Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

10 NÉPSZABADSÁG 1977. június 15., szerda KÖZGAZDASÁG így is lehet beruházni INTERJÚ SZERB FERENCCEL, A VEGYÉPSZER VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL Holnap, június 16-án Nyerges­újfalun felavatják a Magyar Vis­­cosa Gyár új, korszerű, szinteti­kus textilipari szálgyártó üzemét, a PAN II-t amely a sikeres be­ruházás eredményeként az előírt­nál hat hónappal hamarabb kezd­te meg az üzemszerű termelést. Erről a nem lebecsülendő fegy­vertényről beszélgettünk Szerb Ferenccel, a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat vezérigazgató­jával. Fegyelem, szervezettség, rugalmasság — A PAN II tervszerű, gyors megvalósítása ellenpéldája a hazai beruházási gyakorlatnak, amelyre a kivitelezések elhúzódása és a költ­ségek gyakran jelentős túllépése nyomja rá a bélyegét. Sokakat ér­deklő kérdés: hogyan csinálták? — Vállalatunk, a Vegyépszer, mint a neve is utal rá, a kivite­lezés alapvető folyamatait átfogó, széles vertikumú tevékenységet végez: saját maga épít, szerel és vegyipari gépeket gyárt. Ez ked­vező lehetőségeket jelentett szá­munkra, amikor a PAN II-t há­rom évvel ezelőtt átvettük a le­bonyolítás addigi szervezőjétől, az időközben más feladattal megbí­zott Petrolbertől, s elvállaltuk a beruházás komplex kivitelezését, a határidő és a költség-előirány­zatok megtartását, az üzem kifo­gástalan működéséért való fele­lősséget, a megvalósításban részt vevő vállalatok tevékenységének fővállalkozói jellegű koordinálá­sát. Mielőtt a vállalkozás részletei­ről szólnék, szeretném aláhúzni, hogy a beruházások gyorsabb, ha­tékonyabb megvalósítását ma leg­főképpen a kivitelezésben részt vevő önálló vállalatok közti szer­ződéses fegyelem lazasága, a szer­vezési feladatok bonyolultsága nehezíti. A kivitelezésben közre­működő vállalatok nem az adott beruházás határidejének megtar­tásában, hanem árbevételük és nyereségük növelésében érdekel­tek. S ha a program valahol felbo­rul, s ha lehetőségük van rá, akkor válogatnak az egyidejűleg folya­matban levő munkáik közt. Az elvonulásra, vagy a kezdés halo­gatására, az időhúzásra mindig van jog szerinti kibúvó is. Hi­szen, mint Nyergesújfalun is, számtalanszor meggyőződhettünk róla, például a szerelésre kész ál­lapotot lehet úgy értelmezni, hogy a munkaterület tisztára ki legyen seperve, de úgy is, hogy miközben az építés még folyik, már zavar­talanul lehet szerelni is. Ilyen és hasonló dolgok miatt szokták azt mondani, hogy a beruházáson részt vevő, sokszor több tucatnyi vállalat tevékenységének jó meg­szervezése olyan reménytelen vál­lalkozás, mintha a beruházó egy marék bolhát akarna összefogni. Ha a PAN II-nél nem egy válla­lat, a Vegyépszer végzi az építési és szerelési munkáknak mintegy a felét, akkor ott sincs másképp. — A Vegyépszernek hogyan si­került még időelőnyhöz is jutnia? — Mi a saját részlegeink vezetőit bármikor tudtuk utasítani, fegyel­mezni, jutalmazni, amit a koope­ráló vállalattal természetesen nem tehetünk meg. S ha a prog­ram valamilyen külső vagy belső ok miatt „csúszott”, a részlegve­zetők mozogtak, mégis megcsi­nálták, amit kellett. Amikor a gépgyárunk késett valamilyen be­rendezés szállításával, mert nem kapott idejében anyagot, az el­maradást pótolták a szerelők. Tavaly karácsony táján kiderült, hogy az üzemi nyomáspróbáknál fogyatékosságok vannak, szere­lőink huszonnégy órán belül a helyszínen voltak, s a hibát még az ünnepek előtt kijavították. Egy ilyen operatív akció lebonyolítása abban a helyzetben más vállalat­tal elképzelhetetlen lett volna. Pedig akkor nagyrészt már ettől függött, hogy a megszerzett idő­előnyt képesek leszünk-e tartani vagy elveszítjük. A PAN II összes építési és technológiai szerelési munkáinak mintegy 49%-át a mi részlegeink végezték. A program szerinti feladatokat a beruházás minden részvevőjével rendszere­sen egyeztettük, s a végrehajtást folyamatosan ellenőriztük. Az „idegen” vállalkozók által végzett munkáknál mi is ki vol­tunk téve az imént említett prob­lémáknak. A tapasztalatok azon­ban azt igazolták: a komplex ki­vitelezést lebonyolító kivitelező vállalat — ez esetben a Vegyép­szer — rugalmasabban tud alkal­mazkodni a vele szerződött alvál­lalkozókhoz. Egy vállalaton belül minden további nélkül megvan a lehetősége a munkák gyors átcso­portosításának. Szükség esetén a PAN it-n is tudtunk változtatni a feladatok sorrendiségén, ha az idegen kivitelező nem tudott hoz­zánk igazodni. Miért vállalták? — Milyen kockázattal járt az, hogy a Vegyépszer a beruházás komplex kivitelezésére vállalkozott? — A hazai gyakorlatban ma még ritka, hogy kivitelező válla­lat bonyolítsa le a beruházást, s hogy saját maga vállalkozzon az üzem kulcsra kész átadására. Mint ahogy korábban Nyergesúj­falun a már említett Petrolber volt a lebonyolító, s mi addig ott csak a szokásos szerződéses vi­szonyban végeztük a vállalt kivi­telezési feladatokat. S ha feltéte­lezzük, hogy a PAN II az előző felállásban s történetese­n a ter­vezettnél drágábban valósul meg, akkor a Petrolier, mint lényegé­ben irodai szervezet, a többletet, saját pénzügyi fedezet híján, min­den további nélkül áthárítja a be­ruházóra. A Vegyépszer ezt sem­miképpen sem tehette meg. Ne­künk a Magyar Viscosa már jo­gosan mondhatja: ha a vállalt fix árat túllépted, az a te dolgod, én többet nem fizetek. Ha a beru­házás netán elhúzódik, mi el­esünk a lebonyolításért járó mi­nimális díj egy részétől. Ha pedig a tervezettnél drágábban építünk és szerelünk, a kockázat száz szá­zalékig minket terhel, a költség­­túllépés a mi nyereségünket, fej­lesztési és személyi jövedelemnö­velési lehetőségeinket csökkenti. Szerencsére a dolgok másként alakultak. A próbaüzemi indítás határidejét partnereinkkel váll­vetve öt hónappal és nyolc nap­pal sikerült előbbre hoznunk. S a viszkozagyáriakkal szorosan együttműködve a próbaüzemelés­nél is nyertünk egy hónapot, az előirányzott költségekből pedig számottevő summát megtakarítot­tunk. — A megtakarításból bizonyára a Vegyépszer is részesült? — Egyetlen fillért nem kapunk belőle. — Akkor mégis miért vállalták a kockázatot? — Elsősorban azért, mert ön­magunknak is be akartuk bizo­nyítani, hogy a munkaerőgondok és feszültségek közepette is van mód a beruházások szervezettebb kivitelezésére. Sok nálunk az olyan szakember, aki szenvedé­lyesen keresi az új utakat, s nem sajnálja az ezzel járó többletmun­kát és fáradságot a siker elérésé­ért. Ami az anyagiakat illeti, az öt hónap határidő-rövidítés köz­vetett haszna nálunk az, hogy a PAN II-n foglalkoztatott létszá­mot hamarabb át tudtuk vinni más, számunkra szintén fontos munkára. Van azonban számotte­vő népgazdasági haszon is: a fél évvel előbb megkezdett üzemsze­rű termelés exportnövelő és im­portmegtakarító többletproduk­tuma. Ebből a Vegyépszer semmit nem kap, tehát a vállalati anya­gi érdekeltség elve itt ugyanúgy, mint más hasonló esetekben, nem érvényesül. S ezt egyáltalán nem tartom jónak. — Ezért oly ritka nálunk hazai beruházási fővállalkozás? — Az egyik ok mindenesetre ez. S hadd tegyem hozzá: sajná­latos, hogy a fővállalkozás anyagi ösztönzését a tavaly megjelent rendelet sem oldotta meg. Ezért mi sem eszerint vállalkozunk, mert a kockázat mértéke túl nagy, és nem áll arányban az esetleg el­érhető nagyobb nyereséggel. A másik ok, hogy egész beruházási előkészítési rendszerünk kevés te­ret hagy a vállalkozásnak. A nagyberuházások előkészítésével a beruházó és a felügyeleti szerv foglalkozik, s a jóváhagyás több­nyire becsült — a beruházó által sokszor tudatosan alátervezett — adatok alapján történik. A beru­házás magvalósítási idejét és költségét becslések alapján előíró kötelező elhatározások a későb­biekben szinte kizárják az érde­mi vállalkozást. A jóváhagyás előtt viszont a beruházó nem tud­ja nekem azt mondani: fővállal­kozz! Hiszen nincs mire, mert nincs kiviteli terv, költségvetés, és így tovább. Ám a legsúlyosabb gond a szerződéses fegyelem la­zasága, a koordinálás kérdése. Csináld magad? — Akkor hát a megoldás kulcsa a „csináld magad", azaz a vertiká­lis kivitelezés bővítése? — Meggyőződésem, hogy ez na­gyon fontos feltétele a fővállalko­­­­zásnak. Az, hogy egyes szakterü­letek speciális profilú vállalatai mellett a jelenleginél nagyobb számban legyenek vertikális te­vékenységre felkészült kivitelező vállalatok is. Ilyen irányban fej­lődik egyébként a Könnyűipari Építő és Szerelő Vállalat, a Kip­­szer. A Vegyépszerhez hasonló szervezetű vállalatot szándékoz­nak létrehozni a bányászati be­ruházások komplex kivitelezésére is. A vertikalitás nálunk sem je­lenti azt, hogy mindent meg tu­dunk csinálni magunk, de annyit igen, hogy ne kelljen házalnunk még viszonylag csekély szakipari munkákkal is, hogy tehát a mun­ka szervezettsége a szokottnál ki­sebb mértékben függjön más vál­lalatoktól, s mi is rugalmasabban, jobban tudjunk velük együttmű­ködni. Mindezt azért kell ennyire kiemelni, mert a kooperációs za­varok miatt jelenleg általában több idő vész el a beruházásokon, mint amennyit a meghatározott szakmai tevékenységekre szakoso­dott vállalatok termelékenyebb munkájával nyerhetünk. Arról nem is szólva, hogy a jelenlegi különféle monopolhelyzetű, sza­kosított monstrum építőipari kivi­telező vállalatok, a dolog termé­szeténél fogva sokszor még a leg­nagyobb erőfeszítések árán sem tudnak eleget tenni a fokozott követelményeknek, mert a kapa­citásuk annyira túlterhelt és szét­zilált. — A Vegyépszer nincs ilyen ve­szélynek kitéve? — Mindig nagyon meggondol­juk, hogy mire vállalkozzunk, és nem engedjük magunkat lehetet­len helyzetbe hajszolni. Valami kicsit azért mi is túlvállaltunk, hogy legyen mozgási lehetőségünk s szükség esetén át tudjuk csopor­tosítani erőinket. Mennyi lehet ez a túlvállalás? Nem tudnék rá re­ceptet adni, öt-tíz százalék? Tény, hogy nem lehet nagy. Mert utólag, ha­ a baj bekövetkezik, már nem lehet azzal mentegetőzni: kérem, muszáj volt vállalnom, erre a mi­nisztérium vagy más szerv utasí­tott. Nem könnyű következetesnek lenni, hiszen végtére is a NIM vállalata vagyunk, mégsem léphe­tünk a kapacitás szétforgácsolásá­­nak útjára, mert azzal vége len­ne minden lehetséges előnynek. — Magyarországon a PAN II-höz hasonló nagyságú beruházások megvalósítási ideje a felmérések szerint általában öt év, s a nyer­gesújfalui üzemé mindössze 30 hó­nap. Megismételh­ető-e ez a bravúr? — Amit a PAN II-n csinál­tunk, abban nincs semmi boszor­kányság. A trükkje csak az, hogy a beruházás komplex formában valósuljon meg, amelyben lehe­­tőség van az előírt program szer­vezett, fegyelmezett betartására. Ezért a sikeres vállalkozás bizo­nyos területeken, hasonló feltéte­lekkel, másutt is megismételhető. Nyergesújfalu nekünk az első ilyen jellegű, igazán jelentős vál­lalkozásunk. Korábban csak ki­sebbeket csináltunk ebben a for­mában, s jelenleg két új, még eb­ben a tervidőszakban kezdődő milliárdos beruházás komplex ki­vitelezéséről tárgyalunk. A most szerzett tapasztalatokat azokon szeretnénk gyümölcsöztetni. Oroszi István KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Inge Borkh és Kim Borg éne­kel. 9.00: Katedra. 9.30: Találkozás egy ciklonnal. 9.45: Népi zene. 10.05: Az ember biológiai jövője. III. 10.35: Zenés képeskönyv. 10.50: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.05: Barokk muzsika. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Új falusi krónika. 13.40: Népi zene. 13.59: Ezeregy délután. 14.24: Kósa György művei. 15.10: Messziről — messzire. 15.50: Kórusművek. 18.10: Summásdalok — munkásdalok. 16.30: Sosztakovics: I. szimfónia. 17.07: Olvasó a labirintusban. 17.32: A Síik együttes műsorából. 17.45: Népzenekedvelőknek. 18.15: Könyvszemle. 19.15: Levelek Nyugatról. 19.49: Erkel: Hunyadi László, I. felv. 20.53: Kis magyar néprajz. 21.03: Brahms: Kettősverseny. 21.35: Nóták. 22.30: Filmzene. 22.42: A gondolatok sorsa. 22.57: Kórushangverseny. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ , 8.05: A Fonográf együttes felv. 8.33: Örökzöld dallamok. 9.33: Hegedűmuzsika. 11.33: A Szabó család. 12.00: Madrid hercege. Operettrészt. 12.33: Csajkovszkij kamaramuzsiká­jából. 13.33: Kórusmuzsika gyermekeknek. Kettőtől ötig ... Zenés délután. 14.00: A Fekete-erdő lánya. Operett­­részi. 14.15: Kamarazene. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.35: Slágermúzeum. 15.37: Petri Miklós énekel. 15.50: Három ország, 3 énekegyüttes. 16.15: Fülemile Tibor faggottozik. 16.33: Eisler-dalok. 16.48: Népdalfeldolgozások. 17.00: ötödik sebesség. 18.00: Árhullám. 18.10: Fúvószene. 18.33: 3x 3.­­ Táncdalok. 19.03: Katonadalok. 19.30: Szórakoztató zene. 20.00: Ez is­ az is ... 22.00: Dzsesszfelvételek. 22.23: Romantikus dalok. 3. MŰSOR 14.05: Cár és ács. Operarész­. 15.02: Századunk mesterműveiből. 16.03: Várakozások. 16.55: Corelli-felvételek. Szt. 17.30: Katedra. 18.05: Lanner-melódiák. 18.29: Manón. Operarészt. Szt. 19.33: Külföldi tudósoké a szó. 19.48: Mozart-zongoraversenyek. Szt. 20.58: Juhász Ferenc: A tékozló or­szág.­­ 21.49: Új lemezeinkből. Szt. 22.28: Vujicsics: Kurucok emlékezete. 22.41: Giorgio Tozzi énekel. TELEVÍZIÓ 8.59: Tévétorna (sz.). 9.05: Delta (ism.). 9.30: Ágnes nővér. Mb. NDK-tv-film * (ism., sz.). 11.05: Lehet egy kérdéssel több? 11.35: A koala (ism., sz.). 14.30, 15.05 és 15.40: Mindenki iskolája. 16.33: Hírek. 16.40: És így tovább ... 17.35: Amazóniától Dél-Brazíliáig. Rö­vidfilm, I. (sz.). 17.55: Vendégünk a tudósító. 18.40: Szépen, jól magyarul... 19.05: Esti mese. 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Fórum gazdaságpolitikai kér­désekről. Szó lesz több olyan fontos kérdésről, amely a köz­véleményt is foglalkoztatja, így a hatékonyságról, a gazdasági egyensúlyról, a nemzetközi kapcsolatokról, az életszínvo­nalról. 21.30: Színházi album. 22.40: TV Híradó 3. 2. MŰSOR 18.33: A tv szabadegyeteme (ism., sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Beethoven: V. szimfónia (sz.). 20.35: A KISZ Központi Művészegyüt­tese Irodalmi Színpadának elő­adása. 21.10: TV Híradó 2. 21.30: Olimpiai nap. A berlini nem­zetközi atlétikai versenyről (felv., sz.). Gyors fejlődés, de még sok lehetőség a magyar—finn gazdasági kapcsolatokról A második világháború óta gyorsan fejlődő Finnország az iparilag fejlett tőkésországok kö­zé tartozik. Egész sor iparág — leginkább a fa-, cellulóz- és pa­píripar, a gépipar sok ága, a vegyipar, a textil- és bőripar — a legkorszerűbb színvonalú lett, s a mezőgazdaság felesleget is ter­­mel. Ennek megfelelően Finnor­szág igen kiterjedt külkereske­delmet folytat. Ebben jelentéke­nyen segíti békeszerető, aktív semleges külpolitikája, s ezt fe­jezi ki a KGST-vel 1973-ban megkötött együttműködési egyez­mény is. Finnországnak nyilvánvalóan előnyös, ha a tervgazdálkodást folytató, konjunkturális ingado­zásoktól mentes, hosszú időszak­ra előretekintő szocialista orszá­gokkal szorosak a kapcsolatai. Ez az infláció és a munkanélkü­liség nagy gondját is segít csök­kenteni. A szocialista országok­­nak viszont azért jó partner Finnország, mert korszerű, jó mi­nőségű termékeket kínál. 1973 óta Finnországnak a KGST-tagországokkal lebonyolí­tott kölcsönös forgalma kereken két és félszeresére (ezen belül 1976-ban 12%-kal) nőtt, gyorsab­ban, mint külkereskedelme álta­lában. 1976-ban a finn külkeres­kedelemben 24% volt a KGST- országok részesedése. Hazánk és Finnország 1968-tól 1976-ig meghétszerezte egymással fenntartott forgalmát, de a ma­gyar kivitel értéke így is csak 35 millió dollár. 1975-ben lépett életbe a tízéves, hosszú lejára­tú gazdasági, ipari, műszaki-tu­dományos együttműködési meg­állapodás, s ugyanettől érvényes a kereskedelmi akadályok köl­csönös megszüntetéséről szóló egyezmény. Ennek igen lényeges eleme, hogy az idei év közepétől — kivételeiktől eltekintve — el­törlik a másik országból szárma­zó áruk vámját. Ez a megállapodás, illetőleg az ezt létrehozó szándék megpezs­­dítette a fejlődést; intenzívebbé vált a Magyar Kereskedelmi Ka­mara finn tagozatának működé­se, rendszeresebbek egymás or­szágaiban a bemutatók, a szak­mai napok, az előadások, hatá­sosabb a piackutatás, egymás jobb megismerésére, a fokozott kapcsolatépítésre. Ez idő szerint Magyarország egyebek között acél hengerelt árukat, acélcsöveket, különféle alumíniumipari termékeket, erő­művi berendezéseket, friss zöldsé­get és gyümölcsöt szállít Finnor­szágnak, míg onnan főleg papír, cellulóz, illetve fa- és papíripari gép érkezik hozzánk. Mindeme fejlődés ellenére a kölcsönös áru­csere aránya csak elenyésző egy­más külkereskedelmi forgalmá­ban, s kiváltképp csekély a fejlet­tebb formájú kapcsolat, a terme­lési együttműködés, a harmadik piacokon való együttes fellépés, közös vállalatok létrehozása stb. Amikor magyar gazdasági szak­emberek — vagy akár újságírók — Finnországban járnak, a finn partnerektől jólesően hallanak el­ismerést a megismert magyar árucikkekről, érdeklődést tapasz­talnak a fejlett magyar termékek iránt. A továbblépés lehetőségei­nek szorgos tanulmányozása, új módszerek felkutatása, a mosta­ninál szélesebb és szervesebb együttműködés rövid és hosszú távon sok előnyt tartogat mind­két országnak, népnek. Lázár György ma kezdődő finnországi látogatása, a finn ve­zetőkkel folytatandó megbeszé­lése minden bizonnyal a kapcso­latbővítés közös törekvését tanú­sítja majd, s újabb ösztönzést ad a lehetőségek teljesebb valóra váltására. Sz. J.

Next