Népszabadság, 1979. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-25 / 301. szám
6 Abban a hiszemben indultam Kecskemétre, hogy érkezésemről javában tud már Kossuth István: levelem eljutott a kezéhez, szívesen találkozik velem, különben értesített volna szándékom alkalmatlanságáról. Felfokozott érdeklődéssel siettem találkozni vele. Csak nehezen találtam rá a megadott címre, a Hunyadi János utcára, annak a végén pedig a keresett házra. A szerénynél szerényebb házikót nézegetve, éppen csak pislákoló önbizalommal nyomtam meg a csengőt. Harmadszori próbálkozás után gumicsizmás, jóravaló arcú öregember kényelmeskedett elő, s ráérősségével ellentétben nagy kíváncsisággal gusztálgatott. Szólni azonban nem akart, a köszönés után sem. Váratlan hír — Kossuth Istvánt keresem. — Jó helyen jár, az igaz, de mégse... Meghalt. Tavaly szeptemberben. A hírtől a hangom is elment. — És a családja? Mi van a feleségével meg a négy gyermekével ? — Jól vannak. Annuska, mármint a felesége, itt dolgozik a parkettagyárban. Szívesen elkísérem hozzá. — S már kerülgette is előttem a külvárosi kátyúkat Lénárt János, a 68 éves nyugdíjas pincemunkás. — Igen finom ember volt az én István barátom. Mert szorosan összebarátkoztak a családjaink. 1970-ben települtek át a Szovjetunióból, mégpedig Beregszászról. Hozzánk már másik albérletből költöztek. Innen, tőlünk kelt szárnyra mind a négy gyerek. Szűkösen voltak, az igaz, de hát csak azt oszthattuk meg velük, ami nekünk is van. István a kecskeméti nyomdától ment nyugdíjba. Segédmunkát végzett. Pedig hat nyelvet beszélt. Nem, mi nem néztük azt, hogy Kossuth Lajos rokonságából való. Azaz néztük, de nem ezért szerettük, hanem azért, mert ritka rendes ember volt. Soha nem panaszkodott, pedig ők aztán igazán nehezen éltek. Tavaly szeptemberben meglátogatta a húgát. A Máriát. Karlovy Varyban. Az erdő szélén, egy fatönkön ülve érte a vég. Az özvegy Így beszélt a jó öreg Lénárt János, közben meg-megkönnyezte néhai barátját, akinek özvegyét kérésünkre valamivel korábban elengedte művezetője a szalag mellől. Kissé elbámészkodtam a porta körüli gyárudvaron, figyelmeztettek, hogy máris itt van Kossuth Istvánnál igen, ő, az a törékeny, kedves arcú, fekete asszonyka. Töprengett, hova kísérjen bennünket, mivel albérleti otthona jelenleg lakhatatlan. Egyelőre Erzsébet lányánál, a Hunyadivárosban lakik. De mivel Lajos fia útba esett, hozzájuk mentünk. Nem találtuk otthon. Tovább, a fiú apósáékhoz, hátha ott leljük. Bolyongásunk közben minden fontosat elmondott magukról Kossuth Istvánná. — Nem volt nekünk semmi bajunk előző lakóhelyünkön, a Szovjetunió Kárpáton túli területén. Beregszászról költöztünk át. Miért? Nincs annak se fontos, se pontos oka. Talán csak a nevünk. Itteni ismerősök, barátok beszéltek rá bennünket. Hivatalos hívást nem kaptunk, de a szándékunkat sem ellenezték. Szovjet részről nagyon előzékenyen kezelték a kívánságunkat, de sajnálkoztak a döntésünk miatt. Ma is szeretettel gondolunk az ottani barátainkra, és ha akarom, ha nem, érzéseimben odavalósinak is tartom magam. Nem, én nem ott születtem, Fogarasról került oda a családom, 1942 szeptemberében. — Munkácson a Kirov utca 56- ban laktunk. Ugyanabban a házban, amelyikben dr. Kossuth László, a városi milícia vezetője. Egyszer 1948 nyarán látogatóba jött öccséhez Kossuth István, a dohánygyár művezetője. Én 22 éves voltam, István tizenegy évvel idősebb. Azt mondta, „Annuska, maga lesz az én feleségem”. Nevettem rajta, hogyan mennék hozzá ilyen koros emberhez? Fél év múlva megesküdtünk. Már a következő évben, 1949-ben megszületett Lajcsi fiam. Erzsébet 1950-ben, István 1952-ben, Sándor 1956-ban jött a világra. Közben elköltöztünk Beregszászra, ahol férjem gazdasági igazgató lett a geológiai kutatóintézetben, én meg fényező a bútorgyárban. Mindaddig, amíg át nem költöztünk Magyarországra. Miközben mindezt megtudom, eljutunk Kovácsékhoz, a nászrokonokhoz. Kiderül, nemcsak egyszeri a családi kapcsolat Kossuth Lajos vősége révén, hanem valóságos keresztkötés, mivel Kovácsék György fia meg Kossuth Erzsébetet vette feleségül. A környezet az idegennek is otthonos, mint a munkáslakások általában. Az idős Kovács, túl a hetvenen, nyugdíjas szíjgyártó, felesége nyugdíjas konzervgyári munkásnő. Fiuk, György ugyanabban a gyárban géplakatos. Itt ismerkedett meg Kossuth Erzsébettel, a villástargonca-kezelővel. Otthonról hazajöttem Erzsébet, a mindössze 38 kilós, kétgyermekes családanya csupa ideg, csupa nyugtalanság. Jól gyanítom, hogy a családból őt viselte meg leginkább az áttelepülés, pedig ő kívánta a legjobban. — Apai nagyapám, Kossuth László jegyző volt a Kárpátok különböző vidékein, többek között Homonnán, Mezőlaborcon, Kiskemencén. Munkácson halt meg, 1931-ben. Dédapám, Kossuth Elek meg Zemplénben volt főszolgabíró. Sátoraljaújhelyen van a sírja. Kossuth Lajoshoz fűződő rokonságunk okiratilag bizonyított. Mi is az Udvardi Kossuth Kossuth famíliából származunk. — Apám érezte, hogy meg fog halni — mondja Erzsébet lánya. — Mindig jó volt hozzánk, de tavaly nyáron különösen. Bejárta gyermekkorának helyeit. Elment Homonnára, ahol kisdiák volt. Még megtalálta a régi iskolapadot. Megnézte a házat, amelyben laktak, meg azt is, amelyikben Trefort Ágoston született. Sátrat vert a hegyen, ahova kirándulni szokott a szüleivel, testvéreivel. Innen ment Karlovy Varyba Mária húgához. Fáj nagyon a halála, mert mostanra jött rendbe a családunk sorsa. István öcsém részlegvezető a Vídia vállalatnál, Sándor öcsém kéményseprő, Lajos bátyám hivatásos tiszthelyettes a néphadseregben. Újra megkíséreltük a találkozást a harmincéves Kossuth Lajossal. Ezúttal sikerült. — Igen, jól érzem magam a nevemmel — mondotta. — Néha persze megesik, hogy vicces kedvűnek néznek a bemutatkozásnál. De hát én úgy vagyok Kossuth Lajos, mint ahogy Fazekas a Fazekas, Kiss a Kiss, Szabó a Szabó. Természetesen tisztában vagyok a nevem jelentőségével. Vigyázok a makulátlanságára. Hogy mire kötelez, az még a távoli Bakuban is kiderült. Mivel épp az áttelepülés idején nőttem katonaköteles korba, a szovjet hadseregbe vonultam be újoncnak. Bakuba küldtek tiszthelyettes-iskolára, és nagyot nézett a szakaszparancsnokom, amikor megismerte a nevemet. Nagy tisztelője volt Kossuth Lajosnak. Mondani is fölösleges, hogy a szolgálatban és minden katonai kötelességben illett megfelelnem ennek. Most ugyanez a helyzet. Azt mondhatom, hogy otthonról hazajöttem. Mivel szeretem a katonai hivatást, büszke és boldog vagyok, hogy a magyar néphadsereghez tartozhatom. Elöljáróim sohasem fognak csalódni bennem. És ami különösen fontos nekem, nem kell mást tennem, csak amire édes szüleim tanítottak. Szeretem a hazámat, szeretem hazám barátait. Kecskemét igazi otthonom lett, még akkor is, ha az első években sok megpróbáltatást kellett elviselni. Ami a megpróbáltatásokat illeti, őszintén beszélhetünk róluk, mert a kárpótlás nem maradt el. Az utolsó nagy gondunk édesanyám lakáshelyzete. Igaz ugyan, hogy nekünk, gyerekeknek semmi okunk a panaszra, mind a négyen szép otthont kaptunk, bár éppen csak akkorát, amekkora feltétlenül szükséges. A fáradt munkásasszony szótlanul hallgatta fiát, s mivel a hosszú beszélgetések során a bizalmába fogadott, megvallotta: — Szívesen visszamennék Munkácsra vagy Beregszászra. Sok ott a jó barátunk. De ideköt a családom. Szakadjak el a gyermekeimtől, az unokáimtól éppen most, özvegyen, két évvel a nyugdíj előtt? Nincs énnekem nagy igényem. Beérném a legkisebb szoba-konyhával, csak ne legyen egészségtelen, mint ez a Hunyadi utcai albérlet... A legifjabb Saját gondjánál is jobban foglalkoztatta, hogy Katalin menye, Lajos felesége makacs torokfájással bajlódik. Beszélgetés közben vissza-visszatért a menyére, faggatta fiát, rendben jár-e orvoshoz a menyecske, s nem kell-e segítenie abban, hogy elhozza a napköziből az első osztályos kisiskolás fiúcskát. Ekkor került elő a legifjabb Kossuth Lajos fényképe. Elgyönyörködtünk a csinos legénykében, a fogarasi székely asszony és a kecskeméti konzervgyári munkásasszony unokájában. Itt, ennél a pontnál végképp földet ért, maivá lett szemünkben a történelmi tünemény. Kossuth Lajos első osztályos tanuló a Hunyadi-városi napköziben, amint várja az estéli öt órát, hogy édesanyja, a fiatal munkásasszony, vagy édesapja, az ezüstcsillagos tiszthelyettes kezébe kapaszkodva hazainduljon játékai közé. Hazugság volna kivonni őket ragyogó nevükből, mint ahogy szintén hazugság volna szivárványos káprázatban ragyogtatni személyüket csupán a nevük miatt. Ami elvárható tőlük, az nem több, mint amennyivel bárki emberfia tartozik hazájának, környezetének, s amennyire számot tarthatnak, az nem lehet kevesebb, mint amennyit elvárhat a társadalomtól bárki emberfia, aki méltó a becsülésre. Ez a vélemény nem tőlem származik. Puszta ismétlése annak, ahogyan a kecskeméti Kossuth család önmagáról gondolkozik. Gerencsér Miklós Kossuthéknál Kecskeméten A legifjabb Kossuth Lajos. NÉPSZABADSÁG 1979. december 24., hétfő TERMÁLTURIZMUS Terv 161 településre — ENSZ-támogatás — Fürdők, hotelek Hazánk területének nagyobb részén a felszíntől 500—2000 méteres mélységben kincs rejtőzik. Nem aranytelérről vagy a fekete aranyról, azaz olajról van szó, csupán vízről. De ennek a víznek sajátos hidrogeológiai adottságaink miatt meglehetősen magas a hőmérséklete, termálvíz tehát, amely felszínre hozva felhasználható elsősorban egészségügyi, idegenforgalmi hálózat fejlesztésére, fűtésre, s más célokra. Gyors fejlődés Persze — és éppen ez a bökkenő — a termálvíz önmagában s kiváltképp a föld alatt még mit sem ér. Kutakon kell a felszínre vezetni, s ha ez elkészült, meg kell építeni azokat a létesítményeket, amelyekben és amelyekkel a hévíz hasznosítható. Strandokat, szállodákat, üdülőket, sportlétesítményeket, gyógyintézeteket, üzlethálózatot, valamint ezekhez vezető utakat, csatornákat kell építeni, hogy hasznot hozzon a hévízkincs. A termálfürdőzésnek Magyarországon évszázados múltja van. Már a rómaiak építettek fürdőt Aquincumban, 1233-ban a budai polgárok törvénykönyve szabályozta a termálvizeit felhasználását, majd később, a török időkben jó néhány fürdő épült, amelyek közül több ma is működik. A legújabb időkben, az ötvenes évek közepe óta csaknem 120 új termálfürdő nyílt meg országszerte, főként az Alföldön. A fejlődés tehát gyors és látványos, s csupán a számok alapján volna ok az elégedettségre is. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Fontolóra kell ugyanis venni, hogy a termálvizek hasznosítása a jelenlegi színvonalon menynyit ér, s emellé kell állítani, hogy milyen célokat lehetne megvalósítani a hévizek tartalmasabb, szélesebb körű kihasználásával? Hat évvel ezelőtt kezdődött meg az a kutatás és tervezés, amely választ talált a fenti kérdésre, s amelyet településtervezők és közgazdászok készítettek az ENSZ fejlesztési alapjának támogatásával és külföldi szakértők hathatós közreműködésével. E munka eredményeként megszületett a magyarországi termálvizek hasznosításának hosszú távú fejlesztési koncepciója, az ENSZ regionális fejlesztési tervezés keretében. A turizmushoz igazodva A szakemberek megállapították: megfelelő fejlesztéssel a páratlan magyarországi termálvízkincs a magyar idegenforgalom lendítőereje lehet. Ez adhatja a hazai idegenforgalmi szolgáltatások sajátos vonását, amely különös vonzerőt gyakorolhat a hazai és külföldi turistára. Jelenleg azonban a hazai fürdőhelyeknek csak tíz százaléka felel meg a nemzetközi követelményeknek. Jól átgondolt és tudományosan megalapozott, országos tervre volt szükség, amely összehangolja a termálvizek kiaknázására irányuló helyi és központi erőket. A terv megfogalmazza a termálvízre alapozott idegenforgalmi és üdülőhálózat-fejlesztés távlati koncepcióját, körvonalazza az 1985-ig megvalósításra ajánlott beruházásokat. S mindehhez segédeszközként magában foglalja tipikus termálfürdőtelepek mintaterveit. Ez az elgondolás 161 települést érint, de ezek közül csak 118 fürdőhely válna regionális, országos vagy éppen nemzetközi jelentőségűvé, a többi helyi igényeket elégítene ki. A tervezők a belföldi turizmus és az idegenforgalom gazdasági szerepének alapos vizsgálatára, illetve várható fejlődésének becslésére alapozták elgondolásaikat. A hazánkba látogató külföldiek száma évről évre emelkedik, idegenforgalmunk növekedése meghaladja az európai átlagot. Ezen belül azonban nagy az átutazók száma. Márpedig számottevő bevétel csak azoktól remélhető, akik legalább néhány éjszakát eltöltenek Magyarországon. Ehhez viszont olyan szolgáltatásokra van szükség, amelyeket a vendégek másutt nem vagy nem ilyen vonzó formában kaphatnak meg. A termálvíz lehet az egyik eszköz, amely a turista számára különleges vonzerőt jelenthet. Jelentős szempont például a fürdőhely megközelíthetősége. A Magyarországra látogatók 70 százaléka gépkocsin érkezik. Ha a fürdőhelyek közeliek a határátkelőhelyekhez vagy a jól kiépített főútvonalakhoz, vonzerejük nagyobb lesz. Bizonyság erre Zalakaros, Gyula vagy Harkány. Az idegenforgalmi létesítmények kihasználását nehézzé teszi, hogy a vendégek idényszerűen érkeznek. Két-három hónapig zsúfoltak a szállodák, a strandok, a kempingek, máskor pedig alig akad látogató. A termálvizes fürdők észszerű kiépítésével az idegenforgalmi idény hónapokkal meghoszszabbítható. Összehangolt munkával A terv megvalósítása sokba kerül. Az elképzelés előirányzata a fejlesztés 1985-ig szóló első lépcsőjére kilencmilliárd forint lenne, s minthogy országunk jelenleg ezt az összeget központi forrásokból nem képes előteremteni, szerényebb keretek között kell nekivágni a megvalósításnak. De nekilátni mindenképpen érdemes. Az idegenforgalom már most is jelentékeny devizabevételi forrás, s nemcsak a bevételek nagyságát számítva, hanem a ráfordítások megtérülését tekintve is. Az ENSZ segítségével a Városépítési Tudományos Tervező Intézet által elkészített terv éppen azért jelentős, mert irányt szab a fejlesztési elgondolásoknak, amelyek központi források hiányában jobbára a tanácsok, a vállalatok kezdeményezései alapján és anyagi eszközeiből valósulhatnak meg. A terv olyan vízügyi berendezések létesítésének, üdülő- és szállodaépítéseknek vagy üzlethálózati fejlesztéseknek, ad országos érdekekhez igazodó keretet, amelyeket az Országos Vízügyi Hivatal, a vendéglátó és kereskedelmi vállalatok, valamint a SZOT egyébként is tervbe vettek, a termálfejlesztési program ilyenformán nem újabb fejlesztési forrásokat követel, hanem a meglevők ésszerű, összehangolt elköltését. Lovász Péter Gyógykezelés a budapesti Hotel Thermál medencéiben. (Balogh P. László felvétele.)