Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

6 Az ismeretterjesztés közkatonái A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a magyar értelmiség egyik legnagyobb tömegszervezete, kül­döttközgyűlésére készül. A nagy múltú szervezet sok ezer értelmi­ségit tömörít soraiba: olyanokat, akik szívvel-lélekkel kiveszik ré­szüket a tudományos ismeretter­jesztő munkából. E hadsereg há­rom közkatonájának a képét sze­retnénk most felvillantani. # SZÉKELY ANDRÁS nyugdíjas, a Kandó Kálmán Műszaki Főis­kola volt docense jó tíz esztendőt nyugodtan letagadhatna a 74 évé­ből, teljes szel­lemi és fizikai frisseség jel­lemzi. Huszadik éve aktív mun­kája a TIT- nek, és sokol­dalúságát bizo­nyítja, hogy bár elsősorban közgazdász, és ilyen jellegű előadásokat is tart, időnként egy-egy törté­nelmi, filozófiai jellegű előadásra is „kölcsön kérik”. A termelékenység, a hatékony­ság, a beruházáspolitika, az ü­zem- és munkaszervezés, a piackutatás, a kereskedelempolitika kérdései iránt — mint mondja — mindig eleven az érdeklődés. A fizikai munkások — 40—50 fős hallga­tóságának általában 60 százaléka közülük tevődik ki — főként a munkahelyi tapasztalat alapján igyekeznek megismerkedni az el­méleti kérdésekkel; legutóbb a Ganz-Mávag Művelődési Házban tartott előadás után két munkás is odament hozzá, hogy a témá­hoz olvasnivalót, irodalmat kér­jen. Székely András szereti a fia­talokat, mert — mint mondja — érzelmileg is legaktívabban ők reagálnak a hallottakra. Erős kri­tikai érzékük azonban többnyire a jobbnak, a korszerűbbnek a jól megfogalmazott igényével páro­sul. Beszélgetésünk napján csak egy fél órát tudott kiszakítani Székely András zsúfolt programjából: délután fél 2-től Veresegyházon, a MEKOFÉM ipari szövetkezet­nél, a műszakváltás időszakában tartott előadást a szocialista élet­mód kérdéseiről, hogy még ugyan­ezen a napon, késő délután, Bu­dapesten, az ipari szövetkezet központjában találkozzék a hall­gatósággal. Ez a téma mindig és mindenütt nagy érdeklődést kelt. Az előadást követő vita is tükrö­zi, mennyire neuralgikus pontja társadalmunknak például a meg nem szolgált munkáért felvett pénz, vagy a nők érvényesülésé­nek még sokfelé tapasztalt indo­kolatlan korlátai... FODOR ERIKA, a József Attila gimnázium kémia-fizika tanára „véletlenül” került kapcsolatba a TIT-tel: a kőbányai Pataky Ist­ván Művelődési Otthonban a „gyes”-en levő kismamáknak szervezett esti gimnázium fi­zikatanára meg­betegedett, s egy ismerőse megkérte, he­lyettesítse. Az egyszeri beug­rásból rendsze­res TIT-munka lett, s mint mondja, idő­közben ezt ma­ga is megszerette. A TIT közép­fokú tanintézeti akciójának kere­tében több előadást tartott már középiskolás diákoknak a röntgen­­sugárzásról, különböző csillagá­szati témákról, és tavaly is, az idén is intenzív egyetemi előké­szítő tanfolyamon segít két cso­portnak is felkészülni fizikából, most éppen a Radnóti gimnázium­ban. Adminisztrációs segítséget nyújt a népszerű Kis Fizikusok Baráti Körének munkájához; ezt a TIT általános iskolásoknak szervezte, s a központilag megadott felada­tokat a kisdiákok nyolc forduló­ban oldhatják meg s küldhetik be a TIT-központba. A hasznos ak­cióban a fővárosban 150—200 ál­talános iskolás vesz részt. Öröm­mel újságolja, hogy ősztől a Jó­zsef Attila gimnáziumban is in­dul egy-egy fizika- és kémiaszak­kör, amelynek tevékenységét a TIT támogatja. A tanárnő ennek a tantervét, tanmenetét segítette összeállítani, s így szeptembertől kezdve kéthetenként — két-két órában, zömében kísérleti bemu­tatókkal — megindulhat az ő is­kolájában is a színvonalas szak­köri munka. DR. GÁBOR LÁSZLÓ fővárosi bírósági tanácselnök másfél évti­zede aktív TIT-előadó. Csaknem 20 éven át volt a bíróság közle­kedési csoportjának a vezetője. Főleg közleke­désjogi kérdé­sekkel foglal­kozik; e téren országos névre tett szert, cik­keit, tanulmá­nyait rendsze­resen közli a Belügyi Szem­le, a Magyar Jog, a Jogtu­dományi Köz­lemények; leg­utóbb az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Ta­nács kiadásában látott napvilágot Alkohol és közlekedésbiztonság címmel egy nagyobb munkája. Egyébként a Közlekedéstudomá­nyi Egyesület közlekedésjogi szak­osztályának elnöke több mint egy évtizede. Már az idén is több tu­catnyi előadást tartott a TIT szer­vezésében a közlekedési balesetek okairól, megelőzésük lehetőségei­ről, a közlekedési szabálysértések büntetőjogi következményeiről.­­ — Nagy hasznát veszem annak — mondja —, hogy a közlekedési, a közlekedésbiztonsági témájú elő­adásoknál sokéves ítélkezési gya­korlatra támaszkodhatom. Hall­gatóságom zömében gépkocsive­zetőkből (vagy ilyen pályára ké­szülőkből), kocsikísérőkből, to­vábbá mérnökökből, orvosokból, egyéb foglalkozású magán-gépko­csivezetőkből verbuválódik. Leg­utóbb a borsodi műszaki hetek keretében tartottam előadást a közlekedési ítélkezési gyakorlat­ról. A Műszaki Egyetemen, az új KRESZ gyakorlati alkalmazásá­val foglalkozó szabadegyetemi kurzuson öt előadásom hangzott el ebben az oktatási évben, egye­bek közt a gyalogosok közlekedé­sének szabályairól, a leggyakrab­ban elkövetett szabálysértésekről, a közlekedési bűncselekmények, illetve szabálysértések bírósági ítélkezési gyakorlatáról. Elmondja még — mint jól be­vált módszert —, hogy az Erőterv Vállalat mintegy negyven gépko­csivezetője egy-egy tárgyalását is végighallgatta a bíróságon. A Duna Tsz-ben 70—80 gépkocsi­­vezetőnek három turnusban tar­tott előadásokat; ugyancsak jól ismerik már a Fővárosi Talajerő­gazdálkodási és Értékesítő Válla­latnál, a Gázműveknél, s még egy sor munkahelyen. Sokszor bizony reggel 7-kor, sőt nemegyszer 6- kor kellett megtartania egy-egy vállalatnál a soron következő elő­adást — vagy éppen este 8-kor. Dr. Gábor Lászlót azonban ez sem zavarja. Úgy érzi, TIT-munkájával fontos missziót teljesít, s ez min­den fáradságot megér. — Hallatlanul nagy az érdeklő­dés a közlekedési kérdések iránt — fűzi még hozzá —, s ez nem csoda, hiszen — s ezt már hivata­los kiadványból sorolja — ha­zánkban a nyilvántartott vezetői engedélyek száma meghaladja az egymillió-hétszázezret. Az ország­ban összesen egymillió-hatszáz­ezer gépjármű, ezen belül 645 000 személygépkocsi vesz részt a köz­lekedésben. Bíró is, TIT-előadó is. Mi a vé­leménye — e kettős minőségében —, nő-e hazánkban a közlekedé­si kultúra? — Feltétlenül. A gépkocsiveze­tők nagy többségükben képzet­tebben, udvariasabban közleked­nek, mint korábban. Ugyanakkor fel kell figyelni arra az aggasztó jelenségre, hogy bár az ittasság­ból származó balesetek száma is csökkent, riasztóan nő — ezen be­lül — a súlyos alkoholos befolyá­soltság alatt elkövetett közlekedé­si szabálysértések, illetve bűncse­lekmények száma. A gyalogosok ál­tal okozott közlekedési balesetek száma is emelkedett. Hogy az ő köz­lekedési fegyelmük nem megfelelő, azt legkirívóbban az idősebbek­nél tapasztalhatjuk. Ezzel a kor­osztállyal külön is kellene vala­milyen módon foglalkozni, mert riasztóan sok öreg veszti életét közlekedési balesetek következté­ben.­­ Íme, három vázlatos portré a tudományos ismeretterjesztés sok ezer közkatonája közül. Más-más területen tevékenykednek, de közös jellemzőjük — s ez egyben a TIT sokezres előadói gárdájáé is —, hogy nagy hivatástudattal, lelkiismeretesen végzik ismeret­­terjesztő tevékenységüket, amely alkotó életük szerves része, fontos tartozéka. Gilaki László Függönykészítést és felszerelést (színpadi és egyéb függönyöket is), továbbá falkárpitozást, hangszigetelést budapesti és vidéki közületi és magánmegrendelőinknek RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALUNK KÁRPITOS IPARI SZÖVETKEZET 1084 Budapest Vill., Déry Miksa u. 15. Telefon: 138-883. 1977. június 29., szerda NÉPSZABADSÁG Már Pakisztánig járnak a Hungarocamionok (Tudósítónktól.) A Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat a közel­múltban bonyolította le az eddigi legnagyobb fuvarfeladatát Pakisz­tánba, pontosabban az indiai ha­tár közelében fekvő Lahoréba. Az oda-vissza mintegy 15 000 ki­lométeres távolságot előre megha­tározott menetrend szerint tette meg az 54. pótkocsis szerelvény, a Magyar Kábel Művek miskolci és balassagyarmati gyárában készí­tett termékekkel, visszafelé pedig pakisztáni, illetve indiai import­árukkal. Magyar—NSZK gazdasági kapcsolatok I. A kapitalista beren­dezkedésű német ál­lam és a szocialista országok külkereske­delmi kapcsolatai, illetve gazda­sági érintkezésük és együttműkö­désük formái, fontosak és tanul­ságosak a kelet—nyugati kapcso­latok immár hat évtizedes törté­netében. Történelmi tény, hogy a szovjethatalom még élethalál­küzdelmét vívta az intervenció­­sokkal, amikor Oroszország vasút­vonalain megjelentek az első Krupp-óriásmozdonyok. Lassú kibontakozás — Nem mintha a Krupp-ház a bolsevikok győzelmét kívánta vol­na előmozdítani — mondta minap a cég szóvivője e kapcsolatokra emlékezve —, de a mozdonyok exportja 1920-ban lét és nemlét kérdése volt a termelés folyama­tosságáért küzdő cégnek, s a munkahelyeikért aggódó munká­soknak egyaránt. Márpedig a szovjet kormány nemcsak rendelt, hanem pontosan fizetett is. E szo­kását azóta is megtartotta — hangzott a megállapítás. Ma már eléggé ismertek a rész­letei a­nnak a szerteágazó gazda­sági érintkezésnek, amely a wei­­mári köztársaság esztendeiben alakult ki az akkori Németország és a Szovjetunió között. E gazda­sági kapcsolatokat szakította meg Hitler rablóhadjárata a Szovjet­unió ellen. A második világháború után a Szovjetunió, illetve az új szocia­lista országok gazdasági kapcso­latfelvétele előbb a nyugatnémet megszállási övezetek gazdasági köreivel, majd az 1949-ben életre hívott szövetségi köztársasággal, szinte azonnal megtörtént ugyan, a kibontakozás azonban lassú és ellentmondásos volt. Az NSZK-ban sokáig nem tud­tak felülkerekedni azok a körök, melyek a hidegháború egyik el­lenszerének a kelet-nyugati gaz­dasági kapcsolatok kiépítését tar­tották. Az úgynevezett keleti ke­reskedelem, s ennek egyik alkotó elemeként a Magyarországgal fenntartott gazdasági kapcsolatok is, Adenauer kormányzásának éveiben alá voltak rendelve az akkor még érvényben volt politi­kai doktrínának: a szocializmus visszaszorítása volt a cél, nem pe­dig a kapcsolatok építése. A fordulat a gazdasági kapcso­latokban előhírnöke volt a het­venes évek elején a politikai kap­csolatokban is bekövetkezett lé­nyeges változásoknak. Az is tény, hogy mielőtt hatalomra jutott vol­na a Brandt—Scheel kormány, a nagyipar egyi­k-másik vezető sze­mélyisége is sokat tett, hogy olva­dásnak induljon a hidegháború jege. Olyan személyiségek, mint Otto Wolf von Amerongen, acél­gyáros és egyben hosszú eszten­dők óta a gazdasági élet úgyneve­zett Keleti Bizottságának elnöke, tehát a szocialista kapcsolatokat kereső és előmozdító gazdasági körök egyik szóvivője, vagy Ber­­thold Beitz, a Krupp-alapítvány vezetője, korábban a tulajdonos teljhatalmú megbízottja, előbb kerestek és találtak legmagasabb szintű tárgyalópartnereket, akár Moszkvában, Budapesten vagy Varsóban, mint a hajdani bonni kabinetek miniszterei. Legnagyobb nyugati partnerünk Magyarország külkereskedelmi partnereinek sorában az NSZK kisebb megszakításokkal hosszú esztendők óta a legjelentősebb tő­kés eladó és ebben a relációban rendszerint a legfontosabb vevő is. S ami e kapcsolatok nagysá­gát illeti, az egy évtized alatt megnégyszereződött, s kis meg­torpanásoktól eltekintve, egyenle­tesen fejlődött. Míg az összforga­lom 1965-ben 594 millió márkára rúgott, tavaly már megközelítette a 2,7 milliárd márkát (folyó ára­kon). Különösen dinamikus volt a fejlődés 1970 óta, aminek egyik magyarázata nyilvánvalóan a megjavult politikai légkör. Az NSZK-ból származó impor­tunkban fontos szerepük van a technológiai jellegű szállítások­nak, behozatalunknak nemcsak áruértéke fontos, hanem a cikkek­ben megtestesülő modern techno­lógia, illetve annak bekapcsolása a mi termelésünkbe és termék­­szerkezetünkbe. Ha az NSZK-ba irányuló kivite­lünket is szemügyre vesszük, ak­kor ennek alakulásán meglehető­sen jól mérhetjük népgazdasági szintű törekvéseink sikerét, ver­senyképességünk fokozódását Eu­rópa egyik legigényesebb piacán. Amíg ugyanis 1965-ben a ma­gyar exportnak mindössze 8,9 szá­zalékát alkották ipari fogyasztási cikkeink, tavaly az NSZK-ba kül­dött áruinknak negyedrésze már ebbe az árucsoportba tartozott. A nagy, katalógus alapján szállító áruházak mind több magyar gyártmányú villanytűzhelyet, jég­szekrényt, tv-készüléket adnak el a nyugatnémet háztartásoknak. Az ipari anyagok és a félkészter­­mékek exportja is jelentősen növe­kedett: 22 százalékról 36,8 száza­lékra. Ami ebből anyagexportun­kat illeti, az ennek zömét kitevő hengerelt acéláruk ára manapság nem éppen fényes a világpiacon. Tartósan különben sem tudjuk a bővülő importunkat növekvő nyersanyagexporttal ellentétel­ez­ni. A megoldás a kooperáció szé­lesítése, és általában gép- és be­rendezésexportunk növelése. Ezen árucsoport aránya exportunkban ugyanis meglehetősen alacsony, nem felel meg a magyar gépipar teljesítőképességének. Jó hírünk megalapozása Mindent egybevetve a nyugat­német gazdasági elemzők a ma­gyar népgazdaság nagy sikeré­nek minősítik (ezt hangsúlyozta e sorok írójának Otto Wolf von Amerongen is) azt, hogy egyetlen évtized alatt megváltoztattuk az NSZK piacán évszázados hírün­ket, jelentősen módosítottunk azon, hogy mi elsősorban mező­­gazdasági exportőrök voltunk. 1965-ben az NSZK-ba irányuló összkivitelünknek még kétharma­da volt mezőgazdasági cikk, jó­részt nem túlságosan finomított, tehát értékesebbre feldolgozott formában. Az arány tavaly már csak 33,7 százalék volt, a feldolgo­zottság pedig magasabb fokú és jobb, mint korábban. Az elért eredményeknél is több­re vihettük volna, ha közös piaci importtilalmak, illetve például a textilexportunkat fékező kvóta­megállapítások nem hatnak féke­zőleg. A nemzetközi gazdasági érintkezésben az ilyen jelenségek nem nagyon egyeztethetők össze sem a GATT-tal, sem a helsinki elvekkel, hiszen az akadályok le­építése mellett kötelezték el ma­gukat a kormányok. Olykor a szükséges árualap hiá­nya, vagy a kevésbé hatékony piackutatás, vagy éppenséggel a piac igényeire való nehézkes, kés­lekedő reagálás az elmaradás oka. Alig néhány esztendő alatt olyan országok jelentek meg a nyugat­német piacon is, amelyekről az­előtt legfeljebb hallani lehetett. A Hertie, a Quelle, a Horten és a többi áruház polcain ma konzer­­veken, gyümölcsleveken, de mind gyakrabban friss árun is az olvas­ható. Készült Brazíliában, Dél- Afrikában, Tajvanon, Dél-Koreá­­ban. Vonatkozik ez más fogyasz­tási cikkekre is. A hagyományos magyar szállí­tónak is támaszkodnia kell presz­tízsére. Az áru csomagolásának és elnevezésének is sugároznia kell minőségének rangját! Hajdú János (Folytatása következik.)

Next