Népszabadság, 1979. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
4 Ma: parlamenti választások Angliában Az Egyesült Királyságban csütörtökön országos parlamenti választásokat tartanak az alsóház 635 mandátumának betöltésére. Véletlen egybeesés folytán Angliában, Walesben és London egy kerületében ugyanekkor újítják meg a helyi tanácsokat is, tehát a brit szavazók jó része egy helyen, egy időben két választáson vesz részt. A 635 alsóházi mandátumért most minden eddiginél több, 2571 jelölt vetélkedik, tehát minden választókerületben átlag négy, de van olyan kerület, ahol kilencen is vannak, másutt meg legfeljebb kettő. Az a jelölt lesz a kerület parlamenti képviselője, aki az indulók közül a legtöbb szavazatot kapja, a többi jelöltre adott szavazatok elvesznek. Ez az egyszerű többségi rendszer a nagy pártoknak kedvez. A három legnagyobb párt, a Munkáspárt, a konzervatív párt és a liberális párt csaknem minden brit választókerületben állít jelöltet, csupán Észak-Írországban nem vetélkednek a mandátumokért. Ami az előzményeket és a választási esélyeket illeti: március 28-án a parlamentben a konzervatívok vezette ellenzék egyetlen szavazatkülönbséggel buktatta meg a munkáspárti Callaghankormányt. Annak ellenére, hogy a választásokat a munkáspárti kormány bukása kényszerítette ki, a Munkáspárt reménye mégis az, hogy a közvélemény-kutatások a kampány kezdete óta a konzervatívok előnyének fokozatos lemorzsolódását jelzik. A konzervatívok még mindig erősebbnek tűnnek fel, viszont az is tény, hogy a választók többsége bizalmatlan, a szélsőjobboldali női kormányfőjelölttel, Thatcher asszonnyal szemben. A liberális párt szintén erőt gyűjtött, és ha ez a párt tartani vagy erősíteni tudja pozícióját, akkor esetleg megfoszthatja a győztest az egyedüli kormányzás lehetőségétől. A választások fő kérdései a bélés a gazdaságpolitikához kapcsolódnak. A konzervatívok 1945- höz hasonlóan 180 fokos fordulatot készülnek végrehajtani, a tőkés szektor erősítésére. Erőteljesen korlátozni akarják a szakszervezetek jogait, nehezíteni kívánják a dolgozók sztrájkharcát. A nagytőke legjelentősebb csoportjai a konzervatívokat támogatják, de számottevő tőkés körök tartanak a várhatóan élesedő osztályütközések kilátásaitól is. Nagy-Britannia Kommunista Pártja, amely igen nehéz helyzetben folytatta választási kampányát, befolyását józanul felmérve csak olyan területeken indult, ahol régi gyökerei vannak. Az OKP jelöltjei a júniusi választásokra • RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Olaszországban szerdán járt le a határidő a júniusi előrehozott parlamenti és a nyugat-európai választásokon induló jelöltek listájának benyújtására. Az OKP mindenütt elsőként nyújtotta be listáit, és így az OKP listája szinte minden választói körzetben a szavazólapon az első helyen szerepel. Az OKP képviselői és szenátori listáján csekély a változás: a jelölések több mint 80 százalékát megújították. A jelöltek között a független baloldal kommunista listán induló 84 képviselője szerepel, tudósok, művészek és a katolikus világ több progresszív egyénisége. A női jelöltek száma 48-ról 128-ra emelkedett. A listavezetők között ott találni a párt ismert vezetőit. A nyugat-európai parlamenti választások 81, kommunista listán induló jelöltje között a független baloldal tizenegy képviselője szerepel. A kommunista jelöltek között találjuk Enrico Berlinguert, Giancarlo Parettát, Giorgio Amendolát és a párt több más ismert vezetőjét. * Hétfőre virradó éjszaka ugyanabban az órában 27 merényletet követtek el az olaszországi Vettete tartományban, közülük tizenhetet Padovában és környékén. A bombákkal, benzines palackokkal, fegyverekkel elkövetett merényletek célpontjai kereszténydemokrata párthelyiségek, csendőrkaszárnyák, kommunista vezetők és bírók lakásai, újságokat szállító gépkocsik voltak. A merényleteknél sebesülés nem történt. F. J. Új jobboldali párt az NSZK-ban BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Május elsején Bad Godesbergben, a nyugatnémet főváros egyik kerületében megalakult az NSZK úgynevezett „negyedik pártja”, a Polgárpárt (BPP). Hermann Fredersdorf elnök szavai szerint pártjának az a célja, hogy az 1980-as választáson bekerüljön a Bundestagba, és megtörje az SPD, az FDP és a CDU—CSU parlamenti privilégiumát. Az új párt, amelyet eredetileg Adópártnak akartak nevezni, valódi célja az SPD—FDP koalíciós kormány megbuktatása és a jobboldali CDU—CSU hatalomra juttatása. Fredersdorf több mint 25 évig a szociáldemokrata párt tagja volt, annak jobbszárnyához tartozott, de másfél éve az uniópártokkal való együttműködése miatt kizárták az SPD-ből. Felfogása szerint a CDU évek óta hanyatlik, és ennek Helmut Kohl pártelnök politikai alkalmatlansága az oka, a CDU-ban azonban nincs meg a belső erő a megújulásra és arra, hogy megszabaduljon az „örök vesztes” Helmut Kohltól. Ugyanez a véleménye egyébként Franz-Josef Straussnak, a CSU elnökének is. Ezzel magyarázható, hogy Fredersdorf programbeszédében Franz-Josef Strauss politikája mellett kötelezte el magát. Az NSZK-ban nem Fredersdorfé az első kísérlet, hogy a három parlamenti frakción kívül egy negyediket is bejuttasson a Bundestagba, de minden eddigi kezdeményezés kudarcba fulladt. Valószínűleg ez a sors vár Fredersdorf kísérletére is, ha Strauss CSU-jától nem kap megfelelő támogatást. Nyílt titok, hogy Fredersdorf birtokában van egy ilyen ígéretnek. A CSU-nak jelentős áldozattal járna a BP- bejuttatása a Bundestagba, de megérné neki, ha a CDU—CSU ezen az áron egy „negyedik párti” támogatással elhódíthatná a parlamenti többséget az SPD—FDP koalíciótól. Fredersdorf arra is számít, hogy pártja az FDP-től jelentős szavazóréteget tud magához vonzani. C. T. B. NÉPSZABADSÁG Lenin-békedíjasok A nemzetközi Lenin-békedíjbizottság Nyikolaj Blohin akadémikus elnökletével megtartott ülésén odaítélte a nemzetközi Lenin-békedíjat. A népek közötti béke megszilárdítása érdekében 1977—1978- ban végzett tevékenységéért nemzetközi Lenin-békedíjat kapott Kurt Bachmann, a Német Kommunista Párt vezetősége elnökségének tagja, Freda Brown (Ausztrália), a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, Vilma Espin de Castro neves kubai társadalmi személyiség, a kubai nőszövetség elnöke, Angela Davis, az ismert amerikai polgárjogi harcos, K. P. S. Menon, az indiai —szovjet kulturális kapcsolatok társaságának elnöke és Halina Skibniewska, a lengyel nemzetgyűlés alelnöke. (TASZSZ) Waldheim Pekingből Phenjanba érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a Kínai Népköztársaságban tett látogatása befejeztével szerdán a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába, Phenjanba érkezett. Az ENSZ főtitkára ötórás megbeszélést folytatott Huang Hua kínai külügyminiszterrel, s akárcsak Hanoiban, Pekingben is felajánlotta „nem hivatalos” jószolgálatait a délkelet-ázsiai feszültség csökkentése érdekében. A megbeszélésről kiadott tájékoztató alapján azonban megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy Waldheim javaslata nem talált pozitív fogadtatásra a kínai vezetők körében. Fogadta az ENSZ főtitkárát Hua Kuo-feng miniszterelnök és Teng Hsziaoping miniszterelnök-helyettes is. KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány Sorban Ecuadorban, a vasárnapi elnökválasztáson Jaime Roldos Águdéra, a népi erők tömörülésének jelöltje aratott győzelmet. Tizenegy év óta először kerül választott elnök az ország élére. Az új államfőt ez év augusztus 10-én iktatják be hivatalába. (MTI) Nem sikerült győznie a szociáldemokrata—szabaddemokrata pártkoalíciónak a vasárnap Schleswig- Holstein nyugat-németországi tartományban megrendezett parlamenti választásokon. Mindössze 1169 szavazaton múlott, hogy nem az SPD—FDP, hanem — mint 29 év óta — a kereszténydemokraták alakíthatnak kormányt Kidben. Grönland, a Föld legnagyobb szigete 258 évi dán fennhatóság után május 1-től önkormányzatot kapott. Az erről szóló okmányt II. Margit dán királynő kedden nyújtotta át az április elején választott helyi parlament elnökének, Lars Chemnitznek. (ADN) A spanyol miniszterelnök tárgyalt a Polisario Front vezetőjével MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL Suarez spanyol miniszterelnök, aki hétfőn-kedden kétnapos hivatalos látogatást tett Algériában, ottani tárgyalásait arra is felhasználta, hogy találkozzék Mohammed Abdel Azizzal, a Polisario Front főtitkárával. Ez a kapcsolatfelvétel — bár formailag magánjellegűnek minősítette Suarez — arra utal, hogy Madrid a szaharai nép önrendelkezésének nyilatkozatokban való elismerésén felül a realitásokból kiindulva óhajtja megközelíteni a szaharai problémát, illetve annak mielőbbi, tárgyalásos megoldását. A párbeszéd felvételét követően a Mundo Obrero, az SKP lapja logikus és szükséges következő lépést a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság elismerésében, és a Franco életében tető alá hozott 1975-ös madridi megállapodás semmisnek nyilvánításában látja. (Az akkori spanyol kormány ezzel az egyezménnyel játszotta át a volt spanyol Szaharát Marokkónak és Mauritániának.) Suarez látogatásának diplomáciai mérlegéhez tartozik, hogy az algériai vezetőkkel folytatott tárgyalásokról kiadott kommünikében Madrid pozitívan foglal állást a közel-keleti kérdésben az összes megszállt arab területek — köztük Jeruzsálem — izraeli kiürítését és a Palesztinai nép nemzeti jogainak tiszteletben tartását követelve, ami itteni polgári sajtóvisszhangok szerint is egyértelmű az egyiptomi—izraeli béketerv elutasításával. Mindez nyilvánvalóan kedvező hatással lehet a spanyol—algériai kétoldalú kapcsolatok további fejlődésére is. Ennek egyik előjele, hogy a Suarez kíséretében volt Bustelo iparügyi miniszter a kormányfő hazatérése után még Algírban maradt néhány, részint nagyszabású földgázszállításokkal kapcsolatos együttműködési terv megtárgyalására. S. P. 1979. május 3., csütörtök Carter nyilatkozata a SALT-egyezményről, a kereskedelmi korlátozások feloldásáról Carter amerikai elnök hétfői sajtóértekezletének egy részét a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozását szolgáló szovjet— amerikai megállapodás kilátásainak szentelte. Határozottan amellett vagyunk — mondotta —, hogy mielőbb befejezzük a SALT—II-ről folyó tárgyalásokat. Amennyire tudom, kormányomból soha senki nem vetette fel komolyan politikai vagy más megfontolásokból a SALT—II. megállapodás megkötésének bármiféle elodázását. Ha a megállapodást sikerül a legközelebbi jövőben megkötni, a szenátus kiemelkedő fontosságú kérdésként fogja megvitatni, és még az idén meghozza róla döntését. Abban a nem várt esetben, ha a szenátus nem ratifikálná a megállapodást, továbbra is tiszteletben tartaná annak alapelveit — fűzte hozzá az amerikai elnök. Ilyen fejlemény esetén sem látna okot arra, hogy nagyszabású nukleáris fegyverkezési versenybe vigye az országot. Carter kijelentette, hogy személyes véleménye szerint mind a Szovjetuniónak, mind Kínának meg kell adni a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, ha a törvény erre lehetőséget ad. (Mint ismeretes, az amerikai törvényhozás politikai feltételekhez kötötte a normális kereskedelmet, a többi között a Szovjetunió vonatkozásaiban.) A korlátozások feloldása segítene az amerikai kivitel növelésében, egyúttal javítaná az amerikai—szovjet, illetve az amerikai— kínai viszonyt — mondotta. Kedden Vance amerikai külügyminiszter és Dobrinyin szovjet nagykövet újabb tanácskozást tartott a második SALT-egyezmény kérdéseiről. Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó, aki a legutóbbi időben ismételten kiállt a SALT-szerződés mellett, egy keddi beszédében kijelentette: a készülő egyezmény ugyan nem oldja meg a fegyverkezési verseny minden kérdését, de korlátozza azt, csökkenti a tömegpusztító fegyverekből eredő veszélyt. (MTI) Az amerikai elnök és Ohira tanácskozásai Tokió és Washington ellentéteiről WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Fehér Ház pázsitján rendezett szerda reggeli rövid fogadási ceremónia után Carter elnök megkezdte tanácskozásait Ohira japán miniszterelnökkel. Ohira, aki már egy nappal előbb az Egyesült Államokba érkezett, úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy látogatása összekapcsolódik a vezető nyugati hatalmak június végére tervezett tokiói értekezletével, amely főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozik majd. Az amerikai lapok egybehangzó véleménye szerint a japán fél még a tokiói csúcstalálkozó előtt rendezni szeretné gazdasági konfliktusát az Egyesült Államokkal, hogy jobban ellen tudjon állni az európai tőkés országok részéről rá nehezedő nyomásnak. Mind az EGK-országok, mind az Egyesült Államok üzleti körei azzal vádolják Japánt, hogy kereskedelmi expanziójával és protekcionista politikájával károkat okoz partnereinek. Tavaly Japán 13 milliárd dollár értékben adott el többet az amerikai piacon, mint amennyiért amerikai javakat vásárolt. Ohira azt ígéri, hogy az idén 8 milliárd dollárra csökkenti az Egyesült Államok Japánnal szembeni kereskedelmi deficitjét. Carter elnök azonban nem időleges, hanem a két ország gazdasági kapcsolatait hosszú távon rendező megegyezést szeretne elérni. Kevés rá a remény, hogy ez sikerül. A gazdasági kérdéseken felül politikai problémák is szerepelnek az elnök és a japán kormányfő tárgyalásai napirendjén, köztük a Kínával való kapcsolatok, melyeket a két kormány különbözőképpen ítél meg. Sajtónyilatkozatában Ohira emlékeztetett arra, hogy Japánnak is megvoltak a maga „mézeshetei” Kínával a diplomáciai kapcsolat rendezése után, ezt a korszakot azonban, „mindkét fél részéről sokkal realistább megítélés követte”. Sz. L. I. Szélsőjobboldali merénylet Iránban Kedd este Teheránban meggyilkolták Morteza Motahari ajatollahot, Khomeini egyik vezető tanácsadóját. A merényletet — egy ismeretlen telefonáló szerint — a Forghan nevű szélsőjobboldali szervezet hajtotta végre, ugyanaz a csoport, amely felelős Mohamed Vali Gharannak, a forradalmi hadsereg első vezérkari főnökének meggyilkolásáért is. Szemtanúk szerint Motaharit két fegyveres pisztollyal fejbe lőtte, amikor egy barátjánál tett látogatás után hazaindult. A síita főpap kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. A teheráni rádió a merényletet kommentálva megállapította, hogy Motahari mártírhalált halt, külföldi összeesküvésnek esett áldozatul. A rádió Motahari tisztségéről nem közölt részleteket, csak a gumi főiskola egyik vezető teológusának nevezte az ajatollahot. Az Ajandegan című lap szerkesztőségénél a merényletet elkövető szervezet nevében jelentkező telefonáló szerint Motahari a legfelsőbb irányító testület, az ismeretlen összetételű iszlám forradalmi tanács vezetője volt .Hírügynökségek megjegyzik: a tényleges hatalom Khomeini kezében összpontosul, így a tanács igazi vezetőjének kétségkívül őt kell tekinteni.) Más értesülések szerint Motahari vezette a forradalmi bíróságokat. Morteza Motahari meggyilkolása miatt az ideiglenes kormány csütörtökre nemzeti gyásznapot hirdetett. Az Iráni Néppárt, a Tudeh az imperializmus és a reakció öszszeesküvéseként ítélte el Motahari meggyilkolását, és valamennyi forradalmi erő egységének megszilárdítására szólított fel. A vallási vezető meggyilkolását elítélő nyilatkozatot tettek közzé a fedajinok elnevezésű baloldali szervezet és a modzsahidok is. Irán hétfőn megszakította diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal. Elítélte a Biztonsági Tanács a rhodesiai „választásokat" Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn határozatban ítélte el a rhodesiai úgynevezett belső rendezés alapján tartott választásokat. A határozat, amely megállapítja, hogy a választások célja a fehér kisebbségi uralom fenntartása volt, kimondja, hogy az ENSZ minden tagjának ezentúl is szigorúan meg kell tartania a Rhodesia ellen irányuló tiltó rendelkezéseket. A határozat mellett tizenketten szavaztak, ellenszavazat nem volt, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország pedig tartózkodott a szavazástól. Képviselőik kijelentették: kormányaik egyelőre nincsenek abban a helyzetben, hogy megítélhessék a választások törvényességét. Mihail Harlamov, a Szovjetunió nagykövete kijelentette, hogy a „választásokat” a lakosság többségét elnyomó, fajüldöző kisebbség uralmának megerősítésére hivatott „alkotmány” alapján tartották. A lakosság huszadrészét kitevő fehérek a parlamenti helyek harmadát kapják, és ezenkívül vétójoggal is rendelkeznek. (TASZSZ)