Népszabadság, 1977. augusztus (35. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! W. #­ fillér 1977. augusztus 27., szombat ül $7.3! !* KÖZPONTI LAPJA XXXV. évfolyam 201. szám Együttélés a lakóhelyen Fura látványossága volt tavaly ilyenkor a tiszántúli nagyváros új lakónegyede sarokházi erkélyé­nek, ahol sorsára fűzött kukorica­­csövek érlelődtek. E bizarr pajta­pótló szemmel látható hirdetője is volt napjaink ismert jelenségének. Nevezetesen annak, h­ogy nagy­mértékben terebélyesedő-emelete­­sedő új lakónegyedeink betonkoc­ka-öntőtégelyeibe ezernyi sorsból, életforma-változatból kerülnek oda az emberek. Magától értető­dik, hogy a tegnapi életformát nem lehet már egyszerűen levet­ni, mint a kabátot, habár a régi környezetből elhozott ilyen-olyan örökség ritkán mutatkozik meg kívülről is annyira szembeötlően, mint az említett kukoricakötegek. Nincs tehát mit sopánkodnunk rajta, hogy nehezen alakulgatnak az új lakónegyedekben a közössé­gek, holott a korábbi falusi kispa­­dozás, a kertvárosi komázás mé­terben mérvén jóval nagyobb tá­volságokon tudott hidat verni, mint amekkorákan a szorosan egymáshoz ragasztott házgyári ott­honok lakói között kellene. Nyil­vánvaló, hogy a lakóhelyi közös­séggé ötvöződés esélye nem egyen­lő a méterben lemérhető távolsá­gok arányával. Hiszen a kispadok, vagy az akár az elővárosi föld­szintes házak lakói közti kapcso­latrendszer évtizedes hagyomá­nyokra eredeztethető vissza, a ház­gyári lakások lakóié viszont — történeti léptekkel számítván — jószerével semekkorára. Ezért is jóleső érzés tudni, hogy ma már szinte mindenütt igye­keznek meggyorsítani ezt a folya­matot. Néhány hetes meghívót forgatok a kezemben: jósavárosi napokat tartott a népfront Nyír­egyháza kisvárosnyi népességű új lakónegyedében. A megyei lapban azt olvasom, hogy ugyanitt több százas létszámú aktivistagárdát verbuvált ez a tömegmozgalom a dolgozó szülök gyermekeinek a­­felügyeletére. A nagy debreceni ház kapujában meg azt látom ki­ragasztva, hogy a körzeti HNF- szervezet sakk- és pingpongbaj­nokságra invitálja a környék ki­csinyeit és nagyjait. Vagyis a nép­front nem hagyja lassan, spontá­nul alakulni azt a bizonyos kö­zösséggé válási folyamatot, hanem tervszerűen igyekszik meggyorsí­tani. Miként bővíthető tovább e tö­rekvések határa? Jó recept fogal­mazódott meg rá a Hajdú-Bihar megyei párt-végrehajt­ó bizottság népfrontmunkát elemző minapi ülésén: erősíteni kell a népfront­testületekben az üzemi munkások hangját. Az utóbbi években ugyan­is nagy számban bekerültek üzemi munkások, de közülük többen a mozgalmi munkában való kezdeti járatlanság miatt ma még nem tartják illendőnek a az ötletadást, a javaslást. Márpedig a munkásön­tudat, a szocialista brigádmozga­­lom fejlesztette áldozatvállalási készség, az üzemekben naponta és hosszabb távon is zajló szervező munkából ellesett sokféle mód­szer a lakóterületi serénykedésben is megannyi tett forrása lehet. Mindehhez még csak új szerve­zeti kapcsolatrendszert sem kell kiépíteni, hiszen a népfront és az üzemek együttműködése olyan erős alapról sarjadzott ki már ko­rábban, mint például az„ Egy üzem — egy iskola akció látványos si­kere és haszna. Csupán az ilyen cselekedetekben izmosodott szer­vezeti kapcsolatokat kell egy ki­csit személyesebbé, egyes ember­re, aktivistára szabottá tenni. S ebben sokat tehetnek a pártszer­vezetek, az üzemekben és a lakó­területen egyaránt. Rác T. János Több mint 40 milliárd értékű ipari anyagot használ fel a mezőgazdaság Erőteljesen fejlődött a zöldség­, a tej­ és a sertéshústermelés . Tejautomaták néhány egyetemen és főiskolán (Tudósítónktól.) A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar termékeinek értékesítésé­ről és a termeléshez szükséges ipari eredetű anyagok vásárlásá­nak alakulásáról tartott pénteken sajtótájékoztatót Hammer József mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Elmondotta, hogy a mezőgazdaság termelése csak az ipari anyagokat és beren­dezéseket szállító iparágakkal való szoros együttműködéssel szervez­hető eredményesen. Ma már ugyanis évenként több mint 40 milliárd forint értékű ipari anya­got, gépet, alkatrészt, gázolajat, benzint, műtrágyát használnak fel a mezőgazdasági üzemek, s ez több mint a hatszorosa az 1960-ban fel­használt anyagértéknek. Természetes, hogy a mezőgaz­daság, az élelmiszeripar és a fa­gazdaság igényét választék, üte­mezés és minőség tekintetében a kereskedelmi vállalatoknak jó elő­re, kellő időben ismerniük kell. Csak így rendelhetik meg idejé­ben a szükséges anyagokat, eszkö­zöket. Biztonságra kell töreked­niük a mezőgazdasági üzemeknek is, mert ha nem jelzik idejében, hogy milyen anyagokra, eszközök­re van szükségük, s azt nem képe­sek beszerezni, akkor pótolhatat­lan veszteség éri őket. A mezőgazdaság az idén mint­egy 37 és fél millió tonna árut termel. A termékeinek csaknem a felét dolgozza fel az élelmiszer­ipar, és mintegy 8 százalékát (rostnövények, gyapjú, bőr) a könnyűipar, s a mezőgazdasági termelés mintegy 6 százalékát a kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a közületek vásárolják meg A mezőgazdasági termelés mintegy 5 százalékát közvetlenül a fogyasz­tóknak értékesítik a gazdaságok. A termelésnek 35—37 százalé­kát saját termelői, illetve sze­mélyi fogyasztásként használ­ják fel. A legutóbbi években az iparilag feldolgozott élelmiszerek nagy­arányú növekedése korszerű áru­sítási formákat tett szükségessé, ez viszont fokozta az élelmiszerek csomagolásával szemben támasz­tott követelményeket. Az élelmi­szer-fogyasztás szerkezetében, a tápanyag-összetételben is jelentős változás tapasztalható. A kalória­fogyasztás növekedési ütemét meghaladó mértékben nőtt a fe­hérje, különösen pedig az állati eredetű fehérjék fogyasztása. Kedvező, hogy a kormány határozata nyomán az idén erő­teljes ütemben fejlődött a zöld­ség, a tej és a sertéshús ter­melése. Most az a feladat, hogy a nagyobb mennyiségű zöldséget idejében és pontosan felvásárol­ják a termelőktől, ezzel is erősít­sék a termelési biztonságot. Ugyancsak fontos, hogy a felvásá­rolt kertészeti árukat ésszerűen hasznosítsuk, javítsuk a belföldi ellátást, növeljük az exportot és minél több nyersanyagot tartósít­sunk. Az idén mintegy 13 száza­lékkal több tejet vásárolnak fel a tavalyinál. Ez lehetővé teszi, hogy további kétszáz községet kapcsol­janak be a pasztőrözött tejellá­tásba, s az iskolákban, egyeteme­ken minél több diákot lássunk el tejjel. Ezt segíti, hogy néhány egyetemen és főiskolán még az idén tejautomatákat helyeznek el, Örvendetesen növekszik a sertés­­hústermelés, az idén mintegy 7 százalékkal túlteljesítik a húsipar sertésfelvásárlási tervét. Mindez igen jó belföldi ellátást és többlet­­exportot tesz lehetővé. Nagyon fontos, hogy a következő eszten­dőkben tovább javuljon a mező­­gazdasági üzem­ek és a felvásárló-, feldogozóvállalatok együttműkö­dése. Ez hozzájárulhat az értéke­sítési biztonság növeléséhez, s­­az élelmiszer-termelés további javí­tásához. csot MAI SZÁMUNKBAN: A Népszabadság kerekasztala a tagfelvételről (3. oldal.) Konzultáció A tudományos-technikai forradalom és a személyiség fejlődése (4. oldal.) Biztató fejlődés, nehézségekkel Építőipari szövetkezetek a lakossági szolgáltatások bővítéséért (5. oldal.) Ratkó István elbeszélése: Vidéki emlékek (6. oldal.) Divatváltás helyett otthonteremtés (7. oldal.) No­voszibirszktól A bakónig 2. A hakasziai vállalkozás (8. oldal.) Fiatalok Helyszínek, arcok, témák Fesztivál a barátságért Leningrádban (10. oldal.) A PFSZ központi tanácsa elutasítja az amerikai rendezési elképzeléseket Leleplező nyilatkozatok Washington és Tel-Aviv összjátékáról Péntek délután határozathoza­tallal ért véget a Palesztina­ Fel­­szabadítási Szervezet központi ta­nácsának csütörtökön megkezdett ülése. A négypontos politikai nyi­latkozat hangoztatja: — a PFSZ elítéli a palesztínai mozgalom likvidálására irányuló amerikai és cionista kísérleteket; — a központi tanács megerősítet­te a nemzeti tanács márciusi 15 pontos politikai nyilatkozatát, amely elutasítja a BT 242-es számú határo­­zatát; egyúttal kijelentette, ragasz­kodik a 3231-es határozathoz, amely elismeri a palesztinai népnek az ön­­rendelkezéshez és a nemzeti füg­getlenséghez való jogát; — a nyilatkozat figyelmezteti a megszállt területen élő palesztino­­­­kat, ne működjenek együtt a cio­nistákkal ; s végezet­ül a PFSZ elfogad­ja a dél-libanoni helyzet rendezésével foglalkozó legutóbbi megállapodást. Jasszer Arafát, a PFSZ VB el­nöke pénteken, az ülés befejezése után azt mondta, hogy a központi tanács „megvitatta a közel-keleti probléma minden vonatkozását”. Megbízható források szerint a központi tanács tagjai egyetértet­tek abban, hogy határozottan el­utasítják az amerikai javaslato­kat, amelyek szorgalmazzák, hogy a palesztinaiak változtassák meg szem­behelyezkedésü­ket az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. számú határozatával. Ugyanebből a for­rásból hozzátették, hogy a Pa­lesztinai álláspont nem változott meg, „nincs mód arra, hogy el­lenszolgáltatás kézzelfogható jele nélkül bármiféle engedményeket tegyenek”. A vitában több szónok azzal vá­dolta az Egyesült Államokat, hogy Izraellel összeszűrve a levet dik­tálni igyekszik a közel-keleti konfliktus rendezését. A felszóla­lók erélyesen elítélték az Egyesült Államokat és Izraelt, amiért szembehelyezkedik az ENSZ köz­gyűlésének határozataival, ame­lyek a palesztinaiak számára ön­­rendelkezést, nemzeti függetlensé­get és a hazájukba való visszaté­réshez való jogot sürgetnek. A mostani körülmények között gyakorlatilag kizárt annak lehető­sége, hogy az arabok olajukat fegyverként használhatják az arab—izraeli konfliktus igazságos rendezése érdekében — írja az Al Anvar című bejrúti lapban Mo­­hammed Hasszán bin Heikal, az ismert egyiptomi újságíró. Heikal felteszi a kérdést: hogyan lehetne az olajat az Egyesült Államok el­len fordítani, amikor 1974 óta né­hány arab vezető mást sem csinál, mint hajlong Washington előtt abban a reményben, hogy az Egye­sült Államok nyomást gyakorolhat Izraelre, és kényszerítheti Tel- Avivot a közel-keleti konfliktus igazságos rendezésére. „Én azok közé tartozom — folytatja az Al Ahram egykori főszerkesztője —, akik úgy vélik: mindezek a re­mények nem válnak valóra, mint ahogyan alaptalanok azok a fel­­tételezések is, hogy az Egyesült Állaanok és Izrael között állítólag ellentétek vannak. Fahd szaúd­­arábiai trónörökösnek a közel­múltban Washingtonban elhang­zott kijelentése, miszerint Rijad nem fogja alkalmazni az olajfegy­vert az Egyesült Államok ellen, hűen kifejezi néhány arab olaj­termelő ország politikájának lé­nyegét. Bizonyos, Washingtonban bízó arab vezetők nem képesek elismerni politikájuk kudarcát. Ezzedin Kalak, a Palesztina­ Felszabadítási Szervezet párizsi képviselője egy tuniszi hetilapnak adott nyilatkozatában kijelentette: " Az Egyesült Államok megpró­bálja ráerőszakolni saját rendezési elképzeléseit az arab országokra, de úgy, hogy közben megpróbálja felszámolni a palesztin ellenállási mozgalmat. A PFSZ párizsi meg­bízottja ezzel kapcsolatban emlé­keztetett rá: az 1970 szeptemberé­ben lezajlott tragikus eseménye­ket az előzte meg, hogy néhány arab ország elfogadta a Rogers­­tervet, míg a csaknem kétéves li­banoni polgárháború a kissingeri „kis lépések” diplomáciájának volt egyenes következménye. Ka­lak végezetül kijelentette: a PFSZ szorgalmazza az arab állam­fők tanácskozásának összehívását, hogy ezen közös álláspontot dol­gozzanak ki. (TASZSZ) ÉPÜL A KÖRÖSTARCSAI HÍD Köröstarcsa szomszédságában új közúti híd épül a Körösön. A szabadon szerelt vasbeton szekrénytartós híd 172 méter hosszú és 12 méter széles lesz. (Ilovszky Béla felvétele — MTI Fotó.) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács a környezetvéde­lem, ezen belül a természetvéde­lem hatékonyabbá tétele és jobb koordinálása érdekében — módo­sítva a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. számú törvényerejű rendeletet — létrehozta az Orszá­­gos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatalt. A szervezeti intéz­kedés 1977. október 1-én lép ha­tályba. Az Elnöki Tanács bírákat vá­lasztott és mentett fel, végül egyé­ni kegyelmi ügyekben döntött.

Next