Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

10 A TIZENHATODIK ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Mit tud az Ifipark? Az 1961-es megnyitó ünnepség óta az Ifjúsági Park sokat hallatott magáról. Nem csupán a fellépő zenekarok hangerejével. Híres-hírhedt koncertek, verekedések, botrányok, sikkasztások, viták színhelye volt. Arról, hogy farmerban lehet-e itt szórakozni, országos disputa kere­kedett. Azóta már megnyílt Budapesten a csepeli, a kőbányai, a lőrinci ifipark is. Az első pedig megkapta a „Budai" megkülönböztető nevet. S a botrányok elcsitultával egyre kevesebbet hallunk róla. Mi tör­tént vele? Megtalálta volna a helyét? Vagy elfelejtkeztek róla? Szeszmentes szórakozóhely Idei május elsejei megnyitása óta kétszer jártam a Budai Ifjú­sági Parkban. Először az egyik szombat estén. Lemezlovasok, pop- és folkegyüttesek váltogat­ták egymást. Akkor kezdődött a szenzáció: a Piramis-koncert, öt­ezer fiatal tolongott, nyújtogatta a nyakát a szűknek tűnő helyen. Második alkalommal kedd este voltam itt. Nem túl neves zenei együttesek igyekeztek némi ér­deklődést kicsikarni a parkban lézengő néhány száz emberből Nem sikerült. Lanyha unalom ter­jengett a vasasztalok között. A park túlméretezettnek látszott. Mi hát az Ifipark? Ezt el kell dönteni. Mert ha csupán egy ügyetlenül méretezett szabadtéri táncos szórakozóhely, nem érde­mes szót vesztegetnünk rá. A kö­zönség eldönti, kell-e neki. Ha viszont ifjúsági közművelődési erőfeszítéseink részeként műkö­dik, nagyon is figyelmet érdemel. Hiszen példát mutat. A kérdésre Gál Iván válaszol­ót igazán illetékesnek kell elfo­gadnunk, hiszen a park megnyi­tása óta valamiképpen mindig köze volt hozzá. Most meg mint a fővárosi tanács közművelődési osztályvezetője, közvetlenül fel­­ügyel rá.­­ Amikor 1960-ban elhatározta a KISZ budapesti bizottsága az Ifipark megépítését, elsősorban az volt a célja, hogy olcsó, kulturált szórakozóhelyet nyisson. Nagy szükség volt akkor erre, hiszen sehol máshol nem juthattak a ti­zenévesek ízlésüknek megfelelő szórakozáshoz. Azóta rengeteg új klub szerveződött, egyre több mű­velődési ház tart nyitva nyáron, s rendszeressé váltak a popkon­certek. A tömegszórakoztatás mel­lé így egyre jobban felzárkózhat a közművelődési funkció. Ez a cé­lunk. Nos, hát akkor sétáljunk körbe, keressük meg a közművelődést. Mindjárt a bejáratnál kellemes meglepetés fogad: a jegyszedő egy igencsak ittas fiatalembert terel visszafelé: „Értsd meg, akárhány­szor próbálkozol, mindig vissza­­küldelek. Eredj haza, aludd ki magad!’’ (Különben, majdnem mindenki farmerban jön. A régi, rossz emlékű farmernadrágvita el­csitult, ma már csak a feltűnően piszkos vagy hiányos ruházat tu­lajdonosát küldik haza átöltözni.) A belépő 10 forint, nagyobb szabású műsorhoz 15 forint. (Te­hát szombaton 15 volt, kedden 10.) Ez nem kis emelkedés a régi ötfo­rintos beugróhoz képest, az Ifipark azonban még így is a legolcsóbb szórakozóhely. Magát a parkot Ybl Miklós 1873-ban tervezett Várba­zárja fogja közre. A lakóházaktól elég messze van. Föl lehet tekerni az erősítőket. Fel is tekerik. Az igazgató, Ba­rát László szobája remeg a basszusgitár dübörgésétől. Maga a szoba hasonlít az egész Ifipark­hoz, puritán és mentes minden­fajta szépségtől. Van viszont ben­ne egy füzet, amely mindent tud. Tudja a fellépő együtesek számát (az idén 294 együttes a terv), a fize­tő nézőket (15 év alatt több mint három és fél millió eladott belé­pőjegy). Szeszesital-forgalom nincs. A Budai Ifjúsági Park — ellentétben néhány társával — szeszmentes szórakozóhely. — Meglehetősen népszerűtlen intézkedés volt ez — magyarázza az igazgató —, Magyarországon nehéz szórakozást elképzelni al­kohol nélkül. Az étterem és a bü­fé azóta veszteséges, amióta leál­lítottuk a szeszes italok árusítá­sát. És kicserélődött a közönség is. Persze, mindkettő jót tett a parknak: azóta nem fordult elő verekedés, garázdálkodás. Egy szobácskával arrébb, Hor­váth Gusztávnak, az étterem üz­letvezetőjének más a véleménye: — Nézze, én nem vagyok a szesz árusítása mellett. Még a veszteséges üzletmenet ellenére sem. De nézze meg egyszer a par­kot záróra után. A takarítók ko­sárszámra gyűjtik össze az üres pálinkás- és borosüvegeket. A nagy szatyrokban könnyű be­csempészni egy-két üveget — so­kan meg is teszik. Hiszen mégse lehet átkutatni a bejövők táská­ját. S megfigyeltem, hogy a kör­nyékbeli élelmiszerboltokban mindig kapható kis üveg pálinka vagy konyak. Az alkoholfogyasztás elleni győ­zelem tehát még elmaradt. Igaz, csak ez az egyetlen út létezik — okosabbat még senki sem ajánlott. Az viszont bizonyos, hogy mégis kevesebb a becsempészett, s úgy fogyasztott szeszes ital, mintha a helyszínen is árusítanák. S már ez is eredmény. De mi a helyzet a bővös szóval: a közművelődéssel? A könyvessátornál — Amennyire lehet, igyekszünk változatossá tenni a műsort — mondja Barát László. — A pop­együttesek mellett folk- és mai­­dal-előadókat is felléptetünk. Ezenkívül rendszeresen tartunk divatbemutatókat, tánctanítást. Minden hétfő este táncház lesz nálunk. B. Tóth László rendsze­resen fellép a Vendégeim soroza­tával. Megszerveztük a könyváru­sítást: tavaly majdnem hetven­ezer forint forgalma volt a könyv­­sátornak. Ezenkívül van játék­­term­ünk és kölcsönzésünk. Lenyűgözve hallgatom a felso­rolást. Valóban imponáló. A „Ven­dégeim” sorozathoz ugyan már volt szerencsém szombaton, azt a kínos negédeskedést jobb miha­marabb elfelejteni. A Gépfolklór együttes műsora azonban való­ban nagy sikert hozott — bár nem tudom, hogy az előadott nyolc-tíz dal valóban közművelődés-szám­ba megy-e. Miközben a könyvessátor felé ballagok, fejben számolgatok. Akárhogy is forgatom, napi húsz-harminc könyvet kellett ta­valy eladni, hogy a forgalomadat kijöjjön. Nem túl szép ez? A könyvessátor vasból és hul­lámlemezből összetákolt bódé, a leghuzatosabb helyen. Az eláru­sító Mesteri Lászlóné. Mondom neki a napi húsz könyvet. Kine­vet. — Csak nem képzeli? Jó, ha húszezer forint értékű könyvet adtam el tavaly az egész idény­ben! — De hát a hatvan-hetven ez­res forgalom... — Az stimmel. Hanglemezzel. Tudja, idejárnak a külföldi Exp­­ressz-csoportok. Ez is a program része. Eltöltenek itt egy estét, és megveszik a magyar poplemeze­ket. Ezenkívül mi nagyon sok kül­földi poplemezt kapunk. Indiaia­kat. Azokat meg a magyarok ve­szik. Mégiscsak a legjobb közművelődés? Amíg a játékte­rem felé ballagok, azon tűnődöm: vajon ki kit csap be ezzel az adat­kozmetikával? (S odaérve a „já­tékteremhez”, elhatározom, hogy arról már csak zárójelben írok: egy, a könyvsátorhoz hasonló tá­kolmány, néhány élemedett korú flipper, asztali foci — ki az a csa­pongó fantáziájú ember, akinek erről a „terem” szó eszébe jut?) A legkülönösebb persze az, hogy a Budai Ifjúsági Park még­iscsak a legjobb a hasonló par­kok között. Az itteni siker rang­adónak számít minden popegyüt­tes életében. Naponta átlagosan ezer fiatalt szórakoztat a műsor. A vendéglő színvonalas és olcsó: a legdrágább étel tizenhét forint körül van, de kapható zsíros ke­nyér is. (Csúcsszezonban valószí­nűleg szombat-vasárnap délben is nyitva lesz.) És a vezetés valóban figyel a fia­talok kívánságaira. Rendszeres köz­vélemény-kutatás jellegű felméré­seket végeznek a vendégek között. Barát László: — Érdekes eredményeket kap­tunk. Kiderült, hogy Budapest minden kerületéből járnak ide a fiatalok. Nagy többségük helye­selte a szeszes italok betiltását is. De fel kell figyelni egy disszo­náns hangra: a megkérdezettek közül éppen a középiskolások, gimnazisták között akadtak szá­mosan, akik helytelenítik, hogy cigányok is járnak a parkba. Na­gyon rosszízű és elítélendő ez a vélemény. Nagyon is jó és figye­lemre méltó, hogy az ifjúsági park is elősegíti a cigány fiatalok rész­vételét, bekapcsolódását a közös rendezvényekbe. A budai park az illetékes fel­ügyeleti szervek és a látogatók szerint a legrangosabbak közé számít. Ám úgy hiszem, lehetne még tenni egy-két dolgot, ha va­lóban a közművelődés szolgálatá­ba akarjuk állítani. Hiszen nem a nagy nevű zenekarokra be­özönlő ezrek, hanem a hétköznap is itt csellengő százak jelentik a mércét. Az ő számukra pedig még túl tágas a park. (Nemcsak topog­ráfiai értelemben.) Ha csupán a budapesti amatőrszínpadokat, if­jú művészeket meg lehetne egy­­egy estére nyerni, ha csak a már meglevő közművelődési kereteket meg lehetne élettel tölteni, ha mindössze egy kicsit esztétiku­sabbá lehetne tenni a környezetet, máris jobban betölthetné a park új hivatását. Álldogálok a könyvsátor mel­lett. Ez a park legnéptelenebb helye. Nézem a rendezőket: alig akad dolguk. Azért ne legyünk igazságtalanok, mégis sokat fej­lődött az Ifipark a tizenöt év alatt. Sós Péter János " KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Bartók-kórusok. 8.35: Lányok, asszonyok. 9.00: Irodalmi vizsgavetélkedő. 10.05: Zenekari muzsika. 11.05: Nem veszett a mi kutyánk? Hang­játék 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva ... 12.45­: Melódiakoktél. 14.05: Népi zene. 14.25: Falurádió. 11.55: Új Zenei Újság. 15.30: Elton John énekel. 16.00: 168 óra. 17.30: Zenekari muzsika. 18.40: Embermesék. 19.40: Nyugdíjban is, nem is. 19.55: Operaesték Klempererrel. 21.06: Népi muzsika. 22.25: A beat kedvelőinek. 21.10: Szimfonikus zene. 0.10—2.00: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fúvósesztrád. 8.33: Népdalok. 9.15: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.33: Hetilapszemle. 9.38: Sanzonok. 10.00—12.00: Szombat délelőtt... 12.00: Zenésjáték-részt. 12.33: Rácz Aladár cimbalmozik. 13.00: Zsebpénz. 13.33: Nyári dalok. 14.00: Napraforgó. 14.50: Éneklő Ifjúság. 15.00: Huygens: Koral és ringató. 15.08: Versek világa. 15.25: Orvosi tanácsok. 15.33: A Rádió Kabarészínháza. 16.48: Ötórai tea. • 17.55: Az FTC—Videoton és a Rába ETO—Vasas mérk. II. fi. közv. 19.08: Haydn: G-dúr Oxford, szimf. 19.34: Nóták. 20.33: Névtelen levelek. A Madách Színház­bn. 22.49: Sándor Judit és Faragó András énekel. 23.10: Slágermúzeum. 3. MŰSOR 8.08: Zenekari muzsika. Szt. 10.05: Két Schubert-szonáta. Szt. 11.18: Operarészlet. 12.20: Mendelssohn- és Brahms-kóru­­sok. Szt. 12.42: Zenekari muzsika. Szt. 14.05: A titkos házasság. Operarészl. 14.55: Slágerlista. Szt. 15.30: Délutáni hangverseny. Szt. 17.00: Somlyó Zoltán versei. 17.05: Zenekari muzsika. Szt. 17.30: Brahms: c-moll vonósnégyes. 18.03: Pesti házak titkai. Dok.-műsor. 18.42: Gyöngyhalászok. Operarészl. 19.33: Beethoven-kamarazene. Szt. 20.46: új lemezeinkből. Szt. 21.43: Gesualdo madrigáljai, VI. Szt. TELEVÍZIÓ 8.33: Tévétorna (sz.). 8.40: Nyugalmunk érdekében. 9.10: Álarcban, 2. rész (ism.). 10.35: Mindenki közlekedik... (ism.). 10.50: Játék a betűkkel (ism.). 11.15: Kék fény . . . (ism.). 13.57: Vitézek 12. rész. 14.25: Itt a pálya, itt a tér! (ism.). 14.30: Bulecska. Mb. lengyel film. 15.55: Hírek. 16.00: A Pécsi Balett a Szovjetunió­ban. 16.25: Parabola. 16.55: Vasas—OSC vízilabda-mérk. közv. 17.30: Ahol a legfehérebben izzik a vas. 18.05: Történelmi magazin. 18.50: Egymillió fontos hangjegy (sz.). 19.05: Stop! (sz.). 19.10: Cicavízió (sz.). 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Útelágazás ír semmibe. Mb. ame­rikai film (sz.). 21.35: Hofi Géza műsora (ism.). 22.20: TV Híradó 3. 2. MŰSOR 20.00: A romantikus XIX. század. Francia képzőművészeti filmso­rozat (sz.). 20­ 15: Schiller: Stuart Mária. Schiller tragédiájában két királynő, két világszemlélet küzd egymással. Anglia és Skócia uralkodóinak harcában az utóbbinak kellett elbuknia, ám az igazi vesztes mégis Erzsébet, angol királynő. Nyugat- és Északnyugat-Európá­­ban leszálló, szárító hatású légmozgá­sok alakítják az időjárást, ezért ott napos, túlnyomóan száraz az idő. Közép- és Kelet-Európa felett viszont felhős, sokfelé borult az ég, nagy te­rületen esik az eső, záporeső, egy-két helyen zivatar is kialakult. Általában erős a légmozgás, sokfelé erős északi szél fúj. Az egész kontinens időjárá­sára egységesen jellemző, hogy az évszakhoz képest mindenütt hűvös az idő, a legmagasabb nappali hőmér­séklet 2—6 fokkal marad el a több­éves átlagtól sőt a Balkán félsziget némely részein 10 fokkal is keveseb­bet mértek. Az igen hűvös júniusi időjárás oka az, hogy észak felől még mindig hideg, sarkvidéki eredetű le­vegő áramlik a szárazföld fölé, és emiatt még azokon a területeken sem tud a levegő kellőképpen felmele­gedni, ahol több órán át süt a nap. Pénteken hazánkban is sütött néhány órát a nap, a változóan felhős ég­ből, mégsem mértek sehol 19 foknál melegebbet. Az északi szél napköz­ben élénk volt, helyenként megerősö­dött. A keleti, délkeleti megyékben sok csapadék is hullott, és a csapa­dék hűtő hatására ott még hűvösebb volt az idő, egy-két helyen délután­ra sem emelkedett 9 fok fölé a hő­mérséklet. A Kárpát-medencétől északra még hidegebb levegő helyez­kedik el, ezért a hét végén is hű­vös, szeles marad az idő. Várható időjárás ma estig: Felhőátvonulások, szórványosan előforduló esővel, záporral; egy-két helyen zivatar is lehet. Az északi, északnyugati szél ismét többfelé erős lesz. A várható legmagasabb hőmér­séklet 14—19 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete péntek délben Siófoknál 18 fok volt. A Duna vízállása Budapestnél 308 centiméter, mára 305 centiméter vár­ható. Hűvös, szeles idő NÉPSZABADSÁG 1977. június 4., szombat Gondok felmérése Ifjúságpolitikai bizottság ala­kult a Taurus Gumiipari Vállalat abroncsgyárában. A Kerepesi úti gyárban a harminc éven aluliak­nak még mindig nagy százaléka nem KISZ-tag. Róluk keveset tudnak az üzemek társadalmi, gazdasági vezetői. A kilenctagú­­ műszakiakból, fizikaiakból álló­­ bizottság célja éppen az ő gondjaiknak, problémáiknak megismerése, feltárása. A bizottság jelenleg egy szocio­lógiai vizsgálat eredményeit dol­gozza fel a helyi munkalélekta­ni laboratórium fiatal szocioló­gusának vezetésével. A vizsgálat célja a gyári ifjúság munkahelyi és családi körülményeinek tisztá­zása. Elemzik lakáshelyzetüket, keresetüket, felmérik iskolai vég­zettségüket, továbbtanulási szán­,­dékaikat, beilleszkedésüket stb. Ennek a munkának a hatását személyhez szóló, baráti hangú le­velekkel kívánták növelni, ame­lyekben céljáról, terveiről vallott a bizottság, és mindenkit arra kért, hogy saját érdekében segít­se e munkát. A levelet a márciu­si fizetéshez mellékelték. A kérdőívekből mégis csupán 161-et küldtek vissza a KISZ-ko­­rúak, holott legalább 300 válasz­ra vártak. A kérdésekre válaszol­ni mindössze tíz-tizenöt percbe telt volna, időrablónak tehát nem érezhette senki. Miért csak ilyen kevesen adtak választ akkor? Ennyire nem érdekelné saját jö­vője alakulása, sorsa a többieket? Az abroncsgyári fiatalok közül nyolcvanon teljes névaláírással bátran szóvá tették bíráló észre­vételeiket. Ez azt bizonyítja, van értelme a véleménynyilvánítás­nak, lehetőség a bírálatra, javas­lattételre. Kár, hogy a többiek nem éltek ezzel a lehetőséggel. Az értékelés még javában fo­lyik, a főbb vonások, a fiatalok tipikus problémái azonban már körvonalazódtak. Legtöbben a la­káshelyzetük megoldatlanságát tették szóvá. Az IBUSZ-szobák­­ban, munkásszállón élők ezt a megoldást átmenetinek tartják. A vidékiek nagy része Budapesten szeretne letelepedni. Sokan fel­rótták a nehéz és piszkos mun­kát, valamint a gépesítettség, au­tomatizáltság alacsony voltát. A nehéz munkához képest többen kevesellték a fizetést, mások a gyári hirdetések és a valóság el­térését rótták fel. Arra a kérdés­re, hogy ki mit tenne, ha ő len­ne az üzem vezetője, negyven­négy — eléggé egybehangzó — válasz érkezett. Főképp az igaz­ságosabb bérezést, a munkakörül­mények és a szociális helyzet ja­vítását, az emberi kapcsolatok tö­kéletesítését szorgalmazták. Szembeötlő, hogy többségük­ben azok töltötték ki a kérdőívet, akiknek életét valóban szociális gondok nehezítik. Jóval több te­hát ez a felmérés egy „egyszerű” közvélemény-kutatásnál. A bizott­­ság az így nyert kész „szocioló­giai térképpel” kezében felkeresi majd a gyár vezetőit, akik intéz­kedési tervet készítenek, és lehe­tőségeikhez mérten segítenek majd a panaszok orvoslásában. Lamathy Tamás

Next