Népszabadság, 1978. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

10 NÉPSZABADSÁG, 1978. július 12., szerda A két rendszer versenyéről I­RTA: V. M. KUDROV A két rendszer versenyérőől: kohol­mányok és tények címmel érdekes cikk jelent meg az Egyesült Államok­kal és Kanadával foglalkozó moszk­vai kutatóintézet folyóiratának 1978. 5. számában V. M. Kudrov tollából. A szerző polemizál az U. S. News and World Report és a L’Express c. la­poknak a szovjet és az amerikai gaz­daság összehasonlításával foglalkozó — 1977 végén közölt — cikkei tenden­ciózus megállapításaival. Az alábbiak­ban ismertetjük a tanulmány fonto­sabb részleteit és főbb összehasonlító adatait. Az októberi forradalom kira­gadta Oroszországot a véres im­perialista háborúból, megmentet­te az országot a nemzeti kataszt­rófától, megszabadította attól a veszélytől, hogy a külföldi tőke leigázza. A szovjethatalom ked­vező feltételeket teremtett a szé­les körű gazdasági építőmunká­hoz, az életszínvonal fokozatos emeléséhez. Az amerikai hetilap azonban nem ért egyet ezzel az értékelés­sel, s hogy kisebbítse a Szovjet­unió sikereit, először is meghami­sítja a termelés abszolút volume­nének arányát a cári Oroszor­szágban és az Egyesült Államok-A táblázatból azt látjuk, hogy a legutóbbi évtizedekben a gaz­daságf­ejlettség általános színvo­nalát tekintve a Szovjetunió lé­nyegesen megközelítette, sőt szá­mos területen jelentősen túlszár­nyalta az Egyesült Államokaa. Ipari termelése meghaladta az amerikai szint 80%-át. Ezeket az adatokat könnyen alátámaszthat­juk a fizikai mutatók gazdag gyűjteményét tartalmazó összeha­sonlításokkal. Köztudomású pél­dául, hogy a Szovjetunió lénye­gesen túlszárnyalja az Egyesült Államokat az acél-, nyersvas-,­­ iksz-, vas- és mangánérc, kő­olaj-, műtrágya-, acélcsőterme­lésben, a fővonali mozdonyok, traktorok (összteljesítmény alap­ján), gabonakombájnok, ipari széria, fűrészáru, cement, előre gyártott vasbeton szerkezetek és anyagok, gyapot, len, gyapjú, tej, teavaj, gyapjú- és pamutszövetek és más fontos termékek előállítá­sában. Igaz, e termékcsoportba általá­ban meglehetősen anyagigényes, gyártási technológiájukat tekintve hagyományos termékek tartoznak. Ami az élen járó technikát és technológiát igénylő korszerűbb termékeket illeti, beleértve a tu­dományigényes termékeket is, e téren a Szovjetunió még sok eset­ben elmarad az Egyesült Államok mögött. Vonatkozik ez egyes szin­tetikus anyagokra, különösen a műanyagokra és műszálakra, szá­mos gépipari termékre, főleg a járműiparra, az elektronikára, a rádiókészülékek, magnetofonok gyártására, a villamosenergia­termelésre (különösen az atom­erőművekben), a papír- és kar­tongyártásra. Az Egyesült Államok színvona­lát országunk a legjobban a be­rendezések és szerkezeti anyagok gyártása terén, azaz a gazdál­kodás anyagi-műszaki gerincét képező ágazatokban közelítette meg. Egészében véve — a szovjet közgazdászok becslése szerint — a Szovjetunióban az ipari terme­lőeszközök gyártása ma már el­éri az Egyesült Államok színvo­ltán. Felkerekíti ezt az arányszá­mot, és azt a következtetést vonja le, hogy 1060-ban Oroszországban az egy főre jutó termelés volume­ne az Egyesült Államok akkori szintjének 41%-a volt. Másodszor, a hetilap kijelenti, hogy az októ­beri forradalom 60. évfordulója idején „az amerikai gazdaság Oroszország termelésének csak­nem a kétszeresét állítja elő” (még mindig Oroszország néven emlegeti a Szovjetuniót, a terme­lés volumenén pedig a társadalmi összterméket érti). Harmadszor, ez utóbbi ugyancsak hamis állí­tásból kiindulva azt írja, hogy je­lenleg a Szovjetunióban az egy főre jutó társadalmi össztermék az Egyesült Államok jelenlegi szintjének csupán 42%-a, azaz a kettő aránya csaknem ugyanak­kora, mint egy évszázaddal ez­előtt, 1860-ban, amikor ez az arány szerinte 41% volt. A Szovjetunió és az USA Nézzük a tényeket és a számo­kat. nalának cca 90, a fogyasztási cik­kek gyártása pedig az amerikai színvonal több mint 65%-át. 1913 és 1977 között a Szovjet­unió nemzeti jövedelme 68-szoro­­sára növekedett, a népgazda­ság termelő állóalapjai 34-szeresükre, az ipari termelés 145-szörösére bő­vült. Ugyanakkor e hosszú idő­szakban a Szovjetunióban az ösz­­szes jelentős gazdasági mutató növekedési üteme jóval megha­ladta az Egyesült Államok hasonló mutatóinak növekedési ütemét. A Szovjetuniónak ez a fölénye a má­sodik világháborút követő évtize­dekben is ér­vényesült. Az 1971— 1976. években az ipari termelés átlagos évi növekedési üteme a Szovjetunióban 7,0%, az Egyesült­ Államokban pedig csak 3,1% volt. Viszont az amerikai gazdaság rendkívül egyenlőtlenül fejlődik, a termelés felfelé ívelő szakaszait elkerülhetetlenül recessziók, vál­ságok követik, és a növekedési ütem mutatójának grafikonja egy lázas beteg hőmérsékletét mutató görbére emlékeztet. Az 1869-től 1970-ig terjedő időszakban az Egyesült Államok ipari termelése 32 évben csökkent vagy egy hely­ben topogott, és — a kereken száz esztendőből — csak 68 évre volt jellemző a növekedés. Csupán a legutóbbi gazdasági válság idő­szakában (1973. november—1975. május) az ipari termelés volume­ne az Egyesült Államokban csak­nem 14%-kal csökkent. It az évtized alatt a szovjet nép­gazdaság gyökeres szerkezeti át­alakításának feladata, melyre nem kis mértékben hatott az ag­resszív külső erők tevékenysége is, szükségessé tette, hogy a ter­melési eszközök termelése jóval nagyobb ütemben növekedjék, mint a fogyasztási cikkeké. Az ipari termelési eszközök termelé­se (A csoport) 1913 és 1977 között a 348-szorosára növekedett, a fo­gyasztási cikkek termelése pedig (B csoport) a 45-szörösére. Így az­után az A csoportnak a teljes ipa­ri termelésben való részesedése az 1913-as 35%-ról 1976-ban 74%­­ra emelkedett. Bár nem mondhatjuk azt, hogy elégedettek vagyunk a termelő erőforrások hatékony kihasználá­sa tekintetében országunkban el­ért színvonallal és a hatékonyság növekedési ütemével. A munka­termelékenység az egész szovjet népgazdaságban az amerikai szintnek csak mintegy 40%-a; az iparban több mint 55, az építő­iparban több mint 65%-a. Mind­ez onnan adódik, hogy a Szovjet­unióban ma még a termelés sza­kosítása alacsonyabb szinten áll, mint az Egyesült Államokban. A termelés hatékonysági para­méterei között véleményünk sze­rint fontos szerepet játszik a ter­melés anyagigényessége. Óriási természetes nyersanyagkészletek­kel rendelkezünk, és a nyers­anyagot rendkívül olcsó belföldi áron osztjuk el az egyes ágazatok és vállalatok között az anyagi­műszaki ellátási terv keretében. Ezzel magyarázható, hogy a vég­termék egy egységére kivetítve rendszerint jóval több nyersanya­got használunk, mint az Egyesült Államok. Bár 21%-kal több acélt és 32%-kal több nyersvasat gyár­tunk, miint az Egyesült Államok, 20%-kal kevesebb ipari terméket gyártunk, és így a szovjet ipar fémigényessége 50, illetve 65%­­kal magasabb, mint az Egyesült Államoké. A Szovjetunió jelenleg a terme­lő erőforrások számos fajtájánál túlszárnyalja az Egyesült Államo­kat. Gondolunk itt a munkáéra létszámára, számos hasznos bá­­nyatermékre, a gépállományra. A viszonylag rövid történelmi idő alatt azonban még nem értük el azt az ipari fejlettséget és terme­lési kultúrát, amellyel az Egye­sült Államok rendelkezik, és egy­előre még nem mondhatjuk, hogy elég hatékonyan tudunk gazdál­kodni. De ezen a téren már a kö­zeljövőben lényeges fejlődés vár­ható, minthogy jelenleg a haté­konyság növelése végett a terve­zési rendszerben fokozatosan a megfelelő mutatókat és ösztönző­ket vezetünk be, és a kommunis­ta párt, a gazdasági szervek egyre nagyobb figyelmet fordítanak er­re a kérdésre. Az életszínvonal Az 17. S. News and World Re­­port sok helyet szentel a Szovjet­unió és az Egyesült Államok la­kossága életszínvonala egyes vo­natkozásai összehasonlításának. A L/Express csaknem teljes terje­delemben idézi e folyóirat követ­keztetéseit, csupán a Szovjetunió vonatkozásában rendkívül rossz­indulatú kommentárokkal egészí­ti ki őket. A lakosság életszínvonalát nagyrészt az élelmiszer-fogyasztás határozza meg, ami szorosan ösz­­szefügg a mezőg­azdasági terme­léssel. Ez utóbbi ma még bizonyos fokig korlátot szab a Szovjetunió­ban a fogyasztási színvonal nö­vekedésének. 1976-ban és 1977- ben a Szovjetunióban a gabona­félék átlagos évi termelése meg­haladta a 200 millió tonnát (az 1971—1975. évek 182 milliós átla­gával szemben), bár az 1977-es évben az időjárás meglehetősen kedvezőtlen volt. Az idei évre szóló tervelőirányzat 220 millió tonna szemes terménnyel számol Érdemes megemlíteni, hogy 1913-ban az ország gabonatermé­se 86 millió tonna volt A gabona egy részét exportálták, de egyál­talán nem azért, mintha a mező­­gazdaság termelése hatékony lett volna, és gabonafelesleg alakult volna ki. Az export az ország rendkívül nagy technikai elmara­dottságából, valamint onnan adó­dott, hogy a gépek importjához valamiféle valutát kellett szerez­ni. A gabonaexport a nép élet­­színvonalának rovására történt. Ma nagyszabású intézkedések tör­ténnek azért, hogy növeljük ezen ágazat műszaki ellátottságát, a ter­melés kultúráját és hatékonyságát. Ha az 1909—1913-as és 1971— 1975-ös időszakokat összehasonlít­juk, elmondhatjuk, hogy orszá­gunk mezőgazdasági termelésének átlagos évi volumene 3,5-szere­­sére, az egy lakosra jutó mező­­gazdasági termelés pedig 2,2-sze­­resére növekedett. Jóllehet még van bizonyos ga­bonahiány. A Szovjetunió vásá­rol meghatározott mennyiségű gabonát az Egyesült Államoktól és más tőkésországoktól 1975-ben a gabonabehozatal 15,9 millió, 1976-ban 20,6 millió tonna volt. Ez a mennyiség az ország tel­jes gabonatermésének mindössze 8—10%-a, és egyelőre azért van rá szükség, mivel nincs elég ta­karmányunk a szarvasmarha-ál­lomány ellátásához. Ez egyébként összefügg a takarmánygabona nem megfelelő színvonalú termelésével (éppen ezért főleg takarmánygabo­nát importálunk). Végül gazdasági szempontból gyakran előnyösebb számunkra, ha gabonát importálunk az ország keleti részén található távoli körzetek számára, mintha saját gabonánkat szállítjuk ilyen hatalmas távolságra óriási költ­séggel, és megterheljük e szállí­tással az amúgy is nagy árufor­galmat bonyolító vasútvonalakat. A Szovjetunió egyidejűleg expor­tál is gabonát, segítséget nyújt a testvén szocialista országoknak, valamint egyes olyan fejlődő ál­lamoknak, amelyek harcot foly­tatnak az imperializmus ellen tényleges függetlenségükért. Cé­lunk, hogy gabonából biztosítsuk az ország teljes önellátását. Az amerikai folyóirat nem tér ki a reáljövedelem és az életszín­vonal szükséges összehasonlításá­ra a Szovjetunióban és az Egye­sült Államokban. Ehelyett azt a munkaidőt hasonlítja össze, ame­lyet egy amerikai és egy szovjet munkásnak le kell dolgoznia ah­hoz, hogy bizonyos cikkeket meg­vásároljon. Ez az összehasonlítás azonban csupán a szovjet és az amerikai munkás nominálbérét veszi figyelembe, és teljes mér­tékben figyelmen kívül hagyja a szociális juttatásokat, amelyek a Szovjetunióban a lakosság reáljö­vedelmének fontos és egyre na­gyobb részét alkotják. A szovjet munkások és alkalm­azottak havi átlagbére — a fenti juttatások és kedvezmények összegével kiegé­szítve — 1977-ben 212 rubel volt, ebből a pénzben folyósított illet­mény 155 rubel. A Szovjetunióban az egészség­­ügyi ellátás és az oktatás csaknem teljesen térítésmentes, ugyanak­kor az Egyesült Államokban e szolgáltatások súlyos terhet jelen­­tenek a dolgozók családi költség­­vetésében, lényegesen csökkentik a reáljövedelmüket. A térítéses személyi szolgáltatások pedig a Szovjetunióban általában jóval olcsóbbak, mint az Egyesült Álla­mokban: a metró- és autóbusz­­jegy New Yorkban 50 centbe, Moszkvában 5 kopejkába kerül, a mozijegy 3—4 dollár, illetve 40 kopejka. A Szovjetunióban a lak­bér jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban (egy négy­zetméter területre átszámítva az amerikai lakbér egytizenketted része), a repülőjegy is jóval ol­csóbb, és így tovább. Egyébként a fent említett meg­közelítés teljes mértékben figyel­men kívül hagyja a jövedelmek és így az anyagi javak osztályok, társadalmi csoportok szerinti fel­osztását. Márpedig ismeretes — számos amerikai szakember is el­ismeri —, hogy az alacsony kere­setű dolgozók és családjuk élet­­színvonala a Szovjetunióban jó­val magasabb, mint az Egyesült Államokban, és hogy nálunk nincs és nem is lehet olyan nagy diffe­renciálódás a bérezésben, a va­gyoni helyzetben, mint ott. Történelmi okok Az említett körülményeket is figyelembe véve, a szovjet lakos­ság tényleges áru- és szolgálta­tásfogyasztásának átlagos színvo­nala mintegy a fele az amerikai­nak. A még meglevő lemaradás­nak történelmi okai vannak. Egy­részt az, hogy az októberi forra­dalom időpontjában a gazdasági fejlődés kiindulási színvonala ala­csony volt, a szovjet államnak há­borúkat kellett folytatnia, és meg kellett oldania a népgazdaság há­ború utáni helyreállítását, meg kel­lett küzdenie az iparosítás nehézsé­geivel, és hatalmas — eddig lakat­lan — területeken kellett beindí­tania az életet, sok más objektív tényezőről nem is szólva. Másrészt az, hogy az Egyesült Államokban a személyi jövedelmek színvonala magasabb, fejlődésének kedvező történelmi feltételeivel magyaráz­ható, azzal, hogy immár több mint 100 éve nem folyt háború az ország területén. Az Egy­esült Ál­lamok más országok népeinek hosszan tartó kizsákmányolása útján jutott jövedelmekhez, s érte el a technikai ellátottság és mun­katermelékenység magasabb szín­vonalát. Jelenleg azonban már kezdjük pótolni az elmaradást, fokozato­san felszámoljuk a különbséget A munkások és alkalmazottak ha­vi átlagbére a tizedik ötéves terv­ben csaknem 17%-kal, a kolhoz­tagoknak a közös gazdálkodásból származó jövedelme pedig 26%­­kal emelkedik, a társadalmi ala­pokból adott kedvezmények és ki­fizetések növekedése 30%-os lesz. A Szovjetunióban gyorsított ütemben nő a lakosság alacsony keresetű rétegeinek jövedelme, és óriási méretű a lakásépítkezés. Immár több mint tíz éve évente több mint kétmillió lakás épül Ugyanakkor ismeretes, hogy az Egyesült Államokban — más tő­késországokhoz hasonlóan — a lakáskérdés a múltban és ma is rendkívül súlyos probléma. A vá­rosok válsága és az ökológiai vál­ság olyan csapás lett, amelynek felszámolására kevés a remény. Évtizedek alatt az imperializ­mus számos nyílt és leplezett kí­sérletet tett arra, hogy megfordít­sa a történelem törvényszerű fo­lyamatát, elszigetelje a szocialis­ta országokat, hátráltassa gazda­sági fejlődésüket. Mindezek az akciói azonban szükségszerűen kudarcot vallottak. A szocializ­mus kézzelfoghatóan és követke­zetesen növelte a gazdasági erejét és tudományos-műszaki poten­ciálját, politikájának és ideoló­giájának nemzetközi befolyását. Meggyőzően bizonyította, hogy egyetlen emberöltő alatt képes nemcsak felszámolni az ország évszázados elmaradottságát, de meg tud oldani a dolgozó töme­gek szempontjából létfontosságú sok olyan problémát is, amelyet a kapitalizmus egyáltalán nem képes megoldani. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ALAPVETŐ GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZ­E­HASONLÍTÁS­A :A SZOVJETUNIÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK %-ABAN) 1313 1950 1957 1963 1974 Ipari termelés 0,­ 30 47 62 több mint 80 Mezőgazdasági termelés* SS 51 79 mintegy több mint St Széntermelés (egyezményes tüzelőanyagra átszámítva)t 39 72 83 91 Kőolaj 27 11 28 63 130 Földgáz 0,13 7 27 55 15 30 49 75 121 Nyersvas 13 32 41 82 132 Villamos energia (globális termelés)­ ** 21 41 51 Fémforgácsoló szerszám­gépek­ 41 116 ts 98 Műtrágya­ 31 (1960) 42 69 (1975) 126 Cement 13 26 58 111 175 * • 1976 kivételével annak az öt évnek az átlagát közöljük, melyek közül a fel­tüntetett év az utolsó. Legnagyobb külkereskedelmi partnereink (RÉSZESEDÉS AZ 1977. ÉVI FORGALOMBÓL SZÁZALÉKBAN.) NSZK Csehszlovákia Lengyelország .^Egyesült ^TyaKirályság Jugoszlávia, Brazília­ Olaszország Ausztria Franciaország Svájc 6 Lichtenstei Szovjetunió­­m Románia Legnagyobb külkereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Utána a legnagyobb forgalmat — mint a grafikon mutatja — az NSZK-val és az NDK-val bonyolítjuk le.

Next