Népszabadság, 1978. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

10 FŐ AZ EGÉSZSÉG Gondok, tennivalók a gyógyítómunkában Országunkban az egészségügyi ellátás gyors ütemben fejlődik. Az egészségügyi intézmények hálózatának egész országot átfogó rend­szere jelzi a kormányzat törekvését az egészségvédelem fejlesztésé­ben. Egészségügyi ellátásunk m­a már a világranglistán is előkelő helyet foglal el. Hazánkban tízezer lakosra — 1977-es adatok szerint — huszonhat orvos jut. A világon csak egy-két ország előz meg ben­nünket. Az orvosok gyógyító keze az ország legtávolabbi falvaiba, a legeldugottabb tanyavilágba is elér. De tenni­, javítanivaló is van még bőven. Szerkesztőségünkbe naponta érkeznek olyan levelek, amelyek az egészségügyi ellátással kapcsolatos eredményekről, és a még meglevő hibákról, gondokról, feladatokról szólnak. Ahol mindent megtettek Többen és gyakran arra kérik szerkesztőségünket, hogy tolmá­csolja köszönetüket kezelőorvo­saiknak, valamely kórház ápoló­­személyzetének. Annak ellenére, hogy­­sok helyütt kedvezőtlenek voltak a körülmények, nagy volt a zsúfoltság, a felszerelés sem volt a legkorszerűbb, a lehető legna­gyobb lelkiismeretességgel bántak velük, fáradságot nem kímélve mindent elkövettek, hogy vissza­nyerjék egészségüket. „Könny szö­kik a szemembe, ha felidézem azo­kat a napokat, amelyeket az I. sz. Belklinika nephrológiai osztályán átéltem — írja Suhajda Alfonzné polgári olvasónk. „ Veseműködé­sem leállt. Talán még az orvo­soknak is az volt a véleményük, hogy életem nem ér egy lyukas garast, a reményt mégsem adták fel. Kitartásukat siker koronázta. Már otthon vagyok, érzem, mind­jobban visszanyerem egészsége­met” Hasonló levelet írt Kurucz Pál­ne (Tatabánya), akit a helyi Hu­nyadi Kórházban ápoltak. „A kórházban nemcsak az orvosok és az ápolók, de még a beteghordo­zók is nagy hivatástudatról­ tettek tanúbizonyságot — írja. — Az öreg kórház falai között, a nagy zsúfoltság ellenére is a legtökéle­tesebb összhang jellemezte mun­kájukat, mindannyian kifogyha­tatlan türelemmel bántak a bete­gekkel. Jómagam erős fájdalmak­kal mentem a kórházba, és mind­járt azt tapasztaltam, hogy min­dent elkövetnek állapotom javu­lásáért.” „A közelmúltban egyik rokono­mat kísértem a Rókus Kórház szemészeti rendelésére — írja Hagy Józsefné Maglódról. — A betegek többsége vidékről érke­zett. Tömegesen ácsorogtak a fo­lyosón, a rendelő ajtaja előtt Mindenki sietett egyszerre akart bemenni. Az orvosok, az ápolók nagy türelmet tanúsítottak, s a körülményekhez képest zavarta­lanul folyt a rendelés. Belátom, a kórház korszerűtlensége miatt adódnak nehézségek, de valaho­gyan mégis módot kellene találni a várakozás kényelmesebbé téte­lére, jobb megszervezésére, hogy ne forduljon elő tumultus.” Méltatlan a hivatáshoz A levélírók azonban nemcsak hálájuknak adnak kifejezést de többen bírálják azt a káros jelen­séget is, amely mindjobban elha­rapódzik egyes egészségügyi in­tézményekben. Megírják: sok he­lyütt nem csinálnak belőle titkot, az orvosok, az ápolók közül egye­sek nyíltan elvárják, hogy a be­tegek honorálják fáradozásaikat. A levélírók véleménye szerint ez méltatlan az orvosi hivatáshoz, nemcsak a gyógyító munkát ne­hezíti és zavarja, de árt az orvo­sok tekintélyének is. „Epebántal­­makkal feküdtem a Korányi Kór­házban — írja P. I.-né (Budapest). — Kezelőorvosom rendesen ellá­tott de az orvosoktól megszokott barátságos, kedves szavakat nem kaptam tőle. Amikor pénzt csúsz­tattam a zsebébe, egyszeriben megváltozott a hangja.” „Hosszabb ideig feküdtem a kór­­házban — írja K. Mihály (Buda­pest). — Betegtársaim idősek, ve­lem hasonló korúak voltak. El kell ismernem, hogy a kórházban gondosan ápoltak, nagy szakérte­lemmel kezeltek, drága gyógysze­rekkel láttak el bennünket. Még­is állandóan az volt az érzésünk, hogy az orvosok és az ápolók kö­zül sokan elvárják, hogy hálálják meg fáradozásaikat. Amikor ad­tunk, minden szabadkozás nélkül elfogadták a borítékot.” „Súlyos üzemi baleset­ért — kezdi levelét Szenczi Jánosné (Budapest). — Magam se hittem volna, hogy valaha is felépülök. Hónapokig feküdtem a kórház­ban. Tapasztalataim szerint az or­vosok túlnyomó többsége lelkiis­meretesen és önzetlenül végzi munkáját. Akadnak azonban olya­nok is, akik elvárják a betegektől, hogy ne csak szép szavakkal kö­szönjék meg fáradozásukat. Ez a magatartás sokat árt a rendes, lel­kiismeretes orvosok tekintélye- Rendelők a lakásokban Kiss József, a X. kerületi tanács elnökhelyettese az Újhegyi lakó­telep egészségügyi­ ellátásával kapcsolatos gondokról ír. „A kap­csolódó beruházásként majd ké­sőbb épülő felnőtt- és gyermekor­vosi rendelő és az új gyógyszertár nagyon hiányzik a lakótelepen. A Maglódi úti régi rendelőintézet­ben és orvosi rendelő céljára igénybe vett lakásokban oldottuk meg a betegellátást A közelmúlt­ban változtattunk ezen. A gyer­mekrendelést kivontuk a lakások­ból, és ezt egy helyen, a Maiglódi úton végezzük. A felnőtt rendelés céljaira továbbra is megtartottuk az ideiglenes helyiségeket A gyer­mekek a zsúfoltság miatt már nem szenvednek, de nagyon vár­juk az új szakorvosi rendelő fel­építését, ahol az orvosok korsze­rűbb körülmények között végez­hetik majd a gyógyító munkát” Több levelet kaptunk a XVI. kerületi Centenáriumi lakótelep­ről. A lakók az orvosi rendelő hiánya miatt panaszkodnak. „la­kótelepünkön csaknem ezer lakás épült a múlt év végéig, de itt nincs orvosi rendelő — írja Gá­bor Sándorné, a telep lakója. — A telepen sok a gyerek. A Jókai úti régi rendelőbe járunk, ahol egy-egy rendelési időben viharos jelenetek játszódnak le. Néha két­száz gyerek is összegyűlik, az or­vosok érthetően nagy megterhe­lésnek vannak kitéve, emiatt nem is vállalnak itt állandó munkát. A leírhatatlan körülmények miatt elcsigázott szülők elvesztik nyu­galmukat, s feszültségüket gyak­ran bent a rendelőben, heves vi­tában oldják fel.” „A tanács tájékoztatása szerint a Centenáriumi lakótelepen az or­vosi rendelő felépítése 1980-ra várható — írja Zsoldos Ferenc a lakótelepről. — Sokat segítene az orvosi ellátás jelenlegi súlyos gondjain, ha lakásokat vennének igénybe rendelő céljaira, s a Jó­kai úti rendelő maradna a közel­ben felépült Jókai úti lakótelep gyermekeinek.” tWm mM m. BM ÜZENJÜK Nyári Pálnak, Budapestre: Eszpe­rantó nyelvű tankönyveket, szótára­kat, szépirodalmat a Magyar Eszpe­rantó Szövetség kulturális és tájékoz­tatási irodájában találhat. Vill., Ke­nyérmező u. 2. Postacím: 1368. Buda­pest, Pf 193. Marosán Ferencnének, Bicskére: Az eljárás nem kifogásolható; ha ugyan­is a kisajátítás pénzintézeti kölcsön­nel terhelt ingatlant érint, akkor a kisajátítást kérő közvetlenül a hite­lezőnek — OTP-kölcsön esetében az OTP-fióknak — köteles átutalni a kölcsöntartozásnak megfelelő kárta­lanítási összeget. Komáromi Gyulánénak, Budapest­re. Az állami egészségügyi szolgálat terhére gyógyítás céljából lehet gyógyszert, illetőleg tápszert felírni. Az egészséges gyermek táplálékául használt tejporkészítmények — álta­lában — vényre nem írhatók fel, de anyatej hiányában, illetőleg az egy éven aluli beteg csecsemők részére változatlanul recept ellenében, térí­tésmentesen adható gyógytápszer. Molnár Erzsébetnek, Kunszentmár­­tonba: A mezőgazdasági tsz-tagsági viszony évében esedékes, még ki nem egyenlített földjáradékot a volt tag, illetőleg örököse részére ki kell fi­zetni, s annak összegét a tsz tulaj­donába került föld megváltási árába be kell számítani. Demeter Gábornak, Budapestre. A tartós fogyasztási (használati) cikkek — közöttük a bútoripari termékek — kötelező jótállásáról ma is az öt mi­niszter 191­9-ben megjelent, többször módosított és kiegészített együttes rendelete intézkedik. A bútorvásárlók jogainak érvényesítéséről a Fővárosi Javító-szerelő Vállalat Bútoripari Ga­ranciális Központja (XIII., Rajk L. u. 23., postacím: 1394 Budapest, Pf. 399.) köteles gondoskodni. Turán Ilonának, Kiskőrösre. A fo­gászat területére a fogműves szakmá­ban van iskolarendszerű tanfolyami szakmunkásképzés. Csak középiskolát végzett, húsz év alatti fiatalok felvé­telére van lehetőség, a képzési idő két év. Közelebbi tájékoztatásért a Dallos Ida Ipari Szakmunkásképző Intézethez (1016 Budapest, Krisztina krt. 59.) fordulhat. N­EI* SZABADSÁG 1978. március 23., csütörtök Kivételt kérnek Molnár Gyuláné tanácstag a Madách téri szakorvosi rendelő környékén lakó idős beteg embe­rek ügyében ír. „Amikor néhány esztendővel ezelőtt átépítés miatt az V. ker. Rosenberg házaspár utcai szakorvosi rendelőt lezár­ták, a betegeket a VII. ker. Péter­­fy Sándor utcai rendelőintézetbe irányították — írja.­­ Azokkal az idős betegekkel viszont, akik a Madách téri rendelő környékén laktak, az intézet igazgatója kivé­telt tett: engedélyezte, hogy a Madách térre járjanak, miután megértette, hogy a távolabbi ren­delőbe való eljutás számukra ne­hézségekkel jár. Az idén újra mű­ködik a Rosenberg házaspár utcai intézet, a betegeket visszairányí­tották ide. Az idős emberek kö­rében ez most aggodalmat keltett: el kell hagyniuk megszokott orvo­saikat, akikkel már kölcsönösen megértették egymást. Nagyon sze­retnék továbbra is megkapni a kedvezményt, és a Madách téri rendelőhöz tartozni, még akkor is, ha az előírások szerint máshová tartoznak. Ez a rendelő közel van lakásaikhoz, könnyen megközelít­­hetik, és bíznak az ottani ismerős orvosokban.” A HÉTEN ÍRTAK A balesetmentes vezetésről Közismert, hogy évről évre több gépjármű kerül forgalomba, és a közutak mind zsúfoltabbak. Ez nagyobb óvatosságot, figyelmet és körültekintést követel a gépjár­művezetőktől. Az utóbbi időkben több intézkedés, a biztonságosabb közlekedés megteremtését célzó kezdeményezés történt, a balese­tek nagy száma mégis még min­dig aggodalomra ad okot. A biztonságosabb közlekedés megteremtése nemcsak a közleke­dés szakembereit, hanem a köz­véleményt, a gépjárművezetőket és a gyalogosokat is foglalkoztat­ja. Erre lehet következtetni azok­ból a levelekből is, amelyek nap nap után érkeznek szerkesztősé­günkbe, s íróik ezekről a kérdé­sekről mondják el javaslataikat, elgondolásaikat. Legutóbb több olyan levelet kaptunk, amely a ICPM Balesetmentes közlekedé­sért folyó verseny eddigi eredmé­nyeiről és hiányosságairól szól. Többen annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy ez a moz­galom jól indult, de most már el­vesztette ösztönző és vonzó hatá­sát. A levélírók arra hivatkoznak, hogy a verseny értékelése megle­hetősen nehézkes, és a gépkocsi­­vezetők anyagilag sem érdekeltek túlságosan, hogy részt vegyenek a mozgalomban. „A Balesetmentes közlekedésért verseny feltételei szigorúak, de célszerűek, amivel teljes mérték­ben egyet lehet érteni — írja Martos Sándor (Budapest). — Azok a gépkocsivezetők azonban, akik teljesítik a feltételeket, nem részesülnek kellő elismerésben. Aki például negyedmillió kilomé­tert vezet balesetmentesen, hét­­százötven forint jutalmat és eset­leg kiváló dolgozó kitüntetést kaphat, akik elérték az egymillió kilométert, kétezer forint jutalom­ra és minisztériumi plakettra jo­gosultak. De erkölcsileg sem ka£ nak kellő elismerést és figyelme A közvélemény legföljebb egy-ki olyan gépkocsivezetőnek a neve ismeri, aki egymillió kilométer vezetett balesetmentesen. Pedig számuk már több százra teheti Népszerűsíteni kellene őket. Mi­nél többen vegyék át tőlük ta­pasztalataikat.” Szabó András gépkocsivezet (Debrecen) szerint a Balesetmen­tes közlekedésért mozgalom fel­tételeit felül kellene vizsgáli „Megindulása óta a körülményei és a feltételek sokat változtak - írja . Nem minden gépkocsive­zetőnek egyforma a lehetősége : kilométerek teljesítésére. A ka­mionosok például előnyben van­nak azokkal a gépkocsivezetőkké szemben, akik ritkábban tesznek vidéki utakat. A volán mellet eltöltött időt is figyelembe kelle­ne venni.” Dr. Molnár Sándo■ jogász a Szerencsi Cukorgyár egyik gépkocsivezetőjének ügyé­ben ír, aki egymillió kilométer vezetett balesetmentesen. Felter­­jesztették kormánykitüntetésre de rendeletváltozásra való hivat­­kozással elutasították. „Tudjuk hogy államunk méltóan elismeri a kimagasló munkát — írja. — A gépjármű-ügyintézők kézikönyve határozottan utal is arra, hogy a kimagasló eredményt elérő gép­kocsivezetők felterjeszthetők kor­mánykitüntetésre. Gépkocsiveze­­tőnk mindenben eleget tett e ma­gas követelményeknek, az illeté­kes hatóságok ezt mégsem méltá­nyolják megfelelően.” Lehetséges, hogy levélíróink fo­galmazása nem elég szabatos, ja­vaslataikat nem indokolták kel­lően. Szándékuk azonban világos. Érdemes rajtuk elgondolkodni, megszívlelni őket. G. Gy. LEVELESNÉ MEG A HÚSVÉTI DÖMPING — Szódabikarbónát nem láttál, fiacskám? (Mészáros András rajza.) A meglevő eszközökkel is lehet gazdaságosabban dolgozni Az üzemekben mind nagyobb szerepet kap az a törekvés, hogy a termékek minőségét javítsák, s a lehető leggazdaságosabb előállí­tási módját válasszák. Fontos te­hát, hogy milyen technológiát al­kalmazunk a különféle munkafo­lyamatok során. Magyarán, a gyártás mikéntjét kell a lehetősé­gek adta körülmények között op­timálisan meghatározni. Kezdődik ez már az alap- és segédanyagok mennyiségi és minőségi pontos ki­választásánál, a műveletek és azok sorrendjének előírásán túl, a ter­mék paramétereinek, normaidejé­nek megszabásán keresztül, egé­szen a csomagolásig, illetve az el­szállításig. Mindezekben fontos feladat hárul a szakmunkásokra, a mesterekre, a technikusokra. Az ő közreműködésük, kezdeménye­zésük nélkülözhetetlen hajtómo­torja a mind gazdaságosabb mű­veletek kialakításának. Igaz, hogy a kutatások, az automatizálás és a licencek vásárlása nagyban szol­gálhatja a fejlődést, de a meg­levő eszközök, gépek jobb kihasz­nálása s a jelenlegi termelési esz­közökön történő célszerűbb gyár­tási módok kidolgozása sem nél­külözhető. Mindezekkel, ha nem is nagy, de sok kis, hasznos lépés­sel juthatunk közelebb célunkhoz. Ebben a vonatkozásban a terü­let közvetlen gazdáinak — a tech­nológusoknak — jelentős szerepük van, illetve lehet. Sajnos azon­ban szembe kell nézniük egy je­lenleg még eléggé erős, idejétmúlt szemléletmóddal, azzal a maradi nézettel, hogy produkálni kell, termelni kell, mindegy, hogy mi­lyen áron. Ahol így vélekednek, ott a technológus­ munkakör nem megbecsült foglalkozás. A munka­kört betöltő fiatalemberek nem­ritkán hamar veszik a kalapju­kat, odébbállnak. De ide tartoz­nak a technológiai fegyelem laza­ságai és a normák körüli huza­vonák is. Amikor a nem megfe­lelő ütemű munkát irreális pót­időkkel igazolják, olykor felelős vezetők utasítására. Sőt előfordult olyan eset is, amikor az egyéb okú selejtet a technológia terhére számolták el. Ahhoz tehát, hogy műszaki fej­lődésünket eredményesen szolgál­juk, illő és szükséges a fentiekben is a rendteremtés. Ugyanis a sza­vak és a gyakorlat közt még oly­kor ellentmondás van. Bódi István technológus, Szolnok, Óvoda u. 6 . EGY-KÉT MONDATBAN BERTALAN JÓZSEF (Tatabánya, Kilián körtér 10.) Írja: „Szárligetről — amely a vasút két oldalán épül, na­gyobb része az állomással szembeni részen — sokan járnak dolgozni Ta­tabányára, a város lakói közül is so­kan járnak ki Szárligetre, akiknek ott van telke, hétvégi háza. Az állo­mással szembeni fatelep — amely né­hány éve létesült — nemrég megtil­totta az átjárást azon az útvonalon, amelyet évek óta zavartalanul hasz­nálhattak mind a szárligeti lakosok, mind a Tatabányáról kijáró telek- és hétvégiház-tulajdonosok. Az átjárás megtiltása miatt csak nagy kerülővel vagy úttalan utakon kényszerülnek járni az emberek. Többször szóvá tet­tük ezt az illetékeseknél, de sajnos intézkedést nem tapasztaltunk."

Next