Népszabadság, 1980. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
211 KODOLÁNYI JÁNOS: A kecskefogat MÚLHATATLAN GYEREKKOR A nagy szabadság akkor köszönt ránk, amikor egy ízben Lakócsán járva látogatóban, az ottani felügyelőnél, fölfedezzük a kecskefogatot. Nyomban rimánkodnni kezdünk apánknak, hogy vegye meg. Két fekete kecske, szép kis lőcsös, kocsi, igazi szíjszerszám, akár a lovaké. Meg kell veszni tőle. Apám, természetesen, bosszúsan hangoztatja jól ismert szólamait: — Minek az? Mi a fenének? Hogy majd összevissza gázoljátok az udvart, kitörjétek a nyakatokat? Anyuskát vészáraik elő. Neki bátrabban könyörgünk, ő azután nem nyugszik addig, míg apánk ki nem mondja az ebéd végén: — Jó, jó, majd meglátom. Hagyjatok békén. Egy nyár elejt reggel ott találjuk a kis szekeret a diófa alatt, a kecskék pedig bent abrakolnak a nekik szánt kis deszkaházban. Egyik jobbról, másik balról, akár az istállóban a lovak. Saroglya is van a fejük fölött, vályú is előttük. Illatos szénát rágicsálnak, mekegve köszöntetnek, amikor belépünk. Fecske meg Bársony a becsületes nevük. Nosza. Dezsővel fölcsapunk igazi szekeresgazdáknak. Álmolunk és etetünk. Lovat vakarunk és kefélünk. Egyik lovunk, a Bársony, kegyetlenül öklel ugyan — engem már első alkalommal, amikor meg akarom vakarni, kipöndörít az ajtón —, de annál jobb. Tüzes paripa! Kocsit mosunk, tengelyt kenünk, ruhánk gyönyörű jeleit mutatja szorgalmas tevékenységünknek. És befogunk. Kocsink vígan zörög az udvaron meg a hosszú kerti úton, akár egy igazi, nagy szekér. Peckesen ülünk az ülésdeszkán, ostorunk vígan leng, a fürge kecskék okosan engednek a gyeplőnek. Részt veszünk a szénahordásban, kimerészkedünk az utcára, hetykén robogunk a faluban, valamennyi pajtásunk kicsurranó nyállal bámul. Könyörög, hogy „csak egy kicsit” engedjük a kocsira, öten-hatan is szoronkodunk a kecses kis szekéren. Bekanyarodunk Simonék udvarára, lekocsizunk a kertek alá. Ila a mi úrikisasszony utasunk, Dezső igazán rátermett kocsis, én pedig félig gazda vagyok, félig magam is az „emberem” munkatársa. Egész nyáron dolgozik a kecskefogat Minden reggel már jókor az istállóba megyek, kialmolok, etetek-itatok, vakarok és kefélek, kocsit mosok, kereket kenek, szerszámot tisztítok. Megérkezik Dezső is, fehér nadrágjában, mezítláb, szalonnát-hagymát hoz, s útközben eszi. Befogunk. Aztán hajrá, nekivágunk a falunak, a határnak. Szép csendes poroszkálásaink közben elégedetten gyönyörködöm a nyárfás tájban, a ringó búzamezőkben, a sötét kukoricatáblákban, a legelőn tarkálló csordában, a falut ölelő erdők karéjában. A szerző Süllyedő világ című könyvéből. KIS FALVAK NAGY SZÜLÖTTEI Vízszintes: 1. Színésznő, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége (1850—1926). 10. Folyó Szibériában. 12. Haszonbér, bérlet. 13. Libatápféle, gyomnövény. 15. Víznyerőhely. 16. Liechtenstein fővárosa. 18. Oroszlán. 211. Színművész (László). 22. Keresztül. 23. A vízszintes 42-ben szereplő szülőhelye. 26. Téli sport. 28. Minőségi ellenőr. 29. A természetesnél magasabb testhőmérséklet. 31. Település, nevét a gázkitörés, tette ismertté. 35. Mértani alakzat. 37. Az állam tulajdonában levő. 39. Vízvájta bemélyedés a mészkőben. 41. Az egyiptomiak főistene volt. 42. Költő, természettudós, az első magyar ismeretterjesztő folyóirat megindítója (1808—1816). Függőleges: 1. Műemlék templomáról ismert Vas megyei település. 2. Kereskedelmi forgalomban értékesített. 3. Balkezes. 4. Szén páros betűi. 5. Műsort sugárzó állomás, t. I. A. 7. Az alumínium vegyjele. 8. Francia zeneszerző. 9. . . . fa, pipamúzeumáról ismert település. 10. Mókuslakás. 11. A különálló sorban szereplő költő szülőfaluja. 14. Arra a helyre. 16. A házastárs anyja. 19. véd. 20. Dinnye, páros betűi. 21. Csillagkép 22. A vízszintes 1-ben szereplő szülőhelye. 24. Az egyik szülő (névelővel). 25. Rangjelző szó. 26 . . . java. 27. Világhírű szovjet sakkozó. 30. Száját kitátva mély lélegzetet vesz. 32. Sál keverve. 33. Visszalétezik.34. Jogtalanul eltulajdonít. 36. Kórus. 38. Ősi fegyver. 39. Dunai Antal. 40. Folyadék. Beküldendő: a vízszintes 1., 23., 42. és a függőleges 1., 22., valamint a különálló sor, egy közelmúltban elhunyt költőnk neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) Beküldési határidő: február 2. Cím: Népszabadság. Gyermekrovat. Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. T. D. T MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A január 20-i rejtvények megfejtése: Keresztrejtvény: ........hideg tél / Közepe / Zúgolódik az idő kinn / Szike. Következtetés: 1, 130. 20, 607, 720. 3. Január 13-i számunkban megjelent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Böcs Attila, Tatabánya; Bán Tibor, Dunapataj; Balogh Zsolt, Nyíregyháza; Bokor Anita, Pécs; Bukucs Katalin, Eger; Csillag János, Berettyóújfalu; Csorba Csilla, Eger; Deák Kati, Szekszárd; Gárdonyi Klára, Simontornya; Hajdú György, Doboz; Hegedűs Edina, Hatvan; Hardl Gabriella, Pápateszér; Illosvay Hajnal, Lengyeltóti; Kereszti Edit, Miskolc; Kasziba Ferenc, Jánoshalma; Krizsán Péter, Kismányok; Mátrai Judit, Répáshuta; Molnár Erika, Isaszeg; Orsi András, Sopron; Pfeffer Andrea, Bicske; Palovits Tünde, Piliscsév; Reichardt József, Palotás; Svanics Gyula, Pátroha; Szélpál Márta, Pápa; Tökölyi Judit, Kaposvár; Takács Dénes, Ádánd; Tóth Marianna, Komárom; Privitzky Gábor, Sugár Katalin, Vellai Tibor, Budapest NÉPSZABADSÁG !Kft. január 27., vasárnap Pákolítz István: Hóember Vállán hermelin-prémbunda, viseli, míg meg nem Unja; dérütötte krumpliorra ködronggyal kilubickolva; okuláré ugyan minek: szemegombja tojásbrikett; pipája vadgesztenyéből, melegedik melegétől; jobbkezében hólapát van, fűzfasöprű a baljában; hógolyóval ha dobálják, meg se rándítja a vállát, menne hetedhét határba, de odafagyott a lába. Galambos László: Tök — Hova mész Tökvitéz? — Megyek előre-hátra, jó tenyerén, ne tenyerén csalánból szőtt zsákba. Jászolba, ha beledobnak, nyelvek, fogak jól forognak. Vörös fényem, arany fényem széjjelfoszlik héj mentémen. Huss! Tőlem sose fuss. Bodnár István: Teliszájból Teliszájból fúj a szél, a toronyház dülöngél jobbra dűl, balra dűl, kilenc veréb elröpül. A prizmás látcső A távcső előtörténete nagyon régi időkbe visz. Több feltalálójáról tudunk. Hans Lippershey holland szemüvegkészítő Hágában 1608-ban az egyesült németalföldi tartományok kormányzóságától kérte, hogy az általa feltalált messzelátót harminc évig csak ő készíthesse és adhassa el. Kérését nem teljesítették, nem akarták, hogy a tengerészetben és a hadseregben oly fontos eszköz készítése és forgalomba hozatala egyetlen műhely kiváltsága legyen. Hogy Lippershey miként találta fel a távcsövet, inkább csak találgatná, mint tudná lehet Galilei olasz fizikust és csillagászt meghívták a velencei Tízek tanácsa elé, mondjon szakvéleményt egy — holland kereskedők által megvételre kínált — távcsőről. Galilei megnézte, és felajánlotta, hogy inkább ő készít ilyen eszközt. A velencei nagyok a Szent Márk téren levő Harangtorony teraszáról 1609-ben már megnézhették a Galilei által készített távcsővel a közeledő hajókat. Megismerték a gondolásokat, felismerték a távoli látóhatáron közeledő hajó nemzetiségiét stb. Bámulatuk nem ismert határt. A német Johannes Kepler, az elméleti csillagászat nagy alakja is szerkesztett távcsövet. A hollandiai Galilei-féle és Kepler távcsöve közt lényeges különbség van. A hollandiban egyenes állású, képzetes kép jelenik meg (a képet nem lehet kivetíteni), míg a Kepler-féle fordított képet mutat, de a kép kivetíthető. A színházi látcsövek hollandi—Galilei-, minden más távcső Kepler-rendszerű. A távcsőlencséket sokféleképpen tökéletesítették. Az erős nagyítású távcsöveket hosszú, összetolható tokokban helyezték el. A csillagászati távcsövek mérete is mind nagyobb lett. Tábori, turista stb. célokra a hosszú távcső kényelmetlen, ezért feltalálták a képen látható, lencsékkel és prizmákkal ellátott távcsövet. Egy skót kutató, Brewter és Amiei olasz feltaláló — kortársak voltak — a XIX. század első felében lencsék helyett prizmát próbált alkalmazni, de kezdetleges műszereik nem terjedtek el. A század második felében a jénai Zeiss-gyár tudományos munkatársa — Abbé — foglalkozott matematikai alapon a távcsövek és más optikai eszközök szerkesztésével. Abbé a lencséket prizmákkal együtt használta, sikerült is neki jó, gyártásra alkalmas távcsövet szerkesztenie. A prizmás távcső szerkezetét a mellékelt kép mutatja. A fénysugár részben lencséken megy át, másrészt prizmákon törik meg, így a távcső hossza jóval kisebb. A szemhez közeli, ún. szemlencsék tengelyeinek egymástól távolsága kisebb, mint a tárgyhoz közeli, ún. tárgylencséké. Ezért a távcsőbe pillantva mélyebben belelátunk a tájba, jobban érzékeljük a távolságokat, emellett az ilyen távcső nyakba akasztva hordható, könnyen használható. A szemlencse forgatásával lehet a képet „éles”-re állítani. Van olyan távcső is, mely középcsavarral állítható. Ha a távcsövön például 6X30 feliratot látunk, ez azt jelenti, hogy a tárgylencse átmérője 30 mm, és hatszoros nagyítású. A lencséken látható kékes csillogást az optikai rendszert fénybővebbé tevő bevonat okozza. Magyarországon először az első világháború előtt Győrött és Pozsonyban kezdtek távcsövet készíteni. DR. HORVÁTH ÁRPÁD A prizmás távcső szerkezete. Csakugyan olyan nagy hideg volt?... Az 1980. január 13-ról 14-re virradó éjszakán Budapesten —20 Celsius-fokos hideget mértek, de az országban a hőmérő néhol —25 fokot mutatott! Bizony, már elszoktunk az ilyen hőmérsékletektől. Ha azonban megvizsgáljuk, milyen hőmérsékleti minimumrekordokat jegyeztek fel más alkalmakkor hazánkban — és a földkerekség más pontjain —, már nem is találjuk olyan rendkívülieknek ezeket a mostani értékeket! Az 1901-től 1950-ig terjedő időszakban a legnagyobb hidegeket 1929. február 11-én Kecskeméten mérték (—32,2 fok), illetőleg 1942. január 24-én Baján (—34,1 fok, valamennyi adat Celsiusban értendő). Ugyanezen a napon Kecskeméten a hőmérséklet újra elérte a —32,2 fokot. Ehhez képest az akkori budapesti hőmérséklet majdhogynem „kellemesen enyhe” volt, ugyanis „csak” —21,7 fokot mértek , Eurázsia más vidékein sokkal jelentősebb hidegek is előfordulnak. Például a közép-ázsiai sivatagokban —40, Kamcsatkában —50, a Nyugat-szibériai Alföld északi részén —55, a Bajkálon túli területeken —59, a Csajsztyeppen pedig —60 fok volt az eddigi legnagyobb hideg. Évtizedeken át úgy vélték, hogy Földünk leghidegebb területe a szibériai Verhojanszk, ahol 1892 januárjában elképesztő értéket, —67,6 fokos hideget mértek! 1921-ben azonban egy Zsirkov nevű fiatal szovjet földrajztudós expedíciót indított az Ingyigirka folyó vidékére, s a tengerszint fölött 660 méter magasságban katlant talált. Itt fedezte fel az északi félteke valódi hidegpólusát. Itt a januári átlaghőmérséklet —50, a mért hidegmaximum pedig —73 fok volt! Jack London, a híres amerikai író, aki igen sokfelé járt a világon, saját tapasztalatai szerint számolt be arról, milyen is a tél Észak-Alaszkában, ahol százak és százak pusztultak el a híres-hírhedt aranyláz idején. Ha nem volt hőmérőjük, akkor bizonyos természeti jelenségek alapján ítélték meg a hőmérsékletet. —55, —60 foknál a hóra loccsantott víz jéggé percegett szét, még mielőtt elérte volna a havat; a fagy csípése éles lett; a sátrakban heverő emberek lélegzete dérré fagyott; ha pedig valaki akár csak egy másodpercre levette odakinn a kesztyűjét, annak ujjai azonnal megfagytak! Bolygónk valódi „hűtőszekrénye” azonban nem az északi, hanem a déli féltekén, nevezetesen az Antarktiszon helyezkedik el. Az egyes megfigyelőállomások szerint az évi átlagos hőmérséklet így alakul: Kis-Amerika állomás: —23,2 fok; Pionirszkaja: —39,1 fok; déli pólus: —48,8 fok; Komszomolszkaja: —52,5 fok; Vosztok állomás: —55,4 fok! Ez utóbbi a földfelszín valóban leghidegebb pontja; a Föld geomágneses pólusánál található, a Délisarktól 1000 kilométernyire. Itt 1957—1958-ban 80—85 fokos hidegek is előfordultak. 1958. augusztus 25-én, a déli félgömb téli időszakában, a különleges (nem higanyos!) hőmérők —87,3 fokot mutattak. E hónap havi középértéke —71,6 fok volt. Az igazi világcsúcsra azonban később került sor, 1960. augusztus 24-én. A hőmérséklet ekkor —88,3 fokra süllyedt. Ezen a napon az észlelőállomás napi középhőmérséklete —85 fok volt, ami az átlaghőmérsékletek kategóriájában képvisel világrekordot. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az Antarktisz nagy, belső síkságain a hőmérséklet néha —90 fok alá süllyedhet, de ezt még nem állapították meg tényleges mérésekkel. 1958. július 16-án azonban egy magaslégköri ballont bocsátottak fel az egyik amerikai kezelésben levő antarktiszi állomásról. A ballon 20 800 méter magasságra emelkedett, és ebben a légrétegben 93 fokos hideget mért Ez a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyet valaha is tapasztaltak bolygónk légkörében. H. P. ÉRDEKESSÉG A szárazföldi növények közül a legnagyobbak az Ausztráliában élő eukaliptuszfák. A leghatalmasabbak közülük a 150 méteres magasságot is elérik, törzsük 10 méter átmérőjű. Nem sokkal maradnak el mögöttük az Észak-Amerikában, főleg Kaliforniában honos óriás mammutfenyők. Néhánynak közülük még nevet is adtak. A legnagyobb 135 méter magas volt, törzsének átmérője pedig elérte a 12 métert. A hatalmas eukaliptusz- és mammutfák rendkívül kicsi, mindössze néhány milliméter átmérőjű magokkal szaporodnak. SZÁMREJTVÉNY Az ábrában a számok 1-től 12-ig egymás után vannak. Cserélgessétek a számokat az ábra mezőiben úgy, hogy az ábra négy oldalán levő négy-négy szám, továbbá a sarkokon levő négy szám, valamint a vízszintes és a függőleges oldal közepén egymással szemben levő négy-négy szám együttes összege 26—26 legyen.