Népszabadság, 1977. július (35. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1977. július 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXV. évfolyam 153. szára VIzsrt ÉRT A NYÁRIA A vízügyről tárgyalt az országgyűlés Sokoldalú vita az előterjesztésről — Interpellációk Csütörtökön folytatta tanácskozását az or­szággyűlés. Az elfogadott napirend szerint Gergely István államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke számolt be a vízgazdálko­dás helyzetéről és feladatairól. Szólt a többi között arról, hogy az IV. ötéves terv 44 mil­liárd forintot biztosít az ezzel kapcsolatos fej­lesztésekre s 1980-ig például további egymil­lióval nő a vezetékes vízellátásban részesülők száma. A beszámolót követő vitában tizenhatan kaptak szót: dr. Cselőtei László egyetemi ta­nár (Pest, 2. vk.), Vadkerti Miklósné tsz-párt­­titkár (Heves, 5. vk.), Radnóti László ipari szö­vetkezeti elnök (Somogy, 10. vk.), Csörgits József nyugdíjas (Zala, 3. vk.), dr. Komócsin Mihály, a megyei pb. első titkára (Csongrád, 4. vk.), Pálóczi Lajosné állattenyésztési fő­­ágazatvezető (Szabolcs, 9. vk.), Szűcs János megyei pb-titkár (Szolnok, 6. vk.), Farkas Pál tsz-elnök (Borsod, 12. vk.), Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója (Bp., 1. vk.), dr. Vá­mos Marietta körzeti orvos (Pest, 5. vk.), dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, ifj. Pintér István géplakatos (Bara­nya, 7. vk.), Hütter Csaba termelési elnökhe­lyettes (Nógrád, 5. vk.), Hárs József főállatte­nyésztő (Veszprém, 7. vk.), Szigeti Gáborné munkásnő (Békés, 3. vk.), Nagy Csaba műve­zető (Bács, 10. vk.). A képviselők elsősorban az ár- és belvízvédelem, a hévizek hasznosítá­sa, az öntözés fejlesztése és a vizek minősége védelmének témái köré csoportosították mon­danivalójukat. Az ülésen megjelent Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkára, Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró .. • Pefő Jenő, Gáspár Sándor pH •?■..- t­­rlós Ist­ván, az MSZMP Po­lkai fái­ak tagja; ott voltak a Közjói , El . títkárai, vala­mint a kormány­rát. Az emeleti páholyok­ban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülésszakon Apró Antal, Inokai János és Raf­­fai Sarolta elnökölt. A sokoldalú vita, az államtitkári zárszó és a határozatokig elfogadott beszámoló után két interpelláció hangzott el. Kangyalka Antal (Csongrád, 15. vk.), az üzemen belüli és üze­mek közötti import anyagmozgató gépek al­katrészellátása tárgyában, Sarudi Sándor (Hajdú, 9. vk.) az iskolák és az ifjúsági szer­vezetek által igénybe vett üzemi autóbuszok térítési díjával kapcsolatban intézett kérdést a szakminiszterekhez. A külkereskedelmi, il­letve a közlekedés- és postaügyi tárca vezető­jének válaszát az interpellálók és képviselő­­társaik elfogadták. Ezzel az országgyűlés nyá­ri ülésszaka befejezte munkáját, egynegyedét közvetlenül védi, a mentett területeken levő népgaz­dasági vagyon 500 milliárd forint­ra becsülhető. — Az összes töltésnek fele már kellő biztonságot fed — mondta —, másik felének­ kiépítése folya­matban van. Ez­ azt is jelenti, hogy az ágazat — az egészen rendkívüli katasztrófa kivételével — önerőből is tud védekezni az árvizek ellen, amint azt a múlt őszi-téli árvízi események már je­lezték , nem vonva ki emberek tíz­ezreit az alkotó munkából, pénzt és más anyagiakat eredeti rendel­tetésükből. Az ármentesítés, árvízvédekezés további fejlesztésével az a célunk, hogy váratlan természeti csapás ne zavarja meg társadalmunk éle­tét és a termelőmunkát, az árvízi elöntés fenyegetése ne nyugtala­nítsa lakosságunkat. Ezt követően a vízügyi ágazat megnövekedett, egyre nagyobb gondot okozó környezetvédelmi feladatairól szólt Gergely István.­­ Az ipar és a települések éven­te fél balatonnyi szennyvizet bo­csátanak ki, a mezőgazdaságban felhasznált nagy mennyiségű nö­vényvédő szer és műtrágya u­gyan­­csak rontja vizeink tisztaságát. A vízigények és a felhasznált víz­­mennyiség növekedésével na­gyobb lett a szennyezett vizek mennyisége is. Ennek ellenére, át­fogó műszaki, jogi és közgazdasá­gi szabályozó rendszer kialakítá­sával sikerült mérsékelni vizeink elszennyeződésének ütemét. A növekvő vízigények és a szűkös, szennyeződő vízkészletek egyensúlyának szabályozása egy­re fontosabb területévé váli­k a vízügyi munkának. Az egyensúly folytonos fenntartását elsősorban a nagytérségi létesítmények bizto­sítják. A Tisza-völgyi vízpótló rendszer részeként elkészült ko­rábban a tiszalöki, utóbb a kis­körei vízlépcső és kapcsolódó víz­­szolgáltató rendszerének nagy ré­sze. A Dunántúl egyes térségeiben fellépő vízhiányok megszünteté­sére több tározó és regionális rendszer épült. A borsodi iparvi­dék vízellátásának biztosítására tovább fejlődött az észak-magyar­országi regionális vízszolgáltató rendszer. A Balaton vízháztartá­sának szabályozására elkészült a Sió-torkolati mű. Jelenleg — mes­terséges beavatkozás révén — 600 millió köbméternyi tározótérrel rendelkezünk — mondta. A főváros vízügyi gondjairól szólva, így summázta a jelenlegi helyzetet: — A Budapesten folyó munka kétirányú: egyrészt a fejlődő vá­ros új és új igényeit feszültség­mentesen folyamatosan kielégíte­ni, másrészt a hatalmas rekonst­rukciós feladatok megoldása. Ez a munka nehezen, de jó irányba halad: egyre kiegyensú­lyozottabb, biztonságosabb fővá­­rosunk vízellátása, csapadék- és szennyvízelvezetése, valamint ár­­vízvédelmi művei. A tervidőszak feladatai Részletesen foglalkozott a víz­­gazdálkodás V. ötéves tervében foglalt feladatokkal, amelyek két fő célkitűzést szolgálnak: a lakos­­ság egészséges ivóvízzel való ellá­tását, s ezzel egy időben — a te­lepülésfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtá­sának egyik előfeltételeként — a csatornahálózat bővítését, vala­­mint a növekvő vízigények és a csökkenő vízkészlet közötti egyen­súly megteremtését. Elmondta, hogy az V. ötéves terv során 44 milliárd forintot fordítanak a víz­­gazdálkodás fejlesztésére. Ennek kereken kétharmadát a települé­sek vízellátásának, csatornázásá­­nak és szennyvíztisztításának fej­lesztésére, a többit vízkárelhárí­tási létesítményekre és a mező­­gazdasági vízgazdálkodás fejlesz­­tésére irányozták elő.­­ A vezetékes vízellátásban ré­szesülő lakosok száma a tervidő­szakban további egymillióval nö­­vekszik, 1980-ban megközelíti az ország lakosságának háromnegye­dét. A víztermelő kapacitást napi egymillió köbméterrel növeljük, ami megfelel a főváros nyári, na­pi csúcsfogyasztásának. Külön is foglalkozunk a nagy, munkáslakta városok és a köz­­egészségügyileg veszélyeztetett ki­sebb települések vízellátási prob­lémáinak megnyugtató és gyors megoldásával. A csatornahálózat a lakosság 43 százalékát szolgálja majd. Folytatjuk a szennyvíztisz­tító kapacitások bővítését is. En­nek során kiemelt feladatot jelent a környezetvédelmi szempontból (Folytatás a 2. oldalon.) A beszámolót egyhangúlag elfogadták. Dr. Gergely István beszámolója Az országgyűlés — eleget téve ellenőrző szerepének — csütörtö­kön a vízügyi ágazatokról, a vízgaz­dálkodás helyzetéről, közelebbi és távolabbi feladatairól szóló beszá­moló megtárgyalását tűzte napi­rendjére. A vízgazdálkodás ered­ményeiről, jelenéről és jövőjéről dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke számolt be a képviselőknek. Beszámolójának első részében a vízügyi ágazat munkájának tár­sadalmi hasznosságáról beszélt, rámutatva, hogy a vízügyi ágazat szervesen illeszkedik a népgazda­ság, a fejlett szocializmust építő társadalom tevékenységének rend­jébe. Hangsúlyozta: — A több, jobb vízért és a vizek pusztításai ellen folytatott munka nemcsak gazdasági, hanem alap­vetően társadalom- és életszínvo­nal-politikai feladat. Pártunk gazdaságpolitikájának megvalósításához elengedhetetle­nül szükséges, hogy mindenkinek jusson a vízből — aki okkal igény­li — és társadalmunk legyen vé­dett a víz kártételeitől. Ez nem csupán vízügyi, műszaki feladat. Politikai tevékenység is, amely az otthonok, a munkahelyek, a szo­ciális és közegészségügyi viszo­nyok vagy a környezet fejlesztése útján javítja társadalmunk és benne az egyes emberek és közös­ségek egészséges közérzetét — mondta. Ivóvíz, csatorna, öntözés Az eredmények számszerűen is mutatják a magyar vízgazdálko­dásnak a felszabadulás utáni idő­szakban elért eredményeit. Dr. Gergely István elmondta: 1945- ben csak a lakosság egyötöde ré­szesült vezetékes vízellátásban, ma pedig már valamennyi váro­sunkban működik vízmű, s 1100 községben is központi vízművek szolgálják a lakosság egészséges, korszerű ivóvízellátását. Az ország lakóinak kétharmada — a falvak­ban élők 40 százaléka — vezeté­kes ivóvizet ihat. A csatornaháló­zat bővítése lassúbb ütemű volt ugyan, de az eredmények nem le­­becsülendőek: ma az ország la­kóinak egyharmada él csatorná­zott területen. Vízből az ipar igényli a legna­gyobb mennyiséget — az összes friss víz 60 százalékát —, s egyre több vízre lesz szüksége a nagy­üzemi módszerekkel termelő me­zőgazdaságnak is. Erről dr. Gergely István a kö­vetkezőket mondta: — Kialakult az egységes mező­­gazdasági vízgazdálkodás. Ennek keretében ma már 400 ezer hek­tárt meghaladó területre juttatha­tunk öntözővizet. A sík- és domb­vidékeken egyaránt törekszünk a természetes csapadéknak a talaj­ban és tárolókban való visszatar­tására. A fejlesztés eredménye­ként javultak lehetőségeink a bel­vizek által okozott károk elhárí­tására is. Kiemelte, hogy az említett ered­mények elérésében jelentős része van a vízgazdálkodási társulások­nak is, amelyek érdekeltségi terü­lete az ország több mint 80 száza­lékára terjed ki. A társulati moz­galom közel két évtizedes múltjá­val bebizonyította életképességét, fontos része a vízgazdálkodás egy­séges rendszerének. A társulatok egyesítik az állami célkitűzéseket és a helyi érdekeket a közfelada­tok ellátásában, lehetővé teszik a társadalmi erők széles körű össze­fogását, a közvetlenül érdekeltek anyagi teherviselését A gátak 500 milliárd forintnyi értéket védenek Az államtitkár beszámolójában társadalmi, gazdasági fejlődésünk egyik fontos feltételeként említet­te az árvizek elleni hathatós vé­dekezést. Elmondta, hogy árvízvé­delmünk fejlesztése világviszony­latban is kiemelkedő teljesítmény: a kiépített 4400 kilométernyi töl­tésrendszer az ország területének

Next