Népszabadság, 1979. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

4 Ma: parlamenti választások Angliában Az Egyesült Királyságban csü­törtökön országos parlamenti vá­lasztásokat tartanak az alsóház 635 mandátumának betöltésére. Véletlen egybeesés folytán Ang­liában, Walesben és London egy kerületében ugyanekkor újítják meg a helyi tanácsokat is, tehát a brit szavazók jó része egy­ helyen, egy időben két választá­son vesz részt. A 635 alsóházi mandátumért most minden eddiginél több, 2571 jelölt vetélkedik, tehát minden választókerületben átlag négy, de van olyan kerület, ahol kilencen is vannak, másutt meg legfeljebb kettő. Az a jelölt lesz a kerület parlamenti képviselője, aki az in­dulók közül a legtöbb szavazatot kapja, a többi jelöltre adott sza­vazatok elvesznek. Ez az egysze­rű többségi rendszer a nagy pár­toknak kedvez. A három legnagyobb párt, a Munkáspárt, a konzervatív párt és a liberális párt csaknem min­den brit választókerületben állít jelöltet, csupán Észak-Írország­­ban nem vetélkednek a mandátu­mokért. Ami az előzményeket és a vá­lasztási esélyeket illeti: március 28-án a parlamentben a konzer­vatívok vezette ellenzék egyetlen szavazatkülönbséggel buktatta meg a munkáspárti Callaghan­­kormányt. Annak ellenére, hogy a választásokat a munkáspárti kormány bukása kényszerítette ki, a Munkáspárt reménye mégis az, hogy a közvélemény-kutatások a kampány kezdete óta a konzerva­tívok előnyének fokozatos lemor­zsolódását jelzik. A konzervatívok még mindig erősebbnek tűnnek fel, viszont az is tény, hogy a vá­lasztók többsége bizalmatlan, a szélsőjobboldali női kormányfő­jelölttel, Thatcher asszonnyal szemben. A liberális párt szintén erőt gyűjtött, és ha ez a párt tar­tani vagy erősíteni tudja pozíció­ját, akkor esetleg megfoszthatja a győztest az egyedüli kormányzás lehetőségétől. A választások fő kérdései a bél­és a gazdaságpolitikához kapcso­lódnak. A konzervatívok 1945- höz hasonlóan 180 fokos fordula­tot készülnek végrehajtani, a tő­kés szektor erősítésére. Erőtelje­sen korlátozni akarják a szak­­szervezetek jogait, nehezíteni kí­vánják a dolgozók sztrájkharcát. A nagytőke legjelentősebb cso­portjai a konzervatívokat támo­gatják, de számottevő tőkés kö­rök tartanak a várhatóan élesedő osztályütközések kilátásaitól is. Nagy-Britannia Kommunista Pártja, amely igen nehéz helyzet­ben folytatta választási kampá­nyát, befolyását józanul felmérve csak olyan területeken indult, ahol­­ régi gyökerei vannak. Az OKP jelöltjei a júniusi választásokra • RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Olaszországban szerdán járt le a határidő a júniusi előrehozott parlamenti és a nyugat-európai választásokon induló jelöltek lis­tájának benyújtására. Az OKP mindenütt elsőként nyújtotta be listáit, és így az OKP listája szin­­te minden választói körzetben a szavazólapon az első helyen sze­repel. Az OKP képviselői és szenátori listáján csekély a változás: a je­lölések több mint 80 százalékát megújították. A jelöltek között a független baloldal kommunista listán induló 84 képviselője sze­repel, tudósok, művészek és a ka­tolikus világ több progresszív egyénisége. A női jelöltek száma 48-ról 128-ra emelkedett. A lis­tavezetők között ott találni a párt ismert vezetőit. A nyugat-európai parlamenti választások 81, kommunista lis­tán induló jelöltje között a füg­getlen baloldal tizenegy képvise­lője szerepel. A kommunista je­löltek között találjuk Enrico Ber­­linguert, Giancarlo Parettát, Gior­­gio Amendolát és a párt több más ismert vezetőjét. * Hétfőre virradó éjszaka ugyan­abban az órában 27 merényletet követtek el az olaszországi Vette­te tartományban, közülük tizen­hetet Padovában és környékén. A bombákkal, benzines palackok­kal, fegyverekkel elkövetett me­rényletek célpontjai keresztény­­demokrata párthelyiségek, csend­őrkaszárnyák, kommunista veze­tők és bírók lakásai, újságokat szállító gépkocsik voltak. A me­rényleteknél sebesülés nem tör­tént. F. J. Új jobboldali párt az NSZK-ban BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Május elsején Bad­ Godesberg­­ben, a nyugatnémet főváros egyik kerületében megalakult az NSZK úgynevezett „negyedik pártja”, a Polgárpárt (BPP). Hermann Fre­­dersdorf elnök szavai szerint pártjának az a célja, hogy az 1980-as választáson bekerüljön a Bundestagba, és megtörje az SPD, az FDP és a CDU—CSU parla­menti privilégiumát. Az új párt, amelyet eredetileg Adópártnak akartak nevezni, va­lódi célja az SPD—FDP koalíciós kormány megbuktatása és a jobb­oldali CDU—CSU hatalomra jut­tatása. Fredersdorf több mint 25 évig a szociáldemokrata párt tag­ja volt, annak jobbszárnyához tartozott, de másfél éve az unió­pártokkal való együttműködése miatt kizárták az SPD-ből. Felfo­gása szerint a CDU évek óta ha­nyatlik, és ennek Helmut Kohl pártelnök politikai alkalmatlan­sága az oka, a CDU-ban azonban nincs meg a belső erő a megúju­lásra és arra, hogy megszabadul­jon az „örök vesztes” Helmut Kohltól. Ugyanez a véleménye egyébként Franz-Josef Strauss­­nak, a CSU elnökének is. Ezzel magyarázható, hogy Fredersdorf programbeszédében Franz-Josef Strauss politikája mellett kötelez­te el magát. Az NSZK-ban nem Fredersdor­­fé az első kísérlet, hogy a három parlamenti frakción kívül egy negyediket is bejuttasson a Bun­destagba, de minden eddigi kez­deményezés kudarcba fulladt. Va­lószínűleg ez a sors vár Freders­dorf kísérletére is, ha Strauss CSU-jától nem kap megfelelő tá­mogatást. Nyílt titok, hogy Fre­dersdorf birtokában van egy ilyen ígéretnek. A CSU-nak jelentős áldozattal járna a BP- bejuttatá­sa a Bundestagba, de megérné ne­ki, ha a CDU—CSU ezen az áron egy „negyedik párti” támogatás­sal elhódíthatná a parlamenti többséget az SPD—FDP koalíció­tól. Fredersdorf arra is számít, hogy pártja az FDP-től jelentős szavazóréteget tud magához von­zani. C. T. B. NÉPSZABADSÁG Lenin-békedíjasok A nemzetközi Lenin-békedíj­­bizottság Nyikolaj Blohin akadé­mikus elnökletével megtartott ülésén odaítélte a nemzetközi Lenin-békedíjat. A népek közötti béke megszi­lárdítása érdekében 1977—1978- ban végzett tevékenységéért nem­zetközi Lenin-békedíjat kapott Kurt Bachmann, a Német Kom­munista Párt vezetősége elnöksé­gének tagja, Freda Brown (Auszt­rália), a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség elnöke, Vilma Espin de Castro neves kubai tár­sadalmi személyiség, a kubai nő­szövetség elnöke, Angela Davis, az ismert amerikai polgárjogi harcos, K. P. S. Menon, az indiai —szovjet kulturális kapcsolatok társaságának elnöke és Halina Skibniewska, a lengyel nemzet­­gyűlés alelnöke. (TASZSZ) Waldheim Pekingből Phenjanba érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtit­kára a Kínai Népköztársaságban tett látogatása befejeztével szer­dán a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába, Phenjan­ba érkezett. Az ENSZ főtitkára ötórás meg­beszélést folytatott Huang Hua kínai külügyminiszterrel, s akár­csak Hanoiban, Pekingben is fel­ajánlotta „nem hivatalos” jószol­gálatait a délkelet-ázsiai feszült­ség csökkentése érdekében. A megbeszélésről kiadott tájékozta­tó alapján azonban megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy Waldheim javaslata nem ta­lált pozitív fogadtatásra a kínai vezetők körében. Fogadta az ENSZ főtitkárát Hua Kuo-feng miniszterelnök és Teng Hsziao­­ping miniszterelnök-helyettes is. KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány Sorban Ecuadorban, a vasárnapi elnök­­választáson Jaime Roldos Águdé­ra, a népi erők tömörülésének je­löltje aratott győzelmet. Tizenegy év óta először kerül választott el­nök az ország élére. Az új állam­főt ez év augusztus 10-én iktatják be hivatalába. (MTI) Nem sikerült győznie a szociálde­mokrata—szabaddemokrata párt­koalíciónak a vasárnap Schleswig- Holstein nyugat-németországi tar­tományban megrendezett parla­menti választásokon. Mindössze 1169 szavazaton múlott, hogy nem az SPD—FDP, hanem — mint 29 év óta — a kereszténydemokraták alakíthatnak kormányt Kidben. Grönland, a Föld legnagyobb szigete 258 évi dán fennhatóság után május 1-től önkormányzatot kapott. Az erről szóló okmányt II. Margit dán királynő kedden nyúj­totta át az április elején válasz­tott helyi parlament elnökének, Lars Chemnitznek. (ADN) A spanyol miniszterelnök tárgyalt a Polisario Front vezetőjével MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL Suarez spanyol miniszterelnök, aki hétfőn-kedden kétnapos hiva­talos látogatást tett Algériában, ottani tárgyalásait arra is felhasz­nálta, hogy találkozzék Moham­­med Abdel Azizzal, a Polisario Front főtitkárával. Ez a kapcso­latfelvétel — bár formailag ma­gánjellegűnek minősítette Suarez — arra utal, hogy Madrid a sza­­harai nép önrendelkezésének nyi­latkozatokban való elismerésén felül a realitásokból kiindulva óhajtja megközelíteni a szaharai problémát, illetve annak mielőb­bi, tárgyalásos megoldását. A pár­beszéd felvételét követően a Mun­­do Obrero, az SKP lapja logikus és szükséges következő lépést a Szaharai Arab Demokratikus Köz­társaság elismerésében, és a Fran­­co életében tető alá hozott 1975-ös madridi megállapodás semmisnek nyilvánításában látja. (Az akkori spanyol kormány ezzel az egyez­ménnyel játszotta át a volt spa­nyol Szaharát Marokkónak és Mauritániának.) Suarez látogatásának diplomá­ciai mérlegéhez tartozik, hogy az algériai vezetőkkel folytatott tár­gyalásokról kiadott kommüniké­ben Madrid pozitívan foglal állást a közel-keleti kérdésben az összes megszállt arab területek — köztük Jeruzsálem — izraeli kiürítését és a Palesztinai nép nemzeti jogai­nak tiszteletben tartását követel­ve, ami itteni polgári sajtóvissz­hangok szerint is egyértelmű az egyiptomi—izraeli béketerv eluta­sításával. Mindez nyilvánvalóan kedvező hatással lehet a spanyol—algériai kétoldalú kapcsolatok további fej­lődésére is. Ennek egyik előjele, hogy a Suarez kíséretében volt Bustelo iparügyi miniszter a kor­mányfő hazatérése után még Al­gírban maradt néhány, részint nagyszabású földgázszállításokkal kapcsolatos együttműködési terv megtárgyalására. S. P. 1979. május 3., csütörtök Carter nyilatkozata a SALT-egyezményről, a kereskedelmi korlátozások feloldásáról Carter amerikai elnök hétfői sajtóértekezletének egy részét a hadászati támadó fegyverrendsze­rek korlátozását szolgáló szovjet— amerikai megállapodás kilátásai­nak szentelte.­­ Határozottan amellett va­gyunk — mondotta —, hogy mi­előbb befejezzük a SALT—II-ről folyó tárgyalásokat. Amennyire tudom, kormányomból soha senki nem vetette fel komolyan politikai vagy más megfontolásokból a SALT—II. megállapodás megköté­sének bármiféle elodázását. Ha a megállapodást sikerül a legköze­lebbi jövőben megkötni, a szená­tus kiemelkedő fontosságú kér­désként fogja megvitatni, és még az idén meghozza róla döntését. Abban a nem várt esetben, ha a szenátus nem ratifikálná a megál­lapodást, továbbra is tiszteletben tartaná annak alapelveit — fűzte hozzá az amerikai elnök. Ilyen fej­lemény esetén sem látna okot ar­ra, hogy nagyszabású nukleáris fegyverkezési versenybe vigye az országot. Carter kijelentette, hogy szemé­lyes véleménye szerint mind a Szovjetuniónak, mind Kínának meg kell adni a legnagyobb ke­reskedelmi kedvezményt, ha a tör­vény erre lehetőséget ad. (Mint is­meretes, az amerikai törvényhozás politikai feltételekhez kötötte a normális kereskedelmet, a többi között a Szovjetunió vonatkozásai­ban.) A korlátozások feloldása se­gítene az amerikai kivitel növelé­sében, egyúttal javítaná az ameri­kai—szovjet, illetve az amerikai— kínai viszonyt — mondotta. Kedden Vance amerikai külügy­miniszter és Dobrinyin szovjet nagykövet újabb tanácskozást tar­tott a második SALT-egyezmény kérdéseiről. Zbigniew Brzezinski nemzetbiz­tonsági főtanácsadó, aki a leg­utóbbi időben ismételten kiállt a SALT-szerződés mellett, egy ked­di beszédében kijelentette: a ké­szülő egyezmény ugyan nem oldja meg a fegyverkezési verseny min­den kérdését, de korlátozza azt, csökkenti a tömegpusztító fegy­verekből eredő veszélyt. (MTI) Az amerikai elnök és Ohira tanácskozásai Tokió és Washington ellentéteiről WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ A Fehér Ház pázsitján rende­zett szerda reggeli rövid fogadási ceremónia után Carter elnök megkezdte tanácskozásait Ohira japán miniszterelnökkel. Ohira, aki már egy nappal előbb az Egyesült Államokba ér­kezett, úgy nyilatkozott a sajtó­nak, hogy látogatása összekap­csolódik a vezető nyugati hatal­mak június végére tervezett to­kiói értekezletével, amely főleg gazdasági kérdésekkel foglalko­zik majd. Az amerikai lapok egy­behangzó véleménye szerint a ja­pán fél még a tokiói csúcstalál­kozó előtt rendezni szeretné gaz­dasági konfliktusát az Egyesült Államokkal, hogy jobban ellen tudjon állni az európai tőkés or­szágok részéről rá nehezedő nyo­másnak. Mind az EGK-országok, mind az Egyesült Államok üzleti körei azzal vádolják Japánt, hogy kereskedelmi expanziójával és protekcionista politikájával káro­kat okoz partnereinek. Tavaly Japán 13 milliárd dol­lár értékben adott el többet az amerikai piacon, mint amennyiért amerikai javakat vásárolt. Ohira azt ígéri, hogy az idén 8 milliárd dollárra csökkenti az Egyesült Államok Japánnal szembeni ke­reskedelmi deficitjét. Carter el­nök azonban nem időleges, ha­nem a két ország gazdasági kap­csolatait hosszú távon rendező megegyezést szeretne elérni. Ke­vés rá a remény, hogy ez sikerül. A gazdasági kérdéseken felül politikai problémák is szerepel­nek az elnök és a japán kor­mányfő tárgyalásai napirendjén, köztük a Kínával való kapcsola­tok, melyeket a két kormány kü­lönbözőképpen ítél meg. Sajtó­­nyilatkozatában Ohira emlékezte­tett arra, hogy Japánnak is meg­voltak a maga „mézeshetei” Kí­nával a diplomáciai kapcsolat rendezése után, ezt a korszakot azonban, „mindkét fél részéről sokkal realistább megítélés kö­vette”. Sz. L. I. Szélsőjobboldali merénylet Iránban Kedd este Teheránban meggyil­kolták Morteza Motahari ajatol­­lahot, Khomeini egyik vezető ta­nácsadóját. A merényletet — egy ismeretlen telefonáló szerint — a Forghan nevű szélsőjobboldali szervezet hajtotta végre, ugyanaz a csoport, amely felelős Mohamed Vali Gharannak, a forradalmi hadsereg első vezérkari főnöké­nek meggyilkolásáért is. Szemta­núk szerint Motaharit két fegyve­res pisztollyal fejbe lőtte, amikor egy barátjánál tett látogatás után hazaindult. A síita főpap kórház­ba szállítás után belehalt sérülé­seibe. A teheráni rádió a merényletet kommentálva megállapította, hogy Motahari mártírhalált halt, kül­földi összeesküvésnek esett áldo­zatul. A rádió Motahari tisztségé­ről nem közölt részleteket, csak a gumi főiskola egyik vezető teoló­gusának nevezte az ajatollahot. Az Ajandegan című lap szerkesztősé­génél a merényletet elkövető szer­vezet nevében jelentkező telefo­náló szerint Motahari a legfelsőbb irányító testület, az ismeretlen összetételű iszlám forradalmi ta­nács vezetője volt .Hírügynöksé­gek megjegyzik: a tényleges hata­lom Khomeini kezében összponto­sul, így a tanács igazi vezetőjének kétségkívül őt kell tekinteni.) Más értesülések szerint Motahari ve­zette a forradalmi bíróságokat. Morteza Motahari meggyilkolása miatt az ideiglenes kormány csü­törtökre nemzeti gyásznapot hir­detett. Az Iráni Néppárt, a Tudeh az imperializmus és a reakció ösz­­szeesküvéseként ítélte el Mota­hari meggyilkolását, és vala­mennyi forradalmi erő egységé­nek megszilárdítására szólított fel. A vallási vezető meggyilkolását elítélő nyilatkozatot tettek közzé a fedajinok elnevezésű baloldali szervezet és a modzsahidok is. Irán hétfőn megszakította diplo­máciai kapcsolatait Egyiptommal. Elítélte a Biztonsági Tanács a rhodesiai „választásokat" Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn határozatban ítélte el a rhodesiai úgynevezett belső ren­dezés alapján tartott választáso­kat. A határozat, amely megálla­pítja, hogy a választások célja a fehér kisebbségi uralom fenntar­tása volt, kimondja, hogy az ENSZ minden tagjának ezentúl is szi­gorúan meg kell tartania a Rho­desia ellen irányuló tiltó rendel­kezéseket. A határozat mellett tizenketten szavaztak, ellenszavazat nem volt, Nagy-Britannia, az Egyesült Ál­lamok és Franciaország pedig tar­tózkodott a szavazástól. Képvise­lőik kijelentették: kormányaik egyelőre nincsenek abban a hely­zetben, hogy megítélhessék a vá­lasztások törvényességét. Mihail Harlamov, a Szovjetunió nagykövete kijelentette, hogy a „választásokat” a lakosság több­ségét elnyomó, fajüldöző kisebb­ség uralmának megerősítésére hi­vatott „alkotmány” alapján tar­tották. A lakosság huszadrészét kitevő fehérek a parlamenti he­lyek harmadát kapják, és ezenkí­vül vétójoggal is rendelkeznek. (TASZSZ)

Next