Népszabadság, 1978. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

1978. augusztus 1., kedd NÉPSZABADSÁG XI. VII. HAVANNA Szovjet—magyar ifjúsági találkozó „BKV-járat” a kubai fővárosban — Kétórás eszmecsere fiataljaink életéről (Kiküldött tudósítónktól.) A fesztivál jelentős rendezvé­nyei közé tartoznak a baráti ta­lálkozók. Részben a kötetlen is­merkedésre adnak módot, ismerő­sök üzeneteinek tolmácsolására, részben hivatalos megbeszélések­re. A magyarok vendégei voltak például a vietnami, a chilei, a ro­mán, a jugoszláv delegáció tagjai. Vasárnap a magyar küldöttek a szovjet klubban vendégesked­tek. Mint ilyenkor szokás, köl­csönös üdvözlésekkel kezdődött a program. A házigazdák nevében Borisz Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottságának első tit­kára mondott köszöntőt. Egyebek között megemlítette, hogy többen régi ismerősként látják egymást viszont, hiszen mindkét küldött­ségben akad néhány lány és fiú, aki a leningrádi szovjet—magyar barátság fesztiválon is részt vett. Tolmácsolta a Komszomol köszö­netét az Uszty-Ilimszkben dolgo­zó magyar brigád munkájáért. Maróthy László válaszolt az üd­vözlésre, aztán fiatal szovjet mű­vészek adtak rövid műsort, ízelí­tőt abból a programból, amelyet gálaestjükön mutattak be nagy sikerrel. Kisebb-nagyobb csopor­tokra oszlottak a küldöttségek. Valja Jefremova például a Vas megyeieket kereste, a testvérme­gyét. Valja pedagógus, matemati­kát tanít Pektubojevo falu egyik iskolájában. Sokan vették körül Róbert Rozsgyesztvenszkij költőt, akinek, mint elmondta, nagy élmény a kubai ritmusvilág. — A legegyszerűbb dalszöveg is lüktető ritmusú, akaratlanul is mozgásra, tánclépésre ingerel, utánozhatatlan. A tyumenyi olajmezőkről érke­zett Vlagyimir Glebov fúrómes­ter. — Nyugat-Szibériában nehéz körülmények között dolgozunk — magyarázta az érdeklődőknek. — A szibériai télben fúróállványo­kat állítani, acélcsöveket szerel­ni nem gyerekjáték. Nem taga­dom, van is bennünk büszkeség. Otthon ha kimondom, hogy a tyumeni körzetben végzem a munkámat, elismerően bólogat­nak. Az idén júniusban jelentet­tük, hogy egymillió tonna olajat termeltek a tyumeni kutak. A többi között azokból a furatokból is, amelyeket a mi ifjúsági brigá­dunk készített. Délben fél tizenkettőkor kez­dődött a találkozó. Havannában nem a legkellemesebb időpont ez táncra, dalra. A tűző napon ülő nézőnek sem könnyű. De hát ki törődik a meleggel, a verítékkel, ha jót beszélgethet? Például ar­ról is, hogy miben különbözik ez a fesztivál a többitől? A gondola­tot a magyar delegáció díszven­dégének, Nonn Györgynek a visz­­szaemlékezése indította el. Arról szólt, hogy 1945-ben a DIVSZ londoni alakuló ülésére miként jutott el a magyar küldöttség: — Nem volt repülőnk, vonat nem közlekedett. Vorosilov elv­­társ segített, adott repülőt Berli­nig, ott Zsukov elvtárs közbenjá­rására az angol királyi légierő vitt tovább minket. A visszautaztatást nem vállalták, hiszen mi magya­rok is támogattuk a jobb világ megteremtésének, a gyarmatosítás felszámolásának programját, így aztán a Dinamó sportegyesület — éppen Londonban vendégeskedett — hozott el bennünket Berlinig. Nos az akkori gyarmatokról ide Kubába független országok kép­viselőiként érkeztek a küldöttek. Nagyot változott a világ, s válto­zott vele Prágától Havannáig a fesztiválok hangulata is. Hétfőn a BKV havannai járatán utazunk a Budapest Klubba. Nem tévedés, a magyar delegáció „önálló közlekedési vállalatot” alapított. Egyik itt dolgozó magyar mérnök munkálta ki a menetrendet, a kül­döttség programjához igazítva a járatsűrűséget, s az állandó meg­állókat. Ideiglenes megálló bárhol lehet az útvonalon, elegendő hoz­zá az integetés, s nemcsak a ma­gyar buszoknak. Havannában sza­bad autóbuszt stopolni, bár némi kockázattal jár, hiszen ki tudja, merre kanyarodik. Szokványos hétköznapi este az óvárosban, azaz a Budapest Klub­tól száz méternyire már tülkölő autók sora. Szeretnének átjutni a tömegen. Keserves vállalkozás. A klubbal szembeni autóparkolóban állították fel a színpadot. Itt lép­nek fel a klub vendégei. Itt ját­szott váltott ellenfelekkel Gergely Gábor. Bár a nézők az asztalhoz szorítottak, a világbajnok asztali­teniszező ellen a legjobb havan­nainak öt poénja tellett. Persze amatőrök jelentkezhettek. Gáspár Tamás birkózónk a „szkandere­­zésben”, a kézlenyomásban nem talált legyőzőre. Polák Ferenc fa­faragóművész érkezése kisebb ria­dalmat keltett, hiszen mit akar­hat itt egy fejszés ember. A szé­pen faragott tuskó bizonyítja ba­rátságos szándékát. A beszélgetésre, vitára érkező delegátusok sem szabadulnak egykönnyen. Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság tit­kára és Erődi Péter, az V. kerületi KISZ-bizottság titkára vagy két órán keresztül bírta erővel. Az if­júsági törvényről faggatták őket, a magyar tapasztalatokról. A té­ma Kubában nagyon is időszerű. Elfogadták már a kubai gyermek- és ifjúsági törvényt, a fesztivál idején hirdetik majd ki. Maros Dénes Mint a Magyar Távirati Iroda tudósítói jelentik, szombaton a havannai Világifjúsági és Diák­­találkozó hat állandó politikai központja is megtartotta megnyi­tó ülését. Magyar vitaindító felszólalás­sal kezdte meg munkáját az I-es számú vitaközpont. A legfonto­sabb havannai vitafórum elnöksé­gében a magyar képviselőn kívül a Szovjetunió, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Lengyelország Franciaország, Jugoszlávia, Viet­nam, Svédország, Brazília, Ja­pán, Uruguay, Libanon, Angola, Madagaszkár és az NSZK fiatal­jai, valamint három nagy nem­zetközi ifjúsági szervezet képvise­lői vesznek részt. A megnyitón Rajcsányi Péter, a magyar VIT- delegáció politikai csoportjának tagja hangsúlyozta: az emberiség előtt a fegyverkezési hajsza meg­fékezésének, vagy egy új világ­égés fellobbanásának lehetőségei állnak. Javasolta: az európai eny­hülés, a békéért vívott harc szol­gálatára hozzanak létre összeuró­pai ifjúsági tömörülést. Felszólí­totta az európai kontinens fiatal­ságát, hogy tevőlegesen vállaljon részt a reakciós és háborút szító erők elleni küzdelemben. A részvevők hangoztatták: Ami­kor világszerte 500 millió ember soha nem lakik jól, évenként 450 milliárd dollárt fordítanak fegyverkezésre; ez az összeg a fejlődő országoknak nyújtott anyagi támogatás huszonötszöröse. Négyszázezer tudóst és magasan kvalifikált műszaki szakembert foglalkoztatnak a hadiiparban, miközben a fejlődő országok kró­nikus szakemberhiánnyal küsz­ködnek. Támogatták a felszólalók a neutronbomba elleni világmé­retű kampányt, elítélték a pekin­gi kormánynak az imperialista hatalmakkal szövetkező politiká­ját, és állást foglaltak a leszere­lési világértekezlet összehívása mellett. Az I-es számú politikai vitaköz­pont első ülésén az angol és svéd javaslattevők az emberi jogokra való hivatkozással napirendre akartak erőszakolni olyan kérdé­seket, amelyek nem tartoznak sem a VIT, sem a fórumainak munká­jához, és egyébként is durva be­avatkozási kísérletek a Szovjet­unió és más szocialista országok belügyeibe. Ezeket a javaslatokat az elnökség elvetette. Vasárnap kezdte meg munkáját a VIT nemzetközi szolidaritási központja keretében működő nem­zetközi bíróság. E témában a vád­lók: a palesztinai nemzeti VIT- előkészítő bizottság. A nemzetkö­zi bíróság elnöki tisztét Hugó Vil­­lar, a Nemzetközi VIT-előkészítő bizottság uruguayi tagja látja el. (MTI) Pasztuhov, a Komszomol és Maróthy László, a KISZ KB első titkára a szovjet és a magyar fiatalok találkozóján. Szolidaritási nagygyűlés az arab népek jogaiért a havannai kikötőben. 3 ••Ügyfél a tanácsnál A tanácsok hivatalaiban zajló ügyintézés a lakossághoz fűződő mindennapos kapcsolat egyik fon­tos, az állampolgár számára talán legjobban érzékelhető formája. Az ügyintéző munka a tanácsi tevékenységnek csak egy része ugyan, de jelentősége, következ­ménye annál nagyobb. Az ügyfe­lek joggal kifogásolják, ha ügyeik intézésében halogatást, ridegsé­get, közönyt, hozzá nem értést ta­pasztalnak, egyszersmind az ál­lampolgárok igényessége fejező­dik ki abban, ha a saját, mégoly bonyolult ügyeikben tisztán akar­nak látni. Joggal igénylik, hogy ügyeikben mindenkor határidőre, szakszerűen, részrehajlás nélkül, meggyőző indoklással válaszolja­nak, határozott igennel vagy nem­mel. A községekben is! A hatáskörrendezés következté­ben megnövekedett a helyi taná­csok szerepe, feladata­ legfőbb fó­rumaivá váltak az ügyintézésnek. Ennek bizonysága, hogy megyénk­ben ma már az ügyek 86 százalé­kát ott intézik, ahol a döntés fel­tételei a legkedvezőbbek, örven­detes, hogy a helyi tanácsokban a több munka és nagyobb felelősség mellett, magasabb színvonalú a munka, kevesebb a kifogás. Megyénkben évenként több mint félmillió ügy foglalkoztatja ta­nácsainkat Az első fokú hatá­rozatok száma mintegy százezer. A fellebbezések száma csökken, 2500 körül alakul, ebből másodfo­kon általában 700 esetben sem­misítik vagy változtatják meg az alaphatározatokat. Nem kétséges, hogy bármily elenyésző számról van szó, a családok, emberek, aki­ket a rossz döntés érint, nem az ügyintézőt, hanem általában a ta­nácsokat marasztalják el. Az ügyintézés egyszerűsítése át­gondolt programot, elemzést kí­ván, ezért a felesleges eljárási mozzanatok felderítésére rend­szeresen vizsgáljuk az ügymene­tet. Ennek eredménye a többi kö­zött, hogy egyszerűsítettük az in­gatlanforgalommal, a kisajátítási eljárással, az adóztatással, a szo­ciálpolitikai ügyekkel, az iskolai adminisztrációval kapcsolatos el­járást, s csaknem 30 százalékkal csökkentettük a hatósági bizonyít­­ványok számát. Egységes iratmin­tákat, űrlapokat is készítettünk. Az ügyintézés színvonalát emeli az ügyfélfogadásnak az élethez rugalmasabban igazodó rendje és kulturáltsága. Megyénk több nagy­községében és városában, például Debrecenben és Hajdúnánás vá­rosokban, Balmazújváros, Hajdú­­hadház, Hajdúdorog, Polgár nagy­községekben, már ügyfélfogadási irodák működnek, munkaidőn túl is ügyeleti szolgálatot tartva. Haj­­dúdorogon az ipari üzemekben is rendszeresen tartanak fogadóórát, ahol nemcsak felvilágosítást ad­nak, hanem a helyszínen, érdem­ben is intézkednek. Gondoskod­tunk arról, hogy a közös tanácsú községek társközségeiben szak­­igazgatási kirendeltségek működ­jenek, és ott intézzék a hatósági ügyek zömét. Továbbképzés, gépesítés A szocialista demokrácia folya­matos fejlesztése, az állampolgá­rok eredményes, aktív részvétele a közéletben igényli a szocialista társadalom tagjaitól, hogy kellő jogi műveltségük legyen. Ezt szol­gálja többek között a tanácsi szer­vek jogpropaganda-tevékenysége, s ezért kívánja meg a vb, hogy minden tanácsi vezető és ügyinté­ző tekintse kötelességének a jog­propaganda-munkát is. Erőtelje­sen szorgalmazzuk, hogy munká­jukat, hivatásukat értő és szerető dolgozók alkossák az ügyintézői gárdát, olyanok, akik az ügyek mögött az embereket, az emberi sorsot is látják. Ezért fordítunk fokozott figyelmet a személyzeti és továbbképzési munkára. A ve­zetők kiválasztásánál nagy hang­súlyt kap az új és az egyszerűbb megoldások iránti fogékonyság. Talán nem érdektelen, hogy a községi tanácsok valamennyi vb­­titkárának megvan az előírt ké­pesítése, s az ügyintézők csaknem egyharmadának is már felsőfokú iskolai végzettsége van. Az elnö­kök 75 százaléka közép-, vagy fel­sőfokú iskolát és marxista esti egyetemet végzett Azonban azt sem hallgathatjuk el, hogy nagy szükségünk volna a szakigazgatá­si szolgáltatásban mind több, job­ban képzett emberre. Megyénkben a tanácsoknál legalább száz szak­emberre — közgazdászra, jogász­ra — lenne igény. Kedvező vi­szont, hogy most is 140 tanácsi dolgozó tanul egyetemen és főis­kolán. A munkafeltételek javítá­sával és korszerűsítésével is fo­lyamatossá és gyorsabbá akarjuk tenni az államigazgatási szolgál­tatást Ahol lehetett, az elmúlt időszakban gépesítettük az irodai munkát számítógépekkel láttuk el a pénzügyi osztályokat. Dolgo­zunk a mikrofilmes adattárolá­son, kezd terjedni a magnetofon használata. Érzékelhető a lakosság körében is az ügyintézés javítására tett megannyi erőfeszítés, bár akad még tennivalónk. A megnöveke­dett építkezési kedvvel az építés­ügyi hatósági munka még nem tud lépést tartani. Emiatt érkezett az elmúlt időszakban a legtöbb megalapozott fellebbezés a taná­csokhoz. Származik ez abból is, hogy egyfelől több az elbírálandó kérés, ehhez kevés a szakembe­rünk, másfelől viszont túl sok az építéssel kapcsolatos jogszabály, amit nem ismer eléggé a lakosság. Az építkezők helyzetének meg­könnyítése érdekében építési tá­jékoztatót adtunk ki, a városok­ban és nagyközségekben építési napokat szerveznek. A helyi taná­csoknál is vannak biztató törek­vések a magasabb színvonalú, helyben való ügyintézésre. Azt természetesnek tartjuk, hogy min­den falut nem kell és nem is le­het minden hatósági tevékenység­ben magasan képzett szakemberrel ellátni, egy kis településen az épí­tési hatósági munkakör betöltésé­re nincs szükség építészmérnökre vagy technikusra. Viszont indo­kolt, hogy két-három község együtt foglalkoztasson ilyen szak­embert. A megyében 10 települé­sen már így látják el az építési hatósági feladatokat A bevált ta­pasztalatok alapján további 15— 16 településen tervezzük ezt a megoldást. A köz szolgálatában szólni kell arról is, hogy elis­merjük, megbecsüljük a lelkiis­meretes ügyintézői munkát, vi­szont fokozottan számonkérjük a mulasztásokat, megköveteljük, hogy munkájáért, intézkedéséért mindenki vállalja is a felelőssé­get. Senki sem bújhat valamely szerv tekintélye mögé, onnan fe­leslegesen nem küldözgetheti az ügyfeleket, az ügyiratokat jogsza­bályi kötöttségekre való hivatko­zással. Szóvá kell tenni azonban némelyik állampolgár kifogásol­ható magatartását. Megyénkben is vannak úgynevezett notórius be­jelentők, vizsgáltatók. Hiába kap­ják meg az ügyük intézésében hozott döntést, ha az számukra nem kedvező, ismét tollat vesz­nek kezükbe, és másik, majd a következő szervhez írnak, pana­szolnak, s a végén különböző szervek foglalkoztatják egymást a levelek miatt. Ezek a gyakori is­métlődő vizsgálatok sok energiát kötnek le és hasznos munkától vonnak el szakembereket. Állás­pontunk: a kedvezőtlen döntése­ket is tudomásul kell venni min­denkinek, ha megfelelnek a jog­szabályi rendelkezéseknek. Szembeszállunk minden olyan nézettel, amely a szükséges admi­nisztrációt is feleslegesnek tartja. A tervszerű munka, annak rögzí­tése, az élethez igazodó határo­zatok, döntések, jogszabályok tár­sadalmunk rendjéhez tartoznak, s ennek nincs köze a bürokráciá­hoz. Az egyszerűsítéseknél mi nem olyasmikre gondolunk, ame­lyek a tanácsi szervek tevékeny­ségét könnyítik, viszont nehezítik az ügyfelek dolgát. Ellenkezőleg: eredményeinket abban látjuk biztosítottnak, ha munkánk a la­kosság érdekeinek megfelel, tény­legesen a köz szolgálatát jelenti. Dr. Szabó Imre , Hajdú-Bihar megyei tanács elnöke

Next