Népszabadság, 1978. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

4 Megnyílt a KGST ülésszaka Bukarestben (Folytatás a 3. oldalon.) A végrehajtó bizottságnak az ülésszak elé terjesztett jelentése együttműködésünk rendkívül fon­tos szakaszában elemzi a KGST szerveinek sokoldalú tevékenysé­gét. Most az a feladat, hogy­ hosz­­szú távra határozzuk meg a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztését. A népgazdaság fejlesztésének tervezésekor — mutatott rá az előadó — a szocialista országok nem hagyhatják figyelmen kívül a világgazdaságban végbement változásokat, amelyek tükrözik a tudományos és műszaki fejlődést. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy a szocialista országokban létrehozott termelési és­ műszaki­tudományos potenciálra támasz­kodva, a kölcsönös, sokoldalú együttműködésből fakadó előnyö­ket kihasználva, sikerrel oldjuk meg a legbonyolultabbnak tűnő gazdasági és műszaki problémá­kat is. Ezt bizonyítja fejlődésünk egész menete; kifejezésre juttatja egyebek között a világűr meghó­dítását célzó közös tevékenysé­günk is, az a tény, hogy a világon elsőként valósítottunk meg nem­zetközi legénységgel végrehajtott kozmikus programokat. Ami az energetika, a nyers­anyagok, a gépgyártás területére vonatkozó hosszú távú együttmű­ködési célprogramokat illeti, e programok egyelőre még csak a problémák megoldásának általá­nos körvonalait jelzik. Ránk vár a feladat, hogy felkutassuk a meg­valósításukhoz szükséges anyagi és pénzügyi erőforrásokat, megha­tározzuk az egyes­ tagországok ér­dekeltségének és részvételének mértékét. Ennek érdekében igen rövid időn belül — 1979 végéig, részben pedig már 1979 közepéig — ki kell dolgozni a sokoldalú és kétoldalú megállapodások terve­zeteit, hogy ily módon is biztosít­suk a hosszú távú együttműködé­si célprogramok gyakorlati meg­valósítását. A célprogramok nem nyilatko­zatok, hanem konkrét tervdoku­mentumok, együttes cselekvésünk programjai, amelyek nagy hatás­sal lesznek a KGST-országok gaz­daságpolitikájának alakulására. A jelenlegi ülésszakon a hosz­­szú távú programok megvitatá­sának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy felgyorsuljon a legfontosabb tervek megvalósulása, elsősorban a nukleáris energetika terén, amelynek fejlesztésére valameny­­nyi tagország megkülönböztetett figyelme­t fordít. Alekszej Koszigin emlékeztetett rá, hogy a KGST országai a kö­zeljövőben a világ első új típusú nemzetközi gazdasági szervezete fennállásának három évtizedét ünnepelhetik. Ezek alatt az évek alatt jelentős előrehaladás tör­tént, hatékonyabbá vált a szocia­lista országok gazdasági együtt­működése, a KGST Szervei és országai óriási tapasztalatokra tettek szert, amelyeket a­ közös célok megoldása érdekében a jö­vőben is fel kell használniuk. Végezetül a szovjet küldöttség nevében kifejezésre juttatta meg­győződését, hogy az ülésszak si­kerrel oldja meg az előtte álló feladatokat, elsősorban azokat, amelyek a hosszú távú együttmű­ködési célprogramok megvalósí­­tásával kapcsolatosa­k. (TASZSZ) Átadás előtt a prágai zöld metró­ ­ PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Július elején megkezdődik a próbajáratás Prága második met­róvonalán. Az első vonalat 1974- ben adták át; a mostani, máso­dik, 4,7 kilométer hosszú sza­kasz a város központjából indul, érinti a Vencel teret, majd a Moldva alatt áthaladva, a várat, a dejvicei régi városrészt, és végül befut a Ruzynei repülőtérre kive­zető Lenin sugárút alá. A Szov­jetunióból érkezett új, modern kocsik tíz perc alatt teszik majd meg azt az utat, amely autóval legalább fél óra, villamossal még ennél is több. Az utasok szállítá­sát az idén augusztusban kezdik meg. A zöld metró — ezzel a színnel jelzik ugyanis majd az új vonalat, hogy megkülönböztessék az első, piros vonaltól — érezhetően meg­javítja Prága közlekedését. Úgy becsülik, hogy a jelenlegi 9 száza­lék helyett az utasok 18,8 száza­lékát veszi át a metró a felszíni tömegközlekedéstől. Bár a Vencel téren továbbra is fenn kell tarta­ni a villamosközlekedést, néhány ide torkolló járat megszűnhet, s ezzel is csökkenhet a városköz­pont zsúfoltsága. Prága új metróvonalát nehe­zebb geológiai feltételek közepet­te mélyítették ki, a fúrópajzsok útját hatalmas sziklatömbök zár­ták el, s bonyolultnak mutatko­zott az alagút átvezetése a Mold­va alatt is. E nehézségek láttán a metróépítő 45 vállalat — az épít­kezést segítő szovjet szakemberek­kel együtt — felajánlást tett, amelyben szervezettebb munkára kötelezték magukat. A felajánlás teljesítésének eredményeként si­került három hónappal lerövidí­teni a határidőt. Közben gyors ütemben épülnek a további vonalak is. 1989-ig újabb metróvonallal összekötik a város központját a zizkovi mun­káskerülettel, és a most elkészült második szakaszt meghosszabbít­ják Prága új, legnagyobb lakóte­lepéig, a déli városrészig. Komornik Ferenc Hagyománytisztelet imszima | HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Egy nyugati világhírügynökség bangkoki tudósítója nemrég mali­­ciózus látszatcsodálkozással szá­molt be arról, hogy magasrangú politikusok is részt vettek Laosz­­ban egy buddhista emlékünnepen. „A laosziak a jelek szerint nem akarják megsemmisíteni az egy­házat” — írta a tudósító. Az előbbi mondat feltételes mód nélkül, határozott állítás formájá­ban igaz. A laoszi párt meghirde­tett politikája, hogy kész együtt­működni mindenkivel, aki a fia­tal laoszi népi demokrácia építé­sében részt vállal. A laosziak az új társadalmat nem a mélyben gyökerező társadalmi szokások és hagyományok ellenében, hanem azok felhasználásával akarják megteremteni. Vientianéban csak az idegene­ket hökkentik meg a sárga tuni­­kás, kopaszra nyírt (nemegyszer mezítlábas) boncok. Ha túl nagy tömeg nem is látható a klasszikus buddhista templomok, a Vat Phra Khea és a többiek körül, de a ha­­gyománytisztelő laosziak történel­mük és civilizációjuk részeként kezelik őket. A párt természetesen nem éri be azzal, hogy egyoldalú gesztus maradjon képviselőinek megjele­nése a hagyományos buddhista ceremóniákon. Nyílt titok, hogy a rendszer azt várja a boncoktól: járuljanak hozzá az új kultúra megteremtéséhez, szavukat az öröklött elmaradottság felszámo­lására való mozgósításként vessék latba. Phoumi Vongvicsit, az oktatá­sért és a kultúráért felelős minisz­terelnök-helyettes elmondotta a Népszabadság tudósítójának: azok a buddhista papok, akik Laoszban maradtak, elfogadják a párt poli­tikáját a kultúra, a propaganda és az egészségügy terén. „Az egy­házzal — jelentette ki Phoumi Vongvicsit — realitásként kell számolnunk. Kulturális téren együttműködünk a vallási erők­kel. A boncok, akik korábban csak Buddha tanaival foglalkoztak, most mindinkább magukévá te­szik az oktatásról szóló kormány­­programot. A társadalmi összefo­gás céljainak érdekében ma ez mindennél fontosabb” — mondta Phoumi Vongvicsit. Győri Sándor 1998. június 28., szerda N­ÉPSZ­AR ADS­­­C. Tanácskozott két országgyűlési bizottság Trethon Ferenc munkaügyi mi­niszter tájékoztatójában kiemel­te: " A vállalatok ú­jabban már nemcsak a munkaerő megszerzé­sére, hanem a megtartására is több figyelmet fordítanak. Saját hatás­körükben foglalkoznak a struktú­raváltással összefüggő szakmai ■továbbképzés és átképzés felada­taival. A termékszerkezet átala­kítása azonban lassú, s így a meg­levő létszámot a vállalatok nem­­mindig a leghatékonyabb módon és területeken foglalkoztatják. Nem kielégítőek a munka- és üzemszervezés eddigi eredményei sem, ezért e tekintetben lényege­sen javítani kell a munkát, hogy a szervezés jobban szolgálja a­­ belső tartalékok feltárását és hasznosítását. A szóbeli tájékoztatókat széles körű vita követte, az elhangzott kérdésekre és észrevételekre a ta­nácskozáson jelenlevő állami ve­zetők válaszoltak. Tegnap két országgyűlési bizottság tanácskozott. Az ipari bizott­ság az 1977. évi népgazdasági terv és költségvetés végrehajtásának tapasztalatairól és a soron levő feladatokról tárgyal. Az egészségügyi és szociális bizottság az egészségi és szociális intézmények, a társa­dalombiztosítás múlt évi eredményeiről és gondjairól tanácskozott. A népgazdasági tervről és költségvetésről (Tudósítónktól.) Az ipari bizottság tanács­­­­kozásán részt vett Keserű Já­­­­nosné könnyűipari, Soltész István­­ kohó- és gépipari, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Madarász Attila pénzügyminisztériumi, Ju­hász Ádám nehézipari miniszté­riumi államtitkár és Csarnok At­tila, a Magyar Nemzeti Bank el­nökhelyettese.­­ A bizottság elé terjesztett tájé­koztató adatai, amelyek a koráb­bi értékeléseket újabb, még rész­letesebb ágazati elemzésekkel egészítették ki, meglehetősen ve­gyes és ellentmondásos képet ad­nak a múlt évi munka eredmé­nyeiről, gazdaságunk fejlődésé­ről — állapította meg szóbeli ki­egészítésében Madarasi Attila. — Sok fontos területen sikerült elő­relépnünk, a gazdálkodás legtöbb mutatója lényegében elérte az V. ötéves tervidőszak első két évé­nek előirányzatait. Az ipari ter­melés már általában tervszerű volt,, a mezőgazdaság is megvaló­sította a sokak által túlzottnak tartott növekedési ütemet, több területen azonban negatív jelen­ségek kísérik a fejlődést. A ma­gunk elé tűzött célt nem sikerült elérnünk sem a nemzeti jövede­lem elosztásában, sem az értéke­sítés szerkezetének korszerűsíté­sében. A termelés és az értékesítés szerkezeti átalakításának már vannak kezdeti, nem­­lebecsülen­dő eredményei, ezek azonban még nem elegendők gondjai­ak meg­szüntetésére. Exportunk növeke­dése ugyan számottevő, de gazda­ságossága sokszor még távolról sem kielégítő, miközben az import — szándékainkkal ellentétben — gyorsabban nő, mint a kivitel. A népgazdaság egyensúlyának javí­tása végett ezért további erőfe­szítéseket kell tennünk a haté­konysági tartalékok feltárására, a gazdálkodás színvonalának eme­lésére, az eddiginél sokkal dina­mikusabb előrehaladásra. Továb­bi intézkedések is szükségesek a tervezettet meghaladó beruházá­si ütem mérséklésére, hogy azok ne fokozzák a gazdasági feszült­ségeket. Ezzel egyidejűleg azon­ban arra kell törekedni, hogy a gazdaságos export bővítését cél­zó — kedvezményes hitellel lé­tesülő — ipari beruházások határ­időre elkészüljenek, a kapacitá­sokat kihasználják, és a számunk­ra kedvező kivitel növekedjék. Az egészségügyi ellátásról Az egészségügyi és szociális el­látást 1977-ben is­mi fejlődés jelle­mezte — állapította meg az or­szággyűlés szociális és egészség­­ügyi bizottsága, amelyen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés al­­elnöke is. Schu­ltheisz Emil egész­ségügyi miniszter, Laczkó István, a SZOT társadalombiztosítási fő­igazgatóságának helyettes vezető­je és Kovács István, a SZOT üdül­tetési főigazgatóságának vezetője terjesztett elő beszámolót. A múlt év végén már 10 millió 671 ezer állampolgár egész­ségügyi ellátásáról gondoskodtak hazánkban. Az 1976. évinél vala­mivel kevesebben, 177 538-an szü­lettek tavaly, ugyanakkor csök­kent a halálozások száma is.A ked­­vezőtlen jelenség viszont, hogy emelkedett a 40—50 éves korúak halálozási arányszáma.­ Tavaly több mint 1600 új ágyat állítottak a gyógyítás szolgálatába, valamivel kevesebbet, mint amennyit előirányoztak. A bölcső­dei fejlesztés üteme azonban meg­haladta a tervezettet. Az előző évinél 3400-zal több kisgyermek ellátásának, gondozásának feltéte­leit teremtették meg. Némiképpen enyhültek a mun­kaerőgondok: tavaly 5600-zal gya­rapodott az egészségügyben dolgo­zók tábora, s így ma már több mint 180 ezren gondoskodnak a lakosság egészségügyi ellátásáról. Harminchat új orvosi körzetben kezdődött meg a rendelés, 55 új körzettel bővült a gyermekorvosi szolgálat, és a szakorvosi rendelő­­intézetekben nőtt valamelyest a rendelési idő. A vitában felszólalók rámutat­tak az egészségügyi ellátás néhány további feladatára. Az ülésén el­nöklő Pesta László elmondta, hogy általános szűrővizsgálatot kellene bevezetni, ezáltal pontos ismere­teket lehetne nyerni például arról, hogy a cukorbaj vagy a magas vérnyomás milyen veszélyt jelent, és a betegség megelőzése, a bete­gek gondozása milyen tennivaló­kat ró az egészségügyre. Több felszólaló figyelmeztetett rá, hogy a jövőben sem csökken a korszerű egészségügyi ellátás mun­kaerőigénye. Ternei Kálmán, a fővárosi tanács egészségügyi fő­osztályának osztályvezetője el­mondta, hogy a fővárosban a nő­vérszállások gyarapításával kíván­ják enyhíteni az egészségügy szakdolgozói hiányát. Füzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára arra utalt, hogy nagy munkaerő-tartalé­kot jelentenek a nyugdíjasok. Kál­lai Lajos pénzügyminiszter-he­lyettes, Pest megye példáját idéz­ve hangsúlyozta, hogy a beruházá­sokat mindenütt megfelelően kell előkészíteni, mert az ésszerű ter­vezés, a jó gazdálkodás eredménye forintokban kamatozik. JELENTÉS AZ ELŐDÖKNEK A fiatalabb nemzedékek valóban ------------------------------------csak há­lával gondolhatnak azokra, akik tiszta emberségükkel, önfeláldo­­zóan, egészségüket és életüket sok­szor kockáztatva küzdöttek az el­telt évtizedekben, hogy jobb kö­rülményeket, tágabb boldogulási lehetőségeket teremtsenek né­püknek, utódaiknak. Sajnos nem mindig és nem mindenütt tapasz­talható ez a felismerés. Nem az egyes emberek hálátlanságára gon­dolunk, mert mindig voltak és lesz­nek is méltatlan utódok, akik a jóért, az áldozatkészségért rosszul, hálátlansággal fizetnek szüleiknek­­ is, másoknak is. A sokak által is­­s­mert személyiségek, az életükben vagy halálukkal híressé vált elő­dök lakóhelyének mai közönsége, gyári közösségek, intézetek, intéz­mények kollektívái, szervezetek tagsága sem mindig őrzik méltó­képpen, kellő figyelmességgel és megbecsüléssel azok emlékét, akik társaikért, városukért, falujukért, az ott élő emberekért a múltban felbecsülhetetlen áldozatokat hoz­tak. Emlékoszlopokat állítunk, már­ványtáblák kerülnek a falakra, de sajnos nem ritka, hogy felavatá­sukat követően csakhamar megfe­ledkeznek ezekről, s ha kerül is rájuk nevezetesebb alkalmakkor virág és koszorú, az igazi, a mél­tóbb megemlékezés, a dolgok ér­demleges végiggondolása, az elő­dök szándékának ébresztése el­marad. Ahogy múlnak az évek, az­­ évtizedek, ahogy az írott emléke­zések mennyisége növekszik — s ez örvendetes —, a kortársak éb­ren tartó figyelme helyenként lanyhul. Jó példák is vannak persze. -----­------------ Ifjúsági szerve­zetek, munkáisőregységek, szo­cialista brigádok, iskolák úttö­rőcsapatai közül sokat ismerünk, amelyeknél a névadó szellemének ébren tartása élő valóság: ezek a közösségek igyekszenek őszintén és behatóan megismerni annak az életét, pályafutását, munkáját, sorsát, akit példaképül választot­tak. Nálunk a megemlékezések sem formálisak: élettel telnek meg, tényleg érezhetővé válik,­­ hogy az utódok felismerték, mi­lyen nagy jelentősége van, mekko­ra ösztönzőereje lehet az értékes hagyományok megőrzésének, ápo­lásának, továbbfejlesztésének egy­­egy közösségben. A hideg márvány nem elegendő a múlt és a jelen összekapcsolásá­hoz. Mit sem ér, ha valahol még­oly pontosan és körültekintően szervezik is meg a múlt előtti tisz­telgést, ha nem teszik élővé az elődök szellemét, ha nem tisztelik azokat az élőket, akiknek nehéz időkben tanúsított bátorsága, ál­dozatkészsége máig is erőt sugárzó erényük maradt. Az utóbbi időben figyelemremél­tó hírek érkeznek több helyről, ahol a hagyománytisztelet nem csupán ünnepi alkalmakkor jelentkezik, hanem a pártmunka, a társadalmi élet része lett. Keresik egymást, tapasztalataik kicserélésére talál­kozóra készülnek a Kulich Gyula nevét viselő brigádok, Veszprém­ben tartottak találkozót a Váci Mihályról elnevezett szocialista brigádok és máshonnan is ilyen megmozdulásokról hallunk, olva­sunk mind gyakrabban. A Szabolcs megyei és a nyír­-----------------------—z egyházi városi pártbizottság időről idő­re autóbuszkirándulásokra, vá­rosnézésre, üzemlátogatásra hív­ja meg a munkásmozgalom helyi veteránjait, s a helyszínen mu­tatja meg nekik, miként vált a hatvanezres lélekszámú megye­székhely százezres nagyvárossá milyenek kívül-belül az új üze­mek és egyéb létesítmények. A jövőbeli tervekről, elképzelések­ről is tájékoztatják a mű megala­pozóit, a felszabadulás előtti időt és az eltelt több mint három év­tized küzdelmeinek odaadó rész­vevőit. E látogatásokon túlmenően találkozókat is rendeznek a rég harcosok és tevékenységük hír­folytatói között. Volt ilyen talál­kozó a Taurus Gumigyár ottai üzemében, a hármasdombi emlék­műnél, az egyik szakmunkáskép­­ző iskolában és másutt. A kifár­dulásokon, a baráti eszmecseréke részt vesznek a megyei és váró vezetők is, így aztán olyanok eze az összejövetelek, hogy nyűgod­ts nevezhetnénk őket jelentéstéte­nek is, melyet a mai megvalós

Next