Népszabadság, 1977. július (35. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

4 Lengyel felszólalás a bécsi tárgyalásokon Bécsben csütörtökön megtar­tották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások újabb plenáris ülését. Felszólalt Slawomir Dabrowa nagykövet, a lengyel küldöttség vezetője. Felszólalását az előkészítő kon­zultációkról kiadott záróközle­mény aláírása óta eltelt négy év­nek szentelte. Ez a dokumentum — mondotta — nagy jelentőségű és a tárgyalásokon előterjesztett javaslatok elemzésénél továbbra is kiindulópontul szolgál. A szo­cialista országok álláspontja a zá­róközleménnyel kapcsolatban minden vonatkozásban megfelel az egyeztetett elveknek, és min­denekelőtt a felek biztonságának sérthetetlenségét rögzítő alapelv­nek. A vitában egyúttal kiderült — hangoztatta a lengyel küldött­ség vezetője —, hogy a nyugati küldöttségek egyoldalú katonai előnyök elérésére törekednek. A lengyel küldöttség vezetője végezetül kiemelte annak fontos­ságát, hogy a közvetlen részvevők a bécsi tárgyalások ideje alatt számszerűleg ne növeljék a NA­TO, illetve a Varsói Szerződés or­szágainak Közép-Európában levő fegyveres erőit. Ilyen kötelezett­ségvállalásnak például közös nyi­latkozat formájában nagy politi­kai, katonai és erkölcsi jelentősé­­ge lenne. (TASZSZ) Olasz kommunista szenátor méltatta a Szovjetunió békepolitikáját — A Szovjetunió politikáját a szovjethatalom első napjaitól kezdve a lenini elveken alapuló béketörekvés jellemezte — jelen­tette ki a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában Franco Calamandrei olasz kommunista szenátor, a szenátus külügyi bi­zottságának elnökhelyettese. — Ez a békepolitika mindig hatalmas hozzájárulást jelentett és jelent ma is az emberiség haladásához, s döntő hatással van a történelem egész menetére. A békére irányu­ló törekvés szemléletesen tükrö­ződik a Szovjetunió új alkotmá­nyának tervezetében is, amely kétségtelenül erősíti a békepoliti­kának a nemzetközi kapcsolatok­ra gyakorolt kedvező hatását. Nagy jelentősége van annak a ténynek is, hogy az alkotmány­­tervezet tartalmazza a helsinki biztonsági értekezlet záróokmá­nyának legfontosabb tételeit és megállapítja, hogy ezeknek az alapelveknek a tiszteletben tar­tása a Szovjetunió más államok­kal fenntartott kapcsolatainak alapja — hangoztatta Calamand­rei. Vezető kairói napilap támadása a demokratikus, baloldali erők ellen Az Al Akhbarnak, Egyiptom egyik vezető napilapjának csütör­töki száma ismét rendkívül éles támadást intézett a baloldali párt ellen. Musza Szabri — a szélső­séges nézeteiről ismert publicista — „titkos szervezetek megalakí­tásával”, „az államrend megdön­tésére való szervezkedéssel” vá­dolja a Nemzeti Haladó Egység­párt vezetését. Az Al Akhbar cikke azt fejtegeti, hogy „ideje eltávolítani” a kommunistákat, a haladó gondolkodású személyeket a sajtóból, a tévéből és a rádió­ból, mert „veszélyes tömegbefo­lyásra” tehetnek szert. Szadat el­nök néhány nappal korábban ma­ga is beszélt arról — a tömeg­kommunikációs eszközök vezető munkatársainak tanácskozásán —, hogy „kommunisták és ateisták” nem dolgozhatnak „megbízhatat­lanságuk miatt” a sajtóban. A kairói büntetőbíróság szer­dán az élelmiszerárak emelésé­nek bejelentése elleni januári országos méretű tömegmegmoz­dulások további részvevőinek ügyében hirdetett ítéletet. Egy vádlottat tízévi kényszermunká­ra, tizenkettőt pedig ötévi sza­badságvesztésre ítélt. (MTI) Feloszlatták a SEATO-t Csütörtökön hivatalosan is fel­oszlatták a Délkelet-ázsiai Szer­ződés Szervezetét, a SEATO-t, azt az agresszív katonai tömböt, amelynek célja a térség országai nemzeti felszabadító harcának fé­kezése volt. A 23 évvel ezelőtt megalakított kommunistaellene­­nes szervezetet szabályosan „kise­lejtezték” annak beismerésével, hogy az ötvenes évek óta „meg­változtak a körülmények”. A SEATO székhelyén, a thai­földi Bangkokban csütörtökön je­lentették be a szervezet feloszla­tását, amelyet a tagországok már két évvel ezelőtt elhatároztak. A szervezetet létrehozó 1954-es ma­­nilai paktum, amelyet „kollektív biztonsági szerződésnek” tüntet­nek fel, érvényben marad, csu­pán a katonai szövetséget szünte­tik meg. (MTI) Véget ért az EGK-csúcstalálkozó (Londoni tudósítónktól.) Csütörtökön befejeződött a Kö­zös Piac kormányfőinek londoni csúcstalálkozója. A megbeszélé­sekről, bár széles témakört ölel­nek fel, két kérdésben adtak ki közös nyilatkozatot: a Közel-Ke­letről, valamint a Közös Piac gaz­dasági helyzetéről. Záróaktusként Callaghan brit miniszterelnök, aki a csúcstalálkozón elnökölt és Jen­ki­ns, az Európa-bizottság elnöke, sajtóértekezletet tartott. Cal­laghan szerint a találkozó „igen hasznos” volt. Jenkins viszont „so­ványnak” nevezte a döntéseket SALT-ülés Gertiben Csütörtökön Genfben­ újabb ta­lálkozót tartottak a hadászati tá­madófegyverzetek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai kül­döttség vezetői. (TASZSZ) A Novoje Vremja legutóbbi szá­ma szerkesztőségi cikket írt Santiago Carrillónak, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárának Az eurokom­mu­­nizmus és az állam című könyvéről. A cikk emlékeztet rá, hogy minél inkább megrendülnek a monopolk­apitalizmus politikai po­zíciói, minél befolyásosabbak­ká válnak a kommunista és munkás­pártok, a kommunizmus ellensé­gei annál­­ádázabban törnek az antiimperialista erők bomlasztá­­sára, a kommunista mozgalom egységének fellazítására és alá­­ásására. Az imperialisták fel­­lazítási stratégiája azonban a testvérpártok ellenállásába ütkö­zik. Ebből a szempontból különö­sen jelentős volt az európai kom­munista és munkáspártok berlini konferenciája, amely megerősítet­te a kommunisták szolidaritásá­nak elvei iránti hűséget. Sajnos a kommunisták sorai­ban is megjelentek azonban olyan nézetek, amelyek ezen el­veknek ellentmondó álláspontot képviselnek. Ezt példázza Santia­go Carrillónak, a Spanyol Kom­munista Párt főtitkárának ez év áprilisában megjelent Az euro­­kommunizmus és az állam című könyve. A Carrillo könyvében érintett problémákhoz — egyebek közt — a jelenlegi nemzetközi helyzet, a szocialista országok és politikájuk, valamint a kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának a jellemzése kapcsolódik. Ez utób­biak közvetlenül és gyakorlatilag érintik valamennyi testvérpárt, köztük a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának érdekeit. Ami az ,,eu­rokom­­mun­izmust” illeti — folytatja a cikk —, Car­rillo nagy változáson ment át. A berlini konferencián még azt mondta, hogy „eurokommuniz­­mus” nem létezik. Ma viszont „eurokommunistának” nevezi ma­gát, és ennek jegyében arra törek­szik, hogy a kapitalista országok­ban harcoló kommunista pártokat elhatárolja a szocialista országok testvérpártjaitól. Az „eurokommunizmus” kifeje­zés viszonylag nemrég tűnt fel. A polgári gondolat hozta a világra, de ezt a fogalmat különböző mó­don értelmezik. Az „eurokommuni­zmus” egyik értelmezése a baloldal képviselői­hez kötődik, beleértve egyik-má­sik kommunista pártot is. Ők hangsúlyozzák, hogy a kifejezést nem a kommunisták gondolták ki. Ugyanakkor olyan értelemben használják azt, mint ami a fej­lett kapitalista országok kommu­nista pártjai jelenlegi stratégiájá­nak — a demokráciáért és a szo­cializmusért folytatott harcnak — néhány jellemző vonását tükrözi. Nem kétséges, hogy Nyugat- Európa legtöbb pártjának — és szélesebb értelemben általában a fejlett kapitalista országok párt­jainak — stratégiai irányelvei kö­zös vonásokkal rendelkeznek. Ez már régóta széles körben ismert, s elismert. Az SZKP Lenin szel­lemében mindig is hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a forra­dalmi harc stratégiájának kidol­gozásakor figyelembe kell venni a kommunisták tevékenységének sajátos körülményeit. De kommunizmus — ha igazi tudományos kommunizmusról van szó — csak egy létezik, az, amely­nek alapjait Marx, Engels és Le­nin fektették le, s amelynek el­veihez igazodik a mai kommu­nista mozgalom. A különböző országok polgári ideológusai — mutat rá a Novoje Vremja — már nemegyszer fel­léptek annak magyarázatával, mit értenek ők „eurokommuniz­­muson”. Szeretnék, ha a nyu­gat-európai kommunista és mun­káspártok megszűnnének kommu­nista pártok lenni, ha fellépné­nek a tudományos kommunizmus ellen, ha megszakítanák minden kapcsolatukat az európai szocia­lista országok kommunista és munkáspártjaival, s velük a kon­frontáció útjára lépnének. Ez a kontinens haladó erői és kommunista mozgalma kettésza­­kításának gondolata. Nyugat-Európa kommunista pártjainak nemcsak joguk, ha­nem kötelességük is, hogy koordi­nálják tevékenységüket már csak azért is, mert a nyugat-európai tőke is hosszú idő óta egységes frontban lép fel a munkásmoz­galom ellen. Miért kellene vissza­utasítani a szocialista országok kommunista pártjaival való együttműködést, és miért kellene „felülvizsgálni az internacionaliz­mus elveit”? A Novoje Vremja cikke felveti, hogy Carrillo sok szempontból té­vesen ítéli meg a Szovjetunió va­lóságát. Például olyan megállapí­tást tesz, mintha az októberi for­radalom nem teremtette volna meg a munkásdemokrácia álla­mát. Ezeket a nézeteket a heti­lap visszautasítja, és rámutat ar­ra, hogy a Szovjetunióban a munkásosztály a parasztsággal és az értelmiséggel együtt a teljes hatalmat gyakorolja, s az állam minden esetben a dolgozók, min­denekelőtt a munkásosztály érde­kében lép fel. A Szovjetunió fenn­állásának hat évtizedében nem fordult elő, hogy a szovjet állam­vagy pártvezetés a Szovjetunió erejét valamiféle egoista célra, a béke és a szocializmus kárára, más államok nemzeti érdekeivel szemben használta volna fel. Ezen idő alatt nem volt olyan eset, amikor a Szovjetunió megtagado t­ta volna internacionalista kötele-­­ zettségének teljesítését. Erről na­­­­gyon helyesen és nyíltan beszél­nek olyan államok vezetői, mint Vietnam és Laosz, Kuba és An­gola, továbbá Dél-Afrika és La­­tin-Amerika nemzeti­ felszabadí­tó mozgalmainak vezetői, vala­mint a chilei és az uruguayi ha­zafiak. És nemcsak ők. Ezt iga­zolják azok a spanyol hazafiak, spanyol kommunisták is, akik sa­ját tapasztalataik alapján győződ­­hettek meg a Szovjetunió hűségé­ről az internacionalizmus eszméi­hez. A cikk végül hangoztatja: az SZKP ma is mélységesen szolidá­ris Spanyolország kommunistái­nak, baloldali erőinek, az ország demokratikus átalakítása érdeké­ben, a nép jogaiért folytatott har­cával. Az SZKP abból indul ki, hogy a pártjaink közötti kapcso­latok széles útja a barátság, az együttműködés és az együttes harc útja. Szoros együttműködésben, az internacionalista szolidaritásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és egymás kölcsönös tisztelete alapján történő fejlesz­tésével, a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásával, a forra­dalmi átalakulás korunknak meg­felelő és a nemzeti sajátosságokat­­ figyelembe vevő új útjai és mód­­­­szerei kidolgozásával kontinen­sünk kommunista pártjai sikere­sen megvalósítják közös céljaikat, az európai békéért és a társadal­mi haladásért, az imperializmus ellen vívott harcban. Santiago Carrillo könyvéről NÉPSZABADSÁG 1977. július X., péntek TASZSZ-állásfoglalás a Fehér Ház bejelentéséről Annak kapcsán, hogy a Fehér Ház szóvivője hivatalos bejelen­tést tett Leonyid Brezsnyev és Carter elnök lehetséges találko­zójáról, a TASZSZ közli, hogy a kérdést az amerikai fél vetette fel, s az ezzel kapcsolatos megbeszélé­sek előzetes jellegűek voltak. Koszigin fogadta a szíriai hadügyminisztert Alekszej Koszigin szovjet kor­mányfő csütörtökön Moszkvában fogadta Trassz tábornok szíriai hadügyminisztert. A baráti légkörű találkozón át­tekintették a szovjet—szíriai kap­csolatok további bővítésének le­hetőségeit és a hadügyminiszter tolmácsolta Asszad elnök Leonyid Brezsnyevhez intézett szóbeli üze­netét. (TASZSZ) Zumwalt Pekingben Pekingbe érkezett Zumwalt nyugalmazott tengernagy, az Egyesült Államok haditengerésze­tének egykori vezérkari főnöke. Zumwalt régebben a Dél-Viet­­namban bevetett amerikai hadi­tengerészeti egységek parancsno­ka volt. (TASZSZ) B—1 helyett szárnyas rakéta? James Carter amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén beje­lentette: egyelőre nem rendeli el a B—1-es típusú új hadászati bombázó gyártását. Carter szerint az új amerikai fegyver, a cirkáló rakéta kifej­lesztése játssza a legnagyobb sze­repet elhatározásában. Carter közölte: reméli, sikerül olyan megoldásra jutni Peking­­gel, hogy a két ország felvegye a teljes jogú diplomáciai kapcsola­tot, de az Egyesült Államok to­vábbra is „megvédhesse Tajvan békés életét”. Egyébként reméli, hogy Kína és Tajvan egymás kö­zött, békés tárgyalásokon mielőbb rendezi majd vitás kérdéseit — mondotta. (MTI) EGYÜTTMŰKÖDÉS SZÍRIÁVAL A Szíriai Arab Köztársaságot ba­ráti viszony fűzi a Szovjetunió­hoz, a szocialista közösség orszá­gaihoz. E barátság alapja a tár­sadalmi haladásért, a békéért, az imperialista erők és törekvések ellen vívott közös harc. Ezen az alapon bontakozott ki és vált sok­oldalúvá Szíria és a szocialista or­szágok gyümölcsöző együttműkö­dése. Történelmi tapasztalat, hogy a Szovjetunió, a többi szocialista or­szág a függetlenség első napjától kezdve következetesen támogatta és támogatja Szíria szabad, önál­ló nemzeti fejlődését. Tőlük tel­hetően hozzájárultak és hozzájá­rulnak ennek a fejlődő ország­nak az iparosításához, mezőgazda­ságának felvirágoztatásához. Mi sem természetesebb, mint hogy a háborús megpróbáltatások idején önzetlen és áldozatkész szövetsé­gesként álltak az izraeli agresz­­szió áldozatául esett szíriai és más arab népek oldalára. Szíria vezetői nagyra értékelik azokat az állhatatos erőfeszítése­ket, amelyeket a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista álla­mok fejtenek ki a közel-keleti konfliktus igazságos és tartós ren­dezésére. Szíria — mint a Hafez Asszad elnök tavaszi moszkvai tárgyalásairól kiadott közös köz­lemény is tanúsítja — kiemelke­dő fontosságot tulajdonít annak a szerepnek, amely a Szovjetunió­ra, a genfi békeértekezlet társel­nökére vár a konferencia előké­szítésében és lefolytatásában. A Szovjetunió és Szíria állást foglal amellett is, hogy a genfi értekez­let munkájában kezdettől fogva egyenrangú félként kell részt vennie a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezetnek, örvendetes, hogy Damaszkusz, a tragikussá fajult nézeteltérésekből okulva, rendezte viszonyát a Palesztina­ ellenállási mozgalom vezető tes­tületével. A Szovjetunió és Szíria síkraszállt az arab nemzeti fel­szabadító mozgalom és a szocia­lista országok jó viszonyának el­mélyítése mellett. Végül, de nem utolsósorban megállapodtak ab­ban is, hogy a gazdasági és mű­szaki együttműködés bővítésén túl a Szovjetunió hozzájárul Szí­ria védelmi képességének növe­léséhez. A Tisrin című damaszkuszi lap úgy vélekedik, hogy a szovjet— szíriai kapcsolatok stratégiai jel­legűek, s ennek köszönhető, hogy sikerült úrrá lenni a nemritkán előadódó megpróbáltatásokon és nehéz pillanatokon. A kommentár kiemeli, hogy a Szovjetunió képes hatékonyan befolyásolni az ese­ményeket, az erőfeszítések irá­nyát, tartalmát, a közel-keleti vál­ság megoldása érdekében. A baráti viszony fejlődésében és az átmeneti megpróbáltatások leküzdésében kiemelkedő tényező az a több éves múltra visszatekin­tő együttműködés, amely egyfelől a szocialista országok vezető párt­jai, másfelől a szíriai Arab Újjá­születés Szocialista Pártja között alakult ki. A magas szintű párt­közi eszmecserék mindig kedve­zően hatottak az államközi kap­csolatok fejlődésére is. A szocialista országokban egyéb­ként változatlanul nagyra értéke­lik az öt baloldali párt szövetsé­geként létrejött szíriai Haladó Nemzeti Front tevékenységét. A haladó, antiimperialista politika egyik pillére a nemzeti egység­front, a másik pedig a szocialis­ta országokkal kiépített baráti együttműködés. Olyan tapasztalat ez, amelynek a tanulsága minden bizonnyal hosszú időre szól. Bócz Sándor Kilenc OPEC-tag nem emeli az olajárat Kilenc fontos kőolajexportáló ország elhatározta, hogy a július elsejére tervezett 5 százalékos olajáremelést nem hajtja végre, közölték a Kőolajexportáló Orszá­gok Szervezetének (OPEC) bécsi központjában. A szerdán kiadott rövid közle­mény szerint, Algéria, Ecuador, Gabon, Indonézia, Irán, Kuvait, Nigéria, Katar és Venezuela úgy döntött, hogy a nyersolaj árát a jövő hónaptól kezdve nem emeli. Az OPEC főtitkára szerint ez az elhatározás „a szervezet egységé­nek és szolidaritásának érdeké­ben” történt. (UPI)

Next