Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
10 A TIZENHATODIK ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Mit tud az Ifipark? Az 1961-es megnyitó ünnepség óta az Ifjúsági Park sokat hallatott magáról. Nem csupán a fellépő zenekarok hangerejével. Híres-hírhedt koncertek, verekedések, botrányok, sikkasztások, viták színhelye volt. Arról, hogy farmerban lehet-e itt szórakozni, országos disputa kerekedett. Azóta már megnyílt Budapesten a csepeli, a kőbányai, a lőrinci ifipark is. Az első pedig megkapta a „Budai" megkülönböztető nevet. S a botrányok elcsitultával egyre kevesebbet hallunk róla. Mi történt vele? Megtalálta volna a helyét? Vagy elfelejtkeztek róla? Szeszmentes szórakozóhely Idei május elsejei megnyitása óta kétszer jártam a Budai Ifjúsági Parkban. Először az egyik szombat estén. Lemezlovasok, pop- és folkegyüttesek váltogatták egymást. Akkor kezdődött a szenzáció: a Piramis-koncert, ötezer fiatal tolongott, nyújtogatta a nyakát a szűknek tűnő helyen. Második alkalommal kedd este voltam itt. Nem túl neves zenei együttesek igyekeztek némi érdeklődést kicsikarni a parkban lézengő néhány száz emberből Nem sikerült. Lanyha unalom terjengett a vasasztalok között. A park túlméretezettnek látszott. Mi hát az Ifipark? Ezt el kell dönteni. Mert ha csupán egy ügyetlenül méretezett szabadtéri táncos szórakozóhely, nem érdemes szót vesztegetnünk rá. A közönség eldönti, kell-e neki. Ha viszont ifjúsági közművelődési erőfeszítéseink részeként működik, nagyon is figyelmet érdemel. Hiszen példát mutat. A kérdésre Gál Iván válaszolót igazán illetékesnek kell elfogadnunk, hiszen a park megnyitása óta valamiképpen mindig köze volt hozzá. Most meg mint a fővárosi tanács közművelődési osztályvezetője, közvetlenül felügyel rá. Amikor 1960-ban elhatározta a KISZ budapesti bizottsága az Ifipark megépítését, elsősorban az volt a célja, hogy olcsó, kulturált szórakozóhelyet nyisson. Nagy szükség volt akkor erre, hiszen sehol máshol nem juthattak a tizenévesek ízlésüknek megfelelő szórakozáshoz. Azóta rengeteg új klub szerveződött, egyre több művelődési ház tart nyitva nyáron, s rendszeressé váltak a popkoncertek. A tömegszórakoztatás mellé így egyre jobban felzárkózhat a közművelődési funkció. Ez a célunk. Nos, hát akkor sétáljunk körbe, keressük meg a közművelődést. Mindjárt a bejáratnál kellemes meglepetés fogad: a jegyszedő egy igencsak ittas fiatalembert terel visszafelé: „Értsd meg, akárhányszor próbálkozol, mindig visszaküldelek. Eredj haza, aludd ki magad!’’ (Különben, majdnem mindenki farmerban jön. A régi, rossz emlékű farmernadrágvita elcsitult, ma már csak a feltűnően piszkos vagy hiányos ruházat tulajdonosát küldik haza átöltözni.) A belépő 10 forint, nagyobb szabású műsorhoz 15 forint. (Tehát szombaton 15 volt, kedden 10.) Ez nem kis emelkedés a régi ötforintos beugróhoz képest, az Ifipark azonban még így is a legolcsóbb szórakozóhely. Magát a parkot Ybl Miklós 1873-ban tervezett Várbazárja fogja közre. A lakóházaktól elég messze van. Föl lehet tekerni az erősítőket. Fel is tekerik. Az igazgató, Barát László szobája remeg a basszusgitár dübörgésétől. Maga a szoba hasonlít az egész Ifiparkhoz, puritán és mentes mindenfajta szépségtől. Van viszont benne egy füzet, amely mindent tud. Tudja a fellépő együtesek számát (az idén 294 együttes a terv), a fizető nézőket (15 év alatt több mint három és fél millió eladott belépőjegy). Szeszesital-forgalom nincs. A Budai Ifjúsági Park — ellentétben néhány társával — szeszmentes szórakozóhely. — Meglehetősen népszerűtlen intézkedés volt ez — magyarázza az igazgató —, Magyarországon nehéz szórakozást elképzelni alkohol nélkül. Az étterem és a büfé azóta veszteséges, amióta leállítottuk a szeszes italok árusítását. És kicserélődött a közönség is. Persze, mindkettő jót tett a parknak: azóta nem fordult elő verekedés, garázdálkodás. Egy szobácskával arrébb, Horváth Gusztávnak, az étterem üzletvezetőjének más a véleménye: — Nézze, én nem vagyok a szesz árusítása mellett. Még a veszteséges üzletmenet ellenére sem. De nézze meg egyszer a parkot záróra után. A takarítók kosárszámra gyűjtik össze az üres pálinkás- és borosüvegeket. A nagy szatyrokban könnyű becsempészni egy-két üveget — sokan meg is teszik. Hiszen mégse lehet átkutatni a bejövők táskáját. S megfigyeltem, hogy a környékbeli élelmiszerboltokban mindig kapható kis üveg pálinka vagy konyak. Az alkoholfogyasztás elleni győzelem tehát még elmaradt. Igaz, csak ez az egyetlen út létezik — okosabbat még senki sem ajánlott. Az viszont bizonyos, hogy mégis kevesebb a becsempészett, s úgy fogyasztott szeszes ital, mintha a helyszínen is árusítanák. S már ez is eredmény. De mi a helyzet a bővös szóval: a közművelődéssel? A könyvessátornál — Amennyire lehet, igyekszünk változatossá tenni a műsort — mondja Barát László. — A popegyüttesek mellett folk- és maidal-előadókat is felléptetünk. Ezenkívül rendszeresen tartunk divatbemutatókat, tánctanítást. Minden hétfő este táncház lesz nálunk. B. Tóth László rendszeresen fellép a Vendégeim sorozatával. Megszerveztük a könyvárusítást: tavaly majdnem hetvenezer forint forgalma volt a könyvsátornak. Ezenkívül van játéktermünk és kölcsönzésünk. Lenyűgözve hallgatom a felsorolást. Valóban imponáló. A „Vendégeim” sorozathoz ugyan már volt szerencsém szombaton, azt a kínos negédeskedést jobb mihamarabb elfelejteni. A Gépfolklór együttes műsora azonban valóban nagy sikert hozott — bár nem tudom, hogy az előadott nyolc-tíz dal valóban közművelődés-számba megy-e. Miközben a könyvessátor felé ballagok, fejben számolgatok. Akárhogy is forgatom, napi húsz-harminc könyvet kellett tavaly eladni, hogy a forgalomadat kijöjjön. Nem túl szép ez? A könyvessátor vasból és hullámlemezből összetákolt bódé, a leghuzatosabb helyen. Az elárusító Mesteri Lászlóné. Mondom neki a napi húsz könyvet. Kinevet. — Csak nem képzeli? Jó, ha húszezer forint értékű könyvet adtam el tavaly az egész idényben! — De hát a hatvan-hetven ezres forgalom... — Az stimmel. Hanglemezzel. Tudja, idejárnak a külföldi Expressz-csoportok. Ez is a program része. Eltöltenek itt egy estét, és megveszik a magyar poplemezeket. Ezenkívül mi nagyon sok külföldi poplemezt kapunk. Indiaiakat. Azokat meg a magyarok veszik. Mégiscsak a legjobb közművelődés? Amíg a játékterem felé ballagok, azon tűnődöm: vajon ki kit csap be ezzel az adatkozmetikával? (S odaérve a „játékteremhez”, elhatározom, hogy arról már csak zárójelben írok: egy, a könyvsátorhoz hasonló tákolmány, néhány élemedett korú flipper, asztali foci — ki az a csapongó fantáziájú ember, akinek erről a „terem” szó eszébe jut?) A legkülönösebb persze az, hogy a Budai Ifjúsági Park mégiscsak a legjobb a hasonló parkok között. Az itteni siker rangadónak számít minden popegyüttes életében. Naponta átlagosan ezer fiatalt szórakoztat a műsor. A vendéglő színvonalas és olcsó: a legdrágább étel tizenhét forint körül van, de kapható zsíros kenyér is. (Csúcsszezonban valószínűleg szombat-vasárnap délben is nyitva lesz.) És a vezetés valóban figyel a fiatalok kívánságaira. Rendszeres közvélemény-kutatás jellegű felméréseket végeznek a vendégek között. Barát László: — Érdekes eredményeket kaptunk. Kiderült, hogy Budapest minden kerületéből járnak ide a fiatalok. Nagy többségük helyeselte a szeszes italok betiltását is. De fel kell figyelni egy disszonáns hangra: a megkérdezettek közül éppen a középiskolások, gimnazisták között akadtak számosan, akik helytelenítik, hogy cigányok is járnak a parkba. Nagyon rosszízű és elítélendő ez a vélemény. Nagyon is jó és figyelemre méltó, hogy az ifjúsági park is elősegíti a cigány fiatalok részvételét, bekapcsolódását a közös rendezvényekbe. A budai park az illetékes felügyeleti szervek és a látogatók szerint a legrangosabbak közé számít. Ám úgy hiszem, lehetne még tenni egy-két dolgot, ha valóban a közművelődés szolgálatába akarjuk állítani. Hiszen nem a nagy nevű zenekarokra beözönlő ezrek, hanem a hétköznap is itt csellengő százak jelentik a mércét. Az ő számukra pedig még túl tágas a park. (Nemcsak topográfiai értelemben.) Ha csupán a budapesti amatőrszínpadokat, ifjú művészeket meg lehetne egyegy estére nyerni, ha csak a már meglevő közművelődési kereteket meg lehetne élettel tölteni, ha mindössze egy kicsit esztétikusabbá lehetne tenni a környezetet, máris jobban betölthetné a park új hivatását. Álldogálok a könyvsátor mellett. Ez a park legnéptelenebb helye. Nézem a rendezőket: alig akad dolguk. Azért ne legyünk igazságtalanok, mégis sokat fejlődött az Ifipark a tizenöt év alatt. Sós Péter János " KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Bartók-kórusok. 8.35: Lányok, asszonyok. 9.00: Irodalmi vizsgavetélkedő. 10.05: Zenekari muzsika. 11.05: Nem veszett a mi kutyánk? Hangjáték 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva ... 12.45: Melódiakoktél. 14.05: Népi zene. 14.25: Falurádió. 11.55: Új Zenei Újság. 15.30: Elton John énekel. 16.00: 168 óra. 17.30: Zenekari muzsika. 18.40: Embermesék. 19.40: Nyugdíjban is, nem is. 19.55: Operaesték Klempererrel. 21.06: Népi muzsika. 22.25: A beat kedvelőinek. 21.10: Szimfonikus zene. 0.10—2.00: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fúvósesztrád. 8.33: Népdalok. 9.15: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.33: Hetilapszemle. 9.38: Sanzonok. 10.00—12.00: Szombat délelőtt... 12.00: Zenésjáték-részt. 12.33: Rácz Aladár cimbalmozik. 13.00: Zsebpénz. 13.33: Nyári dalok. 14.00: Napraforgó. 14.50: Éneklő Ifjúság. 15.00: Huygens: Koral és ringató. 15.08: Versek világa. 15.25: Orvosi tanácsok. 15.33: A Rádió Kabarészínháza. 16.48: Ötórai tea. • 17.55: Az FTC—Videoton és a Rába ETO—Vasas mérk. II. fi. közv. 19.08: Haydn: G-dúr Oxford, szimf. 19.34: Nóták. 20.33: Névtelen levelek. A Madách Színházbn. 22.49: Sándor Judit és Faragó András énekel. 23.10: Slágermúzeum. 3. MŰSOR 8.08: Zenekari muzsika. Szt. 10.05: Két Schubert-szonáta. Szt. 11.18: Operarészlet. 12.20: Mendelssohn- és Brahms-kórusok. Szt. 12.42: Zenekari muzsika. Szt. 14.05: A titkos házasság. Operarészl. 14.55: Slágerlista. Szt. 15.30: Délutáni hangverseny. Szt. 17.00: Somlyó Zoltán versei. 17.05: Zenekari muzsika. Szt. 17.30: Brahms: c-moll vonósnégyes. 18.03: Pesti házak titkai. Dok.-műsor. 18.42: Gyöngyhalászok. Operarészl. 19.33: Beethoven-kamarazene. Szt. 20.46: új lemezeinkből. Szt. 21.43: Gesualdo madrigáljai, VI. Szt. TELEVÍZIÓ 8.33: Tévétorna (sz.). 8.40: Nyugalmunk érdekében. 9.10: Álarcban, 2. rész (ism.). 10.35: Mindenki közlekedik... (ism.). 10.50: Játék a betűkkel (ism.). 11.15: Kék fény . . . (ism.). 13.57: Vitézek 12. rész. 14.25: Itt a pálya, itt a tér! (ism.). 14.30: Bulecska. Mb. lengyel film. 15.55: Hírek. 16.00: A Pécsi Balett a Szovjetunióban. 16.25: Parabola. 16.55: Vasas—OSC vízilabda-mérk. közv. 17.30: Ahol a legfehérebben izzik a vas. 18.05: Történelmi magazin. 18.50: Egymillió fontos hangjegy (sz.). 19.05: Stop! (sz.). 19.10: Cicavízió (sz.). 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: Útelágazás ír semmibe. Mb. amerikai film (sz.). 21.35: Hofi Géza műsora (ism.). 22.20: TV Híradó 3. 2. MŰSOR 20.00: A romantikus XIX. század. Francia képzőművészeti filmsorozat (sz.). 20 15: Schiller: Stuart Mária. Schiller tragédiájában két királynő, két világszemlélet küzd egymással. Anglia és Skócia uralkodóinak harcában az utóbbinak kellett elbuknia, ám az igazi vesztes mégis Erzsébet, angol királynő. Nyugat- és Északnyugat-Európában leszálló, szárító hatású légmozgások alakítják az időjárást, ezért ott napos, túlnyomóan száraz az idő. Közép- és Kelet-Európa felett viszont felhős, sokfelé borult az ég, nagy területen esik az eső, záporeső, egy-két helyen zivatar is kialakult. Általában erős a légmozgás, sokfelé erős északi szél fúj. Az egész kontinens időjárására egységesen jellemző, hogy az évszakhoz képest mindenütt hűvös az idő, a legmagasabb nappali hőmérséklet 2—6 fokkal marad el a többéves átlagtól sőt a Balkán félsziget némely részein 10 fokkal is kevesebbet mértek. Az igen hűvös júniusi időjárás oka az, hogy észak felől még mindig hideg, sarkvidéki eredetű levegő áramlik a szárazföld fölé, és emiatt még azokon a területeken sem tud a levegő kellőképpen felmelegedni, ahol több órán át süt a nap. Pénteken hazánkban is sütött néhány órát a nap, a változóan felhős égből, mégsem mértek sehol 19 foknál melegebbet. Az északi szél napközben élénk volt, helyenként megerősödött. A keleti, délkeleti megyékben sok csapadék is hullott, és a csapadék hűtő hatására ott még hűvösebb volt az idő, egy-két helyen délutánra sem emelkedett 9 fok fölé a hőmérséklet. A Kárpát-medencétől északra még hidegebb levegő helyezkedik el, ezért a hét végén is hűvös, szeles marad az idő. Várható időjárás ma estig: Felhőátvonulások, szórványosan előforduló esővel, záporral; egy-két helyen zivatar is lehet. Az északi, északnyugati szél ismét többfelé erős lesz. A várható legmagasabb hőmérséklet 14—19 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete péntek délben Siófoknál 18 fok volt. A Duna vízállása Budapestnél 308 centiméter, mára 305 centiméter várható. Hűvös, szeles idő NÉPSZABADSÁG 1977. június 4., szombat Gondok felmérése Ifjúságpolitikai bizottság alakult a Taurus Gumiipari Vállalat abroncsgyárában. A Kerepesi úti gyárban a harminc éven aluliaknak még mindig nagy százaléka nem KISZ-tag. Róluk keveset tudnak az üzemek társadalmi, gazdasági vezetői. A kilenctagú műszakiakból, fizikaiakból álló bizottság célja éppen az ő gondjaiknak, problémáiknak megismerése, feltárása. A bizottság jelenleg egy szociológiai vizsgálat eredményeit dolgozza fel a helyi munkalélektani laboratórium fiatal szociológusának vezetésével. A vizsgálat célja a gyári ifjúság munkahelyi és családi körülményeinek tisztázása. Elemzik lakáshelyzetüket, keresetüket, felmérik iskolai végzettségüket, továbbtanulási szán,dékaikat, beilleszkedésüket stb. Ennek a munkának a hatását személyhez szóló, baráti hangú levelekkel kívánták növelni, amelyekben céljáról, terveiről vallott a bizottság, és mindenkit arra kért, hogy saját érdekében segítse e munkát. A levelet a márciusi fizetéshez mellékelték. A kérdőívekből mégis csupán 161-et küldtek vissza a KISZ-korúak, holott legalább 300 válaszra vártak. A kérdésekre válaszolni mindössze tíz-tizenöt percbe telt volna, időrablónak tehát nem érezhette senki. Miért csak ilyen kevesen adtak választ akkor? Ennyire nem érdekelné saját jövője alakulása, sorsa a többieket? Az abroncsgyári fiatalok közül nyolcvanon teljes névaláírással bátran szóvá tették bíráló észrevételeiket. Ez azt bizonyítja, van értelme a véleménynyilvánításnak, lehetőség a bírálatra, javaslattételre. Kár, hogy a többiek nem éltek ezzel a lehetőséggel. Az értékelés még javában folyik, a főbb vonások, a fiatalok tipikus problémái azonban már körvonalazódtak. Legtöbben a lakáshelyzetük megoldatlanságát tették szóvá. Az IBUSZ-szobákban, munkásszállón élők ezt a megoldást átmenetinek tartják. A vidékiek nagy része Budapesten szeretne letelepedni. Sokan felrótták a nehéz és piszkos munkát, valamint a gépesítettség, automatizáltság alacsony voltát. A nehéz munkához képest többen kevesellték a fizetést, mások a gyári hirdetések és a valóság eltérését rótták fel. Arra a kérdésre, hogy ki mit tenne, ha ő lenne az üzem vezetője, negyvennégy — eléggé egybehangzó — válasz érkezett. Főképp az igazságosabb bérezést, a munkakörülmények és a szociális helyzet javítását, az emberi kapcsolatok tökéletesítését szorgalmazták. Szembeötlő, hogy többségükben azok töltötték ki a kérdőívet, akiknek életét valóban szociális gondok nehezítik. Jóval több tehát ez a felmérés egy „egyszerű” közvélemény-kutatásnál. A bizottság az így nyert kész „szociológiai térképpel” kezében felkeresi majd a gyár vezetőit, akik intézkedési tervet készítenek, és lehetőségeikhez mérten segítenek majd a panaszok orvoslásában. Lamathy Tamás