Népszabadság, 1978. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

1918. augusztus 27., vasárnap NÉPSZABADSÁG t cs­itvári krónika 7. A GONDOS VÁLLALAT Az alább közölt történet a csitvár­­pusztai Szép Élet Vegyesipari Szövet­kezet nyúlbőrfeldolgozó üzemében játszódott le. Ha ilyen dolgok más helyen is előfordulnak, az egyszerű vé­letlen. Az irodaépület előtt reggel 8 órakor már nem volt parkoló­hely. Ezért az újonnan érkezett kénytelen volt kanárisárga Zsigu­lijával az utca túloldalán meg­állni, ott bőséges volt az árnyék, nem forrósodott át a kocsi. Bent az irodában bekopogott az ajtón. Éppen ifjú Keményfi Balázshoz csöppent be, akit amúgy is azért függetlenítettek, hogy a vendé­gekkel foglalkozzon. Ehhez képest elég barátságtalanul fogadta Bor­da Simont. „Nézze, kollégám — ezt mondta —, ma jön ide öt cseh, öt török, öt görög. Hány ember is ez? Lesznek vagy húszan. Ezért kérem, végezzünk röviden.” A jö­vevényt azonban ez nem hatotta meg. Persze, ha külföldit várnak, akinek zsebében ráadásul konver­tibilis valuta csörög, máris bá­rányt ölnek, jönnek az erre a cél­ra tartogatott, tűzrőlpattant népi csajok — a magyar dolgozó meg előszobázzon. „Ezt azonban én­­velem nem csinálja meg, uraság elvtárs — mondotta. — Én ugyan­is nem a nyúlbőrfeldolgozó elmé­leti felkészültségű nagyságaihoz, hanem egy egyszerű kétkezi be­dolgozóhoz, özvegy Máczik Lajos­áéhoz jöttem. Persze magának rangon aluli, hogy őt ismerje!” Ifj. Keményfinek is jól felvág­ták a nyelvét. Véletlenül éppen Máczik nénit ismerte, mert az asszonynak jó bora van. Külföl­diek társaságában eljárt hozzá iszogatni. „Milyen ügyben keresi? — kérdezte ridegen. — Könyv­ügynök? Zsófiim nem olvas. Kül­földi frottírtörülközőket árul? Zsófika maga fon és sző! Libatollat venne? Zsófika nem tart libát/ Bort akar venni...? Közben az ablak előtt lefékezett két nagy fekete autó. „Itt van­nak a görögök! Na, isten vele — ezt kiáltotta a külországfelelős. — Máczikné címe: Alsó Sárdagasz­­dűlő 1645, mondja meg neki, dél­után megyünk egy kis borkósto­lóra, talán huszonöten. Mindig balra menjen, aztán mindig jobb­ra, odaér." Persze öreg este lett, mire Bor­da Simon rábukkant az özvegy házára. Akkor is az vezette nyom­ra a végtelen rónaságon, hogy vi­haros erejű ének áradt a szobá­ból Ott vágni lehetett a füstöt, a messziről érkezett vendégeket már levette lábukról a hegy tüzes le­ve. A lármát a magyar kísérők csapták. Olyan szívhez szólóan ha­­­­toltak, hogy attól a kőszikla is megolvadt volna, nemhogy az er­re a célra függetlenített, tűzről­pattant népi csajok szíve ellenáll­hatott volna. „Máczik néni, elv­társnő — szólt Borda megillető­­dötten —, én a Vállalattól vagyok. A Szervjavszolg megyei központ­jának szakszervezeti csúcsbizott­sága küldött magához." Nem foly­tathatta, mert Máczikné máris a keblére borult, és hangosan zoko­gott. Húsz éven át volt hivatal­­segéd a megyei Szerv­jav­szolgnál. Már öt éve nyugdíjba ment. Nagy fájdalmára azóta senki sem ke­reste fel. Azt sem kérdezték el-e, hal-e Zsófika néni? „Üljön le, La­pocka elvtárs ... Igyon.” Borda leült­. Reggel puha ágyban ébredt. A nagypénzű vendégek még a fal mellett horkoltak, a magyar kísé­rők népes csapata azonban már hagymás kakasvért sütött magá­nak, és szidta a sütőipari válla­latot, miért nem tud olyan­­oszlás kenyeret készíteni, mint Zsófi né­ni? Máczikné ágyba hozta Bordá­nak a féldeci kisüstit és a pap­rikás kakasmájat. Az még nem tért egészen magához. „En­nek csak egy mája van, mama?” — kérdezte, s már jött is a máso­dik adag, két babszem formájú belső rész. „Jobb, mint a máj. Ge­rinc szaki, de ne mutassa a többi­nek, mert elveszik.” Borda lassan kijózanodott, és közölte az özvegy­gyel, hogy most már beszélgesse­nek, mert nem tud sokáig marad­ni. Zsófi néni ellátta az Európa több vidékéről érkezett, a nyúl­­bőr iránt egyelőre csak halványan érdeklődő nagypénzű jövevénye­ket, majd leültette vendégét „Me­séljen — szólt —, engem minden érdekel, ami a Szervjabszolgnál azóta történt. Mit csinál a Janika? Hát Gabriella? Szerénke nyugdíj­ba ment már?” De Borda leintette. „Majd más­kor — így szólt. — Sajnos ilyen haszontalanságokra most nincs időm. Azért jöttem, mert maga eléggé el nem ítélhető módon ha­vi három forint tagdíjat fizet a szakszervezetében, és közben itt nagy pénzt keres, bedolgozással. Csak közölni ak­artam, hogy ja­nuár elsejétől visszamenőleg emel­kedett a tagdíja." Máté György VODECION a M­ARKAIMMT MSI - .....- ■ ■1 elemmel és hálózatról működő TÁSKARÁDIÓK SIRIUS DE LUXE 2 normál, URH-sávon programozható, ára: 2750 FtöTp-hitel. STAR magnetofon kombiná­cióval, ára:4600 FtöTp-hitel. GREENWICH, PÁRIZS, BUDAPEST Mennyi a pontos idő? A hét egyik érdekes hírének margójára Bizonyára sokan felfigyeltek ar­ra a rövid hírre, amelyet szerdai számában a Népszabadság is kö­zölt: PÁRIZSI IDŐ. A francia főváros­ban kedden hivatalosan bejelentet­ték, hogy Franciaországban és ten­gerentúli területein „pontatlanság miatt”, eltörlik a greenwichi idő használatát. Franciaország a jövőben a Párizsban székelő „nemzetközi idő­hivatal” által megállapított időhöz ragaszkodik. Mit is jelentett ez a hír? És va­jon Magyarország „greenwichi” vagy „párizsi idő” szerint számol­ja az időt? A rádióban hallható „pontos idő” Greenwichhez vagy Párizshoz igazodik? Mindenekelőtt talán nem fölös­leges tisztázni — bár ezt kevesen gondolták —, hogy a francia idő­­módosítás nem a zónaidő megvál­toztatását jelenti. Franciaország­ban az idő megegyezik az angliai­val (kivéve a nyári időszámítás idejét). Magyarországon az órák egy órát előbbre járnak („közép­európai zónaidő”) ahhoz képest, amit Angliában mutat az óra. Az Országos Mérésügyi Hivatal­ban egy alagsori helyiségben, hő- és nedvességváltozástól, sőt a mágnesesség hatásától is védett helyen egy körülbelül 40x40 cen­timéteres, 20 centiméter magas, igénytelen külsejű szerkezet nyug­szik egy állványon. Néhány ve­zeték csatlakozik hozzá. Ez a ma­gyarországi időetalon, ez méri a magyarországi pontos időt, és eh­hez igazodik a pontos idő min­den olyan magyar szervnél és in­tézménynél, amelynek erre szük­sége van, például a műholdakat megfigyelő állomások közül a penci Kozmikus Geodéziai Obszer­vatóriumban. Az említett szerkezet egy cé­ziumára, 1975. márciusában he­lyezték üzembe. Akkor mi is jog­gal közzétehettük volna Magyar­­országra vonatkozólag ugyanazt a hírt, amelyet Franciaországban most tettek közzé. A tévesen pá­rizsinak nevezett időszámításra való átállás ugyanis nálunk ak­kor történt. A Föld pontatlan Annak megértéséihez, hogy mi is az a „párizsi idő”, vagy hiva­talos és szakszerű nevén UTC, egy kicsit vissza kell nyúlnunk a múltba. Az időszámítás alapegy­sége kezdetben egy olyan időtar­tam volt, amelyet a Föld forgá­sából vezettek le. Földünk, amint ezt minden iskolás gyerek tudja, 24 óra alatt megfordul a saját tengelye körül. Azt az időtarta­mot, amely ugyanazon a helyen a Nap két egymást követő napi de­lelése között eltelt, egy napinak nevezték el, ezt osztották fel 24 egyenlő részre, órákra, az órákat pedig tovább percekre és másod­percekre. Csakhogy már a XVIII. század­ban, az ingaórák korában megál­lapították, hogy valami nincs rendiben. A két delelés között nem pontosan 24 óra telt el, hanem ki­­sebb-nagyobb eltéréseit mutatkoz­tak. Eleinte természetesen az órá­sokat gyanúsították pontatlan munkával, sok-sok órás pontos munkája és ezek figyelmes ellen­őrzése azonban végül világossá tette, hogy a Föld n­em forog egyenletesen. Ez a magyarázata annak, hogy a két delelés közöt­ti időtartam változik. Több csillagvizsgáló intézet először és elsősorban a híres ang­liai greenwichi csillagvizsgáló (amely különben már harminc éve nem Greenwichben működik, hanem Abingerbe települt át) a Föld tengely körüli forgásában mutatkozó rendszeres változáso­kat figyelembe véve meghatáro­zott egy úgynevezett középnapot. Ezt a napot­ osztották fel azután 24 órára, a napokat percekre és így tovább, és ez az időskála az, amelyet hosszú ideig használtak. A szakemberek UTO-nak nevezik. A három betű közül az első ket­tő az univerzális és az idő jelen­tésű angol sza­vak kezdőbetűje — az utolsó jel azonban nem O betű, hanem nul­la. Ennek a nullá­nak a magyará­zata az, hogy to­vábbi, a koráb­binál alaposabb mérések tekintet­bevételével kor­rigálták és pon­tosabbá tették az időskálát, s a mind jobb skálá­kat azután UT1- gyel és UT2-vel jelölik. Erre a hajózásban és a repülésben volt és van szükség, a navigációhoz, a hely meghatáro­zásához. A Föld pólusainak ván­dorlása is befo­lyásolja boly­gónk forgását, és ezzel természe­tesen az erre alapozott időskálát is. Ezenkívül megállapították, hogy Földünk forgásában kimutatható egy fél- és egy egyéves periódus­ban ismétlődő szabálytalanság is; ezek eredete egyelőre még tisztá­zatlan. Az előbbi korrekció tekin­tetbevételével kapták az UT1-es, az utóbbinak a felhasználásával pedig az UT2-es időskálát. Napi 0,003 másodperc Ezek az időskálák mind Föl­dünk saját tengelye körüli forgá­sán alapulnak. Bárhogyan fino­mítják és javítják is azonban az idő­számítást, egy napi három ezred­­másodperces bizonytalanság meg­van, és kiküszöbölhetetlen. Ko­runkban, az űrkutatás korában azonban ez a pontatlanság már megengedhetetlen! Ezért határoz­tak úgy a mérésügy szakemberei, hogy más alapra helyezik az idő­mérést. Az időskála alapja a Súlyok és Mértékek Nemzetközi Bizottságá­nak határozata alapján 1964 óta egy olyan szerkezet, amely a cé­zium nevű elem felhasználásával előállít egy rendkívül pontos és csak egyetemes természeti állan­dóktól függő rezgést, s ebből le­származtatható az egység, a má­sodperc időtartama. Ilyen cézium­ára az a szerkezet is, amelyet a bevezetőben említettem. Ilyenek világszerte nagy számban mű­ködnek. Működésük elvi alapja vázlatosan a következő. Egy kis csőben, légritkított térben egy ke­vés céziumot helyeznek el, és ezt felmelegítik Ilyen körülmények között a cézium elgőzölög. Az atommag körüli elektronok álla­pota megváltozik. Ha mármost eb­be a térbe elektromágneses ener­giát vezetnek, akkor az elektronok visszakerülnek alapállapotukba. Ezt nagy pontossággal lehet érzé­kelni és ezt a folyamatot nagyon egyenletesen fenn lehet tartani azáltal, hogy az említett elektro­mágneses energia frekvenciájának értéke tíz számjegyig terjedő azo­nossággal változatlan. Ebből szár­maztatják le az idő egységét, a másodpercet, ami egyherzes rez­gés. „Ezen a vezetéken jön ki az egyherzes jel az órából” — muta­tott rá az Országos Mérésügyi Hi­vatal szakembere a készülékből kivezető, látszatra egészen közön­séges fekete gumi borítású veze­tékre. Az az időskála, amely erre a mesterségesen előállított másod­perc­ időtartamra épül: az UTC. Ez a rövidítés az összehangolt egyetemes idő jelentésű angol sza­vak kezdőbetűjéből adódik. Ez 3—4 nagyságrenddel, vagyis ezer­szer—tízezerszer pontosabb, mint az az időskála, amit a csillagászat eszközeivel meg lehet határozni. A világon működő céziumórákat üzemeltető szervek, elsősorban minden országban az az állami hi­vatal, amely a mértéketalonok, így az időetalon őrzéséért is felelős (Magyarországon ez az Országos Mérésügyi Hivatal), állandó kap­csolatban állnak egymással, és rendszeresen összehasonlítják a céziumórák által mutatott idők Az Országos Mérésügyi Hivatalban levő órát például televízió útján hasonlítják össze naponta a cseh­szlovák időetalonnal. Az így mért időket továbbítják Párizsba a BIH-nak; ez a három betű a Nemzetközi Óra Hivatal jelentésű francia szavak kezdőbe­tűje. A BIH-ban a világ minden részéről kapott értékekből számí­tógép segítségével csoportos átlag­­számítással állapítják meg az UTC időskálát. Az elmondottakból világos, hogy az UTC az, amit „greenwichi idő­nek” nevez a bevezetőben idézett hír, míg a „párizsi idő” az UTC. A céziumára­k léptetése.­ Van-e eltérés a kétféle idő kö­zött? Lehet-e eltérés köztük? Sza­bad-e lennie? A válasz: igen — és nem. A „greenwichi idő” ugyanis Földünk forgásától függ, a „párizsi idő” pedig egy igen merev, minden külső be­folyástól mentes szerkezetből, a céziumórából származik. Ezért egy kis különbség van. A kettő közöt­ti különbség az idők folyamán felhalmozódhatna. Mivel azonban a Földön élünk, akármilyen pon­tatlan is a mi ízlésünk szerint en­nek az öreg bolygónak a forgása, mégiscsak ehhez kell igazodnunk. Ezért időnként összehasonlítják a kétféle időt, és a két-három éven­ként mutatkozó egy másodperc­nyi különbséget — amely lehet „sietés” és lehet „késés”! — ki­egyenlítik, éspedig úgy, hogy az UTC-t kiigazítják. Erre legutóbb 1976 és 1977 fordulóján került sor, éjfélkor — általában ilyen időpontban szokták ezt a „lépte­tésnek” nevezett műveletet vég­rehajtani. Anekdotába illő, de valósá­gos történet, hogy a rádió nem az Országos Mérésügyi Hivatal­tól „veszi” a pontos időt, hanem saját kvarcórájáról, s az említett szilveszteri-újévi időléptetés után néhány hónapig a rádió pontos időjelzése pontatlan volt! Persze­­— túl azon, hogy azóta már ki­igazították — aggodalomra nem volt ok: a pontatlanság mindösz­­sze egy másodpercet tett ki, ami csak olyan szerveknél és intéz­ményeknél fontos, amelyek úgyis céziumórával mérik az időt. A Párizsból érkezett hír tehát némi fogalmazási pontatlanság mellett az időmérési szakemberek körében kis csodálkozást is keltett, hiszen ez azt jelenti, hogy Franciaország, jóllehet tagja a Súlyok és Mértékek Nemzetközi Bizottságának, eddig nem használta a BIH által adott UTC-skálát. A greenwichi idő „pontatlansága” régóta nem titok, Pető Gábor Pál Ahonnan mi, nem tudományos emberek a pon­tos időt tudakolják: a Posta Belvárosi Távbe­szélő Üzemében az eddig használt, de már el­avult fotocellás időjelző helyett most helyezték üzembe a mágneslemezzel működő pontos idő­­szolgálatot. 15

Next