Népszabadság, 1979. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

2 Folytatja munkáját az OKP kongresszusa Szombat délelőtt plenáris ülés­sel folytatódott az Olasz Kommu­nista Párt XV. kongresszusa. A delegátusok megkezdték a vitát a kongresszusi beszámolóról, a bi­zottságok pedig a tézistervezet végső változatán dolgoznak, hogy a kongresszus elé terjesszék azt jóváhagyásra. A kongresszuson részt vevő több mint száz külföldi pártkül­döttség vezetői szombaton 22 olasz városba utaztak, hogy gyű­léseken találkozzanak a dolgo­zókkal. (MTI) A francia szakszervezetek felhívása a tüntetés jogának védelmére PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Giscard elnök, látván a tünte­tések betiltására irányuló terve elleni tiltakozásokat, igyeke­zett megmagyarázni: nem akar­ja elvenni a dolgozóktól a tünte­tés jogát, de azt kívánja, hogy a tüntetések ne adjanak alkalmat rendbontásra. A három vezető szakszervezet, a CGT, a CFDT és a FEN együt­tes tanácskozásán elhatározták, hogy nyomatékot adnak a tün­tetés jogának megvédésére irá­nyuló elhatározásuknak, és ked­den országszerte általános mun­kabeszüntetésre hívják fel a dol­gozókat. A félórás tiltakozó mun­kabeszüntetések idején a CGT és a CFDT gyűléseken követeli majd­­ a demokratikus és szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, a FEN pedagógusai pedig az iskolákban tanórát szentelnek a szabadság­­jogoknak. Kinsucki, a CGT titkára kije­lentette: „A tüntetés joga nemes-­­­nöki direktíváktól függ. Ez szerv­­­zett, kivívott jog és a dolgozók­­ élni akarnak vele, amikor szük­ség van rá.” A brit képviselő elleni merénylet a választási hadjárat előterébe kerül Airey Neava angol konzervatív képviselő, az árnyékkormány észak-írországi szóvivője ellen a parlament épületének parkoló ga­rázsában pokolgépes merényletet követtek el péntek este. A képvi­selő súlyos sérüléseibe belehalt. A robbanásért az IRA vállalta a fe­lelősséget. Írország Kommunista Pártja szombaton élesen elítélte az Airey Neave ellen elkövetett merényle­tet. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának lapja, a Morning Star is elítélte a gyilkosságot. „Ez a terro­rista taktika azokat erősíti, akik Észak-Írország problémáira csak egy választ ismernek: elnyomás, elnyomás, és még egyszer elnyo­Egyes tory képviselők és a kon­zervatív sajtó a hírhedt ejtőernyős kommandó, a SAS egységeivel kí­vánják megerősíttetni a rendőr­séget az egész országban. A Daily Telegraph máris azt fejtegette, hogy a következő választások „iga­zi témája” — a konzervatívok ked­venc vesszőparipája — a­ demok­rácia védelme és a közbiztonság fenntartása lesz. És egy-két mon­dattal később — ezen a címen — már nyíltan uszít a szakszerveze­tek, és a sztrájkharcot folytató dolgozók ellen. A lap kimondatlan­­ következtetése, hogy az erős kéz politikájára van szükség, amire egyedül egy konzervatív kormány képes. (MTI) más — írja a lap. Egyiptom a különbéke után Belső feszültség, biztonsági intézkedések Szombat délután hazaérkezett Kairóba Anvar Szadat egyiptomi elnök, aki a hét elején Washing­tonban aláírta az egyiptomi—iz­raeli különmegállapodást. Kairói jelentések szerint a kü­lönszerződés aláírását követően Egyiptomban fokozódik az elége­detlenség Szadat elnök megalku­vó politikájával szemben. Az or­szág uralkodó körei — félve a rezsimmel szembeni ellenállás esetleges erősödésétől — szigorú biztonsági intézkedéseket fogana­tosítanak. Egyiptom ezekben a napokban olyan ország benyomását kelti, ahol hadiállapot van, írja az Al- Vatan Al-Arabi című, Párizsban megjelenő arab nyelvű hetilap. Harckészültségbe helyezték a fegyveres erőket, és mozgósítot­ták a rendőrség, az elhárítás és a felderítés személyi állományát. Példátlan biztonsági rendszabá­lyokat vehettek be a kairói repü­lőtéren, lezárták a fővárosba ve­zető utakat, a belbiztonsági erők ellenőrzik az állami intézménye­ket és a köztereket. Az AFP jelentése szerint pén­teken lezárták az Alexandriát Kairóval összekötő utat, hogy be­fejezzék a fegyveres erőknek az ország nyugati, Líbiával határos részére történő átcsoportosítását. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Szadat néhány nappal ez­előtt, az Egyesült Államokban nyíltan megfenyegette Líbiát. Az egyiptomi kormány lépései szoro­san összefüggnek az Izraellel kö­tött különalkuval. Az agresszor­­ral aláírt különbéke-szerződéssel Egyiptom kivonhatja erőit a Sí­­nai frontról, és most a haladó arab országok ellen sorakoztatja fel hadseregét. Hétfőn Izraeli Állam létrejötte óta, első ízben látogat izraeli mi­niszterelnök hivatalosan Kairóba. (Az 1977. karácsonyi iszmailiai megbeszéléseket nem tekintették hivatalos állami látogatásnak.) Az előzetes tájékoztatás szerint Bigin huszonnyolc órát tölt majd Kairóban. Az Izraeli KP főtitkárának nyilatkozata Meir Wilner, az Izraeli Kommu­nista Párt főtitkára, az egyiptomi —izraeli különalkuval kapcsolat­ban a Pravda tudósítójának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok támo­gatásával létrehozott egyiptomi— izraeli szerződés egy lépéssel sem segíti elő az igazságos és tartós közel-keleti béke létrehozását. Ellenkezőleg — mondta —, ez a szerződés békeellenes. — A megkötött különalku el­lentétes mind az arab népek, mind pedig az izraeli nép érde­keivel. A palesztinai arab nép el­len irányul, s arra kényszeríti, hogy továbbra is a megszállás kö­rülményei között, menekülttábo­rok sátraiban éljen. Ebben a szer­ződésben Egyiptom és az Egyesült Államok jogilag beleegyezett a palesztin területek és a szíriai Golán-fennsík izraeli megszállás alatt tartásába — hangsúlyozta a főtitkár.­­ Az Izraeli Kommunista Párt és a Békéért és az Egyenjogúsá­gért Küzdő Demokratikus Front a szerződés ellen szavazott az iz­raeli parlamentben. Gyakorlati­lag a békére, s egyszersmind a megszállás folytatása, az imperia­lista katonai támaszpontok létre­hozása ellen szavaztunk. Olyan békére, amelynek alapját az izrae­li csapatoknak az 1967 óta meg­­­szállt összes arab területről való kivonása, a palesztinai arab nép jogainak, közöttük az önálló ál­lamalapítás jogának elismerése s az összes állam területi egységé­nek és biztonságának szavatolá­sa jelenti — beleértve Izraelét és egy palesztin államét is — hang­súlyozta az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG 1979. április 1., vasárnap A Spanyol EP bírálja a kormányprogramot (Madridi tudósítónktól.) Mint tegnap beszámoltunk ró­la, a spanyol képviselőház elnöke megakadályozta a kormányprog­ram vitáját. A kommunista képviselőcsoport nevében Santiago Carrillo, a párt főtitkára felhívta a figyelmet a magát centristának nevező kor­mánypárt fokozódó jobbratolódá­­sára is, aminek következtében a jobboldal köréje tömörült. E tá­mogatás azonban hamarosan ter­hessé válhat a kormánypárt szá­mára. Az SKP nem a miniszterel­nök személye, hanem jövendő kor­mánya és előterjesztett program­ja ellen szavazott — hangsúlyozta Carrillo. Hozzáfűzte, hogy nem a jogaikat védelmező dolgozók lesz­nek az okai, ha a csoportérdekek szerint kidolgozott kormánypoliti­ka az ország megosztására vezet. Ez — tette hozzá — vonatkozik a nemzetközi kérdésekre is, minde­nekelőtt a NATO-csatlakozás fel­vetésére, amit az SKP ellenez. Kongó új államfője A Kongói Munkapárt rendkí­vüli kongresszusán Brazzaville­­ben a párt központi bizottságának elnökévé és a Kongói Népi Köz­társaság Államtanácsának elnöké­vé választották Denis Sassou Nguesso ezredest. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK ■— néhány sorban A Piotr Jaroszewicz miniszter­elnök vezette lengyel kormány­­küldöttség pénteken befejezte hatnapos hivatalos kubai látoga­tását, és hazautazott Varsóba. (ADN) Katonai törvényszéket állít fel a Mozambiki Népi Köztársaság nemzetvédelmi minisztériuma, mivel a mozambiki forradalom ellen elkövetett akciók hatékony ellenintézkedéseket követeltek. (ADN) Az amerikai kormányzat több mint tíz százalékkal többet költ a Szovjetunió és a szocialista or­szágok ellen irányuló propagan­dát folytató Szabadság adó és Szabad Európa rádió finanszíro­zására a következő pénzügyi év­ben. A pontos összeget titokban tartják, de megfigyelők szerint több mint százmillió­ dollárról van szó. (TASZSZ) Takasina Takehiko tábornok, a japán „önvédelmi erők”, a hadse­reg vezérkari főnökei egyesített bizottságának elnöke látogatást tett Ausztráliában és Új-Zélan­­don. A tábornok a két ország ka­tonai vezetőivel az együttműkö­dés bővítéséről tárgyalt. (MTI) Sapur Baktiar volt iráni minisz­terelnök Clermont-Ferrand kö­­zép-franciaországi várostól „mint­egy 35 kilométerre keletre” tar­tózkodik. A iráni hatóságok kö­rözést adtak ki ellene, mert fele­lősségre akarják vonni a sah megbízásából folytatott tevékeny­sége miatt. (MTI) Zulfikar Ali Bhutto volt pa­kisztáni kormányfő pártja, a Pa­kisztáni Néppárt Központi Bi­zottsága szombaton, kegyelmi kér­vényt adott át Ziaul Hak­­ elnök­nek, hogy kímélje meg a halálra ítélt volt miniszterelnök életét. (MTI) Ahmad Sah, Pahang szultánja lett a Malaysiai Államszövetség új államfője. Az új király pénte­ken proklamáció aláírásával fo­gadta el a szövetségi monarchia választott királyi tisztét. (Reuter) „Az Iraki Kommunista Párt az iraki nép igazi képviselője, mely­nek tevékenységét a nép valódi érdekei határozzák meg, s amely fontos szerepet játszik az ország függetlenségének és haladásának biztosításában” — állapítja meg az az üdvözlet, amelyet az SZKP KB küldött az iraki kommunis­táknak, pártjuk megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. „A kommunista párt Irak más hazafias erőivel együtt arra tö­rekszik, hogy mélyítse az Iraki Köztársaság és a Szovjetunió kö­zötti együttműködést abból a cél­ból, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyekkel sikeresen megvalósíthatók az iraki nép nem­zeti vágyai. Az SZKP a szovjet— iraki kapcsolatok sokoldalú fej­lesztéséért lép fel, és nagyra érté­keli azokat” — hangzik az SZKP KB üdvözlete. (TASZSZ)­ ­ Az SZKP üdvözlete az iraki testvérpártnak Japán a helyi választások előtt A szigetországban kiírták a négyévenként sorra kerülő hely­­hatósági választásokat. Április 8-án és 22-én kétfordulós szava­zással dönt a lakosság a legnépe­sebb megyék, valamint a kiemelt Tokió és Oszaka kormányzóinak személyéről, a megyei, városi és egyéb területi képviseleti szer­vek összetételéről. Az uralmon levő liberális de­mokrata párt a tavaly év végén beiktatott Chira-féle új vezérkar irányításával először mérkőzik nyílt ütközetben a baloldali, de­mokratikus erőkkel, egyben fő­próbát óhajt tartani az esetleges őszi általános választások előtt. A konzervatív japán politika ter­vezőinek az a céljuk, hogy visz­­szájára fordítsák az erőviszonyo­kat mindazokban az önkormány­zati testületekben, amelyekben tíz esztendő folyamán haladó több­ség jött létre a kommunisták és a szocialisták támogatásával. Tacsiki Hirosi kommunista sze­nátor, aki a JKP KB elnöksége tagjaként a párt kampányának fő szervezője, emlékeztet: a ha­ladó erőknek 212 helyen sikerült vezető pozíciókat kiharcolniuk az önkormányzati gyűléseken, töb­bek között a világ legnagyobb városában, Tokióban és Oszaká­ban is. Azokon a területeken, amelyek e képviseleti szervek közigazgatása alá tartoznak, 48 millió ember él, vagyis Japán népességének körülbelül 42 szá­zaléka. A pártok változatos koa­líciójából álló ellenzéki kormány­zatok az utóbbi évtizedben azzal szolgáltak rá a lakosság bizalmá­ra, hogy a gyors gazdasági növe­kedés esztendeiben is a helyi dol­gozók érdekeit védelmezték a ja­pán monopoltőke érdekeivel szemben. Jelentős munkavédelmi, közművelődési, népjóléti és kör­nyezetvédelmi intézkedéseket is életbe léptettek. Egyedül a fővá­rosban többet költöttek környe­zetvédelemre, mint az állami költ­ségvetésből országosan. Minthogy a progresszív helyi kormányzatok fenntartásában meghatározó a kommunista és a szocialista támogatás, a JKP igen sajnálatosnak minősíti, hogy a választásokon nem lehet minde­nütt akcióegységet teremteni a két nagy baloldali párt között. A fővárosban még újra közös jelöl­tet állítottak a népszerű Óta Kao­rúnak, a szakszervezeti főtanács egykori elnökének a személyé­ben. A nyugat-japáni metropolis­ban, Oszakában viszont a szocia­listák a kommunista jelölt, a szi­getország egyik legnagyobb jogi szaktekintélye, a híres Kuroda professzor ellen lépnek fel, aki immáron nyolc éve tölti be a kormányzói tisztséget. Noha a JKP kilátásai kétségte­lenül biztatók, vezetői mégsem vontak le elhamarkodott követ­keztetéseket. Az ellenfél ugyanis hallatlan apparátust mozgat, a nagytőke csupán Tokióban egy­­milliárd jennel járult hozzá párt­jának, az LDP-nek a szavazatgyűj­tő pénzügyi alapjához. Emellett a szélsőjobb az eszközökben sem válogatós. Kampányát a napok­ban azzal vezette be, hogy egy liberális demokrata képviselő in­terpellációban követelte a JKP elnöke felsőházi mandátumának semmissé nyilvánítását, méghozzá „büntetett előéletére” hivatkozva. Mijamoto Kendzsi a japán mili­tarista rendszer idején valóban 12 évet töltött börtönben illegális kommunistaként, miután élet­fogytiglani elzárásra ítélték „a közrend felforgatásának” megtor­lására kihirdetett fasiszta törvény alapján. Az elnyomók uralmá­nak összeomlása számára is meg­hozta a szabadulást. 1945-ben az új Japánban természetesen ér­vénytelenítették a vádat és az íté­letet. Az már azonban korántsem természetes, hogy a magát de­mokratikusnak jellemző LDP-nek lehet olyan parlamenti képvise­lője, aki hatálytalanított fasiszta törvényt nevez jogerősnek. Ám a reakció nemcsak a kom­munista felforgatás régi vádjával állt elő, mozgósította „a kommu­nizmus feletti győzelem kivívá­sára alakult nemzetközi föderá­ció” japáni fiókintézményeit is. E szervezetek rohamosztagosai meg­támadják a kommunisták vá­lasztási gyűléseit. Japán testvér­pártünk tehát rendkívül nehéz körülmények között vesz részt a választási küzdelemben. Minimá­lis programja, hogy megszilárdít­sa helyzetét az önkormányzati szervekben, s lehetőség szerint képviselethez jusson abban a hét megyegyűlésben is, amelyekben eddig nem szerzett mandátumot • Tokió, 1979. március. Flesch István Merényletkísérlet a Japán KP elnöke ellen Egy szélsőjobboldali terrorista sikertelen merényletet követett el Mijamoto Kendzsi, a Japán Kom­­munista Párt elnökségének elnö­­ke ellen. A kommunista vezető szombat délután részt vett egy tömeggyű­lésen. Mellette volt a díszemelvé­nyen a baloldali erők tokiói kor­mányzójelöltje, Óta Kaoru, a szak­­szervezeti főtanács volt elnöke, és Aszukata Icsio, a Japán Szocialis­ta Párt elnöke. Amikor Mijamo­to megkezdte beszédét, a hallga­tóság első sorából hirtelen kivált egy férfi, hosszú tőrt rántott elő, s rá akarta vetni magát a szónok­ra. Polgári ruhás rendőröknek az utolsó pillanatban, a lépcsőkön si­került legyűrniük. A támadóról, a 39 éves Tojota Tomakazuról kide­rült, hogy a „birodalmi Nagy-Ja­pán helyreállítását támogató ha­zafiak egyesült arcvonala” nevű fasiszta szervezet tagja. (MTI) Hafizullah Amin miniszterelnök nyilatkozata Az afgán forradalom céljairól, a néphatalom megvédéséről Hafizullah Amin, az Afganisz­táni Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke a Patriot című in­diai lapnak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy az áprilisi forrada­­lom célja a kizsákmányolás min­den formájától mentes társada­lom felépítése. A forradalom eredményeként az afgán nép megszabadult elnyomói­tól, és az ország valódi gazdájává vált — hangsúlyozta a miniszter­­elnök. A népi kormány előtt álló legfontosabb feladatként az év­százados elmaradottság felszámo­lását, a gazdasági és társadalmi átalakítás átfogó programjának megvalósítását jelölte meg.­­ A hatalomból kirekesztett feudálisok és külföldi­­gazdáik összeesküvést szőnek a néphata­lom ellen. Dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, hogy az új rendszer ellenségeit külföldről pénzelik; ezt az afganisztáni nép elleni tevékenységet az Afganisz­táni Demokratikus Köztársaság kormánya az ország belügyeibe való nyílt beavatkozásnak tekinti — mutatott rá Hafizullah Amin. Külpolitikai kérdésekkel foglal­­kozva kijelentette, hogy országa minden állammal baráti kapcso­latokra törekszik, és nem szándé­kozik beavatkozni egyetlen ország belügyeibe sem. A miniszterelnök nagyra értékelte a Szovjetunió bé­keszerető külpolitikáját, és kije­lentette, hogy nagy elégedettség­gel tölti el az afgán népet a szov­jet—afgán kapcsolatok baráti jel­lege. (TASZSZ)

Next