Népszabadság, 1979. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1979. június 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXVII. évfolyam 126. szám ­ Leonyid Brezsinyev találkozója budapesti üzemek képviselőivel Az SZKP főtitkára átadta a csepelieknek az Októberi Forradalom Érdemrendet Kádár János és Leonyid Brezsnyev mondott pohárköszöntöt a díszvacsorán Bensőséges ünnepséggel kezdődött csütörtök délelőtt Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége elnökének és a vezetésével hivatalos, bará­ti látogatáson hazánkban tar­tózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttségnek a prog­ramja. A vendégek a Par­lament delegációs termében a magyar munkásosztály képviselőivel, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő ju­bileumi munkaverseny cse­peli kezdeményezőivel, az or­szágos mozgalomban élenjáró kollektívák, szocialista bri­gádok, üzemi, vállalati kö­zösségek küldötteivel, álla­mi díjasokkal, a szocialista munka hőseivel találkoztak. Az ünnepségen részt vett Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára is. Este díszvacsorát rendez­tek a párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. Itt Leo­nyid Brezsnyev és Kádár Já­nos mondott pohárköszöntőt. Még fél 10 sem volt, amikor már megérkeztek a zászlódíszbe öltözött Parlament főbejáratához az ünneplő csepeliek. Valameny­­nyien viselték magas kitünteté­seiket, közöttük azt a szovjet ki­tüntetést is, amelyet hét csepeli szocialista brigád tagjai kaptak az 1977-es munkaversenyben el­ért eredményeikért. Izgatottak, ünnepélyesek voltak valamennyien. Horváth József, a Szerszámgépgyár Béke szocialis­ta brigádjának vezetője, az em­lékezetes, 1977-ben meghirdetett munkaverseny-mozgalom kezde­ményezője azt mondta a körülötte állóknak: — Egyikünk se gondol­ta volna azon a két évvel ezelőtti sportcsarnoki nagygyűlésen, hogy munkánkkal kiérdemeljük ezt a nagy kitüntetést és személyesen Brezsnyev elvtárs hozza el ne­künk. A többiek egyetértően további gondolatokat tesznek az elhang­zottakhoz. Kaposvári József, a Csőgyár Béke szocialista brigád­jának vezetője: — Már a hír is nagy örömmel töltött el bennün­ket márciusban, amikor megtud­tuk, hogy az Októberi Forrada­lom Érdemrenddel tüntették ki gyárunkat. Györkös Sándor a Szerszám­­gépgyárból érkezett, birtokosa a Magyar Népköztársaság Zászló­rendjének. Ő mondja: — Nincs megállás, az üzemben minden percet meg kell fogni, és még a mostaninál is többet, jobb minő­ségben, pontosabban dolgozni. Mi eljöttünk ünnepelni, de tudjuk, hogy ezzel csupán egy fejezete zárult a gyár történetének, amit csak az eddiginél becsületesebb, jobb munkával lehet, szabad folytatnunk. Aztán arra terelődik a szó, hogy szinte valamennyien talál­koztak már Brezsnyev elvtárssal, amikor legutóbb párt- és kor­mányküldöttség élén hazánkban járva ellátogatott Csepelre. A nagygyűlésen mindnyájan ott vol­tak­. Madarász Belőné technológus elmondja, hogy Brezsnyev elvtárs akkor meglátogatta az ő üzemré­szüket is. — Nagyon készültünk, nagyon vártuk, igaz, munkaruhában, mert tudtuk, hogy csak percek jutnak arra, hogy körülnézzen a mi üzemrészünkben. De még most is visszaidézzük olykor-oly­kor ezeket a perceket Számomra rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy most tizenkettedmagammal harmincezer munkatársamat kép­viselhetem a mai ünnepségen, itt, az Országházban. Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának el­ső titkára jókedvűen biztatja-nó­­gatja a brigádvezetőket, indulni kellene, nehogy későn érkezzenek a terembe. A Parlament úgynevezett dele­­gációs termében egy asztalkán már ott áll a csepeliek ajándéka. Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész Martinászt ábrá­zoló szobra és a történelmi becsű szikratávíró makettje. Ahogyan a brigádvezetők nézegetik az aján­dékokat, szinte önkéntelenül adó­dik az emlékező mondat, amelyet végül is Kontra Zoltán, a Jármű- és Konfekcióipari Gépgyár bri­gádvezetője fogalmaz meg: — Messzire nyúlnak a magyar­­szovjet barátság, a munkásszoli­daritás emlékei. Ennek a szikra­­távírónak az eredetijén, amely a mi gyári munkásmozgalmi mú­zeumunkban áll, Pór Ernő, a Magyarországi Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja 1919. március 22-én délután 5 óra 20 perckor Lenin elvtársnak küldte az üzenetet, hogy az előző nap éjszakáján a magyar prole­tariátus meghódította az állam­­hatalmat, megteremtette a proleta­riátus diktatúráját, és üdvözli Le­nint. Amikor meglátom a szikra­távíró mását, mindig eszembe jut, hogy Csepelnek milyen nagysze­rű a múltja, már hat évtizeddel ezelőtt is a magyar proletariátus élvonalában járt. Tíz órakor érkezett Leonyid Il­­jics Brezsnyev Kádár János kí­séretében az Országház delegá­ciós termébe, ahol már ott voltak a szovjet párt- és kormánykül­döttség tagjai: Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, Konsztantyin Cser­­nyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára, Iván Arhipov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszteria­(Folytatás a 2. oldalon.) Brezsnyev elvtárs üdvözli a magyar munkásosztály képviselőit. Az Országház delegációs terme: balról Brezsnyev elvtárs és a magyar vezeték; velük szemben Ernszt Antal; jobbra a budapesti üzemek­ küldöttei.

Next