Népszabadság, 1977. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

4 IZRAEL Mi várható Peresztől? — ötven dollárt szeretnék Lea Rabin számlájára befizetni — lé­pett be az ismeretlen férfi a Na­tional Bank of Washington helyi­ségébe. A gyanútlan tisztviselő át­vette az összeget, sajnálkozván, hogy Lea Rabin, az izraeli mi­niszterelnök felesége nem tudja igazolni a befizetés tényét, s a fér­fi csak Lea Rabin számlaszámát kapta meg. Ennyi elég volt neki — a Rabin-kormányzattal szem­ben álló Haarec című izraeli lap washingtoni tudósítójának —, hogy bizonyítékot szerezzen az iz­raeli politikusok botránysorozatá­nak legutóbbi ügyéhez, Rabin ha­llásához. A szóban forgó bank­ folyó­számlát, amelyen néhány ezer dollár volt, Rabin felesége tartot­ta fenn az Egyesült Államokban. Noha a jelenlegi ügyvezető mi­niszterelnöknek 1968-tól 1973-ig lehetősége nyílott ekkora összeget megtakarítani, hiszen Izrael wa­shingtoni nagykövete volt, mégis felesége folyószámlája lett az a banánhéj, amelyen elcsúszott. A kötött devizagazdálkodású Iz­raelben ugyanis magánszemélyek­nek tilos külföldi bankbetétet tar­taniuk. Az összeg mégis jelenték­telen, hiszen az utóbbi időben Iz­raelben nem néhány ezres, hanem néhány százezres, sőt milliós — nem külföldi betétekre — vissza­élésekre, megvesztegetésekre, ille­gális pártkasszafeltöltésekre de­rült fény. Vajon ezen a néhány ezer dolláron múlt volna csak Rabin ügyvezető miniszterelnök politikai bukása, kényszerű le­mondása a munkáspárt elnöki székéről? A bukás valós okai között bel­politikaiakat éppúgy megtalálunk, mint külpolitikaiakat. Ami a fo­lyószámla-banánhéj belpolitikai környezetét illeti — Rabin párt­ján belül is tükrözve a mind mé­lyülő válságot —, megerősödtek a széthúzás elemei. A megosztó­­dást jelezte a hatalmon levő Mun­káspárt februári elnökjelölő kong­resszusának végeredménye is, mert a háromezer szavazatból 48 százalékot szerzett meg Rabin el­lenfele, Simon Peresz hadügymi­niszter. Múlt vasárnap , amikor Rabin visszalépése miatt a párt központi bizottságának új elnököt kellett választania . Peresz ke­rült a legnagyobb izraeli párt (in­kább pártszövetség, hiszen hat csoportból tevődik össze) élére, májusban győz a munkáspárt, s miniszterelnök lesz Peresz, milyen politikát várhatnak tőle? Pereszt héjának tartják, aki a közel-keleti rendezés kérdésé­ben a „kemény vonal” híve. Fi­gyelemre méltó azonban, hogy az angol Guardian olyan héjának ír­ja le Pereszt, akinek „éles szeme van a lehetőségek felmérésére”. Rabint gyakran hibáztatták „gyengekezűségéért”, „határozat­lanságáért”. Pereszt ebben a te­kintetben sokan éppen a bukott politikus ellentétének tartják. Ezek a tulajdonságai is magya­rázhatják, hogy a belpolitikai vál­sággal, széthúzással, korrupcióval, a vezető politikusgárda csődjével küszködő Izraelben befolyásos uralkodó körök Simon Pereszben látják azt a gyakorlatias héja­miniszterelnököt, akire ma szük­ségük lehet. Maga Peresz is szí­vesen ápolja a „rugalmas héja” róla kialakított képét, gyakran hi­vatkozik arra, amit egykori főnö­kétől, Ben Guriontól tanult: „Az a fontos, amit teszel, nem amit mondasz." Szavak és tettek Persze ha a tetteknél mara­dunk, Simon Peresz már nem is annyira rugalmas politikus, mint amennyire önmagát reklámozza. Hadügyminiszterként például ak­tívan támogatta a szélsőjobboldali Gus Emnium mozgalmat izraeli félkatonai települések létesíté­sében a megszállt Ciszjordániá­­ban. Ő volt az, aki — a jelenlegi kormányban egyedül — elvetette az izraeli fogalmak szerint enged­ményeket tartalmazó, Ciszjordá­­niára vonatkozó Allon-tervet. (Ez a terv — amely lényegében a mai izraeli vezetés kompromisszumos készségének a határát jelzi — a Jordán folyó mentén izraeli ka­tonai vonallal Cisszjordániát „szi­getként” zárná el Jordániától.) Peresz elképzelése szerint Cisz­­jordániát még szigetként sem jut­tatnák jogos arab fennhatóság alá, hanem jeruzsálemi székhely­­lyel izraeli—arab „föderációt” alakítanának. Még a részmegálla­­podásokra leginkább hajló reak­ciós arab körök sem fogadták el Peresz indítványát, sőt a mun­káspárt jelenlegi elnöke még Iz­raelben sem talált támogatókat tervéhez. Simon Peresz politikai portré­jának egyik igen lényeges elemét egy izraeli újságíró így fogalmaz­ta meg: „Nagy megértést tanúsít az Egyesült Államokkal való kap­csolatok jelentősége iránt.” Ez ko­rántsem elhanyagolható tényező nemcsak Izraelen belül, hanem befolyásos washingtoni körökben sem. Ezek az Egyesült Államok közel-keleti politikájának bizo­nyos mérvű súlypontáthelyezésén tevékenykednek, azaz Izrael mel­lett a haladásellenes arab erők alkalmi érdekszövetségét tekintik a térséggel kapcsolatos amerikai politika másik alappillérének. Peresz — jobbra nyitás? Izraelben tehát a vezetés súlyos válsága dobta a felszínre — mint a keményebb politika képviselő­jét, az esetleges jobboldali irányú kiutat — Simon Pereszt. Az új pártelnök az önálló izraeli hadi­ipar meggyőződéses híve, és jó kapcsolatokat tart a francia, va­lamint az amerikai fegyvergyáro­sokkal. A fegyveripar fejlesztése azonban csak az agresszív politi­ka katonai háttere lehet, s nem pedig válasz a súlyos gazdasági helyzet támasztotta kérdésekre. 1972 és 1976 között például 200 százalékkal nőttek a fogyasztói árak, a munkanélküliek hányada jelenleg 3,5 százalék. Az aggasztó mértékben csökkenő beruházási ütem még nagyobb mérvű gazda­sági hanyatlás, pénzügyi-költség­vetési válság árnyékát veti előre. A gazdasági gondoknak termé­szetesen megvan a belpolitikai vetületük is. Terjed a sztrájkmoz­galom, ugyanakkor fokozódik a „másod- és harmadosztályú” iz­raeli állampolgárok, a szefárd zsi­dók és az arab lakosság elégedet­lensége. A bevándorlás lassul, sőt a kivándorlók száma már megha­ladja az Izraelbe érkezőkét. Tau­­fik Tubi, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárhelyettese a feszült­ségek folytán erősödő szélsőjobb­­oldali veszélyre figyelmeztet. „Rendibe kell tenni a házat!” fel­kiáltással a tömegek­ elégedetlen­ségét szélsőjobboldali mozgalmak próbálják kihasználni — kísérte­tiesen emlékeztetve a nyugat-eu­rópai és az amerikai szélsőjobb „jog és rend” jelszavára. Ebben az ingatag belpolitikai helyzetben felmerül a kérdés: ha Amerika szerepe Az Egyesült Államoknak nyo­mós érdekei fűződnek a közel­­keleti helyzetnek a jelenlegi „fel­állás” szerinti megszilárdításához. Ehhez viszont az szükséges, hogy az izraeli álláspont is kimozdul­jon a holtpontról, és Tel Aviv be­leilleszkedjen az „amerikai béke” Közel-Kelet-képébe. Az Egyesült Államokban mind több nyilatko­zat tanúskodik arról, hogy Wa­shingtonban tért hódít a felisme­rés: a palesztin kérdés mellőzé­sével nincs tartós közel-keleti nyugalom. Izraelben a jobboldal viszont makacsul azt vallja, a palesztinokkal csak a harc­téren, s nem a tárgyalóasztalnál szabad találkozni. Az ellentmon­dásos izraeli helyzet, a következő időszak politikájának esetleges árnyalatnyi változásai , amelyek várhatóan csak a májusi válasz­tások után válnak körvonalazha­­tókká — magukban rejtik a „ke­mény vonal” fokozottabb érvény­re jutásának, de ezzel esetleg a Tel Aviv—Washington-viszony ki­éleződésének a lehetőségét is. Dunai Péter NÉPSZABADSÁG 1977. április 16., szombat Kitüntetések a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása alkalmából A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsától a szocialista bri­gádvezetők V országos tanácsko­zása alkalmából, a szocialista bri­gádmozgalomban kifejtett brigád­vezetői tevékenységük elismeré­seként a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és kitüntető címet kapta Makádi József, a Ganz- Mávag Mozdony-, Vagon- és Gép­gyár vízgép- és kompresszorgyár­­egysége szerelő-lakatos csoportve­zetője, Nagy Károly, a Recski Bányászati Aknamélyítő Vállalat csapatvezető vására, Tagliber Fe­rencné, az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyárának üvegipari munkása, Végh János­áé, a Nagykőrösi Konzervgyár konzervipari szakmunkása. A népgazdasági tervek teljesí­tésében elért eredményeik elis­meréseként a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést kapta a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát kombáj­­nos szocialista brigádja, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat hatvani ABC-áruhá­­zának Kossuth szocialista brigád­ja, a Kőbányai Gyógyszerárugyár Heparin szocialista brigádja, a Taurus Gumiipari Vállalat szege­di gumigyárának Puskás Tivadar műszerész szocialista brigádja. A szocialista brigádmozgalom­ban kifejtett brigádvezetői tevé­kenységük elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Bácsik László, a Csősze­relőipari Vállalat csőszerelője, Bende Jánosné, a Május 1. Ruha­gyár gőzvasalónője, Bódis Sándor, a Chinoin Gyógyszerárugyár vegy­ipari szakmunkás csoportvezetője, Falucskai Antal, az Országos Kő­olaj és Gázipari Tröszt nagyalföl­di kutató- és feltáróüzemének ve­zető fúrómestere, Hangyái György, a Volán 14. sz. Vállalata dunaúj­városi üzemegységének gépkocsi­­vezetője, Horváth Imréné, a Ken­derszövő Vállalat szegedi juta­gyárának fonónője, Kóródi Mik­lós, a Ferencvárosi Malomüzem tmk csoportvezetője, Major Jenő­né, a fertőszentmiklósi Új Élet Tsz baromfitelep-vezetője, Már­ton János, a Budapest-Keleti MÁV Vontatási Főnökség villa­­mosmozdony-vezetője, Pozsonyi Pálné, a Fővárosi Kertészeti Vál­lalat kultúrvezetője, Sütő László, a sátoraljaújhelyi Hegyalja Ru­házati Szövetkezet csoportvezető­je, Szűcs István, az Ikarus Ka­rosszéria- és Járműgyár esztergá­lyosa. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát 15-en, bronz fokozatát 25-en kapták. A kitüntetések átadása után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja kitüntetésben részesítette az Or­szágos Érc- és Ásványbánya Vál­lalat felsőpetényi üzemének Le­nin fejtőbrigádját, a 21. számú Állami Építőipari Vállalat Május 9. kőművesbrigádját, az Újpesti Gyapjúszövőgyár Vidám kivarró­­brigádját, a Volán 7. számú Vál­lalatának II. Rákóczi Ferenc komplex autóbuszvezető—kalauz brigádját, a MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzem Petőfi Sándor rugókovács brigádját és a Csepeli Transzformátorgyár Braun Éva gépmunkás brigádját. A Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozatát 24-en, ezüst fokozatát 29-en, Az Ifjúsá­gért érdemérem kitüntetést 13-an, a KISZ Érdem­érem kitüntetést 17-en kapták. A Magyar Nép­­köztársaság Ki­váló Brigádja ki­tüntetéseket a kormány nevé­ben Nemeslaki Tivadar, a szak­­szervezeti kitün­tetéseket Her­­czeg Károly, a SZOT főtitkár­­helyettese, a KISZ-ki­tünte­téseket Maróthy László adta át (MTI) A SZOCIALISTA MUNKA HŐSEI Makádi József Nagy Károly Tagliber Ferencné Végh Jánosné KONZULTÁCIÓ Előre látható-e a társadalom jövője? MINDEN KORBAN foglalkoz­tatta az embereket, hogyan fog alakulni jövőjük, a sajátjuké, közvetlen környezetüké, hazáju­ké, esetleg az egész emberiségé? Nemcsak a puszta kíváncsiság té­tette — s téteti — fel ezeket a kérdéseket. Az ember tudatos lény, s ez mindenekelőtt azt je­lenti, hogy mielőtt cselekszik, ké­pes arra, hogy végiggondolja majdani cselekvésének útját­­módját, eszközeit, várható követ­kezményeit. Vajon azt jelenti-e ez a tuda­tosság, hogy az egyes emberek — akik ténykedésük közvetlen kiha­tásait általában fel tudják mér­ni — minden esetben tisztán lát­ják tetteik társadalmi kihatásait is? Ezt már korántsem állíthatjuk ilyen biztosan. „Az emberek ma­guk csinálják történelmüket — írja Engels Starkenburghoz inté­zett levelében —, de eleddig nem közös akarattal, közös terv sze­rint, még egy meghatározott, kö­rülhatárolt társadalomban sem. Törekvéseik keresztezik egymást, s mindezekben a társadalmakban éppen ezért a szükségszerűség uralkodik, melynek kiegészítése és megjelenési formája a vélet­len.” A társadalmi folyamatok tuda­tos irányítása, amely alapvetően a szocialista társadalomra jellem­ző, az egyes emberektől és kisebb­­nagyobb közösségeiktől is megkö­veteli, lássák át cselekvéseik tár­sadalmi kihatásait, nem­külön­ben az egyéni, illetve csoportte­vékenységből összetevődő társa­dalmi tevékenység hatásait, ered­ményeit, perspektíváit. De lehetséges-e ez egyáltalán? Jelezhetők-e előre a társadalmi folyama­tok irányai, vagy a törté­nelmi események valóságos me­nete? Valamikor régen az emberek mindkettőben hittek. Olyan égi jelekből, mint a csillagok állása, kiolvasni vélték sorsuk alakulá­sát, üstökösök megjelenéséből, madarak vonulásából próbálták jelezni egy-egy jelentős társadal­mi történés — például egy csata — kimenetelét. Csakhogy a tár­sadalom életét nem társadalmon kívüli vagy fölötti erők határoz­zák meg. A végső mozgatóerők a társadalmon belül vannak. Ezért helyesebb, ha előbbi kérdésünket így tesszük fel: Előre látható-e,s ha igen, milyen mértékben az em­berek tevékenységének történel­mi eredője? Kiszámítható-e, mi­ként fognak az emberek a jövő­ben cselekedni? BÍZVÁST ÁLLÍTHATJUK, hogy e kérdés megválaszolásának mikéntjét korunkban is minde­nekelőtt az osztá­lyszemlélet szab­ja meg. Egyáltalán nem véletlen, hogy a jelenkori polgári filozó­fiák zöme nem ismeri el a hosszú távú társadalmi prognózisok le­hetőségét, tudományos megalapo­zottságát. Ennek a meggyőződésnek az eredménye, hogy az utóbbi évti­zedekben kialakult jövőkutatással foglalkozó tudomány, a futuroló­gia polgári képviselői nem vállal­koznak többre, mint a technika, a gazdasági folyamatok, leg­inkább a számszerűen is megra­gadható társadalmi jelenségek le­hetséges fejlődéstendenciáinak felvázolására. Ezáltal persze érin­tetlenül hagyják a fennálló társa­dalmi viszonyokat. Következés­képp olyan jövőkép rajzolódik ki előttünk, amely a legjobb esetben is csupán a kapitalizmusnak a pol­gári humanizmus szellemében megreformált változata. A TÁRSADALMI FOLYAMA­TOK előreláthatóságának tagadá­sa, a jövőnek csupán a kapitaliz­mus keretein belüli elképzelése egyébként következik még a pol­gári gondolkodóknak a társadal­mi törvényekkel kapcsolatos ál­láspontjából is. Tagadják ugyan­is azt, hogy a társadalomnak át­fogó fejlődéstörvényei vannak. Legfeljebb csak időlegesen ható irányzatokat ismernek el. Gyak­ran éppen a történelemben vég­bemenő, kevésbé jelentős válto­zásokra hivatkozva, vagy a tár­sadalmi forradalmakat tagadva, vonják kétségbe a jövő tudomá­nyos előrelátásának lehetőségét. A kérdés megértéséhez a társa­dalmi jelenségek természetének sokrétűbb és sokoldalúbb ismere­te szükséges. Vannak ugyanis olyan társadalmi jelenségek, ame­lyek érvényessége csak egy-egy szűk történelmi periódusra — esetleg éppen a kapitalizmusnak csupán az első szakaszára — kor­látozódik, így például az eredeti tőkefelhalmozás, a szabadverseny stb. gazdasági jelenségei. Az ilyen szűk hatótávú társadalmi folya­matok tendenciáit, sajátos törvé­nyeit mechanikusan kivetíteni a jövőre valóban annyit jelentene, mint a jelent a múlt, s a jövőt pe­dig a jelen változatlan ismétlődé­seként értelmezni. Hatnak persze

Next