Népszabadság, 1977. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

8 ­ Az angyalföldi Tripoliszt a Tö­möri utca, a Mosoly utca, a Gön­cöl utca, a Babér utca, egy temp­lom és egy rendőrőrs határolja. Lakói nem ünnepelték meg a ju­bileumot, pedig egyes források szerint az akkor homoksivatagra hasonlító telep 1902-ben, vagyis épp 75 éve kapta a nevét a líbiai Tripoliról, és mindannyian tud­ják, hogy napjai meg vannak számlálva. Ez a főváros egyetlen összefüggő területe, amely a haj­dani nyomortelepekre emlékeztet. ..Egy csöppet sem vizes” Móricz Zsigmond, 1934-es an­gyalföldi felfedező körútjáról így ír Az Est hasábjain: „A szegény­ségnek ezen a tájon óriási tele­pei vannak. Mindenik más stílus­ban, más árban és más szellemi­séggel él. Vannak kertes kis csa­ládi lakások, ahol pompás udva­rokon nőnek a bokrok s a virá­gok. Aki ide bekerül lakónak, az csak a sírba megy ki innen, még oda sem szívesen. De a Tripolisz sivár. Már a kapu előtt kopár, le­taposott út, s bent is minden ko­pár és­­kopott és fekália illatú, öt­száz lakás, ötszáz család. Csak egy szoba-konyha. Vannak laká­sok, ahol tízen laknak. De mind a tízen örülnek, hogy nem az ég alatt halnak.” — A nővéremék öten laktak itt 1939-ben, amikor engem befogad­tak — mondja Nyári Ják­osné. — Zalai lány vagyok, több helyen szolgáltam a székesfővárosban, amíg sikerült a Nádor-féle gyár­ban elhelyezkednem, a Váci úton. 1943-ban mentem férjhez, és hát a férjem is ideköltözött. Megmutatja a három és félszer három méteres szobának azt a sarkát, amely csak az övéké volt, és „egy csöppet sem vizes”. Itt született a fiuk is, ma kétgyer­mekes családapa. Nyári Jánosné életének legnagyobb eseménye, hogy az ellenforradalom után ön­kényesen elfoglalta a mosókony­hát — amelynek korábbi lakója „kidisszidált” —, meg is büntet­ték érte, de a fiáéknak volt hol meghúzniuk magukat, amíg lakást kaptak Újpalotán. — A nővéremék őket is maguk­hoz vették volna — magyarázza a rend kedvéért a húsz éve történ­teket —, de az ágyat egyszerűen nem volt hol felállítani. Most meg, látja, egyedül maradtunk a testvéremmel: minden gyereke külön lakásban lakik. — Jövőre lebontják a Tripo­liszt, önöknek is el kell költöz­niük. Nem sajnálja? — Szétnézett már a telepen, fiam? Tudják majd fizetni a bért A rozoga, nyikorgó falépcsős, egyemeletes „szükséglakás-ka­szárnyákban” több az ajtó, mint egy mostanában épült tízemeletes házban. A tetők dúcaiban galam­bok fészkelnek, valamikor meg­ették, ma csak tenyésztik őket. Mindenki mindenkit ismer, de senki sem tudja, hogyan kerül­tek a kiégett füvű, poros udvar­ra, a ronda sufnik tövébe a több hetes szeméthalmok, a megunt, kiselejtezett sezlonok, matracok, karosszékek. Volt idő, amikor az efféle kincseket — ha rájuk lelt — azonnal becipelte a lakásába valamelyik lakó. Néhány kocsi­roncs is éktelenkedik a házak kö­zött, kerék, motor, volán és más ép alkatrészek nélkül. Már a gye­rekek sem játszanak velük, in­kább a felnyitott motorházú, járó motorú Zsigulik, Wartburgok, Moszkvicsok körül segédkeznek nagy buzgalommal, könyékig ola­josan. — Mi inkább a kicsi mellett döntöttünk — mondja Ricza Pé­terné. — Már a második gyerek­kel voltam terhes, amikor meg­kaptuk ezt a lakást itt, a 13-as épületben. Azóta megszületett Ga­bika is, most héthónapos. Persze hogy szűkén vagyunk, de én egy ugyanilyen lakásban nőttem fel, három épülettel arrébb, hetedma­­gamma. Nekik — mutat a kis­fiúkra — már nem kell itt felnő­niük. A parányi szobában rádió, tele­vízió, a könyvespolcon a Magyar Értelmező Kéziszótár vaskos kö­tete is meghúzódik. A konyhában olajkályha, villanytűzhely, és éj­jelre itt ágyaznak a hároméves Pistikének is az összerakható já­rókában. Riczáné — amikor a gye­rekek egészségesek, és óvodába, bölcsődébe járnak — az Akkumu­látorgyárban dolgozik, betanított munkás, és nem keres kevesebbet a férjénél, aki segédmunkás egy látszerészeti üzemben. Kettőjük jövedelme, a családi pótlékkal együtt, meghaladja a nyolcezer forintot, ebből tudják majd fizet­ni az új lakás bérét, alig­­várják, hogy fizethessék. Valami olyan lakást képzelnek el, ahol bent van a mellékhelyiség, meg lehet fü­­röszteni a gyerekeket, akkor is meleg van, ha nem fűtenek be, ahol a járókát csak egyszer kell összerakni, és ezt az egészet va­lahol itt, a környéken, közel a Tripoliszhoz, a szülőkhöz, a mun­kahelyhez. Az már egy más telep volt... A régi Tripolisz ismerői soha­sem felejtik el az eredetileg szük­­ségkórházinak épült barakkisko­lát, ahol, ha raktak a tűzre, csak a széngáz növekedett, ahol csu­kott ablaknál lehetett szellőztet­ni, s ahová — ha épp volt cipő­jük, és nem kellett kokszot gu­berálni — el-el látogattak a telepi gyerekek is. Gyalokai Béla — ma a XIII. kerület szakfelügyelője — 1945-ben kezdett a barokk iskolá­ban tanítani. Néhány tripoliszi gyereket régi ismerősként üdvö­zölt, már volt dolguk egymással előző munkahelyén, a gyermek­védő liga átmeneti otthonában. Volt dolga e sorok írójával is, aki tanítványaként ismerhette meg mélyről fakadó emberségét. — A tripoliszi gyerekek sem­mivel sem voltak rosszabbak a többieknél, csak tudod, nagyobb ellenállást kellett leküzdeniük. Túl közeli volt még a régi társada­lom, amely nem adott munkát, tisztességes megélhetést a szüleik­nek, nem vett tudomást gond­jaikról. E perifériára került em­berek egy része aztán elfásult, ivásra adta a fejét, vagy belebe­tegedett a nélkülözésbe. De meg­érezték, ha valaki segítő szándék­kal közeledett hozzájuk, sehol sem találkoztam annyi nyílt szí­vű, a gyerekéért Mindenre képes édesanyával, apával, mint ott, a telepen. — Mennyi ideig tanított a Tri­­polisaham, tanár úr? — Tizenhat éven át, de amikor eljöttem, az már egy más telep volt. Emlékszel, 1952-ben a ba­rakkiskolából raktár lett, és meg­kezdődött a tanítás a Tömöri ut­cai új iskolában. Néhány év­re rá, szemben a Tripolissszal, átadták a Göncöl utcai új házakat. Tudod, hogy hívják ma a tripoliszi kiser­dőt? Thälmann utcai lakótelep. A barakkiskolát már raktárnak sem használják, lakóház épül a he­lyén, a negyedik szintnél tarta­nak. Láttad az óvodát a Babér utcában, a közelben épült ABC- áruházat, a megnagyobbított or­vosi rendelőintézetet, szétnéztél már a telep környékén, fiam? És ami nem látszik, de a legfonto­sabb: a Tripoliszban már minden munka­képes ember dolgozik — mondja, aztán javít —. Majdnem minden munkaképes ember. Imbusz János, a Tömöri utcai iskola igazgatója azt tartja a leg­szembeötlőbb változásnak — akárcsak nyolc-tíz évre visszate­kintve —, hogy tiszták, rendesen öltözöttek a gyerekek, a tavaszi­kabátok, az anovákok láttán alig­ha lehetne eldönteni, hogy a te­lepről jöttek-e vagy a Rózsa­dombról. — Kétségtelenül több a hátrá­nyos helyzetű tanulónk, de ez már nem az anyagiak hiányából adódik, inkább az ingerszegény környezet — nem utolsósorban a lakásviszonyok — folyománya. Bár sok család a bútorokkal tele­zsúfolt szoba-konyháját i­s szépe­n rendben tartja, és törődik a gye­rekével. Iskolánk — a barakk­­iskola jogutódja — is sokat fejlő­dött! Testnevelési tagozatunk a Vasas sportiskola támogatásával működik, eszperantó tagozatos osztályaink révén pedig 25 or­szággal tartunk kapcsolatot. Na­gyon megnézzük, hogy kit hova javasolunk továbbtanulásra, de akit fölvesznek, többnyire meg is állja a helyét. A helyén 406 új lakás épül Földes Róbert, a XIII. kerületi tanács elnöke hosszan sorolja, mi minden épült Angyalföldön a fel­­szabadulás óta. Gazdag lista, de az is tény, hogy a harmadik és a negyedik ötéves tervben a ke­rületben tanácsi lakást nem épí­tettek. Élesen szóvá tették ezt a legutóbbi budapesti pártértekez­­leben, a tripoliszi munkáscsaládok tarthatatlan helyzetét külön is említették. Az eredmény: ebben a tervidőszakban, több mint öt­ezer lakás épül a kerületben. Kö­zülük kétezer-négyszáz a külső­angyalföldi területeken, az itt le­vő elavult lakások lebontásával. Az általános rendezési tervvel egy időben — másfél évvel ha­marabb a megszokottnál — elké­szült a beépítési tervjavaslat is. Ez a kerületi tanácsi szervezésű munkáslakás-építést és a tanácsi lakásépítést is tartalmazza, ame­lyet a fővárosi tanács illetékes főosztálya irányít. A Madarász Viktor utca, Babér utca, Kárász utca és a Gyöngyösi út által ha­tárolt területen lassan be is feje­zik a bontást, itt 586 munkásla­­kást építenek. A Tripolisz helyén 406 új lakás épül, a tervek sze­rint 1978 végén már beköltözhet­nek az első lakóik. Egymás mel­lett épül majd bölcsőde, óvoda, iskola, terveznek újabb ABC-áru­­házat, éttermet, szolgáltatóházat is. Arra törekszenek, hogy az itt lakók nagy többsége, ha ehhez ragaszkodik, a kerületben kapjon új lakást. „Régi tartozásunkat törlesztj­ük Angyalfölddel szemben” —mond­ta e tervekről szólva a főváros egyik vezetője, így igaz. Kéri Tamás REKVIEM A TRIPOLISZÉRT Mielőtt magától leomlik. (Mikó László felvétele) NÉPSZABADSÁG 1977. április 29., pétitek — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Hi­­rohito császárt Japán nemzeti ünnepe alkalmából. — ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT. Losonczi­­ Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ziaur Rah­­man vezérőrnagyot, a Bangla­des Népi Köztársaság elnökévé történt kinevezése alkalmával. — KITÜNTETÉS: Ligetkuti Ist­ván nyugdíjasnak, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgo­zók Szakszervezete központi ve­zetősége tagjának, 70. születés­napja alkalmából, több évtizedes munkássága elismeréseként, a Munka Érdemrend arany foko­zatát nyújtotta át Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára. — Lisszabonban csütörtökön jegy­zőkönyv aláírásával befejeződött a magyar—portugál gazdasági együttműködési vegyes bizottság tanácskozása. — A szocialista brigádokban dol­gozó munkások, bányászok részé­re nyílt tegnap szabadegyetem az oroszlányi városi művelődési köz­pontban. Komárom megyei és budapesti előadók tartanak tájé­koztatókat a hallgatóknak, töb­­­bek között a­z eocénprogram so­rán hasznosítandó ásványi kin­csekről, a vidék növény- és állat­világáról.­­ Az országgyűlés kereskedelmi bizottsága csütörtökön a belke­reskedelmi tárca vezetőivel ta­lálkozott. A megbeszélés után a képviselők megtekintették az új Hilton Szállót és a Vendég­látóipari Múzeumot.­­ DERKOVITS GYULA életét, munkásságát ismertető előadás­sorozat indult Celldömölkön és a járás községeiben. Ehhez kapcso­lódóan vetélkedőket is rendez­nek. Az első csütörtökön zajlott le a celldömölki kemenesaljai művelődési központban, szocialis­ta brigádok részvételével.­­ Az Országos Természetvédelmi Hivatal két további területet nyilvánított védetté Zala megyé­ben. Védettséget kapott növény- és állatvilágával a megye déli részén található 4000 hektáros oltáros bükkerdő és a Zalaeger­szeghez néhány kilométerre eső Dobronhegy környéke, a 305 mé­ter magas Kandikó-tetővel. — UDVARDI ERZSÉBET festőművész kiállítása nyílt meg tegnap az ajkai városi művelődési központban.­­ HÁROM DÍJAT NYERT a Va­sas Művészegyüttes énekkara Vass Lajos vezényletével a XXIV. nemzetközi folklór- és kórusver­senyen az ír köztársaságbeli Corkban. A vegyeskari kategó­riában II. díjat, a női karok kö­zött III. díjat nyert és megkap­ta az „egy kórusmű legkiválóbb előadásáért” kitűzött különdíjat is. A ZENÉS KÖSZÖNTŐVEL, koszorú­zásokkal és az Éneklő Ifjúság című kórusvetélkedővel kezdődött tegnap Sopronban a VI. országos diáknapok esem­énysorozata. TÓTH JÓZSEF, a Szocialis­ta Hazáért Érdemrend kitün­tetettje, aki 1924 óta volt tag­ja a pártnak, életének 75. évé­ben elhunyt. Temetése április 30-án, 14 órakor lesz a Dom­bóvári temetőben. — Az MSZMP Dombóvári Városi Bi­zottsága. — Dr. Molnár Frigyesnek, a­z Or­szágos Szövetkezeti Tanács soros elnökének vezetésével hazaérke­zett Berlinből az a magyar szö­vetkezeti küldöttség, amely részt vett a KGST-tagországok köz­ponti szövetkezeti szerveinek idei elnöki tanácskozásán. A küldött­ség ott volt az NDK fogyasztási szövetkezeteinek VIII. kongresz­­szusán is.­­ Tervegyeztető megbeszélést tar­tottak csütörtökön Békéscsabán az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és Békés megye ve­zetői.­­ A Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia meghí­­vásának eleget téve, dr. Franz Kanig bíboros, bécsi érsek — aki két napot töltött hazánkban — szerdán előadás­t tartott a hittu­dományi akadémián.­­ Május elseje alkalmából teg­nap a SZOT székházában a szak­szervezeti mozgalomban kiemel­kedő munkát végző vezető tiszt­ségviselőket tüntettek ki. Tizen­nyolcan részesültek a Szakszer­vezeti munkáért arany fokozat kitüntetésben, amelyet a SZOT elnöksége nevében Gáspár Sán­dor főtitkár adott át. — AZ ERKEL-DIÁKÜNNEPE­­KET mintegy kétezer Bács-Kis­­kun, Békés és Csongrád megyei, továbbá budapesti középiskolás részvételével nyitották meg teg­nap Gyulán. — Réti ZOLTÁN festőművész kiállí­tása nyitt meg tegnap Budapesten a Mednyánszky Teremben. A tárlat május 12-ig tart nyitva. — KOBAJASI KENICSIRO ve­zényletével adott hangversenyt tegnap Salgótarjánban a Buda­pesti MÁV Szimfonikus Zene­kar. — I. V. SZALIMON író, műfordító — aki több mint ötve­n magyar irodal­mi művet fordított oroszra — talál­kozott szocialista brigádtagokkal tegnap a Jászberényi Aprítógépgyár üzemi könyvtárában.­­ A III. NEMZETKÖZI GITÁR­­FESZTIVÁLT és -szemináriumot augusztus 3. és 18. között rende­zik meg Esztergomban. A gitár művészeinek nemzetközi sereg­szemléjére 15 országból várnak előadóművészeket és gitárokta­tással foglalkozó szakembereket, zenetudósokat. Új zenei könyvek A Zeneműkiadó új sorozata a Librettó; az operabarátok kíván­ságára induló sorozatban a legnép­szerűbb operák szövegkönyveit adják ki, két változatban, füze­tenként külön-külön és kötetbe gyűjtve egy-egy komponista há­rom-négy operáját. A most meg­jelent Puccini-kötetben a Bohém­élet, a Torca és a Pillangókisasz­­szony található. Kardos Pál: Kó­rusnevelés — kórushangzás című kétkötetes műve gyakorlati példa­tárt is tartalmaz. A Táncházat mutatja be riportszerű, szociográ­fiai és írói módszerekkel Siklós László új könyve. Rajeczky Ben­jámin írásainak kötete Ferenczi Ilona szerkesztésében látott nap­világot. Bach életével, munkássá­gával ismertet meg Karl Geirin­­ger Johann Sebastian Bach című munkája. Beszélgetések Luigi Dallapiccolával címmel jelent meg Várnai Péter új kötete. A kőszegi orgonákat ismertető kötet után most a győrieket mu­tatja be Régi magyar orgonák cí­mű sorozatában Szigeti Kilián. Újabb kiadásban látott napvilágot Alfréd Amenda Eroica című könyve, Beethoven életregényé­vel. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Faust (K. bérlet, 8. ea., fél 7). Erkel Színház: Légy jó mind­halálig (Gyurkovics bérlet, 8. ea., 7). Zeneakadémia: Beethoven összes zon­goraszonátái Fischer Annié előadásá­ban (Fischer Annié nyolc hangver­senye 6., du. 5). Kiss Gyula zongora­estje (Zongorabérlet m/4., 8). Zene­­akadémia Kisterem Nancy Casanova zongoraestje (fél 8). Nemzeti Színház: Faust I. r. (Felnőtt bérlet, 1. sorozat, 3. ed., 7). Nem élhetek muzsikaszó nél­kül (a Fővárosi Művelődési Házban, 7). Madách Színház: Spanyol Izabel­la (7). Madách Kamaraszínház: Isten nem szerencse­játékos (7). Vígszínház: Kaki­kkfészek (E bérlet, 4. ea., 7). Pesti Színház: Egy őrült naplója (7). Fővárosi Operettszínház: Az ellopott futár (Kombinált 4. bérlet, 6. ea., 7). József Attila Színház: Egy lócsiszár virágvasárnapja (L. bérlet, 4. ea., 7). Thália Színház: Thália kabaré (7). Vidám Színpad: Kölcsönlakás (fél 8). Radnóti Miklós Színpad: A bizalom vonala: Vonalra várva (7). Mikrosz­kóp Színpad: Ki fog gólt lőni? (fél 9). Huszonötödik Színház: Kőmíves Kelemenné balladája (fél 8). Egyete­mi Színpad: Ruszkij Szuvenír (7). Budapesti Gyermekszínház: Hókirály­nő (du. 3); Messze még a holnap (If­­jifeági ea., 7). Állami Bábszínház: Csizmás kandúr (Jókai tér 10., de. 10 és du. 3). Kamara Varieté: Nincsen múzsa tövis nélkül (fél 6 és 8). Fő­városi­­ Nagycirkusz: Moszkva csilla­gai (fél 4 és fél 8). I KÖZLEMÉNYÜK! A MAHART közli, hogy a nemzet­közi m­enetrend szerint Budapest— Bács—Budapest között közlekedő szárnyashajó járatát 1977. május 2-től megindítja, továbbá, hogy a Buda­pest—Horány—Surány közötti menet­rend szerinti járatát május 1-től na­ponta két járatpárral közlekedteti.

Next