Népszabadság, 1978. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
10 FŐ AZ EGÉSZSÉG Gondok, tennivalók a gyógyítómunkában Országunkban az egészségügyi ellátás gyors ütemben fejlődik. Az egészségügyi intézmények hálózatának egész országot átfogó rendszere jelzi a kormányzat törekvését az egészségvédelem fejlesztésében. Egészségügyi ellátásunk ma már a világranglistán is előkelő helyet foglal el. Hazánkban tízezer lakosra — 1977-es adatok szerint — huszonhat orvos jut. A világon csak egy-két ország előz meg bennünket. Az orvosok gyógyító keze az ország legtávolabbi falvaiba, a legeldugottabb tanyavilágba is elér. De tenni, javítanivaló is van még bőven. Szerkesztőségünkbe naponta érkeznek olyan levelek, amelyek az egészségügyi ellátással kapcsolatos eredményekről, és a még meglevő hibákról, gondokról, feladatokról szólnak. Ahol mindent megtettek Többen és gyakran arra kérik szerkesztőségünket, hogy tolmácsolja köszönetüket kezelőorvosaiknak, valamely kórház ápolószemélyzetének. Annak ellenére, hogysok helyütt kedvezőtlenek voltak a körülmények, nagy volt a zsúfoltság, a felszerelés sem volt a legkorszerűbb, a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel bántak velük, fáradságot nem kímélve mindent elkövettek, hogy visszanyerjék egészségüket. „Könny szökik a szemembe, ha felidézem azokat a napokat, amelyeket az I. sz. Belklinika nephrológiai osztályán átéltem — írja Suhajda Alfonzné polgári olvasónk. „ Veseműködésem leállt. Talán még az orvosoknak is az volt a véleményük, hogy életem nem ér egy lyukas garast, a reményt mégsem adták fel. Kitartásukat siker koronázta. Már otthon vagyok, érzem, mindjobban visszanyerem egészségemet” Hasonló levelet írt Kurucz Pálne (Tatabánya), akit a helyi Hunyadi Kórházban ápoltak. „A kórházban nemcsak az orvosok és az ápolók, de még a beteghordozók is nagy hivatástudatról tettek tanúbizonyságot — írja. — Az öreg kórház falai között, a nagy zsúfoltság ellenére is a legtökéletesebb összhang jellemezte munkájukat, mindannyian kifogyhatatlan türelemmel bántak a betegekkel. Jómagam erős fájdalmakkal mentem a kórházba, és mindjárt azt tapasztaltam, hogy mindent elkövetnek állapotom javulásáért.” „A közelmúltban egyik rokonomat kísértem a Rókus Kórház szemészeti rendelésére — írja Hagy Józsefné Maglódról. — A betegek többsége vidékről érkezett. Tömegesen ácsorogtak a folyosón, a rendelő ajtaja előtt Mindenki sietett egyszerre akart bemenni. Az orvosok, az ápolók nagy türelmet tanúsítottak, s a körülményekhez képest zavartalanul folyt a rendelés. Belátom, a kórház korszerűtlensége miatt adódnak nehézségek, de valahogyan mégis módot kellene találni a várakozás kényelmesebbé tételére, jobb megszervezésére, hogy ne forduljon elő tumultus.” Méltatlan a hivatáshoz A levélírók azonban nemcsak hálájuknak adnak kifejezést de többen bírálják azt a káros jelenséget is, amely mindjobban elharapódzik egyes egészségügyi intézményekben. Megírják: sok helyütt nem csinálnak belőle titkot, az orvosok, az ápolók közül egyesek nyíltan elvárják, hogy a betegek honorálják fáradozásaikat. A levélírók véleménye szerint ez méltatlan az orvosi hivatáshoz, nemcsak a gyógyító munkát nehezíti és zavarja, de árt az orvosok tekintélyének is. „Epebántalmakkal feküdtem a Korányi Kórházban — írja P. I.-né (Budapest). — Kezelőorvosom rendesen ellátott de az orvosoktól megszokott barátságos, kedves szavakat nem kaptam tőle. Amikor pénzt csúsztattam a zsebébe, egyszeriben megváltozott a hangja.” „Hosszabb ideig feküdtem a kórházban — írja K. Mihály (Budapest). — Betegtársaim idősek, velem hasonló korúak voltak. El kell ismernem, hogy a kórházban gondosan ápoltak, nagy szakértelemmel kezeltek, drága gyógyszerekkel láttak el bennünket. Mégis állandóan az volt az érzésünk, hogy az orvosok és az ápolók közül sokan elvárják, hogy hálálják meg fáradozásaikat. Amikor adtunk, minden szabadkozás nélkül elfogadták a borítékot.” „Súlyos üzemi balesetért — kezdi levelét Szenczi Jánosné (Budapest). — Magam se hittem volna, hogy valaha is felépülök. Hónapokig feküdtem a kórházban. Tapasztalataim szerint az orvosok túlnyomó többsége lelkiismeretesen és önzetlenül végzi munkáját. Akadnak azonban olyanok is, akik elvárják a betegektől, hogy ne csak szép szavakkal köszönjék meg fáradozásukat. Ez a magatartás sokat árt a rendes, lelkiismeretes orvosok tekintélye- Rendelők a lakásokban Kiss József, a X. kerületi tanács elnökhelyettese az Újhegyi lakótelep egészségügyi ellátásával kapcsolatos gondokról ír. „A kapcsolódó beruházásként majd később épülő felnőtt- és gyermekorvosi rendelő és az új gyógyszertár nagyon hiányzik a lakótelepen. A Maglódi úti régi rendelőintézetben és orvosi rendelő céljára igénybe vett lakásokban oldottuk meg a betegellátást A közelmúltban változtattunk ezen. A gyermekrendelést kivontuk a lakásokból, és ezt egy helyen, a Maiglódi úton végezzük. A felnőtt rendelés céljaira továbbra is megtartottuk az ideiglenes helyiségeket A gyermekek a zsúfoltság miatt már nem szenvednek, de nagyon várjuk az új szakorvosi rendelő felépítését, ahol az orvosok korszerűbb körülmények között végezhetik majd a gyógyító munkát” Több levelet kaptunk a XVI. kerületi Centenáriumi lakótelepről. A lakók az orvosi rendelő hiánya miatt panaszkodnak. „lakótelepünkön csaknem ezer lakás épült a múlt év végéig, de itt nincs orvosi rendelő — írja Gábor Sándorné, a telep lakója. — A telepen sok a gyerek. A Jókai úti régi rendelőbe járunk, ahol egy-egy rendelési időben viharos jelenetek játszódnak le. Néha kétszáz gyerek is összegyűlik, az orvosok érthetően nagy megterhelésnek vannak kitéve, emiatt nem is vállalnak itt állandó munkát. A leírhatatlan körülmények miatt elcsigázott szülők elvesztik nyugalmukat, s feszültségüket gyakran bent a rendelőben, heves vitában oldják fel.” „A tanács tájékoztatása szerint a Centenáriumi lakótelepen az orvosi rendelő felépítése 1980-ra várható — írja Zsoldos Ferenc a lakótelepről. — Sokat segítene az orvosi ellátás jelenlegi súlyos gondjain, ha lakásokat vennének igénybe rendelő céljaira, s a Jókai úti rendelő maradna a közelben felépült Jókai úti lakótelep gyermekeinek.” tWm mM m. BM ÜZENJÜK Nyári Pálnak, Budapestre: Eszperantó nyelvű tankönyveket, szótárakat, szépirodalmat a Magyar Eszperantó Szövetség kulturális és tájékoztatási irodájában találhat. Vill., Kenyérmező u. 2. Postacím: 1368. Budapest, Pf 193. Marosán Ferencnének, Bicskére: Az eljárás nem kifogásolható; ha ugyanis a kisajátítás pénzintézeti kölcsönnel terhelt ingatlant érint, akkor a kisajátítást kérő közvetlenül a hitelezőnek — OTP-kölcsön esetében az OTP-fióknak — köteles átutalni a kölcsöntartozásnak megfelelő kártalanítási összeget. Komáromi Gyulánénak, Budapestre. Az állami egészségügyi szolgálat terhére gyógyítás céljából lehet gyógyszert, illetőleg tápszert felírni. Az egészséges gyermek táplálékául használt tejporkészítmények — általában — vényre nem írhatók fel, de anyatej hiányában, illetőleg az egy éven aluli beteg csecsemők részére változatlanul recept ellenében, térítésmentesen adható gyógytápszer. Molnár Erzsébetnek, Kunszentmártonba: A mezőgazdasági tsz-tagsági viszony évében esedékes, még ki nem egyenlített földjáradékot a volt tag, illetőleg örököse részére ki kell fizetni, s annak összegét a tsz tulajdonába került föld megváltási árába be kell számítani. Demeter Gábornak, Budapestre. A tartós fogyasztási (használati) cikkek — közöttük a bútoripari termékek — kötelező jótállásáról ma is az öt miniszter 1919-ben megjelent, többször módosított és kiegészített együttes rendelete intézkedik. A bútorvásárlók jogainak érvényesítéséről a Fővárosi Javító-szerelő Vállalat Bútoripari Garanciális Központja (XIII., Rajk L. u. 23., postacím: 1394 Budapest, Pf. 399.) köteles gondoskodni. Turán Ilonának, Kiskőrösre. A fogászat területére a fogműves szakmában van iskolarendszerű tanfolyami szakmunkásképzés. Csak középiskolát végzett, húsz év alatti fiatalok felvételére van lehetőség, a képzési idő két év. Közelebbi tájékoztatásért a Dallos Ida Ipari Szakmunkásképző Intézethez (1016 Budapest, Krisztina krt. 59.) fordulhat. NEI* SZABADSÁG 1978. március 23., csütörtök Kivételt kérnek Molnár Gyuláné tanácstag a Madách téri szakorvosi rendelő környékén lakó idős beteg emberek ügyében ír. „Amikor néhány esztendővel ezelőtt átépítés miatt az V. ker. Rosenberg házaspár utcai szakorvosi rendelőt lezárták, a betegeket a VII. ker. Péterfy Sándor utcai rendelőintézetbe irányították — írja. Azokkal az idős betegekkel viszont, akik a Madách téri rendelő környékén laktak, az intézet igazgatója kivételt tett: engedélyezte, hogy a Madách térre járjanak, miután megértette, hogy a távolabbi rendelőbe való eljutás számukra nehézségekkel jár. Az idén újra működik a Rosenberg házaspár utcai intézet, a betegeket visszairányították ide. Az idős emberek körében ez most aggodalmat keltett: el kell hagyniuk megszokott orvosaikat, akikkel már kölcsönösen megértették egymást. Nagyon szeretnék továbbra is megkapni a kedvezményt, és a Madách téri rendelőhöz tartozni, még akkor is, ha az előírások szerint máshová tartoznak. Ez a rendelő közel van lakásaikhoz, könnyen megközelíthetik, és bíznak az ottani ismerős orvosokban.” A HÉTEN ÍRTAK A balesetmentes vezetésről Közismert, hogy évről évre több gépjármű kerül forgalomba, és a közutak mind zsúfoltabbak. Ez nagyobb óvatosságot, figyelmet és körültekintést követel a gépjárművezetőktől. Az utóbbi időkben több intézkedés, a biztonságosabb közlekedés megteremtését célzó kezdeményezés történt, a balesetek nagy száma mégis még mindig aggodalomra ad okot. A biztonságosabb közlekedés megteremtése nemcsak a közlekedés szakembereit, hanem a közvéleményt, a gépjárművezetőket és a gyalogosokat is foglalkoztatja. Erre lehet következtetni azokból a levelekből is, amelyek nap nap után érkeznek szerkesztőségünkbe, s íróik ezekről a kérdésekről mondják el javaslataikat, elgondolásaikat. Legutóbb több olyan levelet kaptunk, amely a ICPM Balesetmentes közlekedésért folyó verseny eddigi eredményeiről és hiányosságairól szól. Többen annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy ez a mozgalom jól indult, de most már elvesztette ösztönző és vonzó hatását. A levélírók arra hivatkoznak, hogy a verseny értékelése meglehetősen nehézkes, és a gépkocsivezetők anyagilag sem érdekeltek túlságosan, hogy részt vegyenek a mozgalomban. „A Balesetmentes közlekedésért verseny feltételei szigorúak, de célszerűek, amivel teljes mértékben egyet lehet érteni — írja Martos Sándor (Budapest). — Azok a gépkocsivezetők azonban, akik teljesítik a feltételeket, nem részesülnek kellő elismerésben. Aki például negyedmillió kilométert vezet balesetmentesen, hétszázötven forint jutalmat és esetleg kiváló dolgozó kitüntetést kaphat, akik elérték az egymillió kilométert, kétezer forint jutalomra és minisztériumi plakettra jogosultak. De erkölcsileg sem ka£ nak kellő elismerést és figyelme A közvélemény legföljebb egy-ki olyan gépkocsivezetőnek a neve ismeri, aki egymillió kilométer vezetett balesetmentesen. Pedig számuk már több százra teheti Népszerűsíteni kellene őket. Minél többen vegyék át tőlük tapasztalataikat.” Szabó András gépkocsivezet (Debrecen) szerint a Balesetmentes közlekedésért mozgalom feltételeit felül kellene vizsgáli „Megindulása óta a körülményei és a feltételek sokat változtak - írja . Nem minden gépkocsivezetőnek egyforma a lehetősége : kilométerek teljesítésére. A kamionosok például előnyben vannak azokkal a gépkocsivezetőkké szemben, akik ritkábban tesznek vidéki utakat. A volán mellet eltöltött időt is figyelembe kellene venni.” Dr. Molnár Sándo■ jogász a Szerencsi Cukorgyár egyik gépkocsivezetőjének ügyében ír, aki egymillió kilométer vezetett balesetmentesen. Felterjesztették kormánykitüntetésre de rendeletváltozásra való hivatkozással elutasították. „Tudjuk hogy államunk méltóan elismeri a kimagasló munkát — írja. — A gépjármű-ügyintézők kézikönyve határozottan utal is arra, hogy a kimagasló eredményt elérő gépkocsivezetők felterjeszthetők kormánykitüntetésre. Gépkocsivezetőnk mindenben eleget tett e magas követelményeknek, az illetékes hatóságok ezt mégsem méltányolják megfelelően.” Lehetséges, hogy levélíróink fogalmazása nem elég szabatos, javaslataikat nem indokolták kellően. Szándékuk azonban világos. Érdemes rajtuk elgondolkodni, megszívlelni őket. G. Gy. LEVELESNÉ MEG A HÚSVÉTI DÖMPING — Szódabikarbónát nem láttál, fiacskám? (Mészáros András rajza.) A meglevő eszközökkel is lehet gazdaságosabban dolgozni Az üzemekben mind nagyobb szerepet kap az a törekvés, hogy a termékek minőségét javítsák, s a lehető leggazdaságosabb előállítási módját válasszák. Fontos tehát, hogy milyen technológiát alkalmazunk a különféle munkafolyamatok során. Magyarán, a gyártás mikéntjét kell a lehetőségek adta körülmények között optimálisan meghatározni. Kezdődik ez már az alap- és segédanyagok mennyiségi és minőségi pontos kiválasztásánál, a műveletek és azok sorrendjének előírásán túl, a termék paramétereinek, normaidejének megszabásán keresztül, egészen a csomagolásig, illetve az elszállításig. Mindezekben fontos feladat hárul a szakmunkásokra, a mesterekre, a technikusokra. Az ő közreműködésük, kezdeményezésük nélkülözhetetlen hajtómotorja a mind gazdaságosabb műveletek kialakításának. Igaz, hogy a kutatások, az automatizálás és a licencek vásárlása nagyban szolgálhatja a fejlődést, de a meglevő eszközök, gépek jobb kihasználása s a jelenlegi termelési eszközökön történő célszerűbb gyártási módok kidolgozása sem nélkülözhető. Mindezekkel, ha nem is nagy, de sok kis, hasznos lépéssel juthatunk közelebb célunkhoz. Ebben a vonatkozásban a terület közvetlen gazdáinak — a technológusoknak — jelentős szerepük van, illetve lehet. Sajnos azonban szembe kell nézniük egy jelenleg még eléggé erős, idejétmúlt szemléletmóddal, azzal a maradi nézettel, hogy produkálni kell, termelni kell, mindegy, hogy milyen áron. Ahol így vélekednek, ott a technológus munkakör nem megbecsült foglalkozás. A munkakört betöltő fiatalemberek nemritkán hamar veszik a kalapjukat, odébbállnak. De ide tartoznak a technológiai fegyelem lazaságai és a normák körüli huzavonák is. Amikor a nem megfelelő ütemű munkát irreális pótidőkkel igazolják, olykor felelős vezetők utasítására. Sőt előfordult olyan eset is, amikor az egyéb okú selejtet a technológia terhére számolták el. Ahhoz tehát, hogy műszaki fejlődésünket eredményesen szolgáljuk, illő és szükséges a fentiekben is a rendteremtés. Ugyanis a szavak és a gyakorlat közt még olykor ellentmondás van. Bódi István technológus, Szolnok, Óvoda u. 6 . EGY-KÉT MONDATBAN BERTALAN JÓZSEF (Tatabánya, Kilián körtér 10.) Írja: „Szárligetről — amely a vasút két oldalán épül, nagyobb része az állomással szembeni részen — sokan járnak dolgozni Tatabányára, a város lakói közül is sokan járnak ki Szárligetre, akiknek ott van telke, hétvégi háza. Az állomással szembeni fatelep — amely néhány éve létesült — nemrég megtiltotta az átjárást azon az útvonalon, amelyet évek óta zavartalanul használhattak mind a szárligeti lakosok, mind a Tatabányáról kijáró telek- és hétvégiház-tulajdonosok. Az átjárás megtiltása miatt csak nagy kerülővel vagy úttalan utakon kényszerülnek járni az emberek. Többször szóvá tettük ezt az illetékeseknél, de sajnos intézkedést nem tapasztaltunk."