Népszabadság, 1978. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara­­so fillér NÉPSZABADSÁG 1978. július 1., szombat AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXVI. évfolyam 153. szám Atomsorompó John Phillipsnek, az egyesült ál­lamokbeli Princeton Egyetem hall­gatójának neve bejárta a világsaj­­tót. Phillipsnek sikerült elkészíte­nie egy működőképes atombomba legapróbb részletekig kidolgozott pontos tervrajzát a korábban nyíltan publikált adatokból. Terv­rajzát szakértőik vizsgálták meg, s megállapították, igaz ugyan, hogy a technikai megoldások elmarad­nak attól, amit ma alkalmaznak, de a bomba működőképes lett vol­na. A fiatalember úgy nyilatko­zott, hogy bizonyítani kívánta: bárki építhet atombombát, ha ren­delkezik a szükséges plutónium­mal. Phillipsnek azóta követői is vol­tak, és ezek az esetek nagyon is elgondolkodtatóak. A tudományos­technikai haladás az elmúlt évti­zedekben szédítő ütemű volt: az ipar fejlődése szinte húzza maga után az energetikát, s az utóbbin belül mindinkább nő az atom­­energetika súlya. Olyan eljárások váltak és válnakk nemzetközileg ismertté, amelyek néhány évtized­del ezelőtt a legféltettebben őrzött titkot jelentették. Ebben az érte­lemben, az ún. atombombatitok a hetvenes esztendő második felé­ben nem titok többé. Ilyen körülmények között tisz­tábban látjuk annak a megálla­podásnak jelentőségét, amelyet tíz évvel ezelőtt kötöttek meg, s ame­lyet atomsorompónak nevezünk. A hozzá csatlakozó atomhatalmak vállalták, hogy semmilyen formá­ban nem adnak tovább atomfegy­vereket, a csatlakozó nem atom­hatalmak pedig arra kötelezték magukat, hogy nem szereznek be ilyen pusztító eszközöket. Az atomsorompót, az eddigi legna­gyobb lépést a nukleáris fegyver­zet elterjedésének megakadályo­zására más lépések is követték, így például megalakult és hasz­nos munkát végez jelenleg is az a tanácskozás, amelyet londoni klubnak neveztek el, s amelyben a hasadóanyagokat exportáló szo­cialista és tőkésországok dolgoz­nak ki irányelveket szállításaikra. A jelenlegi helyzetben azonban, a realitásokkal, a változó körül­ményekkel számolva, nyilvánvaló, hogy újabb erőfeszítésekre van szükség az atomfegyverek elterje­désének megakadályozására. Elő­ször is nem lehet szemet hunyni afelett, hogy az atombomba előál­lításának legalábbis a küszöbéig jutottak — ha ugyan nem jutot­tak e küszöbön túl — Dél-Afri­­kában és Izraelben. Nem szabad megengedni, hogy az apartheid és a területhódítás megszállottai egész térségek, földrészek békéjét fenyegessék. Hiszen e zónákban igen feszült a helyzet, és egyetlen atomfegyver robbanásának is láncreakciószerű következményei lehetnek. E rendszerek nyugati szövetségeseire természetesen kü­lönös felelősség hárul. Egy másik feladat a nukleáris fegyverrel nem rendelkező álla­mok lehető legszélesebb körének bevonása a konstruktív erőfeszí­tésekbe, kívánságaik, aggályaik figyelembevételével. Ezt a figyel­mességet demonstrálta, e célt szol­gálta az a legutóbbi moszkvai ál­lásfoglalás, amely deklarálta: a Szovjetunió soha, semmilyen kö­rülmények közt nem alkalmaz atomfegyvert olyan államokkal szemben, amelyeknek nincs ilyen fegyverük, s nem tárolnak ilyene­ket területükön. Az atomsorompó hatékonysága a nemzetközi stabilitás egyik kulcskérdése, s elválaszthatatlan a békés egymás mellett éléstől. Az emberiség mai és holnapi bizton­sága további, érdemi lépéseket követel, hogy a békés célú atom­­energetika fejlődése ne vezessen az atomfegyverek elterjedéséhez, s hogy a fénysorompó piros jelé­hez mindenki tartsa magát. Vajda Péter A Szovjetunió erősíti barátságát, együttműködését Vietnammal Leonyid Brezsnyev beszéde a madagaszkári elnök vacsoráján A hivatalos látogatáson a Szov­jetunióban tartózkodó Didier Rat­siraka madagaszkári elnök tisz­teletére a Kremlben csütörtök este adott díszvacsorán pohárköszön­­tőt mondott a szovjet és a ma­dagaszkári államfő. Brezsnyev pohá­rk­öszö­ntő­j­ében hangsúlyozta: " A szovjet embe­rek örülnek a Madagaszkári De­mokratikus Köztársaságban vég­bemenő társadalmi-gazdasági vál­tozásoknak, sok sikert kívánnak a szocialista forradalom chartája­ megvalósításához. Ezt az ideoló­­­­giai, politikai és gazdasági prog­­ramot, amely áttérést jelent a szocialista orientáció útjára, sze­mély szerint az ön vezetésével dolgozták ki, elnök úr — mon­dotta Leonyid Brezsnyev. — Afrika most rendkívül ki­terjedt és mondhatnám, nem túl­zottan egészséges érdeklődés tár­gya az imperializmus erős részé­ről — folytatta Brezsnyev. — A nyugati fővárosokban a rosszem­lékű gyarmati időkhöz hasonlóan egymást érik az afrikai problé­mákkal foglalkozó tanácskozások. Korántsem világos azonban, ki hatalmazta fel őket arra, hogy az afrikaiak nevében beszéljenek, róluk határozzanak, a földrajzi tények ellenére Afrikát az észak­­atlanti tömb érdekszférájába kap­csolják be. Vajon ki kérte fel őket arra, hogy fegyveres erővel durván avatkozzanak be a zaire-i eseményekbe, összekalapálják az úgynevezett Afrika-közi erőket, amelyek célja, hogy afrikaiak ke­zével gyilkolják az afrikaiakat. Brezsnyev emlékeztetett a szov­jet kormány Afrikával foglalkozó nyilatkozatára, amely kimondja, hogy az imperialisták elképzelé­sei veszélyeztetik az afrikai né­peket, ártanak a békének és az enyhülésnek. — Ami a Szovjetuniót illeti, Afrikában éppúgy, mint a világ más térségében, a nemzeti­ felsza­badító erők oldalán áll. Szolidá­risak vagyunk a népek igazságos felszabadító harcával, de ez ko­rántsem jelenti azt, hogy a Szov­jetunió ellenezné az olyan lépé­seket, köztük a diplomáciai lépé­seket, amelyek a létrejött problé­mák békés rendezésére irányul­nak, feltéve, hogy az ilyen meg­oldás megfelel a néped­ jogos ér­dekeinek. Nincsenek önző érdekeink Af­rika földjén. Szilárdan fellépünk az ellen, hogy az imperialista mo­nopóliumok elraboljá­­ az afrikai országok természeti kincseit. Ha­­­­tározottan ellenzünk mindenfajta beavatkozást az afrikai országok­­ és minden más ország belügyeibe. A Szovjetunió ellenzi a katonai tömbök létrehozását és az afrikai országok egymással szembenálló csoportosulásokra történő megosz­tását, ellenzi azt, hogy felszítsák Afrikában a gyarmati időkből visszamaradt területi és más vi­tákat — mondotta Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev méltatta a Szovjetunió és Madagaszkár kap­csolatainak fejlődését, majd így folytatta: — Szeretnék még egy kérdésről szólni ma. Július elején ünnepli meg a testvéri Vietnam népe, s vele együtt sok millió barátja, a Vietnami Szocialista Köztársaság kikiáltásának második évforduló­ját. Mi, szovjet emberek tiszteljük és szeretjük Vietnam népét, har­cokban edzett vezetőit, elviségü­­kért, a szocializmus eszméi iránti mélységes odaadásukért. Barátsá­gunk Vietnammal azokban a ne­héz években kovácsolódott össze, amikor ez a hősi nép az imperia­lista intervenciósok ellen küzdött. Ma e barátság új formákat ölt, elmélyül a békés szocialista épí­tés feltételei között az egységes, szabad Vietnamban. Ma, amikor a vietnami népnek a durva és igazságtalan külső nyomással kell szembenéznie, is­mét biztosítjuk a testvéri Vietna­mot arról, hogy határozottan tá­mogatjuk az új társadalom építé­sére, a nép életfeltételeinek meg­javítására, elidegeníthetetlen szu­verén jogainak megvédésére, a Vietnami Szocialista Köztársaság, a szocializmus megbízható dél­kelet-ázsiai előőrse nemzet­közi helyzetének megszilárdítására irá­nyuló erőfeszítéseit. Vietnammal voltunk, vagyunk és leszünk. Közös ügyünk, a tartós béke, a népek függetlenségének és a társadalmi haladásnak ügye, a föld sok milliárd embere létérde­keinek felel meg — jelentette ki Brezsnyev. Beszéde végén az SZKP KB fő­titkára hangoztatta: meggyőződé­se, hogy a madagaszkári elnök lá­togatása, moszkvai tárgyalásai ha­tékonyan hozzájárulnak a baráti kapcsolatok elmélyítéséhez és ki­szélesítéséhez, a béke és a hala­dás érdekében kifejtett közös kül­politikai tevékenység aktivizáló­dásához. A Madagaszkári Demokratikus Köztársaság elnöke pohárköszön­tőjében hangsúlyozta: a két né­pet a közös célok fűzik össze szo­ros baráti kötelékkel. Ez a cél a szocialista társadalom létrehozá­sa, amely a béke, az igazságosság, a haladás és a szabadság elveire épül. Didier Ratsiraka részletesen foglalkozott az afrikai helyzettel, elítélte azokat az imperialista erő­ket, amelyek azért akarnak tüzet szítani ezen a földrészen, hogy megmentsék pusztulásra ítélt po­zícióikat.­ A madagaszkári elnök pénte­ken, a kora esti órákban szovjet­unióbeli útjának első állomására, Jerevánba érkezett, ahol ünnepé­lyesen fogadták. Az örmény fő­városon kívül Ratsiraka megláto­gatja a Krím félsziget déli part­vidékét is. (MTI) Kádár János felladtai Le Thanh Nghit Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Le Thanh Nc­hit, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ját, miniszterelnök-helyettest, a magyar—vietnami gazdasági, mű­szaki-tudományos együttműködési kormánybizottság VII. ülésszakán részt vevő vietnami küldöttség ve­zetőjét. A szívélyes, baráti hangu­latú találkozón jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. Ott volt Ngu­­yen Phu Loai, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Le Thanh Nghi és Kádár János az MSZMP KB székházában. MAI SZÁMUNKBAN: Az integráció útján (3. oldal.) Tárca Terek, lehetőségek (4. oldal.) ülést tartott a fővárosi tanács Új lakáselosztási rendelet Budapesten (5. oldal.) Vándormadár a Váci úton, n. A csábítás trükkjei (6. oldal.) Csárdarend (6. oldal.) Olvasóink véleménye (10. oldal.) Jogi tanácsadó (10. oldal.) Gromiko-Vance találkozó lesz Genfben Mint a szovjet fővárosban hiva­talosan bejelentették, Andrej Gro­­miko szovjet és Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter július 12— 13-án találkozik Genfben, hogy folytassa az új SALT-megállapo­­dás előkészítésével összefüggő kérdések megvitatását. A szovjet és az amerikai diplomácia veze­tője ezen kívül a felel­ kölcsönös érdeklődésére­­számot tartó kér­désekről is tárgyaltak. (TASZSZ) Angolai küldöttség érkezett Etiópiába Angolai küldöttség érkezett pén­teken Addisz Abebába, hogy át­adja Agostinho Netónak, az An­golai Népi Köztársaság elnöké­nek üzenetét Mengisztu Hailé Ma­riam etiópiai állam- és kormány­főnek. A küldöttséget fogadta Fe­leke Gedle Giorgisz etiópiai kül­ügyminiszter. Az etiópiai hírügy­nökség jelentése szerint a két fél eszmecserét folytatott a kontinens általános helyzetéről. (ADN) Az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszaka A plenáris ülés előtt a záróokmány Az ENSZ rendkívüli ülésszakán elfogadták a záródokumentum végleges tervezetét, és azt a köz­gyűlés plenáris ülése elé terjesz­tették jóváhagyás végett. A záróokmány négy részből áll: a bevezetőből, a nyilatkozatból, az akcióprogramból és a leszerelési tárgyalások nemzetközi mecha­nizmusával foglalkozó fejezetből. Hírügynökségeik a rendkívüli ülésszak egyik legfontosabb ered­ményének tekintik azt a megálla­podást, amelyet négy atomnagy­hatalom és a vezető el nem köte­lezett országok képviselői értek el a genfi leszerelési bizottság át­szervezésének kérdésében. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország javasolta, hogy az eddig 31 tagú genfi testületet bővítsék ki újabb hat országgal. Az el nem kötele­zettek ajánlása szerint a genfi bi­zottság 40 tagúra bővülne. A kül­döttek a testület átszervezésére tett alapjavaslat elfogadásán kí­vül megegyeztek abban is, hogy a leszerelési testület kibővítéséről akkor döntenek, amikor az új részvevők listájáról tárgyalnak. A genfi leszerelési bizottság az átszervezés után januárban ül össze először, s akkor már jelen lesz a testület munkáját eddig bojkottáló Franciaország képvise­lője is. (Párizs 1961 óta nem vesz részt a bizottság tevékenységé­ben.) (MTI) Növekvő feszültség Libanonban Izraeli berepülések, provokációk a déli részen Libanon legnagyobb részén, egyebeik között Bej­rútban is, rob­banásveszélyes helyzet alakult ki. A főváros keleti részében gyakor­latilag megbénult az élet, bezár­tak az iskolák, az üzletek és a hi­vatalok. Az utcákat fegyveres cso­portok tartják megszállva. A fő­város nyugati szektoraiban pén­teken szórványos lövöldözés hal­latszott. Az ország déli részében a jobb­oldali milicisták tüzérsége csü­törtökön ismét lőtte a dél-libanoni ideiglenes ENSZ-csapatok (UNI­­FIL) állásait Arkub térségben. Több ENSZ-katona megsebesült. A libanoni jobboldali provoká­ciót az izraeli hadseregnek a Li­banon szuverenitását sértő ag­ressziói kísérik. Az izraeli tüzér­ség csütörtökön több órán át lőt­te Nabatijet és a város környé­két. Ezzel egyidejűleg a haditen­gerészet egységei Tripoli és Szi­­dón körzetében behatoltak az or­szág parti vizeire. A libanoni partvédelem azonban meghátrá­lásra késztette a betolakodókat. Izraeli harci repülőgépek több kötelékben felderítő repüléseket hajtottak végre Libanon észa­ki körzetei és Bej­rút felett (TASZSZ)

Next