Népszabadság, 1978. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
4 Megnyílt a KGST ülésszaka Bukarestben (Folytatás a 3. oldalon.) A végrehajtó bizottságnak az ülésszak elé terjesztett jelentése együttműködésünk rendkívül fontos szakaszában elemzi a KGST szerveinek sokoldalú tevékenységét. Most az a feladat, hogy hoszszú távra határozzuk meg a gazdasági kapcsolatok fejlesztését. A népgazdaság fejlesztésének tervezésekor — mutatott rá az előadó — a szocialista országok nem hagyhatják figyelmen kívül a világgazdaságban végbement változásokat, amelyek tükrözik a tudományos és műszaki fejlődést. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy a szocialista országokban létrehozott termelési és műszakitudományos potenciálra támaszkodva, a kölcsönös, sokoldalú együttműködésből fakadó előnyöket kihasználva, sikerrel oldjuk meg a legbonyolultabbnak tűnő gazdasági és műszaki problémákat is. Ezt bizonyítja fejlődésünk egész menete; kifejezésre juttatja egyebek között a világűr meghódítását célzó közös tevékenységünk is, az a tény, hogy a világon elsőként valósítottunk meg nemzetközi legénységgel végrehajtott kozmikus programokat. Ami az energetika, a nyersanyagok, a gépgyártás területére vonatkozó hosszú távú együttműködési célprogramokat illeti, e programok egyelőre még csak a problémák megoldásának általános körvonalait jelzik. Ránk vár a feladat, hogy felkutassuk a megvalósításukhoz szükséges anyagi és pénzügyi erőforrásokat, meghatározzuk az egyes tagországok érdekeltségének és részvételének mértékét. Ennek érdekében igen rövid időn belül — 1979 végéig, részben pedig már 1979 közepéig — ki kell dolgozni a sokoldalú és kétoldalú megállapodások tervezeteit, hogy ily módon is biztosítsuk a hosszú távú együttműködési célprogramok gyakorlati megvalósítását. A célprogramok nem nyilatkozatok, hanem konkrét tervdokumentumok, együttes cselekvésünk programjai, amelyek nagy hatással lesznek a KGST-országok gazdaságpolitikájának alakulására. A jelenlegi ülésszakon a hoszszú távú programok megvitatásának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy felgyorsuljon a legfontosabb tervek megvalósulása, elsősorban a nukleáris energetika terén, amelynek fejlesztésére valamenynyi tagország megkülönböztetett figyelmet fordít. Alekszej Koszigin emlékeztetett rá, hogy a KGST országai a közeljövőben a világ első új típusú nemzetközi gazdasági szervezete fennállásának három évtizedét ünnepelhetik. Ezek alatt az évek alatt jelentős előrehaladás történt, hatékonyabbá vált a szocialista országok gazdasági együttműködése, a KGST Szervei és országai óriási tapasztalatokra tettek szert, amelyeket a közös célok megoldása érdekében a jövőben is fel kell használniuk. Végezetül a szovjet küldöttség nevében kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy az ülésszak sikerrel oldja meg az előtte álló feladatokat, elsősorban azokat, amelyek a hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósításával kapcsolatosak. (TASZSZ) Átadás előtt a prágai zöld metró PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Július elején megkezdődik a próbajáratás Prága második metróvonalán. Az első vonalat 1974- ben adták át; a mostani, második, 4,7 kilométer hosszú szakasz a város központjából indul, érinti a Vencel teret, majd a Moldva alatt áthaladva, a várat, a dejvicei régi városrészt, és végül befut a Ruzynei repülőtérre kivezető Lenin sugárút alá. A Szovjetunióból érkezett új, modern kocsik tíz perc alatt teszik majd meg azt az utat, amely autóval legalább fél óra, villamossal még ennél is több. Az utasok szállítását az idén augusztusban kezdik meg. A zöld metró — ezzel a színnel jelzik ugyanis majd az új vonalat, hogy megkülönböztessék az első, piros vonaltól — érezhetően megjavítja Prága közlekedését. Úgy becsülik, hogy a jelenlegi 9 százalék helyett az utasok 18,8 százalékát veszi át a metró a felszíni tömegközlekedéstől. Bár a Vencel téren továbbra is fenn kell tartani a villamosközlekedést, néhány ide torkolló járat megszűnhet, s ezzel is csökkenhet a városközpont zsúfoltsága. Prága új metróvonalát nehezebb geológiai feltételek közepette mélyítették ki, a fúrópajzsok útját hatalmas sziklatömbök zárták el, s bonyolultnak mutatkozott az alagút átvezetése a Moldva alatt is. E nehézségek láttán a metróépítő 45 vállalat — az építkezést segítő szovjet szakemberekkel együtt — felajánlást tett, amelyben szervezettebb munkára kötelezték magukat. A felajánlás teljesítésének eredményeként sikerült három hónappal lerövidíteni a határidőt. Közben gyors ütemben épülnek a további vonalak is. 1989-ig újabb metróvonallal összekötik a város központját a zizkovi munkáskerülettel, és a most elkészült második szakaszt meghosszabbítják Prága új, legnagyobb lakótelepéig, a déli városrészig. Komornik Ferenc Hagyománytisztelet imszima | HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL Egy nyugati világhírügynökség bangkoki tudósítója nemrég maliciózus látszatcsodálkozással számolt be arról, hogy magasrangú politikusok is részt vettek Laoszban egy buddhista emlékünnepen. „A laosziak a jelek szerint nem akarják megsemmisíteni az egyházat” — írta a tudósító. Az előbbi mondat feltételes mód nélkül, határozott állítás formájában igaz. A laoszi párt meghirdetett politikája, hogy kész együttműködni mindenkivel, aki a fiatal laoszi népi demokrácia építésében részt vállal. A laosziak az új társadalmat nem a mélyben gyökerező társadalmi szokások és hagyományok ellenében, hanem azok felhasználásával akarják megteremteni. Vientianéban csak az idegeneket hökkentik meg a sárga tunikás, kopaszra nyírt (nemegyszer mezítlábas) boncok. Ha túl nagy tömeg nem is látható a klasszikus buddhista templomok, a Vat Phra Khea és a többiek körül, de a hagyománytisztelő laosziak történelmük és civilizációjuk részeként kezelik őket. A párt természetesen nem éri be azzal, hogy egyoldalú gesztus maradjon képviselőinek megjelenése a hagyományos buddhista ceremóniákon. Nyílt titok, hogy a rendszer azt várja a boncoktól: járuljanak hozzá az új kultúra megteremtéséhez, szavukat az öröklött elmaradottság felszámolására való mozgósításként vessék latba. Phoumi Vongvicsit, az oktatásért és a kultúráért felelős miniszterelnök-helyettes elmondotta a Népszabadság tudósítójának: azok a buddhista papok, akik Laoszban maradtak, elfogadják a párt politikáját a kultúra, a propaganda és az egészségügy terén. „Az egyházzal — jelentette ki Phoumi Vongvicsit — realitásként kell számolnunk. Kulturális téren együttműködünk a vallási erőkkel. A boncok, akik korábban csak Buddha tanaival foglalkoztak, most mindinkább magukévá teszik az oktatásról szóló kormányprogramot. A társadalmi összefogás céljainak érdekében ma ez mindennél fontosabb” — mondta Phoumi Vongvicsit. Győri Sándor 1998. június 28., szerda NÉPSZAR ADSC. Tanácskozott két országgyűlési bizottság Trethon Ferenc munkaügyi miniszter tájékoztatójában kiemelte: " A vállalatok újabban már nemcsak a munkaerő megszerzésére, hanem a megtartására is több figyelmet fordítanak. Saját hatáskörükben foglalkoznak a struktúraváltással összefüggő szakmai ■továbbképzés és átképzés feladataival. A termékszerkezet átalakítása azonban lassú, s így a meglevő létszámot a vállalatok nemmindig a leghatékonyabb módon és területeken foglalkoztatják. Nem kielégítőek a munka- és üzemszervezés eddigi eredményei sem, ezért e tekintetben lényegesen javítani kell a munkát, hogy a szervezés jobban szolgálja a belső tartalékok feltárását és hasznosítását. A szóbeli tájékoztatókat széles körű vita követte, az elhangzott kérdésekre és észrevételekre a tanácskozáson jelenlevő állami vezetők válaszoltak. Tegnap két országgyűlési bizottság tanácskozott. Az ipari bizottság az 1977. évi népgazdasági terv és költségvetés végrehajtásának tapasztalatairól és a soron levő feladatokról tárgyal. Az egészségügyi és szociális bizottság az egészségi és szociális intézmények, a társadalombiztosítás múlt évi eredményeiről és gondjairól tanácskozott. A népgazdasági tervről és költségvetésről (Tudósítónktól.) Az ipari bizottság tanácskozásán részt vett Keserű Jánosné könnyűipari, Soltész István kohó- és gépipari, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Madarász Attila pénzügyminisztériumi, Juhász Ádám nehézipari minisztériumi államtitkár és Csarnok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. A bizottság elé terjesztett tájékoztató adatai, amelyek a korábbi értékeléseket újabb, még részletesebb ágazati elemzésekkel egészítették ki, meglehetősen vegyes és ellentmondásos képet adnak a múlt évi munka eredményeiről, gazdaságunk fejlődéséről — állapította meg szóbeli kiegészítésében Madarasi Attila. — Sok fontos területen sikerült előrelépnünk, a gazdálkodás legtöbb mutatója lényegében elérte az V. ötéves tervidőszak első két évének előirányzatait. Az ipari termelés már általában tervszerű volt,, a mezőgazdaság is megvalósította a sokak által túlzottnak tartott növekedési ütemet, több területen azonban negatív jelenségek kísérik a fejlődést. A magunk elé tűzött célt nem sikerült elérnünk sem a nemzeti jövedelem elosztásában, sem az értékesítés szerkezetének korszerűsítésében. A termelés és az értékesítés szerkezeti átalakításának már vannak kezdeti, nemlebecsülendő eredményei, ezek azonban még nem elegendők gondjaiak megszüntetésére. Exportunk növekedése ugyan számottevő, de gazdaságossága sokszor még távolról sem kielégítő, miközben az import — szándékainkkal ellentétben — gyorsabban nő, mint a kivitel. A népgazdaság egyensúlyának javítása végett ezért további erőfeszítéseket kell tennünk a hatékonysági tartalékok feltárására, a gazdálkodás színvonalának emelésére, az eddiginél sokkal dinamikusabb előrehaladásra. További intézkedések is szükségesek a tervezettet meghaladó beruházási ütem mérséklésére, hogy azok ne fokozzák a gazdasági feszültségeket. Ezzel egyidejűleg azonban arra kell törekedni, hogy a gazdaságos export bővítését célzó — kedvezményes hitellel létesülő — ipari beruházások határidőre elkészüljenek, a kapacitásokat kihasználják, és a számunkra kedvező kivitel növekedjék. Az egészségügyi ellátásról Az egészségügyi és szociális ellátást 1977-ben ismi fejlődés jellemezte — állapította meg az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, amelyen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke is. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Laczkó István, a SZOT társadalombiztosítási főigazgatóságának helyettes vezetője és Kovács István, a SZOT üdültetési főigazgatóságának vezetője terjesztett elő beszámolót. A múlt év végén már 10 millió 671 ezer állampolgár egészségügyi ellátásáról gondoskodtak hazánkban. Az 1976. évinél valamivel kevesebben, 177 538-an születtek tavaly, ugyanakkor csökkent a halálozások száma is.A kedvezőtlen jelenség viszont, hogy emelkedett a 40—50 éves korúak halálozási arányszáma. Tavaly több mint 1600 új ágyat állítottak a gyógyítás szolgálatába, valamivel kevesebbet, mint amennyit előirányoztak. A bölcsődei fejlesztés üteme azonban meghaladta a tervezettet. Az előző évinél 3400-zal több kisgyermek ellátásának, gondozásának feltételeit teremtették meg. Némiképpen enyhültek a munkaerőgondok: tavaly 5600-zal gyarapodott az egészségügyben dolgozók tábora, s így ma már több mint 180 ezren gondoskodnak a lakosság egészségügyi ellátásáról. Harminchat új orvosi körzetben kezdődött meg a rendelés, 55 új körzettel bővült a gyermekorvosi szolgálat, és a szakorvosi rendelőintézetekben nőtt valamelyest a rendelési idő. A vitában felszólalók rámutattak az egészségügyi ellátás néhány további feladatára. Az ülésén elnöklő Pesta László elmondta, hogy általános szűrővizsgálatot kellene bevezetni, ezáltal pontos ismereteket lehetne nyerni például arról, hogy a cukorbaj vagy a magas vérnyomás milyen veszélyt jelent, és a betegség megelőzése, a betegek gondozása milyen tennivalókat ró az egészségügyre. Több felszólaló figyelmeztetett rá, hogy a jövőben sem csökken a korszerű egészségügyi ellátás munkaerőigénye. Ternei Kálmán, a fővárosi tanács egészségügyi főosztályának osztályvezetője elmondta, hogy a fővárosban a nővérszállások gyarapításával kívánják enyhíteni az egészségügy szakdolgozói hiányát. Füzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára arra utalt, hogy nagy munkaerő-tartalékot jelentenek a nyugdíjasok. Kállai Lajos pénzügyminiszter-helyettes, Pest megye példáját idézve hangsúlyozta, hogy a beruházásokat mindenütt megfelelően kell előkészíteni, mert az ésszerű tervezés, a jó gazdálkodás eredménye forintokban kamatozik. JELENTÉS AZ ELŐDÖKNEK A fiatalabb nemzedékek valóban ------------------------------------csak hálával gondolhatnak azokra, akik tiszta emberségükkel, önfeláldozóan, egészségüket és életüket sokszor kockáztatva küzdöttek az eltelt évtizedekben, hogy jobb körülményeket, tágabb boldogulási lehetőségeket teremtsenek népüknek, utódaiknak. Sajnos nem mindig és nem mindenütt tapasztalható ez a felismerés. Nem az egyes emberek hálátlanságára gondolunk, mert mindig voltak és lesznek is méltatlan utódok, akik a jóért, az áldozatkészségért rosszul, hálátlansággal fizetnek szüleiknek is, másoknak is. A sokak által issmert személyiségek, az életükben vagy halálukkal híressé vált elődök lakóhelyének mai közönsége, gyári közösségek, intézetek, intézmények kollektívái, szervezetek tagsága sem mindig őrzik méltóképpen, kellő figyelmességgel és megbecsüléssel azok emlékét, akik társaikért, városukért, falujukért, az ott élő emberekért a múltban felbecsülhetetlen áldozatokat hoztak. Emlékoszlopokat állítunk, márványtáblák kerülnek a falakra, de sajnos nem ritka, hogy felavatásukat követően csakhamar megfeledkeznek ezekről, s ha kerül is rájuk nevezetesebb alkalmakkor virág és koszorú, az igazi, a méltóbb megemlékezés, a dolgok érdemleges végiggondolása, az elődök szándékának ébresztése elmarad. Ahogy múlnak az évek, az évtizedek, ahogy az írott emlékezések mennyisége növekszik — s ez örvendetes —, a kortársak ébren tartó figyelme helyenként lanyhul. Jó példák is vannak persze. ----------------- Ifjúsági szervezetek, munkáisőregységek, szocialista brigádok, iskolák úttörőcsapatai közül sokat ismerünk, amelyeknél a névadó szellemének ébren tartása élő valóság: ezek a közösségek igyekszenek őszintén és behatóan megismerni annak az életét, pályafutását, munkáját, sorsát, akit példaképül választottak. Nálunk a megemlékezések sem formálisak: élettel telnek meg, tényleg érezhetővé válik, hogy az utódok felismerték, milyen nagy jelentősége van, mekkora ösztönzőereje lehet az értékes hagyományok megőrzésének, ápolásának, továbbfejlesztésének egyegy közösségben. A hideg márvány nem elegendő a múlt és a jelen összekapcsolásához. Mit sem ér, ha valahol mégoly pontosan és körültekintően szervezik is meg a múlt előtti tisztelgést, ha nem teszik élővé az elődök szellemét, ha nem tisztelik azokat az élőket, akiknek nehéz időkben tanúsított bátorsága, áldozatkészsége máig is erőt sugárzó erényük maradt. Az utóbbi időben figyelemreméltó hírek érkeznek több helyről, ahol a hagyománytisztelet nem csupán ünnepi alkalmakkor jelentkezik, hanem a pártmunka, a társadalmi élet része lett. Keresik egymást, tapasztalataik kicserélésére találkozóra készülnek a Kulich Gyula nevét viselő brigádok, Veszprémben tartottak találkozót a Váci Mihályról elnevezett szocialista brigádok és máshonnan is ilyen megmozdulásokról hallunk, olvasunk mind gyakrabban. A Szabolcs megyei és a nyír-----------------------—z egyházi városi pártbizottság időről időre autóbuszkirándulásokra, városnézésre, üzemlátogatásra hívja meg a munkásmozgalom helyi veteránjait, s a helyszínen mutatja meg nekik, miként vált a hatvanezres lélekszámú megyeszékhely százezres nagyvárossá milyenek kívül-belül az új üzemek és egyéb létesítmények. A jövőbeli tervekről, elképzelésekről is tájékoztatják a mű megalapozóit, a felszabadulás előtti időt és az eltelt több mint három évtized küzdelmeinek odaadó részvevőit. E látogatásokon túlmenően találkozókat is rendeznek a rég harcosok és tevékenységük hírfolytatói között. Volt ilyen találkozó a Taurus Gumigyár ottai üzemében, a hármasdombi emlékműnél, az egyik szakmunkásképző iskolában és másutt. A kifárdulásokon, a baráti eszmecseréke részt vesznek a megyei és váró vezetők is, így aztán olyanok eze az összejövetelek, hogy nyűgodts nevezhetnénk őket jelentéstétenek is, melyet a mai megvalós