Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-29 / 151. szám
10 KdzC'AmnAsar: Energiapolitika — világpolitika Az energiapolitika egyre inkább a világpolitika egyik alapvető fontosságú stratégiai tényezőjévé válik. A fejlett tőkésországok (OECD) energiaszükségleteik mintegy 37%-át importból fedezik, nagyrészt olaj formájában Közel-Keletről. Az 1973. évi árrobbanás után sokan úgy vélték, hogy a magas olajár csak az átmeneti időszakra vonatkozik, nem számoltak azzal, hogy az olajtermelő országok és a nemzetközi olajmonopóliumok olyan uralkodó helyzetbe kerültek, ami lehetővé tette és teszi a monopolegyensúlyi árak tartós fenntartását. A második világháború után a fejlett tőkésországokban bekövetkezett, hosszan tartó gazdasági fellendülést, ami csaknem teljes foglalkoztatottságot eredményezett, nem kismértékben segítette az olcsó energia. Az olcsó szénhidrogén energiahordozók hatására nagymértékben átalakult a világ energiafogyasztás-szerkezete. A szilárd tüzelőanyagok, mindenekelőtt a szén felhasználása alig növekedett, több nyugat-európai országban, így Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban viszszaesett és egyidejűleg a szénhidrogének felhasználása világméretekben elérte az összes felhasználás kétharmadát. Az import energiahordozók aránya megközelítette a Közös Piac országaiban a 60%-ot, de egyes országokban, valamint egyes energiahordozókból — például olajból — ez az arány ennél jóval nagyobb volt. Például Japán csaknem a teljes olajszükségletét importból fedezte. Az olaj, a szén és az atom Az olaj árának robbanásszerű növekedése megváltoztatta a világkereskedelem szerkezetét: az energiahordozók aránya 9,3%-ról 21%-ra növekedett. Az olajexportáló országok több mint százötvenmilliárd dollár el nem költött bevétele fokozta a tőkés világ pénzügyi, külgazdasági zavarait. A szénhidrogének termelése, illetve fogyasztása az elmúlt három évtizedben csaknem kétszer-háromszor olyan ütemben növekedett, mint az egyéb tüzelhető anyagoké. A hagyományos területen levő olajforrások nem tudták a szükséges többletigényt kielégíteni. Az olajtermelés mindinkább olyan lelőhelyek irányába tolódott el, ahol a beruházási és kitermelési költségek sokszorosan felülmúlták a régebbi kutakét. Az 1973-as árrobbanás után a fejlett tőkésországokban és nemzetközi szervezeteikben terveket kezdtek kidolgozni az olajfelhasználás növekedési ütemének csökkentésére, más energiahordozók (atomenergia stb.) elterjesztésére, valamint a szénfelhasználás arányában bekövetkezett csökkenés megállítására. Ezek a kezdeményezések az elmúlt néhány évben kevés eredménnyel jártak. Átmenetileg ugyan a fejlett tőkésországokban az energiafelhasználás növekedése megállt, sőt csökkent is, elsősorban az olaj- és a nyersanyag-árrobbanást követő, az 1930-as évek óta legsúlyosabb termelési, pénzügyi válság következtében. A legfigyelemreméltóbb elképzelés az energiakérdések megoldására egyes fejlett és fejlődő országok megegyezési kísérlete volt — az úgynevezett Észak—Dél tárgyalás Párizsban —, melynek során a nyersanyagenergia-árak viszonylagos stabilitásában, illetve ennek részbeni ellentételeképpen történő tőkebefektetésekben kívántak megállapodni. Ez, mint ismeretes, kudarccal végződött. Az atomerőművek építési ütemének lassulása ellenére még mindig kétszer olyan gyorsan növekszik a teljesítményük, mint a hagyományos erőműveké. Jelenleg a világ összes villamoserőműteljesítményének csaknem 10%-át atomerőmű szolgáltatja, és földünk teljes energiaszükségletének mintegy 3%-át adja. Az ezredfordulóra az atomenergia az összes villamosenergia-igénynek várhatóan 35%-át elégíti ki, a teljes energiaszükséglet 15%-át fedezheti. Ez a világ jelenlegi olajtermelésének több mint a fele. Tervek, prognózisok Az Egyesült Államok, amely a világ energiatermelésének alig az egynegyedét adja, a világ összenergiafogyasztásának egyharmadát használja fel. A fajlagos nemzeti jövedelem termeléséhez az USA kétszer annyi energiát használ fel, mint az NSZK vagy Japán. Az amerikai kormányzat az energiapazarlás okait is számba véve dolgozta ki az új energiaprogramot, amelynek megvalósításával az össz-energiaszükséglet növekedését évi 2% alá kívánják csökkenteni, az eddigi 4%-os növekedés helyett. Jelentősen növelni kívánják a szénbányászat termelését, valamint energiatakarékossági (közúti sebességkorlátozás, jobb épület-hőszigetelés stb.) és racionalizálási programot hirdetnek meg a fajlagos energiafogyasztás és az olajimport csökkentésére. Egyesek támadják az energiaprogrammal kapcsolatos ár- és adóemelést, valamint a költségesebb mélyművelésű szénbányák túlzott előtérbe állítását, mert ezek az inflációt még inkább meggyorsíthatják. A fejlett ipari országok 10 éves távlati prognózist és ajánlást dolgoztak ki várható energiaszükségleteik kielégítésére, valamint az energiatakarékosságra. A széntermelést harmadával, atomerőműveik teljesítményét 4—5-szörösre kívánják növelni. A szénhidrogén felhasználását lassabban szándékoznak emelni és arányát az öszszes felhasználásban csökkenteni. Az alaszkai és az északi-tengeri új mezők belépése ellenére szénhidrogén-termelésük csökkenésével számolnak, így olajimportjuk jelentős növekedése várható. Az egy dollár bruttó hazai termékre jutó (1,43 kg olaj egyenértékű) energiafogyasztást 14— 15%-kal kívánják csökkenteni 10 év alatt. A világon összességében hoszszabb időre elégséges hagyományos energia van, de területi megoszlása nem felel meg a felhasználás arányainak, valamint egyes energiahordozók, így a szénhidrogének jelenleg ismert felhasználható mennyiségei korlátozottak. Az összes felhasznált energiahordozó alig egyharmadát hasznosítjuk, még sokat lehet javítani a hatásfokon. Az ezredfordulóig új energiaforrások is beléphetnek. Ezért helytelen világméretekben energiaválságról beszélni. Az energiakérdést csak az imperialista hatalmak ésszerűtlen energiapolitikája élezte ki. A megoldás útja A világ energiakérdéseit, mint a világ más, nagy politikai és gazdasági kérdéseit, csak nemzetközi együttműködéssel lehet megoldani. A termelőerők felgyorsult fejlődését, a nemzetközi munkamegosztás nagymértékű kiterjedését figyelembe véve a Szovjetunió a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával több éve javasolja az energia, a közlekedés és a környezetvédelem területén az európai együttműködést. Javaslatait tettekkel is alátámasztotta: Nyugat - Európába csővezetéken keresztül földgázt szállít, ez a mennyiség a 70-es évek végére elérheti az évi 20 milliárd m3-t. De felvetette villamos energia szállítását is közösen épített erőművekből. A KGST-országok energiahordozó-termelése a világtermelés egynegyedét teszi ki, összesített energiamérlege egyensúlyban van, sőt termelésük 5—6%-át exportálják. A Szovjetunióban az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó össz-energiafelhasználás (1,92 kg/ Rbl olajegyenértékben) — megfelelő átszámítással — hasonló mértékű, mint a fejlett tőkésországokban; ennek ellenére további jelentős energiaracionalizálásra törekszenek. A szocialista országokra is érvényes, hogy az új energiaforrások kitermelése, szállítása és átalakítása egyre költségesebbé válik. A régebben üzemelő kőolajforrások fokozatosan kimerülnek. Az új olajforrások távolabbi területen, mélyebb geológiai rétegekben, mocsaras vidéken vagy a tenger üledékes részein helyezkednek el. A Szovjetunió energiakészletének 90%-a a keleti területen található, kiaknázása tervszerűen és nagy erővel folyik. A KGST-ben tömörült országok a többi közt az energiahordozók távlati kitermelését szolgáló célprogramok alapján közös erőfeszítéssel igyekeznek energiagondjaikat megoldani. Megépítették a kőolaj- és villamosvezeték-összekötő hálózatot, valamint építik a gáztörzsvezetékeket, hogy mindenekelőtt a Szovjetunióból biztosítsák energiatöbblet-igényük egy részét. Közös tervet dolgoztak ki az atomenergia hasznosítására, és munkamegosztással a berendezések gyártására. Közösen készülnek fel a nyolcvanas évek második felétől a szaporító típusú reaktorok sorozatgyártására, amelyekben egy kilogramm elégett fűtőanyagra 1,4—1,7 kg új fűtőanyag jut. Amíg az atomenergia szélesebb alkalmazása lehetővé válik, fokozottabb mértékben termelik ki saját energiahordozóikat (szén, tőzeg) és hasznosítják vízi energiájukat (Duna stb.). A szocialista országokban is számolni kell az olaj „szűkösségével”, és ezért elsősorban ott célszerű felhasználni, ahol ez az energiahordozó nem helyettesíthető. Ilyen területek a közlekedés, a mezőgazdaság. A kőolaj tökéletesebb feldolgozásával a hajtóenergia-ellátást fokozzák. Hazai feladatok Hazánk energiahordozókban viszonylag szegény. Jelenleg is az energiahordozóknak mintegy 46%-át importáljuk. Viszonylag magas a szénhidrogén-felhasználás aránya, s jelentős részben tüzelési célokra is használjuk olyan helyen is, ahol ez mással volna helyettesíthető. Az alacsony energiaárak idején túlzottan gyorsan fejlődött a szénhidrogén-felhasználás, s erősen olajcentrikus politika alakult ki, ugyanakkor lelassult az atomerőmű építése és visszafejlődött a szénbányászat. Kormányzatunk kidolgozta komplex energiapolitikáját. Hoszszabb távon, a gazdaságosan kitermelhető dunántúli szenekre gyűjtőerőművet létesít, törekszik a bányák komplex hasznosítására, ahol ez lehetséges, az ikertermékek kitermelésére is (például szén mellett bauxit). Növeli az energiaracionalizálási beruházásokat Előirányozza az új, nagy lakótelepek központi hőellátását részben az erőművek fáradt gőzének hasznosításával. Fokozza a távvezetéken gazdaságosan behozható gázolaj és villamos energia importját, ezzel is meggyorsítva a a nemzetközi integráció kiszélesítését. Épül a paksi atomerőmű, amelyet a gazdaságosság fokozása érdekében kívánatos volna a jövőben nagyobb reaktoregységekkel ellátva kiépíteni olyan mértékig, amelyet a környezetvédelem és a biztonság megenged. A hatékonyságot jelentősen növelhetnénk, és beruházást is megtakaríthatnánk, ha két- vagy háromoldalú együttműködésben — esetleg nemzetközi hitel felvételével — atom-, illetve lignit- — nagy teljesítményű villamos, hőszolgáltató — erőműveket létesítenénk, részben a hazai nyersanyagok és félkész termékek feldolgozására. Rövid távon fokozni kell az energiatakarékosságot szolgáló beruházásokat. Jelentős megtakarítás érhető el a fajlagos energiafelhasználás csökkentésével, elsősorban az energiaigényes ágazatokban. (A kohászatban, az építőanyag-iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban.) Az energiaberuházások a fejlettebb ipari országokban, de nálunk is, az ipari beruházások mintegy harmadát teszik ki, s amellett lassan térülnek meg, ezért nagy a jelentősége annak, hogy az energiaberuházások a terv szerinti időpontban készüljenek el, sem előbb, sem késve. A gazdaságpolitika egyik legjelentősebb tényezője az energiapolitika, és ennek feladatait magyar viszonylatban is csak a szocialista integráció keretében oldhatjuk meg, törekedve szélesebb nemzetközi együttműködésre egyes tőkésországokkal is. Kökény Mihály A RÁDIÓ ÉS A TmumÚ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.26: Giordano, André Chénier. Négyfelv. opera. Közben: 9.00: Katedra, b.os: Zenevár. 10.20: Népművelők fóruma. Közben: 11.16: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.49: Zenekari muzsika. 12.40: Tánczenei koktél. 13.25: Brigádnapló. 13.40: Népi zene. 14.13: Kempelen, a varázsló. Ifj. hangjáték. 15.10: Ezeregy délután. 15.35: Magyar muzsika. 16.10: Bemautatjuk új felvételeinket. 16.44: Fúvóstikurok. 17.07: Hurrá, nyaralunk! 17.32: Éva. Részi. Lehár operettjéből. 18.15: Könyvszemle. 19.30: Ady-műveltségi verseny. 21.00: Kis magyar néprajz. 21.05: Slágermúzeum. 22.30: Nóták. Közben: 22.45: Lehet-e kellemes a foghúzás. 23.25: Zenekari muzsika. 0.10: Operettdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Mezők, falvak éneke. 8.33: Tánczene. 9.33: A 04. 05, 07 jelenti. 11.33: A Szabó család. 12.00: Operettrészletek. 12.33: Zenekari muzsika. 13.33: Versek zenével, gyerekeknek. Kettőtől ötig ... Zenés délután. 14.00: Zenés játékokból. 14.35: Zenekari muzsika. 14.50: Nemzetiségeink zenéjéből. 15.15: Kováts Zsuzsa hegedül. 15.33: Örökzöld dallamok. 16.36: Vidám ifjúsági dalok. 16.51: Könnyűzene. 17.00: Ki tud többet Franciaországról? 18.00: Beszélgessünk a beszédről. 18.10: Népi zene. 18.33: Zenekari hangverseny. 13.26: Zsolnai Hédi sanzonestje. 20.20: Népi muzsika. 20.33: Harminc perc rock. 21.03: Istenek, megváltók, próféták. 22.13: Könnyűzene. 22.33: Rameau: Koncertek. 23.25: Dzsesszfelvételek. 3. MŰSOR 14.05: Mieg. n. zongoraverseny. 14.27: Világhírű előadóművészek. Szt. 16.03: A tervgazdálkodás 30 éve. V. 16.33: Szimfonikus zene. Szt. 17.30: Katedra. 18.05: Wagner: Lohengrin. Részi. Szt. 19.01: olasz kórusmuzsika. Szt. 19.33: Zenekari hangverseny. 20.50: Külföldi tudósoké a szó. 21.05: Századunk kamarazenéje. Szt. 22.30: Dzsesszfelvételek. Szt. TELEVÍZIÓ 8.59: Tévétérna (sz.). 9.05: Idesüss! (ism.). 9.30: Focisuli, I. rész (ism.). 10.20: Delta (ism., sz.). 11.00: Novellák filmen. Mb. NDK-tvfilm (ism., sz.). 12.15: Lehet egy kérdéssel több? 16.27: Hírek. 16.35: Veszélykeresők. 16.45: Nemzetközi teniszverseny (sz.). 18.05: Az Országházból jelentjük ... 19.10: Esti mese (sz.). 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Megidézzük Bertolt Brechtet. Irodalmi összeállítás. Brecht több műve a megelőző századok íróinak alkotásaiból táplálkozott. Hogyan ítélhetjük meg tárgyilagosan Brecht tevékenységét (sz.). 21.30: Művészeti magazin (sz.). 22.15: TV Híradó 3. 22.25: Barabás, tv-opera (sz.). 2. MŰSOR 18.33: A tv szabadegyeteme (ism., sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Egy ország, egy asszony. Olasz rövidfilm (sz.). 20.30: Tempó ’76. Az NDK-tv műsora. 21.00: TV Híradó 2. 21.20: Nemzetközi teniszverseny (sz.). NÉPSZABADSÁG 1977. június 29., szerda A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Fejlődő országok a textilkereskedelem korlátozása ellen Tizenegy fejlődő ország textiliparának küldöttei közös stratégiáról tárgyaltak legutóbb Hongkongban. Ezzel kívánják megelőzni az EGK-nak azt az elgondolását, hogy a fejlődő országok textilszállításait kontingensekkel korlátozza. A hongkongi kereskedelmi és ipari ügyek vezetője megnyitó beszédében felhívta a részt vevő országokat, hogy a GATT sokoldalú textilmegállapodásának a megújításánál ellenezzenek mindenféle további korlátozást A megállapodás ugyanis októberben lejár, és újabb megkötéséről júniusban tárgyalnak. A részvevők többsége az egyezmény változatlan meghosszabbítása mellett áll ki, a Közös Piac azonban lényeges módosításokat követel saját ipara védelmében. Mindenféle zavaró import ellen kontingensekkel akar védekezni, és növekedésükre fokozatosan csökkenő ütem megállapítását követeli. (Világgazdaság) Amerikai borok az olasz piacon A borexportőr országok között 1975-ben Olaszország állt az első helyen, ahonnan 466 millió dollár értékű bor került külföldre, a világ egész borexportjának egyharmada. Csupán az USA-ba 56 millió dollárért szállítottak olasz borokat. Az Egyesült Államokba irányuló olasz mezőgazdasági kivitel 42%-a bor. Ilyen körülmények között figyelemre méltó, hogy az olasz piacon megjelentek az USA borai. Első ízben Veronában tavaly, a Vini d'Italia bemutatón szerepeltek. A kiállítás eredményei arra vallanak, hogy az USA borai piacra találhatnak Olaszországban. (Világgazdaság) Lassan melegszik az idő Az óceán térségéből áramló hűvös levegő, amely hétfőn az ország középső és keleti részén nagyon sok helyen kiadós esőzéseket okozott, kedd délre már elérte a Szovjetunió európai területének nyugati részét. A hidegfront mögött megerősödött a szél, több helyen záporok, zivatarok alakultak ki. A hőmérséklet is lényegesen csökkent és már 4—9 fokkal a sokévi átlag alatt van a legmagasabb nappali hőmérséklet. A front után ismét magas nyomású légköri képződmény alakult ki, melynek területén, így az Alpok és a Kárpátok térségében is, derült, száraz idő volt, de a sokórás napsütés ellenére is hűvös maradt az levegő. Hazánkból a kedd reggeli órákig eltávozott az az időjárás-változást hozó hidegfront, amely hétfőn a főváros környékén és a keleti országrészben kiadós esőket okozott, így a Budai-hegyekben és a gödöllői dombság területén 12—33 milliméternyi eső hullott, amelyet Váchartyánban jég is kísért. A hidegfront után lényegesen lehűlt a levegő és a több órás napsütés hatására sem emelkedett a hőmérséklet a délutáni órákra 20—25 foknál magasabbra. A leszálló légmozgások következtében a hőmérséklet lassan újra emelkedni fog. 1977. június 20. kedd 13 Várható időjárás ma estig: Időnként megnövekszik a felhőzet, egy-két helyen átfutó eső, zápor lehet. A mérsékelt nyugati, délnyugati szél napközben megélénkül. A legmagasabb hőmérséklet 22—26 fok között alakul. A Balaton vizének hőmérséklete hétfő délben Siófoknál 23 fok volt. A Duna vízállása Budapestnél 280 centiméter, mára 285 centiméter várható.