Népszabadság, 1979. március (37. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

1979. március 1., csütörtök Mihail Szuszlov választási beszéde Leningrádban A pekingi vezetés politikája veszélyezteti az enyhülést, a világ békéjét Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára szerdán Leningrádban találkozott válasz­tóival, akik őt a Legfelsőbb Tanács képviselőjévé jelölték. Szuszlov a találkozón elhang­zott beszédében a többi között ki­jelentette: " A szovjet nép teljes rokonszenvéről biztosítja a kínai hódítók ellen hősiesen harcoló testvéri vietnami népet. A szov­jet kormány erélyesen követelte az agresszió beszüntetését, s a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnam területéről. Azt is kije­lentette, hogy a Szovjetunió telje­síti a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződésből fakadó kötelezettségeit. Vietna­mot a szocialista közösség népein kívül a világ összes haladó és bé­keszerető erői is támogatják. A pekingi militaristák és hegemo­­­­nisták agressziója kudarcra van­­ ítélve. Szuszlov hozzáfűzte: a világmé­retű enyhülést, a nép­sek békéjét és biztonságát fokozottan veszélyez­teti az a tény, hogy Kína jelenlegi vezetői a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadulás és a szo­cializmus elleni harcban összefo­nódtak a nemzetközi reakcióval, a militarizmust, a háborút és az el­lenforradalmat szító erőkkel. A szónok kijelentette, hogy az elmúlt öt esztendőt az imperializmus el­len küzdő felszabadító erők roha­mos növekedése jellemezte: új szocialista orientációjú államok jelentek meg (Angola, Mozambik, Etiópia, Benin, Afganisztán), szá­mos nép nemzeti függetlenségi harca újabb fokozatot ért el, s a neokolonialisták cselszövései egy­re nagyobb tiltakozást keltenek a fejlődő országokban. Erőteljes antiimperialista nem­zeti felszabadító mozgalom bonta­kozott ki Iránban. Irán népe meg­döntötte a sah rendszerét, amelyet a nemzetközi imperialista reakció támogatott, és új kormányt hozott létre. A Szovjetunió elismerte az ideiglenes iráni kormányt, s­ kije­lentette, hogy az egyenrangúság, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján kész fejleszteni a jószomszédi kapcso­latokat Iránnal. Szuszlov hangoztatta: az SZKP a jövőben is lankadatlan figyelem­mel kíséri a szocialista országok politikai, gazdasági és más termé­szetű együttműködésének további fejlődését, internacionalista össze­­forrottságuk sokoldalú szilárdítá­sát. Ez a Szovjetunió tevékenysé­gének fő iránya nemzetközi síkon. Ez létfontosságú az egyetemes bé­ke fenntartása, az emberiség tár­sadalmi fejlődése szempontjából. Az SZKP a jövőben is erősíti szo­lidaritását mindazokkal az erők­kel, amelyek az imperializmus és a reakció ellen küzdenek, követ­kezetesen védelmezi a kommunis­ta világmozgalom — korunk ha­talmas internacionalista ereje — marxista—leninista alapelveit. Mihail Szuszlov beszédében nagy teret szentelt a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejleszté­sével kapcsolatos kérdéseknek is. (TASZSZ) El kell venni a kalandorok étvágyát A moszkvai Pravda kommentárja A moszkvai Pravda szerdai szá­mában közölte Igor Alekszandrov cikkét Kína Vietnam elleni ag­ressziójáról. Az írás bevezetőben megállapít­ja: Peking fegyveres agressziója folytatódik, a hősiesen ellenálló vietnami fegyveres erők ,az ag­­resszornak súlyos veszteségeket okozva, meghiúsították a kínai stratégák „villámháború, pekingi módra” elképzeléseit. Ennek elle­nére a kínai vezetők nem hagy­tak fel kalandot terveikkel. A harcokkal egyidejűleg a pe­kingi propaganda újabb manőve­rekbe kezdett, Peking ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül — állapítja meg a cikk szerzője —, hogy még a Vietnam-ellenes és szocializmusellenes kínai politi­kával gyakorlatilag szolidáris nyugati hatalmak sem voltak ké­pesek nyilvánosan áldásukat ad­ni a VSZK elleni kínai támadásra. Ezért félrevezető rágalomhad­járatba kezdtek, hogy a nemzet­közi közvélemény előtt más szín­ben tüntessék fel a kínai akciók jellegét, méreteit és céljait. Eb­ben a kampányban a fehéret fe­ketének állítják be: a jó előre ki­tervelt Vietnam elleni támadást a„kényszerű” válaszlépésnek, a szomszédos állam területére való nyílt fegyveres behatolást egyfaj­ta korlátozott akciónak tüntetik fel, amelyet Kína „majd önkénte­sen” megszüntet. Ezzel egyidejű­leg azt állítják, hogy Kína „Viet­nam fenyegetésének van kitéve”. Az agresszor jogot formál a szuverén vietnami állam „meg­büntetésére”, arra, hogy agresszív akciójának „határait” és időtar­tamát ő szabja meg. A kínai vezetők azáltal, hogy nem hajlandók beszüntetni Viet­nam elleni agressziójukat, tanú­­bizonyságot tesznek arról, hogy az emberiséget fenyegető veszély, a józanságot sürgető felhívások ellenére folytatni kívánják fele­lőtlen, kalandor játékukat a világ sorsával. A cikk a kínai agresszió nem­zetközi visszhangjával kapcsolat­ban megállapítja: „Sok megfigye­lő felhívja, a figyelmet, hogy az Egyesült Államok kormányának válasza feltűnően hasonlít, ha nem is a jóváhagyásra, legalábbis a közvetett ösztönzésre. A hivatalos Washington mindössze arra töre­kedett, hogy valamelyest gyöngít­se a közvéleményben és a legtöbb ország "vezető köreiben kialakult benyomást, amely szerint közvet­len kapcsolat van az agresszió és Teng Hsziao-pingnek a közelmúlt­ban az Egyesült Államokban tett látogatása között. Az amerikai ve­zetőknek a pekingi részről Viet­namhoz címzett nyílt fenyegetés­sel kapcsolatos, legalábbis kétér­telmű állásfoglalása kétségtelenül elősegítette, hogy Peking nyíltan a háború útjára lépjen.” Még a Carter-kormány külpoli­tikai vonalát támogató amerikai tömegtájékoztatás is megjegyzi, hogy Blumenthal amerikai pénz­ügyminiszter mostani kínai láto­gatása alapot ad a kínai agresz­­sziónak­­nyújtott amerikai támo­gatás feltételezésére. Nyugaton nem titkolják, hogy az Egyesült Államok állhatatosan ajánlja szövetségeseinek, hogy az eseményekre adott hivatalos vá­laszokban ugyanilyen irányvona­lat kövessenek, beleértve az ENSZ- ben folyó tanácskozásokat is. Jogos a kérdés — állapítja meg a Pravda —, hogy mire számíta­nak azok, akik egyrészről kijelen­tik, veszélyesnek tartják a helyze­tet és aggódnak a világ sorsára, az egész nemzetközi helyzet ala­kulására gyakorolt hatása miatt, másrészről azonban „megértést” tanúsítanak Peking iránt, egyen­lőségjelet téve az agresszor és ál­dozata közé. Minden tárgyilagos és elfogulat­­­lan szemlélőnek világosan kell látnia, hogy Peking terjeszkedő politikájának vérontással járó szakaszába lépett, abba a szakasz­ba, amelyet nem ma, de nem is tegnap hirdettek meg, hiszen Pe­king nagyhatalmi igényeinek em­bergyűlölő, agresszív lényegéből fakad. Ugyanilyen világosan kell látni a következőket is: ha nem ér vé­get Peking Vietnam elleni agresz­­sziója, ha az agresszor nem vonul haladéktalanul vissza, a háború lángjai tovább terjedhetnek. És az, aki most azt reméli, hogy eb­ben a tűzben sütögetheti a pecse­nyéjét, bőrén azt kockáztatja, hogy az agresszornak és kalandor - politikájának k­övetkező áldozata lesz. A maoista Kína Vietnamban próbálja ki agresszív, egyedural­mi politikáját. A népek érdeke az, hogy elvegyék a pekingi kalando­rok étvágyát mások földjétől és mások érdekeitől — figyelmeztet a Pravda kommentárja. NÉPSZABADSÁG Befejeződtek a tárgyalások Ros Sam­ay sajtótájékoztatója (Tudósítónktól.) Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa főtitkárának és Ros Samay­­nak, a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront központi bizottsága főtit­kárának vezetésével szerdán befe­jeződtek a hivatalos magyar— kambodzsai tárgyalások. A megbeszélések után Ros Sa­may — aki a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívásá­ra hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — a nép­front Belgrád rakparti székházá­ban újságírókkal találkozott. Örömét fejezte ki, hogy a sza­bad Kambodzsa képviseletében az elsők között jöhetett el a testvéri Magyarországra, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. — Kambodzsában a népi önigaz­gatás szervei, a forradalmi taná­csok elsősorban azzal vannak el­foglalva — mondotta —, hogy se­gítséget nyújtsanak a lakosságnak az élet megindításában. Az áruló Kína-barát Pol Pot—leng Sary­­rezsim számolatlanul gyilkolta az embereket, semmisítette meg a lakóépületek jelentős részét, mil­liókat kergetett el lakóhelyéről. Most mindenekelőtt az a feladat hárul a kormányzatra, hogy az otthonukból elüldözötteket haza­­segítse a lakóhelyükre, a család­jukhoz. Pol Poték az iskolákat le­rombolták, a tanítókat elkerget­ték. M­­ost arra kényszerülünk, hogy — legalább átmeneti használatra — iskolaépületeket emeljünk, és olyan embereket képezzünk ki pe­dagógussá, akik ugyan sohasem tanítottak még, de ebben a szük­séghelyzetben képesek arra, hogy másokat megtanítsanak legalább írni és olvasni. Nagy feladat, hogy a szétvert, megtizedelt családok megtalálják egymást: szeretteiket, testvérüket, szüleiket, gyermekeiket, rokonai­kat. Népi hadseregünk, a népi mi­­licistákkal karöltve, arra törek­szik, hogy megsemmisítse a bu­kott rezsim hadseregének bujkáló maradványait. Némely hírügynök­ségek és kínai hírforrások azt akarják elhitetni a világ közvéle­ményével, hogy még jelentős Pol Pot-erők harcolnak a népi Kam­bodzsa hadseregével. Ez nem igaz. A 33 napos felszabadító háború­ban a népi erők teljesen megsem­misítették ezt a bábhadsereget, és elkergették, vagy fogságba ejtet­­ték kínai tanácsadóikat; e harc nyomán Kambodzsát teljes egé­szében felszabadították. A bukott rendszer olyan katonái, akik sú­lyos bűnöket követtek el és félnek a megtorlástól, levetették egyen­ruhájukat, és elvegyülnek a nép közé, hogy elkerüljék a megérde­melt büntetést. Vannak azonban olyan kisebb alakulatok, amelyek tanácstalanok, nem tudják, mihez tartsák magukat. Legutóbb pél­dául az ország északi részében ki­­lencszáz ilyen volt. Pol Pot-katona adta meg magát felhívásunkra, közte sok volt parancsnok. Az ilyen katonákat lefegyverezzük­ és hazaengedjük. A Kambodzsai Nemzeti Egység, front központi bizottságának fő­titkára végül köszönetet mondott a szocialista országoknak, köztük a Magyar Népköztársaságnak azért a felbecsülhetetlen segítségért, amelyet a nehéz helyzetben levő kambodzsai népnek teljes felsza­badulása óta adott. ÜLÉST TARTOTT A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Szolidaritás a vietnami néppel Fiatal művészek a fejlett szocialista társadalomért (Tudósítónktól.) A nemzetközi ifjúsági és diák­­mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a fiatal művészek hely­zetéről, a KISZ körükben végzett munkájáról tárgyalt szerdai ülé­sén az ifjúsági szövetség központi bizottsága. A Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bi­zottsága első titkárának elnök­letével megtartott tanácskozáson részt vett és felszólalt Óvári Mik­lós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, ott volt Pozsgay Imre kulturális és Polinszky Károly oktatási minisz­ter is. A központi bizottság meghall­gatta és tudomásul vette Barabás Miklósnak, a titkárság tagjának a nemzetközi ifjúsági és diákmoz­galom időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatóját. Barabás Miklós szólt arról a szé­les körű nemzetközi felháborodás­ról, amelyet a pekingi militarista körök vietnami agressziója váltott ki. Világszerte fiatalok milliói emelték fel tiltakozó szavukat a kínai támadás ellen, s követelték: azonnal vonják ki Vietnam föld­jéről az intervenciós csapatokat. Az eddigieket újabb tiltakozó meg­mozdulások követik világszerte, március 2-án például Kopen­­hágában szervez nemzetközi meg­­mozdulást a DIVSZ és a Nemzet­közi Diákszövetség. A továbbiakban a testület Ba­rabás Jánosnak, a KB titká­rának előterjesztésében meg­tárgyalta és elfogadta a fiatal művészek társadalmi helyzetével és a KISZ körükben végzett tevé­kenységével foglalkozó jelentést. Megállapította, hogy a fiatal mű­vészek túlnyomó többsége egyet­ért a fejlett szocializmus építésé­nek nemzeti programjával, he­lyesli és támogatja pártunk poli­tikáját, művészi eszközeivel része­se valóságunk mind teljesebb fel­tárásának. A IX. kongreszus határozatai­nak megfelelően az ifjúsági szö­vetség is jelentőségének megfelelő figyelmet fordít a fiatal művészek körében végzett munkára. Élén­külő eszmei, politikai légkör jel­lemzi a szakmai közösségek és a KISZ-szervezetek életét, jóllehet a politikai képzés sem tartalmá­ban, sem formai tekintetében nem alkalmazkodik még eléggé a sajá­tosságokhoz. A KB határozatában a KISZ- munka fő feladataival kapcsolat­ban kiemelte: a művészeti főisko­lások körében és a művészeti kö­zösségekben javítani kell a KISZ- szervezetek működési feltételeit; társadalmilag hasznos és egyéni­leg vonzó feladatokkal, megbíza­tásokkal vonják be tagjaikat, po­litikai, közművelődési céljaink el­érésébe. ­ Szolidaritási és barátsági gyűlé­sen találkozott szerdán a főváros dolgozóival a Kambodzsai Nem­zeti Egységfront központi bizott­ságának Ros Samay főtitkár ve­zette küldöttsége. A Marcibányi téri Ifjúsági Ház nagytermében ott voltak a fővárosi nagyüzemek munkáskollektíváinak, szocialista brigádjainak képviselői, a politi­kai, az állami és a társadalmi szervek vezető személyiségei, s részt vettek a gyűlésen a hazánk­ban tanuló kambodzsai diákok is. Az elnökségben foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Bostai Károlyné­­nak, a HNF budapesti bizottsága titkárának megnyitója után Mol­nár Béla, a HNF Országos Taná­csának titkára mondott beszédet. A többi között emlékeztetett ar­ra, hogy a kínai vezetés a VSZK elleni agresszióval egy dicstelen sorhoz, a francia, a japán, az ame­rikai imperializmus délkelet-ázsiai agresszióinak sorához kapcsoló­dott. Nem kétséges, hogy elődeik vereségében is kénytelen lesz osz­tozni. Peking az erős szocialista Vietnamban, a VSZK-val baráti kapcsolatokat tartó Laoszban és Kambodzsában, e népeknek a Szovjetunióval, a szocialista kö­zösséggel való együttműködésében látja délkelet-ázsiai terjeszkedé­sének egyik legfőbb akadályát, s agressziójával ezt az akadályt sze­retné ledönteni, vagy legalább meggyengíteni. — Testvéri szolidaritásunk a Kambodzsai Népköztársasággal — mondotta a szónok — egyúttal szolidaritás a VSZK-val, a kínai vezetés Vietnam elleni agressziói­nak elítélése pedig támogatás nemcsak Vietnamnak, hanem Kambodzsa forradalmi népének is. Felszólalt a nagygyűlésen Ros Samay főtitkár is. Bevezetőben szólt azokról a kegyetlenségekről, amelyek a Pol Pot—leng Sary-re­­zsim uralmát jellemezték, majd vázolta a mai helyzetet és a fel­adatokat. — A kambodzsai népnek — mondotta egyebek között — szám­talan nehézséggel kell szembenéz­nie. A szocialista országok, a füg­getlen államok, az el nem kötele­zettek mozgalma, a nemzetközi szervezetek, a béke és igazságsze­rető emberiség rokonszenve és szolidaritása, sokoldalú támogatá­sa azonban jelentős segítség ah­hoz, hogy felülkerekedjék a ne­hézségeken, sikeresen felépítse a békés, független, demokratikus, semleges, el nem kötelezett és a szocializmus felé haladó Kambod­zsát. A végső győzelem a kambod­zsai népé lesz, amely meghiúsítot­ta az ellenségnek többek között a kambodzsai és a testvéri magyar nép szolidaritása és barátsága alá­­ásására irányuló kísérletét. A pekingi vezetés Vietnam el­leni bűntette sérti az ENSZ alap­okmányát, az el nem kötelezett országok alapelveit — mondotta ezután Ros Samay. — E cselek­ménye nem más, mint a kínai feu­dális urak és gyarmatosítók, az imperialisták politikájának to­vábbfolytatása Vietnammal szem­ben, hegemonista törekvéseinek végrehajtása Indokínában, Dél­­kelet-Ázsiában és az egész vilá­gon. Ezekkel a cselekményekkel abban az illúzióban ringatják ma­gukat, hogy megmenthetik a Pol Pot—leng Sary-klikk maradék erőit, amelyeket a kambodzsai nép elsöpör és megsemmisít. Beszéde végén a főtitkár át­nyújtotta Molnár Bélának a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront vö­rös zászlaját. A részvevők ezután a kam­bodzsai néphez intézett üdvözlő táviratot fogalmaztak meg, ame­lyet Gaál György, a Ganz Villa­mossági Művek szocialista brigád­vezetője ismertetett. — Mi, a bu­dapesti szolidaritási és barátsági gyűlés részvevői testvéri üdvöz­­letünket küldjük és szolidaritá­sunkról biztosítjuk a hős kambod­zsai népet — hangoztatja a táv­irat. Kiemeli: — A mostani hely­zetben, amikor a kínai fegyveres erők barbár támadást indítottak a testvéri vietnami nép ellen, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság között aláírt béke-, barátsági és együttműködési szerződés hozzá­járul a két testvéri nép jószom­szédi kapcsolatainak fejlesztésé­hez, a térség és Délkelet-Ázsia békéjének megteremtéséhez. Teljesen szolidárisak vagyunk az új életét építő Kambodzsával Barátsági nagygyűlés Budapesten

Next