Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

2 Személyi változások a kínai pártvezetésben Rehabilitálták Liu Sao-csit Február 23. és 29. között ülést tartott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plémum­­ról kiadott közlemény szerint idő előtt összehívták a KKP XII. kongresszusát, amit az elmúlt há­rom évben a nemzetközi helyzet­ben, Kína belpolitikájában végbe­ment változásokkal, valamint a gazdaság és ideológia problémái­val indokoltak meg. A plénumon a politikai bizott­ság állandó bizottságának tagjá­vá választották Hu Jao-pangot és Csao Ce-jangot. Létrehozták a KB tíztagú titkárságát, amelynek ve­zetőjévé Hu Jao-pangot válasz­tották. A plénum határozatban fogadta el Van Tung-hszing, Csi Teng-kuej, Vu Te és Csen Hszi­­lien politikai bizottsági tagok le­mondását, elmozdította őket párt­tisztségeikből, valamint javasolta állami pozíciójukból való levál­tásukat. A plénum érvénytelenné nyil­vánította a KKP Központi Bi­zottságának 1968. október 13. és 31. közötti plénumán elfogadott döntést, amellyel Liu Sao-csi ak­kori köztársasági elnököt kizár­ták a pártból, megfosztották va­lamennyi tisztségétől, renegátnak, árulónak és sztrájktörőnek nyil­vánították. A mostani döntés ar­ra hivatkozik, hogy a „kulturális forradalom” előestéjén tévesen értelmezték az országon belüli helyzetet, s ezt használta fel Liu Piao, valamint a „négyek bandá­ja”, hogy meghurcolják Liu Sao­­csit és sok más vezető kádert. A központi bizottság javaslatot tett az Országos Népi Gyűlésnek, hogy töröljék a kínai alkot­mánynak azt a cikkelyét, amely lehetővé tette az állampolgárok­nak, hogy nagybetűs faliújságo­kon és vitákon fejtsék ki véle­ményüket. (MTI) Bizalmi vita a brit parlamentben Az ellenzék a konzervatív gazdaságpolitikát támadta Az angol alsóház első komoly erőpróbájában a kormány 59 fős többséggel visszaverte az ellenzék bizalmatlansági indítványát. A vita nem hozott semmi módosu­lást a brit belpolitikában, és sem a toryk, sem a Munkáspárt ba­bérjait nem gyarapította, bár az ellenzék egy árnyalattal előnyö­sebben került ki belőle. Marga­­ret Thatcher miniszterelnök meg­erősítette: a kormány jottányit nem változtat eddigi konzervatív gazdaságpolitikáján, és azt bi­zonygatta, hogy Anglia mélyen gyökerező régi problémáival csak ilyen módon lehet megbirkózni. Az ellenzék képviselői kifejtet­ték: a kormány intellektuálisan sekély és erkölcsileg visszataszí­tó monetarista politikája mélyen megosztja a társadalmat, növeli a feszültséget az egyes osztályok, rétegek között. Stewart skót na­cionalista szerint a konzervatívok fordított Robin Hoodot játsza­nak: a szegényeket rabolják ki a gazdagok javára. Rámutatott, hogy Skóciában immár nemzedé­kek élik le az életüket tartós ál­lás nélkül. (MTI) Takarékossági intézkedések Romániában Ceausescu beszéde a gazdaság feladatairól Az utóbbi négy esztendőben je­lentősen növekedett a termelés, mégsem lehetünk megelégedve az eredményekkel bizonyos tervle­maradás miatt, amelyek az ipar­ban és a mezőgazdaságban jelent­keztek — mondta Nicolae Ceau­sescu, az RKP főtitkára, államfő a bukaresti pártaktíván. Bírálta azokat, akik elhanya­golják munkájukat, akik aktato­logatásba és üres beszédbe ful­­lasztják az eleven munkát. Han­goztatta: véget kell vetni a bü­rokratikus ügyintézésnek. Nyo­matékkal szólt a mezőgazdaság feladatairól, és várható intézke­déseket körvonalazott. Az állat­­tenyésztés javítása érdekében pél­dául szorgalmazta, hogy vezessék be a városokban a lakosság jogát és kötelességét az állattartásra, ahol ezt a körülmények engedik. Az iparban mutatkozó tervle­maradásokról és a beruházások terén jelentkező mulasztásokról szintén bírálóan szólt. Közölte: intézkedéseket vezetnek be egész sor drága alapanyag fogyasztásá­nak csökkentésére. Bejelentette az alumíniumfogyasztás nagyará­nyú korlátozását. Hasonlóképpen takarékoskodnak rendeletileg a réz, a nikkel és más színesfé­mek felhasználásával. Ugyanak­kor a legszigorúbb szükségletek­hez mérik az acélötvözetek fel­­használását is. Az anyagtakaré­kosság kiterjed a vegyiparra, az építőanyag-iparra, a könnyűipar­ra és még több más gazdasági ágazatra. (MTI) ' Korlátozott amnesztia Dél-Koreában Nyugati hírforrások szerint Csot Kju Ha dél-koreai elnök pénteken Szöulban kegyelemben részesített 677 személyt, akit a meggyilkolt diktátor, Pak Csöng Hi idejében vetettek börtönbe és fosztottak meg állampolgári jogaitól. A rendszer kegyelemben részesült bírálói között van Dél-Korea leg­ismertebb ellenzéki politikusa, Kim De Dzsung volt elnökjelölt s a 83 éves Jun Bo Szun volt állam­fő, akinek hatalmát Pak Csong Hi döntötte meg és tartotta évekig házi őrizetben. Visszanyerte szabadságát 365 diák és 21 professzor, 42 katolikus pap, illetve protestáns lelkész is. Nem terjed ki az elnöki kegye­lem Kim Csi Ha ismert dél-koreai költőre, akit a KNDK iránti ro­­konszenve miatt, a kommunista­ellenes törvény rendelkezései ér­telmében 1974-ben halálra ítéltek, s akinek büntetését később élet­­­fogytiglani szabadságvesztésre vál­­­­toztatták. A nyugati jelentések nem számolnak be arról, hány embert tartanak fogva továbbra is politikai okok miatt. (MTI) Tizenkilenc nagykövetet tart fogva a bogotai fegyveres csoport A Dominikai Köztársaság bo­­gotai nagykövetségét megszállva tartó fegyveresek csütörtökön szabadon engedtek tizenhárom túszt. Előbb két sebesült férfit — a paraguayi konzult és egy pe­rui követségi alkalmazottat — vittek el a mentők, majd tíz nő és egy gyermek is elhagyhatta az épületet. A Vöröskereszt cserébe élelmi­szert hozott a túszszedőknek, ke­zelésben részesítette a csoport egyik nőtagját, és elszállította annak a támadónak a holttestét, aki az épület szerdai elfoglalása­kor kirobbant tűzharcban vesz­tette életét A kolumbiai kormány közle­ménye szerint még negyvenhat túsz, köztük öt diplomáciai státu­sú nő tartózkodik a követségen. Az épületben levő amerikai nagy­követ közölte, hogy a támadók tizenkilenc nagykövetet ejtettek foglyul.* A Dominikai Köztársaság ko­lumbiai nagykövetségét megszáll­va tartó fegyveresek pénteken el­engedték foglyaik közül az ös­­­szes nőt. Ezzel a képviseletet el­foglaló gerillaszervezet teljesítet­te a kormány tárgyalási feltételét. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sor La­­ I Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter és Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet — viszonylag hosszú szünet után — pénteken tanácskozott. Vance szóvivője nem részletezte a ta­lálkozó témáját. (MTI) Nilam Szandzsiva keddi indiai államfő és Indira Gandhi mi­niszterelnök pénteken fogadta I. V. Arhipovot, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyette­sét. Arhipov azt a szovjet kor­mányküldöttséget vezeti, amely az indiai kormány meghívására érkezett Új-Delhibe. (MTI) Az enyhülést szolgáló külpoli­tika követésére szólította fel a spanyol kormányt Santiago Car­­rillo. Az SRP főtitkára madridi előadásában hangsúlyozta: ellen­zi, hogy Spanyolországot belép­tessék a NATO-ba. (Tudósítónk­tól.) Az Iszlám Forradalmi Tanács csütörtök esti viharos ülésén el­nökének, Baniszadrnak határozott ellenvéleményével szemben úgy döntött, hogy Iránban két for­dulóban — március 15-én és áp­rilis 3-án — választják meg az egykamarás nemzetgyűlés 270 képviselőjét. (MTI) Richmondban, az amerikai Vir­ginia állam fővárosában csütörtö­kön megkezdődött az amerikai néger polgárjogi vezetők tanács­kozása, amelyen kidolgozzák moz­galmuknak­ a 80-as évekre szóló stratégiáját. (AP) Pénteken délelőtt megnyílt Salzburgban az osztrák politikai élet második legnagyobb pártjá­nak, az Osztrák Néppártnak XXII. kongresszusa. (MTI) Olaszországban újabb terrorak­ciókat követtek el a „vörös bri­gádok”. Genovában péntek reg­gel pisztollyal többször lábszáron lőtték az Intercantieri hajógyár egyik részlegének személyzeti fő­nökét. (MTI) Az Európai Gazdasági Közös­ség képviseletet nyit Belgrádban, létrehozzák Jugoszlávia és a Kö­zös Piac együttműködési vegyes bizottságát. Erről Veszelin Gyu­­ranovics, a jugoszláv kormány el­nöke és Roy Jenkins, az EGK bizottsága elnökének belgrádi tárgyalásain állapodtak meg. (MTI) Jean Francois­ Poncet francia külügyminiszter csütörtökön fo­gadta Sztyepan Cservonyenkót, a Szovjetunió párizsi nagykövetét. (AFP) A francia békemozgalom 200 ezer listán aláírásokat gyűjt az amerikai közép-hatótávolságú ra­kéták európai elhelyezéséről ho­zott NATO-döntés ellen. Az ak­ció támogatására 150 neves sze­mélyiségből bizottságot alakítot­tak. (ADN) 1980. március 1., szombat A népi Kambodzsa tiltakozik a bangkoki hatóságok provokációi ellen HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Phnom Penh-i kormány éle­sen bírálja Thaiföldet, mert az ország területét a Kambodzsa el­leni felforgató akciók előkészíté­sére és támogatására engedi át Kínának, az Egyesült Államoknak és különböző khmer reakciós cso­portosulásoknak. A kambodzsai külügyminiszté­rium szóvivője nyilatkozatában visszautasította azokat a bangko­ki vádaskodásokat, amelyek sze­rint a kambodzsai katonák és a velük együttműködő vietnami erők sorozatban megsértették Thaiföld területét és légterét. A szóvivő támadta Thaiföldet, mert a Pol Pot-isták, a khmer reakciós erők thai területét használnák fel rejtekhelyül, ott állították fel ki­képzőbázisaikat, s e bázisaikon készülnek fel szabotázsakcióikra. Emellett a thai tüzérség és légi­erő sorozatos provokációkat kö­vet el Kambodzsa ellen. A nyi­latkozat hangoztatja, hogy „a thai hatóságoknak kell vállalniuk a felelősséget tetteik súlyos követ­kezményeiért”. A kambodzsai hírügynökség e nyilatkozat ismertetésével csak­nem egy időben közzétette az or­szágban elfogott olyan személyek vallomását, akik különböző el­lenforradalmi csoportokhoz tar­toztak. Egyikőjük, aki a „szabad khmerekhez” tartozott, elmondta, hogy szervezetükhöz néhány szá­zan tartoztak, s gyakran keresték fel a tábort thai tisztek, valamint külföldi tanácsadók. Vallomása szerint azért küldték vissza Kam­bodzsába, hogy lakosokat, fegy­verrel rendelkező katonákat, az új közigazgatás kádereit Thai­földre csábítson. Zalai István Lemondott a thaiföldi miniszterelnök A thaiföldi parlament rendkí­vüli ülésén, amelyen az ország gazdasági helyzetét és a kormány gazdaságpolitikáját vitatták meg, az öt ellenzéki párt össztüzében lemondott tisztségéről Kh­angszak Csamanand tábornok, Thaiföld miniszterelnöke, aki alig két hét­tel ezelőtt alakította meg harma­dik kormányát. Az 1977 novemberében hata­lomra jutott kormányfő ellenlá­basai az elmúlt hetekben soroza­tos támadásokat intéztek a kor­mány ellen, annak gazdasági in­tézkedései miatt. A legvitatottabb pont a benzin árának február ele­jén végrehajtott emelése volt, mert ennek következményeképp a legtöbb iparcikk megdrágult. Csamanand legvalószínűbb utó­dának a jelenlegi hadügyminisz­tert, Prem Tinszulanandot tart­ják, jóllehet, eddig semmilyen jel nem mutat arra, hogy elvállalná a kormányfői megbízatást. (MTI) A jobboldali erők nagyarányú fegyverkezése Libanon északi országrészében BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nemzeti megbékélésről foly­tatott tárgyalásokkal párhuzamo­san aggasztó arányú jobboldali fegyverkezés, erőösszpontosítás figyelhető meg Észak-Libanon­­ban, ahol két hete heves harcok voltak egyfelől a falangista fegy­veres bandák, másfelől Frangio volt elnök hívei, illetve az arab békefenntartó erők Szíriai egysé­gei között. Kormányforrások at­tól tartanak, hogy a jobboldal újabb fegyveres konfliktus ki­robbantásával próbálja megaka­dályozni a polgárháborús válság politikai megoldását. Az Asz-Szafir című lap arról tudósít, hogy a Bej­rúttól északra fekvő Dhajeh és Dzsunneh kikö­tőjébe nehézfegyverekből álló hajórakományok érkeztek a Nemzeti Liberális Párt és a fa­langista párt milíciái részére. A fegyvereket Kelet-Bejrútba és Bibloszba szállították. Ismeretes, hogy a Gemajel parancsnoksága alatt álló egyesített jobboldali mi­­líciák fegyverzete­­ (Super-Sher­­man harckocsik, tüzérségi löve­­gek) éppúgy Izraelből származik, mint a déli határövezetet bitorló, Haddad-féle milíciák hadfelsze­relése. Dollármilliók — rádiódiverzióra IQ3,8 millió dollárt kapnak az Egyesült Államok 1981. évi költ­ségvetéséből a szocialista orszá­gok ellen felforgató tevékenysé­get folytató Szabadság és Szabad Európa rádióadók. Ez az összeg 16,5 millió dollárral több az előző évinél. Glenn Ferguson, a Szabad Eu­rópa rádió főnöke azzal indokolta az amerikai pénzen, CIA-irányí­­tással működő adók növekvő igé­nyeit: több pénzre van szüksé­günk, ha eleget akarunk tenni a kormányzat elvárásainak. Az amerikai kormányzat elvá­rásait maga Carter elnök fogal­mazta meg 1977 márciusában; en­nek megfelelően tizenegy új rá­dióállomás létesítését határozták el az NSZK és Portugália terüle­tén az antikommunista, szovjet­ellenes propaganda fokozása ér­dekében. (MTI) Amit Carter és Vance nem tehet meg személyesen, azt most cikkek és kommentárok tömegé­vel teszi meg az amerikai sajtó: megpróbálja Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárra hárítani a fele­lősséget, amiért a teheráni nagy­­követségen fogva tartott túszok szabadon bocsátása nem történik meg a közeli napokban. Mind az elnök, mind a kül­ügyminiszter újra és újra ki­jelenti, hogy „bizonyos haladást értünk el”, azonban egyik sem tudja megmondani, miféle hala­dásról beszél. Ugyanakkor a Fehér Házhoz, illetve a külügy­minisztériumhoz közelálló újság­írók nagy terjedelmű és látha­tóan közös forrásra támaszkodó cikkeket közölnek arról, hogy Waldheim — bár nem szándé­kosan — állítólag megtévesztet­te az amerikai kormányt, amikor Teheránból hazatérve azt sugall­ta: Carter egyezzen bele egy ténymegállapító ENSZ-bizottság felállításába, amely a helyszínen vizsgálja ki a sahnak az iráni nép ellen elkövetett bűneit, és ezzel meggyorsul a túszok ki­szabadításának folyamata. „Ha iráni részről korábban említik, hogy csak az áprilisban összeülő parlament dönthet a Bűnbakkeresés túszok sorsáról, akkor az Egye­sült Államok soha sem egyezett volna bele a ténymegállapító ENSZ-bizottság felállításába” — írja a pénteki Washington Post. A sajtó és a State Department vezető tisztviselői (akik ragasz­kodnak ahhoz, hogy nevüket a lapok ne közöljék) gyakorlatilag szószegéssel vádolják Iránt is, mert — szerintük — az ENSZ- bizottság felállításával kapcso­latban „hallgatólagos egyez­mény” jött létre a két ország között a túszok sorsáról. Iráni részről azonban visszautasítják ezt a feltevést, és változatlanul nemcsak a sahnak, hanem az Egyesült Államoknak az iráni nép ellen elkövetett bűneinek bíróságaként is kezelik az ENSZ- bizottságot. Úgy, ahogyan azt Teherán előre bejelentette. Amerikában az ügynek az ad különös jelentőséget, hogy itt­­ már régen nem a túszokról, mint emberekről van szó, hanem mint politikai kérdésről: a végrehajtó hatalom presztízséről egy olyan választási harcban, amelyben a hivatalban levő elnök egyben elnökjelölt is. Carter — mint James Beston írja a The New York Timesban — nem utolsósorban a túszdrámának köszönhette, hogy Amerika félretette a kínos belpolitikai kérdéseket, és szük­ségesnek látta felsorakozni az elnök mögött. Edward Kennedy azzal vádolja Cartert, hogy „a túszok háta mögé bújva” tér ki a választási kampányban köte­lező nyilvános politikai viták elől. A két héttel ezelőtt mestersé­gesen keltett remény a túszok „gyors hazatéréséről” átsegítette Cartert a New Hampshire-i elő­választás akadálypályáján. Most mindinkább kiderül, hogy a Fe­hér Ház akkor is eredménytelen volt, amikor a katonai fenyege­tést helyezte előtérbe Iránnal szemben, és most is eredmény­telen — legalábbis egyelőre —, amikor­ udvarol Baniszadr iráni elnöknek. El­őbb-utóbb az is nyilvánvaló lesz — hiába keres­nek bűnbakokat —, hogy a kor­mány mérhetetlenül nagy hibát követett el a sah befogadásával: olyan eseménysorozatot indított el, amelynek most maga sem látja a lehetséges kimenetelét. Washington, február 29. Szabó L. István

Next