Népszabadság, 1978. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
10 NÉPSZABADSÁG, 1978. július 12., szerda A két rendszer versenyéről IRTA: V. M. KUDROV A két rendszer versenyérőől: koholmányok és tények címmel érdekes cikk jelent meg az Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó moszkvai kutatóintézet folyóiratának 1978. 5. számában V. M. Kudrov tollából. A szerző polemizál az U. S. News and World Report és a L’Express c. lapoknak a szovjet és az amerikai gazdaság összehasonlításával foglalkozó — 1977 végén közölt — cikkei tendenciózus megállapításaival. Az alábbiakban ismertetjük a tanulmány fontosabb részleteit és főbb összehasonlító adatait. Az októberi forradalom kiragadta Oroszországot a véres imperialista háborúból, megmentette az országot a nemzeti katasztrófától, megszabadította attól a veszélytől, hogy a külföldi tőke leigázza. A szovjethatalom kedvező feltételeket teremtett a széles körű gazdasági építőmunkához, az életszínvonal fokozatos emeléséhez. Az amerikai hetilap azonban nem ért egyet ezzel az értékeléssel, s hogy kisebbítse a Szovjetunió sikereit, először is meghamisítja a termelés abszolút volumenének arányát a cári Oroszországban és az Egyesült Államok-A táblázatból azt látjuk, hogy a legutóbbi évtizedekben a gazdaságfejlettség általános színvonalát tekintve a Szovjetunió lényegesen megközelítette, sőt számos területen jelentősen túlszárnyalta az Egyesült Államokaa. Ipari termelése meghaladta az amerikai szint 80%-át. Ezeket az adatokat könnyen alátámaszthatjuk a fizikai mutatók gazdag gyűjteményét tartalmazó összehasonlításokkal. Köztudomású például, hogy a Szovjetunió lényegesen túlszárnyalja az Egyesült Államokat az acél-, nyersvas-, iksz-, vas- és mangánérc, kőolaj-, műtrágya-, acélcsőtermelésben, a fővonali mozdonyok, traktorok (összteljesítmény alapján), gabonakombájnok, ipari széria, fűrészáru, cement, előre gyártott vasbeton szerkezetek és anyagok, gyapot, len, gyapjú, tej, teavaj, gyapjú- és pamutszövetek és más fontos termékek előállításában. Igaz, e termékcsoportba általában meglehetősen anyagigényes, gyártási technológiájukat tekintve hagyományos termékek tartoznak. Ami az élen járó technikát és technológiát igénylő korszerűbb termékeket illeti, beleértve a tudományigényes termékeket is, e téren a Szovjetunió még sok esetben elmarad az Egyesült Államok mögött. Vonatkozik ez egyes szintetikus anyagokra, különösen a műanyagokra és műszálakra, számos gépipari termékre, főleg a járműiparra, az elektronikára, a rádiókészülékek, magnetofonok gyártására, a villamosenergiatermelésre (különösen az atomerőművekben), a papír- és kartongyártásra. Az Egyesült Államok színvonalát országunk a legjobban a berendezések és szerkezeti anyagok gyártása terén, azaz a gazdálkodás anyagi-műszaki gerincét képező ágazatokban közelítette meg. Egészében véve — a szovjet közgazdászok becslése szerint — a Szovjetunióban az ipari termelőeszközök gyártása ma már eléri az Egyesült Államok színvoltán. Felkerekíti ezt az arányszámot, és azt a következtetést vonja le, hogy 1060-ban Oroszországban az egy főre jutó termelés volumene az Egyesült Államok akkori szintjének 41%-a volt. Másodszor, a hetilap kijelenti, hogy az októberi forradalom 60. évfordulója idején „az amerikai gazdaság Oroszország termelésének csaknem a kétszeresét állítja elő” (még mindig Oroszország néven emlegeti a Szovjetuniót, a termelés volumenén pedig a társadalmi összterméket érti). Harmadszor, ez utóbbi ugyancsak hamis állításból kiindulva azt írja, hogy jelenleg a Szovjetunióban az egy főre jutó társadalmi össztermék az Egyesült Államok jelenlegi szintjének csupán 42%-a, azaz a kettő aránya csaknem ugyanakkora, mint egy évszázaddal ezelőtt, 1860-ban, amikor ez az arány szerinte 41% volt. A Szovjetunió és az USA Nézzük a tényeket és a számokat. nalának cca 90, a fogyasztási cikkek gyártása pedig az amerikai színvonal több mint 65%-át. 1913 és 1977 között a Szovjetunió nemzeti jövedelme 68-szorosára növekedett, a népgazdaság termelő állóalapjai 34-szeresükre, az ipari termelés 145-szörösére bővült. Ugyanakkor e hosszú időszakban a Szovjetunióban az öszszes jelentős gazdasági mutató növekedési üteme jóval meghaladta az Egyesült Államok hasonló mutatóinak növekedési ütemét. A Szovjetuniónak ez a fölénye a második világháborút követő évtizedekben is érvényesült. Az 1971— 1976. években az ipari termelés átlagos évi növekedési üteme a Szovjetunióban 7,0%, az Egyesült Államokban pedig csak 3,1% volt. Viszont az amerikai gazdaság rendkívül egyenlőtlenül fejlődik, a termelés felfelé ívelő szakaszait elkerülhetetlenül recessziók, válságok követik, és a növekedési ütem mutatójának grafikonja egy lázas beteg hőmérsékletét mutató görbére emlékeztet. Az 1869-től 1970-ig terjedő időszakban az Egyesült Államok ipari termelése 32 évben csökkent vagy egy helyben topogott, és — a kereken száz esztendőből — csak 68 évre volt jellemző a növekedés. Csupán a legutóbbi gazdasági válság időszakában (1973. november—1975. május) az ipari termelés volumene az Egyesült Államokban csaknem 14%-kal csökkent. It az évtized alatt a szovjet népgazdaság gyökeres szerkezeti átalakításának feladata, melyre nem kis mértékben hatott az agresszív külső erők tevékenysége is, szükségessé tette, hogy a termelési eszközök termelése jóval nagyobb ütemben növekedjék, mint a fogyasztási cikkeké. Az ipari termelési eszközök termelése (A csoport) 1913 és 1977 között a 348-szorosára növekedett, a fogyasztási cikkek termelése pedig (B csoport) a 45-szörösére. Így azután az A csoportnak a teljes ipari termelésben való részesedése az 1913-as 35%-ról 1976-ban 74%ra emelkedett. Bár nem mondhatjuk azt, hogy elégedettek vagyunk a termelő erőforrások hatékony kihasználása tekintetében országunkban elért színvonallal és a hatékonyság növekedési ütemével. A munkatermelékenység az egész szovjet népgazdaságban az amerikai szintnek csak mintegy 40%-a; az iparban több mint 55, az építőiparban több mint 65%-a. Mindez onnan adódik, hogy a Szovjetunióban ma még a termelés szakosítása alacsonyabb szinten áll, mint az Egyesült Államokban. A termelés hatékonysági paraméterei között véleményünk szerint fontos szerepet játszik a termelés anyagigényessége. Óriási természetes nyersanyagkészletekkel rendelkezünk, és a nyersanyagot rendkívül olcsó belföldi áron osztjuk el az egyes ágazatok és vállalatok között az anyagiműszaki ellátási terv keretében. Ezzel magyarázható, hogy a végtermék egy egységére kivetítve rendszerint jóval több nyersanyagot használunk, mint az Egyesült Államok. Bár 21%-kal több acélt és 32%-kal több nyersvasat gyártunk, miint az Egyesült Államok, 20%-kal kevesebb ipari terméket gyártunk, és így a szovjet ipar fémigényessége 50, illetve 65%kal magasabb, mint az Egyesült Államoké. A Szovjetunió jelenleg a termelő erőforrások számos fajtájánál túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Gondolunk itt a munkáéra létszámára, számos hasznos bányatermékre, a gépállományra. A viszonylag rövid történelmi idő alatt azonban még nem értük el azt az ipari fejlettséget és termelési kultúrát, amellyel az Egyesült Államok rendelkezik, és egyelőre még nem mondhatjuk, hogy elég hatékonyan tudunk gazdálkodni. De ezen a téren már a közeljövőben lényeges fejlődés várható, minthogy jelenleg a hatékonyság növelése végett a tervezési rendszerben fokozatosan a megfelelő mutatókat és ösztönzőket vezetünk be, és a kommunista párt, a gazdasági szervek egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre a kérdésre. Az életszínvonal Az 17. S. News and World Report sok helyet szentel a Szovjetunió és az Egyesült Államok lakossága életszínvonala egyes vonatkozásai összehasonlításának. A L/Express csaknem teljes terjedelemben idézi e folyóirat következtetéseit, csupán a Szovjetunió vonatkozásában rendkívül rosszindulatú kommentárokkal egészíti ki őket. A lakosság életszínvonalát nagyrészt az élelmiszer-fogyasztás határozza meg, ami szorosan öszszefügg a mezőgazdasági termeléssel. Ez utóbbi ma még bizonyos fokig korlátot szab a Szovjetunióban a fogyasztási színvonal növekedésének. 1976-ban és 1977- ben a Szovjetunióban a gabonafélék átlagos évi termelése meghaladta a 200 millió tonnát (az 1971—1975. évek 182 milliós átlagával szemben), bár az 1977-es évben az időjárás meglehetősen kedvezőtlen volt. Az idei évre szóló tervelőirányzat 220 millió tonna szemes terménnyel számol Érdemes megemlíteni, hogy 1913-ban az ország gabonatermése 86 millió tonna volt A gabona egy részét exportálták, de egyáltalán nem azért, mintha a mezőgazdaság termelése hatékony lett volna, és gabonafelesleg alakult volna ki. Az export az ország rendkívül nagy technikai elmaradottságából, valamint onnan adódott, hogy a gépek importjához valamiféle valutát kellett szerezni. A gabonaexport a nép életszínvonalának rovására történt. Ma nagyszabású intézkedések történnek azért, hogy növeljük ezen ágazat műszaki ellátottságát, a termelés kultúráját és hatékonyságát. Ha az 1909—1913-as és 1971— 1975-ös időszakokat összehasonlítjuk, elmondhatjuk, hogy országunk mezőgazdasági termelésének átlagos évi volumene 3,5-szeresére, az egy lakosra jutó mezőgazdasági termelés pedig 2,2-szeresére növekedett. Jóllehet még van bizonyos gabonahiány. A Szovjetunió vásárol meghatározott mennyiségű gabonát az Egyesült Államoktól és más tőkésországoktól 1975-ben a gabonabehozatal 15,9 millió, 1976-ban 20,6 millió tonna volt. Ez a mennyiség az ország teljes gabonatermésének mindössze 8—10%-a, és egyelőre azért van rá szükség, mivel nincs elég takarmányunk a szarvasmarha-állomány ellátásához. Ez egyébként összefügg a takarmánygabona nem megfelelő színvonalú termelésével (éppen ezért főleg takarmánygabonát importálunk). Végül gazdasági szempontból gyakran előnyösebb számunkra, ha gabonát importálunk az ország keleti részén található távoli körzetek számára, mintha saját gabonánkat szállítjuk ilyen hatalmas távolságra óriási költséggel, és megterheljük e szállítással az amúgy is nagy áruforgalmat bonyolító vasútvonalakat. A Szovjetunió egyidejűleg exportál is gabonát, segítséget nyújt a testvén szocialista országoknak, valamint egyes olyan fejlődő államoknak, amelyek harcot folytatnak az imperializmus ellen tényleges függetlenségükért. Célunk, hogy gabonából biztosítsuk az ország teljes önellátását. Az amerikai folyóirat nem tér ki a reáljövedelem és az életszínvonal szükséges összehasonlítására a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Ehelyett azt a munkaidőt hasonlítja össze, amelyet egy amerikai és egy szovjet munkásnak le kell dolgoznia ahhoz, hogy bizonyos cikkeket megvásároljon. Ez az összehasonlítás azonban csupán a szovjet és az amerikai munkás nominálbérét veszi figyelembe, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a szociális juttatásokat, amelyek a Szovjetunióban a lakosság reáljövedelmének fontos és egyre nagyobb részét alkotják. A szovjet munkások és alkalmazottak havi átlagbére — a fenti juttatások és kedvezmények összegével kiegészítve — 1977-ben 212 rubel volt, ebből a pénzben folyósított illetmény 155 rubel. A Szovjetunióban az egészségügyi ellátás és az oktatás csaknem teljesen térítésmentes, ugyanakkor az Egyesült Államokban e szolgáltatások súlyos terhet jelentenek a dolgozók családi költségvetésében, lényegesen csökkentik a reáljövedelmüket. A térítéses személyi szolgáltatások pedig a Szovjetunióban általában jóval olcsóbbak, mint az Egyesült Államokban: a metró- és autóbuszjegy New Yorkban 50 centbe, Moszkvában 5 kopejkába kerül, a mozijegy 3—4 dollár, illetve 40 kopejka. A Szovjetunióban a lakbér jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban (egy négyzetméter területre átszámítva az amerikai lakbér egytizenketted része), a repülőjegy is jóval olcsóbb, és így tovább. Egyébként a fent említett megközelítés teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a jövedelmek és így az anyagi javak osztályok, társadalmi csoportok szerinti felosztását. Márpedig ismeretes — számos amerikai szakember is elismeri —, hogy az alacsony keresetű dolgozók és családjuk életszínvonala a Szovjetunióban jóval magasabb, mint az Egyesült Államokban, és hogy nálunk nincs és nem is lehet olyan nagy differenciálódás a bérezésben, a vagyoni helyzetben, mint ott. Történelmi okok Az említett körülményeket is figyelembe véve, a szovjet lakosság tényleges áru- és szolgáltatásfogyasztásának átlagos színvonala mintegy a fele az amerikainak. A még meglevő lemaradásnak történelmi okai vannak. Egyrészt az, hogy az októberi forradalom időpontjában a gazdasági fejlődés kiindulási színvonala alacsony volt, a szovjet államnak háborúkat kellett folytatnia, és meg kellett oldania a népgazdaság háború utáni helyreállítását, meg kellett küzdenie az iparosítás nehézségeivel, és hatalmas — eddig lakatlan — területeken kellett beindítania az életet, sok más objektív tényezőről nem is szólva. Másrészt az, hogy az Egyesült Államokban a személyi jövedelmek színvonala magasabb, fejlődésének kedvező történelmi feltételeivel magyarázható, azzal, hogy immár több mint 100 éve nem folyt háború az ország területén. Az Egyesült Államok más országok népeinek hosszan tartó kizsákmányolása útján jutott jövedelmekhez, s érte el a technikai ellátottság és munkatermelékenység magasabb színvonalát. Jelenleg azonban már kezdjük pótolni az elmaradást, fokozatosan felszámoljuk a különbséget A munkások és alkalmazottak havi átlagbére a tizedik ötéves tervben csaknem 17%-kal, a kolhoztagoknak a közös gazdálkodásból származó jövedelme pedig 26%kal emelkedik, a társadalmi alapokból adott kedvezmények és kifizetések növekedése 30%-os lesz. A Szovjetunióban gyorsított ütemben nő a lakosság alacsony keresetű rétegeinek jövedelme, és óriási méretű a lakásépítkezés. Immár több mint tíz éve évente több mint kétmillió lakás épül Ugyanakkor ismeretes, hogy az Egyesült Államokban — más tőkésországokhoz hasonlóan — a lakáskérdés a múltban és ma is rendkívül súlyos probléma. A városok válsága és az ökológiai válság olyan csapás lett, amelynek felszámolására kevés a remény. Évtizedek alatt az imperializmus számos nyílt és leplezett kísérletet tett arra, hogy megfordítsa a történelem törvényszerű folyamatát, elszigetelje a szocialista országokat, hátráltassa gazdasági fejlődésüket. Mindezek az akciói azonban szükségszerűen kudarcot vallottak. A szocializmus kézzelfoghatóan és következetesen növelte a gazdasági erejét és tudományos-műszaki potenciálját, politikájának és ideológiájának nemzetközi befolyását. Meggyőzően bizonyította, hogy egyetlen emberöltő alatt képes nemcsak felszámolni az ország évszázados elmaradottságát, de meg tud oldani a dolgozó tömegek szempontjából létfontosságú sok olyan problémát is, amelyet a kapitalizmus egyáltalán nem képes megoldani. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ALAPVETŐ GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA :A SZOVJETUNIÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK %-ABAN) 1313 1950 1957 1963 1974 Ipari termelés 0, 30 47 62 több mint 80 Mezőgazdasági termelés* SS 51 79 mintegy több mint St Széntermelés (egyezményes tüzelőanyagra átszámítva)t 39 72 83 91 Kőolaj 27 11 28 63 130 Földgáz 0,13 7 27 55 15 30 49 75 121 Nyersvas 13 32 41 82 132 Villamos energia (globális termelés) ** 21 41 51 Fémforgácsoló szerszámgépek 41 116 ts 98 Műtrágya 31 (1960) 42 69 (1975) 126 Cement 13 26 58 111 175 * • 1976 kivételével annak az öt évnek az átlagát közöljük, melyek közül a feltüntetett év az utolsó. Legnagyobb külkereskedelmi partnereink (RÉSZESEDÉS AZ 1977. ÉVI FORGALOMBÓL SZÁZALÉKBAN.) NSZK Csehszlovákia Lengyelország .^Egyesült ^TyaKirályság Jugoszlávia, Brazília Olaszország Ausztria Franciaország Svájc 6 Lichtenstei Szovjetunióm Románia Legnagyobb külkereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Utána a legnagyobb forgalmat — mint a grafikon mutatja — az NSZK-val és az NDK-val bonyolítjuk le.