Népszabadság, 1979. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 1.20 Ft 1979. február 1., csütörtök AZ MSZMP KÖZ­P­O­NTI LAPJA XXXVII. évfolyam 26. sagán Szakszervezetek és környezetvédelem Napjainkban, amikor élénkül a környezetvédelmi tudományos ku­tatás, kiépülnek az állami szerve­zetek, s ha lassan is, előbbre ju­tunk a jogi és műszaki szabályo­zásban, mind nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy a megvalósítás közös fel­adat, kötelesség, s a tervszerű kör­nyezetóvó munka a társadalmi szervezetek segítségét sem nél­külözheti. A környezetszennyezés fő for­rásai a munkahelyek, a munkagé­pek, s az ártalmak is főként az ott­­dolgozókat érintik. A táppénzes napok jelentős részét okozzák környezeti ártalmaktól származó betegségek, ugrásszerűen nő a halláskárosultak száma. Nem vé­letlen hát, hogy a szakszervezeti mozgalomban is erősödik, határo­­zottabbá, célratörőbbé válik a környezetvédelem A szakszerve­zetek — érdekvédelmi feladataik révén — eddig is törekedtek a munkavédelem javítására, az egészséges munkafeltételek meg­teremtésére, az új helyzetben e tevékenységük élénkebbé, terv­szerűbbé válik. A humánusabb üzemi környezet kialakítását már a tervezés során segíthetik, ezért néhány szak­mai szervezet, például a helyiiparban, az élelmiszeriparban dolgozók és az építők szakszervezete az ága­zati környezetvédelmi tennivalók kialakításában is szerepet vállal, másutt — s szerencsére mind több helyen — szorgalmazzák a teljes körű beruházást, a szennyezés­­gátló és -csökkentő berendezések felszerelését. Örömmel állapítot­ták meg például az ágazati szak­­szervezetek, hogy a papírgyárak­nál a szennyvíztisztítók is meg­épülnek, az erőművek kéményeire szűrőberendezést szerelnek, több iparágban kisebb zajjal működő gépekkel váltják fel a hagyomá­nyosakat. A szakszervezetek feladata azon­ban nem érhet véget az intézke­dések szorgalmazásával, éberen őrködniük kell azon is, hogy a be­rendezések megfelelően működje­nek, és karbantartásukról se­ fe­ledkezzenek meg. A dolgozók ér­dekében az aktivistáknak, a tiszt­ségviselőknek és a testületeknek folyamatosan jelezniük kell a meglevő és az új káros tényezőket, s bátrabban kell élniük ellenőrzé­si és beszámoltatási jogaikkal is. A technológiai korszerűsítés egy­magában nem akadályozhatja meg a környezetszennyezést: sok helyütt a beruházásoknál is ered­ményesebb lehet a törődés, a gon­dosság. Jelentős károkat is okoz például a munkafegyelem lazasá­ga a technológiai előírások meg­szegése. Ha a gépkocsivezető tes­­sék-lássék állítja be a gyújtást, vagy nem a kijelölt helyre szállít­ja a hulladékot, dolgozótársait és tágabb környezetét ugyanúgy ve­szélyezteti, mint önmagát. Ösztön­zéssel, figyelemfelhívással sokszor elkerülhetők lennének a hanyag­ságok, s a szakszervezetek sokat tehetnek azért is, hogy az üze­mekben — a vezetők és beosztot­tai­ körében egyaránt — erősöd­jék a felelősség az üzem falain kí­vüli környezet óvásáért. Örvendetesen nő a szocialista munkaversenyben a környezet ápolására tett vállalások száma; hasznosítják már az újítómozga­­lomban feltárt javaslatokat, kör­nyezetkímélő technikai megoldá­sokat. A helyi tennivalók megha­tározásával és szervezettebb meg­oldásával a szakszervezetek a jö­vőben is eredményesen munkál­kodhatnak a dolgozók egészsége­sebb, jobb munkakörülményeiért, életfeltételeiért Soós Kálmán Pattanásig feszült a helyzet Iránban Mára várják Khomeinit Teheránba • Ötmillió hívő készül a fogadtatásra Riadóztatták a hadsereget és a császári testőrséget PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Khomeini, az iráni iszlám nem­zeti mozgalom vezére­lő évi száműzetés után hazatérhet. Az általa kibérelt Air France-külön­­gépnek a teheráni repülőtér — a kormány utasítására — megadta az előzetes leszállási engedélyt. Khomeini Neauphle-le-Chateau­­ban, a Versailles környéki kisvá­rosban szerdán köszönetet mon­dott a francia népnek a vendég­látásért, majd hangsúlyozta: — Jogom van hazatérni. A Ti ép vár­ja hazatértemet. Biztonságomat csakis Irán népe biztosíthatja majd. Híveim megtették a szük­séges intézkedéseket. Dr. Szadek Ghadbzadek, az aja­­tollah szóvivője közölte: Ha a Baktiar-kormány bármit is tenne Khomeini hazatérésének megaka­dályozására vagy otthoni szabad­ságának korlátozására, akkor el­kerülhetetlen lenne az összeüt­közés. Hozzáfűzte, hogy az iszlám mozgalmat nem félemlíti meg a hadsereg erőfitogtatása, mint pél­dául az úgynevezett császári gár­da (a sah elitcsapata) páncélosai­nak szerdai felvonulása Teherán utcáin. Minden eshetőségre felké­­szülünnk — mondotta a szóvivő, és kijelentette: Az ajatollah az isz­lám hagyományoknak megfelelő egyszerű fogadtatást vár, és meg van győződve arról, hogy hazaté­rése „előmozdíthatja majd azt a győzelmet, amelyet a nép remél­i. Hozzáfűzte: bizonyos benne, hogy az iráni nép érettsége megakadá­lyozza „a hazatérés ünnepének” elfajulását, és elutasítja az eset­leges provokátorok kihívásait. A különgépnek, a tervek szerint, az éjszaka kell felszállnia (a pon­tos időt biztonsági okokból nem közölték), mert Khomeini a nyolc­órás légiút után csütörtökön a ko­ra délelőtti órákban kíván megér­kezni. Hogy milyen fogadtatást készí­tenek Khomeininek Teheránban hívei és ellenfelei, arra a hely­színről érkező hírügynökségi be­számolók festenek képet. „Szerdára döntő szakaszába ér­kezett az iráni ellenállás. A fel­kelés az egész országra kiterjedt. A katonaság é­s az ellenzéki erők közötti kegyetlen és véres össze­csapások gyakorlatilag a polgár­­háború kezdetét jelzik.” Ezekkel a szavakkal jellemzi az iráni hely­zetet az AFP francia hírügynök­ség helyszíni jelentése. A tudósítások arról is beszámol­nak, hogy az országban örömuj­jongás tört ki, amikor közölték: Khomeini csütörtökön Teheránba érkezik. Néhány perc elteltével a város központjában végeláthatat­lan sorokban vonultak a tüntetők. A sahhoz hű tábornokok ezzel egy időben katonai erődemonst­rációt szerveztek. Mihelyt azon­ban a harckocsik és a katonákkal zsúfolt páncélozott járművek a városközponthoz értek, több száz­ezer ember állta útjukat. A tün­tetők és a katonák között kirob­bant összetűzésben több tucat fel­vonuló meghalt, sokan megsebe­sültek. Az ország feszült várako­zásban él. A teheráni utcákon ar­ról beszélnek, hogy a katonai ve­zetés Khomeini érkezését ürügy­ként akarja felhasználni a sah­­el­lenes vezetőkkel való leszámo­lásra és a forradalmi tömegmoz­galom vérbefojtására. (Folytatás a 2. oldalon.) Befejezte tanácskozását Algírban az FLN IV. kongresszusa Bendzsedid Sadli lett a párt főtitkára és a köztársasági elnökjelölt (Kiküldött tudósítónk telefonje­lentése.) Szerdán az algériai főváros sport­­csarnokának kongresszusi termé­ben befejeződött az algériai FLN IV. kongresszusa. A több mint há­romezer küldött megvitatta és jó­váhagyta a párt szervezeti sza­bályzatát és programját, megvá­lasztotta a párt vezető szerveit, a központi bizottságot és a politi­kai bizottságot. A párt főtitkára és egyben a köztársasági elnökje­lölt Bendzsedid Sadli ezredes lett. Bendzsedid Sadli 1929-ben szü­letett. Algéria függetlenségi har­cában kezdettől fogva részt vett. 1960-ban a Nemzeti Felszabadí­­tási Hadsereg, az FLN fegyveres ereje zászlóaljparancsnokává ne­vezték ki, és 1961 óta a vezérkar tagja. 1963-ban a constantine-i katonai körzet parancsnoka lett. 1964 óta pedig az oráni katonai körzet élén állt. Rumedien hata­lomra jutása, 1965 óta tagja volt a megszüntetett Forradalmi Ta­nácsnak. A kongresszuson jóváhagyott dokumentum az FLN-t a társada­lom vezető erejeként méltatja, amely a jövőben az 1976-os nem­zeti chartában rögzített szocialis­ta célok megvalósítását irányítja és ellenőrzi. Az­ okmány az „él­csapat-párt” kifejezést használja, és hangsúlyozza, hogy tagjai csak bérből és fizetésből élők, továbbá kiskereskedők lehetnek. A hatá­rozat leszögezi, hogy a jövőben az FLN ötévenként tart kongresszust Most azonban elhatározták, egy rendkívüli kongresszus összehívá­sát, amely a közeljövőben az új négyéves tervet dolgozza ki. A kongresszusok közötti időszakban az ügyeket a központi bizottság és a politikai bizottság irányítja. Mint az FLN szóvivője közölte, összhangot kell teremteni a szer­vezeti szabályzat, illetve az 1976- ban elfogadott alkotmány között Az alkotmány módosításáról a par­lamentnek kell döntenie, amely­nek valamennyi tagja küldöttként vesz részt a kongresszuson. A kongresszus jóváhagyta a bi­zottságokban előkészített hat ha­tározat-tervezetet, amelyek az ál­talános politikával, a külpolitiká­val, a tájékoztatással, a gazdasá­gi-szociális ügyekkel, az oktatás­sal és a kultúrával kapcsolatos feladatokat rögzítik. Az El Moud­­jahid című lap szerdán közölte a kongresszus külpolitikai­­állásfog­lalásának fontosabb elemeit. A határozat nagy hangsúllyal fog­lalkozik a szaharai nép és a PO­­LISARIO harcának támogatásá­val, és felhívja a figyelmet a ma­rokkói politika veszélyes követ­kezményeire. Támogatásáról biz­tosítja a palesztin nép harcát, el i­s ítéli a Camp David-i megállapo­dást, és üdvözli a Szilárdság Frontjának döntéseit. Kifejezi az afrikai felszabadító mozgalmak iránti változatlan szolidaritását, végül megerősíti, hogy az ország folytatja eddigi küzdelmét az im­perializmus, a gyarmatosítás, a cionizmus és a faji megkülönböz­tetés ellen. A kongresszus szerda délutáni záróülésén Bendzsedid Sadli, a párt főtitkára rövid beszédet mondott, és ismertette a párt 17 tagú politikai bizottságának ösz­­szetételét. A záróülést több ízben is lelkes taps szakította félbe­­majd a több mint háromezer em­ber együtt énekelte el Algéria nemzeti himnuszát. Körmendy István Haderőcsökkentési tárgyalás Bécsben Csütörtökön Bécsben megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkenté­séről kezdett tárgyalássorozat 17. ülésszaka. A sorrendben 191. ple­náris ülés elnöke és első szónoka David Reece nagykövet, a kana­dai küldöttség vezetője volt. Őt követően szólalt fel Tadeusz Stru­­lak nagykövet, a tárgyalásokon részt vevő lengyel küldöttség ve­zetője. Mint a plenáris ülést követő sajtóértekezleten Strulak nagykö­vet kifejtette, a szocialista orszá­gok 1978. június 8-i javaslata jó alap a felek számára kölcsönösen elfogadható megállapodás kidol­gozásához. A nyugati országok azonban nem éltek ezzel a lehe­tőséggel, és továbbra is halogat­ják a nagy jelentőségű, kompro­misszumos javaslatra vonatkozó válaszadást. (MTI) MAI SZÁMUNKBAN: Piaci munka, ármunka (3. oldal.) / há J_ / ~ W Rhodesia ■' g Menekülő tőke (4. oldal.) • ^ I * * * * 6 x b-i Tárca: Belső igény — külső szabály (4. oldal.) Kommunista marós a szakma becsületéről Sok függ a gyártásszervezéstől (5. oldal.) KISZ■ védnökségek nyomában 1. Tiszai Hőerőmű, I. ütem­­ (6. oldal.) Könyvekről (7. oldal.) Szigorlat társadalom-orvostanból (8. oldal.) Szót kér az olvasó (10. oldal.) Edward Gierek Szófiába érkezett Edward Gereknek, a LEMP KB első titkárának vezetésével szer­dán hivatalos, baráti látogatásra Szófiába érkezett a Lengyel Nép­­köztársaság párt- és kormánykül­döttsége. Edward Giereket a szó­fiai repülőtéren Todor Zsivk­ov, a BKP KB első titkára, az állam­tanács elnöke fogadta. Délután megkezdődtek a hiva­talos tárgyalások Todor Zsivkov és Edward Gierek, valamint a két államférfi által vezetett tár­gyaló küldöttség között. A nap fo­lyamán Todor Zsivkov a Szófia melletti Bojana rezidencián ren­dezett ünnepség keretében magas kitüntetéseket adott át Edward Gereknek és Piotr Jaroszeb­iez­­nek a LEMP és a BKP, a két nép és a két ország közötti testvéri barátság előmozdításában szerzett érdemeik elismeréseképpen. Edward Gierek ugyancsak ma­gas kitüntetéseket nyújtott át Todor Zsivkovnak és Sztanko To­­dorovnak. (MTI) Lemondott az olasz kormány a RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL___________­ Andreotti olasz miniszterelnök szerda este a képviselőházi vitát, majd a rövid minisztertanácsi ülést követően benyújtotta egy­színű kereszténydemokrata kor­mányának lemondását Pertini köz­­társasági elnöknek. A köztársasági elnök a lemondást az ilyenkor szo­kásos fenntartással tudomásul vette, és megbízást adott a kor­mány hivatalban maradására, a folyamatban levő ügyek intézésé­re. Pertini köztársasági elnök ma délelőtt megkezdi előkészítő meg­beszéléseit, és ezek befejezése után várhatóan pénteken ad meg­bízást kormányalakításra. Politi­kai megfigyelők véleménye szerint a megbízatást valószínűleg ismét Andreotti kapja, de nem zárják ki annak a lehetőségét sem — külö­nösen, ha Andreotti kísérlete ku­darcot vall —, hogy nem keresz­ténydemokrata jelölt kap megbí­zást kormányalakításra. Ebben az esetben a legvalószínűbb jelölt La Maisa, a köztársasági párt idős el­nöke lenne. Ami a kormányválsággal előál­lott helyzet megoldását illeti, Alessandro Natta, az OKP képvi­selőházi csoportjának elnöke ki­jelentette: „Soha nem volt olyan nagy szükség egy minden demok­ratikus erőt tömörítő nemzeti egy­ségkormány létrehozására, mint éppen most”. A kereszténydemok­rata párt szónoka viszont, miköz­ben minden párt egyenlő jogát és az együttműködés szükségességét hangoztatta, határozottan kizárta a lehetőségét annak, hogy a kom­munisták részt vegyenek a kor­mányban. A szocialista Balzamo bírálta a kormány tevékenységét, viszont homályos, kétértelmű kijelentése­ket tett a megoldásra vonatko­zóan, egy szóval sem érintve ,az OKP kormányban való részvéte­lének problémáját. A szociálde­mokrata párt képviselője az nem­zeti szolidaritás politikájának fel­újítása mellett foglalt állást, de miközben egyik szavával óvta a kereszténydemokrata pártot. ..po­litikai előítéletektől”, a másikkal a kommunistákat figyelmeztette: ne terjesszenek elő „teljesíthetet­len követeléseket”, vagyis ne ra­gaszkodjanak a kormányba lépés­hez. A vitára válaszolva Andreotti benyújtotta kormánya lemondá­sát. Faragó Jenő

Next