Népszabadság, 1977. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 10 fillér 1977. szeptember 1., csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXV. évfolyam 203. szám Harmincnyolc éve Több mint egy emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy 1939. szeptem­ber elsején a fasiszta Németország hadai, a Wehrmacht alakulatai el­­özönlötték Lengyelországot, s ez­zel kirobbant a második világhá­ború. E tény önmagában is tragé­dia volt. Visszapillantva, a legmeg­döbbentőbb mégis az, hogy a há­ború kitörése akkor senkit sem ért meglepetésként. Hatalomra jutásukat követően a nácik sorra mérték csapásaikat arra a világ­­politikai elrendeződésre, melyet az első világháború után a béke­feltételeket diktáló nyugati nagy­hatalmak alakítottak ki. Azonnal beindították a német hadiipart, és rövid idő alatt szinte példát­lan arzenált teremtettek. S noha azóta tudjuk, hogy globális erőfö­lényük sohasem volt, objektíve nem is lehetett, cinikusan és el­szántan használták ki azoknak az angol és francia burzsoá körök­nek a cinkos magatartását, ame­lyek kezdettől remélték, hogy Hitler mindenekelőtt a Szovjet­unió ellen indul. Csakhogy a fasiszta vezetés másként döntött, ő úgy számított, hogy előbb leigázza egész Nyu­­gat-Európát és a Balkánt, beha­tol a Közel-Keletre is, és világ­hatalommá gyarapodva csap majd le az első szocialista államra. Régóta tudjuk, de ma már a legtöbb polgári történész se ta­gadja, hogy a Szovjetunió — ép­pen az általános világégés veszé­lyét látva — szövetséget ajánlott a polgári demokráciáknak a min­denkit fenyegető fasiszta agresz­­szió megfékezésére. S nem a Szov­jetunión múlott, hanem a szégyen­letes müncheni egyezmény angol és francia aláíróin, hogy 1939 őszén ez a szövetség nem létezett. Ezt használta ki Hitler, akinek csapatai 1939-től 1941-ig Anglia kivételével leigázták vagy leg­alábbis megadásra kényszerítet­ték európai ellenfeleiket. Fegy­veres ellenállást a legtöbb ország­ban elsősorban a kommunisták tanúsítottak, oldalukon a polgári hazafiak legjobbjaival, de csak kevesekkel. És ki tudja, hogy meddig tartott volna és még mi­lyen következményekkel járt vol­na a barna uralom, ha a küzde­lem nem alakul át egész Európa, még később jóformán az egész emberiség nagy felszabadító há­borújává. 1941-től, a Szovjetunió ellen indított támadás pillanatá­tól kezdve, már sem Londonban, sem Washingtonban nem jutha­tott igazi befolyáshoz olyan poli­tikus, aki továbbra is a Szovjet­unió ellen és a fasizmussal rokon­szenvezve próbálkozhatott volna. Létrejött az antifasiszta koalíció, amely híven teljesítette nagy tör­ténelmi feladatát: megszabadítot­ta a világot a náci uralom vesze­delmétől, amely pusztulással fe­nyegette a népek szabadságát, jö­vőjét, az egész emberi kultúrát. E küzdelemben a fasizmusra a dön­tő csapást a Szovjetunió mérte. 1945 a győzelem és egy nagy vi­lágtörténelmi fordulat kezdetének esztendeje lett. A szocializmus több földrészre kiterjedő világ­­rendszerre növekedett. A gyar­matbirodalmak megrendültek, ki­bontakozott a nemzeti felszabadu­lás folyamata. Új erőre kaptak a haladó erők, amelyek — élükön a kommunistákkal — hatalmas megbecsülést vívtak ki a náciz­mus elleni harcban, tanúsított ön­feláldozó küzdelmükkel. De még nem hallgattak el az utolsó fegyverek a távol-keleti csatatereken, amikor éppen a küz­delem végső szakaszát az Egye­sült Államok legreakciósabb kö­rei ürügyül használták fel az ak­kor még kizárólag az ő birtokuk­ban levő első atomfegyverek be­vetésére. Teljesen nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy megfélemlít­­­sék a Szovjetuniót, megpróbálják elejét venni a szocialista eszme és politikai gyakorlat tovaterjedésé­nek a világban. Ezzel a Nyugat akkori vezetői az emberiséget minden átmenet nélkül beletaszí­tották a konfliktusok újabb, hosz­­szú sorába, a hidegháborúba, amelynek egyes csúcspontjain az amerikai imperializmus a helyi háborúk és a „próbaháborúk” so­rozatát robbantotta ki; mindig, mindenütt a haladás erői ellen, sokszor és sokáig kockáztatva az új világháborút. A burzsoá társadalmak egy ré­szében időről időre felütötte és még ma is felüti fejét a fasizmus is. S minthogy a politikai szélső­­jobboldal egyszerre fenyegeti az illető társadalmat és a nemzetkö­zi békét, a küzdelem ellene nem­zetközi feladat. Európa békéjének egyik előfeltétele, hogy fasiszta rezsimek sehol se legyenek hatal­mon. Ezért tartjuk nagy vívmány­nak, hogy kontinensünkön ez idő­ben sehol sincs a kormányban fa­siszta párt. A tények alapján mi úgy vél­jük, hogy a hetvenes évek elején lényegében túljutottunk azon a korszakon, amelyben kizárólag az úgynevezett katonai egyensúlyt tüntethették fel a béke biztosíté­kának. Azóta az igazi, a szerződé­ses politikai biztosítékok soroza­tát sikerült elérni. De még min­dig nem jutottunk túl a fegyver­kezési­ versenyen, és éppen a­ leg­utóbbi hónapokban vagyunk ta­núi annak, hogy az Egyesült Ál­lamokban felelős tényezők kétség­be vonják az eddig megtett út he­lyességét, és objektíve kockára teszik a további enyhülést. A második világháború és az előzmények tanulságait ma azért is újból fel kell eleveníteni, hogy a történelem bizonyító erejével lépjünk fel az enyhülés ellenfe­leivel szemben. A nemzetközi po­litikának ismét egy olyan szaka­szában vagyunk, amelyben a köz­vélemény, a tömegek állhatatos és következetes állásfoglalásának legalább akkora szerepe van, mint a diplomáciai mérkőzésnek. Ez egyik előfeltétele annak, hogy ki­védjük a neutronbombával, a szárnyas rakétákkal, a szuper­bombázókkal való amerikai zsa­rolási kísérleteket. Nehogy a le­szerelés útján való előrehaladás és a békés egymás mellett élés kiépítése helyett ismét a hideg­háború lövészárkaiba kényszerül­jünk vissza. 1939. szeptember elseje azért nem érte váratlanul a politikailag tudatos embereket, mert teljesen nyilvánvaló volt, hogy a világ a háború felé vezető úton van. A nagy háborúk sohasem előre lát­hatatlan, kiszámíthatatlan sorscsa­pásként zúdultak az emberekre, hanem a kizsákmányoló osztályok hatalmi játszmáinak voltak ered­ményei. A háború veszélye ma elhárítható. A feladat az, hogy a világot minden vonatkozásban si­kerüljön távol tartani attól az út­tól, mely háborúhoz vezethet. A felhalmozott fegyverek egyszer elsülhetnek. A leszerelés az ag­ressziónak még a lehetőségét is kizárja. Ezért volt és marad a szocialista külpolitika céljai kö­zött a legfontosabb. És ugyanezért ma, a fasizmus elleni harc nemzetközi napján nem pusztán emlékezünk, miből lett a fasizmus: a legreakciósabb jogfosztásból, fajüldözésből, nép­irtásból, szélsőséges nacionaliz­musból; és mivé lett a fasizmus: világégéssé, ötvenkétmillió halot­tal, üszkös romokkal; nem pusz­tán emlékezünk, hanem a mára vonatkozólag okultunk is, hogy éberek legyünk, s hogy sohase ismétlődhessék meg a történelem­nek e gyászos, tragikus fejezete. Hajdú János Láser György ma nitzsik 4t ftalgiír r népköztékrsaságbit Kázár György, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnöke Sztanko Todorovnak, a Bolgár Népköztársaság Miniszter­tanácsa elnökének meghívására szeptember 1-én hivatalos, baráti látogatásra a Bolgár Népköztársa­ságba utazik. (MTI) NEGYVEN SZÁZALÉKKAL NAGYOBB FELVÁSÁRLÁS, MINT TAVALY Bőség zöldségből és gyümölcsből vasárnap is nyitva tartanak a boltok • Ideiglenes elárusítópavilonok Sokat segíthet a válogatás és az előre csomagolás (Tudósítónktól.) A zöldség- és gyümölcsfelvá­sárló szövetkezeti kereskedelem eddig 40 százalékkal több árut vásárolt fel, mint tavaly. Ennek megfelelően a fogyasztói árszint 9,3 százalékkal alacsonyabb volt, mint az elmúlt év azonos idősza­kában. Panák Lászlónak, a szö­vetkezeti Zöldség-Gyümölcs Ke­reskedelmi Központ vezérigazga­tójának a tájékoztatása szerint most már annak is megvan a le­hetősége, hogy nemcsak a csúcs­­időszakban, hanem a következő hónapokban is kedvezően alakul­jon a lakosság ellátása. Burgonyá­ból és vöröshagymából ugyanis eddig olyan nagy mennyiséget vá­sároltak fel, hogy a bőséges napi ellátás mellett számottevő készle­teket tartalékoltak. Főzelékfélékből ugyancsak sok áru kerül a piacokra. Nyári fejes káposztából eddig 600 vagonnal többet vásároltak fel és értékesí­tettek, mint az elmúlt évben. Kel­káposztából mintegy 350 vagon­nal hoztak forgalomba, 20 száza­lékkal többet, mint tavaly, és a keresletet ebből is bőségesen ki­elégítették. Vöröskáposztából, ka­ralábéból és karfiolból ugyancsak megfelelő az ellátás. Zöldbabból csaknem 100 vagonnal többet hoz­tak forgalomba, mint a múlt év­ben, A kedvelt főzelék szezonja azonban rövidesen véget ér. Most kilónként 7 forintért árusítják, 4,60 forinttal olcsóbban, mint ta­valy ilyenkor. Jó minőségű leves­­zöldségből is bőség van a piaco­kon. Javában tart a lecsószezon, pa­radicsomból és zöldpaprikából a vártnál lényegesen jobb a termés. Az árutömeg értékesítésének meg­gyorsítása céljából az augusztus 31. és szeptember 10. közötti idő­szakban valamennyi Zöldért-üz­­letben és -elárusítóhelyen, leszál­lított árakkal, paradicsom- és paprikavásárt rendeznek. Ubor­kából 3000 vagonnal vásároltak fel eddig, 1500 vagonnal többet, mint tavaly. Az idényszerű gyümölcsfélékből is kedvező az ellátás. Őszibarack­ból ugyan a tavaszi fagyok miatt, a tervezettnél 700 vagonnal keve­sebbet tudtak felvásárolni, a la­kosság részére azonban mégis 200 vagonnal többet hoztak forgalom­ba, mivel kevesebbet adtak ex­portra és a tartósítóiparnak. Az őszibarack szezonja most már vé­ge felé közeledik. Mindvégig bő­séges volt az ellátás sárgadinnyé­ből is, de szezonja most bezárul. Görögdinnyéből jó volt a termés. Még vagy két hétig eltart a din­­­nyeszezon. Nyári körtéből eddig 400 vagonnal, nyári almából pe­dig 250 vagonnal több kerül a piacokra, mint az elmúlt évben, szilvából pedig csaknem négyszer annyit vásároltak fel és hoztak forgalomba, mint tavaly. Cseme­geszőlőből is bőséges az ellátás. A termelő gazdaságok és a kis­kerttulajdonosok által felkínált és fogyasztásra alkalmas zöldséget és gyümölcsöt a Zöldért-vállalatok a továbbiakban is folyamatosan fel­vásárolják. Csak ezen a héten mintegy 2000 vagonnal több árut vásárolnak fel, mint amennyit a piacokon el tudnak helyezni. Az értékesítés tehát gondokat is okoz, minthogy a tartósítóipar jelenleg nem képes a teljes árufelesleg át­vételére. A Zöldért-vállalatoknál a munkaerőhiány, olykor a szál­lítóeszközök és a csomagolóanya­gok hiánya okoz gondot. Ezért adódhat elő olyan helyzet, hogy a friss zöldség és gyümölcs nem mindig jut el megfelelő időben az üzletekbe és a piacokra. Az értékesítési gondok csökken­tése végett a Zöldker a napokban kérte az országos és a megyei koordinációs bizottságok segítsé­gét. A vállalatit pedig arra köte­lezte, hogy létesítsenek minél több ideiglenes elárusítóhelyet, a szo­kásosnál hosszabb ideig tartsák nyitva az üzleteiket, és szervezzék meg a szombat délutáni és a va­sárnapi árusítást. Végül megfe­lelő árut juttassanak el olyan tá­voli helyekre is, ahová máskor nem szállítanak rendszeresen. Sokat segítene az is, ha a ter­melő gazdaságok az eddiginél na­gyobb mennyiségű áru válogatá­sára, osztályozására és esetleg elő­re csomagolására vállalkoznának. Csak széles körű összefogással ér­hető el ugyanis, hogy a megter­melt rengeteg áru jó minőségben eljusson a fogyasztókhoz, export­ra és a tartósítóipari üzemekbe. Paradicsom, paradicsom a Paksi Konzervgyárban. ­ A Szomáliai államfő Moszkvában Sziad Barre és Alekszej Koszigin tárgyalása Augusztus 29. és 31. között a Szovjetunióban tartózkodott Mo­­hammed Sziad Barre, a Szomáli Forradalmi Szocialista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Szomáli Demokratikus Köztársa­ság államfője, a minisztertanács elnöke. Mohammed Sziad Barre meg­beszélést folytatott Alekszej Ko­sziginnel, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnö­kével, Mihail Szuszlovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, az SZKP KB titkárával és drej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjá­val, a Szovjetunió külügyminisz­­terével A megbeszéléseken a felek vé­leménycserét folytattak a kölcsö­nös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Az Etiópiából érkező szerda esti jelentések szerint a szerdai nap folyamán nem jelentettek súlyo­sabb összecsapásokat Ogaden tér­ségéből, valamint Szidamo és Balé tartományokból. Etiópiai sajtóje­lentések arról számolnak be, hogy különböző körzetekben végrehaj­tott katonai műveletekben az el­múlt két napban 141 ellenséges katona vesztette életét. Didier Ratsiraka, a Madagasz­kár Demokratikus Köztársaság elnöke felajánlotta, hogy szemé­lyesen közvetít Etiópia és Szomá­lia között az ogadeni harcok be­szüntetése érdekében — jelentet­ték be hivatalosan Antananarivó­­ban. Ratsiraka elnök madagaszkári látogatásra hívta meg Mengisztu Haile Mariam etiópiai és Sziad Barre szomáli államfőt, hogy egy békés, igazságos és egyenlő meg­oldásról tárgyaljanak. (MTI) 33 MAI SZÁMUNKBAN: Az élelmiszeripar fejlesztése (3. oldal.) Tárca: Karrierek, szenvedéllyel (4. oldal.) Mától: dolgozók (5. oldal.) Riportsorozat A taxi — belülről 3. Fegyelem — de hogyan? (8. oldal.) Szót kér az olvasó (10. oldal.)

Next