Népszabadság, 1979. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-10 / 34. szám
10 íme- ■■ • • | lehótiH’k 'i)riáírá/*éíií'.iú ,no\(:i' vabbra is ››ο l. gondot idoz^ sinn- , ráhatásnak - de az ar.v mmmM sz fo- Aligha lehet hatékonyai: vede- is,..o (›qvaní,".y nehezen képzelt* Otthonunkról, környezetünkről van szó (Kelemen Lajos: Hogy még szebb legyen Budapest, Népszabadság, január 26.) „Érdeklődéssel olvastam a Fővárosi Tanács általános elnökhelyettesének írását — kezdi levelét Halmai Sándor budapesti olvasónk. — Egy-egy város lakóinak hangulatát, közérzetét valóban nagymértékben befolyásolja, hogy milyen tiszták az utcák, a terek, mennyire gondozottak a parkok, a lakóházak. Budapest műemlékeiről, hangulatos utcáiról, csodálatosan szép fekvéséről elismeréssel beszélnek az ide látogató külföldiek. Ámde ami a rendet és a tisztaságot illeti, erről már nincsenek ilyen jó véleménnyel. A budapestiek nem vigyáznak eléggé városuk rendjére, tisztaságára — mondják. Kétségtelen, hogy az utóbbi években az állami és a társadalmi szervek óriási erőfeszítéseket tettek a főváros szépítésére, a méltó környezet megteremtésére. Gondoljunk csak az újjávarázsolt külsejű Rákóczi útra, Óbuda düledező viskóinak helyén a toronyházakra, a város körül épülő korszerű lakótelepekre és más létesítményekre. Megmozdult a lakosság is: több kerületben széles körű mozgalom fejlődött a lakóhely szépítésére, csinosítására. A VIII. kerületben az Egy nap a kerületért mozgalom, Zuglóban a fásítási akció ért el szép eredményeket. Mindez azonban kevés. A jövőben még nagyobb erőfeszítésekre, a lakosság szélesebb körű bevonására lesz szükség, hogy Budapest még vonzóbb legyen.” „A cikk szerzője elismerte, hogy a főváros utcáin egy időben túl sok helyen kezdik el a bontást, javítást Nyilván ezért nem jut mindenhová elegendő ember — írja Weisz Gyula (Budapest). — A köz javát szolgálná és ésszerűbb lenne, ha kevesebb helyen kezdenék el azonos időben az útfelbontásokat s a munka befejezése után mindjárt be is temetnék az árkokat, a gödröket, hogy ne keljen újból viszamenni a félbehagyott munkát befejezni. A nagyobb arányú javítást, átalakítást megfelelő létszámmal két műszakban kellene csinálni. Így a munka idejét felére lehetne csökkenteni.” „Egyetértek azzal, hogy erősíteni, javítani kell minden területen az állampolgári fegyelmet — írja Mohay Ödönné (Budapest). —Helyes, ha a szabálysértőket nemcsak figyelmeztetik, hanem büntetést is rónak ki rájuk. Vonatkozzon ez a szemetelőkre is. Ne lehessen büntetlenül piszkítani a főváros utcáit, közterületeit. Hallottam, hogy külföldön gyakran a járókelők maguk megszólítják azokat, akik az utcán szemetelnek. Nálunk is elterjedhetne ez a szokás, mert egyelőre még az a helyzet, hogy az szégyenül meg, aki szólni mer a szemeteidre. Magam is így jártam nemrég. Az autóbuszmegállóban egy ifjú apa narancsot hámozott a gyermekének, és a gyümölcs héját szemrebbenés nélkül leszórta a járdára. Szóltam a fiatalembernek, hogy miért várja el, hogy más takarítson utána. Jól megkaptam a magamét.” Kijelentés és valóság (Seregi László: Figaro Albertfalván, Népszabadság, január 14.) „A cikk színes, eleven képet festett az Asztalos János nevét viselő középiskolai kollégiumunk életéről — idézzük Geréb Andornak, a kollégium igazgatójának levelét. — Sajnos több pontatlan adat, kijelentés került az írásba, amely rontja a hitelét. A szerző például több olyan kijelentést nekem tulajdonít, amelyet én nem mondtam, és több olyan eseményt ír le, amely nem történt meg. Nem pontos például a bukások arányáról közölt adat. A Soós István Szakközépiskola diákjai csak a múlt év szeptembere óta laknak kollégiumunkban. Amikor a cikk készült, csak a korábbi tapasztalatokról beszélhettünk, de még nem tudhattam, hogy hányan buknak meg félévkor. Most már ismerjük az eredményt: a kollégiumban lakó szakközépiskolásoknak csupán 9,2 százaléka bukott meg. A szakközépiskola borászokat képez, a gyegyerekek tudatosan választják ezt a pályát, a jelentkezési lapjukon első helyen jelölik meg a Soós István Szakközépiskolát.” „Az Asztalos János Kollégiumban vagyok nevelőtanár, így érthető, ha a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel olvastam a cikket — kezdi levelét Átányi László (Budapest). — Kollégiumunkban sokkal nagyobb és sokszínűbb kulturális tevékenység folyik, mint azt a szerző megállapította. A Fővárosi Művelődési Ház szálláshelyi műsora — amelyről a cikk szólt — csak egyike a lehetőségeknek. Húsz bérletet váltottunk a „Nemzeti Színház fiatal barátai” elnevezésű kör kéthetenként megrendezésre kerülő programjaira. Így minden kollégista kéthavonként részt vehet egy-egy műsoron. Ebben a félévben megtekintettük az Erkel Színházban a Parasztbecsület, a Bajazzók és a Coppélia című operát, illetve balettet, a Madách Színházban a Mahagonnyt. Az iskola szervezésében a gyerekek rendszeresen megnézik az új magyar filmeket, író-olvasó találkozókon vesznek részt, rendszeresen látogatják a múzeumokat. TIT-előadásokon világnézeti és politikai jellegű előadásokat hallgatnak. A kollégiumban és az iskolában a szakközépiskolások és a szakmunkástanulók együtt vannak ugyan, de az utóbbiak legalább olyan arányban vesznek részt a kulturális és politikai rendezvényeinken, mint a középiskolások. Kulturális hátrányról nem beszélhetünk.” A kiskert növényanyaga nem állandó. Idővel megunhatja a kertészkedő még azt is, hogy mindig csak jonatánt egyék a kertjéből, hisz van a piacon elég. Mást akar, olyat, ami csak nála van, ami divatos, amihez emlékek fűzik, ami neki jobban ízlik, mint a jonatán. Mit tehet ekkor? Megálmodja, hogy mire van szüksége, és ezt be akarja szerezni, de nincs! Nem is lehet, mert az üzemi faiskolák kevés és elsősorban üzemi gyümölcsfajtákat szaporítanak. A sok-sok eltérő egyéni igényt nem elégíthetik ki. Az idő azonban nagyon drága. Az új fa kifejlődéséhez szükséges 6—8 év 3—4 évre csökkenthető, ha nem oltványt nevelünk, hanem vagy meglevő fiatal fáinkat oltjuk át, vagy tavasszal a lerakatban (fajtára való tekintet nélkül) vásárolunk szép, fejlett oltványokat. Almából például Golden Delicioust, körtéből Pap-körtét vehetünk, és ezt később oltjuk át a kívánt fajtára. Ha kevés a helyünk, akkor a vásárolt oltványok törpe alanyúak legyenek, ha van hely bőven a kertben, akkor az erős alanyúak is jók. A beszerzett oltványokat gondosan telepítsük el, és metsszük meg, majd gondozzuk lelkiismeretesen, többször is öntözve az első évben, hogy megeredjenek, és lombhullásig legalább ceruzavastagságú, 60—80 cm hosszú hajtásaik legyenek. A lombvédelem kiemelten fontos ebben az évben. A jó fejlődésű, egészséges fákat az ültetést követő tavasszal, metszés után, amikor leveleik kb. egyharmad nagyságukat elérték, bárki — még az is, aki sohasem csinált ilyet — sikerrel átolthatja olyan fajtával, amilyenre vágyik. A 3—4 éves, már teremni kezdő fák is átolthatók így, sőt egy-egy fára több fajtát is olthatunk, amelyek az eredeti fajtával együtt vagy anélkül egész kis fajtagyűjteményt adhatnak. OLTÓVESSZŐ SZEDÉSE Az oltáshoz a kívánt fajtából oltóvesszőre van szükség. Legjobb, ha magunk szerezzük be — lombhullástól, míg ki nem pattantak a rügyek — fajtagyűjteményből, ismerőstől, a nagyszülők udvarából vagy bárhonnan, ahol van. Az oltóvessző egyéves, lombtalan, fejlett rügyű, fajtaazonos, egészséges, legalább ceruzavastagságú, 30—40 cm hosszú növényrész. Az idős fákon rendszerint vékonyabbak és rövidebbek vannak. Nálunk fagymentes időben, december közepétől február közepéig szedhető vagy beszerezhető. Az oltásig 2—4° C-on — nehogy kipattanjanak a rügyei —, névvel ellátva, nyirkos újságpapírba, majd műanyag fóliába göngyölve, háztartási hűtőszekrényben tárolható. Az oltóvesszőnek ugyanis oltáskor teljes nyugalomban kell lennie. A kiskertben a régi paraszti regula szerint legjobb február 10-e táján megszedni az oltóvesszőt — ekkor még teljes nyugalomban vannak a rügyei. AZ OLTÁS elkészítése Oltásra a tárolt és közvetlenül az oltás előtt kiszedett oltóvesszőnek csak az egészséges, ki nem pattant rügyű, 2—4 rügy hosszúságú, egészséges részeit lehet felhasználni. A héj alá oltás a legegyszerűbb és legkönnyebb oltásmód. Ezt használjuk az átoltásnál. Ideje tavasszal a fák lombosodásakor van, amikor az oltáshely környékén héjkérgük már elválik a fás részektől. (Erről könnyű meggyőződni, ha a tervezett oltás helye felett a vessző héját T-alakban — a farészig benyomva a kés élét — 1—2 cm hosszan bevágjuk, és a T felső, vízszintes száránál megkíséreljük az oltókés hegyével vagy tűrőjével a héjkérget elválasztani a fától.) Hazánkban ez kb. április első felében már sikerül. Az átoltandó növény törzsét vagy ágait az oltás helyén metsszük vissza. Ezután a csúcsán 1—1,5 cm hosszan a farészig bemetsszük a héjkérgét, amit esetleg kissé el is választhatunk a farésztől. A héjkéreg és a fa közé helyezzük az alapján kb. 30°-os lejtésű metszlappal megvágott oltóvesszőt úgy, hogy a metszlap teljes hosszában simuljon az alanyhoz. Jó, ha a metszlap ellenkező oldalán fejlett rügy van. A metszlap hossza az oltóvessző vastagságának két és félszerese legyen, ami ceruzavastagságú oltóvesszőnél 2— 2,5 cm. A metszlapot éles késsel, egy vágással készítsük, hogy felülete sima és ne hullámos legyen. Az oltásra tiszta kést használjunk, nehogy szennyeződjenek az általa ejtett sebek, de ügyeljünk, hogy a szél se vigyen rá port a metszlapra. Ne nyúljunk kézzel sem hozzá, mert ez is gátolja az eredést. A nemes és az alany csak úgy forrhat össze, ha érintkezési felületükön nem mozdulnak el egymástól. Az oltást tehát be kell kötözni. Régen raffiával kötöztek, ma a műanyag szalag (8—10 mm széles, 25—30 cm hosszú) általánosabb. Ha nem lehet beszerezni, úgy vastagabb fóliazacskóból vagy fóliatekercsből magunk is készíthetünk ilyet. A vékony is jó, de kötözésnél könnyen szakad. A műanyag szalaggal sűrűn kötözzük, hogy ne legyen hézag a kötözőanyagcsíkok között. Lényeges, hogy egyenletesen tapadjon a növényre. Nem szükséges nagyon megszorítani, mert szakadhat. Pár nap múlva úgyis feszülni fog a növényen, hisz az vastagodik. Az alany és oltóvessző csúcsán friss sebfelületeket a kiszáradástól óvni kell, ezért a kereskedelemben beszerezhető oltóviasszal kenjük be vékonyan és hézagmentesen. A héj alá oltást mindig az alany csúcsán készítjük. Az oltóvesszőt sérüléstől a szabadban ilyen esetben védeni kell. Kössünk mellé 2—3 cm vastag ágat, lécet úgy, hogy 15—20 cm-rel magasabban legyen a csúcsa, mint az oltóvesszőé. AZ OLTVÁNY gondozása Az oltások összeforradása gyors. Már az első héten megindul, ha megfelelő az időjárás, és 6—8 hét múlva befejeződik. Legtöbb esetben 4—6 hét után az oltóvessző rügyei duzzadni kezdenek, majd kihajtanak. (A korábbi kihajtás sokszor nem a siker, hanem az oltóvessző helytelen tárolásának jele. Ne örüljünk neki nagyon, mert a korán kihajtott oltóvessző nem forr össze vagy nagyon hiányos lesz az összeforradása, és a nemes hosszabb-rövidebb idő múlva elpusztul.) Az oltvány gondozása során az alanynak az oltás közelében fejlődő hajtásait visszametszük vagy eltávolítjuk. Ha azonban az oltóvessző új hajtásai 10 cm-nél hoszszabbak, lazán kössük a karóhoz, nehogy a nyári viharok letörjék azokat A növényvédelem, főleg a lombvédelem nagyon gondos legyen ebben az évben is. Lombhullásig az oltási társak együttélése zavartalanná válik, az oltásból fejlődött új hajtás az oltvány szerves része lesz, és úgy neveljük tovább a fa koronáját, mintha nem lenne átoltott Dr. Probocskai Endre tanszékvezető egyetemi tanár, Kertészeti Egyetem Gyümölcsfák átoltása Héj alá oltás. ISLPSZABADSÁG 1979. február 10., szombat Mm mmtömuM A határozott és határozatlan időre kötött munkaviszony Egy évre szóló szerződéssel állt alkalmazásba Szegi Istvánná debreceni olvasónk. Közben a dolgozó, akinek a helyettesítésére alkalmazták felmondott. Akkor szóba került, hogy a megüresedett munkakört véglegesen ő fogja betölteni. Így természetesnek tartotta, hogy a szerződés lejárta után tovább dolgozik. De alig telt el két hét, új, hat hónapra szóló szerződést akartak vele aláíratni. Eredeti szándékuktól, hogy véglegesítik, szerinte azért tértek el, mert közben terhes lett. Kérdezi, elküldhetik-e, illetve kötelezhetik-e a szerződés aláírására? A vállalat és a dolgozó a munkaviszonyt határozatlan időre vagy határozott időre létesítheti. A határozott időre létesített munkaviszony a szerződésben kikötött idő elteltével automatikusan —tehát felmondás nélkül — megszűnik. Ha azonban a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan a vállalatnál tovább dolgozik, a 30 napnál hosszabb tartamú határozott időre létesített munkaviszony határozatlan időre szólóvá, a 30 napos, vagy annál rövidebb időre létesített munkaviszony pedig annyi idővel hoszszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létesítették. Ez a jogszabály vonatkozik olvasónk ügyére is, ezért helyesen tette, hogy az újabb szerződést nem írta alá, hiszen munkaviszonya — tekintve, hogy egy munkanapot meghaladóan főnöke tudtával tovább dolgozott — határozatlan időre szólóvá alakult át. A határozatlan időre szóló munkaviszonyt a vállalat csak felmondás útján szüntetheti meg. Nem lehet azonban felmondással megszüntetni a terhes és szoptató nő munkaviszonyát a terhesség alatt, illetve a szülést követő 6. hónap végéig és az azt követő 15 napig, ha pedig az anya a gyermek gondozásának céljára fizetés nélküli szabadságot kapott, akár részesül gyermekgondozási segélyben, akár nem, munkaviszonyát e szabadság tartama alatt és ezt követően 15 napig nem lehet felmondással megszüntetni. Olvasónk tehát nyugodtan dolgozzék tovább, a jog az ön oldalán áll. Ha alkalmaztatásának formájával kapcsolatban mégis vita keletkezne, vagy munkaviszonyát meg akarnák szüntetni, forduljon panasszal a vállalati döntőbizottsághoz. A föld alatt dolgozó bányászok pótszabadsága doznak a bányászatban föld alatti munkán. Közülük a vájárokat, a segédvájárokat, a csapatcsilléseket, továbbá a föld alatti termelést közvetlenül irányító bányamestereket, főaknászokat, aknászokat, segédaknászokat, lőmestereket és szállítási felvigyázókat (más néven: termelőket) hat munkanap, az egyéb föld alatti dolgozókat (más néven: kiszolgálókat) három munkanap pótszabadság illeti meg. E pótszabadságot, valamint a munkaviszony alapján járó pótszabadságot évi tizenkét munkanap mértékéig össze kell adni. Ez azt jelenti, hogy a kétféle címen járó pótszabadság együtt az évi tizenkét munkanapot nem haladhatja meg. Tíz évet meghaladó föld alatti munka esetén a pótszabadság mértéke a termelőknél évi tizenkét munkanap, a kiszolgálóknál évi hat munkanap, amelyet a munkaviszony alapján járó pótszabadsággal az alábbiak szerint össze kell számítani. Tizenegy—tizenöt évi föld alatti munka esetén a kétféle címen járó pótszabadság együtt a termelőknél 15 munkanap, a kiszolgálóknál 12 munkanap, tizenhat—húsz év föld alatti munka esetén a termelőknél 18 munkanap, a kiszolgálóknál 15 munkanap, huszonegy—huszonöt évi föld alatti munka esetén a termelőknél 21 munkanap, kiszolgálóknál 18 munkanap, huszonhat vagy ennél több idő esetén a termelőknél 24 munkanap a kiszolgálóknál 18. A pótszabadságra való igényjogosultság és a kiadás részletes feltételeit a kollektív szerződésben kell meghatározni. Második éve dolgozik bányában, föld alatti munkán Lakatos András oroszlányi olvasónk. Szeretné tudni, erre való tekintettel menynyi pótszabadságra jogosult, s ennek mértéke a továbbiakban, vagyis az évek múltával hogyan alakul? A rendelkezés első részében azok pótszabadságáról intézkedik, akik tíz évnél kevesebb ideje dúl Néhány sorban válaszolunk Az 1954. október 1. előtti hatályos jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat, összegükre tekintet nélkül , egységesen havi 400 forinttal emelték 1979. január 1-től. (Dinnyés András levelére, Szentendre.) Szilikózis megbetegedés esetén a dolgozó már akkor is jogosult baleseti rokkantási nyugdíjra, ha ebből a betegségből eredő munkaképesség csökkenésének mértéke az 50 százalékot eléri. Márton László kérdésére, Ajka.) Az állami gondozottak és intézeti elhelyezettek önálló életkezdésének támogatásáról a 7/1978. (VII. 21.) OM sz. rendelet intézkedik. Megjelent a Magyar Közlöny 48. számában. (Makány Tibornak, Érd.)