Népszabadság, 1977. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

1977. október 1., szombat­ i Lázár György távirata Hua Kuo-fenghez a kínai nemzeti ünnep alkalmából HUA KUO-FENGNEK, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek, a kínai népnek és a Kínai Népköztársaság Államtanácsának, a Kínai Népköztársaság megalaku­lásának 28. évfordulója, a kínai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Remélem, hogy a két ország közötti kapcsolatok a béke és a hala­dás ügyét szolgálva fejlődnek. LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Fogadás a kínai nagykövetségen Liu Tie-seng, a Kínai Népköz­társaság budapesti nagykövete a kínai nemzeti ünnep alkalmából pénteken fogadást adott a nagy­­követségen. A fogadáson részt vett Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, Nagy János külügyminisz­ter-helyettes, Szili Géza nehéz­ipari miniszterhelyettes és a gaz­dasági, a kulturális, a társadalmi élet több képviselője. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomá­ciai képviseletek sok vezetője és tagja is. (MTI) Befejeződtek Barre moszkvai tárgyalásai Szovjet-francia közös sajtóértekezlet (Kiküldött munkatársunk tele­fonjelentése.) Pénteken a szovjet—francia ve­gyes bizottság kétnapos ülésének befejeződésével Moszkvában jegy­zőkönyvet írtak alá. Ezután Ray­­mond Barre francia miniszterel­nök és Vlagyimir Kirillin minisz­terelnök-helyettes, a bizottság szovjet társelnöke közös sajtóérte­kezletet tartott. Kirillin kijelen­tette: — Abban a tényben, hogy a szovjet—francia vegyes bizottság francia társelnöke Barre minisz­terelnök, annak jelét látjuk, hogy a francia vezetés kiemelten kezeli együttműködésünket.­­ A francia miniszterelnök a maga részéről is­mét hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unióval kialakított sokoldalú együttműködés nem konjunkturá­lis, hanem állandó eleme kormá­nya politikájának és azt Párizs az enyhülést, az európai és a nemzet­közi biztonságot erősítő tényező­nek tekinti. A két társelnök egybehangzóan reálisnak ítélte meg azt a célkitű­zést, hogy 1979-re az előző ötéves tervidőszakhoz képest meghárom­szorozzák a két ország áruforgal­mát. A két fél megállapodott, hogy a szovjet külkereskedelmi és a francia gazdasági és pénzügymi­nisztérium hamarosan megkezdi a véleménycserét az új, 1990-ig szóló hosszú távú ipari és gazdasági együttműködési program fő irá­nyairól. A bizottság az eddigi kedvező tapasztalatokra építve most újabb területekre terjeszti ki a műszaki­tudományos együttműködést, s a csillagászatot, a szeizmológiát és az élettant is bevonja a kiemelt témák körébe. Erről szólva Kiril­lin külön is kiemelte az atomener­gia békés felhasználásában már eredményesnek bizonyult koope­rációt. Most újabb reaktortípuso­kat is bevonnak az együttműkö­désbe. Kooperációra készülnek a felhasznált hasadóanyagok rege­nerálásában is. A sajtóértekezlet előtt Borisz Petrov akadémikus, az Interkoz­­mosz-tanács elnöke a szovjet hor­dozórakétával idén fellőtt francia szputnyik útját jelképező plaket­tet nyújtott át Raymond Barre­­nak, aki az ajándékot az általános szovjet—francia együttműködés szimbólumaként vette át. Serény Péter 7?-----------------------------­ Magyar felszólalás a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésén A bécsi Hofburgban pénteken véget ért a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség közgyűlésének 61. ülésszaka. Az ülésszak részvevői megvitatták az atomenergia békés felhasználásában kifejtendő nem­zetközi együttműködés kiszélesíté­sét, az atomsorompó-szerződésnek megfelelő alkalmazása feletti el­lenőrzést, valamint a szervezet fo­lyó tevékenységét. Az ülésszakon felszólalt dr. Oszt­­rovszki György, az Országos Atom­energia Bizottság elnöke, a ma­gyar delegáció vezetője. Hangsú­lyozta: a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség húszéves fennállá­sa alatt eleget tett bonyolult fel­adatának, hogy megakadályozza a nukleáris energia nem békés cél­ra való felhasználását és elősegít­se a békés célú alkalmazást. Ki­emelte az atomügynökség és Ma­gyarország jó kapcsolatát az izo­tópalkalmazás területén. (MTI) A NEUES Deutschland A nemzetközi jog szabályai A Neues Deutschland pénteken kommentárban foglalkozik Erich Honeckernek a hét elején Drezdá­ban elmondott beszédével. A lap a többi között megállapítja: A Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára elítélte, hogy az NSZK még mindig vonakodik az NDK állami határainak elisme­résétől, s attól, hogy „az NDK pol­gárait úgy kezelje, mint a Német Demokratikus Köztársaság állam­polgárait Ez a tulajdonképpeni gyökere annak, hogy az NDK és az NSZK kapcsolataiban mindig nehézségek adódnak, s a bonyo­dalmak olykor felhalmozódnak.’­ Az NSZEP lapja idézi Erich Ho­­necker állásfoglalását, amely sze­rint az NDK elvárja, hogy az NSZK „számoljon a Német De­mokratikus Köztársaság állampol­gárságával, amint ez a nemzetközi jogból következik. Ha az NSZK régi revansista törvénykezése ezt állítólag akadályozza, akkor eze­ket a törvényeket megfelelő mó­don meg kell változtatni.” „Lehetséges-e elismerni egy ál­lamot, s vele szerződéseket kötni, ugyanakkor nem elismerni állam­határait és polgárainak állampol­gárságát? Lehet-e nemzetközi jogról beszélni, s egy szomszédos országhoz fűződő kapcsolatokban a nemzetközi jog legelemibb sza­bályait — a függetlenséget, az ön­állóságot és a területi integritást ----figyelmen kívül hagyni? Az orvostudományban az ilyen ma­gatartást tudathasadásnak, skizof­réniának nevezik. A politikában ez revansizmust jelent” — hang­súlyozza a Neues Deutschland és hozzáfűzi: „az ilyen próbálkozá­sok teljesen kilátástalanok”. NÉPSZABADSÁG ­ Egyetlen felszólaló sem mulasz­totta el az országgyűlésen, hogy utaljon arra a nagy jelentőségű munkára, amit a törvény-előké­szítők végeztek egy látszólag sima törvénymódosítással. Mert végül is nem nevezhetjük a Polgári Törvénykönyv hétszáz paragrafu­sát egytől egyig vadonatújnak, mégis, a több száz módosítással, minőségében tís jogszabály kelet­kezett. Az élet és a jog megoldás­ra érett ellentmondásait oldotta fel ez a törvény. És a rohamos fejlődés bőségesen „termelt” ilyen ellentmondásokat. Pedig a két évtizeddel ezelőtt alkotott Polgári Törvénykönyv már önmagában is kiemelkedő állomása volt a ma­gyar jogalkotásnak, hiszen ilyen, a vagyoni viszonyokat egységesen szabályozó kódexre soha azelőtt nem szavazott még magyar or­szággyűlés. Különféle érdekütkö­zések és nem utolsósorban a munka szerteágazó jellege foly­tán nem kerülhetett soha a Ház asztalára olyan egységes kódex, amely a polgári jog körében minden jogi szabályozásra váró kérdéshez törvényi keretet ad. S*i*i«*» társa­dalmi vitában Az 1959-ben alkotott Polgári Törvénykönyv kitűnőre vizsgá­zott, s ez még akkor is igaz, ha a fejlődés léptéke akkora volt, hogy már néhány esztendő múl­tán módosítani kellett egyik-má­sik szabályozását. Azóta azonban olyan változások történtek társa­dalmunkban, amelyek a polgári jog kereteit is feszegették. Ennek a rohamos fejlődésnek a követ­kezménye az az általános jogsza­bály-felújítási munka, amelynek a Polgári Törvénykönyv módo­sítása csupán egyetlen része. Egy törvénytár ugyanis alkalmatlan­ná válik — ellentmondásokat szül, bénítólag hat a munkára és az életkörülményekre —, ha az ab­ban található részszabályok, tör­vények és ennél alacsonyabb szintű jogszabályok nem illesz­kednek egymáshoz pontosan, mint a fogaskerekek. Nagyon sok megközelítésben tárgyalhatnánk ezt az új törvényt. Mint ahogy ezerféle módon érté­kelték, „szedték ízekre”, és fűzték hozzá észrevételeiket a szakem­berek és azok, a közügyek iránt érdeklődők, akik a törvényjavas­lat társadalmi vitájában részt vet­tek, és formálták, még használ­hatóbbá tették a tervezetet. Sok, társadalmilag fontos vonatkozá­sát értékelték a képviselőik is az országgyűlési vitában. Minden összefüggésben elemezték, hogy mit ad majd ez a törvény az ál­lampolgárnak. Igaz, a törvény roppant fontos vagyoni viszonylatokat szabályoz az állami szerveknél, vállalatok­nál, szövetkezeteknél is. Hogy mást ne említsünk, a társadalmi tulajdonra vonatkozó szabályok felölelik az egész állami szocialis­ta tulajdonjogot is, a szövetkezeti szocialista tulajdonjogot is. De vehetnénk a szerződések rend­szerét is, amely az adásvételtől, a szállítástól a közszolgáltatási szerződésig, a vállalkozástól a mezőgazdasági termék-értékesítési szerződésig, a bérlettől a fuvaro­zási szerződésig, a bank- és hi­telviszonyok szabályozásától a biztosításig, az ajándékozástól a haszonkölcsönig ezer vetületében érinti, érintheti az úgynevezett jogi személyeket, vagyis a válla­latokat, szövetkezeteket, intézmé­nyeket, egyesületeket. Maradjunk mégis ezúttal annál: mi újat ad ez a törvény az állampolgárnak? Úgy persze már nem tehetjük fel a kérdést, hogy miért jó ez ne­künk, az egyes embernek is, mert értelemszerűen következik a vá­lasz: ami jó a közösségnek, a tár­sadalomnak, végső soron hasznos a társadalom egyes tagjainak is. Közösségi társadalomban élünk! A változott, újjáalakított sza­bályok többsége különben is olyan, hogy valamilyen módon közvetlenül visszahat az állampol­gárok személyi, anyagi érdekei­nek a védelmére. Itt van például az egész szavatossági probléma, amely minden ízében a vásárlói, megrendelői érdekeinket védi, hi­szen széles körben nyújt jogokat ahhoz, hogy a gyenge, hibás árut, terméket és — ahogy a kódex ki­mondja — teljesítést időben ki lehessen javíttatni, cseréltetni, helyrehozni, a kárunkat meg le­hessen téríttetni. Következnek ezek a szigorú szabályok társa­dalmunk általános fejlődéséből, amely mind nagyobb igényeket támaszt. A személyiség védelmében A kártérítés általános szabályai szintén középpontba állítják az embert, az ember érdekeit. Az új törvény még a nem vagyoni jel­legű kár megtérítésére is kiter­jeszti a kártérítés lehetőségét, ab­ból kiindulva, hogy a károsult ál­lampolgár olyan hátrányt is szen­vedhet, amely anyagi mértékkel nem mérhető, pedig a társadalmi életben való részvételét, illetve az életét tartósan vagy véglegesen megnehezíti. A mindig kiszolgál­tatottabb helyzetben levő egyes ember érdekeinek a védelmére említhetjük azt a szabályt is, amely egy államigazgatási dolgo­zó által okozott kár megtérítését könnyíti meg, mellőzve az ügy­intéző fegyelmi vagy büntető fe­lelősségének előzetes megállapítá­sát. Az államigazgatás körében ugyanis gyakran előfordul, hogy valaki kötelességszegő módon vagy hibásan intéz egy-egy ügyet, s ebből az állampolgárnak kára származik. Ezt a kárt eddig csak akkor térítették meg, ha fegyelmi úton vagy a büntetőeljárásban már megállapították az ügyintéző felelősségét. A személyiség, az állampolgár érdekeinek védelme e törvény egyik központi gondolata. Úgy is mondhatnánk, tovább növeli az emberi jogok védelmét. Alkotmá­nyunkból következik, hogy szo­cialista társadalmunk széleskö­rűen biztosítja az állampolgárok személyiségének szabad kibonta­kozását, s ehhez nemcsak alapve­tő jogokat, hanem e jogok érvé­nyesítésének hatékony eszközeit, lehetőségeit is biztosítja. Szemé­lyiségünk kibontakoztatása felté­telezi azt is, hogy jogainkat min­denki köteles legyen tiszteletben tartani, s ezek törvényes védelem alatt álljanak. Ez egyben része a szocialista törvényességnek is, amelynek jelen állapotáról éppen ezen az országgyűlési ülésszakon számolt be — alkotmányos fel­adatának eleget téve — népköz­­társaságunk legfőbb ügyésze. Jogrendünk nemcsak deklarál Az ilyesfajta tiltásokhoz, jogi előírásokhoz a Polgári Törvény­­könyv természetesen csupán anya­gi szankciókat köthet, szemben a Büntető Törvénykönyvvel, amely jogsértés esetére már egészen más jellegű következményeket ír elő. Amikor tehát a Büntető Törvény­­könyv, mondjuk, a személyes sza­badság jogellenes megsértését büntetéssel sújtja, a Polgári Tör­vénykönyv ugyanehhez anyagi elégtételt fűz. De folytathatnánk az összevetést a lelkiismereti sza­badsághoz, az élethez, a testi ép­séghez, az egészséghez, a becsü­lethez, az emberi méltósághoz való jogok megsértésének büntető- és polgári jogi következményeivel. Ezek mind-mind arra utalnak, hogy jogrendünk nemcsak kinyil­vánítja a személyes jogokat, az ember méltóságát, az állampolgár személyes érdekeinek védelmét, hanem hatékony és alkalmazható jogi eszközökkel körül is bástyáz­za. A személyiség hatékonyabb védelmét szolgálja például a jó hírnevet sértő magatartások új­szerű megfogalmazása éppúgy, mint a képmással és hangfelvétel­lel való visszaélés bármilyen til­tása. A polgári jogi kódexben ez utóbbi eddig egyáltalán nem sze­repelt; a képmás és a hangfelvé­tel nyilvánosságra hozatalát csak az érintett személy hozzájárulá­sával engedi meg, kivéve a köz­­szereplést, illetve az eltűnt vagy súlyos bűncselekmény miatt bün­tetőeljárás alatt levő személyt, akinél nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdek­ből a hatóság is pótolhatja az il­lető hozzájárulását. Említsük a levéltitkot, amely­nek az eddig is biztosított védel­mét a törvény most kiterjeszti még a magántitokra is? (Hozzá­tehetjük: az üzemi és az üzleti ti­tokra is.) Jó, jó, de mi a magánti­tok — kérdezhetik —, és egy ilyen, majdnem megfoghatatlan fogal­mat hogyan lehet a gyakorlatban valóságosan érvényesíteni ? Ter­mészetesen bírói úton, a bíróság előtt. Mint ahogy a Polgári Tör­vénykönyv sok-sok megfogalma­zását, előírását végső soron bírói úton, az igazságszolgáltatás segít­ségével tudjuk érvényesíteni. S hogy ez milyen fontos biztosíték, azt aláhúzza: a kétszázezret is meghaladja minden esztendőben a bíróságoknál megforduló polgári peres ügyek száma. Ennek a törvénynek egy sor új vonását — még­­az előkészületek idején, a társadalmi vita során — már részletesen ismertettük la­punkban. Nem is lenne mód rá, hogy valamennyi fontos előírását itt taglaljuk. Viszont kétségtelen, hogy érdemes, szükséges minden­kinek megismerkedni velük, hi­szen jogaink érvényesítését ez is segítheti. Mert a minél szélesebb jogismeret az élet minden terü­letén fontos feltétele a szocialis­ta törvényességnek. Hatékon­yabb ___________az______ ellenőrzéssel Többször visszatért erre a gondolatra a legfőbb ügyész is, amikor az országgyűlésen ismer­tette az ügyészi munka tapaszta­latait, az ország törvényes rend­jének helyzetét, az állami és ál­lampolgári fegyelem alakulását, a szocialista együttélés szabályai­nak érvényesülését. Ö is, a beszá­molójához kapcsolódó képviselők is kiemelték, hogy a jogszabályok érvényre juttatásának fontos kel­léke az ellenőrzés javítása, értve ezen minden szinten a vezetők ellenőrző munkáját éppúgy, mint az ellenőrzésre hivatott szervek, személyek tevékenységét. Nyitott kaput döngetett az a képviselő, aki az ellenőrzési szer­vezetünk és az ellenőrzéssel kap­csolatos jogszabályok felülvizs­gálatát javasolta az országgyűlés­nek. Ez a munka ugyanis már hosszabb ideje folyik, és az ösz­­szegező tapasztalatok minden bi­zonnyal nyilvánosságra kerülnek majd. Kétségtelen azonban, hogy a szervezeti és jogi módosítások­tól függetlenül is változtatni kell azon a gyakorlaton, amely sok helyütt kimerül az utasítások, a rendelkezések kiadásában, de azt már csak a legritkábban kísérik figyelemmel, hogy ezeket milyen módon hajtják végre, s hogyan hatnak a gyakorlatban. Az or­szággyűlés vitájának fontos útmu­tató tanulsága volt ez a gondo­lat, mert életünk majd minden területén megtalálható káros je­lenségre utalt. Káros, sőt veszé­lyes, mert átlendülhet egy másik végletbe, amikor már a túl sok, a felesleges utasítás, jogi rendel­kezés tömege olyan szövevénnyé válik, amiben áttekinthetetlenül eltűnik a valóság. Ez idő szerint 10 millió 660 ez­ren vagyunk. Ugyanennyi embert érint az új Polgári Törvény­­könyv, s mind többet. Igen, még a most született csecsemőket is, hiszen az öröklési jogba már ők is beletartoznak, már nekik is vannak jogaik. S ez egyben érzé­kelteti azt is, milyen törvényt fo­gadtak el az országgyűlés őszi időszakán. Szabó László A. köseppentba m­ as ember

Next