Népszabadság, 1979. július (37. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

10 t$8(k mm m mm) A BÉCSI TALÁLKOZÓ UTÁN A béke nekünk is elemi érdekünk A szovjet és az amerikai államfő bécsi találkozója, a SAJT- egyezmény aláírása nyomán sok olvasónk írt szerkesztőségünkhöz. Az eseményt általában megelégedéssel fogadták, de kifejtették azt a véleményüket is, hogy a béke megvédésére irányuló feladataink ezzel nem csökkentek, továbbra is sok a tennivalónk. Egy lépéssel közelebb ,.A Közlekedési és Metró Építő Vállalat pártbizottsága, mozgalmi és gazdasági szervei, valamint a budapesti metróépítő más, országosan kiemelt feladatokon dolgozó ötezer fős kollektívája nagy érdeklődéssel kísérte figyelemmel a SALT—II.-tárgyalásokat, a szovjet vezetők és a szovjet nép béketörekvéseinek újabb nagy megnyilvánulását — olvassuk Harmat Istvánnak, a KÉV párttitkárának leveléből. — Bízunk benne, hogy a szerződés aláírása egy lépéssel közelebb vitt bennünket a minden békeszerető ember vágyát jelentő leszereléshez. Vállalatunk dolgozói büszkék alkotásaikra, amelyeket szovjet mérnökök, munkások tanácsokkal, eszközük és fontos anyagok szállításával is segítettek megvalósítani. Ezért is alakítottuk meg elsők között a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportját, s együttműködésünk eredményességének elismeréséül szintén az elsők között nyertük el az MSZBT aranykoszorús plakettjét. Az a lehetőség, hogy a világ népei békében élhetnek egymással, a mi számunkra is közvetlen közelségbe került, de tudjuk, hogy ezt a vívmányt meg is kell védeni, s mi ebben a küzdelemben teljes biztonsággal számíthatunk a nagy szovjet népre.” Testvérvárosi kapcsolatok erősítésével ,,Megyénkben is nagy érdeklődést váltott ki a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetőjének bácsi találkozója — tájékoztat Torna Sándor, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei bizottságának munkatársa. — Még a legeldugottabb faluban is figyelemmel kísérték ezeket az eseményeket. Mindenki azt várja a szerződéstől, hogy az életbe lépjen, s ezzel tovább erősödjenek a béke állásai, eltűnjenek azok a felhők, amelyek el-elhomályosították a nyugodt, békés jövő kilátásait. Az események akaratlanul is azokat az emlékeket ébresztették fel bennem, amelyeket a második világháború idején átéltem. Debrecen sokat szenvedett a gyakori bombázásoktól. Jól emlékszem, hogy a nagyállomás előtti tér helyén egykor hangulatos városrész volt. Egy nagy szőnyegbombázás során ez a városrész teljesen eltűnt a föld színéről. Úgy gondolom, ez a szerződés a maga eszközeivel azt célozza, hogy egy lépéssel távolabb kerüljünk a háború rémségei megismétlődésétől. Mintha a boldogulás, a békés egymás mellett élés jelét látnám abban, hogy Debrecen testvérvárosi kapcsolatai évről évre erősödnek és szélesednek. Már öt szocialista ország és Finnország egy-egy városával tartunk szoros kapcsolatot. A barátkozás gyümölcsöző. Rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat, kölcsönösen látogatjuk egymást. A bizalom és a szoros együttműködés még jobban elmélyíti a népeink közti barátságot. Debrecen az utóbbi egy-másfél évtized alatt teljesen újjáépült. Az egykori kis földszintes házacskák helyén hatalmas bérpaloták emelkednek, nyílegyenes sugárutak szelik át a várost. Ahhoz, hogy városunk még tovább fejlődjön, még gyorsabb ütemben épüljön, békére van szükség. Ezért örülünk annak, hogy a Szovjetunió vezetőinek erőfeszítését most ebben a kérdésben siker koronázta.” Sok még a tennivaló ..Talán a huszonnegyedik órában találkozott a két államférfi, hogy aláírja a hadászati támadó fegyverek korlátozására vonatkozó szerződést — írja Asztalos György szolnoki levélírónk. — Ki kellett végre mondani az egész világ színe előtt, hogy a nukleáris fegyverek gyártásának, fejlesztésének soha el nem képzelhető irama a föld lakóinak biztonságát veszélyezteti. S bár még csak a kezdeti lépéseket tették meg, bár az amerikai ratifikálás még hátravan, aligha akad a világon olyan józan gondolkodású ember, aki ne fogadná megkönnyebbüléssel a nukleáris fegyverkezés korlátozását.” „Amióta Brezsnyev és Carter a bécsi csúcstalálkozón aláírta a SALT—XI.-t, sokan és sokat beszélünk korunk nagy kérdéséről, a békéről — írja Téri András érdi olvasónk. — Sok az emelkedő és a buktató ezen az úton, de a Szovjetunió, a szocialista országok állhatatos és következetes békepolitikája a záloga annak, hogy az emberiség célhoz érjen. Most már az amerikai államfőn a sor, hogy elfogadtassa hazájával a fontos dokumentumot, megértesse az enyhülés ellenségeivel — akiknek a Föld lakóinak élete is üzlet —, hogy ezentúl nem ők diktálnak.” Győz az emberiség békevágya „Hetvenhét éves vagyok, tisztában vagyok azzal, hogy kenyerem javát megettem, de vannak gyermekeim, unokáim, sőt dédunokáim is — írja Magyarovics Antal esztergomi olvasónk. — Az emberiség és gyermekeim, hozzátartozóim sorsáért aggódva tekintettem a csúcstalálkozó elé. A Szovjetunió újra tanújelét adta hatalmának, erejének, s bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló a béke megőrzéséért való fáradozása. Kitartásának, következetes békepolitikájának köszönhetjük, hogy sikerült megértetni Amerikával a fegyverkezési hajsza korlátozásának szükségességét. Bízom benne, hogy a szerződés pontjait sikerül megtartatni a másik féllel, s az emberek békevágya legyőzi a háborús uszítók szándékait.” „A SALT—II. aláírásának napjaiban mi is sokat beszélgettünk erről a fontos külpolitikai eseményről — írja K. Nagy Imre (Hajdúböszörmény). — Akkoriban tartottunk pártcsoport-értekezletet. Hiába volt más fontos téma a napirenden, mégis a bécsi találkozóról esett a legtöbb szó. Éreztük, a találkozón sok minden forgott kockán. A magunk részéről a szovjet diplomácia hatalmas sikerének tulajdonítjuk a két nagyhatalom megegyezését, azt, hogy aláírták a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szerződést.” „Mi magyarok, akiket egy évezred folyamán annyi háború vihara lépett, nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy békében dolgozzunk, építsünk, fejlesszük nemzetközi kapcsolatainkat, testvéri, baráti jobbot nyújtsunk minden népnek, nemzetnek — írja Sárközi Sándor, az orosházi Új Élet Tsz energetikusa. — Az általános leszerelés alapján a hadikiadások megszüntetése óriási lehetőséget teremtene az emberiség jobb, boldogabb életéhez, a békés építéshez, a fejlődéshez. Ezt kívánják a világ dolgozói kelettől nyugatig és északtól délig egyaránt. Ez a nagy többség szilárd akarata, ennek kell érvényesülnie, és ez enyhít a gazdasági, az energiaválság gondjain, a fegyverkezésre fordított milliárdok a boldogulást, az emberiség szebb, bizalomteljesebb jövőjét szolgálhatják.” ÜZENJÜK Simiely Tibornénak, Szolnokra: Az ajándék címén külföldről beérkező vámúkat a Magyar Közlöny 1976. november 10-i számában, megtalálható „Ajándék-vámtarifa" alapján kell vámkezelni. Eszerint a megajándékozott 300 forint belföldi forgalmi értékű ajándékküldeményt kaphat vámmentesen; az ezen felüli értékű ajándék után (301—5000 forint értékhatár között) tételes, progresszíve emelkedő összegű vámot szabnak ki. Bálint Sándornak, Budapestre. Értesülése pontatlan: a lakáselosztási névjegyzékből való törlés nem jelenti ugyanakkor az igénylők soraiból való törlést is. A kizárt lakásigénylő helyzetét két év múltán ismét felülvizsgálják, s ha körülményei indokolják, a lakásügyi hatóság — a társadalmi bizottságokkal egyetértésben — újra javasolhatja az igénylő felvételét a lakáselosztási (értékesítési) névjegyzéktervezetbe. Szabados Ferencnek, Miskolcra. Háztáji gazdasága után valóban adómentes a termelőszövetkezete részéről eltartásban, illetőleg öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesülő mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag. A nyugdíjasokra a jogszabály nem terjeszti ki a mentességet, háztáji földje után tehát — mint tsznyugdíjas — ön is köteles a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóját megfizetni. Rácz Pálnénak, Budapestre: A tartási és életjáradéki szerződések alaki előírásaira vonatkozóan fontos szabály, hogy e szerződéseket írásban kell megkötni és azt a feleknek alá kell írniuk. A nevének aláírására képtelen személy szerződése érvényességéhez annak közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása kötelező; az így kötött szerződés is csak hatósági (tanácsi) jóváhagyás után válik érvényessé. Simonyi Ferencnének, Budapestre: A vásárlók könyvébe írt bejelentéseket az üzlet vezetője köteles naponta ellenőrizni. Ha a bejelentés (panasz) elintézése a hatáskörébe tartozik, azt azonnal vizsgálnia, és lehetőleg orvosolnia kell; az elintézés módjáról és idejéről a vásárlót nyolc napon belül köteles értesíteni. NÉPSZABADSÁG 1979. július 12., csütörtök A TISZTASÁG FEL EGÉSZSÉG! A lakóhely és a környezet védelme Olvasóink gyakran írnak a lakóhelyekkel és a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatokról, kezdeményezésekről. „Létavértesen, az alig nyolcezer lakosú Hajdú-Bihar megyei községben a közelmúltban egészségügyi hetet tartottak — kezdi tájékoztatóját Szatmári Sándor, a nagyközségi közös tanács elnöke. — A nagyközségi tanács, a Hazafias Népfront helyi bizottsága és a Vöröskereszt vezetősége szervezte meg az egy hétig tartó rendezvénysorozatot. Gazdag programot állítottak össze. Neves debreceni szakorvosok különféle egészségügyi kérdésekről tartottak előadásokat. Különösen a Foglalkozási ártalmak a mezőgazdaságban, a Kisgyermekei látási és beszédhibáinak felismerése és Az öregség nem betegség című előadások iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Szó esett a csecsemők egészségvédelméről, a környezet óvásának fontosságáról is. Az egészségügyi hét keretében adták át a múlt évi társadalmimunka-versenyben kiemelkedő gazdasági egységeknek, brigádoknak és lakosoknak a kitüntető jelvényeket és az elismerő okleveleket. A rendezvénysorozat olyan nagyarányú társadalmi munka megszervezésével zárult, amelynek a tisztaság, az egészségesebb környezet előmozdítása volt a célja. A község apraja-nagyja között főleg a KISZ- fiatalok és az úttörők vették ki részüket a község csinosításában, szépítésében, a parkok, a játszóterek és az utcák, sőt a vízelvezető árkok tisztításában. E nagyarányú társadalmi munka értéke elérte a félmillió forintot.” „Környezetünk, lakótereink tiszta levegőjének védelme igen fontos feladat — írja Vincze Péter (Szombathely). — A technika fejlődésével, a gépjárművek elszaporodásával a lakótelepeken is szennyezettebb lesz a levegő, ez ártalmas az egészségre, hat az emberek közérzetére. A környezet egészséges, tiszta levegőjét a zöld növényzet és a fásítás segíti elő legjobban. A szentgotthárdi Vendvidék Szakszövetkezet mindent elkövet, hogy fejlődő nagyközsége levegőjét megjavítsa. Bár Szentgotthárd a közelmúltban sokat fejlődött, iparosodott, a környék nagy része tájvédelmi területnek számít. De ezen a tájon erőteljes a fakitermelés. Az erdők pótlására évente mintegy 100 hektárnyi erdőt telepítenek. Az idén a szokottnál is nagyobb területet, több mint 400 hektárt ültettek be facsemetékkel. Szentgotthárdot így a szakszövetkezet jóvoltából erdősávokból álló gyűrű veszi körül, ami nagymértékben hozzájárul a levegő tisztaságának megőrzéséhez.” POSTÁNKBÓL így még jobb lenne a forgalomelterelés Figyelmesen olvasom a Petőfihíd felújításáról szóló híradásokat, s magam is tapasztalom (mivel naponta kétszer, háromszor is átutazom a hídon), hogy szorgos, jól szervezett munka szemtanúi lehetünk. Úgyszintén előrelátó gondoskodás tapasztalható az elterelő forgalom szervezői, kijelölői részéről. Az alsó rakpart forgalmának módosítói jól gondoskodtak, amikor a rakpart fel- és lejáróit megtervezték, s arra is kiterjedt a figyelmük, hogy az elterelés miatt várhatóan nagyobb forgalomnak kitett útvonalak burkolatát felújítsák. így történt a budai rakpart végén a gépkocsik feljárását jobban szolgáló Dombóvári úttal is, egészen a Budafoki útig, ahová forgalmi irányító lámpát is szereltek, igen helyesen, számolva az efelé irányuló, megnövekedett forgalommal. Eddig ez rendben is van, mégis akad javítanivaló az elterelést szolgáló munkákban. Arra is számítani lehetett, hogy az elterelés miatt nemcsak a rakpart és a Budafoki út, hanem onnan tovább a Budafoki út és a Fehérvári út között is növekedni fog a forgalom, így is történt. Ezen a szakaszon azonban olyan keskeny és rossz az útburkolat, hogy a gödrök miatt még egy gépkocsinyomnak is kevés, holott kétirányú a megnövekedett forgalom. Mivel a híd újjáépítése a szorgos munka ellenére is sokáig fog tartani, célszerű lenne ezt a mintegy háromszáz-négyszáz méteres útszakaszt is rendbe tenni, ugyanúgy, mint a Budafoki úttól a Duna felé. Pataki Ferenc Budapest, XX., Hamzsabégi út Nem kényszerűség miatt... A Moszkva térről a Várfok utcára vezető lépcsőkön a délutáni csúcsforgalmi időben rendszeresen megjelenik egy 55 év körüli nő, ócska bocskorban, szegényes öltözetben, múmiaszerűen kendőzve és leül a lépcsőre, hogy aztán megkezdje a gyűjtést. Az ölében mintaként egy-, kettő- és ötforintosok vannak. Aki kevesebbet ad, az nem ússza meg csípős megjegyzés nélkül. S akik szólnak, hogy nem tudják lefelé menet használni a lépcső karfáját (idős emberek), azokat is korholja. Közben, amikor megszomjazik, átrándul a Dékány utcai borozóba, ahonnan kipirulva tér vissza. Többünk becslése szerint a „bevétel” napi 150 forint, de több is lehet. Az esetet — amely az arra járó külföldi turistáknak nemegyszer kedvenc fotótémája — jeleztük a tanácsnak, s akkor megtudtuk azt is, hogy az illető néninek rendszeresen havi szociális segélyt folyósít a tanács. Nem kevésbé kiábrándító képet nyújt az a férfi sem, aki szintén a lépcsőkön látható, rendszeresen. Szánalmat keltő külsővel, szőrösen, piszkosan, elhanyagolt öltözékben, ápolatlan lábsebeit mutogatva, kezében Krisztus-képet tartva, kéregét. Ma, amikor minden állampolgár ingyenes egészségügyi, orvosi ellátásban részesül — ha szükséges, akkor szociális ápolásban, elhelyezésben vagy rendszeres segélyezésben — nem kellene eltűrni a fent jelzett körülményeket. Grünwald Gyula Budapest, XII., Krisztina körút LEVELESNE ÁBRÁNDOZIK — Mikor lesz már alkoholválság, fiacskám? (Mészáros András rajza) Egy-két mondatban „HOL A MARHASÓ? — kérdezi levelében Pörzse Sándor pocsaji olvasónk. — A közelükben levő 87. sz. vegyesbolt vezetője már három hónapja hiába rendel ebből a cikkből. Úgyszintén nem kapható marhasó a helyi ABC-áruházban, de a szomszéd faluban, Kismarján sem szerezhető be, holott a jószágoknak erre éppolyan szükségük van, mint az embernek valamely élelmiszerre." „FALRA HÁNYT BORSÓNAK TŰNIK az üres üvegek visszaváltásának ügye, annak ellenére, hogy ismételten felhívta erre a minisztérium a kereskedelmi vállalatok figyelmét — írja Varga Gyuláné (Budapest, XIII., Kresz Géza u.). A Rajk László utcai 13 492-es számú boltban is megtagadták az üvegátvételt, holott ez egy úgynevezett tanbolt, illetve oktatókabinet. Vajon hogyan taníthatják itt a fiatal kislányokat a kereskedelmi szakmára?” „PÓTOLHATATLAN családi fényképeit vesztette el édesanyám, zöld irattáskájával — írja Majláth Jánosné, Budapest, VII., Dob u. 87. — Azóta sokat sír emiatt, régen elhunyt hozzátartozóiról ezek a képek egyetlen emlékei voltak. Kérem, aki megtalálja, juttassa el hozzám a képeket, nagy örömet szerezhetne ezzel idős édesanyámnak.”