Népszabadság, 1979. március (37. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
1979. március 1., csütörtök Mihail Szuszlov választási beszéde Leningrádban A pekingi vezetés politikája veszélyezteti az enyhülést, a világ békéjét Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára szerdán Leningrádban találkozott választóival, akik őt a Legfelsőbb Tanács képviselőjévé jelölték. Szuszlov a találkozón elhangzott beszédében a többi között kijelentette: " A szovjet nép teljes rokonszenvéről biztosítja a kínai hódítók ellen hősiesen harcoló testvéri vietnami népet. A szovjet kormány erélyesen követelte az agresszió beszüntetését, s a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnam területéről. Azt is kijelentette, hogy a Szovjetunió teljesíti a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződésből fakadó kötelezettségeit. Vietnamot a szocialista közösség népein kívül a világ összes haladó és békeszerető erői is támogatják. A pekingi militaristák és hegemonisták agressziója kudarcra van ítélve. Szuszlov hozzáfűzte: a világméretű enyhülést, a népsek békéjét és biztonságát fokozottan veszélyezteti az a tény, hogy Kína jelenlegi vezetői a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadulás és a szocializmus elleni harcban összefonódtak a nemzetközi reakcióval, a militarizmust, a háborút és az ellenforradalmat szító erőkkel. A szónok kijelentette, hogy az elmúlt öt esztendőt az imperializmus ellen küzdő felszabadító erők rohamos növekedése jellemezte: új szocialista orientációjú államok jelentek meg (Angola, Mozambik, Etiópia, Benin, Afganisztán), számos nép nemzeti függetlenségi harca újabb fokozatot ért el, s a neokolonialisták cselszövései egyre nagyobb tiltakozást keltenek a fejlődő országokban. Erőteljes antiimperialista nemzeti felszabadító mozgalom bontakozott ki Iránban. Irán népe megdöntötte a sah rendszerét, amelyet a nemzetközi imperialista reakció támogatott, és új kormányt hozott létre. A Szovjetunió elismerte az ideiglenes iráni kormányt, s kijelentette, hogy az egyenrangúság, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján kész fejleszteni a jószomszédi kapcsolatokat Iránnal. Szuszlov hangoztatta: az SZKP a jövőben is lankadatlan figyelemmel kíséri a szocialista országok politikai, gazdasági és más természetű együttműködésének további fejlődését, internacionalista összeforrottságuk sokoldalú szilárdítását. Ez a Szovjetunió tevékenységének fő iránya nemzetközi síkon. Ez létfontosságú az egyetemes béke fenntartása, az emberiség társadalmi fejlődése szempontjából. Az SZKP a jövőben is erősíti szolidaritását mindazokkal az erőkkel, amelyek az imperializmus és a reakció ellen küzdenek, következetesen védelmezi a kommunista világmozgalom — korunk hatalmas internacionalista ereje — marxista—leninista alapelveit. Mihail Szuszlov beszédében nagy teret szentelt a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésével kapcsolatos kérdéseknek is. (TASZSZ) El kell venni a kalandorok étvágyát A moszkvai Pravda kommentárja A moszkvai Pravda szerdai számában közölte Igor Alekszandrov cikkét Kína Vietnam elleni agressziójáról. Az írás bevezetőben megállapítja: Peking fegyveres agressziója folytatódik, a hősiesen ellenálló vietnami fegyveres erők ,az agresszornak súlyos veszteségeket okozva, meghiúsították a kínai stratégák „villámháború, pekingi módra” elképzeléseit. Ennek ellenére a kínai vezetők nem hagytak fel kalandot terveikkel. A harcokkal egyidejűleg a pekingi propaganda újabb manőverekbe kezdett, Peking ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül — állapítja meg a cikk szerzője —, hogy még a Vietnam-ellenes és szocializmusellenes kínai politikával gyakorlatilag szolidáris nyugati hatalmak sem voltak képesek nyilvánosan áldásukat adni a VSZK elleni kínai támadásra. Ezért félrevezető rágalomhadjáratba kezdtek, hogy a nemzetközi közvélemény előtt más színben tüntessék fel a kínai akciók jellegét, méreteit és céljait. Ebben a kampányban a fehéret feketének állítják be: a jó előre kitervelt Vietnam elleni támadást a„kényszerű” válaszlépésnek, a szomszédos állam területére való nyílt fegyveres behatolást egyfajta korlátozott akciónak tüntetik fel, amelyet Kína „majd önkéntesen” megszüntet. Ezzel egyidejűleg azt állítják, hogy Kína „Vietnam fenyegetésének van kitéve”. Az agresszor jogot formál a szuverén vietnami állam „megbüntetésére”, arra, hogy agresszív akciójának „határait” és időtartamát ő szabja meg. A kínai vezetők azáltal, hogy nem hajlandók beszüntetni Vietnam elleni agressziójukat, tanúbizonyságot tesznek arról, hogy az emberiséget fenyegető veszély, a józanságot sürgető felhívások ellenére folytatni kívánják felelőtlen, kalandor játékukat a világ sorsával. A cikk a kínai agresszió nemzetközi visszhangjával kapcsolatban megállapítja: „Sok megfigyelő felhívja, a figyelmet, hogy az Egyesült Államok kormányának válasza feltűnően hasonlít, ha nem is a jóváhagyásra, legalábbis a közvetett ösztönzésre. A hivatalos Washington mindössze arra törekedett, hogy valamelyest gyöngítse a közvéleményben és a legtöbb ország "vezető köreiben kialakult benyomást, amely szerint közvetlen kapcsolat van az agresszió és Teng Hsziao-pingnek a közelmúltban az Egyesült Államokban tett látogatása között. Az amerikai vezetőknek a pekingi részről Vietnamhoz címzett nyílt fenyegetéssel kapcsolatos, legalábbis kétértelmű állásfoglalása kétségtelenül elősegítette, hogy Peking nyíltan a háború útjára lépjen.” Még a Carter-kormány külpolitikai vonalát támogató amerikai tömegtájékoztatás is megjegyzi, hogy Blumenthal amerikai pénzügyminiszter mostani kínai látogatása alapot ad a kínai agreszsziónaknyújtott amerikai támogatás feltételezésére. Nyugaton nem titkolják, hogy az Egyesült Államok állhatatosan ajánlja szövetségeseinek, hogy az eseményekre adott hivatalos válaszokban ugyanilyen irányvonalat kövessenek, beleértve az ENSZ- ben folyó tanácskozásokat is. Jogos a kérdés — állapítja meg a Pravda —, hogy mire számítanak azok, akik egyrészről kijelentik, veszélyesnek tartják a helyzetet és aggódnak a világ sorsára, az egész nemzetközi helyzet alakulására gyakorolt hatása miatt, másrészről azonban „megértést” tanúsítanak Peking iránt, egyenlőségjelet téve az agresszor és áldozata közé. Minden tárgyilagos és elfogulatlan szemlélőnek világosan kell látnia, hogy Peking terjeszkedő politikájának vérontással járó szakaszába lépett, abba a szakaszba, amelyet nem ma, de nem is tegnap hirdettek meg, hiszen Peking nagyhatalmi igényeinek embergyűlölő, agresszív lényegéből fakad. Ugyanilyen világosan kell látni a következőket is: ha nem ér véget Peking Vietnam elleni agreszsziója, ha az agresszor nem vonul haladéktalanul vissza, a háború lángjai tovább terjedhetnek. És az, aki most azt reméli, hogy ebben a tűzben sütögetheti a pecsenyéjét, bőrén azt kockáztatja, hogy az agresszornak és kalandor - politikájának következő áldozata lesz. A maoista Kína Vietnamban próbálja ki agresszív, egyeduralmi politikáját. A népek érdeke az, hogy elvegyék a pekingi kalandorok étvágyát mások földjétől és mások érdekeitől — figyelmeztet a Pravda kommentárja. NÉPSZABADSÁG Befejeződtek a tárgyalások Ros Samay sajtótájékoztatója (Tudósítónktól.) Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának és Ros Samaynak, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront központi bizottsága főtitkárának vezetésével szerdán befejeződtek a hivatalos magyar— kambodzsai tárgyalások. A megbeszélések után Ros Samay — aki a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — a népfront Belgrád rakparti székházában újságírókkal találkozott. Örömét fejezte ki, hogy a szabad Kambodzsa képviseletében az elsők között jöhetett el a testvéri Magyarországra, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. — Kambodzsában a népi önigazgatás szervei, a forradalmi tanácsok elsősorban azzal vannak elfoglalva — mondotta —, hogy segítséget nyújtsanak a lakosságnak az élet megindításában. Az áruló Kína-barát Pol Pot—leng Saryrezsim számolatlanul gyilkolta az embereket, semmisítette meg a lakóépületek jelentős részét, milliókat kergetett el lakóhelyéről. Most mindenekelőtt az a feladat hárul a kormányzatra, hogy az otthonukból elüldözötteket hazasegítse a lakóhelyükre, a családjukhoz. Pol Poték az iskolákat lerombolták, a tanítókat elkergették. Most arra kényszerülünk, hogy — legalább átmeneti használatra — iskolaépületeket emeljünk, és olyan embereket képezzünk ki pedagógussá, akik ugyan sohasem tanítottak még, de ebben a szükséghelyzetben képesek arra, hogy másokat megtanítsanak legalább írni és olvasni. Nagy feladat, hogy a szétvert, megtizedelt családok megtalálják egymást: szeretteiket, testvérüket, szüleiket, gyermekeiket, rokonaikat. Népi hadseregünk, a népi milicistákkal karöltve, arra törekszik, hogy megsemmisítse a bukott rezsim hadseregének bujkáló maradványait. Némely hírügynökségek és kínai hírforrások azt akarják elhitetni a világ közvéleményével, hogy még jelentős Pol Pot-erők harcolnak a népi Kambodzsa hadseregével. Ez nem igaz. A 33 napos felszabadító háborúban a népi erők teljesen megsemmisítették ezt a bábhadsereget, és elkergették, vagy fogságba ejtették kínai tanácsadóikat; e harc nyomán Kambodzsát teljes egészében felszabadították. A bukott rendszer olyan katonái, akik súlyos bűnöket követtek el és félnek a megtorlástól, levetették egyenruhájukat, és elvegyülnek a nép közé, hogy elkerüljék a megérdemelt büntetést. Vannak azonban olyan kisebb alakulatok, amelyek tanácstalanok, nem tudják, mihez tartsák magukat. Legutóbb például az ország északi részében kilencszáz ilyen volt. Pol Pot-katona adta meg magát felhívásunkra, közte sok volt parancsnok. Az ilyen katonákat lefegyverezzük és hazaengedjük. A Kambodzsai Nemzeti Egység, front központi bizottságának főtitkára végül köszönetet mondott a szocialista országoknak, köztük a Magyar Népköztársaságnak azért a felbecsülhetetlen segítségért, amelyet a nehéz helyzetben levő kambodzsai népnek teljes felszabadulása óta adott. ÜLÉST TARTOTT A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Szolidaritás a vietnami néppel Fiatal művészek a fejlett szocialista társadalomért (Tudósítónktól.) A nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a fiatal művészek helyzetéről, a KISZ körükben végzett munkájáról tárgyalt szerdai ülésén az ifjúsági szövetség központi bizottsága. A Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának elnökletével megtartott tanácskozáson részt vett és felszólalt Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, ott volt Pozsgay Imre kulturális és Polinszky Károly oktatási miniszter is. A központi bizottság meghallgatta és tudomásul vette Barabás Miklósnak, a titkárság tagjának a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatóját. Barabás Miklós szólt arról a széles körű nemzetközi felháborodásról, amelyet a pekingi militarista körök vietnami agressziója váltott ki. Világszerte fiatalok milliói emelték fel tiltakozó szavukat a kínai támadás ellen, s követelték: azonnal vonják ki Vietnam földjéről az intervenciós csapatokat. Az eddigieket újabb tiltakozó megmozdulások követik világszerte, március 2-án például Kopenhágában szervez nemzetközi megmozdulást a DIVSZ és a Nemzetközi Diákszövetség. A továbbiakban a testület Barabás Jánosnak, a KB titkárának előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a fiatal művészek társadalmi helyzetével és a KISZ körükben végzett tevékenységével foglalkozó jelentést. Megállapította, hogy a fiatal művészek túlnyomó többsége egyetért a fejlett szocializmus építésének nemzeti programjával, helyesli és támogatja pártunk politikáját, művészi eszközeivel részese valóságunk mind teljesebb feltárásának. A IX. kongreszus határozatainak megfelelően az ifjúsági szövetség is jelentőségének megfelelő figyelmet fordít a fiatal művészek körében végzett munkára. Élénkülő eszmei, politikai légkör jellemzi a szakmai közösségek és a KISZ-szervezetek életét, jóllehet a politikai képzés sem tartalmában, sem formai tekintetében nem alkalmazkodik még eléggé a sajátosságokhoz. A KB határozatában a KISZ- munka fő feladataival kapcsolatban kiemelte: a művészeti főiskolások körében és a művészeti közösségekben javítani kell a KISZ- szervezetek működési feltételeit; társadalmilag hasznos és egyénileg vonzó feladatokkal, megbízatásokkal vonják be tagjaikat, politikai, közművelődési céljaink elérésébe. Szolidaritási és barátsági gyűlésen találkozott szerdán a főváros dolgozóival a Kambodzsai Nemzeti Egységfront központi bizottságának Ros Samay főtitkár vezette küldöttsége. A Marcibányi téri Ifjúsági Ház nagytermében ott voltak a fővárosi nagyüzemek munkáskollektíváinak, szocialista brigádjainak képviselői, a politikai, az állami és a társadalmi szervek vezető személyiségei, s részt vettek a gyűlésen a hazánkban tanuló kambodzsai diákok is. Az elnökségben foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Bostai Károlynénak, a HNF budapesti bizottsága titkárának megnyitója után Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára mondott beszédet. A többi között emlékeztetett arra, hogy a kínai vezetés a VSZK elleni agresszióval egy dicstelen sorhoz, a francia, a japán, az amerikai imperializmus délkelet-ázsiai agresszióinak sorához kapcsolódott. Nem kétséges, hogy elődeik vereségében is kénytelen lesz osztozni. Peking az erős szocialista Vietnamban, a VSZK-val baráti kapcsolatokat tartó Laoszban és Kambodzsában, e népeknek a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel való együttműködésében látja délkelet-ázsiai terjeszkedésének egyik legfőbb akadályát, s agressziójával ezt az akadályt szeretné ledönteni, vagy legalább meggyengíteni. — Testvéri szolidaritásunk a Kambodzsai Népköztársasággal — mondotta a szónok — egyúttal szolidaritás a VSZK-val, a kínai vezetés Vietnam elleni agresszióinak elítélése pedig támogatás nemcsak Vietnamnak, hanem Kambodzsa forradalmi népének is. Felszólalt a nagygyűlésen Ros Samay főtitkár is. Bevezetőben szólt azokról a kegyetlenségekről, amelyek a Pol Pot—leng Sary-rezsim uralmát jellemezték, majd vázolta a mai helyzetet és a feladatokat. — A kambodzsai népnek — mondotta egyebek között — számtalan nehézséggel kell szembenéznie. A szocialista országok, a független államok, az el nem kötelezettek mozgalma, a nemzetközi szervezetek, a béke és igazságszerető emberiség rokonszenve és szolidaritása, sokoldalú támogatása azonban jelentős segítség ahhoz, hogy felülkerekedjék a nehézségeken, sikeresen felépítse a békés, független, demokratikus, semleges, el nem kötelezett és a szocializmus felé haladó Kambodzsát. A végső győzelem a kambodzsai népé lesz, amely meghiúsította az ellenségnek többek között a kambodzsai és a testvéri magyar nép szolidaritása és barátsága aláásására irányuló kísérletét. A pekingi vezetés Vietnam elleni bűntette sérti az ENSZ alapokmányát, az el nem kötelezett országok alapelveit — mondotta ezután Ros Samay. — E cselekménye nem más, mint a kínai feudális urak és gyarmatosítók, az imperialisták politikájának továbbfolytatása Vietnammal szemben, hegemonista törekvéseinek végrehajtása Indokínában, Délkelet-Ázsiában és az egész világon. Ezekkel a cselekményekkel abban az illúzióban ringatják magukat, hogy megmenthetik a Pol Pot—leng Sary-klikk maradék erőit, amelyeket a kambodzsai nép elsöpör és megsemmisít. Beszéde végén a főtitkár átnyújtotta Molnár Bélának a Kambodzsai Nemzeti Egységfront vörös zászlaját. A részvevők ezután a kambodzsai néphez intézett üdvözlő táviratot fogalmaztak meg, amelyet Gaál György, a Ganz Villamossági Művek szocialista brigádvezetője ismertetett. — Mi, a budapesti szolidaritási és barátsági gyűlés részvevői testvéri üdvözletünket küldjük és szolidaritásunkról biztosítjuk a hős kambodzsai népet — hangoztatja a távirat. Kiemeli: — A mostani helyzetben, amikor a kínai fegyveres erők barbár támadást indítottak a testvéri vietnami nép ellen, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság között aláírt béke-, barátsági és együttműködési szerződés hozzájárul a két testvéri nép jószomszédi kapcsolatainak fejlesztéséhez, a térség és Délkelet-Ázsia békéjének megteremtéséhez. Teljesen szolidárisak vagyunk az új életét építő Kambodzsával Barátsági nagygyűlés Budapesten