Népszabadság, 1977. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

4 Az új szovjet alkotmány a polgári sajtó tükrében A Szovjetunióban befejeződött az új alkotmánytervezet fölötti négy hónapig tartó, milliókat megmozgató, össznépi vita. La­punk hasábjain több alkalommal írtunk az alkotmány Szovjetunió­beli vitájáról. Ezúttal — a teljes­ség igénye nélkül — tájékoztatást adunk arról, miként foglalkozott az új szovjet alkotmánytervezet­tel a tőkés világ sajtója. A tőkés világ burzsoá érdekeket szolgáló rádió- és tévéállomásai, fontosabb lapjai azzal próbálták mellőzni az érdemi állásfoglalást, hogy az új alaptörvény-tervezet „csupán áramvonalasított változa­ta” az 1936-ból valónak. Ahogy azonban múlt az idő, terebélyese­dett a vita, mind kínosabbá vált a hallgatás, és többé nem lehetett csupán negatív jelzőkkel elintéz­ni, még kevésbé helyettesíteni a tárgyszerű véleménynyilvánítást. A nyugatnémet Der Spiegel cí­mű hetilap szeptember 5-i száma például már öt teljes oldalt szen­telt a témának. A cikk elismeri: Bővültek az állampolgári jogok „Az új alkotmánytervezet szá­mos garanciát tartalmaz a szovjet állampolgárok jogainak a bizto­sítására. Erre vall az a formai megoldás is, hogy az új alkot­mányban az állampolgári jogokról szóló rész az első fejezetek között kapott helyet. (A régi alkotmány­ban az állampolgárok jogaival foglalkozó pontokat az utolsó fe­jezetek tartalmazták.) S ez nem pusztán formai változás. Arról van szó, hogy számos korábban is létező jogot tovább bővítettek. Például a munkához való jog új megfogalmazása úgy szól, hogy mindenkinek joga van a képessé­geinek megfelelő munkakörhöz. Ez lényeges, minőségi változás” — állapította meg a Der Spiegel. A lapunk hasábjain gyakran idézett amerikai International He­rald Tribüne nem ment bele an­nak a részletes elemzésébe, hogy mit nyújt a szovjet állampolgá­roknak a szovjet alkotmány. A lap megmaradt a Szovjetunió szö­vetségi rendszerét ismertető pon­toknál. De a cikk még így is el­ismeri: az új alkotmány — akár­csak a régi — szavatolja a 15 szö­vetséges köztársaság azon jogát, hogy szabad elhatározásából ki­lépjen a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségéből, majd Leonyid Brezsnyevet idézve meg­állapítja: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Szovjetunió szö­vetségi struktúrájának fő elemei teljesen kiállták a próbát. Nincs tehát szükség a szövetségi rend­szer elveinek és formáinak a meg­változtatására.” Az angol sajtó hovatartozásától függetlenül gyakran és részletesen tárgyalja a régi és az új szovjet alkotmány közötti különbségeket. Különös figyelmet fordít az alap­törvénynek az állampolgárok jo­gaival foglalkozó részére. A Fi­nancial Times cikke például meg­állapította : „A szovjet állampolgárok jogait és kötelességeit világosabban ha­tározza meg az új tervezet, külö­nösen ami az azokhoz csatolt mi­nősítéseket illeti. A három alap­vető szabadságjogot, a szólás- és sajtószabadság jogát és a gyüle­kezési jogot azonban csak a dol­gozó nép érdekeinek megfelelő és a szocialista rendszer megszilárdí­tása céljából lehet gyakorolni” — írja a Financial Times. Kimutat­ja továbbá a két alkotmány kö­zötti fejlődést az állampolgári jo­gok tekintetében, amikor tételesen is felsorolja, hány pont foglalko­zik az új és a régi alkotmányban az állampolgárok jogaival. Az eredmény 23:15 az új alaptörvény javára. A Frankfurter Rundschau című nyugatnémet napilap egyebek kö­zött kiemeli, hogy az új szovjet alkotmányt más államokkal kap­csolatban az erőszak alkalmazá­sától és az erőszakkal való fenye­getőzéstől való tartózkodás, az egyenjogúság és a határok sérthe­tetlenségének tiszteletben tartása vezérli. Ugyancsak kiemeli, hogy az alaptörvény tiltja a háborús propagandát, az agresszív hábo­rúkban való részvételt. Az év fontos eseménye A nyugat-európai országok lap­jai közül talán a francia lapok foglalkoztak a legtöbbet az új alkotmánytervezettel. A tekinté­lyes Le Monde egyik cikkében például így ír: „... a szovjet emberek számá­ra az új alkotmány kétségtelenül az év egyik legfontosabb esemé­nye. A rádió és a televízió na­ponta különkiadásban foglalko­zott a vitában felmerülő legfon­tosabb kérdésekkel, a figyelmet érdemlő módosító javaslatokkal. A szovjet napilapok pedig egész oldalakat szenteltek a vitának, a beérkező levelek közlésének. A vitában részt vevők döntő többsége egyetért az új alkotmány előírásaival. A lapokhoz érkező levelek például arról tanúskod­nak, hogy a szovjet emberek nagyra értékelik az életkörülmé­nyeik további javítását szolgáló olyan intézkedéseket, mint pél­dául a nagyarányú lakásépítkezé­si program megvalósítása — álla­pítja meg a többi között a fran­cia napilap. A tőkés világban megjelenő polgári lapokból vett idézetek is tanúsítják: messze a Szovjet­unió határain túl gyűrűzött az al­kotmánytervezet és a róla szóló össznépi vita hatása. S talán nem túlzás, ha megállapítjuk: a la­kosság nagyarányú aktivitása a vitában (57 millióan vettek részt a gyűléseken, a fővárosban 2000 előadást tartottak szakértők be­vonásával), a módosító javasla­tok minősége és nagy száma ar­ról tanúskodik, hogy beért az SZKP és a szocialista rendszer több évtizedes tömegnevelő mun­kájának a gyümölcse. A szovjet emberek cselekvően vesznek részt a közügyek irányításában. K. A. A helsinki elvek az alapokmányban A hamburgi Die Zeit című pol­gári lap a Szovjetuniónak az új alkotmány tervezetében tükröződő külpolitikáját vette benckés alá. Egyebek között megállapította: „A Szovjetunió az első olyan ál­lam a helsinki konferencia 35 rész­vevője közül, amely a záródoku­mentum egy részét az állam alap­törvényébe iktatta. Az új alkot­mánytervezet 29. paragrafusában szó szerint megtalálhatók az úgy­nevezett első kosár nemzetközi kapcsolatokról szóló megfogalma­zásai”. A liberálisok továbbra is támogatják a brit munkáspárti kormányt l LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ A liberálisok kongresszusa pén­teken az energiapolitika, a gazda­­sági helyzet, a munkanélküliség, valamint a lakásprobléma vitájá­val folytatta ülését. Sokan elle­nezték a gyors neutronokkal mű­ködő atomerőművek építését, és azt, hogy az elhasznált nukleáris nyersanyagot más országokból is ide szállítsák, és itt tegyék újra hasznosíthatóvá. A lakáshelyzet­ről többen elmondották, hogy a tanácsok listáján milliónyian vá­rakoznak, ugyanakkor egymillió lakás üresen áll A Munkáspárt hétfőn kezdődő kongresszusának előkészítésére Brightonba érkeztek a Munkás­párt országos végrehajtó bizott­ságának tagjai, közöttük Calla­­ghan miniszterelnök is. A minisz­terelnök pénteken ebéd után 50 percig tanácskozott David Steellel, aki beszámolhatott arról, hogy a liberális kongresszus 9:1 arányban elfogadta a Munkáspárttal való parlamenti együttműködést, de a kormány nem veheti minden eset­re adottnak ezt a támogatást. A liberális pártvezér így a szombati záróülésen már demonstrálhatja a kongresszus küldötteinek a kor­mányra való befolyását. NÉPSZABADSÁG 1977. október 1., szombat Zászlóbevonás Péntek reggel a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél kato­nai tiszteletadással bevonták a magyar nemzeti lobogót és a nem­zetközi munkásmozgalom vörös zászlaját, amelyet csütörtökön a fegyveres erők napja tiszteletére vontak fel. Ka­­­tokon f­erm­c­ia az NDK nagy­követségén Gerhard Reinert, a Német De­mokratikus Köztársaság budapesti nagykövete az NDK megalakulá­sának 28. évfordulója alkalmából pénteken sajtókonferenciát tartott a nagykövetségen.­­ A Német Demokratikus Köztársaság a Szov­jetunió, valamint a szocialista or­szágok oldalán 28. éve halad si­keresen a szocialista építés útján — mondotta. — Az NDK a fejlő­dés minden szakaszában a béke és a szocializmus stabil tényezőjének bizonyult, s a nemzetközi küzdő­téren hozzájárult a szocializmus befolyásának növeléséhez. Megállapodás a húskészítmények teljes választékának árusítására Október 5-től a főváros három nagy üzletében, a Rákóczi úti hús­áruházban, a Skála áruházban és a Batthyány téri élelmiszer-áru­házban a húskészítmények teljes választékát folyamatosan árusít­ják. Erre és a kiemelt áruellátás­ra vállaltak kötelezettséget az ér­dekelt vállalatok vezetői pénte­ken a Közért-egyesülésben aláírt megállapodásukban. A szerződés értelmében a Hús­ipari Tröszt és a Budapesti Hús­nagykereskedelmi Vállalat gon­doskodik az árulistán szereplő ter­mékek rendszeres, igény szerinti utánpótlásáról, az esetleg megma­radt áruk visszavételéről, a há­rom áruház pedig arról, hogy az előírt készítmények mindig ott legyenek a pultokon. Marót­hy László felszólalása a csehszlovák ifjúsági kongresszuson Pénteken folytatta munkáját a csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség II. országos kongresszu­sa, amelyen 2 millió 600 ezer fia­tal és úttörő képviseletében 1100 küldött, valamint 500 belföldi ven­dég és csaknem 80 külföldi dele­gáció vesz részt. Borisz Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottságának első titká­ra a szovjet ifjúsági szövetség 36­0 millió tagjának nevében köszön­tötte a kongresszust. A péntek délelőtti ülésen mond­ta el üdvözlő felszólalását dr. Ma­­róthy László, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, a kongresszuson részt vevő magyar ifjúsági kül­döttség vezetője. Maróthy László a KISZ KB és a küldöttség nevében köszöntötte a kongresszus részvevőit, sikert kívánt nagy fontosságú munká­jukhoz. Emlékeztetett rá, hogy a csehszlovák és a magyar ifjúságot, ifjúsági szövetségeit a barátság, az elvtársi együttműködés erősödő szálai kötik össze.­­ Gazdagodó együttműködésünk, közös mun­kánk lendítő ereje ma az, hogy a csehszlovák és a magyar ifjúság egyaránt a fejlett szocialista tár­sadalom építésén munkálkodik. Együttes tevékenységünk szilárd alapja pártjaink, országaink sok­rétű, internacionalista együttmű­ködése. Közös céljaink valóra vál­tását, népeink barátságának to­vábbi erősítését szolgálta a Gus­­táv Husák elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség néhány napja Magyarországon tett látogatása, tárgyalásai Kádár János elvtárs­sal és pártunk, kormányunk veze­tőivel. A látogatás során aláírt megállapodások ifjúsági szövetsé­geink számára is új lehetőségeket és új feladatokat jelentenek a gaz­daság, a kultúra és az élet más területein való még szorosabb együttműködésben — mondotta Maróthy László. Beszéde további részében mél­tatta a csehszlovák Szocialista If­júsági Szövetség tevékenységét. A KISZ nemzetközi tevékeny­ségéről szólva dr. Maróthy László kijelentette: — Együtt haladunk a szocialista országok ifjúsági szer­vezeteivel, szolidárisak vagyunk a fejlett tőkés országokban működő testvérszervezeteink harcával, és támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalom célkitűzéseit. Készek vagyunk a közös cselekvésre a bé­két, az együttműködést és a lesze­relést támogató különböző politi­kai irányzatú szervezetekkel. En­nek szellemében készülünk a XI. világifjúsági és diáktalálkozóra, a DIVSZ és az NDSZ közelgő kong­resszusára és a budapesti európai ifjúsági leszerelési konferenciára, amelynek felelős házigazdája kí­vánunk lenni. Erőnk megsokszorozásának for­rását továbbra is a Lenini Kom­i­­szomollal, a szocialista országok ifjúsági szervezeteivel való szoros elvtársi, baráti együttműködésben látjuk. Maróthy László péntek este ha­zaérkezett Prágából. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fejti György és Kovács Jenő, a KISZ KB titkárai. Jelen volt Vác­­lav Moravec, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete. Befejezte munkáját a balatoni vih­arjelző szolgálat Befejezte pénteken a Központi Előrejelző Intézet siófoki obszer­vatóriuma a balatoni és a velen­cei-tavi viharjelzések meteoroló­giai kiszolgálását. Az idén is min­den vihart kellő időben jeleztek az obszervatórium dolgozói. Öt­venöt esetben adtak sárga, negy­vennyolc esetben pedig piros jel­zést. A viharos napok száma meg­haladta a hatvanhetet, a zivataro­ké a huszonnyolcat, ezenkívül 46 csapadékos napot jegyeztek fel Keszthely és Siófok mérései alap­ján. A legerősebb, óránként 113 kilométeres szélsebességet szep­tember 9-én mérték és június 14-én volt a legmelegebb nyári nap, amikor a hőmérő higanyszá­la elérte a 33 fokot, a vízé pedig a 25-öt. BILLY GRAHAM ÚJ SZAVAI Magyarországon járt Billy amerikai evangélista, akit a nyu­gati sajtó „Isten géppuskásának” nevez. Eljött prédikálni a magyar szabadegyházak híveinek, akik meghallgatták Tahin és Budapes­ten, Pécsett és Debrecenben. Fel­állt Billy, Isten showmanje (ezt a nevet is Amerikában kapta), s nem rendült meg alatta a föld, nem morajlott az ég, s nem öntöt­tek ki a vizek. Nem történt sem­mi, de semmi azon kívül, hogy fi­gyelmesen meghallgatták az egy­begyűltek. Minek kellett volna történnie? Nem tudom, de a nyugati sajtó csodálkozása, kétkedése és Billy Graham első utazásai alatt egy szocialista országba, a körülötte kavargó híresztelések nyomán va­laminek kellett volna történnie. Ahogyan a nyugati félteke, az an­golszász világ és mindenekelőtt ahogyan Amerika emlékezett még az ötvenes évek Billy Grahamjé­­re, a kommunistaellenes keresz­tes hadjáratok teológiai sztárjára, minden elképzelhető volt, csak az nem, hogy Billy átlépi a „sátán országainak” határát. Ami tegnap még valóban lehetetlennek lát­szott, most tehát megtörtént. A jelek szerint azonban már nem ugyanazon Billy tette meg ezt az utat hozzánk, mint az „egykori minneapolisi kérlelhetetlen”. A magyar olvasó itt egy kis tá­jékoztatásra szorul, minthogy Graham evangélista világreklám­ja meglehetősen gyéren ért el hozzánk, s így a különbségtevés az ötvenes évek Billy Grahamje és a mai között talán nem köny­­nyű számára. William Franklin („Billy”) Graham tiszteletes, akiről azt ír­ják, hogy négy egymást követő amerikai elnök barátja és afféle ideológiai tanácsadója volt, a leg­amerikaibb amerikai karriert fu­totta be. Pályájának zenitjére érve gyakorlatilag már neon létezett olyan nagyobb amerikai rádió­vagy televízióállomás, amelyen ne jelentkezhetett volna akár tetszé­se szerint, ha szólni akart. Szavait jelenleg is 900 amerikai rádióállo­más közvetíti, a Határozat című újságja négymillió példányban je­lenik meg az USA-ban és Kana­dában, szervezete a „Billy Graham Evangélista Társaság” mintegy 13—14 millió dolláros költségve­téssel dolgozik. Évente másfél mil­lió dollárt fizetnek rádió-adásidők vásárlására és másik hárommilliót tv-adásidők lekötésére. Kalifor­niában a társaságnak saját film­stúdiói vannak (operatőrei Ma­gyarországra is követték), s azt mondják a tiszteletesről, hogy sza­vai mintegy negyvenmillió ember­hez érhetnek el ilyen módon. Evangélista társaság, amelynek sikereit üzleti sikerekkel lehet mérni? Kell ennél amerikaibb? Graham tiszteletes valóban ------------------------­---- feltalált valamit, amit a maga módján zse­niálisnak is nevezhetnénk, s amit ő maga így fogalmazott meg: „Mi adjuk el a legkeresettebb cikket a földön. Miért ne tehet­nénk hát ezt ugyanolyan haté­konysággal, mint ahogyan a szap­pant eladják.” Megteremtette te­hát ugyanazt az eladási appará­tust, sőt ugyanazt az üzleti stílust, ideértve a reklám valamennyi al­kalmazásmódját, mint azok, akik porszívókat, cigarettát, ételízesí­tőt vagy gépkocsikat adnak el Vállalkozását ezért az ottani saj­tó — s ez Amerikában dicséretnek számít — a modern eladás legna­gyobb győzelmének, s a tömegszó­rakoztatás valamennyi fogását is bevetve, az ég által sugalmazott legnagyobb show-nak, látványos­ságnak nevezte el Ahol Billy megjelenik, ott előbb kórusok zengenek, jó hangú éne­kesek intonálnak, zenekarok har­sognak. Ahol Billy szószékre áll, ott amerikai zászlók lobognak, s reflektorok fénypásztái kereszte­zik egymást. S ha szószékre lép, hogy a bűnt ostorozza, el tudja játszani a harag, a szenvedély, a kinyilatkoztatás és üdvözítés min­den árnyalatát. Egy-egy kampány­évben — ez is a publicitáshoz tar­tozott — úgy mondják, legalább nyolc pulpitust tört össze öklével, ahogy ez a Gonosz szenvedélyes ostorozása közben elvárható. Úgy, ahogyan utazásait és fellépéseit 450 alkalmazott készítette elő, úgy személyi legendái is sikereit táp­lálták. Graham tiszteletesnek azonban nemcsak evangéliumi áruja volt, hanem egy másik fontos szükség­leti cikk, az „amerikai álomnak” nevezett eszmei-filozófiai rend­szer, amely ősforrását ugyan még az Alapító Atyák, Lincoln, Jeffer­­son, a Függetlenségi Nyilatkozat és az alkotmány szövegeiben ta­lálja, de a későbbiekben — e so­ha meg nem valósult szövegek — nagyon is gyakorlatiasan szolgál­ták a mindenkori amerikai politi­kát. Igaz, ami igaz: Graham tiszteletes — idealizmusból avagy sem — nagyon jól tudott társulni Truman „Új osztás” jelszavához, Eisenhower „A változás mandátu­mához” nevű politikájához, Ken­nedy „Új Határához”, Johnson „Nagy Társadalmához” és Nixon „Új Amerikai Forradalmához”. S bizony az is igaz, h°sy­a ezek a korszakok magukba foglalták a hidegháború összes „fegyverté­nyét”. Egy súlyos, belső egyenlőt­lenségtől gyötört társadalom pe-

Next