Népszabadság, 1978. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

o Amerikai-iráni tárgyalások Teheránban Carter elnök és kísérete szom­baton a délutáni órákban Varsó­ból jövet megérkezett útjának második állomására, Irániba, ahol Teherán repülőterén Reza Pah- Zavi sah fogadta. Az iráni fővárosban az ameri­kai elnök érkezése előtt néhány órával több összetűzés történt az Egyesült Államok politikája ellen tüntető fiatalok és a kivezényelt rendőrök között. Az amerikai kül­döttség érkezésének idejére a rendőrök helyreállították a ren­det, teherautóikon számos tünte­tő diákot elszállítottak. Az előzetes program szerint az amerikai elnök 16-17 órát tölt Iránban, s eközben majd vasár­nap valószínűleg találkozik az ugyancsak Iránban vendégeske­dő Husszein jordániai uralkodó­val is. Az új év első napján Car­ter Teheránból tová­bb utazik In­diába. (UPI) Tüntetések Santiagóban Pinochet ellen A Pinochet-rezsim által elren­delt „népszavazás” elleni tiltako­zásul Santiago belvárosában a negyedik egymást követő napon Pinochet-ellenes jelszavakat han­goztató tüntetők vonultak fel. A rendőrség és a tüntetők között újabb összecsapásokra került sor. A Népi Egység és a chilei Ke­reszténydemokrata Párt nyomán a chilei katolikus egyház is fel­lépett a népszavazási színjáték ellen. A Chile római katolikus püspökei által kiadott nyilatko­zat követeli, hogy „közérdekből vagy álljanak el a népszavazás tervétől, vagy pedig tolják ki an­nak időpontját”. Santiagóban időközben tovább folynak a szavazási komédia elő­készületei. A kormány hivatalos lapja közölte, hogy a junta két­millió dollárt irányzott elő a nép­szavazás költségeire. Az erről szó­ló rendeletet aláírta a junta mind a négy tagja: Pinochet, Leigh tá­bornok, Merino tengernagy, és Mendoza tábornok, bár Leigh ko­rábban — egybehangzó sajtóér­tesülések szerint — ellenezte a népszavazást. (MTI) Baszkföld visszakapja autonómiáját A spanyol kormány pénteken a késő éjjeli órákig tartó ülésén jóváhagyta a baszkföldi autonó­mia ideiglenes helyreállításáról intézkedő két királyi rendeletet. A két rendelet hétfőn a parlament sürgősségi bizottsága elé kerül, hogy mielőbb hatályba léptethes­sék. A baszkföldi autonómiáról szóló rendeletek ügyében már hetek óta kész a megállapodás a kormány és a baszkföldi politikai pártok között. A kérdés megoldását mind ez ideig akadályozta az a körül­mény, hogy a tervezet szerint a baszkföldi autonómia hatáskörébe sorolt Navarra tartomány jobbol­dali köreiben erős ellenállás mu­tatkozott a Baszkföldhöz tartozás­sal szemben, s ez az ellenállás a kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió navarrai képvise­lőit is érintette. Hosszas tárgyalások után, ame­lyek még pénteken, a miniszterta­nács ülésével egy időben is foly­tatódtak, megállapodás jött létre a navarrai és a többi baszkföldi képviselő között. Ennek értelmé­ben Navarra Baszkföldhöz tarto­zik, de Navarra népei számára biz­tosított a lehetőség, hogy adott esetben népszavazással is döntsön sorsáról. A navarrai kommunista párt­­szervezetek máris megtették a szükséges előkészületeket, hogy csatlakozzanak a Baszkföldi Kom­munista Párthoz. A kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy a pénteki minisztertaná­cson döntés szülessék, mert a baszk politikai pártok a halogatás miatt január 4-re nagyszabású tömeg­­tüntetést hirdettek meg, és attól lehet tartani, hogy erőszakos cse­lekményekre is sor kerül, újból fellángolnak a terrorakciók. (MTI) LUIGI LONGO: Az olasz belpolitikai válságot csak összefogással lehet megoldani RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL „A kommunisták 1978-ban" címmel írt vezércikket a L’Unitá szombati számában Luigi Longo, a párt elnöke. Cikkében a többi között hivatkozik arra, hogy az OKP és a többi baloldali párt leg­újabb politikai kezdeményezései alapján Olaszországban ma azt tartják: 1978-nak „a kommunista kérdés” évének kell lennie. Mi­után megállapítja, hogy a párt tu­datában van ennek, hozzáteszi: „1978-nak olyan évnek kell len­nie, amelyben végre szembenéz­nek az olasz kérdés minden bo­nyolult drámai aspektusával”. A kérdésre, hogy meg lehet-e olda­ni az olasz problémát egy olyan kormánnyal, amely képtelen vég­rehajtani a júliusi hatpárti prog­­rammegállapodásban vállalt kö­telezettségeket, Luigi Longo hatá­rozott nemmel válaszolt. „Ma nincs olyan politikai erő Olaszor­szágban, amely egyedül képes lenne orvosolni a válság és a 30 esztendős rossz kereszténydemok­rata kormányzás által felidézett bajokat’’ — írja, majd megálla­pítja: az OKP nem gondolja azt, hogy belépése a kormányba cso­daszer lenne. De ilyen helyzetben „lehetetlen eltekinteni a párt hoz­zájárulásától, jelenlététől, nem en­gedmény alapján, hanem az or­szág helyzete és a demokrácia követelte objektív szükségszerű­ségből”.* Andreotti miniszterelnök pénte­ki sajtókonferenciája kedvezőtlen visszhangot váltott ki a baloldali pártok körében. Mancini, a szo­cialista párt volt főtitkára, a párt egyik tekintélyes szárnyának ve­zetője szerint Andreotti semmi je­lét nem adta annak, hogy tudo­másul venné az ország súlyos vál­ságát, minden bizonnyal azért, mert hasonló a helyzet a keresz­ténydemokrata párt egész vezető­ségében. A szociáldemokrata párt titkára, Romíta szerint Andreotti kijelentésével ellentétben, a poli­tikai helyzetben „már jelen van a kormányválság”. Újabb merényletsorozat Rómában Szünet nélkül folytatódnak Ró­mában a terrorcselekmények. Pén­teken este újfasiszta fiatalok a város központjában gyújtóbombá­kat dobtak az Il Messagero szer­kesztőségének épületére, üzleteket dúltak fel és gépkocsikat rongál­tak meg. Nem sokkal ezután fegy­veres támadást intéztek a Democ­­razia Proletária nevű szervezet egyik helyisége ellen, s itt csak a véletlenen múlott, hogy nem tör­tént sebesülés. Egy másik csoport a L’Espresso című hetilap szer­kesztőségét támadta meg gyújtó­­bombákkal. A késő éjszakai órák­ban a szépművészeti akadémia épületére,­­egy népházra és a vá­rosi autóbuszüzem egyik raktárá­ra dobtak gyújtóbombákat. Az ultrabaloldali szervezetek a késő esti órákban megtorlásként az újfasiszta párt két helyiségét támadták meg. 1978. január 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG Meghalt Kuvait emírje Szabah el Szalem el Szabah ku­vaiti emír szombat reggel 65 éves korában szívroham következtében elhunyt — jelentették be hivata­losan. Az uralkodó halálának be­jelentése után Dzsabal al Ahmad al Dzsaber­ al-Szabah sejket, Ku­vait eddigi miniszterelnökét kiál­tották ki az ország új emírjévé. A kuvaiti hatóságok 40 napos gyászt rendeltek el. Szabah sejk, a volt emír, Ku­vait függetlenné válása után kül­ügyminiszterként szolgált, majd később az ország miniszterelnöke lett. Bátyja halálakor, 1965-ben vette át a hatalmat az országban. Az al-Szabah dinasztia 1756 óta uralkodik Kuvaitban. A volt emírt nem öt fiának egyike, hanem unokatestvére kö­veti, ugyanis a családi tanács 1965-ben őt javasolta trónörökös­nek. (AP) Edward Kennedy Pekingben ötnapos sanghaji tartózkodás után szombat délután Pekingbe érkezett Edward Kennedy ame­rikai demokrata párti szenátor. Kennedy — akit család­juk szá­mos tagja elkísért távó eleti út­jára — repülőtéri nyi­ozatában annak a remény ér­zett han­got, hogy a kína f­ékkel foly­tatandó megbe­n világosab­bá teszik a két o, „politikáját”, különösen a kapcsolatok normali­zálásának kérdésében. Út jóitól az Egyesült Államok és Kína viszo­nyának javulását várja. Edward Kennedy a Kínai Népi Külügyi Intézet vendégeként tartózkodik Kínában. Néhány napot tölt Pe­­kingben és január 9-én tovább­utazik Japánba. (Reuter) Mose Dajan Izrael politikájáról Mose Dajan izraeli külügymi­niszter egy péntek esti televíziós interjúban leszögezte: Izrael hosszú időre fenntartja katonai jelenlétét a Jordán folyó nyugati partján, még akkor is, ha az — a Begin-terv értelmében — „köz­­igazgatási autonómiát”­kap. A Sínai-félszigettel kapcsolat­ban a külügyminiszter ismét kije­lentette: a területen az izraeli csapatok visszavonulása után is megmaradnak az izraeli települé­sek és ezek izraeli katonai véde­lem alatt állnak majd. Kurt Waldheim­ ENSZ-főtitkár pénteken tájékoztatta a Biztonsá­gi Tanácsot. Izrael változatlanul jogot formál arra, hogy új tele­püléseket hozzon létre a megszállt arab területeken. A beszámoló elkészítésével az ENSZ-közgyűlés bízta meg Wald­­heimet október 28-án elfogadott határozatában. A határozatban felszólították Izraelt arra, hogy mondjon le az új települések lé­tesítéséről a megszállt területe­ken. A közgyűlési vitában Haim Her­­zog, Izrael ENSZ-nagy­követe, ak­koriban azt állította, hogy az iz­raeli települések létesítése telje­sen törvényes. Ugyanezt a kije­lentését ismételte meg december 19-én is. Erre a kijelentésre épül Waldheimnek a Biztonsági Ta­nács elé terjesztett beszámolója. (AP) Erich Honecker újévi cikke Az NDK fővá­rosában megjele­nő napilapok szombati számukban közölték Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének cikkét, amelyben Honecker az új eszten­dő legfontosabb nemzetközi fel­adatának az enyhülési folyamat erősítését minősítette. Megállapítva, hogy a békés egymás mellett élés 1977-ben is teret hódított, Honecker felhívja a figyelmet az agresszív antikom­­munisták és a fegyverkezés fana­tikusai által különböző térségek­ben provokált feszültségre is. A további enyhülés kulcsa a lesze­relés — állapítja meg Honecker, majd azt írja, hogy az NDK cse­lekvő hozzájárulására mindenütt számíthatnak, ahol szilárdabbá lehet tenni a békét. Erich Honecker méltatja az NDK és a szocialista államok kap­csolata­in­ak fejlődését. Ezzel ös­­szefüggésben az 1977-ben kötött új magyar­ NDK barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződést a két ál­lam szövetségi viszonya magasabb szintre emelésének minősíti. A tőkésorszá­gokhoz fűződő kap­­csolatokról szólva Erich Honecker megállapítja, hogy az NDK és az NSZK közötti normális kapcsola­tok fejlődése is az európai bizton­ság ügyét szolgálja. E kapcsola­tok javítását egyesek — például a nyugat-németországi tömegtá­jékoztatás bizonyos eszközei tuda­tosan és szándékosan — zavarják. Az NDK és az NSZK között öt évvel ezelőtt megkötött alapszer­ződés az a szilárd alap, amelyre a továbbiakban is építeni lehet abban az esetben, ha mindkét ol­dalon jóakarat és megfelelő ma­gatartás tapasztalható — állapít­ja meg újévi cikkében Erich Ho­necker. A török parlament megbuktatta a jobboldali koalíciós kormányt A török képviselőház szombaton megvonta a bizalmat a Süleyman Demirel vezette jobboldali koalí­ciós kormánytól. A 450 tagú tes­tület 228:218 arányban szavazta meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát, s ezt követően De­­mixelnek be kell nyújtania kabi­netje lemondását a köztársasági elnöknek. A képviselőház döntése újabb akadályokat hárított el annak út­­jából, hogy a június 5-i parla­menti választások győztese, a Köztársasági Néppárt vezére, Bü­­lent Ecevit alakíthasson kor­mányt. Emlékezetes, hogy a Köz­társasági Néppárt elsöprő győ­zelmet aratott, de az abszolút többséget nem szerezte meg, s a koalíciós próbálkozások kudarca után Demirel kapta a kormány­alakítási megbízatást. Hárompárti koalíciója azonban nem tudott megbirkózni Törökország két leg­égetőbb problémájával: a gazda­sági helyzet fenyegető nehézsé­geivel és a közbiztonság aggasztó hiányával. Ennek következtében az utóbbi időben mind több kép­viselő fordított hátat az Igazság Pártnak és ment át az ellenzék soraiba, vagy független képvise­lőként folytatta tevékenységét (AP) Kambodzsa egyoldalúan megszakította a diplomáciai kapcsolatot Vietnammal | HANOI TUDÓSÍTÓN­KTÓL_________] A Phnom Penh-i rádió szombat reggel bejelentette, hogy Kam­bodzsa megszakította a diplomá­ciai kapcsolatokat Vietnammal. Phnom Pe­nh a döntést a kam­­bodzsa—vietnami határon történt harci cselekményekkel indokolta. A vietnami külügyminisztérium szombat délelőtt az alábbi tájé­koztatást adta a Népszabadság és a Magyar Távirati Iroda hanoi tudósítójának a kambodzsai lé­pésről : A VSZK külügyminisztériumá­nak tudomása van a kambodzsai lépésről. A vietnami fél az ügy kapcsán nyilatkozatot ad ki. Min­denesetre Hanoi álláspontja az, hogy a két ország kapcsolatát il­letően továbbra is türelmet, meg­értést és nyugalmat tanúsít, ugyanakkor minden ország termé­szetes jogának tekinti szuvereni­tása megvédését — hangoztatta a vietnami külügyminisztérium. Ki­fejtették a VSZK álláspontját, miszerint a két ország közötti ha­tárok kérdése bonyolult, a törté­nelmi időkbe visszanyúló problé­ma, amelyet a feleknek tanulmá­nyozniuk kell, s mindenképpen tárgyalniuk kell róla. A Vietnami Szocialista Köztár­saság a kambodzsai néphez fűző­dő barátság, harci szolidaritás, a közösen kiharcolt győzelem ha­gyományainak szellemében a vi­tás kérdéseket úgy akarta rendez­ni, hogy ne kerüljenek a nyilvá­nosság elé. Most az egyoldalú kambodzsai döntés nyomán Viet­nam rákényszerült arra, hogy a maga részéről ugyancsak a köz­vélemény elé tárja a kérdést. A kambodzsai határon konflik­tusokra került sor az elmúlt hó­napokban. Vietnami részről nincs ok a kapcsolatok megrontására. A VSZK Kambodzsához fűződő po­litikáját egyértelműen meghatá­rozta a VKP IV. kongresszusa. Mindig k­övetkezetesek a barátság erősítésére törekedtünk és törek­szünk Kambodzsával — hangsú­lyozzák Hanoiban. Ez a jelenlegi bonyolult hely­zetben is megnyilvánul. Vietnam ugyanis a kambodzsai döntés el­lenére sem szakította meg a kap­csolatokat Phnom Penhnel. An­nak ellenére, hogy a Phnom Penh-i vietnami nagykövetséget felszólították az 1978. január 7-ig történő távozásra, Vietnam nem adott hasonló utasítást Kambod­zsa hanoi nagykövetségének. A kambodzsai diplomaták tehát to­vábbra is a vietnami fővárosiban maradhatnak. A vietnami álláspont lényege: a konfliktust úgy kell megoldani, hogy ne ártsanak a két szomszé­dos testvéri nép, ország hosszú távú érdekeinek. A vitás kérdé­sek rendezésének alapelveit viet­nami részről a következőkben foglalják össze: minden érintett ország területének sérthetetlensé­ge, a történelmi időkben kialakult határok kérdésének józan, hig­gadt megközelítése, a problémák tárgyalások útján történő rende­zése. Vietnam több ízben javaslatot tett Kambodzsának közvetlen, kétoldalú tárgyalásokra mind fel­ső szinten, mind pedig az érintett határkörzetek szintjén. Kambod­zsai részről elutasították a viet­nami javaslatokat. A vietnami— kambodzsai határ teljes hosszá­ban jelentkező konfliktus folyta­tódik. Győri Sándor Brit kereskedelmi diszkrimináció szovjet acélárukkal szemben Az óév utolsó napján Anglia kereskedelmi minisztere, Edmund Dell azonnali hatállyal leállította a szovjet vas- és acéláruk behoza­talát A durva diszkriminációs lé­pés nyilvánvalóan politikai dön­tés következménye, hiszen nem a szovjet acélbehozatal fenyegeti legjobban az angol acélipart. Kor­mánykörökben számítanak rá, hogy a Szovjetunió ellenlépéseket tesz az angol árukkal szemben. A mostani intézkedés következmé­nye tehát csakis az utóbbi idők­ben fejlődésnek indult szovjet— angol gazdasági kapcsolatok visz­­szaesése lehet, holott Anglia, amely a 60-as évek elején még a Szovjetunió első számú tőkés ke­reskedelmi partnere volt, azóta az 5. helyre csúszott. A mostani angol behozatali ti­lalom kiterjed a hengerelt árukra, huzalokra, csövekre, bizonyos vas­ötvözetekre és a magas széntar­talmú acélra. A kormány nem je­lezte, milyen lejáratra tervezi a behozatali tilalmat. A világméretekben kibontakozó tőkés acélválság egyik fő szenve­dő alanya Anglia, ahol az állami acélipar idén 500 millió fontos veszteséggel zárta az évet. Jövőre elkerülhetetlenné válik néhány teljesen elavult üzem bezárása. Az angol acélpiacot azonban nyilván nem a szovjet import fenyegeti legjobban. A szigetország évi acél­igénye jelenleg 16 millió tonna, amiből mintegy 4 millió az im­port. Ez utóbbiból a szovjet szállí­tások mindössze százezer tonnával részesülnek. (MTI)

Next