Népszabadság, 1977. július (35. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
4 Lengyel felszólalás a bécsi tárgyalásokon Bécsben csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások újabb plenáris ülését. Felszólalt Slawomir Dabrowa nagykövet, a lengyel küldöttség vezetője. Felszólalását az előkészítő konzultációkról kiadott záróközlemény aláírása óta eltelt négy évnek szentelte. Ez a dokumentum — mondotta — nagy jelentőségű és a tárgyalásokon előterjesztett javaslatok elemzésénél továbbra is kiindulópontul szolgál. A szocialista országok álláspontja a záróközleménnyel kapcsolatban minden vonatkozásban megfelel az egyeztetett elveknek, és mindenekelőtt a felek biztonságának sérthetetlenségét rögzítő alapelvnek. A vitában egyúttal kiderült — hangoztatta a lengyel küldöttség vezetője —, hogy a nyugati küldöttségek egyoldalú katonai előnyök elérésére törekednek. A lengyel küldöttség vezetője végezetül kiemelte annak fontosságát, hogy a közvetlen részvevők a bécsi tárgyalások ideje alatt számszerűleg ne növeljék a NATO, illetve a Varsói Szerződés országainak Közép-Európában levő fegyveres erőit. Ilyen kötelezettségvállalásnak például közös nyilatkozat formájában nagy politikai, katonai és erkölcsi jelentősége lenne. (TASZSZ) Olasz kommunista szenátor méltatta a Szovjetunió békepolitikáját — A Szovjetunió politikáját a szovjethatalom első napjaitól kezdve a lenini elveken alapuló béketörekvés jellemezte — jelentette ki a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában Franco Calamandrei olasz kommunista szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnökhelyettese. — Ez a békepolitika mindig hatalmas hozzájárulást jelentett és jelent ma is az emberiség haladásához, s döntő hatással van a történelem egész menetére. A békére irányuló törekvés szemléletesen tükröződik a Szovjetunió új alkotmányának tervezetében is, amely kétségtelenül erősíti a békepolitikának a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt kedvező hatását. Nagy jelentősége van annak a ténynek is, hogy az alkotmánytervezet tartalmazza a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányának legfontosabb tételeit és megállapítja, hogy ezeknek az alapelveknek a tiszteletben tartása a Szovjetunió más államokkal fenntartott kapcsolatainak alapja — hangoztatta Calamandrei. Vezető kairói napilap támadása a demokratikus, baloldali erők ellen Az Al Akhbarnak, Egyiptom egyik vezető napilapjának csütörtöki száma ismét rendkívül éles támadást intézett a baloldali párt ellen. Musza Szabri — a szélsőséges nézeteiről ismert publicista — „titkos szervezetek megalakításával”, „az államrend megdöntésére való szervezkedéssel” vádolja a Nemzeti Haladó Egységpárt vezetését. Az Al Akhbar cikke azt fejtegeti, hogy „ideje eltávolítani” a kommunistákat, a haladó gondolkodású személyeket a sajtóból, a tévéből és a rádióból, mert „veszélyes tömegbefolyásra” tehetnek szert. Szadat elnök néhány nappal korábban maga is beszélt arról — a tömegkommunikációs eszközök vezető munkatársainak tanácskozásán —, hogy „kommunisták és ateisták” nem dolgozhatnak „megbízhatatlanságuk miatt” a sajtóban. A kairói büntetőbíróság szerdán az élelmiszerárak emelésének bejelentése elleni januári országos méretű tömegmegmozdulások további részvevőinek ügyében hirdetett ítéletet. Egy vádlottat tízévi kényszermunkára, tizenkettőt pedig ötévi szabadságvesztésre ítélt. (MTI) Feloszlatták a SEATO-t Csütörtökön hivatalosan is feloszlatták a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezetét, a SEATO-t, azt az agresszív katonai tömböt, amelynek célja a térség országai nemzeti felszabadító harcának fékezése volt. A 23 évvel ezelőtt megalakított kommunistaellenenes szervezetet szabályosan „kiselejtezték” annak beismerésével, hogy az ötvenes évek óta „megváltoztak a körülmények”. A SEATO székhelyén, a thaiföldi Bangkokban csütörtökön jelentették be a szervezet feloszlatását, amelyet a tagországok már két évvel ezelőtt elhatároztak. A szervezetet létrehozó 1954-es manilai paktum, amelyet „kollektív biztonsági szerződésnek” tüntetnek fel, érvényben marad, csupán a katonai szövetséget szüntetik meg. (MTI) Véget ért az EGK-csúcstalálkozó (Londoni tudósítónktól.) Csütörtökön befejeződött a Közös Piac kormányfőinek londoni csúcstalálkozója. A megbeszélésekről, bár széles témakört ölelnek fel, két kérdésben adtak ki közös nyilatkozatot: a Közel-Keletről, valamint a Közös Piac gazdasági helyzetéről. Záróaktusként Callaghan brit miniszterelnök, aki a csúcstalálkozón elnökölt és Jenkins, az Európa-bizottság elnöke, sajtóértekezletet tartott. Callaghan szerint a találkozó „igen hasznos” volt. Jenkins viszont „soványnak” nevezte a döntéseket SALT-ülés Gertiben Csütörtökön Genfben újabb találkozót tartottak a hadászati támadófegyverzetek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség vezetői. (TASZSZ) A Novoje Vremja legutóbbi száma szerkesztőségi cikket írt Santiago Carrillónak, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárának Az eurokommunizmus és az állam című könyvéről. A cikk emlékeztet rá, hogy minél inkább megrendülnek a monopolkapitalizmus politikai pozíciói, minél befolyásosabbakká válnak a kommunista és munkáspártok, a kommunizmus ellenségei annáládázabban törnek az antiimperialista erők bomlasztására, a kommunista mozgalom egységének fellazítására és aláásására. Az imperialisták fellazítási stratégiája azonban a testvérpártok ellenállásába ütközik. Ebből a szempontból különösen jelentős volt az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciája, amely megerősítette a kommunisták szolidaritásának elvei iránti hűséget. Sajnos a kommunisták soraiban is megjelentek azonban olyan nézetek, amelyek ezen elveknek ellentmondó álláspontot képviselnek. Ezt példázza Santiago Carrillónak, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárának ez év áprilisában megjelent Az eurokommunizmus és az állam című könyve. A Carrillo könyvében érintett problémákhoz — egyebek közt — a jelenlegi nemzetközi helyzet, a szocialista országok és politikájuk, valamint a kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának a jellemzése kapcsolódik. Ez utóbbiak közvetlenül és gyakorlatilag érintik valamennyi testvérpárt, köztük a Szovjetunió Kommunista Pártjának érdekeit. Ami az ,,eurokommunizmust” illeti — folytatja a cikk —, Carrillo nagy változáson ment át. A berlini konferencián még azt mondta, hogy „eurokommunizmus” nem létezik. Ma viszont „eurokommunistának” nevezi magát, és ennek jegyében arra törekszik, hogy a kapitalista országokban harcoló kommunista pártokat elhatárolja a szocialista országok testvérpártjaitól. Az „eurokommunizmus” kifejezés viszonylag nemrég tűnt fel. A polgári gondolat hozta a világra, de ezt a fogalmat különböző módon értelmezik. Az „eurokommunizmus” egyik értelmezése a baloldal képviselőihez kötődik, beleértve egyik-másik kommunista pártot is. Ők hangsúlyozzák, hogy a kifejezést nem a kommunisták gondolták ki. Ugyanakkor olyan értelemben használják azt, mint ami a fejlett kapitalista országok kommunista pártjai jelenlegi stratégiájának — a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcnak — néhány jellemző vonását tükrözi. Nem kétséges, hogy Nyugat- Európa legtöbb pártjának — és szélesebb értelemben általában a fejlett kapitalista országok pártjainak — stratégiai irányelvei közös vonásokkal rendelkeznek. Ez már régóta széles körben ismert, s elismert. Az SZKP Lenin szellemében mindig is hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a forradalmi harc stratégiájának kidolgozásakor figyelembe kell venni a kommunisták tevékenységének sajátos körülményeit. De kommunizmus — ha igazi tudományos kommunizmusról van szó — csak egy létezik, az, amelynek alapjait Marx, Engels és Lenin fektették le, s amelynek elveihez igazodik a mai kommunista mozgalom. A különböző országok polgári ideológusai — mutat rá a Novoje Vremja — már nemegyszer felléptek annak magyarázatával, mit értenek ők „eurokommunizmuson”. Szeretnék, ha a nyugat-európai kommunista és munkáspártok megszűnnének kommunista pártok lenni, ha fellépnének a tudományos kommunizmus ellen, ha megszakítanák minden kapcsolatukat az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjaival, s velük a konfrontáció útjára lépnének. Ez a kontinens haladó erői és kommunista mozgalma kettészakításának gondolata. Nyugat-Európa kommunista pártjainak nemcsak joguk, hanem kötelességük is, hogy koordinálják tevékenységüket már csak azért is, mert a nyugat-európai tőke is hosszú idő óta egységes frontban lép fel a munkásmozgalom ellen. Miért kellene visszautasítani a szocialista országok kommunista pártjaival való együttműködést, és miért kellene „felülvizsgálni az internacionalizmus elveit”? A Novoje Vremja cikke felveti, hogy Carrillo sok szempontból tévesen ítéli meg a Szovjetunió valóságát. Például olyan megállapítást tesz, mintha az októberi forradalom nem teremtette volna meg a munkásdemokrácia államát. Ezeket a nézeteket a hetilap visszautasítja, és rámutat arra, hogy a Szovjetunióban a munkásosztály a parasztsággal és az értelmiséggel együtt a teljes hatalmat gyakorolja, s az állam minden esetben a dolgozók, mindenekelőtt a munkásosztály érdekében lép fel. A Szovjetunió fennállásának hat évtizedében nem fordult elő, hogy a szovjet államvagy pártvezetés a Szovjetunió erejét valamiféle egoista célra, a béke és a szocializmus kárára, más államok nemzeti érdekeivel szemben használta volna fel. Ezen idő alatt nem volt olyan eset, amikor a Szovjetunió megtagado tta volna internacionalista kötele- zettségének teljesítését. Erről nagyon helyesen és nyíltan beszélnek olyan államok vezetői, mint Vietnam és Laosz, Kuba és Angola, továbbá Dél-Afrika és Latin-Amerika nemzeti felszabadító mozgalmainak vezetői, valamint a chilei és az uruguayi hazafiak. És nemcsak ők. Ezt igazolják azok a spanyol hazafiak, spanyol kommunisták is, akik saját tapasztalataik alapján győződhettek meg a Szovjetunió hűségéről az internacionalizmus eszméihez. A cikk végül hangoztatja: az SZKP ma is mélységesen szolidáris Spanyolország kommunistáinak, baloldali erőinek, az ország demokratikus átalakítása érdekében, a nép jogaiért folytatott harcával. Az SZKP abból indul ki, hogy a pártjaink közötti kapcsolatok széles útja a barátság, az együttműködés és az együttes harc útja. Szoros együttműködésben, az internacionalista szolidaritásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és egymás kölcsönös tisztelete alapján történő fejlesztésével, a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásával, a forradalmi átalakulás korunknak megfelelő és a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő új útjai és módszerei kidolgozásával kontinensünk kommunista pártjai sikeresen megvalósítják közös céljaikat, az európai békéért és a társadalmi haladásért, az imperializmus ellen vívott harcban. Santiago Carrillo könyvéről NÉPSZABADSÁG 1977. július X., péntek TASZSZ-állásfoglalás a Fehér Ház bejelentéséről Annak kapcsán, hogy a Fehér Ház szóvivője hivatalos bejelentést tett Leonyid Brezsnyev és Carter elnök lehetséges találkozójáról, a TASZSZ közli, hogy a kérdést az amerikai fél vetette fel, s az ezzel kapcsolatos megbeszélések előzetes jellegűek voltak. Koszigin fogadta a szíriai hadügyminisztert Alekszej Koszigin szovjet kormányfő csütörtökön Moszkvában fogadta Trassz tábornok szíriai hadügyminisztert. A baráti légkörű találkozón áttekintették a szovjet—szíriai kapcsolatok további bővítésének lehetőségeit és a hadügyminiszter tolmácsolta Asszad elnök Leonyid Brezsnyevhez intézett szóbeli üzenetét. (TASZSZ) Zumwalt Pekingben Pekingbe érkezett Zumwalt nyugalmazott tengernagy, az Egyesült Államok haditengerészetének egykori vezérkari főnöke. Zumwalt régebben a Dél-Vietnamban bevetett amerikai haditengerészeti egységek parancsnoka volt. (TASZSZ) B—1 helyett szárnyas rakéta? James Carter amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén bejelentette: egyelőre nem rendeli el a B—1-es típusú új hadászati bombázó gyártását. Carter szerint az új amerikai fegyver, a cirkáló rakéta kifejlesztése játssza a legnagyobb szerepet elhatározásában. Carter közölte: reméli, sikerül olyan megoldásra jutni Pekinggel, hogy a két ország felvegye a teljes jogú diplomáciai kapcsolatot, de az Egyesült Államok továbbra is „megvédhesse Tajvan békés életét”. Egyébként reméli, hogy Kína és Tajvan egymás között, békés tárgyalásokon mielőbb rendezi majd vitás kérdéseit — mondotta. (MTI) EGYÜTTMŰKÖDÉS SZÍRIÁVAL A Szíriai Arab Köztársaságot baráti viszony fűzi a Szovjetunióhoz, a szocialista közösség országaihoz. E barátság alapja a társadalmi haladásért, a békéért, az imperialista erők és törekvések ellen vívott közös harc. Ezen az alapon bontakozott ki és vált sokoldalúvá Szíria és a szocialista országok gyümölcsöző együttműködése. Történelmi tapasztalat, hogy a Szovjetunió, a többi szocialista ország a függetlenség első napjától kezdve következetesen támogatta és támogatja Szíria szabad, önálló nemzeti fejlődését. Tőlük telhetően hozzájárultak és hozzájárulnak ennek a fejlődő országnak az iparosításához, mezőgazdaságának felvirágoztatásához. Mi sem természetesebb, mint hogy a háborús megpróbáltatások idején önzetlen és áldozatkész szövetségesként álltak az izraeli agreszszió áldozatául esett szíriai és más arab népek oldalára. Szíria vezetői nagyra értékelik azokat az állhatatos erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista államok fejtenek ki a közel-keleti konfliktus igazságos és tartós rendezésére. Szíria — mint a Hafez Asszad elnök tavaszi moszkvai tárgyalásairól kiadott közös közlemény is tanúsítja — kiemelkedő fontosságot tulajdonít annak a szerepnek, amely a Szovjetunióra, a genfi békeértekezlet társelnökére vár a konferencia előkészítésében és lefolytatásában. A Szovjetunió és Szíria állást foglal amellett is, hogy a genfi értekezlet munkájában kezdettől fogva egyenrangú félként kell részt vennie a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek, örvendetes, hogy Damaszkusz, a tragikussá fajult nézeteltérésekből okulva, rendezte viszonyát a Palesztina ellenállási mozgalom vezető testületével. A Szovjetunió és Szíria síkraszállt az arab nemzeti felszabadító mozgalom és a szocialista országok jó viszonyának elmélyítése mellett. Végül, de nem utolsósorban megállapodtak abban is, hogy a gazdasági és műszaki együttműködés bővítésén túl a Szovjetunió hozzájárul Szíria védelmi képességének növeléséhez. A Tisrin című damaszkuszi lap úgy vélekedik, hogy a szovjet— szíriai kapcsolatok stratégiai jellegűek, s ennek köszönhető, hogy sikerült úrrá lenni a nemritkán előadódó megpróbáltatásokon és nehéz pillanatokon. A kommentár kiemeli, hogy a Szovjetunió képes hatékonyan befolyásolni az eseményeket, az erőfeszítések irányát, tartalmát, a közel-keleti válság megoldása érdekében. A baráti viszony fejlődésében és az átmeneti megpróbáltatások leküzdésében kiemelkedő tényező az a több éves múltra visszatekintő együttműködés, amely egyfelől a szocialista országok vezető pártjai, másfelől a szíriai Arab Újjászületés Szocialista Pártja között alakult ki. A magas szintű pártközi eszmecserék mindig kedvezően hatottak az államközi kapcsolatok fejlődésére is. A szocialista országokban egyébként változatlanul nagyra értékelik az öt baloldali párt szövetségeként létrejött szíriai Haladó Nemzeti Front tevékenységét. A haladó, antiimperialista politika egyik pillére a nemzeti egységfront, a másik pedig a szocialista országokkal kiépített baráti együttműködés. Olyan tapasztalat ez, amelynek a tanulsága minden bizonnyal hosszú időre szól. Bócz Sándor Kilenc OPEC-tag nem emeli az olajárat Kilenc fontos kőolajexportáló ország elhatározta, hogy a július elsejére tervezett 5 százalékos olajáremelést nem hajtja végre, közölték a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) bécsi központjában. A szerdán kiadott rövid közlemény szerint, Algéria, Ecuador, Gabon, Indonézia, Irán, Kuvait, Nigéria, Katar és Venezuela úgy döntött, hogy a nyersolaj árát a jövő hónaptól kezdve nem emeli. Az OPEC főtitkára szerint ez az elhatározás „a szervezet egységének és szolidaritásának érdekében” történt. (UPI)