Népszabadság, 1979. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1979. szeptember 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXVII. évfolyam 204. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXVII. évfolyam 204. szám számbra: 1,20 FI Negyven év múltán Szeptember elsején negyven éve már, hogy felvillantak a második világháború első torkolattüzei. Hajnali háromnegyed ötkor a Gdansk északi szegélyén húzódó félsziget, a Westerplatte maroknyi lengyel helyőrségére tüzet nyitottak a német hadihajók nehézlövegei. Megindult a fasiszta hadigépezet, hogy meghódítsa a világot, hogy átrajzolja a térképeket. A történelem összes megelőző háborúi együttvéve nem követeltek annyi áldozatot, mint ez. Negyven esztendő alatt sok könyvtárnyi kötetet publikáltak a háborúról, előtörténetéről, s persze számtalanszor feltették a kérdést: vajon nem lett volna mód az elkerülésére? Ha sikerül a második világháború előtt hatékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomácia nem utasítja el sorra-rendre a fasizmus elleni hatékony nemzetközi összefogásra irányuló szovjet javaslatokat, ha London és Párizs elképzeléseinek éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az események másképp alakultak volna. Az emberiség szerencsétlenségére a nyugati hatalmak váltakozó kormányai a józan ész rövid életű felvillanásai ellenére csupán a konok szovjetellenességben voltak következetesek. Fennmaradt Majszkijnak, a londoni szovjet nagykövetnek egy korabeli jelentése, amelyben megírta: a müncheni egyezményt követő reggelen Csehszlovákia londoni nagykövete sírva panaszolta neki: „Országomat rabszolgának adták el a németeknek.” E müncheni rabszolgavásárra Európa elárulásának hosszú útja vezetett, s azok, akik azt hitték, hogy másokat eladva a maguk zavartalan nyugalmát biztosíthatják — s ezért egyik engedményt a másik után tették Hitlernek —, végeredményben csak siettették azt a napot, amikor őket is elérte a háború. Chamberlain és Daladier — osztályuk e tipikus képviselői —nem nyertek semmit. Sem békét, sem díszhelyet a nemzeti panteonban, sem enyhe ítéletet a történelemtől. A história az elmulasztott alkalmakat nem bocsátja meg. A tanulságokra emlékezni nem felesleges egy olyan világban sem, amely gyökeresen különbözik a négy évtizeddel ezelőttitől. A győzelem éve, 1945, egyben történelmi fordulat kezdetének esztendeje lett. A mai bonyolult, részleteiben gyorsan változó nemzetközi helyzetben az alapvető, hosszú távú realitás ez: visszavonhatatlanul megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. A szocializmus világrendszerré vált, a klasszikus gyarmati rendszer széthullott. A szocializmus nemzetközi súlyának, hatóerejének gyarapodása egyben azt jelenti, hogy reális lehetőség van egy új világháború elkerülésére. De az sem vonható kétségbe, hogy a lehetőségek még nem bizonyosságok, s nem is nőnek át maguktól bizonyosságokká. A világbékét fenyegető legagresszívebb tényezők ha hátrább is szorultak a vezető tőkés országok politikájának formálásában, azért még továbbra is jelen maradtak, még képesek ellentámadásokra is, és befolyást gyakorolnak a döntésekre. ők azok, akik ma is „vörös veszélyről”, „keleti fenyegetésről” szónokolnak, hogy jóváhagyassák az új fegyverrendszereket, amelyek veszedelmesebbek, drágábbak a tegnapiaknál. Ezek azok a körök, amelyek — megint — készek lennének valamilyen „kártyát” kijátszani a Szovjetunió, a szocialista közösség ellen, holott megtanulhatták volna: a háború nem kártyajáték, a tűzvész nem irányítható, s az agresszor nem azok céljait követi, akiktől zöld jelzést kapott. Napjainkban a harc egy új világháború megakadályozásáért, egyben az egész emberiség holnapjáért vívott küzdelmet jelent. Ahogy Kádár János elvtárs írta a közelmúltban, a New Hungarian Quarterly című folyóiratban megjelent cikkében: „A történelem azt tanúsítja, hogy a háborúk egyre nagyobb pusztítást okoznak, és az országok, népek életében a békés, alkotó idők vitték előre a civilizációt, az emberi nem fejlődését. Ma, a példátlan pusztító erejű nukleáris fegyverek korában még nyilvánvalóbbá válik: egy új világháború megakadályozása, a béke megőrzése a szó szoros értelmében az emberiség létérdeke... A háború, a háborús veszélyeztetettség az ember legalapvetőbb jogát sérti meg, tehát ezt a legfontosabb emberi jogot csak a béke biztosítja.” A mai békeküzdelem alapgondolata: el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket a szélsőségesen reakciós imperialista erők állítottak az enyhülés útjába. Erre irányul a szocialista közösség országainak diplomáciája, s korunk nagy erejű békemozgalmában milliók ezért dolgoznak. Ezért sorsdöntő kérdés a fegyverkezési verseny megfékezése, az érdemi fegyverzetkorlátozási és leszerelési lépések megvalósítása. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban roppant politikai ütközet alakult ki a SALT I II. körül, hiszen ha életbe lép, ez az eddigi legjelentősebb lépés lesz a nukleáris háború veszélyének kiküszöbölése felé. A háború elleni küzdelem túlmutat a fegyverkezés megfékezésére irányuló konkrét lépéseken. Napjainkban azok a konfliktusok, amelyeket sokan könynyedén „helyieknek” neveznek, gyorsan terjedhetnek, egész térségeket boríthatnak lángba. Az értelmes és tudatos cselekvés a kor parancsa, és ez küzdelmet jelent a látszatmegoldások ellen, a konfliktusok alapvető politikai rendezéséért, a népek jogainak megfelelő módon, igazságos alapon. Mint ahogy elválaszthatatlan a béke erősítése a bizalom elmélyítésétől is. E cél kitűzése nem naiv hitet tükröz, vagy azt, hogy megfeledkeznénk a rendszerek ellentétes osztálybázisáról, de azt jelenti, hogy kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló kapcsolatokért lépünk fel a különböző társadalmi berendezkedésű országok közt. Sőt ennek részeként — mindaddig, amíg az enyhülési folyamat kiteljesedésével nem válik lehetségessé a szemben álló katonai tömbök megszüntetése — ilyen kontaktusokat tartunk szükségesnek a különböző katonai szövetségi rendszerekhez tartozó államok közt. Ez teremt olyan légkört, amelyben visszaszorulnak a szuperbombákkal és szuper hadiköltségvetésekkel házalók, amelyben a legbonyolultabb leszerelési kérdések megoldása is lehetségessé válik, s kialakítható az európai és az egyetemes biztonság rengésálló épülete. Ez a küzdelem nem lesz sem rövid, sem egyszerű. De szeptember első napján olyan háborúra emlékezünk, amelyben ötvenmillió emberért szólt a harang; az emlékek és tanulságok erőt adnak e nehéz küzdelem továbbfolytatásához. Vajda Péter ANYAGTAKARÉKOSSÁG A GÉP- ÉS MŰSZERIPARBAN Könnyebb és kisebb , új megoldások, javuló minőség A gép- és műszeripari termékek versenyképességét meghatározó sokféle korszerűségi követelmény közül a megrendelők gyakran első helyen veszik számításba azokat a gyártmányokat, amelyeknek teljesítményükhöz viszonyított terjedelme és súlya kisebb az átlagosnál, kevesebb helyet foglalnak el, könnyebben mozgathatók és szerelhetők. A gépgyártás gazdaságosságának is javára válik, ha a termékek megszabadulnak a súlyfeleslegtől, mert ezzel anyagot, energiát, időt és munkaerőt lehet megtakarítani. A bányászatban a korábbinál is jobban előtérbe kerültek a nagy tömegben kitermelt anyagokat gyorsan és gazdaságosan továbbító eszközök, a több száz méter hosszú szállítószalagokból kialakított szállítási rendszerek, amelyek már a személyszállításban is részt vesznek. Különösen fontos ezeknél a berendezéseknél a helytakarékosság és a súlycsökkentés. Ezt hivatott megvalósítani az Országos Bányagépgyártó Vállalat több évre szóló gyártmánykorszerűsítési programja, a mélybányászati szállítószalagok negyedik generációjának kifejlesztésével. Most jutottak el a program első félidejéhez. Az építőszekrényelv szerint összeállítható szállítószalagok leggyakrabban használt típusait már kifejlesztették, s a gyártást is megkezdték. Különösen jelentős eredményeket értek el a legterjedelmesebb és legnehezebb gépegységek, a hajtóművek súlyának és méreteinek csökkentésében. A 80 kilowatt teljesítményű hajtómű súlyát a korábbi 3700-ról 1200 kg-ra mérsékelték. A 40—150 kilowattos hajtóművek körében elérték azt a súlycsökkentési szintet, amit a KGM fejlesztési programja az 1980— 1985 közötti időszakra irányzott elő. Az esztergomi Labor Műszeripari Művekben konstrukciós változtatásokkal, újításokkal és gyártástechnológiai módosításokkal érvényesítik az anyagtakarékosságot és a súlycsökkentést az új gyártmánycsaládok kialakításában. Az új típusú laboratóriumi termosztátokhoz általában 3—4 kg vörösrézzel és 4 kg speciális forrasztóónnal kevesebbet használnak fel, s közben a termék minőségét is javították. Elkészült az elektronikus vezérlésű, 800 literes kórházi autokláv mintapéldánya, amelynek különböző típusainál átlagosan 30—35 kg színes fémet és rozsdamentes acélt takarítanak meg. Negyven százalékkal csökkent a berendezés súlya, s a korábbinál sokkal kisebb helyen elfér, és jóval üzembiztosabb az eddiginél. Az első félévben 1,8 millió forint értékű anyagot takarítottak meg, s az év végére várhatóan eléri a megtakarítás értéke az 5,5 millió forintot. Az Ikladi Ipari Műszergyár és a Dunai Vasmű szakemberei újfajta, szilíciumszegény dinamólemezt fejlesztettek ki, s most már nagy sorozatban ebből készítik Ikládon a villamos kismotorokat. Az új anyag azt is lehetővé tette, hogy átlag tíz százalékkal csökkentsék a motorba beépített rézhuzat és vas mennyiségét, s változatlan teljesítményű, de kisebb motorokat készítsenek. A javarészt háztartási hűtő- és mosógépekbe kerülő motorok áramfogyasztása is tíz százalékkal kevesebb a korábbinál, ami országosan jelentős mennyiségű villamos energia megtakarítását eredményezi. A villamos motorok gyártásához korábban 500—2000 tonna dinamószalagot kellett tőkés piacról beszerezni, s most már erre sincs szükség. A két vállalat által kifejlesztett anyag minősége eléri a legjobb európai termékek színvonalát, s az idén 9 ezer, jövőre pedig 18 ezer tonna készül belőle. Ikladon az idén 800 ezer korszerűsített villamos kismotort gyártanak. Dunaújváros és Iklad fejlesztési együttműködése évente 30—40 millió forint értékű anyag- és energiamegtakarítást tesz lehetővé. A Csepel Művek szerszámgépgyárában a súlycsökkentés viszonylagos formája érvényesül a fejlesztésben, mert az anyagfelhasználás gazdaságosságát elsősorban a termékek teljesítményének, műszaki színvonalának növelésével javítják. Az a cél, hogy azonos súlyú anyagból értékesebb, versenyképesebb gépeket készítsenek. Ezért növelik a termelésben a hagyományos fúró- és marógépek rovására a nagy pontosságú és numerikus vezérlésű gépek arányát. A termékszerkezet korszerűsítésének eredménye az is, hogy 1974 óta az évente kiszállított gépek összsúlya 6600-ról 4200 tonnára csökkent, de közben az értékesítésből származó bevétel majdnem megduplázódott, 672 millióról 1174 millió forintra nőtt. (MTI) Ülést tartott az Elnöki Tanács Korszerűsítették a bírósági végrehajtást A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel újra szabályozta a bírósági végrehajtást. A korszerűsítés egyrészt összhangba hozza ennek szabályait mai társadalmigazdasági viszonyainkkal, másrészt egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a vagyon-, a család- és a munkajogi követelések bírósági végrehajtását. Többek között megkönnyíti a tartásdíj behajtását, a gyermek elhelyezésére és átadására vonatkozó határozat végrehajtását, megfelelő eszközöket biztosít a bírósági döntésből fakadó kötelezettségeiket nem teljesítő állampolgárok és szervek elleni hatékonyabb fellépésre, szilárdítva ezzel az állampolgári és állami fegyelmet. A törvényerejű rendelet 1980. január 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács ezután személyi kérdésekben döntött: Zara Lászlót, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagját — nyugállományba vonulása miatt — felmentette tisztségéből, s egyidejűleg Balogh Istvánt a KNEB tagjai sorába beválasztotta. Az Elnöki Tanács végül bírákat választott meg és mentett fel. (MTI) Folytatódik Havannában a külügyminiszteri tanácskozás Hét újabb tag az el nem kötelezettek mozgalmában HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek szeptember 3. és 7. között Havannában megrendezendő találkozóját megelőzően pénteken folytatódott a mozgalom külügyminisztereinek tanácskozása. Csütörtökön a délutáni ülésen a miniszterek elfogadták hét állam, Bolívia, Granada, Nicaragua, Suriname, Irán, Pakisztán és a Zimbabwe Hazafias Front felvételi kérelmét. Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter — aki az el nem kötelezettek értekezletei gyakorlatának megfelelően házigazdaként betölti a tanácskozás elnöki tisztét — kifejtette, hogy a hét első felében tartott szakértői, nagyköveti szintű koordinációs iroda döntésének megfelelően üresen marad a kambodzsai hely, minthogy nem jött létre egyetértés a részvevők között a szék betöltését illetően. Akkreditációs kérelmet nyújtott be a megdöntött Pol Pot-rezsim és a népi Kambodzsa tényleges kormányzó hatalma is. Havannában egyébként hivatalosan is bejelentették, hogy Fidel Castro meghívására, a csúcsértekezlettel egy időben, látogatást tesz Kubában a Kambodzsai Népi Köztársaság elnöke. Ez a meghívás jelzi, hogy a kambodzsai képviselet ügyében hozott kompromisszumos határozattal egyidejűleg a házigazda Kuba szükségesnek érzi kifejezni szolidaritását a kambodzsai haladó rendszer iránt, amely a tényleges hatalmat gyakorolja a délkelet-ázsiai országban. A mozgalom külügyminisztereinek értekezlete a tervek szerint ma ér véget. A külügyminiszteri tanácskozás elfogadta a korábbi szakértői megbeszélés javaslatait az ügyrendi kérdésekről, s a többi megállapodással egyetemben a csúcsértekezlet elé utalta. A tanácskozás fontos eseménye volt Malmierca kubai külügyminiszter beszéde, amely jelezte, hogy Kuba igen határozottan foglal állást a mozgalom alapkérdéseiben és a nemzetközi helyzet fő problémáiban. Malmierca leleplezte az Egyesült Államok és szövetségesei, illetve Peking törekvéseit a csúcsértekezlet munkájának megzavarására, a mozgalom egységének meggyengítésére. A kubai külügyminiszter kifejezte reményét a csúcs sikerét illetően. Pénteken, havannai idő szerint kora reggel megérkezett Sri Lanka elnöke is a hétfőn kezdődő csúcsértekezletre. Sorrendben ő az ötödik államfő, aki már Havannában tartózkodik. A pénteki kubai lapok az első oldalon számoltak be Fidel Castro és Tito jugoszláv elnök találkozójáról. O.L. Gy.