Népszabadság, 1978. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Araso fillér NÉPSZABADSÁG 1978. július 1., szombat AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXVI. évfolyam 153. szám Atomsorompó John Phillipsnek, az egyesült államokbeli Princeton Egyetem hallgatójának neve bejárta a világsajtót. Phillipsnek sikerült elkészítenie egy működőképes atombomba legapróbb részletekig kidolgozott pontos tervrajzát a korábban nyíltan publikált adatokból. Tervrajzát szakértőik vizsgálták meg, s megállapították, igaz ugyan, hogy a technikai megoldások elmaradnak attól, amit ma alkalmaznak, de a bomba működőképes lett volna. A fiatalember úgy nyilatkozott, hogy bizonyítani kívánta: bárki építhet atombombát, ha rendelkezik a szükséges plutóniummal. Phillipsnek azóta követői is voltak, és ezek az esetek nagyon is elgondolkodtatóak. A tudományostechnikai haladás az elmúlt évtizedekben szédítő ütemű volt: az ipar fejlődése szinte húzza maga után az energetikát, s az utóbbin belül mindinkább nő az atomenergetika súlya. Olyan eljárások váltak és válnakk nemzetközileg ismertté, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt a legféltettebben őrzött titkot jelentették. Ebben az értelemben, az ún. atombombatitok a hetvenes esztendő második felében nem titok többé. Ilyen körülmények között tisztábban látjuk annak a megállapodásnak jelentőségét, amelyet tíz évvel ezelőtt kötöttek meg, s amelyet atomsorompónak nevezünk. A hozzá csatlakozó atomhatalmak vállalták, hogy semmilyen formában nem adnak tovább atomfegyvereket, a csatlakozó nem atomhatalmak pedig arra kötelezték magukat, hogy nem szereznek be ilyen pusztító eszközöket. Az atomsorompót, az eddigi legnagyobb lépést a nukleáris fegyverzet elterjedésének megakadályozására más lépések is követték, így például megalakult és hasznos munkát végez jelenleg is az a tanácskozás, amelyet londoni klubnak neveztek el, s amelyben a hasadóanyagokat exportáló szocialista és tőkésországok dolgoznak ki irányelveket szállításaikra. A jelenlegi helyzetben azonban, a realitásokkal, a változó körülményekkel számolva, nyilvánvaló, hogy újabb erőfeszítésekre van szükség az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására. Először is nem lehet szemet hunyni afelett, hogy az atombomba előállításának legalábbis a küszöbéig jutottak — ha ugyan nem jutottak e küszöbön túl — Dél-Afrikában és Izraelben. Nem szabad megengedni, hogy az apartheid és a területhódítás megszállottai egész térségek, földrészek békéjét fenyegessék. Hiszen e zónákban igen feszült a helyzet, és egyetlen atomfegyver robbanásának is láncreakciószerű következményei lehetnek. E rendszerek nyugati szövetségeseire természetesen különös felelősség hárul. Egy másik feladat a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok lehető legszélesebb körének bevonása a konstruktív erőfeszítésekbe, kívánságaik, aggályaik figyelembevételével. Ezt a figyelmességet demonstrálta, e célt szolgálta az a legutóbbi moszkvai állásfoglalás, amely deklarálta: a Szovjetunió soha, semmilyen körülmények közt nem alkalmaz atomfegyvert olyan államokkal szemben, amelyeknek nincs ilyen fegyverük, s nem tárolnak ilyeneket területükön. Az atomsorompó hatékonysága a nemzetközi stabilitás egyik kulcskérdése, s elválaszthatatlan a békés egymás mellett éléstől. Az emberiség mai és holnapi biztonsága további, érdemi lépéseket követel, hogy a békés célú atomenergetika fejlődése ne vezessen az atomfegyverek elterjedéséhez, s hogy a fénysorompó piros jeléhez mindenki tartsa magát. Vajda Péter A Szovjetunió erősíti barátságát, együttműködését Vietnammal Leonyid Brezsnyev beszéde a madagaszkári elnök vacsoráján A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Didier Ratsiraka madagaszkári elnök tiszteletére a Kremlben csütörtök este adott díszvacsorán pohárköszöntőt mondott a szovjet és a madagaszkári államfő. Brezsnyev pohárköszöntőjében hangsúlyozta: " A szovjet emberek örülnek a Madagaszkári Demokratikus Köztársaságban végbemenő társadalmi-gazdasági változásoknak, sok sikert kívánnak a szocialista forradalom chartája megvalósításához. Ezt az ideológiai, politikai és gazdasági programot, amely áttérést jelent a szocialista orientáció útjára, személy szerint az ön vezetésével dolgozták ki, elnök úr — mondotta Leonyid Brezsnyev. — Afrika most rendkívül kiterjedt és mondhatnám, nem túlzottan egészséges érdeklődés tárgya az imperializmus erős részéről — folytatta Brezsnyev. — A nyugati fővárosokban a rosszemlékű gyarmati időkhöz hasonlóan egymást érik az afrikai problémákkal foglalkozó tanácskozások. Korántsem világos azonban, ki hatalmazta fel őket arra, hogy az afrikaiak nevében beszéljenek, róluk határozzanak, a földrajzi tények ellenére Afrikát az északatlanti tömb érdekszférájába kapcsolják be. Vajon ki kérte fel őket arra, hogy fegyveres erővel durván avatkozzanak be a zaire-i eseményekbe, összekalapálják az úgynevezett Afrika-közi erőket, amelyek célja, hogy afrikaiak kezével gyilkolják az afrikaiakat. Brezsnyev emlékeztetett a szovjet kormány Afrikával foglalkozó nyilatkozatára, amely kimondja, hogy az imperialisták elképzelései veszélyeztetik az afrikai népeket, ártanak a békének és az enyhülésnek. — Ami a Szovjetuniót illeti, Afrikában éppúgy, mint a világ más térségében, a nemzeti felszabadító erők oldalán áll. Szolidárisak vagyunk a népek igazságos felszabadító harcával, de ez korántsem jelenti azt, hogy a Szovjetunió ellenezné az olyan lépéseket, köztük a diplomáciai lépéseket, amelyek a létrejött problémák békés rendezésére irányulnak, feltéve, hogy az ilyen megoldás megfelel a néped jogos érdekeinek. Nincsenek önző érdekeink Afrika földjén. Szilárdan fellépünk az ellen, hogy az imperialista monopóliumok elraboljá az afrikai országok természeti kincseit. Határozottan ellenzünk mindenfajta beavatkozást az afrikai országok és minden más ország belügyeibe. A Szovjetunió ellenzi a katonai tömbök létrehozását és az afrikai országok egymással szembenálló csoportosulásokra történő megosztását, ellenzi azt, hogy felszítsák Afrikában a gyarmati időkből visszamaradt területi és más vitákat — mondotta Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev méltatta a Szovjetunió és Madagaszkár kapcsolatainak fejlődését, majd így folytatta: — Szeretnék még egy kérdésről szólni ma. Július elején ünnepli meg a testvéri Vietnam népe, s vele együtt sok millió barátja, a Vietnami Szocialista Köztársaság kikiáltásának második évfordulóját. Mi, szovjet emberek tiszteljük és szeretjük Vietnam népét, harcokban edzett vezetőit, elviségükért, a szocializmus eszméi iránti mélységes odaadásukért. Barátságunk Vietnammal azokban a nehéz években kovácsolódott össze, amikor ez a hősi nép az imperialista intervenciósok ellen küzdött. Ma e barátság új formákat ölt, elmélyül a békés szocialista építés feltételei között az egységes, szabad Vietnamban. Ma, amikor a vietnami népnek a durva és igazságtalan külső nyomással kell szembenéznie, ismét biztosítjuk a testvéri Vietnamot arról, hogy határozottan támogatjuk az új társadalom építésére, a nép életfeltételeinek megjavítására, elidegeníthetetlen szuverén jogainak megvédésére, a Vietnami Szocialista Köztársaság, a szocializmus megbízható délkelet-ázsiai előőrse nemzetközi helyzetének megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. Vietnammal voltunk, vagyunk és leszünk. Közös ügyünk, a tartós béke, a népek függetlenségének és a társadalmi haladásnak ügye, a föld sok milliárd embere létérdekeinek felel meg — jelentette ki Brezsnyev. Beszéde végén az SZKP KB főtitkára hangoztatta: meggyőződése, hogy a madagaszkári elnök látogatása, moszkvai tárgyalásai hatékonyan hozzájárulnak a baráti kapcsolatok elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez, a béke és a haladás érdekében kifejtett közös külpolitikai tevékenység aktivizálódásához. A Madagaszkári Demokratikus Köztársaság elnöke pohárköszöntőjében hangsúlyozta: a két népet a közös célok fűzik össze szoros baráti kötelékkel. Ez a cél a szocialista társadalom létrehozása, amely a béke, az igazságosság, a haladás és a szabadság elveire épül. Didier Ratsiraka részletesen foglalkozott az afrikai helyzettel, elítélte azokat az imperialista erőket, amelyek azért akarnak tüzet szítani ezen a földrészen, hogy megmentsék pusztulásra ítélt pozícióikat. A madagaszkári elnök pénteken, a kora esti órákban szovjetunióbeli útjának első állomására, Jerevánba érkezett, ahol ünnepélyesen fogadták. Az örmény fővároson kívül Ratsiraka meglátogatja a Krím félsziget déli partvidékét is. (MTI) Kádár János felladtai Le Thanh Nghit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Le Thanh Nchit, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, miniszterelnök-helyettest, a magyar—vietnami gazdasági, műszaki-tudományos együttműködési kormánybizottság VII. ülésszakán részt vevő vietnami küldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Ott volt Nguyen Phu Loai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Le Thanh Nghi és Kádár János az MSZMP KB székházában. MAI SZÁMUNKBAN: Az integráció útján (3. oldal.) Tárca Terek, lehetőségek (4. oldal.) ülést tartott a fővárosi tanács Új lakáselosztási rendelet Budapesten (5. oldal.) Vándormadár a Váci úton, n. A csábítás trükkjei (6. oldal.) Csárdarend (6. oldal.) Olvasóink véleménye (10. oldal.) Jogi tanácsadó (10. oldal.) Gromiko-Vance találkozó lesz Genfben Mint a szovjet fővárosban hivatalosan bejelentették, Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter július 12— 13-án találkozik Genfben, hogy folytassa az új SALT-megállapodás előkészítésével összefüggő kérdések megvitatását. A szovjet és az amerikai diplomácia vezetője ezen kívül a felel kölcsönös érdeklődéséreszámot tartó kérdésekről is tárgyaltak. (TASZSZ) Angolai küldöttség érkezett Etiópiába Angolai küldöttség érkezett pénteken Addisz Abebába, hogy átadja Agostinho Netónak, az Angolai Népi Köztársaság elnökének üzenetét Mengisztu Hailé Mariam etiópiai állam- és kormányfőnek. A küldöttséget fogadta Feleke Gedle Giorgisz etiópiai külügyminiszter. Az etiópiai hírügynökség jelentése szerint a két fél eszmecserét folytatott a kontinens általános helyzetéről. (ADN) Az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszaka A plenáris ülés előtt a záróokmány Az ENSZ rendkívüli ülésszakán elfogadták a záródokumentum végleges tervezetét, és azt a közgyűlés plenáris ülése elé terjesztették jóváhagyás végett. A záróokmány négy részből áll: a bevezetőből, a nyilatkozatból, az akcióprogramból és a leszerelési tárgyalások nemzetközi mechanizmusával foglalkozó fejezetből. Hírügynökségeik a rendkívüli ülésszak egyik legfontosabb eredményének tekintik azt a megállapodást, amelyet négy atomnagyhatalom és a vezető el nem kötelezett országok képviselői értek el a genfi leszerelési bizottság átszervezésének kérdésében. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország javasolta, hogy az eddig 31 tagú genfi testületet bővítsék ki újabb hat országgal. Az el nem kötelezettek ajánlása szerint a genfi bizottság 40 tagúra bővülne. A küldöttek a testület átszervezésére tett alapjavaslat elfogadásán kívül megegyeztek abban is, hogy a leszerelési testület kibővítéséről akkor döntenek, amikor az új részvevők listájáról tárgyalnak. A genfi leszerelési bizottság az átszervezés után januárban ül össze először, s akkor már jelen lesz a testület munkáját eddig bojkottáló Franciaország képviselője is. (Párizs 1961 óta nem vesz részt a bizottság tevékenységében.) (MTI) Növekvő feszültség Libanonban Izraeli berepülések, provokációk a déli részen Libanon legnagyobb részén, egyebeik között Bejrútban is, robbanásveszélyes helyzet alakult ki. A főváros keleti részében gyakorlatilag megbénult az élet, bezártak az iskolák, az üzletek és a hivatalok. Az utcákat fegyveres csoportok tartják megszállva. A főváros nyugati szektoraiban pénteken szórványos lövöldözés hallatszott. Az ország déli részében a jobboldali milicisták tüzérsége csütörtökön ismét lőtte a dél-libanoni ideiglenes ENSZ-csapatok (UNIFIL) állásait Arkub térségben. Több ENSZ-katona megsebesült. A libanoni jobboldali provokációt az izraeli hadseregnek a Libanon szuverenitását sértő agressziói kísérik. Az izraeli tüzérség csütörtökön több órán át lőtte Nabatijet és a város környékét. Ezzel egyidejűleg a haditengerészet egységei Tripoli és Szidón körzetében behatoltak az ország parti vizeire. A libanoni partvédelem azonban meghátrálásra késztette a betolakodókat. Izraeli harci repülőgépek több kötelékben felderítő repüléseket hajtottak végre Libanon északi körzetei és Bejrút felett (TASZSZ)