Népszabadság, 1977. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-02 / 78. szám
4 Egy harcos közíró emlékére Komor Imre születésének 75. évfordulóján A NAGY NEMZEDÉK tagjaival együtt lépett a forradalmi harc útjára tizennyolc őszén az akkor még félig gyerek Komor Imre. A forradalmak hónapjaiban és az ellenforradalmi terror tombolása idején eldöntötte, hogy neve tér le többé erről az útról, egész életét a munkásosztály felszabadítása ügyének szenteli. A darutollas különítmények hajtóvadászatot folytattak a kommunisták felkutatására, ő azokban a napokban itthon rejtőzött, kapcsolatot létesített a többi fiatallal, aki Budapesten maradt, hasonló szándékkal, mint ő. Később Bécsbe utazott, de nem menedéket keresett: eligazításért, megbízatásért ment. A jugoszláv megszállás alatt levő Pécsre küldték, ahol még működtek pártszervezetek, az ifjúmunkások lapot jelentettek meg. Még nem volt húszéves, de már jártasságra tett szert az újságírásban, mozgalmi munkája közben is szüntelenül tanult, fejlesztette marxista tudását, nyelvismeretét. Amikor a Baranyai Köztársaság korszaka véget ért, s Pécs is a magyar ellenforradalmi hatóságok kezébe került, Komor Imre egy időre a Szovjetunióba ment, hogy tanuljon és bekapcsolódjék a Kommunista Ifjúsági Internacionálé munkájába. Amikor 1922-ben visszatért Budapestre, a pártépítő munka egyik irányítója, tevékeny szervezője lett. Ugyanennek az évnek az őszén több mint száz más kommunistával együtt letartóztatták. A következő évben tartott tárgyaláson tizenkét évi fegyházra ítélték. Két évvel később ő is bekerült a cserefoglyok csoportjába, így megmenekült, a Szovjetunióban talált menedéket. A felkészülés, a tanulás egy rövid időszaka következett, aztán újra Bécsbe utazott, ahol amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja külföldi bizottsága tevékenykedett. Távollétében a budapesti bíróság a Baranyában korábban kifejtett forradalmi tevékenységéért ismét elítélte, ezúttal életfogytiglani fegyházra. ÉLETE SZÜNTELEN küzdelem azokban az években. 1925-ben a Központi Bizottság tagja lett, s a párt képviselője a Kominternnél. Huszonhéttől a Szovjetunióban élt, ahol a Marx—Engels Intézetben dolgozott. Öt éven át a német kommunisták Moszkvában megjelent lapjának, a Deutsche Zentralzeitungnak volt a főszerkesztője. Nyelvtudása, műveltsége alkalmassá tette őt a nemzetközi munkásmozgalomban sok jelentős megbízatás ellátására. Így 1933- tól Prágában, majd Párizsban dolgozott, aztán egy ideig megint Budapesten vett részt az illegális szervező munkában, szembenézve azzal a lehetőséggel, hogy ha elfogják, érvénybe lép életfogytiglani fegyházbüntetése. Pártmunkája közben ebben az időben is gyakran írt cikkeket, tanulmányokat különböző külföldi lapokba. 1936-ban visszatért a Szovjetunióba. Az ezután válságos időszakban az ott élő emigránsokat is sújtó megpróbáltatásokból neki is kijutott: hosszú esztendőket töltött fogságban. 1948-ban tért haza. Négy éven át a Népszava főszerkesztője volt, majd három évig a Szabad Nép főszerkesztőhelyettese, később a Magyar Nemzet, majd a Társadalmi Szemle felelős szerkesztőjeként dolgozott. PUBLICISZTIKAI ÍRÁSAINAK százai láttak napvilágot a magyar sajtóban, részt vett az újságírószövetség elnökségének, a Nemzetközi Újságíró Szervezet végrehajtó bizottságának munkájában. Ilyen minőségben sok nemzetközi értekezleten vett részt: Szófiában, Varsóban, Prágában, Helsinkiben, Berlinben és másutt tartott tanácskozásokon képviselte a magyar újságírókat. Részt vett a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének tevékenységében is. Sok éven át szinte fáradhatatlannak látszott, jóllehet egészségét a több évtizedes küzdelem és a rá zúdult megpróbáltatások aláásták, szívét megviselték. Nagyon ritkán és nagyon keveset beszélt önmagáról. Írásaiban alig-alig találhatók életrajzi elemek, emlékezések. Amikor íróbarátját, Illés Bélát köszöntötte hatvanadik születésnapján, néhány sorban azoknak az elvtársaknak érzéseiről szólt, akik életük nagy részétemigrációban és a nemzetközi munkásmozgalom különféle küzdőterein töltötték. „Az ilyen emberek hazaszeretete — írta — mélyebb a legmélyebb tengernél. Milyen csodálatos erő ez a hazaszeretet! Egyszer régen — talán a húszas évek végén lehetett — találkoztam Moszkvában Bokányi Dezsővel, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosával, akit a Horthy-vérbíróság halálra ítélt és a Szovjetunió kilépett a hóhérok karmaiból. Életvidám, agilis, dolgos ember volt, és a Szovjetunióban — mely második hazája lett — a munkaügyi népbiztosságon termékeny, nagy munkát végzett. Éppen valami ülésre sietett, úgy hogy csak menet közben váltottunk pár szót, és Bokányi Dezső ezt mondotta: »Ma éjjel azt álmodtam, hogy a Keletiindóházban leszálltam a vonatról és megsimogattam az indóház füstös falát." Megremegett a szívem e szavak hallatára. Magasságos ég — gondoltam magamban —, hogy vágyódik ez az ember Pestre!” A küzdelmes évtizedekben alighanem így vágyott haza ő is egy új, szocialista Magyarországra. 1902. ÁPRILIS 2-ÁN született Komor Imre, 1986. december 30-án, hatvannégy éves korában távozott körünkből Ha élne, ma volna hetvenöt éves. Emlékét megőrzi gazdag publicisztikai életműve, a tettek, s őrzi a kortársak és az utódok tisztelete. Vadász Ferenc Koszorúzási ünnepség Komor Imre sírjánál Komor Imre születésének 75. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepséget tartottak a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjánál levő sírjánál. A Társadalmi Szemle képviseletében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke és Knopp András, a szerkesztő bizottság tagja, a Népszabadság szerkesztősége részéről Katona István, az MSZMP KB tagja, főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyettes, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának nevében dr. Várkonyi Péter államtitkár, a hivatal elnöke, a SZOT és a Népszava szerkesztősége nevében Szigeti László, a SZOT alelnöke és Siklós János főszerkesztő koszorúzott. Elhelyezték a kegyelet és a megemlékezés virágait a kommunista újságíró hozzátartozói, a különböző sajtóorgánumok és társadalmi szervek képviselői, Komor Imre egykori munkatársai és tisztelői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Két műszak a kábai cukorgyár építésénél Az egész télen alapoztak és előkészítették a kábai cukorgyár folyamatos építését. Most a munkák meggyorsítására, április 1-től bevezették a kettős műszakot. Az V. ötéves terv egyik legnagyobb élelmiszeripari beruházását — kulcsátadásig — lengyel munkások építik. Az üzem elkészülte után naponta 600 vagon répát tud majd feldolgozni. Jelenleg ezer lengyel munkás dolgozik a kábai építkezésen, s rövidesen további ötszáz szakmunkás érkezik. A télen befejezték a technikai bázis elkészítését, működik a betontelep is, naponta 500 köbméter betont tudnak beépíteni. Lengyelországból speciális vagonokban ömlesztve érkezik a cement. Az idén elkészül a 100 méter magas kémény, megkezdik az első cukorsiló, majd a mészégető kemencék építését. (MTI) NÉPSZABADÁSAlöv?, április 2., szombat Ü ■■nepségek, kitüntetések Felszabadulásunk közelgő ünnepe alkalmából pénteken is sokfelé rendeztek ünnepségeket, nyújtottak át kitüntetéseket. A KISZ Központi Bizottságának felszabadulási ünnepségén,az ifjúsági szövetség Központi Művészegyüttesének székházában dl. Maróthy László, az MSZKP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára köszöntötte a megjelenteket, s nyújtotta át a kitüntetéseket. A munkásőrség országos parancsnokságának ünnepségén, amelyen megjelent Ladvánszky Károly vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes, Stadler János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, F. F. Krivda vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, s ott voltak a társ fegyveres erők és testületek képviselői is. Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka köszöntötte a kitüntetetteket. Az MSZBT ünnepsége a Barátság Házában volt; több szovjet diplomatának, a magyarországi kirendeltségek sok szovjet munkatársának, továbbá különböző magyar beruházásokon dolgozó szovjet szakembereknek nyújtották át ünnepélyesen a baráti társaság aranykoszorús jelvényét. Felszabadulási ünnepségeket rendeztek minisztériumokban és több más szervnél is. A Belkereskedelmi Minisztériumban dr. Sápitg Vilmos miniszter, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban Pallai Árpád miniszter, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Romány Pál miniszter, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban dr. Szabó János államtitkár nyújtotta át a kitüntetéseket. A műszaki haladás érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért a közlekedés és a hírközlés területéről Eötvös Loránd-díjban részesült Fehérvári Rudolf, az AFIT 17. számú Autójavító Vállalat főmérnöke, Kirkovits István, a soproni postaigazgatóság vezetője, Kulcsár József, a debreceni vasútigazgatóság osztályvezetője, Paisch Nándor, a Volán 1. számú Vállalat igazgatója, Reviczky János, az Út-Vasúttervező Vállalat osztályvezetője, Sápi Pál, a MÁV Tervező Intézet létesítményi főmérnöke; az építésügyi ágazatban dr. Kolin László, a Mélyépítési Tervező Vállalat irodavezetője, Szathmáry László, a minisztérium műszaki fejlesztési főosztályának vezetője, Somogyi László, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Péntek László, a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet osztályvezetője, Harsányi László, a Közmű- és Mélyépítő Vállalat főépítésvezetője. A Legfelsőbb Bíróságon rendezett ünnepségen dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyújtotta át az igazságszolgáltatás területén végzett kiváló munka elismeréseként a különböző fokozatú kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának — magas színvonalú művészi eredményei elismeréseképpen — a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta; a magas kitüntetést a rádió székházában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese nyújtotta át. A fővárosban minden kerületben volt emlékünnepség, megkoszorúzták a Budapest felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák emlékműveit, sírjait, emléktábláit, köztük a mártírhalált halt szovjet parlamenterek, Osztapenko és Steinmetz kapitány szobrát, a gellérthegyi szovjet hősi emlékművet, az angyalföldi Béke téren álló béke és barátság emlékművet. A Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-szervezete tegnap — a forradalmi ifjúsági napok részeként — mintegy háromezer műegyetemista, munkásfiatal, fiatal mérnök és oktató, a fővárosi egyetemek és főiskolák küldötteinek részvételével nagyszabású politikai fesztivált rendezett. Országszerte többfelé rendeztek pénteken ünnepséget. Sopronban a koszorúzások után aPetőfi Színházban ünnepi nagygyűlést tartottak, amelynek szónoka Pozsgay Imre kulturális miniszter volt. Az Akadémián tegnap nyújtotta át dr. Márta Ferenc főtitkár az Akadémia ifjúsági díjait, a kiemelkedő eredményt elért fiatal kutatóknak, alkotóknak. Ugyancsak tegnap a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen rendezett felszabadulási ünnepségen először nyújtották át az egyetem egykori kiváló professzoráról, az orvosi hivatás példaképéről, Dabis Lászlóról elnevezett díjakat; ezekkel az egyetemi tanács azokat a 35 évnél nem idősebb egyetemi dolgozókat jutalmazza, akik több éven át kiemelkedő eredménnyel tevékenykednek szakterületükön. Salgótarján határváros lett Somoskőújfalu egyesítése Salgótarjánnal április 1-én, pénteken hatályba lépett. Somoskőújfalu községi tanácsa megszűnt, szerepét a salgótarjáni városi tanács Somoskőújfalui tanácsi kirendeltsége vette át. A megyeszékhely lakóinak száma ezzel eléri a 47 ezret. Az egyesítéssel Salgótarján határvárossá lépett elő. A Somoskőújfalui közúti magyar—csehszlovák határátkelő-állomás neve ennek megfelelően megváltozott, és éjjel-nappal szolgálatot tartó, nemzetközi határátkelő-állomássá nyilvánították, megnyitva a kereskedelmi forgalom számára is. Munka szerinti elosztás, bérarányok BESZÉLGETÉS FALUSNÉ SZIKRA KATALIN AKADÉMIKUSSAL Falusné Szikra Katalin közgazdász egyetemi tanár, akit az Akadémia legutóbbi közgyűlésén választottak meg levelező tagnak, a közelmúltban tartotta meg akadémiai székfoglalóját ,a munka szerinti elosztás értelmezésének néhány kérdéséről. Kutatásairól beszélgettünk vele. — A szocialista elosztás alapelve a munka szerinti elosztás. Gyakran halljuk és tapasztaljuk, hogy ez az elv nem kellően érvényesül gyakorlatunkban, s feltételezhető, hogy ennek okai között az elméleti tisztázatlanság is szerepet játszik. Mit is értünk munka szerinti elosztáson? — A szocialista társadalom elosztási elve, a munka szerinti elosztás igen egyszerűnek tetszik: a megtermelt javakból mindenkinek a munkája szerint kell részesednie, a bért, a munkadíjat a végzett munkának kell meghatároznia. Nap nap után tapasztaljuk azonban, hogy milyen nehéz ennek az elvnek megvalósítása a gyakorlatban. Sőt alaposabb vizsgálattal még az is kiderül, hogy az elméletben is sok a nem kellően tisztázott kérdés. Naivitás volna persze azt gondolni, hogy a nera tisztázott elméleti kérdések megválaszolásával egy csapásra teljes rendet lehet teremteni bérezésünkben. Kétségtelen azonban, hogy a gyakorlati haladáshoz, a legsúlyosabb hibák elkerüléséhez nélkülözhetetlen bizonyos elméleti kérdések tisztázása. Kezdjük talán a legfontosabbal: a munka szerinti elosztás azt jelenti, hogy a munkajövedelmek, a bérek középpontja, meghatározója a végzett munka. De a végzett munka fogalmát is többféleképpen értelmezhetjük. Sokan azt mondják erre, hogy itt nincs különösebb probléma, hiszen a végzett munka a munkavégzés eredménye, tehát a munka díjazását a munka ered-ményéhez kell kapcsolni, hiszen a társadalom számára végül is a mnnka eredménye az, ami a lényeges, s a béreknek is ennek növelésére kell ösztönözni. Hogyan is mérhetjük — vagy másképpen: értelmezhetjük — a munkavégzés eredményét? — A munkavégzés eredmiménye értelmezhető naturálisan, vagyis természetben, például az elkészített munkadarabok számában, vagy pedig értékben, forintban. A munkavégzés naturális eredménye tehát az adott, konkrét munka termelékenységétől függően létrehozott használati értékek tömege. Ennek meghatározó szerepe van az azonos munkát végző dolgozók közötti bérkülönbség alakításában. Például két esztergályos keresetének különbsége, ha feladatuk, munkafeltételeik stb. azonosak, munkájuk — naturális — eredményétől kell, hogy függjön. Ez valósul meg például a darabbér esetében. A probléma azonban az, hogy nem csupán az azonos, hanem a különböző munkát végzők tevékenységét is össze kell hasonlítani, az esztergályosét a szövőnőével, a bányászéval, és így tovább. A csavart pedig nem lehet a szövettel vagy a szénnel, az esztergályos munkájának természetbeni eredményét nem lehet a szövőével vagy a bányászéval összemérni. — De talán megoldható a munkavégzés eredményének értékbeni, pénzbeli összehasonlítása? — A munka szerinti elosztást az esetek igen nagy részében — legalábbis az elméletben — a létrehozott értékszer arányos díjazásként értelmezik. Ennek alátámmasztása Marxnak „A gothai program kritikájában” olvasható s jól ismert tételeire szokás hivatkozni : „ ... az egyes termelő — a levonások után — pontosan visz-s szakapja a társadalomtól, amit ad neki”. „A termelők joga munkai szolgáltatásaikkal arányos” stb. Ezek a rendkívül fontos tételek azonban elsősorban a tőkés és a szocialista elosztás alapvető különbségét, a szocialista elosztásnak a tőkés elosztástól gyökeresen eltérő jellegét mutatták meg. Azt, hogy a szocializmusban egyedül és kizárólag a munka lesz a jövedelmek forrása. Ugyanakkor nem adtak — és nem is adhattak — valamilyen konkrét használati utasítást, „receptet” a munka szerinti elosztás gyakorlati érvényesítésére a szocializmusban. Az alapvető probléma itt az, hogy a modern termelés körülményei között — így a szocializmusban is — az áru nem az egyes dolgozók elkülönült tevékenységének eredménye, hanem az egész vállalati kollektíva tagjai bonyolult együttműködésének közös terméke. Ezen belül az egyes dolgozó hozzájárulása, meghatározott munkájának eredménye nem különíthető el és nem is értékelhető, hiszen a társadalom csak a vállalat egésze által létrehozott terméket, árut értékeli. Másképpen fogalmazva : kiszámíthatatlan, hogy Kiss Péter, Nagy János vagy a fényező-, illetve a lakatosmunkások csoportja mennyivel járult hozzá az Ikarus autóbusz hazai vagy külföldi piacon elismert értékének a létrehozásához. Ha végül is a különböző fajta munkatevékenységek eredményeit sem értékben, sem naturálisan nem tudjuk összehasonlítani,milyen alapon lehet mégis egymással összemérni a végzett munkákat? — A bérarányok, a bércentrumok alakításában végső soron a tényezők két csoportja játszik alapvető szerepet. Az egyik: a munkafeladat végzéséihez szükséges képzettség, amit jelentős rész-