Népszabadság, 1977. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

21 oldal - Ara: 1.20 Ft VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1977. május 1., vas. AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXV. évf. 101. szám MÁJUS ÜNNEPÉN kilencvenegy esztendeje, hogy a nemzetközi összefogást jelképező vörös lobogó alatt először vonultak fel a munkások a harci seregszemlére. Az akkor uralmon levők nyomban megérezték a veszélyt, már a legelső megmozdulásukon sortüzet nyitottak a nyolcórás munkanapot, elemi jogokat, emberi bánásmódot követelő „zavargókra”. Azóta a szocialista országok egész sorában piros betűs ünnep lett május elseje, amikor százmilliók mozdulnak meg, de kevés ország van már a földkerekségen, ahol ezen a napon ne lennének hatalmas megmozdulások. Az orosz munkásosztályé a soha el nem múló történelmi érdem, hogy hat évtizeddel ezelőtt elsőnek váltotta valóra május elseje eszméit, az elnyomottak reményeit, amikor szétszakította a szolgaság és az elnyomás bilincseit. Azóta a népek nemcsak azt tanulták meg, hogy nem tehetetlen bábok a kizsákmányolók kezében, hanem azt is, hogy megteremthetik a béke, a függetlenség a szabadság, a szocializmus rendjét. A szocializmus szüntelenül izmosodó és szélesedő világrendszerré változott, megingathatatlan erővé, amely a maga igazságát, értékrendjét, töretlen békeakaratát mindinkább érezteti és érvényesíti. A szocialista országok példája, közösségének ereje ihlette és segítette hősi küzdelmükben az immár egységesen a szocializmus útján haladó Vietnamot, Laoszt, tette lehetővé, hogy Angola népe győzelmesen verhesse vissza az imperialista intervenciót, és a társadalmi haladás maga választotta útját járhassa. Ez támogatta és támogatja a többi afrikai népet, amelyek közül mind többen és mind határozottabban lépnek a társadalmi igazságosság — s ha sajátos formák között is, de —, a szocialista eszmények útjára. Senki sem tagadhatja, hogy ez az erő ösztönzi kitartásra a fasizmus igájával szemben Chile népét. Mint ahogy ez segítette és segíti a kapitalista országok munkásosztályát harcában, amelyet azért folytat, hogy a tőkések ne háríthassák át korlátlanul a kapitalizmus válságának terheit a dolgozó tömegekre, hogy a monopóliumok hatalmát korlátozni lehessen, és hogy végül kivívják a valódi demokrácia, a tényleges szabadság társadalmát. A szocialista országok döntő szerepet játszottak és játszanak a békés egymás mellett élés elveinek, a helsinki megállapodásoknak az elfogadtatásában, ami nemcsak a háború rémét szorítja vissza, hanem csökkenti az ellenforradalom exportjának veszélyét is. És a tőkés világ munkásosztálya jól él a kedvezőbbé vált lehetőségekkel : Nyugat-Európa balra tart Olaszországban és Franciaországban kézzelfogható közelbe került, hogy a kommunista pártok a kormányzat részeseivé legyenek. Portugáliában súlyos csapás érte a monopoltőke és a fasizmus pozícióit, Görögországban és most már Spanyolországban is kivívták a kommunista pártok törvényes működését. A történelemben először — a kontinens egy kicsiny csücskét kivéve — Európa valamennyi kommunista pártja legális! Ha a sikerek forrását egyetlen szóval kívánjuk megmagyarázni, ez a szó így hangzik: internacionalizmus. A nemzetköziség, a kölcsönös szolidaritás segítette és segíti előrehaladásukban a tőkésországok munkásmozgalmát, a függetlenségükért és a szabadságukért harcoló népeket csakúgy, mint a szocialista országokat. Mert nemcsak az elnyomottak igénylik a szolidaritást a győzelmet már kivivőktől, szüksége van rá a szocialista világnak is. Már csak azért is, mert valamennyi nép érdeke, hogy a szocializmus útjára lépett országok eredményesen tudják ellensúlyozni a kapitalizmus erejét, és hogy az új élet kiépítésével a legszegényebb, legelnyomottabb tömegeknek, de a középrétegeknek is vonzó, gyakorlati bizonyítékot szolgáltassanak: a szocializmus jobb, nemesebb, szabadabb, emberibb életet képes teremteni. De szüksége van erre a szolidaritásra az antikommunizmus és szovjetellenesség megújuló rágalmaival szemben is, hogy hathatósabban verhesse vissza a hazug vádakat és bizonyíthassa igazát: az emberiség legjobbjainak szabadságvágya mind teljesebben ölt testet a szocialista országokban. Ezekben az országokban mindinkább a nagy tömegek tulajdonságává válik a közügyek és benne saját sorsuk intézésének szándéka, amihez a társadalmi rendszer az érdemi döntés jogát és lehetőségét egyaránt biztosítja. "Tavalyi tanácskozásukon az európai kommunista és munkáspártok képviselői erre a következtetésre jutottak: ,,A szocializmusért a saját országban vívott harc és mindegyik pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összekötődik a világ dolgozóinak, minden haladó mozgalomnak és valamennyi népnek kölcsönös szolidaritásával, a szabadságért és a függetlenség megszilárdításáért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben.’’ Pártunk egész politikája tükrözi az egységes egésszé ötvözött kettős felelősséget. Azt, amelyet hazánkért, népünkért viselünk, és azt, amelyet egyszersmind a szocialista közösség, minden társadalmi haladásért, függetlenségért és békéért küzdő erő iránt érzünk. Ezt a kettős kötelezettséget nem engedjük szembe állítani egymással: hazafiságunk internacionalista, nemzetköziségünk hazafias! Ahogy Kádár János elvtárs megfogalmazta a szocialista építésünk tapasztalatairól a Béke és Szocializmus című folyóiratban írt cikkében: „Pártunk azt vallja, hogy a hazafiság elválaszthatatlan a proletár internacionalizmustól, s e két nagyszerű eszme a szocializmus iránti elkötelezettség két oldala. A proletár internacionalizmus alapvető ismérvének tekintjük a mai viszonyok között: a nemzeti és nemzetközi érdekek egyeztetését; az egységre való törekvést; az egymás kölcsönös támogatását, az elvtársi együttműködést; a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív állásfoglalás és cselekvés kialakítását r testvérpártok önállósága, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján.” Népünk joggal lehet büszke: hazafisága mind teljesebben forr össze a nemzetköziség tudatával. Elég emlékeztetni a vietnami hazafiak iránt tanúsított nagyszerű szolidaritására, a távoli Angola fiai iránti rokonszenvre, a chilei börtönökben sínylődők felé áradó őszinte és cselekvő együttérzésre. Mind arra az őszinte, fenntartás nélküli, elvtársi áldozatvállalásra, amelyet a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek tanúsítanak mindannyiszor, valahányszor valahol a földkerekségen az osztálytestvéreinknek, a népeknek szükségük van a baráti támaszra. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus egységének különösen szemléletes példája az a nagyszerű munkaverseny-mozgalom, amelyet a csepeli munkások kezdeményeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő, 60. évfordulója tiszteletére. Kifejezésre jut ebben az a meggyőződés, hogy hatékony munkával, népünk életének gazdagabbá tételével, a Magyar Népköztársaság becsületének növelésével eredményesen járulhatunk hozzá a szocializmus világméretű tekintélyének emeléséhez. Öntudattal valljuk azonban, az internacionalizmus többet jelent, mint a szocializmus eredményes építése saját hazánkban. A proletár internacionalizmus elvei az alapja a szocialista országok között kialakult új típusú kapcsolatoknak. Erre épül az azonos célokért folytatott erőfeszítésünk összehangolása, a szocialista építőmunkában szerzett tapasztalataink cseréje, a világforradalmi folyamat előrehaladását nagymértékben biztosító, egyeztetett nemzetközi fellépésünk, és ennek szellemében nyújtunk segítséget a világ különböző térségeiben küzdő osztálytestvéreink harcához. Május elseje és az internacionalizmus szelleme elválaszthatatlan egymástól. Százezrek vonulnak ma fel — idősebbek, fiatalok, nők, férfiak — nálunk is, hogy ezt az egységet demonstrálják a dolgozó emberek boldogulásáért folytatott harc napján. Hiszen már annak idején úgy született ez a tavaszi seregszemle, hogy a munkások felismerték: ha ki akarnak törni a sötétségből, világszerte vállt vállhoz kell vetniük. A régi május elsejék öröksége, hogy a munkások, a dolgozók vörös zászlók alatt vonulnak az utcára, együtt dalolnak — így is kifejezve egységüket. Nem csupán a hagyományokból, hanem a jelenből is fakadó nagyszerű érzés ez, új küzdelmekre és új győzelmekre lelkesítő erő. Ahogy ez nyitotta meg a börtön kapuját Luis Corvilán előtt, úgy nyitja meg majd a többi üldözött hazafi és forradalmár előtt Chilében, Uruguayban, Paraguayban, Thaiföldön, Dél-Afrikában és másutt. Ez a szellem ösztönzi a dolgozó osztályokat a harcban, amelyben kivívják a maguk szocialista igazát, ez a biztosítéka, hogy a népek megvalósíthassák a teljes függetlenségüket, ez a feltétele a békének. Május elseje, a nemzetközi összefogás ünnepe ezért bővült ki, ezért lett a munkások ünnepéből valamennyi, haladásért, békéért küzdő antiimperialista erő ünnepévé. Ezért vonulnak fel világszerte, a szocialista országokban csakúgy, mint a tőkésállamokban és a fejlődő országokban milliók és milliók. * Várnai Ferenc Idegein Mértíjjjjal tüntették ki a ti tfaágo *Mtnapsi Nemzetközi Lenin Békedíjjal tüntették ki Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által alapított, a világbéke megszilárdításáért folytatott küzdelem legkiemelkedőbb képviselőinek adományozott kitüntetés odaítéléséről szóló hírt tegnap jelentették be Moszkvában.