Népszabadság, 1980. február (38. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

2 Andrej Kirilenko választási beszéde Leningrádban Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára kedden Leningrádban választási beszédet mondott az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsába őt delegáló egyik leningrádi választókörzet küldöttei előtt. Az előző választások óta eltelt idő legfontosabb eseményei között említette a szónok a Szovjetunió új alkotmányának elfogadását. Ezen időszak alatt folytatódott a párt legfőbb gazdasági stratégiai célkitűzésének megvalósítása, a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó növelése. A párt szociális politikája az ország gazdaságának szilárd és megbízható alapjain nyugszik — mondotta Kirilenko. A gazdasági és szociális tervek megvalósításával egy időben az SZKP nagy erőfeszítéseket tesz a népek biztonságának és békéjének szavatolásáért. Ezt az elvi, lenini külpolitikát, amely a szovjet állam első dekrétumában, a békedekrétumban, majd az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és a XXV. kongresszuson továbbfejlesztett békeprogramban öltött testet, az idő és a gyakorlat egyaránt igazolta — mutatott rá Kirilenko. (TASZSZ) Egyiptom és Izrael is részt vesz az afgán ellenforradalmárok kiképzésében Aligha tekinthető véletlen egybeesésnek, hogy ugyanazon a napon, amikor Zia Nasszri, az egyik afgán ellenforradalmi szervezet vezetője Washingtonban R. Maddock elnöki tanácsadóval tárgyalt, az egyiptomi hadügyminiszter hivatalosan bejelentette: Egyiptom részt vesz az afgán lázadók kiképzésében. Nasszri, aki most 40 millió dollár értékben kér lőfegyvereket és lőszert az Egyesült Államoktól, sajtóértekezletén meleg szavakkal emlékezett meg az Egyiptomtól kapott „alapvető támogatásról”. Afgán ellenforradalmi vezérek nemrégiben Asszuánban tárgyaltak Szadat elnökkel és más magas rangú vezetőkkel, köztük Manszur Haszan miniszterelnökségi államminiszterrel az egyiptomi területen létrehozandó ki- képzőbázisokról. Ezeken akarják felkészíteni a kormány ellen harcoló afgán csoportokat, amelyek pakisztáni területről betörve diverziós cselekményeket hajtanak végre Afganisztánban. Az asszuáni tárgyalásokra éppen akkor került sor, amikor Begin izraeli miniszterelnök is ott tartózkodott Nasszrr találkozott is az izraeli küldöttséggel. Carter újabb szovjetellenes nyilatkozata Carter amerikai elnök kedden újabb beszédben támadta a Szovjetuniót. További fegyverkezést hirdetett, és kitartott a moszkvai olimpia bojkottja mellett, ugyanakkor mérsékeltnek nevezte az amerikai politikát. Az elnök az amerikai légió nevű veteránszervezet washingtoni tanácskozásán személyes érdemének tulajdonította azt, hogy az Egyesült Államok már 1977 óta, évről évre nagyobb összegeket fordít fegyverkezésre, s gyorsuló ütemben fejleszti, korszerűsíti nukleáris és hagyományos fegyverzetét egyaránt. Carter a szokásos hangnemben, Afganisztán elleni „támadással” és az erőegyensúly megbontásával vádolta a Szovjetuniót. Az amerikai kormány ragaszkodik ahhoz a korábbi döntéséhez, hogy amennyiben február 20-ig nem vonják ki Afganisztánból a szovjet csapatokat, az Egyesült Államok nem vesz részt a moszkvai olimpián — mondotta. Carter valamennyi, az afgán ügy kapcsán tett intézkedését „békésnek” nevezte, ugyanakkor elismerte: ellenzéke van az országban a gabonaszállítási tilalomnak csakúgy, mint az olimpia bojkottjának ésa sorkötelesek összeírásának. (MTI) Rómában tanácskozott a Közös Piac kilenc tagállamának külügyminisztere A Közös Piac kilenc tagállamának külügyminiszterei kedden olasz elnöklettel politikai tanácskozást tartottak Rómában. A kelet-nyugati kapcsolatok alakulását tekintették át, azzal összefüggésben, hogy Carter elnök felhívta Amerika nyugati szövetségeseit, csatlakozzanak az Egyesült Államok szovjetellenes gazdasági „szankcióihoz”, és a moszkvai olimpiai játékok bojkottjához. Mint Ruffini olasz külügyminiszter szavaiból kitűnt, a „kilencek” nem egységesen ítélik meg az Egyesült Államok külpolitikailépéseit. Még kevésbé azt, hogy felkarolják-e Carter embargópolitikáját. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szorosabb gazdasági viszonyban álló nyugat-európai tőkés államok vonakodnak magukévá tenni az amerikai gazdasági szankciókat, Anglia viszont a „keményebb vonal” híve. A „kilencek” többségének véleménye szerint hiba lenne megszakítani a párbeszédet a Szovjetunióval és lemondani az enyhülési politikáról. A külügyminiszterek által elfogadott határozat ugyanakkor olyan javaslattal állt elő, hogy „Afganisztánt semleges országgá kellene változtatni és távol tartani a nagyhatalmak versengésétől. A tanácskozáson elnöklő Attilio Ruffini olasz külügyminiszter a brit kormánytól származó javaslathoz annyit fűzött még hozzá sajtóértekezletén: „Ez csak általánosságban felvetett javaslat, amelynek részleteit a kilenceknek még ki kell dolgozniuk.” (MTI) Vallatnak az Atocha utcai fasiszta gyilkosok A madridi TUDÓSÍTÓNKRÓL Madridban folytatódott az Atocha utcai fasiszta gyilkosok bűnpere, amelynek első tárgyalását hétfőn tartották meg. A két fővádlott egy pillanatig sem tagadta, hogy ők adták le a lövéseket a Munkásbizottságok ügyvédjeinek irodájában, amivel öt embert megöltek és további négyet megsebesítettek. A szakértői vallomásokból az is világossá vált, hogy nem vaktában leadott, hanem célzott lövések okozták az áldozatok halálát A két fővádlott ugyanakkor a rendőrségi kihallgatáson, majd a vizsgálóbíró előtt ,elmondottakkal ellentétben az államügyész és a magánvádlók kérdéseire igyekszik úgy válaszolni, hogy elvonja a figyelmet azokról a kapcsolatairól, amelyek bizonyos, különleges feladatokkal megbízott nyomozótisztekhez, illetve Blas Pinar fasiszta képviselő Új Erő nevű pártjához fűződnek. Az első gyilkos lövést leadó Garda Júlia azonban a bíróság előtt elismerte, hogy az Új Erő félkatonai egyenruhájában ő tartja a zászlót Blas Pinar mögött az emelvényen azokon a fényképeken, amelyek e fasiszta csoport különböző rendezvényein készültek. A másik fővádlott, Fernandez Cerrá, aki saját vallomása szerint tíz lövést adott le az áldozatokra, a falangisták hírhedt kék ingében, gomblyukában fasiszta pártjelvénnyel válaszolt az ügyész és az ügyvéd keresztkérdéseire. S. P. NÉPSZABADSÁG 1980. február 20., szerda KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Bualem Benhamuda algériai belügyminiszter, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) PB tagja Tripoliba utazott, hogy a két ország egyesülésének előkészületeiről tárgyaljon a líbiai vezetőkkel. (MTI) Kazimierz Barcikowskit megválasztották a lengyel kormány miniszterelnök-helyettesévé. (MTI) A Szovjetunió új prágai nagykövete, Alekszandr Botvin, kedden megérkezett állomáshelyére. (MTI) Nicaraguában a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front kezdeményezésére megalakítják a hazafias népi egységfrontot. A sandinista szervezet mellett a megalakuló szövetség tagja lesz a szocialista, a keresztényszocialista párt, valamint több nicaraguai tömegszervezet is. (MTI) A Koreai NDK és Dél-Korea képviselői kedden Panmindzson határvárosnak a népi Koreához tartozó részében megtartották az ország egyesítéséről folytatandó kormányfői megbeszéléseket előkészítő tárgyalások második fordulóját. (MTI) Genfben találkozót tartott az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott háromhatalmi tárgyalásokon részt vevő szovjet, amerikai és brit küldöttség. (TASZSZ) A neutronfegyver gyártására készül a Pentagon? A Pentagon — Brown hadügyminiszter utasítására — ismét foglalkozik a neutronbomba gyártásával — jelentette kedden a The New York Daily News. Az új tömegpusztító fegyvert az amerikai hadügyminisztérium elképzelése szerint adott esetben a harckocsi-elhárító rakétáknál használnák fel. Az úgynevezett neutronbomba harcászati nukleáris robbanófej, amelynek sajátossága, hogy az épületeket, hadianyagot sértetlenül hagyja, sugárzása viszont kioltja az emberi életet A hazai ésa nemzetközi felháborodás hatására Carter elnök 1978-ban bejelentette, hogy elhalasztják a neutronfegyver bevezetését, de alkatrészeit továbbra is gyártják. (MTI) George Kennan, a neves amerikai történész (aki többször teljesített diplomáciai szolgálatot Moszkvában), az Observerben az afganisztáni szovjet segítségnyújtás amerikai visszhangját elemzi. Mint írja, a hivatalos washingtoni reagálás nyugtalanító kiegyensúlyozatlanságot tükröz mint a probléma elemzésében, mind pedig a válaszadásban. A washingtoni helyzetfelmérésekben nyoma sincs az olyasfajta szempontok figyelembevételének, mint Afganisztán földrajzi helyzete, s annak, hogy nagyfokú politikai egyensúlyhiány alakult ki a Szovjetunióval határos egyik országban. Az ilyesfajta meggondolásoknak, amelyek összességükben inkább védekező, semmint támadó szándékot jeleznek, megfelelő figyelmet kellett volna szentelni — írja a szerző. Ehelyett az amerikai véleményt Afganisztán kapcsán arra a feltételezésre alapozták, hogy a szovjet lépés előfutára újabb katonai mozdulatoknak sokkal távolabb fekvő országok, térségek ellen. Washingtonban tudatos háborús hangulatot keltenek, az amerikai fővárost elöntötték a hadsereg akcióiról, támaszpontszerzésekről, a gyors hadtest felállításáról, a Szovjetunió déli határai mentén fekvő országokkal a katonai kapcsolatok erősítéséről elhangzó hivatalos nyilatkozatok. Eközben háttérbe szorult az a tény — írja a szerző —, hogy a terület, amiről szó van, a Szovjetunióval, s katonák a Fehér Házban George Kennan az Egyesült Államok külpolitikájáról nem az Egyesült Államokkal határos. Függetlenül attól, hogy a kilátásba helyezett ígéreteket be tudnánk-e váltani, okos dolog-e egyáltalán nyilvánosan olyasmi miatt figyelmeztetni másokat, amit azok soha nem akarnak vagy akartak elkövetni? — teszi fel a kérdést a szerző a szovjet szándékok torz amerikai értelmezésére utalva. — Ez a deformálódás a közép-keleti térség más elemeinek értékelését is befolyásolja. Mi más, mint kiegyensúlyozatlan gondolkodásmódunk magyarázza, hogy Pakisztán esetében megfeledkeztünk az islamabadi kormány bizonytalan helyzetéről, az amerikai nagykövetség elleni támadáskor tanúsított kétszínű magatartásáról, nukleáris programja kapcsán hivatalos félrevezető nyilatkozatairól, s végül az első katonai segélyajánlatunkkal kapcsolatos megalázó, pakisztáni reagálásról. Mivel magyarázzuk, hogy a Szovjetunió ellen fordulás reményében a keblünkre ölelnénk a túszainkkal, zászlóinkkal, elnökünkkel megszégyenítő dolgokat művelő Iránt? Mivel magyarázzuk naiv várakozásainkat, hogy Afganisztán elfeledteti az arab országokkal Izraellel fennálló súlyos nézeteltéréseiket, s hogy készek lennének velünk közösen fellépni az állítólag hatalomvágyó oroszokkal szemben? A második világháború óta soha nem tapasztalt mértékben militarizálódott a hivatalos Washington hangja, gondolkodásmódja. Ha egy mit sem sejtő idegen csöppenne fővárosunkba, a tapasztaltak alapján joggal gondolhatná, hogy a békés eszközök tára teljesen kimerült, s az egyetlen út a fegyvereké. . A szovjet katonai fenyegetés (amelynek realitását, mutat rá a szerző, még nem bizonyították be) gondolatának fenntartásával kockáztatjuk, hogy figyelmen kívül marad a térséggel kapcsolatos fő gondunk, nevezetesen a saját magunk által teremtett függőség az arab olajtól, és szerepünk a teljesen bizonytalan izraeli—arab viszonyban. Ezen két tényező egyike sem befolyásolható katonai eszközökkel. Ha a Perzsa-öböl létfontosságúvá vált biztonságunk szempontjából, ezt csak magunk idéztük elő kordában nem tartott olajszomjúságunkkal. Ha valamikor, akkor most van rá szükség, hogy Washington realista, óvatos, mértéktartó politikát folytasson. Semmiféle választási érdek, szenvedély nem menthet föl bennünket az alól, hogy ezt figyelembe ne vegyük — figyelmeztet Kennan. Kormányellenes tüntetések Nagy-Britanniában Hétfőn három angol nagyvárosban tüntettek a szervezett dolgozók a konzervatív kormány ellen, és mind a három helyen zúgott a „Le Maggie-vel” kórus a miniszterelnök ellen. A dolgozók a szociális szolgáltatásokat és az oktatást megnyomorító" költségcsökkentések, a növekvő munkanélküliség ellen tiltakoztak. Sheffieldben, a yorkshire-i iparvidék központjában munkanapon még sohasem volt ötezres politikai tüntetés. Yorkshire munkáspárti tanácsa eddig megtagadta költségvetési programjainak a kormány által előírt csökkentését. Manchesterben a háromezer tüntető soraiban három volt munkáspárti miniszter, sok sztrájkoló acélmunkás és több száz diák menetelt. Liverpoolban 1200-an tüntettek a gyárbezárások ellen. A manchesteri tömeggyűlésen Tony Benn volt energiagazdálkodási miniszter rámutatott, hogy a kormány könyörtelen gazdaságpolitikája romlásba dönti Anglia iparát. „Két és fél millió munkanélkülit fogunk örökölni a konzervatívoktól. A kormány politikája a 30-as évek mély gazdasági válságába kergeti Angliát, és félő, hogy a megoldás is hasonló lesz. Azért szítja fel a kormány a hidegháborút, hogy a nép elfogadja a fegyverkezést” — figyelmeztetett a veszélyre Benn. Douglas Hoyle szakszervezeti vezető ugyanezen a tömeggyűlésen kijelentette: „Üzenetünk az, hogy a kormány túl messzire ment, és tovább nem engedjük.” (MTI) Cyrus Verne Bonnban Kedden este Bonnba érkezett Cyrus Vance, az amerikai diplomácia vezetője. Nyugatnémet kollégájával, Hans-Dietrichi Genscherrel az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei külpolitikájának összehangolásáról tárgyal. Vance valószínűleg más nyugat-európai fővárosokat is felkeres. (MTI) A Trudeau vezette Liberális Párt győzött a kanadai választásokon A hétfőn megtartott kanadai választások abszolút többséget hoztak a Liberális Pártnak. A szavazók 146 képviselői helyhez juttatták a Trudeau vezette Liberális Pártot; a Haladó Konzervatív Pártnak 103, az Új Demokrata Pártnak 32 képviselői hely jutott. Pierre Trudeau pártja tehát abszolút többséget kapott és egyedül kormányozhat a jövőben. Joseph Clark, Kanada tavaly májusban kormányra került konzervatív miniszterelnöke hivatalosan is beismerte vereségét. Clark tavaly adócsökkentést és egyéb kedvezményeket ígért a polgári rétegeknek. Ehelyett olyan gazdaságpolitikába kezdett, amelylyel az egyébként is népszerűtlen politikus elidegenítette pártjától a szavazók jelentős részét. Trudeau hétfő éjjeli beszédében méltányos szociálpolitikát ígért. Méltatta a „legnagyobb barát”, az Egyesült Államok jelentőségét, de figyelmeztetett: Kanada földrajzilag a két nagyhatalom között fekszik, és ezért abban érdekelt, hogy azok békében éljenek egymással. (MTI) AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Pierre Elliott Trudeau, a hétfőn megtartott kanadai választások eredményeként, immár másodszor alakíthat kormányt. Az ismert kanadai politikus 1919. október 18-án született, öt személy szerint is a kétnyelvű Kanada tipikus megtestesítőjének tartják: skót és francia telepesek leszármazottja. Gazdag polgári család gyermeke, aki tanulmányait egyebek között a Harvard és Sorbonne egyetemen végezte. Politikai pályafutása 1565-ben kezdődött, amikor a Liberális Párt Kanada egységét támogató jelölteket keresett a már akkor is elszakadási vágyakat tápláló Quebec választókerületeiben. A dinamikus politikus e választáson sikert aratott, és hamarosan Pearson akkori miniszterelnök parlamenti titkára lett, majd 1967-ben igazságügyminiszterré nevezték ki. A Liberális Párt 1968-ban Trudeau-t választotta elnökéül, aki még az év áprilisában elfoglalhatta a kormányfői széket is. Az egységes Kanada feltétlen híveként ismert és népszerű Trudeau 11 éven át töltötte be a miniszterelnöki tisztséget — ez idő alatt a szomszédos Egyesült Államokban négy elnök váltotta egymást. Az 1979 májusában megtartott választásokon a kanadai konzervatívok szerény többséget szereztek, és ezzel hosszú idő után ismét ellenzékbe kényszerítették a Liberális Pártot. Trudeau e vereség után már bejelentette viszszavonulását a politikától, amikor múlt év decemberében a konzervatív kormány megbukott a parlamenti szavazáson. Ezután került sor az országos választásokra, amelyre a Liberális Párt ismét Pierre Trudeau-t kérte fel vezetőjéül. Ő a szokott lendülettel vetette magát a választási kampányba, amely minden korábbinál nagyobb sikert hozott számára: a kanadaiak igen nagy többséggel neki szavaztak bizalmat.