Népszabadság, 1979. július (37. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

10 t$8(k mm m mm) A BÉCSI TALÁLKOZÓ UTÁN A béke nekünk is elemi érdekünk A szovjet és az amerikai államfő bécsi találkozója, a SAJ­T- egyezmény aláírása nyomán sok olvasónk írt szerkesztőségünkhöz. Az eseményt általában megelégedéssel fogadták, de kifejtették azt a véleményüket is, hogy a béke megvédésére irányuló feladataink ezzel nem csökkentek, továbbra is sok a tennivalónk. Egy lépéssel közelebb ,.A Közlekedési és Metró Építő Vállalat pártbizottsága, mozgal­mi és gazdasági szervei, vala­mint a budapesti metróépítő más, országosan kiemelt feladatokon dolgozó ötezer fős kollektívája nagy érdeklődéssel kísérte figye­lemmel a SALT—II.-tárgyaláso­kat, a szovjet vezetők és a szov­jet nép béketörekvéseinek újabb nagy megnyilvánulását — olvas­suk Harmat Istvánnak, a KÉV párttitkárának leveléből. — Bí­zunk benne, hogy a szerződés aláírása egy lépéssel közelebb vitt bennünket a minden béke­szerető ember vágyát jelentő le­szereléshez. Vállalatunk dolgozói büszkék alkotásaikra, amelyeket szovjet mérnökök, munkások tanácsok­kal, eszközük és fontos anyagok szállításával is segítettek megva­lósítani. Ezért is alakítottuk meg elsők között a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportját, s együttműködésünk eredményes­ségének elismeréséül szintén az elsők között nyertük el az MSZBT aranykoszorús plakettjét. Az a le­hetőség, hogy a világ népei bé­kében élhetnek egymással, a mi számunkra is közvetlen közelség­be került, de tudjuk, hogy ezt a vívmányt meg is kell védeni, s mi ebben a küzdelemben teljes biztonsággal számíthatunk a nagy szovjet népre.” T­estv­érvárosi kapcsolatok erősítésével ,,Megyénkben is nagy érdeklő­dést váltott ki a két nagyhatalom, a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetőjének bácsi találkozója — tájékoztat Torna Sándor, a Hazafias Nép­front Hajdú-Bihar megyei bizott­ságának munkatársa. — Még a legeldugottabb faluban is figye­lemmel kísérték ezeket az ese­ményeket. Mindenki azt várja a szerződéstől, hogy az életbe lép­jen, s ezzel tovább erősödjenek a béke állásai, eltűnjenek azok a felhők, amelyek el-elhomályosí­­tották a nyugodt, békés jövő kilá­tásait. Az események akaratlanul is azokat az emlékeket ébresztették fel bennem, amelyeket a második világháború idején átéltem. Deb­recen sokat szenvedett a gyako­ri bombázásoktól. Jól emlékszem, hogy a nagyállomás előtti tér he­lyén egykor hangulatos városrész volt. Egy nagy szőnyegbombázás során ez a városrész teljesen el­tűnt a föld színéről. Úgy gondo­lom, ez a szerződés a maga esz­közeivel azt célozza, hogy egy lépéssel távolabb kerüljünk a há­ború rémségei megismétlődésétől. Mintha a boldogulás, a békés egy­más mellett élés jelét látnám ab­ban, hogy Debrecen testvérvárosi kapcsolatai évről évre erősödnek és szélesednek. Már öt szocialista ország és Finnország egy-egy vá­rosával tartunk szoros kapcsola­tot. A barátkozás gyümölcsöző. Rendszeresen kicseréljük tapasz­talatainkat, kölcsönösen látogat­juk egymást. A bizalom és a szo­ros együttműködés még jobban elmélyíti a népeink közti barát­ságot. Debrecen az utóbbi egy-másfél évtized alatt teljesen újjáépült. Az egykori kis földszintes házacs­kák helyén hatalmas bérpaloták emelkednek, nyílegyenes sugár­utak szelik át a várost. Ahhoz, hogy városunk még tovább fej­lődjön, még gyorsabb ütemben épüljön, békére van szükség. Ezért örülünk annak, hogy a Szovjetunió vezetőinek erőfeszí­tését most ebben a kérdésben si­ker koronázta.” Sok még a tennivaló ..Talán a huszonnegyedik órában találkozott a két államférfi, hogy aláírja a hadászati támadó fegy­verek korlátozására vonatkozó szerződést — írja Asztalos György szolnoki levélírónk. — Ki kellett végre mondani az egész világ szí­ne előtt, hogy a nukleáris fegy­verek gyártásának, fejlesztésének soha el nem képzelhető irama a föld lakóinak biztonságát veszé­lyezteti. S bár még csak a kez­deti lépéseket tették meg, bár az amerikai ratifikálás még hátra­van, aligha akad a világon olyan józan gondolkodású ember, aki ne fogadná megkönnyebbüléssel a nukleáris fegyverkezés korlátozá­sát.” „Amióta Brezsnyev és Carter a bécsi csúcstalálkozón aláírta a SALT—XI.-t, sokan és sokat beszé­lünk korunk nagy kérdéséről, a békéről — írja Téri András érdi olvasónk. — Sok az emelkedő és a buktató ezen az úton, de a Szovjetunió, a szocialista orszá­gok állhatatos és következetes békepolitikája a záloga annak, hogy az emberiség célhoz érjen. Most már az amerikai államfőn a sor, hogy elfogadtassa hazájá­val a­ fontos dokumentumot, meg­értesse az enyhülés ellenségeivel — akiknek a Föld lakóinak élete is üzlet —, hogy ezentúl nem ők diktálnak.” Győz az emberiség békevágya „Hetvenhét éves vagyok, tisz­tában vagyok azzal, hogy kenye­rem javát megettem, de vannak gyermekeim, unokáim, sőt déd­unokáim is — írja Magyarovics Antal esztergomi olvasónk. — Az emberiség és gyermekeim, hozzá­tartozóim sorsáért aggódva te­kintettem a csúcstalálkozó elé. A Szovjetunió újra tanújelét adta hatalmának, erejének, s bebizo­nyosodott, hogy nem volt hiába­való a béke megőrzéséért való fá­radozása. Kitartásának, következe­tes békepolitikájának köszönhet­jük, hogy sikerült megértetni Amerikával a fegyverkezési haj­sza korlátozásának szükségessé­gét. Bízom benne, hogy a szerző­dés pontjait sikerül megtartatni a másik féllel, s az emberek béke­vágya legyőzi a háborús uszítók szándékait.” „A SALT—II. aláírásának nap­jaiban mi is sokat beszélgettünk erről a fontos külpolitikai ese­ményről — írja K. Nagy Imre (Hajdúböszörmény). — Akkori­ban tartottunk pártcsoport-érte­­kezletet. Hiába volt más fontos téma a napirenden, mégis a bé­csi találkozóról esett a leg­több szó. Éreztük, a találkozón sok minden forgott kockán. A ma­gunk részéről a szovjet diplomá­cia hatalmas sikerének tulajdo­nítjuk a két nagyhatalom meg­egyezését, azt, hogy aláírták a hadászati támadó fegyverek kor­látozásáról szóló szerződést.” „Mi magyarok, akiket egy év­ezred folyamán annyi háború vi­hara lépett, nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy békében dolgozzunk, építsünk, fejlesszük nemzetközi kapcsolatainkat, testvéri, baráti jobbot nyújtsunk minden népnek, nemzetnek — írja Sárközi Sándor, az orosházi Új Élet Tsz energeti­kusa. — Az általános leszerelés alapján a hadikiadások megszün­tetése óriási lehetőséget teremte­ne az emberiség jobb, boldogabb életéhez, a békés építéshez, a fej­lődéshez. Ezt kívánják a világ dolgozói kelettől nyugatig és északtól délig egyaránt. Ez a nagy többség szilárd akarata, en­nek kell érvényesülnie, és ez eny­hít a gazdasági, az energiaválság gondjain, a fegyverkezésre fordí­tott milliárdok a boldogulást, az emberiség szebb, bizalomteljesebb jövőjét szolgálhatják.” ÜZENJÜK Simiely Tibornénak, Szolnokra: Az ajándék címén külföldről beérkező vámúkat a Magyar Közlöny 1976. no­vember 10-i számában, megtalálható „Ajándék-vámtarifa" alapján kell vámkezelni. Eszerint a megajándéko­zott 300 forint belföldi forgalmi érté­kű ajándékküldeményt kaphat vám­mentesen; az ezen felüli értékű aján­dék után (301—5000 forint értékhatár között) tételes, progresszíve emelkedő összegű vámot szabnak ki. Bálint Sándornak, Budapestre. Ér­tesülése pontatlan: a lakáselosztási névjegyzékből való törlés nem jelen­ti ugyanakkor az igénylők soraiból való törlést is. A kizárt lakásigénylő helyzetét két év múltán ismét felül­vizsgálják, s ha körülményei indo­kolják, a lakásügyi hatóság — a tár­sadalmi bizottságokkal egyetértésben — újra javasolhatja az igénylő felvé­telét a lakáselosztási (értékesítési) névjegyzéktervezetbe. Szabados Ferencnek, Miskolcra. Háztáji gazdasága után valóban adó­mentes a termelőszövetkezete részéről eltartásban, illetőleg öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban része­sülő mezőgazdasági termelőszövetke­zeti tag. A nyugdíjasokra a jogsza­bály nem terjeszti ki a mentességet, háztáji földje után tehát — mint tsz­­nyugdíjas — ön is köteles a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadó­ját megfizetni. Rácz Pálnénak, Budapestre: A tar­tási és életjáradéki szerződések ala­ki előírásaira vonatkozóan fontos szabály, hogy e szerződéseket írásban kell megkötni és azt a feleknek alá kell írniuk. A nevének aláírására képtelen személy szerződése érvé­nyességéhez annak közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokirat­ba foglalása kötelező; az így kötött szerződés is csak hatósági (tanácsi) jóváhagyás után válik érvényessé. Simonyi Ferencnének, Budapestre: A vásárlók könyvébe írt bejelenté­seket az üzlet vezetője köteles na­ponta ellenőrizni. Ha a bejelentés (panasz) elintézése a hatáskörébe tartozik, azt azonnal vizsgálnia, és lehetőleg orvosolnia kell; az elinté­zés módjáról és idejéről a vásárlót nyolc napon belül köteles értesíteni. NÉPSZABADSÁG 1979. július 12., csütörtök A TISZTASÁG FEL EGÉSZSÉG! A lakóhely és a környezet védelme Olvasóink gyakran írnak a la­kóhelyekkel és a környezetvéde­lemmel kapcsolatos feladatok­ról, kezdeményezésekről. „Létavértesen, az alig nyolc­ezer lakosú Hajdú-Bihar megyei községben a közelmúltban egész­ségügyi hetet tartottak — kezdi tájékoztatóját Szatmári Sándor, a nagyközségi közös tanács elnöke. — A nagyközségi tanács, a Haza­fias Népfront helyi bizottsága és a Vöröskereszt vezetősége szer­vezte meg az egy hétig tartó ren­dezvénysorozatot. Gazdag progra­mot állítottak össze. Neves deb­receni szakorvosok különféle egészségügyi kérdésekről tartot­tak előadásokat. Különösen a Foglalkozási ártalmak a mező­gazdaságban, a Kisgyermekei­ lá­tási és beszédhibáinak felismeré­se és Az öregség nem betegség című előadások iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Szó esett a csecsemők egészség­védelméről, a környezet óvásának fontosságáról is. Az egészségügyi hét keretében adták át a múlt évi társadalmimunka-versenyben ki­emelkedő gazdasági egységeknek, brigádoknak és lakosoknak a ki­tüntető jelvényeket és az elisme­rő okleveleket. A rendezvényso­rozat olyan nagyarányú társadal­mi munka megszervezésével zá­rult, amelynek a tisztaság, az egészségesebb környezet előmoz­dítása volt a célja. A község ap­raja-nagyja között főleg a KISZ- fiatalok és az úttörők vették ki részüket a község csinosításában, szépítésében, a parkok, a játszó­terek és az utcák, sőt a vízelve­zető árkok tisztításában. E nagy­arányú társadalmi munka értéke elérte a félmillió forintot.” „Környezetünk, lakótereink tisz­ta levegőjének védelme igen fon­tos feladat — írja Vincze Péter (Szombathely). — A technika fej­­­­lődésével, a gépjárművek elsza­porodásával a lakótelepeken is szennyezettebb lesz a levegő, ez ártalmas az egészségre, hat az emberek közérzetére. A­ környe­zet egészséges, tiszta levegőjét a zöld növényzet és a fásítás segíti elő legjobban. A szentgotthárdi Vendvidék Szakszövetkezet mindent elkövet, hogy fejlődő nagyközsége levegő­jét megjavítsa. Bár Szentgotthárd a közelmúltban sokat fejlődött, iparosodott, a környék nagy része tájvédelmi területnek számít. De ezen a tájon erőteljes a fakiter­melés. Az erdők pótlására évente mintegy 100 hektárnyi erdőt tele­pítenek. Az idén a szokottnál is nagyobb területet, több mint 400 hektárt ültettek be facsemeték­kel. Szentgotthárdot így a szak­­szövetkezet jóvoltából erdősávok­ból álló gyűrű veszi körül, ami nagymértékben hozzájárul a le­vegő tisztaságának megőrzésé­hez.” POSTÁNKBÓL így még jobb lenne a forgalomelterelés Figyelmesen olvasom a Petőfi­­híd felújításáról szóló híradásokat, s magam is tapasztalom (mivel na­ponta kétszer, háromszor is átuta­zom a hídon), hogy szorgos, jól szervezett munka szemtanúi le­hetünk. Úgyszintén előrelátó gon­­­doskodás tapasztalható az elterelő forgalom szervezői, kijelölői ré­széről. Az alsó rakpart forgalmá­nak módosítói jól gondoskodtak, amikor a rakpart fel- és lejáróit megtervezték, s arra is kiterjedt a figyelmük, hogy az elterelés miatt várhatóan nagyobb forga­lomnak kitett útvonalak burkola­tát felújítsák. így történt a budai rakpart végén a gépkocsik feljá­rását jobban szolgáló Dombóvári úttal is, egészen a Budafoki útig, ahová forgalmi irányító lámpát is szereltek, igen helyesen, számolva az efelé irányuló, megnövekedett forgalommal. Eddig ez rendben is van, mégis akad javítanivaló az elterelést szolgáló munkákban. Arra is számítani lehetett, hogy az elterelés miatt nemcsak a rak­part és a Budafoki út, hanem on­nan tovább a Budafoki út és a Fe­hérvári út között is növekedni fog a forgalom, így is történt. Ezen a szakaszon azonban olyan keskeny és rossz az útburkolat, hogy a gödrök miatt még egy gépkocsi­nyomnak is kevés, holott kétirá­nyú a megnövekedett forgalom. Mivel a híd újjáépítése a szorgos munka ellenére is sokáig fog tar­tani, célszerű lenne ezt a mint­egy háromszáz-négyszáz méteres útszakaszt is rendbe tenni, ugyan­úgy, mint a Budafoki úttól a Du­na felé. Pataki Ferenc Budapest, XX., Hamzsabégi út Nem kényszerűség miatt... A Moszkva térről a Várfok ut­cára vezető lépcsőkön a délutáni csúcsforgalmi időben rendszere­sen megjelenik egy 55 év körüli nő, ócska bocskorban, szegényes öltözetben, múmiaszerűen kendőz­­ve és leül a lépcsőre, hogy aztán megkezdje a gyűjtést. Az ölében mintaként egy-, kettő- és ötforin­tosok vannak. Aki kevesebbet ad, az nem ússza meg csípős meg­jegyzés nélkül. S akik szólnak, hogy nem tudják lefelé menet használni a lépcső karfáját (idős emberek), azokat is korholja. Közben, amikor megszomjazik, át­­rándul a Dékány utcai borozóba, ahonnan kipirulva tér vissza. Töb­bünk becslése szerint a „bevétel” napi 150 forint, de több is lehet. Az esetet — amely az arra járó külföldi turistáknak nemegyszer kedvenc fotótémája — jeleztük a tanácsnak, s akkor megtudtuk azt is, hogy az illető néninek rend­szeresen havi szociális segélyt fo­lyósít a tanács. Nem kevésbé kiábrándító képet nyújt az a férfi sem, aki szintén a lépcsőkön látható, rendszeresen. Szánalmat keltő külsővel, szőrö­sen, piszkosan, elhanyagolt öltö­zékben, ápolatlan lábsebeit muto­gatva, kezében Krisztus-képet tartva, kéregét. Ma, amikor min­den állampolgár ingyenes egész­ségügyi, orvosi ellátásban része­sül — ha szükséges, akkor szo­ciális ápolásban, elhelyezésben vagy rendszeres segélyezésben — nem kellene eltűrni a fent jelzett körülményeket. Grünwald Gyula Budapest, XII., Krisztina körút LEVELESNE ÁBRÁNDOZIK — Mikor lesz már alkoholválság, fiacskám? (Mészáros András rajza) Egy-két mondatban „HOL A MARHASÓ? — kérdezi le­velében Pörzse Sándor pocsaji olva­sónk. — A közelükben levő 87. sz. vegyesbolt vezetője már három hó­napja hiába rendel ebből a cikkből. Úgyszintén nem kapható marhasó a helyi ABC-áruházban, de a szomszéd faluban, Kismarján sem szerezhető be, holott a jószágoknak erre épp­olyan szükségük van, mint az ember­nek valamely élelmiszerre." „FALRA HÁNYT BORSÓNAK TŰ­NIK az üres üvegek visszaváltásának ügye, annak ellenére, hogy ismétel­ten felhívta erre a minisztérium a kereskedelmi vállalatok figyelmét — írja Varga Gyuláné (Budapest, XIII., Kresz Géza u.). A Rajk László utcai 13 492-es számú boltban is megtagad­ták az üvegátvételt, holott ez egy úgynevezett tanbolt, illetve oktató­kabinet. Vajon hogyan taníthatják itt a fiatal kislányokat a kereskedel­mi szakmára?” „PÓTOLHATATLAN családi fény­képeit vesztette el édesanyám, zöld irattáskájával — írja Majláth János­­né, Budapest, VII., Dob u. 87. — Az­óta sokat sír emiatt, régen elhunyt hozzátartozóiról ezek a képek egyet­len emlékei voltak. Kérem, aki meg­találja,­ juttassa el hozzám a képe­ket, nagy örömet szerezhetne ezzel idős édesanyámnak.”

Next