Népszabadság, 1979. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1979. február 7., szerda A KÖZÖS VAGYON DÉZSMALDI SZARKÁK ÉS KESELYŰK A régi közmondás szerint nyomtató lónak a szája az, amit nem szabad bekötni, vagy egy másik mondás szerint: ki mivel dolgozik, azzal kenődik. Van ezekben a közmondásokban valami okoskodó általánosítás és lemondó kézlegyintés: így volt ez, amióta a világ világ, az ember már csak ilyen, így van-e ez? Egy dolgot elöljáróban szükséges megállapítani: az emberek többsége becsületesen dolgozik, s eszébe sem jut, hogy hozzányúljon a köz vagyonához. Az üzemi tolvajokra is — néha gunyoros értelemben használt — „megtévedt" kifejezés az esetek túlnyomó többségénél jogos. Hiszen az eltulajdonított érték általában kicsi, kevés a visszaeső, viszont a csábítás sokszor igen nagy. De üzemi szarkák manapság is vannak. Még most is megtévednek hosszú évekig, évtizedekig becsületesen dolgozó emberek. .Most is vannak, akik mellékjövedelemnek tekintik a társadalmi tulajdon rendszeres dézsmálását, s vannak, akik mindezt közönyösen szemlélik. Ezért érdemel figyelmet minden egyes eset is, ezért érdemes újra és újra viszszatérően foglalkozni az üzemi lopásokkal. Szalad a rostonsütő Mivel „kenődik” ma a dolgozó? Az Egyesült Izzó rendészei nemrégen kiállítást rendeztek a talált tárgyakból, mármint azokból, amelyeket a portaiellenőrzések során találtak. Szép kis kollekció gyűlt egybe: tranzisztorok, elektroncsövek, villanymotorok, különféle lámpák, transzformátorok, s volt ott egy rafináltan kifundált rostonsütő szerkezet is annak a rendje szerint megcsinálva, ahogy azt a kempingezés szabályai megkövetelik. Készítője nagy szakmai tudással, türelemmel és nyilván sok-sok üres munkaóra felhasználásával fabrikálta az elmés szerkezetet, amit rendkívül egyszerű módszerrel próbált kivinni: kiszaladt a kapun, gondolván, hogy az idős portás úgysem éri utol. Egy fiatalabb viszont utolérte. Volt, aki blokkolóórát próbált hazamenekíteni, nyilván azért, hogy némi üzemi hangulatot csempésszen otthonába. Még idejében leblokkolták. A Ferencvárosi teherpályaudvaron nemrégen lelepleződött tizenhat tagú fosztogató banda — már igazi nehéz fiúk — szerzeményeit tették közszemlére. A csaknem 300 ezer forint értékű szerzemény mintegy keresztmetszetét adta a pályaudvaron átvonuló áruforgalom összetételének. Ugyanis ezek a vasutasok válogatás nélkül, a kávétól a televízióig mindent loptak, amihez hozzáfértek. És úgy látszik, sok mindenhez hozzáfértek. Még olyasmit is loptak a banda tagjai, amire semmi szükségük sem volt. Az egyik házkutatásnál nagy értékű elektronikus számológépet találtak. A családból senki sem tudta, hol kell bekapcsolni, ami nem is csoda, hiszen összesített iskolai végzettségük sem érte el a nyolc osztályt. Egyébként a legutóbbi időben szerte az országban szaporodtak a megmagyarázhatatlan indokú lopások. A Borsodi Vegyi Kombinát PVC III. üzeméből például — a beruházás ideje alatt — a többi között elemeztek két robbanásbiztos diszpécsertelefont (133 ezer forint), fotocellát (60ezer forint), és egy automata mérleg elektronikus vezérlőegységét (145 ezer forint). Hogy mindezek mire kellettek a tolvajoknak, biztosan csak akkor lehet majd megállapítani, ha kézre kerülnek a tettesek. Különösképp a mérleg vezérlőegységének eltűnése érthetetlen. Ezt az elektronikus berendezést ugyanis az eredeti rendeltetésén kívül az égvilágon semmire sem lehet felhasználni, s ilyen mérleg csak ez az egy van az országban. Szabolcs Attila, a BVK műanyagfeldolgozó üzemének vezetője irodai szekrényéből furcsa alakú szerkentyűket pakol ki az íróasztalára: — Ezek a gépeink elektromos csatlakozó dugói. Kénytelenvagyok őket elzárva tartani, mert már több is eltűnt belőlük. Pedig csak ezekhez a berendezésekhez használhatók, semmi máshoz nem jók, ami egyébként az első ránézésre is kiderül. — Akkor miért viszik el őket? Megvonja a vállát. — Talán azért, mert olyan szép pirosak... Viszik a holmit Az üzemi szarka talicska faforgácsot tol ki a gyár kapuján. Aportás beletúr az értéktelen forgácsba, nem talál benne semmit, kiengedi. A jelenet napokig, hetekig ismétlődik. Egyszer aztán megkérdezi az üzemi szarkát a komája, hogy mi ebben az üzlet, mirekell neki az a sok értéktelen faforgács? — Az semmire — válaszol fölényesen a szarka —, az első sarkon kiborítom. Viszont mindennap hazaviszek egy vadonatúj talicskát. Eddig a vicc. De sok-sok megtörtént eset jelzi, hogy az emberi leleményesség kimeríthetetlen. . Az alábbi eseteket az üzemi szarkák nyomában járva hallottam. Mivel a történetek többsége régebbi keletű, s talán az idők során kissé kiszíneződött, nem említem meg a vállalatok és a tettesek nevét. Gumigyárunkban például a leleményes tolvajok nagy csúzlit készítettek, s azzal lövöldözték a kerítésen túlra a gumicsizmákat, amelyeket aztán a műszak végeztével összeszedtek. Úgy csípték el őket, hogy a gumicsizma eltalálta a szomszédos temetőben tevékenykedő idős nénit. Textilgyárunkban a muzsikálásban ugyan még kezdő, a lopásban viszont haladó színvonalát megütő zenekar a nagydobban hordta ki rendszeresen a holmit. Az ő leleplezésükhöz is a véletlen segített hozzá. A portás belebotlott a nagydobba és az nem dongott. Humoros ügyek. Ám ha az ember belelapoz a rendőrség példatárába, elmegy a kedve a mosolygástól. A hétköznapi ügyek szürkék, szomorúak, gyakran megdöbbentőek. A szarkák viszik az apró holmit mellényzsebben, textíliát , derekuk köré csavarva, a szerszámot aktatáskában, zsákban, a nagyobb tételeket teherautón. S úgy látszik, sok helyen még az utóbbi sem szúr szemet. Néhány példa az építőiparban tavaly elkövetett nagy értékű lopásokból : Februárban az Út- és Vasútépítő Vállalat józsefvárosi munkahelyéről egy Vibromax döngölőgépet loptak el. A kár 67 ezer forint. A 31. számú ÁÉV Pomázi úti főépítésvezetőségéről ismeretlen tettes három tonna horganyzott lemezt vitt el 132 ezer forint értékben. A 23. számú RÉV Ajtósi Dürer sori építkezéséről valaki vagy valakik 245 ezer forint értékű különféle szerelvényt loptak el. A bűncselekményt folyamatosan követték el, de a megakadályozására a helyi vezetők semmi konkrét intézkedést sem tettek. Felőlük nyugodtan dolgozhattak a szarkák. Azaz ezek már nem is szarkák. Keselyűk. Tudatlanságból ? — Miért lopnak, akik lopnak? Taubler Béla, az Egyesült Izzó társadalmitulajdon-védelmi osztályának csoportvezetője válaszol: — A kisebb lopásokat — amelyek egyenként nem nagy értékűek," viszont elég sok van belőlük — tapasztalataink szerint gyakran a jogtudat hiánya miatt követik el. Mondok egy remélhetőleg szemléletes példát: fiatal, tizenéves kislányt elcsíptek a portán, mert a táskájában színes égőket akart kivinni. Nem is nagyon rejtegette, s megdöbbent, hogy ilyen nagy ügyet csinálnak a dologból. Amikor leültünk beszélgetni vele, kiderült, hogy nemrég jött hozzánk dolgozni egy téeszből, ahol valóban nem számított nagy dolognak, ha mondjuk valaki leszakított magának néhány körtét a közös fájáról. Nagyon sok ilyen, a mezőgazdaságból nemrég elszármazott fiaital dolgozik gyárainkban. Sajnos a munkahelyi környezet sem mindenütt könnyíti meg nekik a beilleszkedést. Bizonyos szerszámok, alkatrészek, anyagok azért tűnnek el oly gyakran, mert hiánycikkek. S aki otthon szeret barkácsolni, nemigen juthat hozzá másként, csak ha „kölcsönveszi” a munkahelyéről. Ez persze nem mentség a lopásra, de azért azt jelzi, hogy a kereskedelmi kínálat javításával sok embert meg lehetne menteni a botlástól. Mi például bevezettük, hogy a rendészet engedélyével az üzemek meghatározott időre kölcsönadhatnak a dolgozóknak nélkülözhető szerszámokat. Sajnos kevesen élnek a lehetőséggel, mert némi utánajárást igényel. A nagyobb összegű lopások okát a mindenáron való szerzésben, a munka nélkül szerzett jövedelem hajszolásában látjuk. Volt nemrégiben egy esetünk: hat dolgozónk bűnszövetségben hosszú időn át aranyat lopott egyik üzemünkből. Kihasználták az ellenőrzés lazaságait, sikk volt közöttük, hogy aranyban kártyáztak, s ez is vezetett a lefülelésükhöz. Most valaki komplett szerszámkészletekre specializálta magát. Az a gyanúnk, hogy műhelyt akar nyitni és így szerzi be hozzá a több tízezer forint értékű szerszámkészletet, el fogjuk kapni. S végül lopnak azért is, mert van rá alkalmuk. Ha végigmegy gyárainkon, láthatja, hogy a műhelyekben és az udvarokon néhol elég nagy a rendetlenség, ami megkönnyíti az üzemi szarkák dolgát Még nem mindegyik gazdasági vezetőnek sikerült megmagyaráznunk, hogy a rendetlenség szüli az alkalmat, az alkalom pedig a tolvajt. Karcagi László (Folytatjuk.) MINDEN ÉVBEN február táján több százezer magyar állampolgár, a 13—14 évesek korosztálya, a szülők, a hozzátartozók és a nevelők gondja, töprengése, hogy hol tanuljanak tovább az általános iskola elvégzése előtt álló nyolcadikosok. A továbbtanulási döntést sokan és sok minden befolyásolja. A tanuló érdeklődése, adottságai, tanulmányi eredményei, a szülők tanácsa, az idősebb testvér és az ismerősök tapasztalatai iskolatípusokról, iskolákról, egy-egy gimnázium híre-neve, a lakhely és a körzetbeosztás, a felvétel feltételezett valószínűsége, a rendelkezésre álló információk. Ilyen körülmények között szükséges, hogy tájékoztatást adjunk a szülőknek, a pedagógusoknak az 1979 szeptemberétől fokozatosan átalakuló gimnáziumokról. Ekkor lép ugyanis életbe — az I. osztályosok számára — a gimnáziumi nevelés és oktatás új terve. Bevezetésével arra törekszünk, hogy a legnagyobb múlttal, gazdag hagyományokkal rendelkező iskolatípusunk értékeit megőrizve tegyen eleget a tudományok, a művészetek, a technika, a termelés, a társadalmi és pedagógiai fejlődés jogos kívánalmainak. A gimnázium általánosan művelő középiskola. Figyelembe kell venni azonban, hogy az általános műveltség fogalma gazdagabbá, sokrétűbbé vált. Nem csupán lexikális adatokra, konkrét ismeretekre, tudásra korokozódik. Változatlanul fontosak az ismeretek, de egyenrangú társak a világnézet, a képességek, a magatartás és az ízlés. Mindezek együtt, harmonikus egységben jelentik az általános műveltséget. Ezért a gimnázium nevelő munkájában az általános művelést úgy végzik, hogy szilárd ismeretek nyújtásával a tudományos világnézet megalapozása, a képességek fejlesztése, a magatartás formálása és az ízlés csiszolása is érvényesüljön. A GIMNÁZIUM egész tevékenységével az általános iskolára épít, az ott megkezdett munkát folytatja; többségében a tantárgyak is azonosak. Hagyományos eszközökkel és új megoldásokkal, a tanítási órákon és külön szervezett keretekben segít minden egyes diákot, hogy a tanulásban együtthaladhasson a többiekkel. Sokkal több gondot fordítunk a jövőben arra, hogy a gimnáziumi tanulmányok első két évében megalapozzuk a tanulók pályairány-választását. A pályaválasztási érettség kialakítását és a helyes döntés előkészítését az osztályfőnöki tevékenység mellett II.-ban külön pályaorientációs foglalkozások segítik. Ezeken az órákon önismereti témák megbeszélése alapján a diákok fokozatosan megismerhetik önmaguk lehetőségeit és korlátait, az egyes pályairányok tanulmányozásával pedig sok információhoz jutnak a pedagógiai, egészségügyi, jogi, közgazdasági, ügyviteli, műszaki, mezőgazdasági, kereskedelmi, vendéglátóipari, szolgáltatóipari, elméleti természettudományi, illetve társadalomtudományi, továbbá a katonai, kulturális és művészeti pályákról. Az 1979/80-as tanévtől kezdve a szakosított osztályokat (tagozatokat) a fakultatív rendszerű oktatás váltja fel. Az első két évfolyamon minden gimnázium tanulói azonos képzésben részesülnek és csak a II. osztály végén, a már említett pályairányításra támaszkodva kell eldönteniük, hogy III.-ban és IV.-ben milyen tantárgyakkal kívánnak elmélyültebben foglalkozni. A mindenki számára kötelező heti 33 órás keretből III.-ban 7 óra, IV.-ben pedig 9 óra jut a tanuló által választott két vagy három fakultatív tantárgyra. Mivel a III.-as 7 óra többféle felhasználási módja IV.ben két változatra egyszerűsödik, a könnyebben áttekinthető IV. osztályos lehetőségeket vesszük alapul az alábbiakban. A saját gimnázium kínálatából a tanuló három 3 órás vagy egy 3 órás és egy 6 órás tantárgyat választhat. A 3 órás tantárgyak között mindenütt megtalálható a magyar, a történelem, az idegen nyelvek, a matematika, a fizika, a kémia és a biológia. Szerepelhet még egyes iskolák lehetőségei között a világnézetünk alapjai, a földrajz, az ének-zene, a rajz, a technika, a fényképészet, a természettudományos laboratóriumi gyakorlatok stb. A fakultatív rész heti 6 órájában tanulható a második idegen nyelv (angol, francia, német, olasz, spanyol, latin), illetve valamilyen gyakorlati jellegű tantárgy (gépírás, műszaki rajz, idegenvezetés, gépjárművezetés, nevelési alapismeretek, könyvtárosi ismeretek stb.). A 6 órás fakultatív tantárgyak közül a gimnáziumok túlnyomó többsége oktat egy vagy több idegen nyelvet, és mindenütt megtalálható egy vagy több gyakorlati jellegű tantárgy. A FAKULTATÍV tananyag a tantárgy jellegétől függően gyakorlást, elmélyítést, kiegészítést vagy további fejezetek, témák tárgyalását jelentheti. A mindenki számára kötelező és a fakultatív órák anyagát csak két tantárgy esetében kapcsoltuk össze, az orosz nyelv és a matematika esetében. A nyelvtudás népgazdasági jelentősége és az idegen nyelv tanulásának sajátosságai speciális nyelvi osztályok működtetését indokolják. Ezért a fakultatív rendszerű oktatás mellett megyénként egy-két, a fővárosban nyolc-tíz tanulócsoportban magas óraszámban tanítjuk az orosz, az angol, a francia, a német vagy az olasz nyelvet. Ez a forma azoknak javasolható, akik kifejezetten nyelvtanári, vagy külkereskedelmi pályára készülnek, illetve az érettségi után nyelvigényes munkakörben kívánnak elhelyezkedni. Más pályára készülők itt hátrányba kerülhetnek, mert fakultatív választási lehetőségük nincs. Néhány speciális osztály matematikából, illetve a természettudományokban kiemelkedően tehetséges gyerekek képzését szolgálja. 270 gimnázium várja az egyetemi-főiskolai tanulmányokra tudatosan készülőket és mindazokat, akiknek pályaelképzelése általános műveltséget és a gimnáziumban, vagy az érettségit követő tanfolyamokon elsajátítható szakismereteket kíván. Welker Ottó osztályvezető, Oktatási Minisztérium Iskola ég ttárdafejti A gimnáziumba jelentkezőknek O Termelőszövetkezet és üzem együttműködésével •llandó munka negyven nőnek Több mint negyven lány és aszszony részére biztosított állandó munkát, kereseti lehetőséget a Remix szombathelyi gyárával kooperálva a kemenesmagasi Haladás Termelőszövetkezet. A közös gazdaságban több gép beszerzésével korszerűsítették a baromfitartást, s ennek következtében munkaerő is felszabadult. A közös érdekeknek megfelelően a faluban tekercselőüzemet hoztak létre. Az ehhez szükséges épületeket a tsz adta, a gépeket pedig a vállalat. Az üzemben most már folyamatosan dolgoznak a tsz-tagok. Megszűntek a foglalkoztatási gondok, helyben kaptak állandó munkát a lányok-asszonyok, s tevékenységük jelentősen segíti a vállalat népgazdasági szempontbólis fontos munkáját. A szövetkezet a megállapodás alapján fenntartotta azt a jogát, hogy az előre tervezett szezonmunkákra átmenetileg igénybe vegye a nők munkáját.