Népszabadság, 1979. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

o Az ENSZ-közgyűlés a PFSZ részvételéről a közel-keleti rendezésben Az ENSZ-közgyűlés péntekre virradóra nagy jelentőségű hatá­rozatot fogadott el, amelyben megbélyegzi az Egyiptom és Iz­rael által a palesztinai nép és más arab népek érdekeinek semmibe­vételével kötött Camp David-i külön megállapodást. A határozatban, amelyet 75 sza­vazattal, 33 ellenszavazattal, 37 tartózkodás mellett fogadtak el, a közgyűlés érvénytelennek nyilvá­nítja a szerződést a palesztinai nép jövőjének meghatározása szempontjából, s elutasítja azo­kat a tételeit, amelyek semmibe veszik, sértik vagy tagadják a pa­lesztinai nép elidegeníthetetlen jogait. Egy másik jogerős határozatá­ban a világszervezet felszólítja a Palesztinai Felszabadítási Szerve­zetet, hogy egyenjogú félként ve­gyen részt minden — a közel-ke­leti rendezést célzó — akcióban, erőfeszítésben és értekezleten. Ezt a határozatot 117 ENSZ-tagállam támogatta szavazatával. Egyiptom és az Egyesült Álla­mok a csütörtök esti vitában kü­lönféle ügyrendi kifogásokkal igyekezett megakadályozni a fen­ti állásfoglalások megszületését. (MTI) A volt iráni sah nem térhet vissza Mexikóba Khomeini Washington felelősségéről­­ Irán nem vesz részt a BT ülésén Jorge Castaneda mexikói kül­ügyminiszter pénteken bejelen­tette, hogy nem engedik vissza az országba a jelenleg New York­ban tartózkodó Reza Pahlavit, a megbuktatott iráni sahot. Emlé­kezetes, hogy a volt sah és csa­ládja korábban a Mexikóváros melletti rezidenciáján tartózko­dott. — Nem hisszük, hogy az Egye­sült Államok vezetői humanitá­rius megfontolásokból vonakod­nának kiadni a volt sahot — je­lentette ki külföldi újságírók előtt Khomeini ajatollah.­­ Ha valóban humánusak lennének, akkor nem hangoztatnák, hogy készek harmincötmillió iránit gazdasági blokád alá venni, ki­tenni az éhhalálnak, s végül há­borút erőszakolni rájuk. Wa­shington álláspontjának talán az a legvalószínűbb oka, hogy az ott hatalmon levő személyek tud­ják, milyen bűnöket követett el az Egyesült Államok az áruló sah közreműködésével — mon­dotta. Khomeini megismételte: ha az Egyesült Államok kiadja az irá­ni népnek a sahot — aki évtize­deken keresztül fosztogatta az or­szágot, és számos iráni meggyil­kolásában bűnös —, akkor Irán szabadon engedi az amerikai tú­szokat, még ha bűnösek is. Az iráni vezető sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a nyugati sajtó mindenféle koholmányokat terjeszt az iráni forradalomról. Irán nem küldi el képviselő­jét a Biztonsági Tanács szombat­ra tervezett ülésére — jelentette be pénteki sajtóértekezletén Sza­­degh Ghatbzadeh iráni külügy­miniszter. Mint közölte, ez az isz­lám forradalmi tanács döntése. Megismételte, hogy a Biztonsági Tanácsot Irán nem tartja illeté­kesnek arra, hogy vitára tűzze az amerikai—iráni viszony kér­dését. Leszögezte, hogy Irán a BT semmilyen határozatát sem tartja magára nézve kötelezőnek. Washingtonban meglepetéssel fogadták Mexikó elzárkózását a sah visszatérése elől. A döntés egyébként alig néhány órával kö­vette Pahlavi orvosainak kije­lentését: páciensük kielégítő ál­lapotban van, s hamarosan el­hagyhatja az Egyesült Államo­kat. A mexikói külügyminiszter viszont utalt rá, hogy a volt sah távozása óta a helyzet alapve­tően megváltozott, s ilyen körül­mények között Pahlavi visszaté­rése nem szolgálja Mexikó nem­zeti érdekeit. Szadat egyiptomi elnök ugyan­akkor pénteken megerősítette, hogy országa „bármely pillanat­ban” kész befogadni a bukott iráni császárt. Teheránban a síita vallási ün­nep második napján, pénteken több mint egymilliós tömeg gyűlt össze az amerikai nagykövetség körül, Amerika-ellenes és a volt sah kiadatását követelő jelszava­kat hangoztatva. Újabb amerikai repülőgép­­anyahajó indult el a Virginia ál­lambeli támaszpontról, „megerő­sítendő a Közép-Keleten tartóz­kodó amerikai haderőt”. (MTI) BrnOL’UTTO.'Ul. 3Keralb Jt­bune Irán ügyében Nyugat Európa mérsékletre inti Washingtont A párizsi kiadású amerikai napi­lap beszámol arról, hogy a vezető nyugat-európai hatalmak, Bonn, London és Párizs kifejezésre juttat­ták : bíznak benne, hogy a C­arter­­kormányzat mérsékletet tanúsít az iráni—amerikai konfliktus kérdésé-­­­ben. Ami az esetleges amerikai ka­tonai beavatkozást illeti, nyugat­európai diplomaták szerint kor­mányaik elhatárolnák magukat a Washingtonnal való szolidarizá­­lástól. „Súlyos politikai problé­mákat teremtene az illetékes kormányok számára, ha fegyve­res intervenciójához az Egyesült Államok nyugat-európai hallgató­lagos támogatást kérne’’ — fog­lalta össze Londonban egy diplo­mata. A nyugat-európai aggodal­maknak politikai és gazdasági alapjuk van, tartanak tőle, hogy egy elhamarkodott washingtoni lépés általános Nyugat-ellenes visszavágást, az olajexport veszé­lyeztetését jelentené. Az idézett lap felhívja a fi­gyelmet, hogy a nyugat-európai kormányok mind határozottab­ban kezdik bírálni az Egyesült Államoknak a konfliktus kérdésé­ben elfoglalt álláspontját. Nyu­gat-európai politikusok céloznak rá, hogy az Egyesült Államoknak kompromisszumos készséget kel­lene mutatnia például annak a­ nemzetközi bíróságnak a kérdésé­ben, amelyet a sah vagyonára be­nyújtott iráni igények megvizs­gálására állítanának fel. A nyu­gat-európai különvélemények az újságok fogalmazásában is tükrö­ződnek, a legtöbb lap amerikai- iráni válságról beszél, ami ke­resztezi a Carter-adminisztráció szándékát, hogy a konfliktust a teheráni túszügyre szűkítse le. A nyugat-európaiak Carter hi­bájául róják fel, hogy beengedte a sahot az Egyesült Államokba. „Ez a ballépés felszínre taszítot­ta mindazt a lappangó Amerika­­ellenességet, amely a sah uralko­dása idején a túlzott mértékű amerikai beavatkozásból adódott” — fogalmazott egy francia diplo­mata. Azokkal az amerikai fenyege­tésekkel kapcsolatban, amelyek szerint Washington katonai meg­torló intézkedéseket tesz, nyugat­európai politikusok úgy nyilat­koznak: ez még annál a hibánál is súlyosabb lenne, amit Washing­ton akkor követett el, amikor amerikai területre engedte a sa­hot. A francia televízió egyik nyilvános vitájában nagy megüt­közést keltett, hogy a részvevők egyike, Walters tábornok, a CIA korábbi igazgatóhelyettese az amerikai katonai beavatkozás le­hetőségéről beszélt. Az a ..mód, ahogy Carter az egész kérdés­komplexumot kezeli, bebizonyítja a világnak, hogy az Egyesült Ál­lamok még mindig a régi „inter­venciós reflexek” alapján rea­­gál-e egy konfliktusra, vagy vál­tozást akar e tekintetben — fog­lalta össze a véleményeket egy párizsi hivatalos személyiség. NÉPSZABADSÁ­G 1979. december 1., szombat KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány Jorlán Moszkvában pénteken plenáris ülést tartott a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormány­­küldöttsége. (TASZSZ) Az amerikai szenátus csütörtö­kön ratifikálta a környezeti had­viselés tilalmáról szóló egyez­ményt. A megállapodást, amelyet az ENSZ közgyűlése 1976. decem­ber 10-én hagyott jóvá, eddig több mint 20 állam ratifikálta. (TASZSZ) Nevadában csütörtökön föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, amely az idén sorrendben a 13. volt az Egyesült Államokban — jelentette be a washingtoni energiaügyi minisz­térium. (Reuter) A Pentagon végrehajtotta a Boeing-társaság által gyártott cirkáló szárnyas rakéta újabb ki­próbálását. A Csendes-óceán fe­lett egy B—52-es bombázóról fel­­bocsátott cirkáló szárnyas rakéta Kalifornia és Nevada szövetségi államok területe felett átrepül­ve Utah állam területén, egy ra­kétakísérleti terepen hajtott vég­re leszállást. (TASZSZ) II. János Pál pápa háromna­pos törökországi látogatásának befejeztével pénteken, a kora esti órákban visszaérkezett Rómába. (MTI) A spanyol parlament 298 szava­zattal 8 ellenében, 11 tartózkodás mellett, jóváhagyta a Baszkföld és Katalónia tartományi önkor­mányzati jogkörét biztosító alap­okmányokat, és ezzel életbe lépett a két országrész önkormányzatá­ról szóló törvény. (MTI) Egy nyugatnémet bíróság pén­teken életfogytiglani börtönbün­tetésre ítélte a terrorista tevé­kenységgel és rendőrgyilkosság­gal vádolt Angelika Speitelt. To­vábbi vizsgálat folyik ellene Hanns Martin Schleyer nyugat­német gyáriparos elrablása és meggyilkolása ügyében. (MTI) A Polisario Front alakulatai tá­madást indítottak a dél-marok­kói Zaak támaszpont ellen — je­lentette Polisario-forrásokra hi­vatkozva az APS algériai hírügy­nökség. A nyugat-szaharai harco­sok harmadik napja tartják tűz alatt a támaszpontot. (MTI) A bolíviai kormány 25 száza­lékkal leértékelte a pesót, emelte a fűtőanyagok és egyéb árucik­kek árát. A döntés azt jelzi, hogy Lídia Gueilez ideiglenes államfő­nek nem sikerült megegyezésre jutnia az egymillió dolgozót tö­mörítő Bolíviai Munkásközpont­­ta­l,­­amely elutasította az elnök gazdasági programját. (MTI) Guatemala két városában a múlt napokban heves összeütkö­zések zajlottak le a hadsereg ala­kulatai és gerillaegységek között. A hadsereg alakulatai „tisztogató műveleteket” kezdenek az ország déli részén, ahol az utóbbi idő­ben a gerillaszervezetek sorozatos akciókat hajtottak végre. (Pren­­sa Latina) Tömeggy­­lkos Salvadori diktátorok Egy salvadori kormánybizott­ság, amelyet a több évig hatal­mon levő szélsőjobboldali dikta­túra által elkövetett bűntettek kivizsgálására alakítottak, két, je­lenleg külföldön tartózkodó volt salvadori elnök kiadatását köve­teli. A vizsgálatokkal a múlt hét vé­gén a fővárostól nem messze tö­megsírt tártak fel, s benne a ter­ror áldozatául esett 21 ember megcsonkított tetemére bukkan­tak. A bizottság felszólította a kormányt, hogy az Egyesült Ál­lamoktól, illetve Panamától kö­vetelje Carlos Romero és Ar­­turo Molina volt salvadori el­nökök kiadatását. Molina 1972. és 1977. között, Romero 1977-től idén október 15-ig volt az ország ál­lamfője. A hét évig tartó véres időszak áldozatainak számáról nincs pon­tos adat, de a salvadori katolikus egyház szerint a Romero-kor­­mányzat csupán ebben az évben több, mint 550 személyt gyil­­koltatott, vagy kínoztatott meg. (UPI) ’ KGST-KÖZÖS PIACI PÁRBESZÉD Túljutott újabb fordulóján a­­ KGST és az EGK közötti kapcsolatok rendezéséről folyó megbeszélés-sorozat a hét köze­pére. A jelek szerint a feleknek, háromnapos intenzív munka el­lenére ezúttal sem sikerült front­­áttörést elérniük, álláspontjuk­ban változatlanul maradtak elté­rő elemek, köztük alapvető kér­désekben is. Ezek egyeztetésére az egyenlőség, a kölcsönös elő­nyök és érdekek szem előtt tartá­sával a következő találkozók ad­hatnak alkalmat. Arra is ismételten rávilágított a KGST székházában lezajlott ta­nácskozás, hogy a gyors haladás nagyon fontos feltétele a kölcsö­nös jószándék, s nem utolsósor­ban annak felismerése, hogy a széles körű együttműködés mind­két szervezet tagországainak egy­formán érdeke. S nem csupán gazdasági értelemben, s könnyű belátni tudniillik, hogy a KGST és az EGK kapcsolatainak norma­lizálása, a hosszú távú, szilárd alapokon nyugvó együttműködés kialakítása milyen jelentős szere­pet játszana az európai enyhülés és az államok közötti bizalom erősítésében. E politikai és gazdasági reali­tások azonban — úgy tetszik — a lehetségesnél és a szükségesnél nehezebben törnek utat maguk­nak egyes közös piaci körökben. Hiszen azóta, hogy a szocialista közösséghez tartozó országok gaz­dasági szervezete normális kap­csolatok létrehozását indítványoz­ta az EGK-nak, több mint hat esztendő telt el. A KGST azóta többször megújított javaslata ab­ból indul ki, hogy nem csupán egyes területeken, hanem vala­mennyi fontos kérdésben átfo­góan kell szabályozni a két szer­vezet viszonyát. Ennek megfele­lően egyfelől a KGST és annak tagjai, másfelől az EGK és egyes tagországai keretmegállapodásban rögzítenék a gazdasági együttmű­ködés elveit, egyúttal kijelölnék, az egyéb területeken — a többi között a környezetvédelemben, a szabványosításban, a gazdasági prognosztika és statisztika kérdé­seiben — megvalósítandó koope­ráció formáit is. Haferkamp alelnök a most vé­get ért moszkvai megbeszéléseken — EGK-körökben egyébként „kompromisszumosnak” beállított — legújabb javaslatában viszont — legalábbis a sajtóértekezleten kifejtett magyarázat erre enged következtetni —, ismét csak fel­fedezhető az együttműködés ke­reteinek szűkítésére irányuló tö­rekvés. S éppen az egyik legfon­tosabb területen: a kereskedelmi­­gazdasági együttműködésben. Márpedig ha az EGK komolyan veszi a viszony normalizálásáról hangoztatott kijelentéseit, s való­ban túl akar lépni a csupán for­mális együttműködésen, akkor magától értetődően szükség van a kereskedelmi kapcsolatok bőví­tése feltételeinek biztosítására is, legfőképp a KGST tagállamokat más országoknál hátrányosabb helyzetbe hozó különféle korláto­zások lebontására. A megoldásra váró bonyolult problémákat figyelembe véve a két gazdasági szervezet képvise­lői várhatóan még több nehéz tár­gyalás előtt állnak. Szerény hala­dás jeleként értelmezhető vi­szont, hogy a jövő év elején ösz­­szeül az a szakértői csoport, amely megkezdi a megállapodás egyeztetett részeinek szövegezé­sét. S az, hogy bizonyos kérdé­sekben már sikerült közös nyel­vet találni, bizonyítja: a legnehe­zebbnek tetsző problémák is meg­oldhatók, ha a felek kölcsönös jó­indulatot tanúsítanak, és a hel­sinki záróokmány szellemében igyekeznek közös nevezőre jutni. Moszkva, november 30. K. T. Tiltakozások a NATO rakétaprogramja ellen McGovern a Szovjetunióval való tárgyalások mellett George McGovern szenátor csü­törtökön újonnan előléptetett amerikai tábornokok előtt Wa­shingtonban kijelentette, hogy az úgynevezett eurorakéták Nyugat- Európába történő telepítésének van alternatívája, a fegyverzet­korlátozás, tárgyalások révén. Ja­vasolta a NATO-nak, hogy leg­feljebb feltételes döntést hozzon és kísérelje meg a tárgyalásokat a nukleáris erők csökkentéséről. A szenátor kifejtette, hogy vé­leménye szerint az Egyesült Ál­lamok európai szövetségesei szá­mára a legjobb megoldás az „eu­­rorakétákkal” kapcsolatos döntés hat hónappal történő elhalasztá­sa, és a nukleáris hadszíntéri fegyverek befagyasztására vonat­kozó szovjet javaslatok vizsgála­ta lenne.­­ Az osztrák kommunisták ag­godalommal szemlélik a NATO azon szándékát, hogy fegyverze­tének modernizálása ürügyén atomtöltetű közép-hatótávolságú rakétákat telepít európai tagor­szágainak területére — jelentet­te ki egyebek között Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke pénteki sajtóértekez­letén, amelyen a központi bizott­ság plénumának témaköreit is­mertette. Rámutatott, hogy Auszt­ria két NATO-országgal is hatá­ros, és a tervezett lépés közvet­len veszélyt jelent számára. Az Egyesült Államok és a NA­TO nyugat-európai rakétatelepí­tési tervével a görög sajtó is igen gyakran foglalkozik. Noha Gö­rögország egyelőre nem szerepel azoknak az országoknak a listá­ján, amelyek területén az észak­atlanti tömb tervbe vette a Per­­shing—2 típusú amerikai közép­hatótávolságú rakéták és a cir­káló szárnyas rakéták esetleges elhelyezését, a görög közvéle­ményt mégis mélységesen ag­gasztja a rakéták kérdése. A Vima című polgári napilap egyik legutóbbi számában hang­súlyozta, hogy az új típusú ame­rikai rakéták elhelyezése Nyu­­gat-Európában veszélyes módon borítaná fel a taktikai nukleáris egyensúlyt. Az NSZK-beli Mainzban a fran­cia, a belga, a holland és a nyugatnémet békeharcosok moz­galmának képviselői találkozót tartottak, amelyen elutasították az amerikai közép-hatótávolságú atomfegyverek nyugat-európai ál­­lomásoztatására vonatkozó NA­­TO-tervet. (MTI) A Francia Kommunista Párt elítéli a Kambodzsa elleni hadjáratot A Francia Kommunista Párt KB Politikai Bizottsága nyilatko­zatban ítélte el a Franciaország­ban Vietnam és Kambodzsa el­len kibontakozó kampányt, amely politikusok, képviselők és a saj­tó részvételével folyik, azóta, hogy Szih­anuk volt kambodzsai államfő vasárnap Párizsba érke­zett. A Francia KP Politikai Bizott­sága rámutat: a kampány azzal magyarázható, hogy az imperia­lizmus a súlyos kambodzsai hely­zetet arra próbálja kihasználni, hogy neokolonialista típusú ak­ciót valósítson meg. Innen ered a kambodzsai nép és kormánya, a Vietnam és az általa Kambodzsá­nak nyújtott segély elleni lárma. Vietnam — mutat rá az FKP nyilatkozata — szolidaritási köte­lezettségének tett eleget, amikor segített a kambodzsai népnek ab­ban, hogy véget vessen a Pol Pot­­diktatúrának. Ma, noha maga is nehéz gazdasági helyzetben van, a vietnami nép továbbra is hoz­zájárul Kambodzsa újjáépítésé­hez, az utóbbi függetlenségét biz­tosító szerződés keretében. Az FKP bírálja a kormány ma­gatartását, azt, hogy nem hajlan­dó elismerni Kambodzsa törvé­nyes kormányát, s hogy fogadja Franciaországban Szihanuk her­ceget, aki nem titkolja: azt sze­retné, hogy a háború még jobban kiterjedjen saját országában. (MTI)

Next