Népszabadság, 1977. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
1977. október 1., szombat i Lázár György távirata Hua Kuo-fenghez a kínai nemzeti ünnep alkalmából HUA KUO-FENGNEK, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek, a kínai népnek és a Kínai Népköztársaság Államtanácsának, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 28. évfordulója, a kínai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Remélem, hogy a két ország közötti kapcsolatok a béke és a haladás ügyét szolgálva fejlődnek. LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Fogadás a kínai nagykövetségen Liu Tie-seng, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete a kínai nemzeti ünnep alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Bíró József külkereskedelmi miniszter, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes és a gazdasági, a kulturális, a társadalmi élet több képviselője. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. (MTI) Befejeződtek Barre moszkvai tárgyalásai Szovjet-francia közös sajtóértekezlet (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) Pénteken a szovjet—francia vegyes bizottság kétnapos ülésének befejeződésével Moszkvában jegyzőkönyvet írtak alá. Ezután Raymond Barre francia miniszterelnök és Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes, a bizottság szovjet társelnöke közös sajtóértekezletet tartott. Kirillin kijelentette: — Abban a tényben, hogy a szovjet—francia vegyes bizottság francia társelnöke Barre miniszterelnök, annak jelét látjuk, hogy a francia vezetés kiemelten kezeli együttműködésünket. A francia miniszterelnök a maga részéről ismét hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióval kialakított sokoldalú együttműködés nem konjunkturális, hanem állandó eleme kormánya politikájának és azt Párizs az enyhülést, az európai és a nemzetközi biztonságot erősítő tényezőnek tekinti. A két társelnök egybehangzóan reálisnak ítélte meg azt a célkitűzést, hogy 1979-re az előző ötéves tervidőszakhoz képest megháromszorozzák a két ország áruforgalmát. A két fél megállapodott, hogy a szovjet külkereskedelmi és a francia gazdasági és pénzügyminisztérium hamarosan megkezdi a véleménycserét az új, 1990-ig szóló hosszú távú ipari és gazdasági együttműködési program fő irányairól. A bizottság az eddigi kedvező tapasztalatokra építve most újabb területekre terjeszti ki a műszakitudományos együttműködést, s a csillagászatot, a szeizmológiát és az élettant is bevonja a kiemelt témák körébe. Erről szólva Kirillin külön is kiemelte az atomenergia békés felhasználásában már eredményesnek bizonyult kooperációt. Most újabb reaktortípusokat is bevonnak az együttműködésbe. Kooperációra készülnek a felhasznált hasadóanyagok regenerálásában is. A sajtóértekezlet előtt Borisz Petrov akadémikus, az Interkozmosz-tanács elnöke a szovjet hordozórakétával idén fellőtt francia szputnyik útját jelképező plakettet nyújtott át Raymond Barrenak, aki az ajándékot az általános szovjet—francia együttműködés szimbólumaként vette át. Serény Péter 7?----------------------------- Magyar felszólalás a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésén A bécsi Hofburgban pénteken véget ért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésének 61. ülésszaka. Az ülésszak részvevői megvitatták az atomenergia békés felhasználásában kifejtendő nemzetközi együttműködés kiszélesítését, az atomsorompó-szerződésnek megfelelő alkalmazása feletti ellenőrzést, valamint a szervezet folyó tevékenységét. Az ülésszakon felszólalt dr. Osztrovszki György, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke, a magyar delegáció vezetője. Hangsúlyozta: a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség húszéves fennállása alatt eleget tett bonyolult feladatának, hogy megakadályozza a nukleáris energia nem békés célra való felhasználását és elősegítse a békés célú alkalmazást. Kiemelte az atomügynökség és Magyarország jó kapcsolatát az izotópalkalmazás területén. (MTI) A NEUES Deutschland A nemzetközi jog szabályai A Neues Deutschland pénteken kommentárban foglalkozik Erich Honeckernek a hét elején Drezdában elmondott beszédével. A lap a többi között megállapítja: A Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára elítélte, hogy az NSZK még mindig vonakodik az NDK állami határainak elismerésétől, s attól, hogy „az NDK polgárait úgy kezelje, mint a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárait Ez a tulajdonképpeni gyökere annak, hogy az NDK és az NSZK kapcsolataiban mindig nehézségek adódnak, s a bonyodalmak olykor felhalmozódnak.’ Az NSZEP lapja idézi Erich Honecker állásfoglalását, amely szerint az NDK elvárja, hogy az NSZK „számoljon a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárságával, amint ez a nemzetközi jogból következik. Ha az NSZK régi revansista törvénykezése ezt állítólag akadályozza, akkor ezeket a törvényeket megfelelő módon meg kell változtatni.” „Lehetséges-e elismerni egy államot, s vele szerződéseket kötni, ugyanakkor nem elismerni államhatárait és polgárainak állampolgárságát? Lehet-e nemzetközi jogról beszélni, s egy szomszédos országhoz fűződő kapcsolatokban a nemzetközi jog legelemibb szabályait — a függetlenséget, az önállóságot és a területi integritást ----figyelmen kívül hagyni? Az orvostudományban az ilyen magatartást tudathasadásnak, skizofréniának nevezik. A politikában ez revansizmust jelent” — hangsúlyozza a Neues Deutschland és hozzáfűzi: „az ilyen próbálkozások teljesen kilátástalanok”. NÉPSZABADSÁG Egyetlen felszólaló sem mulasztotta el az országgyűlésen, hogy utaljon arra a nagy jelentőségű munkára, amit a törvény-előkészítők végeztek egy látszólag sima törvénymódosítással. Mert végül is nem nevezhetjük a Polgári Törvénykönyv hétszáz paragrafusát egytől egyig vadonatújnak, mégis, a több száz módosítással, minőségében tís jogszabály keletkezett. Az élet és a jog megoldásra érett ellentmondásait oldotta fel ez a törvény. És a rohamos fejlődés bőségesen „termelt” ilyen ellentmondásokat. Pedig a két évtizeddel ezelőtt alkotott Polgári Törvénykönyv már önmagában is kiemelkedő állomása volt a magyar jogalkotásnak, hiszen ilyen, a vagyoni viszonyokat egységesen szabályozó kódexre soha azelőtt nem szavazott még magyar országgyűlés. Különféle érdekütközések és nem utolsósorban a munka szerteágazó jellege folytán nem kerülhetett soha a Ház asztalára olyan egységes kódex, amely a polgári jog körében minden jogi szabályozásra váró kérdéshez törvényi keretet ad. S*i*i«*» társadalmi vitában Az 1959-ben alkotott Polgári Törvénykönyv kitűnőre vizsgázott, s ez még akkor is igaz, ha a fejlődés léptéke akkora volt, hogy már néhány esztendő múltán módosítani kellett egyik-másik szabályozását. Azóta azonban olyan változások történtek társadalmunkban, amelyek a polgári jog kereteit is feszegették. Ennek a rohamos fejlődésnek a következménye az az általános jogszabály-felújítási munka, amelynek a Polgári Törvénykönyv módosítása csupán egyetlen része. Egy törvénytár ugyanis alkalmatlanná válik — ellentmondásokat szül, bénítólag hat a munkára és az életkörülményekre —, ha az abban található részszabályok, törvények és ennél alacsonyabb szintű jogszabályok nem illeszkednek egymáshoz pontosan, mint a fogaskerekek. Nagyon sok megközelítésben tárgyalhatnánk ezt az új törvényt. Mint ahogy ezerféle módon értékelték, „szedték ízekre”, és fűzték hozzá észrevételeiket a szakemberek és azok, a közügyek iránt érdeklődők, akik a törvényjavaslat társadalmi vitájában részt vettek, és formálták, még használhatóbbá tették a tervezetet. Sok, társadalmilag fontos vonatkozását értékelték a képviselőik is az országgyűlési vitában. Minden összefüggésben elemezték, hogy mit ad majd ez a törvény az állampolgárnak. Igaz, a törvény roppant fontos vagyoni viszonylatokat szabályoz az állami szerveknél, vállalatoknál, szövetkezeteknél is. Hogy mást ne említsünk, a társadalmi tulajdonra vonatkozó szabályok felölelik az egész állami szocialista tulajdonjogot is, a szövetkezeti szocialista tulajdonjogot is. De vehetnénk a szerződések rendszerét is, amely az adásvételtől, a szállítástól a közszolgáltatási szerződésig, a vállalkozástól a mezőgazdasági termék-értékesítési szerződésig, a bérlettől a fuvarozási szerződésig, a bank- és hitelviszonyok szabályozásától a biztosításig, az ajándékozástól a haszonkölcsönig ezer vetületében érinti, érintheti az úgynevezett jogi személyeket, vagyis a vállalatokat, szövetkezeteket, intézményeket, egyesületeket. Maradjunk mégis ezúttal annál: mi újat ad ez a törvény az állampolgárnak? Úgy persze már nem tehetjük fel a kérdést, hogy miért jó ez nekünk, az egyes embernek is, mert értelemszerűen következik a válasz: ami jó a közösségnek, a társadalomnak, végső soron hasznos a társadalom egyes tagjainak is. Közösségi társadalomban élünk! A változott, újjáalakított szabályok többsége különben is olyan, hogy valamilyen módon közvetlenül visszahat az állampolgárok személyi, anyagi érdekeinek a védelmére. Itt van például az egész szavatossági probléma, amely minden ízében a vásárlói, megrendelői érdekeinket védi, hiszen széles körben nyújt jogokat ahhoz, hogy a gyenge, hibás árut, terméket és — ahogy a kódex kimondja — teljesítést időben ki lehessen javíttatni, cseréltetni, helyrehozni, a kárunkat meg lehessen téríttetni. Következnek ezek a szigorú szabályok társadalmunk általános fejlődéséből, amely mind nagyobb igényeket támaszt. A személyiség védelmében A kártérítés általános szabályai szintén középpontba állítják az embert, az ember érdekeit. Az új törvény még a nem vagyoni jellegű kár megtérítésére is kiterjeszti a kártérítés lehetőségét, abból kiindulva, hogy a károsult állampolgár olyan hátrányt is szenvedhet, amely anyagi mértékkel nem mérhető, pedig a társadalmi életben való részvételét, illetve az életét tartósan vagy véglegesen megnehezíti. A mindig kiszolgáltatottabb helyzetben levő egyes ember érdekeinek a védelmére említhetjük azt a szabályt is, amely egy államigazgatási dolgozó által okozott kár megtérítését könnyíti meg, mellőzve az ügyintéző fegyelmi vagy büntető felelősségének előzetes megállapítását. Az államigazgatás körében ugyanis gyakran előfordul, hogy valaki kötelességszegő módon vagy hibásan intéz egy-egy ügyet, s ebből az állampolgárnak kára származik. Ezt a kárt eddig csak akkor térítették meg, ha fegyelmi úton vagy a büntetőeljárásban már megállapították az ügyintéző felelősségét. A személyiség, az állampolgár érdekeinek védelme e törvény egyik központi gondolata. Úgy is mondhatnánk, tovább növeli az emberi jogok védelmét. Alkotmányunkból következik, hogy szocialista társadalmunk széleskörűen biztosítja az állampolgárok személyiségének szabad kibontakozását, s ehhez nemcsak alapvető jogokat, hanem e jogok érvényesítésének hatékony eszközeit, lehetőségeit is biztosítja. Személyiségünk kibontakoztatása feltételezi azt is, hogy jogainkat mindenki köteles legyen tiszteletben tartani, s ezek törvényes védelem alatt álljanak. Ez egyben része a szocialista törvényességnek is, amelynek jelen állapotáról éppen ezen az országgyűlési ülésszakon számolt be — alkotmányos feladatának eleget téve — népköztársaságunk legfőbb ügyésze. Jogrendünk nemcsak deklarál Az ilyesfajta tiltásokhoz, jogi előírásokhoz a Polgári Törvénykönyv természetesen csupán anyagi szankciókat köthet, szemben a Büntető Törvénykönyvvel, amely jogsértés esetére már egészen más jellegű következményeket ír elő. Amikor tehát a Büntető Törvénykönyv, mondjuk, a személyes szabadság jogellenes megsértését büntetéssel sújtja, a Polgári Törvénykönyv ugyanehhez anyagi elégtételt fűz. De folytathatnánk az összevetést a lelkiismereti szabadsághoz, az élethez, a testi épséghez, az egészséghez, a becsülethez, az emberi méltósághoz való jogok megsértésének büntető- és polgári jogi következményeivel. Ezek mind-mind arra utalnak, hogy jogrendünk nemcsak kinyilvánítja a személyes jogokat, az ember méltóságát, az állampolgár személyes érdekeinek védelmét, hanem hatékony és alkalmazható jogi eszközökkel körül is bástyázza. A személyiség hatékonyabb védelmét szolgálja például a jó hírnevet sértő magatartások újszerű megfogalmazása éppúgy, mint a képmással és hangfelvétellel való visszaélés bármilyen tiltása. A polgári jogi kódexben ez utóbbi eddig egyáltalán nem szerepelt; a képmás és a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát csak az érintett személy hozzájárulásával engedi meg, kivéve a közszereplést, illetve az eltűnt vagy súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt levő személyt, akinél nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság is pótolhatja az illető hozzájárulását. Említsük a levéltitkot, amelynek az eddig is biztosított védelmét a törvény most kiterjeszti még a magántitokra is? (Hozzátehetjük: az üzemi és az üzleti titokra is.) Jó, jó, de mi a magántitok — kérdezhetik —, és egy ilyen, majdnem megfoghatatlan fogalmat hogyan lehet a gyakorlatban valóságosan érvényesíteni ? Természetesen bírói úton, a bíróság előtt. Mint ahogy a Polgári Törvénykönyv sok-sok megfogalmazását, előírását végső soron bírói úton, az igazságszolgáltatás segítségével tudjuk érvényesíteni. S hogy ez milyen fontos biztosíték, azt aláhúzza: a kétszázezret is meghaladja minden esztendőben a bíróságoknál megforduló polgári peres ügyek száma. Ennek a törvénynek egy sor új vonását — mégaz előkészületek idején, a társadalmi vita során — már részletesen ismertettük lapunkban. Nem is lenne mód rá, hogy valamennyi fontos előírását itt taglaljuk. Viszont kétségtelen, hogy érdemes, szükséges mindenkinek megismerkedni velük, hiszen jogaink érvényesítését ez is segítheti. Mert a minél szélesebb jogismeret az élet minden területén fontos feltétele a szocialista törvényességnek. Hatékonyabb ___________az______ ellenőrzéssel Többször visszatért erre a gondolatra a legfőbb ügyész is, amikor az országgyűlésen ismertette az ügyészi munka tapasztalatait, az ország törvényes rendjének helyzetét, az állami és állampolgári fegyelem alakulását, a szocialista együttélés szabályainak érvényesülését. Ö is, a beszámolójához kapcsolódó képviselők is kiemelték, hogy a jogszabályok érvényre juttatásának fontos kelléke az ellenőrzés javítása, értve ezen minden szinten a vezetők ellenőrző munkáját éppúgy, mint az ellenőrzésre hivatott szervek, személyek tevékenységét. Nyitott kaput döngetett az a képviselő, aki az ellenőrzési szervezetünk és az ellenőrzéssel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatát javasolta az országgyűlésnek. Ez a munka ugyanis már hosszabb ideje folyik, és az öszszegező tapasztalatok minden bizonnyal nyilvánosságra kerülnek majd. Kétségtelen azonban, hogy a szervezeti és jogi módosításoktól függetlenül is változtatni kell azon a gyakorlaton, amely sok helyütt kimerül az utasítások, a rendelkezések kiadásában, de azt már csak a legritkábban kísérik figyelemmel, hogy ezeket milyen módon hajtják végre, s hogyan hatnak a gyakorlatban. Az országgyűlés vitájának fontos útmutató tanulsága volt ez a gondolat, mert életünk majd minden területén megtalálható káros jelenségre utalt. Káros, sőt veszélyes, mert átlendülhet egy másik végletbe, amikor már a túl sok, a felesleges utasítás, jogi rendelkezés tömege olyan szövevénnyé válik, amiben áttekinthetetlenül eltűnik a valóság. Ez idő szerint 10 millió 660 ezren vagyunk. Ugyanennyi embert érint az új Polgári Törvénykönyv, s mind többet. Igen, még a most született csecsemőket is, hiszen az öröklési jogba már ők is beletartoznak, már nekik is vannak jogaik. S ez egyben érzékelteti azt is, milyen törvényt fogadtak el az országgyűlés őszi időszakán. Szabó László A. köseppentba m as ember