katonai támaszpontok rendszerét, az országot teljességgel visszavezetik az észak-atlanti tömb katonai szervezetébe és fokozódik az amerikai befolyás Görögországban. A belpolitikai helyzetről szólva rámutatott, hogy a kormány a gazdasági válság terheit a dolgozókra akarja hárítani és e cél érdekében mind nagyobb mértékben alkalmazza a terror módszereit. Ilyen körülmények között a párt további megerősítése a nép harcának fontos tényezője — szögezte le Florakisz. (TASZSZ) A madridi legfelsőbb bíróság döntött a Spanyol KP legalizálásának kérdéséről Madridban a legfelsőbb bíróság szerdán döntést hozott a Spanyol Kommunista Párt legalizálásának kérdésében, de egyben úgy határozott, hogy döntését csak tíz nap múlva hozza nyilvánosságra. A spanyol kortet (parlament) szavazattöbbséggel elfogadta a szakszervezetekről szóló törvényt, amelynek alapján jogot nyernének arra, hogy az állami ellenőrzéstől független szakszervezeti szervezetekben tömörüljenek. Franco diktátor negyven évvel ezelőtt betiltotta a szakszervezetek tevékenységét és csupán a hatóságok teljes ellenőrzése alatt álló reakciós „vertikális szindikátusok” létezését engedélyezte. A munkásbizottságok országos titkárságának véleménye szerint azonban a most elfogadott törvény sem biztosítja a szakszervezetek teljes szabadságát és korlátozza a spanyol dolgozók jogait. Az Általános Munkásszövetség nyilatkozatában megállapítja, hogy az új törvény nem felel meg a munkásosztály érdekeinek. (MTI) Kaysone Phomvihane a laoszi forradalom eredményeiről, céljairól Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt központi bizottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke beszédet mondott a legfelsőbb népi tanács és a kormány március 18-tól 28-ig tartott együttes ülésén. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szocialista építést siker koronázza, és rámutatott, hogy a nemzeti forradalmi harc teljes sikere hozzájárult a béke megszilárdításához Indokínában és Délkelet-Ázsiában. — A népi demokratikus hatalmat — folytatta Phomvihane — sikerült fokozatosan megszilárdítani, különböző tömegszervezetek jöttek létre. Fontos eredményeket értek el a gazdaság területén is. Noha a gyarmatosítás és az imperializmus korának öröksége rendkívül súlyos volt, az ipari üzemek ismét megkezdték a munkát, fokozódott a mezőgazdasági termelés, sikerült biztosítani a lakosság ellátását a városokban is. Az élet stabilitásához nagymértékben járult hozzá a valutareform, az új bérrendszer bevezetése, valamint egy széles körű kereskedelmi hálózat létrehozása. Jelentős eredmények születtek az oktatásügy, valamint az egészségügy területén is. A laoszi kormányfő a továbbiakban kiemelte, hogy országa mindig számíthatott a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatására és hatékony segítségére, és emlékeztetett arra, hogy a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság szorosan együttműködik a szomszédos Kambodzsával és a Vietnami Szocialista Köztársasággal. A testvéri szocialista országok — hangsúlyozta — országunkat szocialista országnak tekintik, amelyet marxista—leninista párt vezet. Az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatai között említette meg a főtitkár a nép demokratikus közigazgatási szerveinek megszilárdítását és a dolgozók beleszólási joga kiszélesítését és rámutatott, hogy egyidejűleg kell végrehajtani a termelési viszonyok forradalmi átalakítását, valamint a tudományos-műszaki és az ideológiai-kulturális forradalmat. A tudományos-műszaki forradalomnak ebben a folyamatban kulcsszerepe van — hangoztatta Kaysone Phomvihane, majd pedig beszéde végén a forradalom vívmányainak megvédésére szólította fel Laosz népét. (ADN) Gierek az Irakban kiszabadult lengyelekkel találkozott Edward Gierek, a LEMP KB első titkára csütörtökön találkozott azokkal a lengyel szakértőkkel, akiket Irakban a múlt év decemberében raboltak el, és akik kedden érkeztek vissza Lengyelországba. A lengyel hatóságok állandó kapcsolatban álltak az iraki legfelső vezetéssel és több baráti ország vezetőivel. A lengyel hatóságok lépéseinek köszönhető, hogy az emberrablást végrehajtó kurd szervezetek végül úgy döntöttek, hogy szabadon bocsátják a túszokat. A szakemberek köszönetet mondtak Edward Giereknek a kiszabadításukért tett erőfeszítésekért. Edward Gierek válaszában kifejezte az egész lengyel társadalom háláját a baráti országok vezetői és mindazok iránt, akik a lengyel hatóságok kérésére segítettek a lengyel szakemberek kiszabadításában. (MTI) 3 Alaposabb jogismerettel Leveleinkből szerzett tapasztalatok alapján Szerkesztőségünkbe havonta három-négyszáz olyan levél érkezik, amelyben az olvasók valamilyen jogügyi kérdésről érdeklődnek, tanácsot, felvilágosítást kérnek. Fölöttébb tanulságosak ezek a levelek, bizonyos áttekintést adnak arról, hogy milyen ügyek foglalkoztatják leggyakrabban az embereket. Erről persze nehéz lenne megközelítően is pontos képet adni, de kimutatásaink arról tanúskodnak, hogy legtöbben mégis munkaügyi, társadalombiztosítási és családjogi kérdésekben kérnek útbaigazítást. A levelek száma észrevehetően nem csökkent, annak ellenére sem, hogy az utóbbi években országszerte javult a jogi felvilágosítás, sok népszerűen megírt jogi kiadvány látott napvilágot, és több mint ezer üzemben létrehozták a szakszervezeti jogsegélyszolgálatot. Érkezin arkinyilők Mi az oka, hogy ennek ellenére sokan fordulnak segítségért a sajtóhoz? Az egyik ok talán az, hogy a munkahelyeken a panaszok, az ügyek intézése még mindig nem elég gyors. Az ügyintézők helyenként nem ismerik eléggé a rendeleteket, nem kísérik figyelemmel azok módosításait, a már megszokott, beidegződött gyakorlat szerint járnak el. Így az ügyek intézésénél tévednek, s a kérdésekre sem adhatnak pontos és megnyugtató választ. Sok helyütt azzal mentegetőznek, hogy a jogszabályok meglehetősen terjedelmesek, nehezen áttekinthetők, nyelvezetük bonyolult, sok a kiegészítés, a módosítás, a hatályon kívül helyezés, ezért nehéz rajtuk eligazodni. A kifogások sokszor indokoltak és jogosak, a rendeletek valóban gyakran változnak, egyes kérdések túlszabályozottak, s ez nem segíti elő az áttekinthetőséget, a zavartalan ügymenetet. Ha valamelyik rendelet sok fejtörést, gondot okoz, akkor ezt az átlagos kereset kimutatásáról szóló rendelkezésekről kétszeresen is el lehet mondani. Illés Sándor budapesti olvasónk erről így ír: „Másként kell kiszámítani a keresetet, ha fizetett szabadságról van szó, s másként, ha a bölcsődei térítési díj vagy az egyetemi ösztöndíj megállapításához kérik. Változik a kiszámítás módja, ha az átlagkereset a táppénz kiszámításához kell, s akkor is, ha a nyugdíj, vagy baleseti kártérítés megállapításához van rá szükség. Csoda-e, ha nem értik az emberek, miért ingadozik »papíron« az átlagos keresetük.” A levélíró tudomása szerint néhány esztendővel ezelőtt erről a kérdésről hangzott már el bíráló vélemény, de azután lekerült a napirendről. Kérdezi: mikorra várható, hogy az illetékesek változtatnak ezen a bonyolult rendelkezésen? Nem kevésbé szerteágazó a fizetett szabadságról szóló rendelkezés. Rengeteg félreértésre, panaszra ad lehetőséget a sokféle címen adható pótszabadság. Pótszabadság jár — hogy csak a leglényegesebbeket említsük — a fiatal korra, a beosztásra, az anyaságra és a munkaviszonyban töltött időre. Meghatározott feltételek mellett külön pótszabadság illeti meg azokat, akik az építőiparban, a bányászatban vagy egészségre ártalmas munkakörben dolgoznak. Eltérő jogszabályok vonatkoznak a pedagógusokra, a vezető beosztású dolgozókra, a tudományos munkát végzőkre, a művészeti dolgozókra stb. Érthető, ha sokan nem ismerik ki magukat, mennyi szabadság jár nekik, hogyan s mikor vehetik igénybe. Tovább bonyolította a szabadság kiszámítását a szabad szombatok bevezetése. Sokan fognak tollat emiatt is, kérdezik, miért kell erre hivatkozva a szabadságból egy-két napot levonni, vagy ahogy sok helyütt diplomatikusan fogalmazzák, előre kiadottnak tekinteni. Ráadásul az erről szóló rendeletet is gyakran rosszul értelmezik, s a szabadszombat számításánál hibákat követnek el El*gszerű*e ré.‘in tervek Ismerik-e vajon ezeket a sok embert érintő kérdéseket a felettes hatóságok? Dr. Zsiga László, a Munkaügyi Minisztérium munkajogi főosztályának vezetője kérdésünkre igennel válaszolt. Elmondja, hogy tudnak ezekről a gondokról, a jelzések hozzájuk is eljutottak. Elismerik, hogy a munkahelyeken a bérelszámolók és a dolgozók körében gyakori vitát, érthetetlenséget okoz a különböző módon számított és igazolt kereset. Valóban más a kereset összege a szabadságidő elszámolásakor, és megint más, ha a kereset igazolása a dolgozó gyermekének bölcsődei, óvodai, iskolai napközi díjának stb. megállapításához kell. Az átlagos kereset kiszámítását szabályozó rendelkezésnél szükségesnek és lehetségesnek látszik bizonyos egyszerűsítés. Ezzel már foglalkoznak is. A pótszabadsággal kapcsolatban dr. Zsiga László elmondta: általában nem veszik figyelembe a pótszabadság elsőrendűen fontos rendeltetését. A különféle címen járó pótszabadság a különböző, gyakran nagyon eltérő körülmények között végzett munkát, a munkavégzés fáradalmait akarja megfelelően honorálni és értékelni. Ezen a téren nemigen képzelhető el egyszerűsítés, a pótszabadságok megszüntetése vagy esetleg összevonása. Különálló kérdés a szabadságok kiadásának rendje. Ez az ötnapos munkahét és más, az általánostól eltérő munkaidőbeosztás elterjedése következtében igényel majd módosítást. A módosítás persze nem várható egyik napról a másikra. Egyegy évtizedek óta érvényben levő rendelet megváltoztatása sok bonyodalommal jár, nagy körültekintést igényel. Világosabb fogalmazást A leszerelő katonák bosszankodnak sokat például azon a rendelkezésen, amely a rendfokozat vagy kitüntető cím után járó rendkívüli szabadság kiadásáról szól. Ezt példázza Sárközi Miklós miskolci olvasónk levele is. „Leszerelés után kértem a rendkívüli szabadságot — írja —, de azt mondták, csak a következő évben adhatják ki. Hiába hivatkoztam más vállalatnál dolgozó ismerőseimre, akik minden vita nélkül megkapták a szabadságot, a rendeletre hivatkozva elutasították. Nem értem, hogyan lehetséges, hogy egyik vállalatnál így, a másiknál pedig másként értelmezik a rendeletet.” A vita nem ok nélkül keletkezik. A rendelet félreérthető. Így szól: a rendkívüli szabadságot „a leszerelést követő évben” kell kiadni. A minisztérium tájékoztatása szerint — tekintve, hogy a rendelet csak évet, nem pedig naptári évet említ — a szabadságot a leszerelést követő egy éven belül kell a dolgozónak megkapnia. Ezt közzétették a Munkaügyi Szemlében is. Csakhogy ezt bizonyára kevesen olvassák, mert a tájékoztatás nem jutott el mindenkihez. Ezért ki-ki a maga tetszése, szájíze szerint magyarázza és alkalmazza a jogszabályt. Lónyai Mihály budapesti olvasónk egy másik rendelkezést bírál. „Eddig abban a hiszemben voltam — írja —, hogy a dolgozókat a nyugdíjkorhatár betöltése előtt öt évvel felmondás ellen védelem illeti meg. Most, hogy elértem ezt a kort, megtudtam, hogy nem egészen így van. A törvény idevonatkozó pontja így szól: »Csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya... annak a dolgozónak, akinek az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez legfeljebb öt éve hiányzik, kivéve, ha résznyugdíjra jogot szerzett. Szerintem a paragrafus első része ellentétben van a másik részével. Az első rész szerint akkor illeti meg védelem a dolgozót, ha legalább húszévi szolgálati ideje van, a másik rész szerint viszont védelem már annak sem jár, akinek tíz éve van (?). Egyébként arra, hogyan kell értelmezni az idézett részt, a vállalatnál sem tudtak megnyugtató választ adni.” Több munkahelyi vezetőt, vállalati jogtanácsost megkérdeztünk, hogyan magyarázza ezt a jogszabályt. A legkülönfélébb válaszokat adták. Voltak, akik beismerték, hogy nem értik. Végül ezzel is a Munkaügyi Minisztériumhoz fordultunk, ahol megtudtuk: a korábbi rendeletet tíz évvel ezelőtt módosították. Az új szabályozás szerint védelem csak azt illeti meg, akinek legalább húsz szolgálati éve van, s az életkora 55—60 év (nőknél 50—55 év) között van. Bonyodalom ebből a jogszabályból szerencsére nem sok keletkezett, mert a legtöbb munkahelyen nem is próbálták megfejteni a paragrafust, hanem a régi, beidegződött gyakorlat szerint jártak el, ami persze más szempontból szintén kifogásolható, hiszen a rendeleteket nem azért hozzák, hogy figyelembe se vegyék őket Szükséges-e ennek a jogszabálynak a módosítása? Feltétlenül. Azóta változott a nyugdíjtörvény. Abban a „teljes” és a „résznyugdíj” meghatározás már nincs benne. Zavart okoz a félreérthető szövegezés. De indokolt a változtatás azért is, mert szükséges, hogy a korosabb dolgozókat valóban védje a törvény. Maradéktalanul nem hallgathatjuk el azt sem, hogy nagyon sok jó, kedvező és világos rendelet értelmezéséről is jön levél. Miért? Azért, mert a rendeleteket nem tartják be. Sok példát lehetne hozni, de említsünk csak egyet. Mostanában feltűnően sok nyugdíjas dolgozó ír arról, hogy nem kap fizetett szabadságot, nem adják ki neki a heti pihenőnapot, nem számolják el átlagkeresetét a fizetett ünnepre stb. Dobai Antal budapesti olvasónk nyugdíjasként három éve ugyanazon a helyen dolgozik, de fizetett szabadságot még sohasem kapott. „Eddig nem törődtem ezzel — írja. — Nem is tudtam, hogy jár. Most is csak az ismerősök figyelmeztettek rá. Amikor szóltam a vállalatnál, nem tagadták, hogy jár a szabadság, de nem tudták eldönteni, hogy mennyi, s nem nagyon mutattak hajlandóságot arra, hogy azt ki is adják.” Pedig a munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra, amelyek a vele együtt munkaviszonyban levő és azonos körülmények között munkát végző (nem nyugdíjas) dolgozókat megilletik. Évi fizetett szabadságának a munkában töltött időre eső részét tehát a nyugdíjasnak is ugyanúgy meg kell kapnia, mint a nem nyugdíjasnak. Jár a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap miatt járó díjazás is, természetesen a rájuk vonatkozó munkaidő-beosztás figyelembevételével. Sajnos azt kell tapasztalnunk, ha a nyugdíjasok nem tudják, mi illeti meg őket, vagy nem kérik a járandóságukat, a vállalatoknál hallgatnak ezekről. Egyetértünk a levelekből kiolvasható igényekkel: a lehetőség szerint mind kevesebb rendeletre, módosítás esetén a rendelet újbóli közzétételére volna szükség. Kívánatos az is, hogy a rendelkezések ne csak a szakemberek, a jogászok, a bírák számára legyenek érthetőek, hanem az állampolgárok számára is. Ez egyben lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy hiánytalanul betartják-e a jogszabályokat. A jogismeret csökkenti a vitáikat, a felesleges utánajárást. Varga Mária