Népszabadság, 1979. október (37. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 1,20 Ft 1979. október 2., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA KXXVII. évfolyam 230. szám Közös érdekek Néhány esztendővel ezelőtt a Zala megyei tanács tetemes ösz­­szegű támogatást adott a megye legnagyobb építőipari vállalatának fejlesztéséhez. Akkoriban bizonyá­ra sokakban felmerült a kérdés: ugyan miért? A vállalat önállóan gazdálkodik, oldja meg a saját gondjait, és ne a tanácsok amúgy is forintokra beosztott pénzére tá­maszkodjon. A kérdést már nem kell meg­válaszolni, azóta ugyanis kézzel­foghatóan bebizonyosodott, hogy­ a közös érdekek alapján létrejött együttműködés hasznot hozott a tanácsnak is, a vállalatnak is. A közös érdek ebben az esetben nyilvánvaló, hiszen a tanácsnak és az építőipari vállalatnak egy­aránt fontos, hogy a tervezett la­kások, üzemek és egyéb épületek idejében, jó minőségben, a terve­zett költségért készüljenek el. Ugyancsak egyértelmű, hogy a közös érdekeket tartotta szem előtt a soproni tanács, amikor a város hőerőművének kapacitásnö­velő beruházásához közel tizenöt­­millió forintot adott át saját be­ruházási alapjából. Gondoltak a hatodik ötéves tervben felépülő lakások hőellátására, s arra, hogy ezzel néhány iparvállalat távlati fejlesztéséhez is hozzájárulnak. Mindennapos gyakorlat már, hogy a tanácsok különféle módon segítséget nyújtanak a lakosság jobb ellátására , és természete­­s saját eredményeik javítására­­ törekvő kereskedelmi és szol­­ltatóvállalatoknak, szövetkeze­tinek. Az ilyen együttműködés eredményeként jó néhány áruház, szolgáltatóközpont készült el az országban. A tanácsok természetesen nem­csak adnak, hanem kapnak is, hi­szen így érvényesül a kölcsönös­ség elve. Az ötödik ötéves terv időszakában például az ország sok városában a tervezettnél több óvoda épült fel a vállalatok és intézmények támogatásával. Formális gondolkodással azt le­het mondani: épp elég saját ki­adása van minden tanácsnak, minden vállalatnak, mindeneset­re a több kiadás sem elég min­den terv, igény kielégítésére. Hát akkor miért adnak másnak is? Hiszen éppen ez az! Nem másnak adnak, hanem a lakosságnak, a dolgozóknak, s ez rendszerint nem áldozathozatal, hanem jól felfo­gott érdek. Mert a jól meg­alapozott, egybehangolt válla­lati és tanácsi fejlesztésekkel is sok pénzt lehet megtakarí­tani, mindannyiunk hasznára. Jó néhány olyan beruházás szere­pel a tanácsok terveiben, amely­hez közük van az adott területen működő vállalatoknak, intézmé­nyeknek is. Sopronban például az előkészítés során kiderült: ha a tanácsi beruházásban épülő ipar­telepi vízvezeték a tervezettnél nagyobb keresztmetszetű lesz, ak­kor az ottani vasútigazgatóság gondjai is megoldódnak; termé­szetes tehát, hogy az igazgatóság érdekeinek megfelelő arányban hozzájárult a nyomóvezeték meg­építéséhez. Szerte az országban sok hason­ló példát találunk, a tanácsok mindinkább törekednek arra, hogy közöttük és a közigazgatási hatá­ron belül működő szervezetek kö­zött közös érdekeltségen alapuló gazdasági kapcsolatok jöjjenek létre. Ezek a kapcsolatok olykor még alkalmiak, véletlenszerűek pedig előrelátó gondolkodással, a hosszabb távú vállalati és tanácsi fejlesztési elképzelések egyezteté­sével, a közös célok meghatározá­sával tervszerűbbé, tehát még eredményesebbé válhat ez az együttműködés. Kónya József Közös feladatunk a béke védelme Leonyid Brezsnyev megbeszélése a Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportjával A leszerelés időszerű kérdései­ről folytatott megbeszélést Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Szocialista Internacionálé leszere­lési munkacsoportjának küldött­ségével, amely Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnö­ke, a munkacsoport elnöke veze­tésével tartózkodik Moszkvában. A megbeszélésen Brezsnyev rá­mutatott: a Szovjetunió Kommu­nista Pártja mindig kulcsfontos­ságú kérdésnek tekintette a lesze­relést, amely minden ország dol­gozói számára létérdek. Az 1970-es években sikerült elérni azt, hogy a feszültség jelentős mértékben enyhüljön, sikerült háttérbe szo­rítani a hidegháború híveit. Lét­rejöttek a feltételek ahhoz, hogy fontos lépéseket tegyenek a fegy­verkezési verseny korlátozása fe­lé. Brezsnyev ezzel kapcsolatban szólt a SALT I II. szerződésről, és megállapította: a szerződés nem­csak a hadászati fegyverzet meny­­nyiségi és minőségi korlátozását jelenti, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy továbbhaladjanak ezen az úton. Az SZKP KB főtitkára ugyan­akkor felhívta a figyelmet arra, hogy az enyhülés és a leszerelés ellenségei még korántsem tették le a fegyvert. Szólt azokról az imperialista propagandakísérletekről is, ame­lyek az állítólagos szovjet veszélyt igyekeznek felhasználni. Megálla­pította: az hazugság, és csupán a fegyverkezési verseny kezdemé­nyezőinek ködösítése, köztük azo­­ké, akik most olyan terveket szor­galmaznak, amelyek megvalósu­lása Nyugat-Európát a Szovjet­unióra irányzott amerikai fegyve­rek kiindulópontjává változtatnák. Ezek az erők veszélyes játékot folytatnak a tűzzel. A Szovjetunió senkit sem fenyeget, senki ellen sem készül támadást indítani — mondotta az SZKP főtitkára. — A Szovjetunió tartós békére tö­rekszik, s amikor kiépíti védel­mét, semmit sem tesz azon felül, ami elengedhetetlenül szükséges a saját és szövetségeseinek bizton­ságához. A Szovjetunió állhatato­san azt javasolja, hogy csökkent­sék a Varsói Szerződés és a NATO fegyverzetét és fegyveres erőit, s tucatnyi javaslatot terjesztett elő erről.­­ Az SZKP továbbra is azon lesz, hogy gyakorlati kapcsolat lé­tesüljön a szocialistákkal és szo­ciáldemokratákkal, konstruktív párbeszédet folytasson minden más demokratikus és békeszerető erővel — hangoztatta Brezsnyev. — Nagyra értékeljük azt, amit már elértünk ezen a téren, és ké­szek vagyunk az ilyen kapcsola­tok továbbfejlesztésére, hiszen a legfontosabb az, hogy közös fel­adataink vannak, olyanok, ame­lyek a népek sorsát érintik. Leonyid Brezsnyev arra hívott fel, hogy a szavakról térjenek át a tettekre a leszerelésben. — Ké­szek vagyunk arra, hogy ennek ér­dekében cselekedjünk. A leszere­lés előrehaladása szempontjából alapvető jelentőségű a bizalom és a kölcsönös megértés légkörének létrehozása — mondotta az SZKP főtitkára. Kalevi Sorsa és Bernt Karlsson, a Szocialista Internacionálé főtit­kára köszönetet mondott Leonyid Brezsnyevnek azért, hogy ponto­san és világosan kifejtette a Szov­jetunió álláspontját a leszerelés problémáiról. Kalevi Sorsa elmondotta: a munkacsoport találkozott már az Egyesült Államok elnökével, az ENSZ főtitkárával és az el nem kötelezett országok képviselőivel. Felhívta őket az enyhülés folyta­tására, a leszerelésre. — Hasonló felhívást szeretnénk előterjeszte­ni itt, Moszkvában, mivel tud­juk, hogy ön régóta odaadást ta­núsít a béke politikája iránt, meggyőződésünk, hogy önnél po­zitív visszhangra találunk — je­lentette ki végezetül a munka­csoport elnöke. (MTI) Fidel Castro tv-nyilatkozatban utasította vissza a washingtoni koholmányokat a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Fidel Castro, a legnagyobb ame­rikai tv-hálózatnak, a CBS-nek vasárnap este újabb interjút adott az úgynevezett kubai üggyel kap­csolatban, melyet becslések sze­rint 30 millió amerikai láthatott. — Arról a szovjet kontingensről — mondotta a kubai államfő —, melyet nálunk 12-es kiképző köz­pontnak neveznek és 1962 óta tar­tózkodik Kubában — tudott Ken­nedy elnök, tudott Johnson, Nixon és Ford elnök, és tudnia kellett róla Carter elnöknek is. Jelenlé­tét senki sem tekintette soha fe­nyegetésnek az Egyesült Államok számára. Nem éri el a mozgósít­ható kubai fegyveres erők fél szá­zalékát sem. Fidel Castro élesen bírálta Car­­tert, aki úgy állítja be, mintha új felfedezésről lenne szó, és ezzel a mesterségesen keltett hamis ürüggyel támadja, rágalmazza Kubát és a Szovjetuniót, kockára téve — saját homályos belpoliti­kai játszmája érdekében — a nemzetközi stabilitást. Egyébként amerikai sajtójelen­tések is rámutatnak: a guantaná­m­ói amerikai támaszponton lé­nyegesen nagyobb létszámú ame­rikai katonai kontingens tartóz­kodik, mint amennyi a szigetor­szágban levő szovjet katonai sze­mélyzet létszáma. A guantanamói bázis kérdésé­vel Fidel Castro korábbi, szom­bati sajtókonferenciáján foglalko­zott, ahol kijelentette: Carter el­nöknek erkölcsi kötelessége lenne kivonni katonáit, kiüríteni a guan­tanamói haditengerészeti támasz­pontot, mivel annak működése törvénytelen és erkölcstelen. Paja Frigyes megbeszélései az ENSZ-ben Paja Frigyes külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés 34. üléssza­kán részt vevő magyar küldött­ség vezetője New Yorkban talál­kozott Ludmila Zsivkova bolgár kulturális miniszterrel, a bolgár ENSZ-küldöttség vezetőjével. A meleg, elvtársi, baráti légkörű megbeszélésen áttekintették a kétoldalú kapcsolatokkal össze­függő kérdéseket, és az ENSZ- közgyűlés napirendjén szereplő egyes témákat. Puja Frigyes hétfőn látogatást tett dr. Kurt Waldheimnél, az ENSZ főtitkáránál. A megbeszé­lésen a közgyűlés napirendjén szereplő kérdéseket tekintették át. A találkozón jelen volt Hal­lal Imre nagykövet, Magyaror­szág állandó ENSZ-képviselője. A magyar külügyminiszter a nap folyamán találkozott Kam­­phay Boupha laoszi megbízott külügyminiszterrel, Uppadit Pan­­csarijangkhun thaiföldi külügy­miniszterrel és csehszlovák kol­légájával is. A megbeszéléseken kétoldalú, valamint a közgyűlés napirendjén szereplő kérdésekről volt szó. (MTI) MAI SZÁMUNKBAN: A lakók képviseletében (3. oldal.) Mítoszok és a valóság az ezredforduló előtt (4. oldal.) Autóbuszon munkába és haza (5. oldal.) Rényi Péter cikksorozata NDK-Emlékek és élmények 1. „Emberileg nehéz volt ellenállni.” (6. oldal.) Kommunista fieszta A Spanyol KP ünnepéről (6. oldal.) Tudomány és technika Égési sérülések (10. oldal.) KÁDÁR JÁNOS VEZETÉSÉVEL párt- és kormányküldöttség utazik az NDK-ba Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának veze­tésével október elején párt- és kormányküldöttség utazik Ber­linbe. A delegáció­t a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizott­ságának, az NDK Államtanácsá­nak és Minisztertanácsának meg­hívására — részt vesz a Német Demokratikus Köztársaság meg­­alakulásának 30. évfordulója al­kalmából rendezendő ünnepsége­ken. Előkészü­letek a 30. évforduló ünnepségeire Az SZKP KB főtitkára vezeti a szovjet delegációt Az NDK-ban megkezdődtek az előkészületek az államalapítás 30. évfordulójának ünnepségeire. Hét­főn Erich Honecker, az NSZKP KB főtitkára, az államtanács el­nöke kitüntetéseket adott át a párt-, a társadalmi és az állami életben kimagasló érdemeket szerzett személyiségeknek. Ugyan­csak átadták a nemzeti díjakat, és felavattak több új létesítményt. Ma megnyílik a nemzetközi saj­tóközpont. Berlinben bejelentették, hogy Leonyid Brezsnyevnek, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével — az NDK párt- és állami vezető szerveinek meghívására — októ­ber 4-én szovjet párt- és kor­mányküldöttség érkezik hivata­los, baráti látogatásra az NDK- ba a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából. A bolgár küldöttség Todor Zsiv­­kov, a csehszlovák delegáció Gustáv Husák, a lengyel küldött­ség Edward Gierek, a mongol de­legáció Jumzsagim­ Cedenbal ve­zetésével érkezik Berlinbe. A ro­mán delegáció élén Ilie Verdet miniszterelnök áll, a vietnami küldöttséget pedig Vo Nguyen Giap tábornok, miniszterelnök­helyettes, nemzetvédelmi minisz­ter vezeti. ÖRÖMÜNNEP PANAMÁBAN Életbe lépett a csatornaszerződés (Kiküldött tudósítónk telefon­­jelentése Panamavárosból.) Panama lakossága ünnepel: október 1-én, 76 év után nagy lé­pést tett, hogy helyreállítsa szu­verenitását a csatornaövezetben. Az ünnepségek már vasárnap megkezdődtek. A fővárosban több helyen táncoló csoportok, petár­darobbanások jelezték az ese­mény beköszönték A csatorna­övezetben és a főváros több pont­ján is már vasárnap sor került az amerikai zászlók szimbolikus je­lentőségű levonására. Az ese­ményt mindenütt a panamaiak lelkes éljenzése kísérte. Hétfőn mintegy negyedmilliós tömeggyűlés keretében megszűnt­nek nyilvánították a közép-ame­rikai országot kettészelő, s gyar­mati beékelődésként az Egyesült Államok irányítása alá tartozó csatornaövezetet, amelyet az ame­rikaiak a­z 1903. évi szerződés alapján örökre szólóan saját te­rületüknek tekintettek. Hat la­tin-amerikai államfő jelenlété­ben Aristides Royo panamai el­nök és Walter Mondale amerikai alelnök kicserélte azokat a doku­mentumokat, amelyek helyreál­lítják a panamai jogszolgáltatást a vasárnap megszüntetett csator­naövezetben. Az új, valójában már 1977 szep­temberében Omar Torrijos tábor­nok, akkori elnök és Carter ame­rikai elnök által megkötött szer­ződés értelmében az 1232 négyzet­kilométernyi csatornaövezet terü­letének mintegy 60 százaléka köz­vetlenül visszakerült Panamához. A további, a csatorna mentén hú­zódó rész irányítására az eddig funkcionáló három észak-amerikai szerv és a csatorna társas­ág helyett egy kilenctagú vegyes csatornabi­­zottságot hoztak létre. Ez a bi­zottság 1999. december 31-ig mű­ködik, amikor Panama véglege­sen és teljességgel visszakapja a területet. A vegyes bizottságban tíz évig amerikai elnök lesz, és így az Egyesült Államok összesen öt taggal, tehát többséggel kép­viselteti magát. A csatornaövezet­re vonatkozó jogok átruházása értelmében az egész területen ez időtől kezdve már a panamai jog­szolgáltatás érvényesül. Panama konkrétan is átveszi a csatorna csendes-óceáni bejáratá­nál Balboa, illetve az Atlanti­óceánnál Cristobal kikötőjét, csak­úgy, mint az óceánok közötti vas­útvonalat, továbbá a területen le­vő mintegy ezer épületet és iro­dákat, lakóházakat, repülőteret. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next