Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
4 NÉPSZABADSÁG Hasznosításra váró kincsünk: A GEOTERMIKUS ENERGIA Hazánkban alig másfél évtizedes múltra tekint vissza a geotermikus (köznyelven: a föld belsejében rejlő, hévizekben tárolt) hőenergia hasznosítását, illetve kutatását célzó tudományos és gyakorlati munka. A tudományos kutatások mai adatai szerint a világ ma ismert legnagyobb egybefüggő, leggazdaságosabban kitermelhető geotermikus energiakészletét a Kárpát-medence rejti. Boldizsár Tibornak, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem idén nyugalmazott professzorának úttörő munkássága, az általa kidolgozott módszerrel elvégzett földi hőárammérések nyomán vált bizonyossá, hogy hazánk területén a hőmérséklet növekedése a földkéreg irányába haladva kilométerenként 50—70 Celsius-fok. A Kárpát-medencén kívüli területeken ennek csupán a fele vagy harmada. A világszerte ismert magyar tudós javaslatai alapján eddig telepített több mint száz nagy energiájú geotermikus fúrás igazolta, hogy ez az energiaforrás fűtési célokra minden másnál gazdaságosabban hasznosítható. Szinte kimeríthetetlen Ami a világ geotermikusenergia-készletének nagyságát illeti, szinte kimeríthetetlen energiaforrásról van szó. A számított készletek nagysága — a kutatók szerint — meghaladja a világ szén- és szénhidrogénkészleteinek összességét. Dr. Bobok Elemérrel, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem olajbányászati tanszéke kutatójával, Boldizsár professzor munkatársával arról beszélgettünk: miként halad e számunkra viszonylag könnyen hozzáférhető energiakincs hasznosítása, és miként gazdálkodunk jelenleg e felbecsülhetetlen energiaforrással. — Hazánkban tavaly 536, átlagosan 62 Celsius-fok hőmérsékletű vizet adó termálkút volt. Az éves vízhozam 250 millió köbméter, a kutak átlagos mélysége 1620 méter. A kutak vizét 135 termálfürdőben, több mint félmillió négyzetméternyi növényházban, közel egymillió négyzetméternyi fóliatelepen és mintegy 3000 lakás fűtésére hasznosítjuk. A termálvíz jelenleg mintegy évi 140 ezer tonna fűtőolajat helyettesít — mondja a tudományos kutató. — Ezek az adatok azt jelentik, hogy ma még a geotermikusenergia-termelés és -hasznosítás élvonalában vagyunk. A kutatás lendületét tekintve viszont előnyünk csökken. Figyelembe véve a világszerte tapasztalható energiaéhséget, s hogy országunk egyéb energiahordozókban szegény, fontolóra kell venni, hogy ezt a hatalmas mennyiségű termálvizet kihasználatlanul hagyjuk-e elfolyni. Kútjaink gazdaságosan kinyerhető hévizeinek ma még mindössze huszadrészét hasznosítjuk. Jellemző s egyben a pazarlás jele is, hogy a kitermelt forró víz mennyiségét országosan nem is mérik! Ötszázharminchat működő kát — Milyen reményekre jogosítanak a tudományos kutatások és az eddigi gyakorlati eredmények? — A már birtokunkban levő, kidolgozott technológiai eljárásokkal kitermelhető hévizek mennyiségét 100 köbkilométerre becsüljük. Ha ennek csupán felét 30 százalékos kihasználtság mellett hasznosítanánk, akkor több mint egy évszázadon át évi 42 Pjoule (régi mértékegységgel 10 Pkalória) energiát nyerhetnénk. Számításba véve, hogy a költséges erőművi energiatermelésre nem gondolhatunk, a hasznosítás egyelőre a termelőhely körzetéhez kötődik. Az ország területének felén helyi energiaforrásként évente egymillió tonna kőolajat helyettesíthetne ez az energiahordozó. Érdemes megemlíteni, hogy egy termálkút fúrása és a szükséges hasznosító berendezések munkába állítása nem drágább az olajkutak beruházási költségeinél. Hasonló a technológia is, a termálkút hőmennyiség-termelése is eléri az olajkutakból nyerhető fűtőértéket. Még egy érdekes tény: a kitermelt víznek a lelőhelyre való visszapréselésével harmincötszörösére növelhető az említett víz- és hőkészlet, így a környezetszennyezés elkerülhető, a vízelvezetés — amely eddig nagy gondot okozott — megoldható. Egyetlen átlagos hozamú kúttal mintegy háromezer lakást lehetne meleg vízzel, illetve 700 lakást fűteni és hővel ellátni. További lehetőség, hogy az így hasznosított vizet még kertészeti, balneológiai célokra fel lehet használni. A termálvíz hőenergiáját a fűtés mellett hűtésre, szárításra, halastavak kondicionálására, hidak, útkereszteződések hő- és jégtelenítésére, talajfűtésre is be lehet fogni. Számítások szerint hazánkban hosszabb távon mintegy 10 ezer kút telepítésével lehet számolni. Az első tervek — Azt hiszem, indokolt a kérdés: kellő céltudatossággal, tervszerűen igyekszünk-e hasznosítani a geotermikusenergia-kincsünket? — A több mint másfél évtizede folyó kutatások és kísérletek eredményeire támaszkodva az Állami Tervbizottság jó két esztendeje áttekintette a tennivalókat, s megerősítette az Országos Vízügyi Hivatal irányító, koordináló szerepét a geotermikus energia feltárásában. Az energiagazdálkodás szempontjából a téma a Nehézipari Minisztérium hatáskörébe került E két országos irányító szerv másik hét tárcával együttműködve hivatott megteremteni a hasznosítás műszaki, gazdasági feltételeit. A Magyar Tudományos Akadémia keretében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal közösen ez idő tájt hozták létre a geotermikusenergia-hasznosító albizottságot, amely a tudományos és a gyakorlati munka irányait szabja meg. Nagyszabású tervek is készültek. Ezek szerint 1990-ig mintegy ötszörösére növekszik a mezőgazdaság termálvízfogyasztása: 230 ezerről 320 ezerre bővítik a fürdőhálózat befogadóképességét, mintegy 80 ezer lakás termálfűtését, illetve melegvíz-ellátását is tervezik. Ha a tervek valóra válnak, akkor további 400 ezer tonna fűtőolajat takaríthatnánk meg, pontosabban helyettesíthetnénk ezzel az energiaforrással. Ha ennyi felelős és tekintélyes témagazda van, és már tervek is vannak, miért halad a program megvalósítása lassabban a szükségesnél? — Mivel ennek megítélésére nem vagyok illetékes, inkább a személyes véleményemet mondom el — jegyzi meg dr. Bobok Elemér. — Talán éppen a közreműködők, a felelős „gazdák” sokasága miatt nehézkes az együttműködés. Nem sikerült még a népgazdasági tervezés szintjén egészen szinkronba hozni ezt a programot az energiapolitikával, a lakásépítés, a mezőgazdaság-fejlesztés, az egészségügy tejprogramjaival. Pedig ez az alapvető feltétele annak, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges anyagi források. Hogy a kitermeléshez és hasznosításhoz nélkülözhetetlen termelő és műszaki berendezések gyártása megindulhasson, kiépüljön a hazai és a nemzetközi kooperáció, megteremtődjenek a lakótelep-építkezéseken és a mezőgazdaságban a komplex technológiák alkalmazásának műszaki feltételei. A legfőbb gond azonban szemléleti jellegű. Úgy tetszik, itt az ideje, hogy a termálvizet ne csupán meleg víznek vagy gyógyvíznek tekintsük, hanem — ha egyelőre szokatlan is — energiahordozónak. Ugyanolyan energiahordozónak, mint amilyen a szén, az olaj, a földgáz vagy a nukleáris energiabázis. Ez a dolog lényege. Miért ingyenes ? — Évek óta jelszó, hogy észszerűen kell gazdálkodnunk az energiahordozókkal. Mégis, sokkal több forró vizet folyatnak el haszontalanul, mint amennyit haszonnal. — Ebben az esetben ez közgazdasági és jogi kérdés is. Boldizsár professzor a Magyar Tudomány hasábjain megjelent egyik cikkében a hévízkutak tulajdonjogi rendezetlenségét hibáztatta a helyzetért. A hévíz használatáról hazánkban vízügyi, államigazgatási jogszabályok rendelkeznek. Ezek szerint hévíz használatára jogosult mindazon jogi személy, amely a hévizet az előírásoknak megfelelően használja, és erre engedélyt kap. Míg az ivó- és iparivíz-termelés szervezeti formái kialakultak, a hévíztermelésben és -szolgáltatásban nincs egységes szervezet. Ha csakugyan energiahordozónak tekintjük a forró vizet, akkor indokolatlan, hogy a mezőgazdasági termelők sem vízkészlethasználati, sem pedig hódíját nem fizetnek, így semmi sem ösztönzi a felhasználókat az észszerű, takarékos gazdálkodásra. Boldizsár professzor cikkében azt javasolta, hogy a vízgazdálkodási ágazaton belül hozzanak létre egy főhivatású hévíztermelő és -szolgáltató vállalatot, amely megfelelő színvonalon képes a termelés és üzemeltetés feladatait ellátni. Ez gondoskodna a felhasznált hőmennyiség méréséről, vagyis értékesítené ezt az energiahordozót is. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy a termálkutak állami tulajdonba kerülnének, s a termelőkutak számát a gazdaságosság figyelembevételével központi döntéssel, központi alapokból gyarapítanák. A korántsem átmeneti jelenségnek látszó energiaszűke arra figyelmeztet, hogy nagyobb körültekintéssel kellene kezelni a geotermikusenergia-kincsünket. Kovács György Attila 1980. március 1., szombat Fiatalok a tiszta, kulturált környezetért (Tudósítónktól.) A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a Tiszta, kulturált környezetünkért elnevezésű akcióval csatlakozik a Hazafias Népfront Országos Titkársága és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1979 szeptemberében közzétett felhívásához, a meghirdetett országos környezetvédelmi akciósorozathoz — tájékoztatta pénteken az ifjúsági szövetség székházában az újságírókat Juhász András, a KISZ KB titkára. Bár az 1980—1981-es mozi évre szóló akcióprogramok környezetvédelem a fiatal, mára folyamatos, egész évre jó teendőként szerepel, a XII. kongresszusának és haza felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére külön kampánymunkát is szerveznek március 1. és 16. között a KISZ-esek. Ennek célja, hogy a KISZ-szervezetek a lakóhelyeken, a közterületeken, a munkahelyeken, a tanintézetekben, az állami és társadalmi szervekkel együttműködve számolják fel a hulladékos, elhanyagolt területeket, teremtsék meg a tisztaság megőrzésének legalapvetőbb feltételeit. A munkálatokba a KISZ-szervezetek a fiatalokon kívül a társszervek segítségével bevonják a munkahelyek felnőtt dolgozóit, a lakóhelyeken a lakosság teljes körét, és mozgósítják az úttörőcsapatokat is. A Tiszta, kulturált környezetkért akcióval és a részét kémárciusi kampánnyal a Maár Kommunista Ifjúsági Szövetség környezeti kultúránk fejlesztéséhez, mint fontos társadalmi igény kielégítéséhez kíván aktívan hozzájárulni. Az MTESZ energiatakarékossági pályázata Tájékoztatón ismertették a feltételeket (Tudósítónktól.) A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Kossuth téri székházában dr. Tóth János, az MTESZ és Varga István, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület főtitkára tegnap sajtótájékoztatón ismertette a szövetség energiatakarékossági pályázatát, amelyet ezentúl minden évben meghirdetnek. Az MTESZ felhívja az ország műszaki, valamint agrárértelmiségét, hogy az MSZMP XII. kongresszusának tiszteletére dolgozzanak ki energiamegtakarítást eredményező javaslatokat. A szövetség egyebek között olyan javaslatokat vár, amelyek javítják az energiafelhasználás hatásfokát; technológia korszerűsítése, szervezési, karbantartási vagy beruházási intézkedések révén bármely energiahordozó-fajtánál csökkentik a fajlagos felhasználást, és egyéb anyagmegtakarítást is eredményeznek. Javaslatot várnak továbbá a közműhálózat útján továbbított energiahordozók — főként csúcsidei — teljesítményigény-csökkentésének módozataira. A kiírás értelmében olyan javaslatokkal is lehet pályázni, amelyek a vállalati, szövetkezeti energiagazdálkodási programok felülvizsgálatára, módosítására vonatkoznak. A pályázatokat az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület titkárságára — 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6—8. (Postacím: 1372, Budapest, Pf.: 451) — kell beküldeni május 15-ig. A továbbiakban a zsűri évente két alkalommal, áprilisban és októberben értékeli a pályamunkákat. Az első díjjal 50 ezer, a másodikkal 30 ezer, a harmadikkal 20 ezer forint jutalom jár együtt. Az MTESZ a javaslatokat az illetékes állami és gazdasági szervezetekhez továbbítja, bevezetésükről, felhasználásuk eredményeiről folyamatosan tájékoztatja az érdekelteket. MILYEN GAZDA? Barátunk néhány esztendővel ------------- ezelőtt már szerepelt e hasábokon, egy értelmetlen versengés főhőseként. Arról volt szó, hogyan szülhet a növekvő jólét nagyzolást, ízléstelenséget. A falu, amelynek közepén lakik, gyökerestül újjáalakult, s ennek csak örülhetnénk, mert valamikor nagy volt ott a szegénység. De az új falukép mégsem megnyugtató. A nagy házak többségét nem a családok szükséglete, hanem a szomszéddal, a barátokkal való rivalizálás emeltette, az aranyosraezüstösre festett, napsugarat utánzó vaskerítésdíszek sok pénzről és bosszantó belső igénytelenségről tanúskodnak. S ebben a dicstelen versengésben éppen ő járt az élen. Ő, aki régebben annyi sok szép példát mutatott, aki a nyomasztó szegénység, majd a felvillanó lehetőségek éveiben mindig azt tette, ami helyénvaló. Új házát a falu közepén találtam, egy enyhe kis magaslaton, szemben a hajdani nagygazda portájával, ahol gyerekkorában néhány éven át cselédkedett. A ház elé kőlábazatos, magas vaskerítést emelt, hogy ne láthasson senki se ki, se be, s a hatalmas kapu lemezein ott ragyogott az egész csillagos ég. Nem sokkal később megtudtam, hogy százezer forintért családi sírboltot is építtetett. Olyat, mint az említett nagygazdacsalád, csak éppen tágasabbat és díszesebbet. A sok évtizedes barátság jogán kérdeztem meg tőle, hogy minek a nagy ház, amikor egyetlen fiából városi embert nevelt, s hogy miért húzatott ilyen magas kerítést, hiszen hajdanán ellene volt a kerítéseknek. A hagyományokra hivatkozott. Ajánlotta, nézzem meg a régi gazdák portáit. Ha azok megadták a módját, miért ne adnák meg a mostaniak is. Miért ne fekhetne az ő apja családi sírboltban, hiszen nagyon sokat köszönhet neki a falu. Ismertem a családját a régi világban is. Apja a falut félkörben övező nagybirtokon volt cseléd. Kint laktak a tanyán egy olyan cselédházban, amelynek hat lakása negyven ember otthona volt. S az öreg cselédembert valóban csak dicsérni lehet, nemcsak családi sírboltot, emlékművet is megérdemelne. Cselédtársai között is nagy volt a becsülete. Családi perpatvarokat simított el, társai szószólója volt, összetartó, egymást segítő közösséggé próbálta nevelni őket. Szép szavú ember volt, a falu még ma is így emlegeti. Ne bújjunk el egymás elől, emberek! — ez volt a szavajárása. S ő nem is bújt el senki elől, ösztönösen kereste a közösséget, már akkor az összefogást szorgalmazta, amikor ennek a szónak még rossz csengése volt. A cselédház előtt minden csa------------------ Iád néhány öles veteményes- és virágoskertet művelhetett. A többség gondosan elkerítette a tenyérnyi földdarabot, jelezve, hogy az az ő vára, az ő birodalma. Barátunk apja két közvetlen szomszédjával közös kertet csinált. Lebontották a kerítést, s így nagyobb ágyásokat mérhettek ki. Annyi zöldségfélét termeltek, hogy az új esztendőben újonnan érkező társakat is ellátták vele. A felszabadulás után ennek a nagy szívű, jó eszű cselédembernek főszerep jutott a falu életében. Mint a hajdani elnyomottak bizalmi emberét, őt állították a földosztó bizottság élére, és jobbat nem is választhattak volna. Igazságosan mért, és gondolt a falura is. Sem a régi iskolát, sem az elöljáróság épületét nem tartotta megfelelőnek, ezért a volt nagybirtokos néhány belső telkét nem osztotta fel, hogy később oda építkezhessenek. Előrelátását ma is dicsérik, mert a szép új tanácsházát és a 12 tantermes új iskolát így a legmegfelelőbb helyre építhették. Ő alakította meg az első termelőszövetkezetet is, amelynek elnökévé választották. Nem volt vezetői gyakorlata, hiányzott a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges jártassága is, de nagyon tudott bánni az emberekkel. Együtt sírt velük örömében, amikor kiosztották a földet, és átélte az egyesülés kétségeit is. De hitt a közösben. Cseléd korában csak a veteményeskertben bonthatta le a kerítést, és két szomszédjával mégis többet termelt, mint a többi harminc összesen. Miért vallanának szégyent, ha összefog az egész falu? S a fia volt a legjobb segítőtársa. A fia, aki szép szál legénnyé serdült és tele volt kedvvel, ötletekkel. A fia vágott neki a zöldségtermesztésnek is, amely később a közös boldogulás alapja lett. Nem volt kút? A fiú mestereket kerített, kutat ástak, és öntözni kezdték a földeket. Eleinte nehezen indult az élet, sok mindenbe belefogtak, s ha nem sikerült, elkedvetlenedtek az emberek. Az öreg ilyenkor is megtalálta a megfelelő hangot. Az új gazdák felelősségéről, kötelességeiről beszélt: „Mi nem úgy vagyunk, mint a falu régi urai. Mi nem várhatjuk és nem is várjuk, hogy kiszolgáljanak. Nekünk magunknak kell megszolgálnunk a boldogulást.” Az öreg 1960-ban halt meg és ------------- nagy tisztességgel temették el, bár akkor még nem volt meg a családi sírbolt. A fiát akarták elnöknek, de barátunk nem fogadta el. Maradt a zöldségtermesztők élén, és kitűnő eredményeket értek el. Történetünk hőse különösen jól boldogult, neki a háztáji is ezreket hozott. Ő termelt először a faluban fólia alatt paprikát, paradicsomot. A hatvanas évek közepén vette meg a portát a falu közepén, s mintha ezzel a jó vásárral az ember is kicserélődött volna. Hamarosan felépült az új, négyszobás ház, és