Népszabadság, 1977. július (35. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1977. július 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXV. évfolyam 153. szára VIzsrt ÉRT A NYÁRIA A vízügyről tárgyalt az országgyűlés Sokoldalú vita az előterjesztésről — Interpellációk Csütörtökön folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az elfogadott napirend szerint Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke számolt be a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. Szólt a többi között arról, hogy az IV. ötéves terv 44 milliárd forintot biztosít az ezzel kapcsolatos fejlesztésekre s 1980-ig például további egymillióval nő a vezetékes vízellátásban részesülők száma. A beszámolót követő vitában tizenhatan kaptak szót: dr. Cselőtei László egyetemi tanár (Pest, 2. vk.), Vadkerti Miklósné tsz-párttitkár (Heves, 5. vk.), Radnóti László ipari szövetkezeti elnök (Somogy, 10. vk.), Csörgits József nyugdíjas (Zala, 3. vk.), dr. Komócsin Mihály, a megyei pb. első titkára (Csongrád, 4. vk.), Pálóczi Lajosné állattenyésztési főágazatvezető (Szabolcs, 9. vk.), Szűcs János megyei pb-titkár (Szolnok, 6. vk.), Farkas Pál tsz-elnök (Borsod, 12. vk.), Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója (Bp., 1. vk.), dr. Vámos Marietta körzeti orvos (Pest, 5. vk.), dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, ifj. Pintér István géplakatos (Baranya, 7. vk.), Hütter Csaba termelési elnökhelyettes (Nógrád, 5. vk.), Hárs József főállattenyésztő (Veszprém, 7. vk.), Szigeti Gáborné munkásnő (Békés, 3. vk.), Nagy Csaba művezető (Bács, 10. vk.). A képviselők elsősorban az ár- és belvízvédelem, a hévizek hasznosítása, az öntözés fejlesztése és a vizek minősége védelmének témái köré csoportosították mondanivalójukat. Az ülésen megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró .. • Pefő Jenő, Gáspár Sándor pH •?■..- trlós István, az MSZMP Polkai fáiak tagja; ott voltak a Közjói , El . títkárai, valamint a kormányrát. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülésszakon Apró Antal, Inokai János és Raffai Sarolta elnökölt. A sokoldalú vita, az államtitkári zárszó és a határozatokig elfogadott beszámoló után két interpelláció hangzott el. Kangyalka Antal (Csongrád, 15. vk.), az üzemen belüli és üzemek közötti import anyagmozgató gépek alkatrészellátása tárgyában, Sarudi Sándor (Hajdú, 9. vk.) az iskolák és az ifjúsági szervezetek által igénybe vett üzemi autóbuszok térítési díjával kapcsolatban intézett kérdést a szakminiszterekhez. A külkereskedelmi, illetve a közlekedés- és postaügyi tárca vezetőjének válaszát az interpellálók és képviselőtársaik elfogadták. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejezte munkáját, egynegyedét közvetlenül védi, a mentett területeken levő népgazdasági vagyon 500 milliárd forintra becsülhető. — Az összes töltésnek fele már kellő biztonságot fed — mondta —, másik felének kiépítése folyamatban van. Ez azt is jelenti, hogy az ágazat — az egészen rendkívüli katasztrófa kivételével — önerőből is tud védekezni az árvizek ellen, amint azt a múlt őszi-téli árvízi események már jelezték , nem vonva ki emberek tízezreit az alkotó munkából, pénzt és más anyagiakat eredeti rendeltetésükből. Az ármentesítés, árvízvédekezés további fejlesztésével az a célunk, hogy váratlan természeti csapás ne zavarja meg társadalmunk életét és a termelőmunkát, az árvízi elöntés fenyegetése ne nyugtalanítsa lakosságunkat. Ezt követően a vízügyi ágazat megnövekedett, egyre nagyobb gondot okozó környezetvédelmi feladatairól szólt Gergely István. Az ipar és a települések évente fél balatonnyi szennyvizet bocsátanak ki, a mezőgazdaságban felhasznált nagy mennyiségű növényvédő szer és műtrágya ugyancsak rontja vizeink tisztaságát. A vízigények és a felhasznált vízmennyiség növekedésével nagyobb lett a szennyezett vizek mennyisége is. Ennek ellenére, átfogó műszaki, jogi és közgazdasági szabályozó rendszer kialakításával sikerült mérsékelni vizeink elszennyeződésének ütemét. A növekvő vízigények és a szűkös, szennyeződő vízkészletek egyensúlyának szabályozása egyre fontosabb területévé válik a vízügyi munkának. Az egyensúly folytonos fenntartását elsősorban a nagytérségi létesítmények biztosítják. A Tisza-völgyi vízpótló rendszer részeként elkészült korábban a tiszalöki, utóbb a kiskörei vízlépcső és kapcsolódó vízszolgáltató rendszerének nagy része. A Dunántúl egyes térségeiben fellépő vízhiányok megszüntetésére több tározó és regionális rendszer épült. A borsodi iparvidék vízellátásának biztosítására tovább fejlődött az észak-magyarországi regionális vízszolgáltató rendszer. A Balaton vízháztartásának szabályozására elkészült a Sió-torkolati mű. Jelenleg — mesterséges beavatkozás révén — 600 millió köbméternyi tározótérrel rendelkezünk — mondta. A főváros vízügyi gondjairól szólva, így summázta a jelenlegi helyzetet: — A Budapesten folyó munka kétirányú: egyrészt a fejlődő város új és új igényeit feszültségmentesen folyamatosan kielégíteni, másrészt a hatalmas rekonstrukciós feladatok megoldása. Ez a munka nehezen, de jó irányba halad: egyre kiegyensúlyozottabb, biztonságosabb fővárosunk vízellátása, csapadék- és szennyvízelvezetése, valamint árvízvédelmi művei. A tervidőszak feladatai Részletesen foglalkozott a vízgazdálkodás V. ötéves tervében foglalt feladatokkal, amelyek két fő célkitűzést szolgálnak: a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását, s ezzel egy időben — a településfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtásának egyik előfeltételeként — a csatornahálózat bővítését, valamint a növekvő vízigények és a csökkenő vízkészlet közötti egyensúly megteremtését. Elmondta, hogy az V. ötéves terv során 44 milliárd forintot fordítanak a vízgazdálkodás fejlesztésére. Ennek kereken kétharmadát a települések vízellátásának, csatornázásának és szennyvíztisztításának fejlesztésére, a többit vízkárelhárítási létesítményekre és a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésére irányozták elő. A vezetékes vízellátásban részesülő lakosok száma a tervidőszakban további egymillióval növekszik, 1980-ban megközelíti az ország lakosságának háromnegyedét. A víztermelő kapacitást napi egymillió köbméterrel növeljük, ami megfelel a főváros nyári, napi csúcsfogyasztásának. Külön is foglalkozunk a nagy, munkáslakta városok és a közegészségügyileg veszélyeztetett kisebb települések vízellátási problémáinak megnyugtató és gyors megoldásával. A csatornahálózat a lakosság 43 százalékát szolgálja majd. Folytatjuk a szennyvíztisztító kapacitások bővítését is. Ennek során kiemelt feladatot jelent a környezetvédelmi szempontból (Folytatás a 2. oldalon.) A beszámolót egyhangúlag elfogadták. Dr. Gergely István beszámolója Az országgyűlés — eleget téve ellenőrző szerepének — csütörtökön a vízügyi ágazatokról, a vízgazdálkodás helyzetéről, közelebbi és távolabbi feladatairól szóló beszámoló megtárgyalását tűzte napirendjére. A vízgazdálkodás eredményeiről, jelenéről és jövőjéről dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke számolt be a képviselőknek. Beszámolójának első részében a vízügyi ágazat munkájának társadalmi hasznosságáról beszélt, rámutatva, hogy a vízügyi ágazat szervesen illeszkedik a népgazdaság, a fejlett szocializmust építő társadalom tevékenységének rendjébe. Hangsúlyozta: — A több, jobb vízért és a vizek pusztításai ellen folytatott munka nemcsak gazdasági, hanem alapvetően társadalom- és életszínvonal-politikai feladat. Pártunk gazdaságpolitikájának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenkinek jusson a vízből — aki okkal igényli — és társadalmunk legyen védett a víz kártételeitől. Ez nem csupán vízügyi, műszaki feladat. Politikai tevékenység is, amely az otthonok, a munkahelyek, a szociális és közegészségügyi viszonyok vagy a környezet fejlesztése útján javítja társadalmunk és benne az egyes emberek és közösségek egészséges közérzetét — mondta. Ivóvíz, csatorna, öntözés Az eredmények számszerűen is mutatják a magyar vízgazdálkodásnak a felszabadulás utáni időszakban elért eredményeit. Dr. Gergely István elmondta: 1945- ben csak a lakosság egyötöde részesült vezetékes vízellátásban, ma pedig már valamennyi városunkban működik vízmű, s 1100 községben is központi vízművek szolgálják a lakosság egészséges, korszerű ivóvízellátását. Az ország lakóinak kétharmada — a falvakban élők 40 százaléka — vezetékes ivóvizet ihat. A csatornahálózat bővítése lassúbb ütemű volt ugyan, de az eredmények nem lebecsülendőek: ma az ország lakóinak egyharmada él csatornázott területen. Vízből az ipar igényli a legnagyobb mennyiséget — az összes friss víz 60 százalékát —, s egyre több vízre lesz szüksége a nagyüzemi módszerekkel termelő mezőgazdaságnak is. Erről dr. Gergely István a következőket mondta: — Kialakult az egységes mezőgazdasági vízgazdálkodás. Ennek keretében ma már 400 ezer hektárt meghaladó területre juttathatunk öntözővizet. A sík- és dombvidékeken egyaránt törekszünk a természetes csapadéknak a talajban és tárolókban való visszatartására. A fejlesztés eredményeként javultak lehetőségeink a belvizek által okozott károk elhárítására is. Kiemelte, hogy az említett eredmények elérésében jelentős része van a vízgazdálkodási társulásoknak is, amelyek érdekeltségi területe az ország több mint 80 százalékára terjed ki. A társulati mozgalom közel két évtizedes múltjával bebizonyította életképességét, fontos része a vízgazdálkodás egységes rendszerének. A társulatok egyesítik az állami célkitűzéseket és a helyi érdekeket a közfeladatok ellátásában, lehetővé teszik a társadalmi erők széles körű összefogását, a közvetlenül érdekeltek anyagi teherviselését A gátak 500 milliárd forintnyi értéket védenek Az államtitkár beszámolójában társadalmi, gazdasági fejlődésünk egyik fontos feltételeként említette az árvizek elleni hathatós védekezést. Elmondta, hogy árvízvédelmünk fejlesztése világviszonylatban is kiemelkedő teljesítmény: a kiépített 4400 kilométernyi töltésrendszer az ország területének