Népszabadság, 1979. augusztus (37. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

1979. augusztus 1., szerda NÉ P S Z A B A D D­S Á G 3 EURÓPAI GYERMEKTALÁLKOZÓ BUDAPESTEN­­ Záródokumentumot fogadtak el a nemzetközi szeminárium részvevői Maróthy László fogadta a tanácskozás küldötteit Az európai gyermek­találko­zón részt vevő harmincnégy or­szág 44 haladó és demokratikus gyermekszerve­zetének képvise­lői a háromn­apos nemzetközi sze­minárium keddi ülésén záródoku­mentumot fogadtak el, amelyet eljuttatnak az Egyesült Nemze­tek Szervezete Nemzetközi Gyer­mekév Bizottságához és az UNI­­CEF-hez is. Az európai gyermektalálkozó alkalmából rendezett szeminá­rium részvevőinek tiszteletére Maróthy László, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ KB el­ső titkára kedd este az Ifjúság Szállóban fogadást adott, ame­lyen megjelent Fejti György, az MSZMP KB osztályvezető-helyet­tese és Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára is. Tová­b­bi együttm­ű­ködésre van szükség A záródokumentum megállapít­ja, hogy a nemzetközi gyermekév előkészületei, valmint eddigi és várható eseményei egyaránt jó keretet biztosítanak a földkerek­ség különböző országaiban élő gyermekek helyzetének elemzésé­hez, és jól szolgálják a — húsz évvel ezelőtt elfogadott — gyer­meki jogok deklarációja világmé­retű érvényesítéséért folytatott harc szélesebb alapokra helyezé­sét. Ugyanakkor megfogalmazták, hogy a gyermekek jogainak és érdekeinek további széles körű és hathatós védelme a különböző politikai és társadalmi erők még hathatósabb együttműködését és akcióegységét kívánja. A záródokumentum megállapít­ja, hogy napjainkban nincs és nem is lehet más alternatíva, mint a béke és az enyhülés. Ez az elkötelezettség rendkívül nagy jelentőségű, hiszen a reakciós, mi­litarista és háborús körök nem adták fel az enyhülési folyamat megakadályozására, a fegyverke­zési verseny fokozására irányuló kísérleteiket. A részvevők üdvö­zölték a hadászati támadó fegyve­rek korlátozásáról, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között lét­rejött szerződés — a SALT—II. — aláírását, s egyidejűleg határozot­tan elítélték a különböző reakciós erők kísérleteit az egyezmény ra­tifikálásának megakadályozására. A szemináriumon kifejezésre ju­tott a katonai konfrontáció mi­előbbi csökkentése Európában. A világ minden gyermekének boldog és békés jövője érdekében meg kell fékezni és a meg kell ál­lítani a fegyverkezési versenyt és tartós békét kell teremteni min­denütt a világon — hangsúlyozza a záróközlemény. Világkonferencia Moszkvában A háromnapos tanácskozáson összesen 33 hozzászólás hangzott el. A részvevők őszinte, reális ké­pet fogalmaztak meg az európai földrészen, Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában élő gyerme­kek egészségügyi, szociális, poli­tikai és társadalmi helyzetéről. A nyílt, alkotó légkörben folytatott eszmecseréken égető társadalmi gondok és igazságtalanságok is napirendre kerültek. Ugyanakkor a gyermek- és ifjúsági szerveze­tek képviselői számos olyan kez­deményezéssel is megismerked­hettek, amelyeket hazájukban is széles körben propagálhatnak majd. Egyöntetű volt a megálla­pítás, hogy a küldöttek, hazatér­ve, jól kamatoztathatják a buda­pesti tanácskozáson szerzett isme­reteiket, és még eredményesebben munkálkodhatnak a gyermekek javára. A tanácskozást követő sajtótá­jékoztatón Horváth Éva, a Gyer­mek- és Ifjúsági Mozgalmak Nemzetközi Bizottságának, a CI­­MEA-nak a főtitkára meggyőző­dését fejezte ki, hogy az eszme­csere jól és meggyőzően bizonyí­totta az ENSZ gyermekévi célki­tűzéseinek fontosságát, a felnö­vekvő nemzedék békéjének, biz­tonságának és kiegyensúlyozott életvitele biztosításának szüksé­gességét. Legyen szebb és boldo­gabb a világ minden gyermeké­nek élete — fogalmazták meg egyöntetűen a nemzetközi gyer­mekév kontinensünkön eddig leg­jelentősebb eseményének, az európai gyermektalálkozónak a részvevői. Az év végéig még további talál­kozókra kerül sor. A nem kor­mányközi szervezetek világmére­tű párbeszédére készül Moszkva: szeptember 7. és 14. között világ­­konferencián foglalkoznak majd a gyermekek békés és biztonságo­sabb jövőjének megteremtésével. Gazdag program Az európai gyermektalálkozó if­jú küldöttei — a négy világrész­ből érkezett csaknem hat és fél száz ifjú vendég , kedden buda­pesti pajtások kalauzolásával fő­városi üzemeket és intézménye­ket látogattak meg. Ezeken a ta­lálkozókon sok-sok érdekes talál­kozóra, barátkozásra és nem utol­sósorban megannyi új ismeret szerzésére nyílott lehetőség. Ju­tott idő a játékra is, s a napi programból természetesen nem hiányozhattak a sport- és kultu­rális rendezvények sem. Akik az I. kerületben vendé­geskedtek, élvezetes bábműsort tekinthettek meg, majd Rodolfo bűvész avatta titkaiba az érdek­lődőket. A szovjet kisdiákok a Pannónia Filmstúdió munkáját is­merték meg, szakavatott kísérők kalauzolásával. A bolgár úttörők programjában római-parti kirán­dulás és egy kiadós vízibusztúra szerepelt. Algéria, Kuba és Viet­nam gyermekei a kőbányai úttö­rőkkel kötöttek barátságot. Mara­dandó élményekkel a­ tarsolyuk­ban tértek meg a XII. kerületből az angolai, a jemeni és a mozam­biki küldöttek is. A dán és a nyu­gat-berlini kisfiúk és kislányok Angyalföldön jártak. A Népsta­dion és az Állatkert megtekintése szerepelt az NSZK-ból és Svéd­országból érkezett pajtások teg­napi programjában. Az osztrák gyerekek az Ikarus tanműhelyé­ben beszélgethettek az ottani szakmunkástanulókkal, a svájciak a XIV. kerületi tűzoltó-parancs­nokságon vendégeskedtek, a Nor­végiából érkezettek pedig a Fe­rihegyi repülőtér látnivalóit cso­dálták meg. Kispesten a Gránit Csiszolóko­rong és Kőedény Gyár KISZ-esei kongói gyerekeket fogadtak, és kedvükért töviről hegyire elma­gyarázták egy-egy munkadarab születésének körülményeit. Irány a Duna-kanyar Ma ismét elnéptelenedik a csil­lebérci úttörőtábor. A hazánkban vendégeskedő gyermekek egész napos kirándulás keretében is­merkednek a Duna-kanyar látni­valóival. Programjukban szerepel a szentendrei szabadtéri múzeum látnivalóinak megtekintése is, ahol a házigazdák sokaknak bizo­nyára mindmáig ismeretlen tudo­mányok birodalmába kalauzolják az érkezőket. Bemutatják az egy­kori gabonaőrlést, a kenyérda­­gasztást, a sütést, a vajköpülést és a szövést is. Természetesen ez a nap sem múlik el jókora túra nélkül. Az­­ ifjú küldöttek egy csoportja a vi­­segrád-nagyvillámi kilátóhoz gya­logol. Akik a pilisi parkerdő felé veszik útjukat, azok számára a mészégetők tartogatnak meglepe­tést. Az európai gyermektalálkozó vendégei csütörtökön a Balaton­­parti úttörővárosba, Zánkára utaz­nak.­­ Az elmúlt évek rohamos urba­nizációja, a települések fejlődése, az új városrészek felépítése ha­zánkban is előtérbe állította a természeti környezet, a városi zöldfelületek kialakításának és megóvásának kérdéseit. E prob­léma fontosságát jelzi, hogy meg­növekedett a szabad idő kulturált eltöltése iránti igény, az, hogy a lakosság szabad idejének leg­alábbis egy részét kulturált kö­rülmények között, a szabadban — a városi parkokban, játszóhelye­ken — töltse el. Túl a biológiai és az esztétikai szempontokon ezért is kap az összehangolt vá­rostervezésben mind nagyobb hangsúlyt a zöldfelületek fejlesz­tése, olyan parkok tervezése, ahol az aktív pihenés lehetőségei biz­tosítottak. Magyarországon jelenleg csak­nem 11 400 hektárnyi parkot, ját­szóteret, kertet tartanak nyilván, amely a nemzeti vagyonból mint­egy húszmilliárd forintot képvi­sel. Ebből Budapesten 1320 hek­tár található, s ez a terület az el­következendő években — a nép­­gazdasági tervekhez kapcsolódva — tovább növekszik. Társadalmi frkrlossíijijri A zöldfelületek társadalmi je­lentősége hangsúlyozza a szak­emberek — tervezők, kivitelezők, fenntartók — felelősségét, de a parkok megóvása mind­annyiunk feladata, saját magunk és a jövő nemzedék érdeke egyaránt. Két­ségtelen, hogy a parkokat, a ját­szóhelyeket használó lakosság jo­gos — néhány esetben túlzott — igényei és a nem megfelelő ellá­tottság között feszültség van, amelynek feloldása napjaink egyik feladata. Mivel a parkok gyors fejleszté'­­­e lehetőségeink korlátozottak, fokozódik közös fe­lelősségünk a meglevő parkok megóvásában. Az utóbbi években ugyanis egyre nagyobb a gondatlanságból, fegyelmezetlenségből, a környezet önző, közérdeket semmibevevő használatából eredő károk mér­téke, s ezek helyreállítása ko­moly anyagi erőt emészt fel, ugyanakkor csökkentik a zöldfe­lületek értékét, esetenként pedig pótolhatatlan kárt okoznak. A károkat elsősorban úgy előzhet­jük meg, ha biztosítjuk a lakos­ság fokozott részvételét a zöldfe­lületek kialakításában, fenntartá­sában és védelmében egyaránt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél nagyobb mértékben van lehetősége beleszólni a lakos­ságnak városa, lakóterülete, az azt környező parkok kialakításába, úgy fokozódik cselekvő aktivitá­sa, értéket teremtő munkája. A türelmes, szakszerű és időben történő tájékoztatás, a lakosság bevonása a végrehajtásba, a kez­deményezések felhasználása a la­kóterületeken működő társadalmi szervezetek mellett a kertészek, a szakemberek feladata is. Az elmúlt években tovább gaz­dagodtak a lakosság részvételé­nek formái, módszerei a társadal­­mimunka-akciókban. Ugyanakkor a társadalmi munka zöme első­sorban még mindig a látványos parképítésre összpontosul. Ennek eredményei kétségkívül nagyok, hiszen például 1974-ben a X. ke­rületi Óhegy Magyar—szovjet barátság park 280 millió forint értékben 140 ezer társadalmi­­munka-órával, a X. ker­ületi Új­hegy körüli Szocialista brigádok parkja pedig 1977-ben 16 millió forint értékben 83 ezer társadal­­mimunka-órával épült meg, s hasonló kisebb-nagyobb park­építési akciókról lehet beszámol­ni a vidéki városokban is. Évek óta országszerte zajlanak az in­gyenes fásítási akciók, amelynek keretében elhanyagolt közterüle­tek, üzem- és gyárudvarok, óvo­da- és iskolakertek, gazdagodtak a kiültetett növényekkel. Ezek az akciók azonban a legtöbb helyen ma is arra összpontosítanak, hogy minél nagyobb számú facserjét ültessenek ki, s kevesebb a törő­dés a kiültetett növények ápolá­sával, gondozásával, pedig ez is elsőrendű feladat lenne. Rendkívül fontos a Szép, tiszta, virágos Budapestért, a Hat órát Budapestért, az Egy család, egy fa, az Egy üzem, egy iskola, a Virágos Debrecenért, a szolnoki Egy iskola, egy park s a 700 perc Sopronért országos vagy helyi mozgalmak szemléletformáló sze­repe, amely túlmutat a közvetlen gyakorlati hasznosságon. Sajnos az ilyen és hasonló akciókon, mozgalmakon kívül még nem szá­mottevő a lakosság részvétele a parkfenntartásban. Budapesten 1972-ben indult először nagyobb arányú társadal­mi akció a parkfenntartásra. Kez­detben két-háromezer óra, ma már évente 60 ezer óra — sajnos sok esetben rendszertelen — tár­sadalmi munkára számíthat a parkokat ápoló Fővárosi Kerté­szeti Vállalat. Hogy ezt kiküszö­böljék s a munkát hatékonyabbá tegyék, előre megkötött éves szer­ződések alapján biztosítják a ki­emelkedő munkacsúcsok idejére a részvételt. A szerződéseket a bu­dapesti, a kerületi, az üzemi és iskolai KISZ-bizottságokk­al, üze­mek szocialista brigádjaival kö­tik. A tavaszi-őszi nagytakarítás­ban, a lomb, a fű és az utak tisz­tán tartásában , egyéb kertészeti munkában vehetnek részt így ha­tékonyan a társadalmi munkások. A társadalmimunka-akciókon kívül a Főkert 1968 óta — NDK- beli tapasztalatok felhasználásá­val — szerződéses munka kere­tében is bevonja a lakosságot a parkfenntartásba. Nyolc hónapra nyugdíjasként, mellék- vagy fő­foglalkozású munkavállalóként lehet szerződést kötni. Ez főleg a lakóterületi közkertek, parkok fenntartásában játszik igen­ fon­tos szerepet 1978-ban 260 ember két és fél millió négyzetméter park fenntartását végezte, amely 19 százaléka az összes területnek. A szerződéses munkavállalók mellett további lehetőség e terü­leten a diákok nyári rendszeres foglalkoztatása is. Gondolkodásunk kölcsönjje A lakosság bevonása a zöldfelü­letek védelmébe nem egyszerűen szervezési feladat, hanem elsősor­ban etikai kérdés: a köztulajdon iránti társadalmi magatartás dol­ga. Gondolkozásunk e téren oly­kor kettős: az emberek többsége féltve gondozza, csinosítja laká­sát, az otthon közvetlen környe­zetét azonban gyakran minden fe­lelősség nélkül használja. A köz­­területek fenntartását általában a szakvállalattól, megvédését pedig a rendőrségtől, s más hivatalos szervektől várja. Kétségtelen, hogy a szerződéses parkgondozás az elvállalt terület bizonyos fokú védelmét is jelenti, azt azonban kevesen kockáztatják meg, hogy a szemetelőket és a rongálókat fi­gyelmeztessék, hiszen lakótársaik köréből szereznének haragosokat, vagy legalábbis goromba vissza­utasításra számíthatnak. Pedig a károk értéke emelkedik. Budapesten 1972—73-ban 3—3 millió forint, 1977—78-ban már 8—9 millió forint volt a rongásók által okozott károk értéke. S a közterületek rongálása nemcsak a fővárosra jellemző. A vidéki vá­rosokban élők is hasonló tapasz­talatokról számolhatnak be: éven­te mintegy 20—25 millió forintra tehető a károk értéke az ország­ban. A tapasztalatok szerint a ká­rok nagy része a parkok berende­zési tárgyait érinti. Az összetört pad, a kifordított szemétkosár, a leszakított hinta, a rossz — s ezért balesetveszélyes játszószer — a szétvert pingpong, és sakkasztal — sajnos gyakori látvány park­jainkban. A károk nagy része két­ségkívül nem szándékos rongálás eredménye. Előidézheti a lakókör­nyezet zsúfoltsága — a túlzott igénybevétel —, de lehet a rongá­lódás oka tervezési hiba is. A ká­rok csökkentésében ezért nagy sze­repet kap a zöldterületek haszná­latával kapcsolatos igények fel­mérése, s a funkciók optimális maghatározása. A korcsoportok szerinti játszóhelyek, labdapályák, pihenő- és sportolási lehetőségek biztosítása, lakótelepen belüli jó elhelyezése — a forgalomtól, az épületektől való távolsága —szin­tén a károk megelőzésének eszkö­zei. A rendeletek ugyan előírják, hogy a parkokat, játszótereket parkőrök segítségével meg kell védeni, de sajnos a tekintélyt élvező egyenruhás, karszalagos őr­­ már csak emlékeinkben él. A kevés, idős parkőr az utóbbi évek­ben már alig tud eleget tenni fel­adatának. A parkőri felügyeletet — illetve annak eredményességét — a lakosság gyakran számon kéri, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rongálások megakadályo­zása egyedül parkőrzés útján nem lehetséges. Ilasítiony védelmet! A védelmet társadalmi alapon kell megszervezni. A Hazafias Népfront ezért hirdette meg az egész országban a környezetvé­delmi őrség akcióit. Budapesten a kerületi népfrontbizottságok, a tö­megszervezetek, az önkéntes rend­őrök, a Kertészeti Vállalat bevo­násával szervezik ezt a munkát. A fővárosban kísérletképpen 1975- től a XX. kerületben kezdődött meg az akció hetven társadalmi munkás bevonásával. Napjaink­ban már 16 kerületben működnek rendszeresen az őrségek. Több he­lyen az iskolákban szervezett út­törő környezetvédelmi őrsöket is bevonják e munkába. A hatékony zöldfelület-véde­lemhez feltétlenül szükség van a tudatformálásra, a szemlélet ala­kítására is. Ezt már gyermekkor­ban meg kell kezdeni, s az isko­lai nevelésben, az úttörő-, a KISZ­ foglalkozásokon kell egyre na­gyobb teret adni a környezetvé­delmi nevelésnek. A gyermekben még nem tudatosodott a környe­zetnek, a zöldfelületnek, a nö­vényzetnek a saját életében be­töltött szerepe. De ha ezt megis­meri, akkor meg is szereti, és amit szeret azt védi, óvja is. Ezen a té­ren a fővárosban már megtörtén­tek a kezdeti lépések. Az általá­nos iskoláknak az idén életbe lé­pő tanterve már kötelező jelleg­gel tartalmazza a környezetvédel­mi oktatást. A népfront budapesti bizottságának kezdeményezésére a Kertészeti Vállalat elkészítette azt az anyagot, amelyben a zöld­felületek jelentőségét, hasznossá­gát és a károkat ismerteti, s ame­lyet az év elején minden általá­nos iskola kézhez kapott. A zöldfel­ület-védelem, önvé­delem, mivel a lakókörnyezet tisztasága, rendje mindenki szá­mára a nyugalmat, a pihenést és a jövő nemzedék védelmét is je­lenti. Csak úgy lehet e téren ered­ményt elérni, ha a különféle mód­szerek együttes alkalmazása mel­lett a lakosság teljes és aktív köz­reműködésével is számolunk. Zsitvay Attiláné a HNF Budapesti Bizottságának tagja, a környezetvédelmi munkabizottság titkára Összefogással környezetünk megóvásáért Elutazott az ugandai jószolgálati küldöttség Kedden elutazott hazánkból az ugandai jószolgálati küldöttség, amelyet Ateker Ejalu, az Ugan­dai Nemzeti Felszabadítási Front végrehajtó bizottságának tagja, regionális együttműködési minisz­ter vezetett. A delegáció az együtt­működés fejlesztésének lehetősé­geiről tárgyalt Rácz Pál külügyi államtitkárral. Trautmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke fogadta Ate­ker Ejalut, aki átadta Godfrey Binaisa ugandai elnök üzenetét

Next