Népszabadság, 1977. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
10 NÉPSZABADSÁG 1977. szeptember 21., szerda BTI A piackutatás fontos eszköze Ha áttekintjük nemzetközi méretekben a vásárok fejlődésének legutóbbi egy-két évtizedét, a többi között két figyelemre méltó tendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt azt, hogy számuk állandóan nő, másrészt pedig funkciójuk gyors ütemben alakul át a piaci munka, ezen belül a piackutatás intenzitásának fokozása irányába. Napjainkban évente világszerte kétezer jelentős vásárt rendeznek, s a Nemzetközi Vásárok Szövetsége (UFI) tavaly őszi közgyűlésén 22 vásárt vett fel tagjai közé, köztük a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek budapesti szakvásárát, az Agromasexpót. A nemzetközi vásármezőnynek ez az állandó bővülése figyelemre méltó, mert a vásárrendezési és a részvételi költségek évről évre emelkednek. Egy-egy különösen jelentős nemzetközi vásáron csupán a kiállítási terület négyzetméterenkénti bérleti díja már eléri a 150—180 svájci frankot, s ugyancsak megnőttek az áruszállítási tarifák, a standok tervezésének és felépítésének, a vásár előtti és alatti reklámnak a költségei. Ugyanakkor több nemzetközi vásáron való részvétel, különösen egy-egy nagyvállalat esetében, jól képzett műszaki és kereskedelmi szakemberek tartós lekötését jelenti, ami ugyancsak nem elhanyagolható költségtényező. Információk közvetítése Mi az oka tehát annak, hogy nemcsak a vásárok száma nő, hanem például a tartós gazdasági válságtünetek által érintett tőkés cégek sem csökkentették — legfeljebb területileg korlátozták — vásári részvételüket? A választ alapvetően abban találjuk, hogy az utóbbi időkben a vásárok szerepe különösen megnőtt a piaci tevékenységben, a vásárlói igények felmérésében. Viszonylag rövid idő alatt olyan változások mentek végbe, amelyek következtében a vásárok ma már nélkülözhetetlen elemei annak a folyamatnak, amelyben a vállalatok kialakítják értékesítési stratégiájukat és taktikájukat, ez pedig döntően kihat a vállalat termelési, gyártmányfejlesztési politikájára. E változások között fontos helyet foglal el a világkereskedelem — s ezen belül a kelet—nyugati kereskedelem — volumenének és áruskálájának gyors ütemű bővülése. A XIX. században lezajlott ipari forradalomnak egyik, szinte törvényszerű következménye volt e század elején az, hogy az árumintavásárok fokozatosan felváltották a korábbi típusú vásárokat, amelyeken — mint tényleges piacon — bonyolódott le az árucsere. Ugyanúgy, a mai modern vásároknak is fokozatosan túl kellett lépniük az árumintavásárok kezdeti formáján. Alkalmassá kellett válniuk arra, hogy rövid idő alatt és szervezetten sokféle információt közvetítsenek a gyártó és a felhasználó, az eladó és a vevő között a világkereskedelemben sokszorosára nőtt kínálat s egyben a rendkívül sokrétűvé vált áruválaszték mellett. Az igények felmérése Csakis egy modern vásár képes arra, hogy a kiállító részére koncentrált piackutatási lehetőséget nyújtson, megismerje, milyen fogadtatásra, visszhangra találnak az általa adott információk a számára elsősorban figyelembe jövő és éppen a vásár szervezett keretei között vele találkozó potenciális vevők részéről. A vásárokat a többi között éppen az információnyújtás sokrétűsége teszi hatékonyabbá a piackutatás egyéb eszközeinél. A mai modern vásáron például egy gépet vagy berendezést az érdeklődők általában már működés közben tanulmányozhatnak, egyben sokféle tájékoztatást kapnak — szakemberektől, írásos dokumentációkban — azok technológiája, alkalmazási köre, gazdaságossága, karbantartási követelményei stb. vonatkozásában. Kérdéseikre — hosszas levelezés helyett — a helyszínen kaphatnak közvetlen választ, s a kérdésekből a kiállítók számára is felmérhetővé válik az adott piac követelményeinek jellege, a kereslet tendenciája. Annál is inkább, mert a vásárok — jellegük, szervezettségük és szolgáltatásaik révén — a kiállítókhoz irányítják a potenciális vevők nagy, szelektív, tehát a piaci felmérés szempontjából mértékadó csoportját. A személyes tárgyalások lehetősége a vásárokon lehetővé teszi a kölcsönös tájékozódást a piackutatás olyan fontos elemeiről is, mint például az adott termékek árszínvonala, s a szállítási feltételek, a fizetési módozatok, beleértve a finanszírozást is. Nem véletlen, hogy jelentős nemzetközi vásárokon ma már ott találjuk a bankok, a pénzintézetek képviseleteit is, amelyek adott esetben azonnal bevonhatók az esetleges hitelnyújtással, pénzügyi lebonyolítással kapcsolatos tárgyalásokba. A vásár értékítélete Azokhoz a bevezetőben említett változásokhoz, amelyek következtében az utóbbi években különösen megnőtt a vásárok jelentősége a piaci tevékenységgel, s ezen belül a piackutatással kapcsolatban, szorosan hozzátartozik a műszaki-technológiai fejlődés s a termékváltás ütemének rendkívüli meggyorsulása. Ez a gyorsuló tudományos-műszaki előrelépés szinte behatol majd valamennyi termelési ágazatba, Tárradalmi változásokat hozva létre a műszakiparaméterekben, a technológiában, a termelékenységben, a gyártmányfejlesztés irányaiban. Ilyen körülmények között a piackutatás hagyományos módszereivel ma már szinte lehetetlen lépést tartani a változások gyorsaságával. A kiélezett nemzetközi versenyben rendkívül megnőtt a modern szakvásárok szerepe abban, hogy a tervezők és a gyártók — éppen a vásár nyújtotta információcsere keretében — gyorsan, megbízhatóan felmérhetik: milyenek a piacra szánt új termékek értékesítési lehetőségei, forgalmazási feltételei. Nem véletlen tehát, hogy a vásárokon mind gyakrabban jelennek meg sorozatban még nem gyártott, új konstrukciók, amelyekről esetleg éppen a vásár, mint koncentrált piaci fórum, előzetes értékítélete alapján dől el, hogy a vállalat felvegye-e azt gyártási programjába. Ebben a piackutatásban, mint ahogy egyéb vonatkozásokban is (például árak, szállítási feltételek stb.), megkönnyíti és megalapozottabbá teszi a döntést a konkurrencia egyidejű jelenléte , ami hasonlóan nagy előny a vásárlási, az importbeszerzési jellegű piackutatásnál. A szolgáltatások bővítése A vásároknak a piaci tevékenységben, a piackutatásban megnőtt és tovább bővülő szerepe elképzelhetetlen a vásárokat rendező vállalatok aktív közreműködése, szolgáltatásaik sokrétű fejlesztése nélkül. Ma már bebizonyosodott, hogy a korszerű információs központ, illetve komplex marketingszolgáltatás funkcióját leghatékonyabban a szakosított vagy még tovább specializált szakvásárok töltik be. Előrelátó vásárpolitika szükséges annak eldöntéséhez, hogy mikor és milyen termékek körében indokolt az úgynevezett vertikális, azaz árucsoportok szerint szakosított vásárok (amilyen például a tavaszi BNV) továbbfejlesztése, vagy az úgynevezett horizontális, azaz kiállítási témák szerinti vásároké (mint amilyen például az őszi BNV). A szolgáltatásokat tekintve pedig a modern vásároktól mindinkább elvárják, hogy gyorsan (például számítástechnikailag megoldott nyilvántartással) eligazítsák az érdeklődőt a keresett terméket vagy partnert illetően, tegyék lehetővé a vásárhoz kapcsolódó szakmai tanácskozások, tudományos-műszaki szimpozionok rendezését stb. Csakis a növekvő követelményeknek eleget téve lehet tényleges valóság az a meghatározás, hogy a modern vásár információs központ, amely a ma piacát tükrözi a holnapi üzletkötés céljaira és a holnapi fejlődési tendenciákat a holnaputáni üzlet- és kereskedelempolitika számára. Földes László a Hungexpo vezérigazgatója A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.30: Liszt-művek. 8.57: Zenevár. 9.12: Népművelők fóruma. 9.27: Operaegyüttesek. 10.05: Nyitni kék. 10.40: Szimfonikus zene. Közben: 11.10: Válaszolunk hallgatóinknak. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Tánczenei koktél 13.20: Brigádnapló. 13.40: Népi zene. 14.00: Ezeregy délután. 14.30: Boccherini-művek. 15.10: Iskolarádió. 15.50: Vidám vásár. Filmzene. 16.10: Az élő népdal. 16.20: Hacsaturján: Hegedűverseny. 17.07: Hasznos és haszontalan mulatságok. 17.35: Népzenei Magazin. 18.15: Héra Zoltán Életítélet című könyvéről. 19.15: Emlékezés Szabó Ervinre. 19.54: Lemezmúzeum. 20.26: Kis magyar néprajz. 20.36: Rossini: Angliai Erzsébet. Kétfelv. opera. Közben: 22.15: Sporthíradó. 23.45: Hangszerszólók. 0.10: Sanzonok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Vukán György: ő és Én. 8.33: Színes népi muzsika. 9.33: A 04, 05, 07 jelenti. 11.33: A Szabó család. 12.00: Nóták. 12.33: Traviata. Operarészt. 13.33: Sulinóták. Kettőtől négyig ... Zenés délután. 14.00: Kemény Egon dalai. 14.14: Fúvószene. 14.25: Néhány perc tudomány. 14.35: Örökzöld dallamok. 15.36: Hubay: II. csárda jelenet. 15.45: Mersei Miklós énekel. 16.00: Vonóstánczene. 16.33: A labdarúgó-mérkőzésekről. 17.00: Belépés nemcsak tornacipőben. 13.00: Gazdasági jegyzet. 18.10: Sanzonok. 18.33: Vasas—Bp. Honvéd mérk. II. fi. 19.05: Iránytű. 20.00: II. Dózsa—FTC mérk. II. fi. 20.50: Dankó Pista dalai. 21.30: Töltsön egy órát kedvenceivel. 22.33: Könnyűzene. 23.00: Egy óra dzsessz. 3. MŰSOR 14.05: Schumann-művek. Szt. 16.03: Kettős portré. 16.43: Maria Stader és Cesare Siepi énekel. 17.15: Hanglemezgyűjtőknek. 18.05: Pro Musica. 18.44: Monteverdi-felvételek. Szt. 19.15: Iskolarádió. 19.33: Magyar előadóművészek. Szt. 20.35: Külföldi tudósoké a szó. 20.50: Tip-top parádé. Szt. 21.20: 2000 felé. 22.00: Esti hangverseny. Szt. TELEVÍZIÓ 8.29: Tévétorna (sz.). 8.35: Orosz nyelvi továbbképzés (ism. 14.25). 9.40: Delta (ism.). 10.05: Columbo (ism.). 11.35: Lehet egy kérdéssel több? (ism.). 15.30: Építsük fel a matematikát ! 16.22: Hírek. 16.35: A selyemlepke (sz.). 16.45: Szovjet balettfilm (sz.). 17.40: Látogatás az MTA Szegedi Biológiai Közpntjában. 18.15: Százezer autó. Közv. Veszprém megyéből. 18.45: Szépen, jól magyarul... 19.10: Esti mese (sz.). 19.20: Tévétorna (sz.). 19.30: TV Híradó. 20.00: A bűvész (sz.). 20.50: Afrikai örömeink 3. (sz.). 21.45: Súlyemelő VB (sz.). 22.45: TV Hiradó 3. 2. MOSOK 20.00: Mozart-est (sz.). 21.00: TV Híradó 2. 21.20: Egészségünkért! 21.25: Egy férfi, aki elbírja az igazságot. Mh, csehszlovák film. Magyar—jugoszláv gazdasági együttműködés BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNK JEGYZETE „Madjarska” (Magyarország) címmel a napokban tetszetős szerb-horvát nyelvű gazdaságikereskedelmi kiadvány került a jugoszláv szakemberek és újságolvasók kezébe. Ez a képes újság a Privredni Vjesnik mellékleteként, a zágrábi őszi nemzetközi vásár alkalmából jelent meg, s már terjedelmével is érzékelteti országaink együttműködésének sokrétűségét és jelentőségét. A magyar—jugoszláv áru- és szolgáltatásforgalom — ha nem is mindig problémamentesen — évről évre növekszik. Az 1976— 1980-as hosszú lejáratú megállapodás a kétoldalú árucsere értékét 1,5 milliárd dollárban, a szolgáltatásokét és turizmusét pedig 600 millióban rögzítette. Ez kétszerese a megelőző ötéves időszakénak. Az idei áruforgalom értéke 311 millió, a szolgáltatásoké és turizmusé pedig 100 millió dollár lesz, vagyis a tavalyihoz képest egyharmadával bővül Hosszú lejáratú megállapodások Az eredmények meggyőzőek, a fejlődés dinamikus. Nem kétséges azonban, hogy a két ország közötti politikai kapcsolatok a jelenleginél jóval szélesebb körű gazdasági együttműködést tennének lehetővé. A magyar szállítások, Jugoszláviának az európai szocialista országokkal bonyolított forgalmában, az utolsó előtti helyen állnak. Hazánk dollárterületű behozatalában Jugoszlávia az NSZK, Olaszország, Anglia, Svájc és Ausztria után következik. Mindkét fél fokozni szeretné a tartós gépipari együttműködést. E tények ismeretében a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság — amelynek magyar elnöke Faluvégi Lajos pénzügyminiszter — ülésein, s a külkereskedelmi, az ipari és a mezőgazdasági szakemberek tanácskozásain határozott hangsúlyt kap, hogy a kapcsolatbővítés útja a termelési szakosodás és a kooperáció, s helyes lenne továbblépni a kölcsönös beruházások és hitelezés, valamint a nagy ipari építkezések finanszírozása területén. Belgrádban napjainkban együttműködésünk egyik fontos láncszemeként a Lignimpex, valamint a krskói Djuro Salaj és a Sremska Mitrovica-i vállalat között létrejött húszéves (1977—1997) nyárfa- és lucfenyőfeldolgozási szerződést emlegetik. Eszerint a magyar hitellel bővített két jugoszláv gyár általunk szállított fát is feldolgoz, s a berendezésekért és fáért cellulózzal fizet. (Évente mindegyiktől 40—40 ezer tonna cellulózt kapunk majd.) Sok szó esik a Chemolimpex és a Bors Vegyiművek 15 évre szóló foszforműtrágya-gyártási megállapodásáról is. Az ottani üzemfejlesztéshez is hitelt biztosítottunk és alapanyagokat (ammóniák, karbamid stb.) szállítunk. Ezért évenként 100 ezer tonna műr trágyát kapunk. Jugoszláviában a magyar vállalatok közül mégis a két Ganzgyár a legismertebb. A Ganz Villamossági Művek 1973-ban 46 motorvonat szállítására kötött ötéves egyezményt. Mind több Ganz márkájú szerelvény közlekedik tehát a jugoszláv vasutakon. A Ganz-Mávag hídszerkezeteket szállít. Legutóbb részt vett a sabaci és a smederevói híd építésében. A Ganz napjainkban az újvidéki harmadik Duna-híd acélszerkezetének készítőjeként szerepel rendszeresen a vajdasági lapok hasábjain. A magyar tengeri szállítás két „kapuja” Rijeka és Koper. Ezen a két kikötőn keresztül évente több mint egymillió tonna forgalmat bonyolítunk le, s ennek további növelése mindkét fél érdeke. A két ,,tengeri kapu" A jövő esztendőtől kezdve a magyar népgazdaság szempontjából is fokozódik a Rijekai-öböl szerepe. A Krk-szigeti Omisaljban létesítendő kikötőbe futnak ugyanis be az arab kőolajat szállító tartályhajók, amelyeknek rakományából évi 5—5 millió tonna az adriai olajvezetéken át hazánkba és Csehszlovákiába is eljut. Az új kikötő, a hozzá tartozó szivattyúállomás és a magyar határig húzódó vezeték felépítéséhez 25 millió dolláros kölcsönt nyújtunk, amit később a szállítási díjból fizetnek vissza. A kőolajvezeték építése most utolsó szakaszába lépett, s a jugoszláv kivitelező vállalatok vezetői hangsúlyozzák, hogy e nagy létesítményt a kitűzött határidőre, 1978. május 31-re átadják rendeltetésének. Viszonylag keveset hallani a határ menti áruforgalomról, pedig mind számottevőbb. Államközi megállapodás alapján a „határ mentén települt munkásszervezetek egymás közötti kereskedelmi kapcsolata” az idén 12 millió dollár értékű lesz. Ezen az úton a kozmetikai cikkektől a fehérneműig, a vetőmagtól a hangszerig a legkülönbözőbb áruk cserélődnek. Kihasználatlan tartalékok Itt érdemel említést a Chemical építő-vegyianyagokat gyártó vállalat és a karlovaci KGK-cég újszerű együttműködési szerződése, amelynek alapján a Chemical barcsi üzemének termékei részben kooperációban készülnek, részben közösen értékesítik a kis határszéli forgalomban. A megállapodás félkész anyagok cseréjét, a közös műszaki fejlesztés és a harmadik piacokon való együttműködést is tartalmazza. Alapvetően azonban a határ menti építőipari vállalatoknak nyújt segítséget. Ami a jövő terveket illeti: a jövőben fokozottan szeretnénk igénybe venni a jugoszláv építőipari szolgáltatásokat. (Jelenleg egy muraszombati cég építi a szombathelyi Napsugár Áruházat.) Amagyar vállalatok is elvállalhatnak igényes építkezéseket. (A budapesti Beton- és Vasbetonipari Művek a múlt év elejétől részt vesz a belgrádi vasút alagútrendszerének építésében.) Most tanulmányozzák a két ország jármű- és egyéb gépipari együttműködésének lehetőségeit. A Duna—Tisza— Duna csatornarendszer hasznosításához nyújtott 25 millió dolláros hitelszerződéssel és más megállapodásokkal vállalataink bekapcsolódnak a jugoszláv mezőgazdaság fejlesztését célzó, úgynevezett „zöld terv” végrehajtásába, s állattenyésztő telepek, zöldségtermelő, -betakarító és -feldolgozó rendszerek, hűtőházak, mezőgazdasági gépek szállítása útján erre még további lehetőségek kínálkoznak. Még az áruforgalomban is vannak kihasználatlan „tartalékok”, közösen fel lehet lépni harmadik piacokon. Az eddigi eredmények biztos alapot teremtettek kapcsolataink további, sokoldalú fejlesztéséhez. Márkus Gyula