Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
2 Személyi változások a kínai pártvezetésben Rehabilitálták Liu Sao-csit Február 23. és 29. között ülést tartott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plémumról kiadott közlemény szerint idő előtt összehívták a KKP XII. kongresszusát, amit az elmúlt három évben a nemzetközi helyzetben, Kína belpolitikájában végbement változásokkal, valamint a gazdaság és ideológia problémáival indokoltak meg. A plénumon a politikai bizottság állandó bizottságának tagjává választották Hu Jao-pangot és Csao Ce-jangot. Létrehozták a KB tíztagú titkárságát, amelynek vezetőjévé Hu Jao-pangot választották. A plénum határozatban fogadta el Van Tung-hszing, Csi Teng-kuej, Vu Te és Csen Hszilien politikai bizottsági tagok lemondását, elmozdította őket párttisztségeikből, valamint javasolta állami pozíciójukból való leváltásukat. A plénum érvénytelenné nyilvánította a KKP Központi Bizottságának 1968. október 13. és 31. közötti plénumán elfogadott döntést, amellyel Liu Sao-csi akkori köztársasági elnököt kizárták a pártból, megfosztották valamennyi tisztségétől, renegátnak, árulónak és sztrájktörőnek nyilvánították. A mostani döntés arra hivatkozik, hogy a „kulturális forradalom” előestéjén tévesen értelmezték az országon belüli helyzetet, s ezt használta fel Liu Piao, valamint a „négyek bandája”, hogy meghurcolják Liu Saocsit és sok más vezető kádert. A központi bizottság javaslatot tett az Országos Népi Gyűlésnek, hogy töröljék a kínai alkotmánynak azt a cikkelyét, amely lehetővé tette az állampolgároknak, hogy nagybetűs faliújságokon és vitákon fejtsék ki véleményüket. (MTI) Bizalmi vita a brit parlamentben Az ellenzék a konzervatív gazdaságpolitikát támadta Az angol alsóház első komoly erőpróbájában a kormány 59 fős többséggel visszaverte az ellenzék bizalmatlansági indítványát. A vita nem hozott semmi módosulást a brit belpolitikában, és sem a toryk, sem a Munkáspárt babérjait nem gyarapította, bár az ellenzék egy árnyalattal előnyösebben került ki belőle. Margaret Thatcher miniszterelnök megerősítette: a kormány jottányit nem változtat eddigi konzervatív gazdaságpolitikáján, és azt bizonygatta, hogy Anglia mélyen gyökerező régi problémáival csak ilyen módon lehet megbirkózni. Az ellenzék képviselői kifejtették: a kormány intellektuálisan sekély és erkölcsileg visszataszító monetarista politikája mélyen megosztja a társadalmat, növeli a feszültséget az egyes osztályok, rétegek között. Stewart skót nacionalista szerint a konzervatívok fordított Robin Hoodot játszanak: a szegényeket rabolják ki a gazdagok javára. Rámutatott, hogy Skóciában immár nemzedékek élik le az életüket tartós állás nélkül. (MTI) Takarékossági intézkedések Romániában Ceausescu beszéde a gazdaság feladatairól Az utóbbi négy esztendőben jelentősen növekedett a termelés, mégsem lehetünk megelégedve az eredményekkel bizonyos tervlemaradás miatt, amelyek az iparban és a mezőgazdaságban jelentkeztek — mondta Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, államfő a bukaresti pártaktíván. Bírálta azokat, akik elhanyagolják munkájukat, akik aktatologatásba és üres beszédbe fullasztják az eleven munkát. Hangoztatta: véget kell vetni a bürokratikus ügyintézésnek. Nyomatékkal szólt a mezőgazdaság feladatairól, és várható intézkedéseket körvonalazott. Az állattenyésztés javítása érdekében például szorgalmazta, hogy vezessék be a városokban a lakosság jogát és kötelességét az állattartásra, ahol ezt a körülmények engedik. Az iparban mutatkozó tervlemaradásokról és a beruházások terén jelentkező mulasztásokról szintén bírálóan szólt. Közölte: intézkedéseket vezetnek be egész sor drága alapanyag fogyasztásának csökkentésére. Bejelentette az alumíniumfogyasztás nagyarányú korlátozását. Hasonlóképpen takarékoskodnak rendeletileg a réz, a nikkel és más színesfémek felhasználásával. Ugyanakkor a legszigorúbb szükségletekhez mérik az acélötvözetek felhasználását is. Az anyagtakarékosság kiterjed a vegyiparra, az építőanyag-iparra, a könnyűiparra és még több más gazdasági ágazatra. (MTI) ' Korlátozott amnesztia Dél-Koreában Nyugati hírforrások szerint Csot Kju Ha dél-koreai elnök pénteken Szöulban kegyelemben részesített 677 személyt, akit a meggyilkolt diktátor, Pak Csöng Hi idejében vetettek börtönbe és fosztottak meg állampolgári jogaitól. A rendszer kegyelemben részesült bírálói között van Dél-Korea legismertebb ellenzéki politikusa, Kim De Dzsung volt elnökjelölt s a 83 éves Jun Bo Szun volt államfő, akinek hatalmát Pak Csong Hi döntötte meg és tartotta évekig házi őrizetben. Visszanyerte szabadságát 365 diák és 21 professzor, 42 katolikus pap, illetve protestáns lelkész is. Nem terjed ki az elnöki kegyelem Kim Csi Ha ismert dél-koreai költőre, akit a KNDK iránti rokonszenve miatt, a kommunistaellenes törvény rendelkezései értelmében 1974-ben halálra ítéltek, s akinek büntetését később életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták. A nyugati jelentések nem számolnak be arról, hány embert tartanak fogva továbbra is politikai okok miatt. (MTI) Tizenkilenc nagykövetet tart fogva a bogotai fegyveres csoport A Dominikai Köztársaság bogotai nagykövetségét megszállva tartó fegyveresek csütörtökön szabadon engedtek tizenhárom túszt. Előbb két sebesült férfit — a paraguayi konzult és egy perui követségi alkalmazottat — vittek el a mentők, majd tíz nő és egy gyermek is elhagyhatta az épületet. A Vöröskereszt cserébe élelmiszert hozott a túszszedőknek, kezelésben részesítette a csoport egyik nőtagját, és elszállította annak a támadónak a holttestét, aki az épület szerdai elfoglalásakor kirobbant tűzharcban vesztette életét A kolumbiai kormány közleménye szerint még negyvenhat túsz, köztük öt diplomáciai státusú nő tartózkodik a követségen. Az épületben levő amerikai nagykövet közölte, hogy a támadók tizenkilenc nagykövetet ejtettek foglyul.* A Dominikai Köztársaság kolumbiai nagykövetségét megszállva tartó fegyveresek pénteken elengedték foglyaik közül az összes nőt. Ezzel a képviseletet elfoglaló gerillaszervezet teljesítette a kormány tárgyalási feltételét. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sor La I Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet — viszonylag hosszú szünet után — pénteken tanácskozott. Vance szóvivője nem részletezte a találkozó témáját. (MTI) Nilam Szandzsiva keddi indiai államfő és Indira Gandhi miniszterelnök pénteken fogadta I. V. Arhipovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét. Arhipov azt a szovjet kormányküldöttséget vezeti, amely az indiai kormány meghívására érkezett Új-Delhibe. (MTI) Az enyhülést szolgáló külpolitika követésére szólította fel a spanyol kormányt Santiago Carrillo. Az SRP főtitkára madridi előadásában hangsúlyozta: ellenzi, hogy Spanyolországot beléptessék a NATO-ba. (Tudósítónktól.) Az Iszlám Forradalmi Tanács csütörtök esti viharos ülésén elnökének, Baniszadrnak határozott ellenvéleményével szemben úgy döntött, hogy Iránban két fordulóban — március 15-én és április 3-án — választják meg az egykamarás nemzetgyűlés 270 képviselőjét. (MTI) Richmondban, az amerikai Virginia állam fővárosában csütörtökön megkezdődött az amerikai néger polgárjogi vezetők tanácskozása, amelyen kidolgozzák mozgalmuknak a 80-as évekre szóló stratégiáját. (AP) Pénteken délelőtt megnyílt Salzburgban az osztrák politikai élet második legnagyobb pártjának, az Osztrák Néppártnak XXII. kongresszusa. (MTI) Olaszországban újabb terrorakciókat követtek el a „vörös brigádok”. Genovában péntek reggel pisztollyal többször lábszáron lőtték az Intercantieri hajógyár egyik részlegének személyzeti főnökét. (MTI) Az Európai Gazdasági Közösség képviseletet nyit Belgrádban, létrehozzák Jugoszlávia és a Közös Piac együttműködési vegyes bizottságát. Erről Veszelin Gyuranovics, a jugoszláv kormány elnöke és Roy Jenkins, az EGK bizottsága elnökének belgrádi tárgyalásain állapodtak meg. (MTI) Jean Francois Poncet francia külügyminiszter csütörtökön fogadta Sztyepan Cservonyenkót, a Szovjetunió párizsi nagykövetét. (AFP) A francia békemozgalom 200 ezer listán aláírásokat gyűjt az amerikai közép-hatótávolságú rakéták európai elhelyezéséről hozott NATO-döntés ellen. Az akció támogatására 150 neves személyiségből bizottságot alakítottak. (ADN) 1980. március 1., szombat A népi Kambodzsa tiltakozik a bangkoki hatóságok provokációi ellen HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Phnom Penh-i kormány élesen bírálja Thaiföldet, mert az ország területét a Kambodzsa elleni felforgató akciók előkészítésére és támogatására engedi át Kínának, az Egyesült Államoknak és különböző khmer reakciós csoportosulásoknak. A kambodzsai külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatában visszautasította azokat a bangkoki vádaskodásokat, amelyek szerint a kambodzsai katonák és a velük együttműködő vietnami erők sorozatban megsértették Thaiföld területét és légterét. A szóvivő támadta Thaiföldet, mert a Pol Pot-isták, a khmer reakciós erők thai területét használnák fel rejtekhelyül, ott állították fel kiképzőbázisaikat, s e bázisaikon készülnek fel szabotázsakcióikra. Emellett a thai tüzérség és légierő sorozatos provokációkat követ el Kambodzsa ellen. A nyilatkozat hangoztatja, hogy „a thai hatóságoknak kell vállalniuk a felelősséget tetteik súlyos következményeiért”. A kambodzsai hírügynökség e nyilatkozat ismertetésével csaknem egy időben közzétette az országban elfogott olyan személyek vallomását, akik különböző ellenforradalmi csoportokhoz tartoztak. Egyikőjük, aki a „szabad khmerekhez” tartozott, elmondta, hogy szervezetükhöz néhány százan tartoztak, s gyakran keresték fel a tábort thai tisztek, valamint külföldi tanácsadók. Vallomása szerint azért küldték vissza Kambodzsába, hogy lakosokat, fegyverrel rendelkező katonákat, az új közigazgatás kádereit Thaiföldre csábítson. Zalai István Lemondott a thaiföldi miniszterelnök A thaiföldi parlament rendkívüli ülésén, amelyen az ország gazdasági helyzetét és a kormány gazdaságpolitikáját vitatták meg, az öt ellenzéki párt össztüzében lemondott tisztségéről Khangszak Csamanand tábornok, Thaiföld miniszterelnöke, aki alig két héttel ezelőtt alakította meg harmadik kormányát. Az 1977 novemberében hatalomra jutott kormányfő ellenlábasai az elmúlt hetekben sorozatos támadásokat intéztek a kormány ellen, annak gazdasági intézkedései miatt. A legvitatottabb pont a benzin árának február elején végrehajtott emelése volt, mert ennek következményeképp a legtöbb iparcikk megdrágult. Csamanand legvalószínűbb utódának a jelenlegi hadügyminisztert, Prem Tinszulanandot tartják, jóllehet, eddig semmilyen jel nem mutat arra, hogy elvállalná a kormányfői megbízatást. (MTI) A jobboldali erők nagyarányú fegyverkezése Libanon északi országrészében BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nemzeti megbékélésről folytatott tárgyalásokkal párhuzamosan aggasztó arányú jobboldali fegyverkezés, erőösszpontosítás figyelhető meg Észak-Libanonban, ahol két hete heves harcok voltak egyfelől a falangista fegyveres bandák, másfelől Frangio volt elnök hívei, illetve az arab békefenntartó erők Szíriai egységei között. Kormányforrások attól tartanak, hogy a jobboldal újabb fegyveres konfliktus kirobbantásával próbálja megakadályozni a polgárháborús válság politikai megoldását. Az Asz-Szafir című lap arról tudósít, hogy a Bejrúttól északra fekvő Dhajeh és Dzsunneh kikötőjébe nehézfegyverekből álló hajórakományok érkeztek a Nemzeti Liberális Párt és a falangista párt milíciái részére. A fegyvereket Kelet-Bejrútba és Bibloszba szállították. Ismeretes, hogy a Gemajel parancsnoksága alatt álló egyesített jobboldali milíciák fegyverzete (Super-Sherman harckocsik, tüzérségi lövegek) éppúgy Izraelből származik, mint a déli határövezetet bitorló, Haddad-féle milíciák hadfelszerelése. Dollármilliók — rádiódiverzióra IQ3,8 millió dollárt kapnak az Egyesült Államok 1981. évi költségvetéséből a szocialista országok ellen felforgató tevékenységet folytató Szabadság és Szabad Európa rádióadók. Ez az összeg 16,5 millió dollárral több az előző évinél. Glenn Ferguson, a Szabad Európa rádió főnöke azzal indokolta az amerikai pénzen, CIA-irányítással működő adók növekvő igényeit: több pénzre van szükségünk, ha eleget akarunk tenni a kormányzat elvárásainak. Az amerikai kormányzat elvárásait maga Carter elnök fogalmazta meg 1977 márciusában; ennek megfelelően tizenegy új rádióállomás létesítését határozták el az NSZK és Portugália területén az antikommunista, szovjetellenes propaganda fokozása érdekében. (MTI) Amit Carter és Vance nem tehet meg személyesen, azt most cikkek és kommentárok tömegével teszi meg az amerikai sajtó: megpróbálja Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárra hárítani a felelősséget, amiért a teheráni nagykövetségen fogva tartott túszok szabadon bocsátása nem történik meg a közeli napokban. Mind az elnök, mind a külügyminiszter újra és újra kijelenti, hogy „bizonyos haladást értünk el”, azonban egyik sem tudja megmondani, miféle haladásról beszél. Ugyanakkor a Fehér Házhoz, illetve a külügyminisztériumhoz közelálló újságírók nagy terjedelmű és láthatóan közös forrásra támaszkodó cikkeket közölnek arról, hogy Waldheim — bár nem szándékosan — állítólag megtévesztette az amerikai kormányt, amikor Teheránból hazatérve azt sugallta: Carter egyezzen bele egy ténymegállapító ENSZ-bizottság felállításába, amely a helyszínen vizsgálja ki a sahnak az iráni nép ellen elkövetett bűneit, és ezzel meggyorsul a túszok kiszabadításának folyamata. „Ha iráni részről korábban említik, hogy csak az áprilisban összeülő parlament dönthet a Bűnbakkeresés túszok sorsáról, akkor az Egyesült Államok soha sem egyezett volna bele a ténymegállapító ENSZ-bizottság felállításába” — írja a pénteki Washington Post. A sajtó és a State Department vezető tisztviselői (akik ragaszkodnak ahhoz, hogy nevüket a lapok ne közöljék) gyakorlatilag szószegéssel vádolják Iránt is, mert — szerintük — az ENSZ- bizottság felállításával kapcsolatban „hallgatólagos egyezmény” jött létre a két ország között a túszok sorsáról. Iráni részről azonban visszautasítják ezt a feltevést, és változatlanul nemcsak a sahnak, hanem az Egyesült Államoknak az iráni nép ellen elkövetett bűneinek bíróságaként is kezelik az ENSZ- bizottságot. Úgy, ahogyan azt Teherán előre bejelentette. Amerikában az ügynek az ad különös jelentőséget, hogy itt már régen nem a túszokról, mint emberekről van szó, hanem mint politikai kérdésről: a végrehajtó hatalom presztízséről egy olyan választási harcban, amelyben a hivatalban levő elnök egyben elnökjelölt is. Carter — mint James Beston írja a The New York Timesban — nem utolsósorban a túszdrámának köszönhette, hogy Amerika félretette a kínos belpolitikai kérdéseket, és szükségesnek látta felsorakozni az elnök mögött. Edward Kennedy azzal vádolja Cartert, hogy „a túszok háta mögé bújva” tér ki a választási kampányban kötelező nyilvános politikai viták elől. A két héttel ezelőtt mesterségesen keltett remény a túszok „gyors hazatéréséről” átsegítette Cartert a New Hampshire-i előválasztás akadálypályáján. Most mindinkább kiderül, hogy a Fehér Ház akkor is eredménytelen volt, amikor a katonai fenyegetést helyezte előtérbe Iránnal szemben, és most is eredménytelen — legalábbis egyelőre —, amikor udvarol Baniszadr iráni elnöknek. Előbb-utóbb az is nyilvánvaló lesz — hiába keresnek bűnbakokat —, hogy a kormány mérhetetlenül nagy hibát követett el a sah befogadásával: olyan eseménysorozatot indított el, amelynek most maga sem látja a lehetséges kimenetelét. Washington, február 29. Szabó L. István