Népszabadság, 1977. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

1377. április 1., péntek NÉPSZABADSÁG Szovjet-mozambiki barátsági és együttműködési szerződést kötnek Befejeződtek Podgornij maputói megbeszélései Csütörtökön Maputóban befeje­ződtek Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának­­tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke és Samora Machel, a FRELIMO KB elnöke, mozam­biki államfő tárgyalásai. A szívélyes, baráti légkörben megtartott tanácskozás során a fe­lek a kétoldalú kapcsolatok szem­pontjából fontos kérdéseket vitat­tak meg és kijelölték e kapcsola­tok további bővítésének és elmé­lyítésének irányait. Elemezték és részletesen megvi­tatták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdéseket is, különös tekintettel az afrikai problémákra, minde­nekelőtt Zimbabwe, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népei­nek felszabadító harcára. A felek megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió és a Mozam­biki Népi Köztársaság barátsági és együttműködési szerződést köt egymással. Podgornij látogatásának eredmé­nyeként más fontos dokumentu­mok aláírásában is megállapodtak. (TASZSZ) Florakisz a Görög KP megerősítéséről Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára Athénban a párt és a kommunista ifjúsági szövetség aktivistáinak gyűlésén elhangzott beszédében értékelte a görög kormány­­ külpolitikáját. Mint megállapította, a görög kor­mány nyíltan az Egyesült Államok és a NATO stratégiáját követi. Ez az irányvonal — hang­súlyozta Florakisz — elkerülhetetlenül oda vezet, hogy Görögország nemzeti érdekeit alávetik az Egyesült Ál­lamok és a NATO érdekeinek, fenntartják, sőt kiszélesítik az ide­gen katonai támaszpontok rend­szerét, az országot teljességgel visszavezetik az észak-atlanti tömb katonai szervezetébe és fo­kozódik az amerikai befolyás Gö­rögországban. A belpolitikai helyzetről szólva rámutatott, hogy a kormány a gazdasági válság terheit a dolgo­zókra akarja hárítani és e cél ér­dekében mind nagyobb mérték­ben alkalmazza a terror módsze­reit. Ilyen körülmények között a párt további megerősítése a nép harcának fontos tényezője — szö­gezte le Florakisz. (TASZSZ) A madridi legfelsőbb bíróság döntött a Spanyol KP legalizálásának kérdéséről Madridban a legfelsőbb bíróság szerdán döntést hozott a Spanyol Kommunista Párt legalizálásának kérdésében, de egyben úgy hatá­rozott, hogy döntését csak tíz nap múlva hozza nyilvánosságra. A spanyol kortet (parlament) szavazattöbbséggel elfogadta a szakszervezetekről szóló törvényt, amelynek alapján jogot nyerné­nek arra, hogy az állami ellenőr­zéstől független szakszervezeti szervezetekben tömörüljenek. Franco diktátor negyven évvel ez­előtt betiltotta a szakszervezetek tevékenységét és csupán a hatósá­gok teljes ellenőrzése alatt álló reakciós „vertikális szindikátusok” létezését engedélyezte. A munkásbizottságok országos titkárságának véleménye szerint azonban a most elfogadott törvény sem biztosítja a szakszervezetek teljes szabadságát és korlátozza a spanyol dolgozók jogait. Az Általános Munkásszövetség nyilatkozatában megállapítja, hogy az új törvény nem felel meg a munkásosztály érdekeinek. (MTI) Kaysone Phomvihane a laoszi forradalom eredményeiről, céljairól Kaysone Phomvihane,­ a Laoszi Forradalmi Néppárt központi bi­zottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke beszédet mondott a legfelsőbb népi tanács és a kor­mány március 18-tól 28-ig tartott együttes ülésén. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szocialista építést siker koronázza, és rámutatott, hogy a nemzeti forradalmi harc teljes sikere hozzájárult a béke megszilárdításához Indokínában és Délkelet-Ázsiában. — A népi demokratikus hatalmat — folytatta Phomvihane — sike­rült fokozatosan megszilárdítani, különböző tömegszervezetek jöt­tek létre. Fontos eredményeket ér­tek el a gazdaság területén is. No­ha a gyarmatosítás és az imperia­lizmus korának öröksége rendkí­vül súlyos volt, az ipari üzemek ismét megkezdték a munkát, fo­kozódott a mezőgazdasági terme­lés, sikerült biztosítani a lakos­ság ellátását a városokban is. Az élet stabilitásához nagymértékben járult hozzá a valutareform, az új bérrendszer bevezetése, valamint egy széles körű kereskedelmi há­lózat létrehozása. Jelentős ered­mények születtek az oktatásügy, valamint az egészségügy területén is. A laoszi kormányfő a további­akban kiemelte, hogy országa mindig számíthatott a Szovjetunió és a többi szocialista ország támo­gatására és hatékony segítségére, és emlékeztetett arra, hogy a La­oszi Népi Demokratikus Köztársa­ság szorosan együttműködik a szomszédos Kambodzsával és a Vi­etnami Szocialista Köztársasággal. A testvéri szocialista országok — hangsúlyozta — országunkat szo­cialista országnak tekintik, ame­lyet marxista—leninista párt ve­zet. Az elkövetkezendő időszak leg­fontosabb feladatai között emlí­tette meg a főtitkár a nép demok­ratikus közigazgatási szerveinek megszilárdítását és a dolgozók be­leszólási joga kiszélesítését és rá­mutatott, hogy egyidejűleg kell végrehajtani a termelési viszonyok forradalmi átalakítását, valamint a tudományos-műszaki és az ideo­lógiai-kulturális forradalmat. A tudományos-műszaki forradalom­nak ebben a folyamatban kulcs­szerepe van — hangoztatta Kay­sone Phomvihane, majd pedig be­széde végén a forradalom vívmá­nyainak megvédésére szólította fel Laosz népét. (ADN) Gierek az Irakban kiszabadult lengyelekkel találkozott Edward Gierek, a LEMP KB első titkára csütörtökön találko­zott azokkal a lengyel szakértők­kel, akiket Irakban a múlt év de­cemberében raboltak el, és akik kedden érkeztek vissza Lengyelor­szágba. A lengyel hatóságok állan­dó kapcsolatban álltak az iraki legfelső vezetéssel és több baráti ország vezetőivel. A lengyel ható­ságok lépéseinek köszönhető, hogy az emberrablást végrehajtó kurd szervezetek végül úgy döntöttek, hogy szabadon bocsátják a túszo­kat. A szakemberek köszönetet mond­tak Edward Giereknek a kiszaba­dításukért tett erőfeszítésekért. Edward Gierek válaszában kife­jezte az egész lengyel társadalom háláját a baráti országok vezetői és mindazok iránt, akik a lengyel hatóságok kérésére segítettek a lengyel szakemberek kiszabadítá­sában. (MTI) 3 Alaposabb jogismerettel Leveleinkből szerzett tapasztalatok alapján Szerkesztőségünkbe havonta há­rom-négyszáz olyan levél érke­zik, amelyben az olvasók valami­lyen jogügyi kérdésről érdeklőd­nek, tanácsot, felvilágosítást k­ér­nek. Fölöttébb tanulságosak ezek a levelek, bizonyos áttekintést ad­nak arról, hogy milyen ügyek fog­lalkoztatják leggyakrabban az embereket. Erről persze nehéz lenne megközelítően is pontos képet adni, de kimutatásaink ar­ról tanúskodnak, hogy legtöbben mégis munkaügyi, társadalombiz­tosítási és családjogi kérdésekben kérnek útbaigazítást. A levelek száma­­ észrevehetően nem csökkent, annak ellenére sem, hogy az utóbbi években or­szágszerte javult a jogi felvilá­gosítás, sok népszerűen megírt jo­gi kiadvány látott napvilágot, és több mint ezer üzemben létrehoz­ták a szakszervezeti jogsegélyszol­gálatot. Érkezi­n a­rkinyi­lők Mi az oka, hogy ennek ellené­re sokan fordulnak segítségért a sajtóhoz? Az egyik ok talán az, hogy a munkahelyeken a pana­szok, az ügyek intézése még min­dig nem elég gyors. Az ügyinté­zők helyenként nem ismerik elég­gé a rendeleteket, nem kísérik fi­gyelemmel azok módosításait, a már megszokott, beidegződött gya­korlat szerint járnak el. Így az ügyek intézésénél tévednek, s a kérdésekre sem adhatnak pontos és megnyugtató választ. Sok helyütt azzal mentegetőz­nek, hogy a jogszabályok megle­hetősen terjedelmesek, nehezen áttekinthetők, nyelvezetük bonyo­lult, sok a kiegészítés, a módosí­tás, a hatályon kívül helyezés, ezért nehéz rajtuk eligazodni. A kifogások sokszor indokoltak és jogosak, a rendeletek valóban gyakran változnak, egyes kérdé­sek túlszabályozottak, s ez nem segíti elő az áttekinthetőséget, a zavartalan ügymenetet. Ha valamelyik rendelet sok fej­törést, gondot okoz, akkor ezt az átlagos kereset kimutatásáról szóló rendelkezésekről kétszeresen is el lehet mondani. Illés Sándor buda­pesti olvasónk erről így ír: „Másként kell kiszámítani a keresetet, ha fizetett szabadság­ról van szó, s másként, ha a bölcsődei térítési díj vagy az egye­temi ösztöndíj megállapításához kérik. Változik a kiszámítás mód­ja, ha az átlagkereset a táppénz kiszámításához kell, s akkor is, ha a nyugdíj, vagy baleseti kártérítés megállapításához van rá szükség. Csoda-e, ha nem értik az embe­rek, miért ingadozik »papíron« az átlagos keresetük.” A levélíró tudomása szerint né­hány esztendővel ezelőtt erről a kérdésről hangzott már el bíráló vélemény, de azután lekerült a napirendről. Kérdezi: mikorra várható, hogy az illetékesek vál­toztatnak ezen a bonyolult ren­delkezésen? Nem kevésbé szerteágazó a fi­zetett szabadságról szóló rendelke­zés. Rengeteg félreértésre, pa­naszra ad lehetőséget a sokféle cí­men adható pótszabadság. Pótsza­badság jár — hogy csak a leglé­nyegesebbeket említsük — a fia­tal korra, a beosztásra, az anya­ságra és a munkaviszonyban töl­tött időre. Meghatározott feltéte­lek mellett külön pótszabadság il­leti meg azokat, akik az építőipar­ban, a bányászatban vagy egész­ségre ártalmas munkakörben dol­goznak. Eltérő jogszabályok vo­natkoznak a pedagógusokra, a ve­zető beosztású dolgozókra, a tu­dományos munkát végzőkre, a művészeti dolgozókra stb. Érthe­tő, ha sokan nem ismerik ki ma­gukat, mennyi szabadság­ jár ne­kik, hogyan s mikor vehetik igénybe. Tovább bonyolította a szabad­ság kiszámítását a szabad szom­batok bevezetése. Sokan fognak tollat emiatt is, kérdezik, miért kell erre hivatkozva a szabadság­ból egy-két napot levonni, vagy ahogy sok helyütt diplomatikusan fogalmazzák, előre kiadottnak te­kinteni. Ráadásul az erről szóló rendeletet is gyakran rosszul ér­telmezik, s a szabadszombat szá­mításánál hibákat követnek el El*gszerű­*e ré.‘in­ tervek Ismerik-e vajon ezeket a sok embert érintő kérdéseket a felet­tes hatóságok? Dr. Zsiga László, a Munkaügyi Minisztérium munkajogi főosztá­lyának vezetője kérdésünkre igen­nel válaszolt. Elmondja, hogy tud­nak ezekről a gondokról, a jelzé­sek hozzájuk is eljutottak. Elisme­rik, hogy a munkahelyeken a bér­elszámolók és a dolgozók körében gyakori vitát, érthetetlenséget okoz a különböző módon számított és igazolt kereset. Valóban más a kereset összege a szabadságidő el­számolásakor, és megint más, ha a kereset igazolása a dolgozó gyer­mekének bölcsődei, óvodai, iskolai napközi díjának stb. megállapítá­sához kell. Az átlagos kereset ki­számítását szabályozó rendelke­zésnél szükségesnek és lehetséges­nek látszik bizonyos egyszerűsítés. Ezzel már foglalkoznak is. A pótszabadsággal kapcsolatban dr. Zsiga László elmondta: általá­ban nem veszik figyelembe a pót­­szabadság elsőrendűen fontos ren­deltetését. A különféle címen járó pótszabadság a különböző, gyak­ran nagyon eltérő körülmények között végzett munkát, a munka­végzés fáradalmait akarja meg­felelően honorálni és értékelni. Ezen a téren nemigen képzelhető el egyszerűsítés, a pótszabadsá­gok megszüntetése vagy esetleg összevonása. Különálló kérdés a szabadságok kiadásának rendje. Ez az ötnapos munkahét és más, az általánostól eltérő munkaidő­beosztás elterjedése következté­ben igényel majd módosítást. A módosítás persze nem várha­tó egyik napról a másikra. Egy­­egy évtizedek óta érvényben le­vő rendelet megváltoztatása sok bonyodalommal jár, nagy körül­tekintést igényel. Világosabb fogalmazást A leszerelő katonák bosszan­kodnak sokat például azon a ren­delkezésen, amely a rendfokozat vagy kitüntető cím után járó rendkívüli szabadság kiadásáról szól. Ezt példázza Sárközi Miklós miskolci olvasónk levele is. „Leszerelés után kértem a rend­kívüli szabadságot — írja —, de azt mondták, csak a következő évben adhatják ki. Hiába hivat­koztam más vállalatnál dolgozó ismerőseimre, akik minden vita nélkül megkapták a szabadságot, a rendeletre hivatkozva elutasí­tották. Nem értem, hogyan lehet­séges, hogy egyik vállalatnál így, a másiknál pedig másként értel­mezik a rendeletet.” A vita nem ok nélkül keletke­zik. A rendelet félreérthető. Így szól: a rendkívüli szabadságot „a leszerelést követő évben” kell kiadni. A minisztérium tájé­koztatása szerint — tekintve, hogy a rendelet csak évet, nem pedig naptári évet említ — a sza­badságot a leszerelést követő egy éven belül kell a dolgozónak megkapnia. Ezt közzétették a Mun­kaügyi Szemlében is. Csakhogy ezt bizonyára kevesen olvassák, mert a tájékoztatás nem jutott el mindenkihez. Ezért ki-ki a maga tetszése, szájíze szerint magya­rázza és alkalmazza a jogszabályt. Lónyai Mihály budapesti olva­sónk egy másik rendelkezést bí­rál. „Eddig abban a hiszemben voltam — írja —, hogy a dolgo­zókat a nyugdíjkorhatár betölté­se előtt öt évvel felmondás ellen védelem illeti meg. Most, hogy el­értem ezt a kort, megtudtam, hogy nem egészen így van. A törvény idevonatkozó pontja így szól: »Csak különösen indokolt eset­ben mondható fel a munkavi­szonya... annak a dolgozónak, aki­nek az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez legfeljebb öt éve hiányzik, kivé­ve, ha résznyugdíjra jogot szer­zett. Szerintem a paragrafus el­ső része ellentétben van a másik részével. Az első rész szerint ak­kor illeti meg védelem a dolgo­zót, ha legalább húszévi szol­gálati ideje van, a másik rész sze­rint viszont védelem már annak sem jár, akinek tíz éve van (?). Egyébként arra, hogyan kell ér­telmezni az idézett részt, a válla­latnál sem tudtak megnyugtató vá­laszt adni.” Több munkahelyi vezetőt, vál­lalati jogtanácsost megkérdez­tünk, hogyan magyarázza ezt a jogszabályt. A legkülönfélébb vá­laszokat adták. Voltak, akik be­ismerték, hogy nem értik. Végül ezzel is a Munkaügyi Minisz­tériumhoz fordultunk, ahol meg­tudtuk: a korábbi rendeletet tíz évvel ezelőtt módosították. Az új szabályozás szerint védelem csak azt illeti meg, akinek legalább húsz szolgálati éve van, s az élet­kora 55—60 év (nőknél 50—55 év) között van. Bonyodalom ebből a jogszabály­ból szerencsére nem sok keletke­zett, mert a legtöbb munkahelyen nem is próbálták megfejteni a paragrafust, hanem a régi, be­idegződött gyakorlat szerint jár­tak el, ami persze más szempont­ból szintén kifogásolható, hiszen a rendeleteket nem azért hozzák, hogy figyelembe se vegyék őket Szükséges-e ennek a jogsza­bálynak a módosítása? Feltétle­nül. Azóta változott a nyugdíjtör­vény. Abban a „teljes” és a „rész­nyugdíj” meghatározás már nincs benne. Zavart okoz a félreérthe­tő szövegezés. De indokolt a vál­toztatás azért is, mert szükséges, hogy a korosabb dolgozókat va­lóban védje a törvény. Maradéktalanul nem hallgathatjuk el azt sem, hogy nagyon sok jó, kedvező és világos rendelet értelmezéséről is jön levél. Miért? Azért, mert a rendeleteket nem tartják be. Sok példát lehetne hozni, de említsünk csak egyet. Mostanában feltűnően sok nyugdíjas dolgozó ír arról, hogy nem kap fizetett szabadsá­got, nem adják ki neki a heti pi­henőnapot, nem számolják el át­lagkeresetét a fizetett ünnepre stb. Dobai Antal budapesti olva­sónk nyugdíjasként három éve ugyanazon a helyen dolgozik, de fizetett szabadságot még sohasem kapott. „Eddig nem törődtem ezzel — írja. — Nem is tudtam, hogy jár. Most is csak az ismerősök figyel­meztettek rá. Amikor szóltam a vállalatnál, nem tagadták, hogy jár a szabadság, de nem tudták eldönteni, hogy mennyi, s nem nagyon mutattak hajlandóságot arra, hogy azt ki is adják.” Pedig a munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra, amelyek a vele együtt munkaviszonyban levő és azonos körülmények kö­zött munkát végző (nem nyugdí­jas) dolgozókat megilletik. Évi fi­zetett szabadságának a munkában töltött időre eső részét tehát a nyugdíjasnak is ugyanúgy meg kell kapnia, mint a nem nyugdí­jasnak. Jár a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap miatt járó dí­jazás is, természetesen a rájuk vonatkozó munkaidő-beosztás fi­gyelembevételével. Sajnos azt kell tapasztalnunk, ha a nyugdíjasok nem tudják, mi illeti meg őket, vagy nem ké­rik a járandóságukat, a vállalatok­nál hallgatnak ezekről. Egyetértünk a levelekből kiol­vasható igényekkel: a lehetőség szerint mind kevesebb rendeletre, módosítás esetén a rendelet újbóli közzétételére volna szükség. Kívá­natos az is, hogy a rendelkezések ne csak a szakemberek, a jogá­szok, a bírák számára legyenek érthetőek, hanem az állampolgá­rok számára is. Ez egyben lehe­tővé teszi annak ellenőrzését, hogy hiánytalanul betartják-e a jogszabályokat. A jogismeret csökkenti a vitáikat, a felesleges utánajárást. Varga Mária

Next